Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

is* ten«* 2«. RB&ET-MAGYAKORSZÄÖ *. OMal Az igények fedezete HIÁNYZÓ MUNKÁSOK Régi mondás, igaz mondás: amit nem ismerünk, arra nem vágyakozunk. Történel­mi rőffel mérve bizonyítani is könnyű. Mert nyilván nem gyűjtött autóra a középkori varga, s a leghatalmasabb császárnak sem juthatott eszébe televíziót állítani a szobájába. Gondolom, azon is jót kacagtak volna déd­apáink, ha valaki arról akar­ta volna meggyőzni őket, hogy a késő unokák majd gépmadárral röpködhetnek a levegőben. Rövidebb távon nézve már más a helyzet. Egészen ter­mészetes hogy az ember vá­gyakozik mindazokra a ja­vakra, amelyekről ismerete van. Nem mindet igényli azonban, mert általában vi­szonyítani képes önmaga helyzetét másokéhoz, törté­nelmi, társadalmi lehetősé­gekhez. Tudom például, hogy feltalálták a színes televíziót, egyes országokban már évek óta gyártják, s hamarosan kapható lesz nálunk is. Vá­gyakozom rá? Természete­sen. Vásárolok, mihelyst meg­jelenik a kirakatokban? Bi­zonyosan nem. Mert sok-sok reális igényem előbb áll a listán, mint ez a 15—20 ezer forintos csoda. Kérdés per­sze, hogy mit nevezünk reá­lis igénynek? Nyilván azokat a célokat, amelyekig erőnk­től, képességünktől tellő, be­csületes munka árán elka­paszkodhatunk. Ez a szint ma nálunk a nagy tömege­ket tekintve: meglehetősen egyenletes. Legtöbben azt hiszem a „nem koplalok ba­latoni nyaralóért” kategóriá­ba tartozunk. Vagyis: jó be­osztással jut embernek való táplálékra, ruhára, cipőre, könyvre, szórakozásra. Bizo­nyos eltérések persze akad­nak a legnépesebb kategóriá­ban is! Van, aki a nyaralást feláldozza egy festményért, másra egy százforintos réz­karcot sem lehet rábeszélni. Nem vagyunk egyformák. Összegben, forintban azonban igen sokan megközelítően azonos igényeket elégítünk ki mert lehetőségeink te megközelítően azonosak. Eddig csupán a pult egyik oldaláról beszéltünk. Arról, amelyen ott sorakoznak az igényelhető javak, s mi mar­kolunk belőlük lehetőségeink, ízlésünk szerint. De mit adunk érte? Mi az igények fedezete? Nem is lehet más, mint minden földi jó reális aranyfedezete: a munka. Eb­ben pedig korántsem va­gyunk olyan egységesek, E héten átadta a Szabolcs- Szatmár megyei Építőipari Valialat a MÉK mátészalkai 800 vagonos almatárolójának első szakaszát, egy hétezer négyzetméter területű csar­nokot. A csarnok még nem az egész hűtőház, csak' annak egy része. Az egész komple­xumot — éppen most tár­gyalnak róla — az 1971-es határidő helyett egy évvel koróbban, 1970-ben szeretnék átadni az építők és a szere­lők. Tompán beszélt, csak úgy maga elé, mintha ott se let­tem volna. Nem sírt, nem kia­bált, mint ahogy azt várni le­hetett volna. Kis kezét ökölbe szorította, néha a fejéhez kapott, aztán lassan megnyu­godva az ölébe ejtette. — Mondták már azt ne­kem az ismerősök többször, amikor már nagyon vágy­tam haza, hogy nincs már neked hová hazamenni, Ju­lis. A házadat már régen eladták a fiaid, és megosz­toztak az árán. Meg, hogy úgy kell nekem, ha olyan bolond voltam, minek írattam rájuk a házat. Én, persze, nem hittem el. Az én gyerme­keim nem olyanok, mondtam nekik. Az igaz, hogy a házat rájuk írattam, de hát mi mást tehettem volna? Azt mondták, nem kapnak rá ta­tarozás! kölcsönt, mert nincs a nevükön. Én hittem nekik, rájuk írattam. Pedig nem voltak ezek rossz gyerekek, higgye el, különösen a ki­Amíg a törzsgárda kialakul — Indul az első export Nyírbátori ipartelepítés gondokkal mint a pult előtt sorakozó- nál. Egyébként is nagyobb íigyelemmel, szigorúbban méricskélve tartjuk számon jogainkat, mint kötelessége­inket. A gazdasági életünk­ben megkezdődött változások egy-egy kedvező hatása két­ségtelenül már érződik. Csodák azonban nem történnek. Nai­vitás lenne azt hinni, hogy mindörökre megszűnt a ló­gás, illetve annak finomított változata, a „lazítás”. De­hogy szűnt meg! Különben is. Két ember munkája sem egyforma. Még akkor sem, ha mindkettő egyformán igyekszik. Mennyivel szembe­tűnőbb azonban a különb­ség, ha egyikük ráadásul csak imitálja a munkát. Azt szoktuk mondani, hogy a gondolkodás, az emberi magatartás formái lassabban változnak, mint a gazdasági viszonyok. A társadalmi fej­lődésben dentő szerepet ját­szó objektív törvényszerűsé­gek éppen azért érvényesül­nek gyakran cikcakkosan, mert bizonyos emberi ma­gatartások, cselekvések szem­bekerülnek azokkal. Igaz, ez a munkához való viszony­ban is. Emlékezetesnek és bizony jövedelmezőnek is tartom azt a párbeszédet amelynek nemrég fültanúja voltam egy vasúti váróte­remben. A két atyafi régen cserélhetett gondolatokat, mert nagyon megörültek egy­másnak. Gyors mondatokban ismertették egymással az el­múlt időszak változásait. De ez nem is érdekes. Ami megütötte a fülemet: — És mennyi a forint? — kérdezte az egyik. — Nem sok. Olyan ezeröt- ezerhat. De — és itt jelentő­ségteljesen magasba emelte mutatóujját a másik — ezért jóformán nem kell csinálni semmit. Amire én azt mondom: ez a sok! Mert az árakhoz, az általános igényekhez mérve a másfél ezer forint valóban szerény összeg. Rengetegnek tűnik azonban, ha a sem­miért kapja valaki, s temér­deknek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a legjobb mun­kás ugyanott esetleg csak ezer forinttal kap többet. Holott ő letesz valamit az asztalra nem úgy, mint az imént idézett dicsekvő. Az igazán bosszantó persze az, hogy az ilyen — saját beval­lásuk szerint is — semmit­tevő állampolgárok te odaáll- nak a pulthoz sőt gyakran ők követelőznek a leghango­sabban. De a 7000 négyzetméteres csarnoknak fontos szerepe lesz az idei almaszüretben. Feldolgozóüzemmé rendezik be, ahol körülbelül 125 dol­gozó 500—600 vagon almát dolgoz majd fel, válogat ki és csomagol be már az idei almaszüreten. Az építők végleges, augusztus 15-i ha­tárideje lehetővé teszi, hogy már a szüret legelején üzem­be helyezhessék, gépekkel fel­szereljék és munkásokkal el­láthassák az idén is hasznos munkát végző szálkái „al­magyárat”. sebbik. a Jóska, az nagyon szeretett, de mind a kettő. — Amikor idehoztak az otthonba, azt mondta a Jóska fiam, hogy csak addig leszek itt, amíg a házat meg­tatarozzak. De a telkemre kötötte, hogy erről ne be­széljek senkinek, mert ha megtudják, hogy ilyen ke­vés ideig leszek az otthon­ban, akkor nem vesznek fel. És azt is, hogy jobb lesz ne­kem itt addig.... a javítás fo­lyik, otthon úgyis csak láb alatt lennék. így aztán csak itt maradtam. Ök meg addig kijavították, becsaptak. Feláll, megigazítja a ruhá iát, s talán most néz rám először egész beszélgetésünk alatt. Elnézem ezt a kis tö­pörödött öregasszonyt. Meg­lopták, kijátszották és még most is védi őket. Nexö egyik Mondhatja valaki, hogy mindez túlzás, hiszen olyan munkahely nagyon kevés van, ahol semmit nem kell csi­nálni. Az üzemekben megy a futószalag, sebesen pörögnek a gépek, parancsolóan dik­tálja a tempót a termelő munka organizmusa. A hiva­talokban halmozódnak az akták, követelik a munkát. Aki lazít délelőtt az legfel­jebb este dolgozik otthon, mert más nem végzi el he­lyette azt, amit őrá osztot­tak. S ugyanígy elképzelhe­tetlen a semmittevés más munkakörökben is. Miért di­csekedett akkor ilyesmivel az idézett polgártárs? Va- gánvságból? Azért dicseke- dett, mert nálunk ez bizo­nyos típusú embereknél sikk. Szerintük az az életrevaló ember aki ilyenképpen szer­vezi meg az életét. Tehát munka nélkül keres pénzt, vagy minimális munkával sok pénzt. Sajnálatos, mert homlokegyenest ellentmond alapvető elveinknek, de el kell ismernünk: akad még a közgondolkodásnak ilyen mo­tívuma. Mindezektől persze előbb- utóbb megszabadulunk. Ré­szint, mert a tőlünk idegen mentalitású embereket kény­szeríteni fogja a. gazdasági valóságunk változása, más­részt mert mégiscsak ők van­nak kevesebben, s nekik kuli alkalmazkodniuk az öntuda­tos derékhadhoz. Azokhoz, akik teljes joggal jelentkez­nek igényeikért, mert tettek­kel hozzájárultak annak fe­dezetéhez. (A) regényalakja jut eszembe, egy anya, aki több mint tíz gyereket felnevel, így panasz­kodik szomszédasszonyának: „Én csak kapunak kellettem a gyerekeim számára, melyen keresztül a világra jöttek. Mióta felnőttek még látoga­tóba sem jön hozzám egy sem.” Eddig a panasz, de mintha csak megbánta volna, gyor­san hozzáteszi, hogy biztosan messze laknak, meg nem is igen érnek rá. Panaszkodik, de ugyanakkor mentséget is keres számukra. — Tudja, nem is szólnék semmit. ha legalább előre megmondták volna. hogy szükségük van a pénzre. De csak így. nem is tudom el­hinni, hogy tehettek velem ilyen szégyent. Küldtem ne­kik csomagot, minden évben Egyszerű MÁV-rakodó volt még két éve, most üzem, amellyel ipart telepítenek Nyírbátorban. Az idén az el­ső exportszállítmányt is út­nak indítják. A megye ipari térképén még nincs rajta. De dolgoznak, új munkalehetősé­geket teremtenek, s kezdeti gondjaik legjobb megoldását keresik. Az idén már hat és negyed millió értékű — a megyei erdészetekben kiter­melt akác- és tölgyrönkfát dolgoznak fel félkész és kész­terméknek. A hazai ipar ré­szére alapanyagként a többi között gömbfát, papírfát, a bányászatnak széldeszkát, bé­léspallót, a vasútnak talpfát, a kereskedelemnek — a me­gyei TÜZÉP-nek — parketta- frízt és parkettát. Jelentős az idei exportmunkájuk is: 2 millió forint értékű faárut küldenek Ausztriába, az NSZK-ba és Svédországba. „ Vándormadarak“ A fejlődés küszöbén álló üzemben sok a gond. Bár Fekete István helyettes telep­vezető ezt természetesnek tartja. A megye iparosodá­sának. így ennek a telepnek is egyik legnagyobb gondja a szakmunkáshiány. Minden induló üzemnek meg kell küzdenie ezzel, és magának kell kinevelnie a szakembe­reit. Itt hatvan szakmunkás hármat is. Disznóöléskor, gyümölcsérés idején, meg húsvétra is. Meg aztán a Da­ninak, az idősebbiknek ko­csija is van, nem új, de na­gyon szép. Tudja, ő gyerekko­rában olyan beteges volt, ál­landóan a karomon kellett tartani még akkor is, ha a kútra mentem. Ö hozott ide az autójával. „Ne féljen édes­anyám — mondta, amikor ment el —, mihelyt elkészül a ház, azonnal jövünk magá­ért.” És nem jöttek. A csengő ebédre hívja a szociális otthon öreg lakóit. Kettesével, hármasával jön­nek elő a hatalmas kert min­den részéből. Öreg néni cso­szog oda hozzánk, botjával félrenyomta a fa lehajtó ágait, aztán odakiabál ne­künk.— Julis gyere ebédelni a te kedvencedet főzték. Julis néni kissé elmosolyo­dik, aztán amikor kérdően ránézek kissé szégyenlősen mondja, mint a gyerek — görcsleves. Falesik F. volt szükséges a zavartalan termeléshez, a fizikai dolgo­zólétszám fele. — Másfélszeres létszámot vettünk fel a próbaüzemelés alatt — mondja a helyettes telepvezető. Mindenkit alkal­maztunk, aki jelentkezett. Tanfolyamokat szerveztünk, így tettek szakvizsgát a dol­gozók. Közben sok volt a változás: mentek és jöttek az emberek. — Mi lehetett ennek az oka? Sokat beszélgettek a mun­kásokkal. Ezekből a mozai­kokból összeáll a kép. Volt akit a természete vitt to­vább. Ismerősek ezek a „ván­dormadarak” az iparban. Má­sok kis munkával akartak nagy keresethez jutni. Itt vi­szont teljesítménybérben dol­gozik mindenki. De kerültek ide olyan embere!-, akik nem tudtak beilleszkedni az ipa­ri üzem fegyelmébe, kollektí­vájába. Nem szokták meg a szorosabb szervezettséget. — Sokan restellték a segít­séget kérni, ha valami nem ment. Inkább továbbálltak. Én is itt tettem vizsgát a tan­folyam után. Kettőezernyolc­száz—háromezer forint az át­lagkeresetem. A legnagyobb gépen dolgozom. Olyan rön­köket darabolok, melyek nem férnek el a kisebb gé­peken. Jól belejöttem és megszoktam az üzemet. Nem érzem megerőltetőnek a mun­kámat. — Mihaleczku László fürészkezelő mondja ezeket. Az egyik legjobb munkásnak tartják. Piricséről jár át mo­torkerékpárral, télen-nyá- ron. Kezdettől itt dolgozik. Nagy akarással fogott a munkához és sajátította el a szakmát. — Tizenhat évig dolgoz­tam ács segédmunkásként, kisiparosoknál és tsz építö­A lap július 2-i számának Fórum rovatában „Jelezzék” rímmel jelent meg panasz arról, hogy a Toldi utcán a járdaszegélynél beszakadt az úttest. A helyszíni ellenőrzés so­rán megállapítottuk; feltehe­tően kábelcsatlakoztatás miatt bontották meg a burkolatot, mivel a beszakadásnál a TITÁSZ által fektetett föld­kábel is felszínen van. Fel­hívtuk a vállalatot, hogy a helyreállításról sürgősen in­tézkedjék, mivel a jelenlegi állapotban az úttesten való közlekedés balesetveszélyes. Nyíregyháza Városi Tanács VB. építés- cs közlekedési osztály INTÉZKEDÉS RAKAMAZON Gáspár János rakamazi ol­vasónk tette szóvá, hogy községükben a Bocskai és a Körte utca kereszteződésé­ben a tavaszi olvadás és a nyári záporok következtében a mélyedésben összegyűl a csapadékvíz, amely befolyik a kertekbe és a közlekedést is akadályozza. Szükséges lenne a tereprendezés. A községi tanács válaszá­ban elismerte a kérés jogos­ságát. Közölte, hogy a ká­tyúk kitöltése, víznyelők lé­tesítése folyamatban van. A hét folyamán 80 tonna bá­nyameddőt szállítottak a helyszínre és a víz leapadá­sa után az elnyelők építését is megkezdik. TÜLSZAMLAZÁS A július 9-i lapszámban bírá­ló megjegyzésnek adtak he­lyet „Sóstói vendéglátás” rímmel. Tekintettel arra, hogy a két volt vendégünl észrevétele részben kedvező kitételeket is tartalmaz, nincs okunk kételkedni a megállapítások realitásában. Vállalatunk ellenőrzési cső portja két nappal később ipari vállalatnál. Egyik sem adott állandó munkát. Ne­kem viszont három gyerme­kem van. Diákok — hat órában A munkaerőproblémát még nem sikerült megoldani. Egy- szerűen nincs jelentkező. s erre itt nincs magyarázat. A kereseti lehetőségek jók. A szakmunkásoknál 2400—2800 forint, a segédmunkásoknál 2000 forint körüli az átlag- kereset. Pillanatnyilag is szükség vclna nyolc-tíz szak­munkásra és háromszor eny- nyi segédmunkásra. A munkakörülményeket ál­landóan javítják. A nehéz munkafolyamatokat gépesí­tették. Az anyagmozgatás csillerendszerre] történik. De a legkönnyebb munkákhoz — amit nők is elvégezhetnének — sem kapnak munkást. Most az iskolai szünidőben diákokat alkalmaznak, hat­órás műszakokban. De erre nem lehet üzemi terveket építeni. Új gépek, zajszűrők — Még legalább két év kell ahhoz, hogy kialakítsuk azt a dolgozó kollektívát, amelyből törzsgárdát is ne­velhetünk — véli Fekete István helyettes telepvezető. Addig itt a házunk tája is átalakul. Építkezünk, bővü­lünk. A szociális létesítmé­nyeket is nagyobbltjuk. Az öltözők, zuhanyozók már most kicsik. Hamarosan az étkez­tetést is megoldjuk. Ebéd­lőnk, felszerelésünk van. Már megrendelték az új gé­peket, a zajszűrő berende­zést, az alkalmas füldugókat. K E. megkísérelte a felelős sze­mélyek kilétének megállapí­tását. Kétségtelennek tűn1 hogy a túlszámlázást egy olyan dolgozónk kísérelte meg, akit több szabálytalan­ság miatt azóta már elbocsá­tottunk. Helytelen volt. hogy az egység vezetője, aki fe­gyelmi jogkörrel rendelkezik, ezt a kétséget nem torolta meg azonnal. Az étel- és az italválaszték­ra tett bírálattal azért nem érthetünk egyet, mivel az üzletvezető és a felszolgálók egyöntetű elmondása szerint tízféle ételből választhattak vendégeink. Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat A TÖBBSÉG ÉRDEKÉBEN Fórum rovatunkban jelent meg Tolmács József né her- mánszegi lakos panasza a község rossz autóbuszközleke­déséről. Az 5. számú AKÖV a következő választ küldte: „A Fehérgyarmat—Csegöld —Csenger között közlekedő autóbusz korábban nem érin­tette Hermánszeget. A járá­si tanács kérésére kapcsol­tuk be a járatba Hermánsze­get is. A járási tanács kérel­mében azt is közölte, hogy a járatot Csengerbe — Her- mánszeg és Szamossályi köz­ségekből — naponta átlago­san 6—8 utas veszi majd igénybe. Ez az előjelzés meg­felel az azóta tapasztalt utas­létszámnak. Éppen erre te­kintettel kérte a tanács, hogy csak reggel és este biztosít­sunk járatot ezeknek a köz­ségeknek. Ha napközben is betérne a busz, úgy a Fehér- gyarmatra utazó 35—40 utast 18 kilométeren keresztül kel­lene feleslegesen utaztatni, ami 40 perccel növelné az utazási időt. Nem ronthat­juk a nagy többség utazási feltételeit, azonban van lehe­tőség napközben is átszállás­sal az utazásra Hermánszeg felé. 5. számé AKÖV Nyíregyháza Közel egy éve, hogy a Budapesti Cipőipari Vállalat eg> részlegét Nyírbátorba költöztették. A malomból átalakított épületben jelenleg 2 műszakban 160 betanított nőt foglal­koztatnak a cipőipari szakmában. Képünk: Gyetván Va­léria női cipő talpbélését ragasztja. Elek Emu feiv. A szégyen ... Válaszolnak az illetékesek „JELEZZÉK” ..Almaavar“ Mátészalkán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom