Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

2*89. Jűtíus 24. KELET-MAOYARORSZAC» 8. oMa' Könyvtárak a termelőszövetkezetekben Évi háromnegyedmilliárd... Egy időben gyakran talál­koztam a panasszal: könyv­ügynökök rászedik a mező- gazdasági szakkönyvtárra vá­gyó termelőszövetkezeteket. Volt a kezemben olyan köte­lező ere.iű papír is, amely szerint francia—magyar ké­ziszótárt, a finánctőke sajá­tosságait magas tudományos szinten elemző művet és tá­vol-keleti országok külkereske­delmi szokásait ismertető könyvet „rendelt meg” egy olyan tsz (pontosabban meg­rendeltette a tsz egyik-másik vezetőiével a jutalékra éhes ügynök), ahol senki egy árva szót sem tudott franciául, sen­kinek sem volt olyan közgaz­dasági képzettsége, hogy a fi­nánctőke természetrajza ér­dekelhette volna, ami pedig a távol-keleti országokkal va­ló kereskedést illeti, még csak lázálmaikban sem sze­repelt ilyesmi... Azóta az ilyen szervezői manipulációkkal kapcsolatos hírek elhalkultak. így vagy úgy, jól-rosszul kialakultak a tsz-ek zömében a mezőgazda- sági szakkönyvtárak. Olyan számban alakultak ki hogy összetételük, sorsuk nem le­het közömbös azok számára, akik munkaeszközt látnak a mezőgazdasági szakkönyvben, nem pedig afféle „luxuskia­dást”, mint ahogy némely helyen emlegetik a könyvtár- fejlesztés költségeit. E könyvtárak iránti ér­deklődés figyelemre méltó munkára késztette a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének piac­kutató csoportját. Országos felmérést végeztek a terme­lőszövetkezetek üzemi könyv­tárairól. Az erről szóló jelen­tés szűkszavú. Jobban bízik a számok, táblázatok gondo­latkeltő tulajdonságaiban, mint a kommentárok befolyá­soló erejében. Nézzük csak e felmérés néhány szembeötlő tanulsá­gát! Tizenkilenc megyé­ben összesen 184 tsz könyvállományát vették szem­ügyre. Közülük 69-ben, tehát az érintett szövetkezetek 37,5 százalékában 200 kötetesnél nagyobb könyvtárra leltek. A 151—200 kötetes könyvállo­mányt birtokló tsz-ek száma 42 volt. tehát a vizsgált tsz­ek 22,8 százaléka. A 184 ter­melőszövetkezet közül 16-ban nem találtak könyvet. Elég te­kintélyes kötetszámot kapunk, ha összeadjuk a szóban forgó közös gazdaságok állományát: kereken 46 ezer könyvet. Némileg meglepő a felmé­résnek az a tapasztalata, hogy az egyes tsz-ek anyagi hely­zete és az általuk fenntartott könyvtár méretei között nem erős az összefüggés. Abban a részletmegjegyzésben vi­szont, hogy a leggyengébb anyagi helyzetű szövetkeze­tekben akadtak a legtöbb könyvtárnélkülire, továbbá, hogy a legmódosabb gazdasá­gok szerezték be a legtöbb könyvet — végül is az élet egészséges tendenciáinak ér­vényesülése tapasztalható. Ez a felmérés sok tekintet­ben korábbi észrevételeinket igazolta. Egyebek közt azt, hogy még sok helyen nem engedik érvényesülni azt az elvet hogy a termelőszövet­kezetekben elsősorban szak- könyvtárra van szükség. Az esetleg több éve vásárolt 50—100 kötetnyi szépirodal­mi és általános ismeretter­jesztő anyag többnyire csak hányódik a tsz-irodák szekré­nyeiben. A községi könyvtár­nak átadva legalább kézbe kerülnének ezek a könyvek, így azonban olyasféle szelle­mi lakomát jelenthet 50—100 kötet egy több száz tagú tsz- ben. mintha 50—Í00 szem sült krumplival akarnánk jól­tartani egy zárszámadási va­csorára egybegyült vendégse­reget. Változatlanul szerény mér­tékben használják a tsz szak- könyvtárát a szakmunkások, vagy a brigádtagok. Márpedig egy baromfitenyésztőnőre legalább annyira ráfér a szakirodalom tanulmányozá­sa, mint az egyetemet végzett főállattenyésztőre. Egyelőre a főállattenyésztők sokkal többször folyamodnak a köny- vekben tárolt tudományos és gyakorlati tapasztalatokhoz, mint például a szakmunkás­lányok. Dicséretes, hogy mind több helyen oly mértékben tekintik munkaeszköznek a könyvet, hogy állandó használatra ad­ják ki azoknak a tagoknak, akiknek erre szükségük van. Kevésbé megnyugtató, hogy igen sok helyen nem tartják nyilván hol, kinél, mióta van ez vagy az a könyv. Ha nem is tudós könyvtárosra, de fe­lelős gazdára minden tsz szakkönyvtárának szüksége van, hiszen helyenkint már több 10 ezer forint értéket je­lent. És a felelős gazda abban is segítene, hogy a tsz ne azt a könyvet szerezze be, amit el akarnak adni neki, hanem azt, ami szükséges. Máris számok jelét tapasz­taljuk: mind gyakrabban vá­lik nyilvánvalóvá a felelős tsz-vezetők előtt, hogy ez vagy az az új könyv nélkülöz­hetetlen áhhoz. hogy a kor­szerű termelési eljárásokat eredménnyel alkalmazhassák. Talán belátható időn belül ad­dig is eljutunk, hogy a leg­szükségesebb 100—110 kézi­könyv megtalálható lesz az ország valamennyi közös gaz­daságában. Bajor Nagy Ernő A Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság laboratóriumában sokféle vizsgálatnak ve­tik alá a vizet. Képünk: Nádasi Margit laboráns-kisegítő a víz vezetőképességét vizs- gálja. Elek Emil felvétele Pillanatképek BECSÜLET örege mb t ül a Bocskai út elején a pádon. Fényes fémből ki ült botját a pad ülőkéjénr támasztja, ön­gyújtóját csiholja. A to­ronyban nyolc órát haran­goznak Az öreg gyorsan zse­bébe süllyeszti a gyújtót, fel­áll indul a „nagy” SZTK fe­lé. — Fájront — mondja. •— Miért, kérdem, mert Bem értem. — Lejárt a munkaidőm — magyarázza — este nyolckor lejár. — Itt? — Itt vagyok parkőr, a templomtól az SZTK-ig. Ha­vi ötszázért, ötszáz a nyug­díj. meg ez, ebből élek. Az öregember fürgén mo­zog, már biztosan éhes. Miért nem ment haza ko­rábban? Ki venné észre, hogy a parkőr nincs a posztján. Ha kigondoltam, meg is kérdem. Szemrehá­nyóan mondja: — Becsület is van a vilá­gon. HARAG A konda apró akácos er­dőben delel. A kondás föld­re terített kabátján ül. Amíg beszél, szeme a falkán. Nem­régen csinálja ezt. Megrop­pant a dereka a zsákolás­ban a Balkányi Állami Gaz­daság sertéstelepén. Kényte­len volt elvállalni a gazda­sági dolgozók sertéseinek őr­zését havi ezer forintért, té­len nyolcszázért. A konda egy-egy tagja időközönként megunja a ho­mokfürdőt, felugrik, hazasza­ladna. A kondás szól a ku­tyának, az visszatereli. Még önállóbban a lakossí« r Beszélgetés a szabolcsi kisipari szövetkezetek munkájáról, lövőjéről Szabolcs-Szatmár megye helyiiparában egyre nagyobb jelentőségük van a kisipari szövetkezeteknek. Mind ala­kosság igényeinek kielégíté­sében, mind pedig a foglal­koztatásban érződik ez. Ép­pen ezért érdemel figyelmet a kormány egyik év eleji határozata, amely az állam, a szövetkezetek, valamint a szövetségek egymáshoz való viszonyát rendezi, a gazda­sági reformmal összefüggés­ben. Mit jelent ez a rende­zés megyénkben; milyen ha­tással lesz a szövetkezetekre és hogyan alakulhat a lakos­ság ellátása, a foglalkoztatás a jövőben? — ezekre a kér­désekre kerestük a választ, amikor Czimbalmos István­nal, a KISZÖV elnökével folytattunk beszélgetést. — A szövetkezeti mozga­lom fejlődésének egy újabb állomását jelenti a szóban lé­vő változás. Megyénk kis­ipari szövetkezetei is nagyot léptek előre az alakulásuk óta eltelt húsz esztendő alatt Jól példázza ezt, ha csupán az utóbbi négy évre tekin­tünk : ez alatt az idő alatt hatezerről tizenkétezerre nőtt a szabolcsi ktsz-ekben foglalkoztatottak száma és megduplázódott a termelés is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy most már egy eszten­dő alatt közel háromnegyed­milliárd forint értékű ter­mék, illetőleg szolgáltatás kerül ki a szövetkezeti dol­gozók keze alól. Ennek igen jelentős része külkereskedel­mi igényeket elégít ki. Jog­gal állíthatjuk: szövetkeze­teink megerősödtek, most már nincs szükség arra, hogy valamely felügyeleti szerv gondolkodjék helyet­tük. Valójában tehát miként az állami iparban, a szövet­kezeteknél is a még nagyobb önállóság kiszélesítése vette kezdetét, mellyel természete­sen nagyobb felelősségválla­lás párosul. — Ezt az önállóságot több helyütt úgy fogják fel, hogy a ktsz-ek most már korlát­lanul cselekedhetnek, nem tartoznak senkihez. Mi igaz ebből9 — A jogok nagy részét, amit eddig a szövetség gya­korolt, valóban a közgyűlés vette át. Helyénvaló ez, össz­hangban van a szövetkezeti demokrácia erősítésével. Olyan fontos kérdésekben, mint a tervek jóváhagyása, a munkarend megállapítása, a vezetők javadalmazása, stb. a közgyűlés mondja ki a végső szót. Természetesen figyelemmel kell lennie a Kl'SZÖV javaslatára. Mind­emellett a döntésekhez kel­lő megfontoltságra van szük­ség. Nem lehet felelőtlenül vállalkozni megalapozatlan akciókra. Ügy mondhatnánk: az önállóság minden eddigi­nél felelősségteljesebb mun­kavégzést követel. A szövet­ség ebben az új helyzetben tudja majd igazán betölteni eredeti funkcióját, az érdek- védelmet, Aktívabban tud — Ügyes állat. — Belerekedtem, amíg be­tanítottam. — Hívja már közelebb. A kondás szólítja, később már becézi is a kutyát. — Bogár, bogárkám, gye­re ide! A kutya csak néz értelme­sen, pislog okos szemeivel, de nem mozdul. — Haragszik — mondja a kondás — megsértődött. Reg­gel megdobtam egy göröngy­gyei, így most haragban va­gyunk. Ok nélkül dobtam meg, de ok nélkül az állatot sem szabad bántani. — De azért dolgozik, te rel. — Azt muszáj. Azért kap enni. Seres Ernő majd segíteni a kooperációk létrehozásában szövetkezeti és az állami szervek között, vagy például érvényesíteni a szövetkezetek érdekét a jog­szabályok megalkotásánál, mindemellett lehetősége lesz az anyagi és erkölcsi segít­ség megadására, az új kez­deményezésekben. Szükségük lesz továbbra is a szövetke­zeteknek a szövetség mun­kájára, hiszen a mostani piaci versenyben történő helytállásnál egy kis ktsz gyengének bizonyulna. — Konkrétabban is szeret­nénk hallani erről az ér­dekvédelemről. — Például a szövetség szakemberei különböző aján­lásokat dolgoznak majd ki az ésszerű fejlesztésre, ami­hez egy-egy szövetkezetnek nincs meg a lehetősége. Eze­ket az ajánlásokat a közgyű­lés köteles megtárgyalni és dönteni benne. Vagy más. Az érdekvédelemhez igen szorosan kapcsolódnak a ká­derkérdések : tehát az, hogy ki legyen az elnök, a fon­tos beosztásban lévő. Ilyen posztokon használni, de árta­ni is lehet a közösségnek. Érthető tehát, hogy e terü­leten is marad tennivalója a szövetségnek: javaslatait ilyen vonatkozásban is a köz­gyűlések elé tárhatja. Minde­mellett olyan teendők is a KISZÖV-re várnak, mint a szocialista munkaverseny szervezése, a kulturális-szo­ciális helyzet figyelemmel kí­sérése, a munkavédelmi ellá­tás fokozatos javítása, az üdülés, a pihenés megszerve­zése. — Kik gyakorolnak fel* ügyeleti jogot a szövetkeze- lek gazdálkodásában? — A felügyelet a területi* leg illetékes tanácsokhoz ke­rül. Jó megoldás ez, mert mégiscsak a községek válasz­tott államhatalmi szervei is­merik legjobban a lakosság problémáit. Mindemellett ok­kal feltételezhetjük, hogy a tanács és a kisipari szövetke­zetek közeledése egymáshoz áldásos lesz az anyagi erők egyesítésében is. Ez meglát­szik majd a fejlesztéseknél, a tevékenység bővítésénél egyaránt. — Milyen feladatok vár* nak a szövetkezetek dolgo­zóira? — A tagok jobban gazdáik lesznek szövetkezeteiknek és ezért várható, hogy javasla­taikkal, gondolataikkal is nagyobb részt vállalnak a feladatok elvégzéséből. Ez jó hatással lehet a szövetkezeti tulajdon védelmére, a gazda­ságosság növelésére. A szö­vetkezetek ideiglenes minta­alapszabályzatát az OKISZ már korábban elfogadta, megküldte a szövetkezetek­nek, amelyek ennek alapján a negyedik negyedévben — adottságaik figyelembe véte­lével — készítik el és hagy­ják jóvá saját „alkotmányu­kat.” Ez már részletesen tar­talmazza mindenütt, hogy a szövetkezetek miként járul­nak hozzá a gazdasági és tár­sadalmi fejlődéshez, a tagok jogainak szélesítéséhez, aa önkormányzat kialakulásá­hoz, a demokratizmus erősö­déséhez. (a. s.) Kétszáz lány „parancsnoka" Meghosszabbította a tanévet Divatosan hosszú haja van; naponta megfőz három­négy kávét; szobájában több csokor piros rózsa virít; min­dig vidám. Ha leül a lányok közé, bárki táborozónak vél­né. Ö a parancsnok. Kétszáz lány van a gondjaira bízva. * — Nem tudom, mikor szerettem meg az építőtábort. Ta­lán akkor, amikor egy alkalommal vendéget vártunk Ali- gán, s rengeteget töprengtünk, mivel díszítsük sátrunk elő­terét. Aztán zacskóban hoztuk a gipszet, megformáztuk a Balatont, Színeztük, s telehordtuk vízzel — a Balatonból. Mi lettünk az elsők. Az is lehet, akkor, amikor hajnalban minden brigádot egy liter szúnyogirtóval indított útnak a gazdasági stáb. Az egész testünket bepermeteztük, s aztán felhajtottuk a paradicsomleveleket. Ömlöttek a szúnyogok. Mi meg szed­tük a paradicsomot. Élmény volt. Az évek során csak a jelző változott. Ak­kor szörnyű, később már csak rossz, aztán kellemetlen él­mény. Most azt mondom, hozzá tartozott a munkához. S annak nemcsak szép oldalai vannak. Ha tanári szemmel nézem, a tábor kitűnő iskola egy fiatal pedagógusnak. Iskolákból, kisebb-nagyobb kollektí­vákból jönnek ide a fiatalok. Két hét alatt egy új közössé­get kell kialakítani. A két hétből két nap a nagyon nehéz. Ha szomba­ton a korábban érkező brigádvezetőkkel jól megszervezzük a munkát, félig nyert ügyünk van. Másnap az új táborozok fogadása, felkészítése. S ha ez is sikerrel járt, két hétig akár csak a babérokat gyűjthetném. Diákbizottságok vannak, s a fiatalok szeretnek kibonta­kozni. Ezt még táborozó brigádtag koromból tudom. S a maguk alakította programot csak itt-ott kell kiigazítani.' Egyszer azért féltem is. A torkomban dobogott a szí­vem, amikor beszélni kezdtem. De nem a munka, hanem egy klubest miatt. Akkor még benn laktunk a város köz­pontjában, egy iskolában. A mi lányaink prog­ramja volt, de sok kíváncsiskodó összegyűlt. Fiuk is. Köztük több olyan hosszú hajú, hangoskodó, akiket szívesebben tudtam volna kapun kívül. De a lányok táncolni akartak. Pár mondat a fiúkhoz. Hogy egyszerű is, közvetlen is és táborvezető pedagógushoz is illő legyen. Aztán folytatódott a program — közösen. Én meg szorong­va figyeltem. A hangulat jó volt. Az utolsó szám után búcsúzás, s én alig akartam hinni, hogy az udvariasan elköszönő fiatalemberek lennének azok, akikre a járókelők szívesen rámondják, huligánok. Nem voltak azok. * Nyolcadszor van a KISZ építőtáborában, Ötször bri­gádtag, kétszer helyettes, most vezető Szolnok, AlcSi-szige- ten. Szereti a táborozókat, a tábort. Bujárszky Györgyi a nagyecsedi gimnázium magyar— iatinszakos tanára. A születésnapjai a táborban ünnepelte, HL £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom