Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
äWLET-MAGYAROTISZAG 1969. július 9Í. Szülők fóruma A dohányzás és az ifjúság Hány éves korukban is kezdik az emberek a dohányzást? Korán. Nagyon korán! Annak a kedélyes — egyben szenvedélyes — dohányosnak természetesen nincs igaza, aki a minap önmagát mentegette: — „A ma embere cigarettával a szájában születik és hamarabb megszokja a bagót, mint a dudlit!” Ez a megállapítás mégis érdekes, mert — bár az ujjszopást és a cuclizást a dohányzással nem lehet közös nevezőre hozni — az igaz. hogy mind a három szokásban a háttér a száj foglalkozás-kényszerének valamilyen kielégítése. Ezt bizonyítja a későbbi korban a ceruzavég rágcsálása, a fogvájó szájba vétele, a körömrágás, a falusiak fűszál, vagy szalma rágogatása, és az egyre divatosabbá váló rágógumi. Ezzel a feszültséggel bizonyos irányba terelő apró munkával számolnunk kell. amikor elfogadhatjuk egyes kutatók véleményét, hogy a mai dohányosok 50—60 százalékát nem a nikotinéhség, hanem a dohányzással járó aprómunka játékos öröme viszi a dohányosok táborába. Es még két igen fontos tényező: a példa és a reklám. A gyerek utánozza a felnőttet. Mindenben. A dohányzásban is. Nincs színdarab, film, irodalmi alkotás amelyben ne szerepelne egy-egy mutatós rágyújtás és játék a cigarettával, vagy a pipával. Még a slágerekben is mindennapos. A dohányzás a férfiaknál határozottságot, kiegyensúlyozottságot, erőt, — a nőknél érdekességet, önállóságot, függetlenséget bizonyít. Állítólag!?! No, mert ki látott olyan filmet, vagy olvasott olyan regényt, ahol a főhős eltolja a cigarettatárcát és kijelenti, hogy nem dohányzik. Vagy a reklám! Villogja és bömböli, hogy: szívjon Daru cigarettát! — és az ellenvéleményt már előre leszereli, mert hiszen a Fecske „védi egészségét” és a Superfilt szipka — amit még én is reklámozok! — megvéd a dohányzás ártalmaitól. Állítom, hogy a fiúgyerek — némelyik már 10—12 éves korban — csak azért kap rá a dohányzásra, mert azt hiszi, hogy ó már akkor „valaki”. A nikotin súlyos méreg. Ha nem is rákkeltő hatását emlegetem — amiről mostanában sokat beszélnek —, de súlyos idegkárosító hatása és érszííkítő szerepe vitathatatlan. A váratlan szívkatasztrófák — trombózisok, infarktusok és a végtagok érbetegségeinek jó része a nikotin számlájára írható, úgy, hogy igaza van egyik kiváló szakemberünknek, aki azt mondja: „Az érszűkületre hajlamos embernek minden cigaretta egy szeg a kopor- sójába”. Talán ezzel kellene elkezdeni a tájékoz- tatást és megmutatni az irodalomban, a képeslapokon, a filmen, a tévében azokat a még érdekesnél is érdekesebb embereket — tudósokat, művészeket, sportbajnokokat, — akik sohasem dohányoztak. Vagy azokat, akik abbahagyták és azóta megszűnt az idült köhögésük, nehézlégzésük, fejfájásuk és elmúltak emésztési zavaraik, meg sok egyéb kellemetlenségük, amelyeket a nikotin okozott. Le kell húzni a dohányzásról azt a különleges regényes, érdekes leplet, aminek nem a nikotinéhség, hanem a feltűnési vágy, az aprómunka és a gyerekes játék az igazi oka. A gyerekektől soha ne tiltsuk a dohányzást! Amit tiltanak, arra kétszeresen áhítozik. Próbálja csak meg! Legyen csak rosszul és akkor, amikor szédeleg, amikor hány, akkor beszéljünk a nikotinártalomról. Hadd rögzüljön a két folyamat a tudatébanl Dr. Buga László Gárdonyi Géza: |4 láthatatlan ember GYEREKEKNEK A bolondos király E gyszer volt, hol nem volt, valahol messzi, messzi volt egy ország. Ennek az országnak meg egy bolondos királya. Nem volt eppen rossz uralkodó, csak ha rájött a bolondja, olyan furcsa rendeleteket adott ki, hogy szegény alattvalók a tejüket vakarták ijedtük ben. hát ezt hogy csináljuk meg? ő találta ki azt is, hogy minden ház tetejére ötméteres kéményt kell építeni. No meg, hogy a férfiaknak hosz- szú hajat kell növeszteni, a nőknek meg nem szabad kö- tényt hordaniuk. Hát ki hallott ilyesmit? S ha bolondságából újra magához tért a király, ő csodálkozott a legjobban furcsa rendeletéin. Egyszer azután éppen ilyen bolondos idejében kihirdette, hogy az országban minden furulyát össze kell szedni, a palota elé hordani és ünnepélyesen meggyújtani. Élt ebben az országban egy szegény pásztorlegény, Miska volt a neve. Nem értett őkel- me semmi máshoz az égvilágon, mint a juhaihoz és a furulyájához. De azt olyan szépen fújta, hogy kerek a világon nem akadt párja. Ha elővette furulyáját, még a juhok is táncra perdültek, s a madarak is versenyt fütyültek a furulyaszóval. Amint egyszer vidáman furulyázott. hallja ám, hogy a kisbíró dobolja, hogy minden furulyát összeszednek az országban, s a király elégetteli a palota előtt. No, elszomorodott Miska erősen. Hogy váljon ő meg a furulyájától, hiszen anélkül fabatkát sem ér az élete! Mit tegyen, mit tegyen! Ilyet soha többé nem tud faragni magának, mert ez nem közönséges furulya ám! Egy ezeresztendós jávorfa ágából faragta, s az a jávorfa merre van már azóta! Hiszen még vagy három esztendővel ezelőtt kivágták a király parancsára. Addig töprengett, addig szomorkodott Miska, míg valami az eszébe nem jutott Hamar faragott a bodzabokor ágából egy másik furulyát, azt vitte el a király parancsára. S az igazit, a széphangút elvitte az erdőbe. Körülnézett a nagy fák között. Hová rejthetné, hogy senki meg ne találja! Köréje sereglettek a dalosmadarak, akik versenyt fütyültek azelőtt Miska furulyájával. Várták, mikor fúj bele Miska a furulyájába, már köszörülték csőrüket, s örültek a hangversenynek. De hiába vátták, Miska csak nem kezdett rá. Hanem nagy szomorúan elpanaszolta bánatát. A madarak megsajnálták erősen. A fülemüle azonnal ajánlkozott, hogy a fészkébe rejti Miska furulyáját. Úgy is lett. Nem szólt többé furulya sehol az országban. Csendben legeltették a pásztorok nyájaikat szerte a mezőkön. S a királyi zenekar furulyá- sa is más foglalkozás után nézett. Történt egyszer, hogy a bolondos király megbetegedett. Nem fájt ugyan semmije, de nem volt kedve semmihez az égvilágon. Se enni, se inni, de még aludni sem kívánt. Csak ült naphosszat fényes palotájában és búsult, búsult, lógatta s tejét. Mintha valami nagyon hiányzott volna neki. Vajon mi? Ezt kérdezte magúban ö is. ezt kérdezték egymástól orvosai is. Senki sem tudott rájönni. Egyszer az egyik tudós orvosnak eszébe jutott, talán a muzsika az, ami hiányzik a királynak. Nosza, előszólitot- ták az udvari zenekar tagjait. jöjjenek, muzsikáljanak uruknak. A király csak hallgatta. hallgatta, de nem derült jobb kedvre tőle. A királyi kert legmagasabb jegenyéjén egy sárgarigó csücsült. Meghallotta a zenekar muzsikáját, s nyomban észrevette. hogy hiányzik belőle a furulya hangja. Egyet gondolt a sárgarigó, felkereste Miskát a nyája mellett. Előkerestette vele az elrejtett furulyáját. Majd elvezette Miskát a királyi kertbe, ahol a pásztorfiú még sohasem járt. — No, most fújjad, ahogy még sohasem fúj- tad! — mondta neki a sárgarigó. Miska leült a nagy jegenyefa alá, elővette furulyáját és olyan szépen fújta, mint még soha. Meghallotta, ezt a király! Azon nyomban rájött, hogy a furulyaszó volt az, ami neki olyan nagyon hiányzott. Menten meggyógyult minden nyavalyából. Még a bolondériá- jából is, mert soha, soha többé nem hozott furcsa és lehetetlen rendeleteket. Miskát pedig megtette udvari furu- lyásának. Szontagh Etelka Képregényváltozat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros Pál |A jövő szombati szamunkban folytatjuk.) Törd a fejed! Krecsmáry László: Esti vers Még gyerekcipőben jár az este. félve, aprókat lépeget. Imént egy tücsök párját kereste, s hívta álmodni szépeket... Tátott szájjal bámul a csend, s szemét tágra mereszti a sötét. Szimatol a szél s a tücsökzenét ölében viszi. — Szép kötényt, csillagpettyest köt most maga elé, s lehajtja fejét az égbolt. Feltápászkodik, s a hajnal felé indul az éj csősze, a vén Hold... Bátran, szaporán lép már az este. földet is alig ér a lába, s mint bús árnyék, elnyúlik a teste, belebotlik az éjszakába... Petrence a targoncán Elindult a targonca — ki tudja, hova — s elvitte a petrencét — ki tudja. hova. — Nehéz volt a petrence, sónál nehezebb, s nyikorgott a targonca: N yeke-nyeke-ny ekk! Ezért, — ahogy mentek, men tek — az úton jól összevesztek, hússzor hajba kaptak civakodtak, nyögtek, nyekeregtek, sivalkodtak, — s elgurult a petrence — ki tudja hóvá — s tovább ment a targonca — ki tudja, hova. — VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. (8. kockában kétjegyű mássalhangzó) 6. Helyrag. 7. Római 499 és 50. 8. Alá. 9. Az osztrák vasutak betűjelzése. 11. IVK. 12. Helyiség, űr, németül. 14. Háziállat. 1«. Megfejtendő. 18. Téli sport. 20. Tenger németül. 21. Egyszerű gép. 22. Gyilkolt. 24. A háziáUat (—’)• 85. NLEI. 27. Dél-arábitű kikötőváros. 28. Angol hosszmérték. 29. Üt oroszul. FÜGGŐLEGES: 1. Játékszer. 2. Római 501. 3. Államnak jövedelem után fizetendő százalék. 4. Szovjet repülőgéptípus jele. 5. Nézete, felfogása 6. Megfejtendő. 10. Bánatom. u. Hona becézve. 13. Nem ilyen. 14. Skandináv pénzegység. 15. Megfejtendő. 17. Gyermekeledel. 19. ... -berek, nádak, erek. 21. Lét. 23. Beépítetlen közterület. 24. Tromf. 26. Korkülönbséget jelölő rövidítés nevek előtt. 27. Félig apró!! t Megfejtendő; Magyarországi hegységek (vízszintes 1., 16.. függ. 6., 15.) Múlt heti megfejtés; MÁTÉSZALKA JÁRÁSI JOGÜ VAROS. Könyvjutalom: Varga András Gáva Szabó Eszter Csenger, Galbicsek Győzőke Nyíregyhaza és Tóth László Búj. FIGYELEM! MEGÉRKEZETT A férfi bőrtalpú szandál. 194 Ft-ért kapható az IPARCIKK KISKERESKEDELMI VALLALAT LEÉRTÉKELT CIPÖBOLTJ ÁB AN Dózsa György utca 9. sz. alatt.
