Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

* oMal KELET-MAGYARORSZAÖ 1969. Július S. Külpolitikai összefoglalónk ® Nixon megkezdte körútját • Anglia közelebb került a Közös Piachoz Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke a Wa­shington közelében lévő Andwers katonai támaszpon­ton felszállt a légierő „Air Force” elnöki küiön- gépére, hogy megkezdje ti­zenkét naposra tervezett nagyszabású nemzetközi kör­útját. Az út első és időben leghosszabb része néhány ázsiai főváros, illetve admi­nisztratív székhely — Mani­la, Djakarta, Bangkok, Új- Delhi és Lahore — megláto­gatása lesz, ezután Románia, majd — úton hazafelé — Nagy-Britannia következik. A meglátogatott országok vezetőivel az amerikai ál­lam- és kormányfő számos témát vitat meg, de Ázsiá­ban és Londonban elsősor­ban a Vietnammal kapcsola­tos problémák kerülnek te­rítékre. Ami Londont illeti, itt Nixon közelgő látogatásánál sokkal több szó esik a Közös Piac székhelyéről, Brüsszel­ből érkező hírekről. A te­kintélyes Times „Haladás Brüsszelben” című vezércik­kében elégedettségének ad kifejezést afelett, hogy Ang­lia közelebb került a Közös Piac-i tagsághoz. Schumann, az új francia külügyminiszter ugyanis ér­zékeltette, hogy a jövőben Nagy-Britanniának egy felvé­teli kérelemmel kapcsolatban nem kell az eddigi francia vétóval számolnia. A megfi­gyelők egyetértenek abban, hogy a De Gaulle-korszakot követő francia kabinet ré­széről ez nemcsak ideiglenes hatású taktikai bejelentés, hanem hosszabb távú, ko­moly szándék. Ennek egyik, döntőnek tűnő bizonyítéka az, hogy a francia külügymi­niszter hivatalosan javasolta: hívják össze a Közös Piac országainak kormányfői szin­tű találkozóját. Megnyilatkozása kétségte­lenül jelentős esemény, de távolról sem jelenti azt, hogy a brit tagság már megvaló­sultnak tekinthető. Valószí­nűleg sok víz folyik le még a Szajnán és a Temzén, amíg London lesz a hetedik az eddigi hatok mellett. És az is biztos, hogy ezt mind a Szajna, mind a Temze partján jelentős politikai erők igyekeznek majd meg­akadályozni, vagy legalábbis hátráltatni. Franciaországban a töret­len gaulleizmus hívei részé­ről várható ellenállás, Ang­liában pedig máris parla­menti támadások érték Wil- sonékat, méghozzá mind a jobb-, mind a baloldalról. Mind Thorpe, a liberális párt vezére, mind számos más is­mert politikus attól tart, hogy a kormány a tagság fejében nemcsak gazdasági, hanem politikai integráció felé sodródik. Ennek fő ve­szélyét pedig a Moming Star, a kommunista párt lap­ja fogalmazta meg a leg- plasztikusabban: „Sorsunkat olyanok cső- portja irányítaná, akiket nem mi választottunk, akik a Közös Piac nagy nemzet­közi trösztjeit és kartelljeit képviselik. E trösztök és kar­tellek leghatalmasabbjai pe­dig Nyugat-Németországban vannak..." Szovjet—csehszlovák találkozó Moszkva, (MTI): Moszkvában hivatalosan közölték, hogy július 23-án Varsóban baráti találkozóra került sor a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság párt- és állami ve­zetői között, akik részt vet­tek a népi Lengyelország 25. évfordulójának megün­neplésében. A találkozón je­len volt Leonyid Brezsnyev, az. SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek elnöke, Ludvjk Svoboda csehszlovák köztársasági el­nök és Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságá­nak első titkára. A találkozó résztvevői esz­mecserét folytattak az SZKP és a CSKP, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti baráti kapcsolatok továbbfejleszté­sének időszerű kérdéseiről. A megbeszélések a szívé­lyesség és a testvéri barát­ság légkörében zajlottak le. Szovjet—finn tárgyalások Moszkva (MTI): Moszkvában tárgyalások folytak a Szovjetunió és Finn­ország közötti gazdasági együttműködés kérdéseiről. A Moszkvában megjelent sajtó- közlemény szerint megvitat­ták- egy finnországi atomerő­mű építésének terveivel kap­csolatos technikai és gazdasá­gi kérdéseket. Jegyzőkönyvet állítottak össze, amelyet a küldöttségek kormányaik elé terjesztenek jóváhagyásra, s amely az általános együttmű­ködési egyezmény alapját ké­pezi majd. A tervek szerint az egyezményt Helsinkiben írják alá ez év szeptemberé­ben. Az Indiai KP nyilatkozata Delhi (MTI): Az Indiai Kommunista Párt központi titkársága sajtónyi­latkozatot tett közzé, s ebben üdvözli az ország legnagyobb bankjainak államosítását. — „Merész és időszerű intézke désnek” nevezi azt. a nyilat­kozat egyben megállapítja, hogy bár Indira Gandhi mi­niszterelnökasszony intézke­dése csapást mért a jobbolda­li reakcióra, valójában a ham még csak most kezdődik. A monopolisták és szövetsége­seik „átcsoportosítják” erői­ket, hogy megakadályozzák azoknak a céloknak az eléré­sét, amelyek érdekében az ál­lamosítást végrehajtották, Ilyen körülmények között a pártnak nagyszabású politi­kai kampányt kell indítania országos méretekben a ban­kok államosítására hozott döntés támogatására, a mun­kásosztály és a dolgozó töme­gek más rétegei jogos köve­teléseinek kielégítése érde­kében. A Kennedy-ügy Boston, (MTI): A bostoni gépjármű-nyil­vántartó hivatal bejelentet­te, hogy felfüggesztették Edward Kennedy szenátor jogosítványát. Az intézkedés a múlt heti halálos kimene­telű gépkocsibaleset ügyé­ben folytatott nyomozás le­zárásáig marad érvényben. Az ügy hullámai tovább terjednek az Egyesült Álla­mokban. Massachussetts ál­lam központi rendőri szer­vei kilátásba helyezték, hogy részletesebb vizsgálatot indí­tanak a balesét körülményei­nek felderítésére. A rendőri szerveket különösképpen az érdekli, hogy nem állt-e a szenátor alkohol hatása alatt a baleset időpontjában. Mint ismeretes. Kennedy a balese­tet megelőzően egy összejö­vetelen vett részt. Több amerikai lap feltfínő tálalásban foglalkozik az esettel, hangoztatva, hogy Edward Kennedynek sürgő­sen tisztáznia kell magát, ha azt akarja, hogy ne essék kitörölhetetlen folt politikai karrierjén Hétfőn dől el, vajon emel­nek-e vádat a szenátor ellen, amiatt, hogy elhagyta a bal­eset színhelyét. Laoszi jelentés A Laoszi Hazafias Front Pártjának Központi Bizottsá­ga nyilatkozatot hozott nyil­vánosságra a Laoszról szóló genfi megállapodások hetedik évfordulója alkalmából — je­lenti a TASZSZ. „Az Egyesült Államok — állapítja meg a nyilatkozat — .fokozza beavatkozását és ag­resszióját Laoszban, légiereje kegyetlen bombatámadásokat hajt végre a hazafiak által ellenőrzött körzetekben. Wa- shingtófpitervéfcet sző arra. hogy Laoszt gyarmatává, ka­tonai tártfes'zpontjává változ­tassa, ahonnan háborút indít­hat a délkelet-ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom elfoj­tása végett. Washington — leplezi le a nyilatkozat — felforgató te­vékenység kifejtésére dél-vi­etnami diverzánscsoportokat dob át Laoszba. MANILA Kedden este, körülbelül egyidőben, pokolgép robbant az Egyesült Államok manilai tájékoztató hivatalának (USIS) könyvtárában és a dél-vietnami nagykövetségen. A robbanásnak egy halálos áldozata van. Az amerikai nagykövetségen elismerik, hogy a merényleteknek poli­tikai indítéka volt, azt azon­ban nem, hogy Nixon elnök tervezett manilai látogatásá­val állnának összefüggésben. La paz A bolíviai rendőrség rajta­ütött egy politikai csoporton kedden délután, egy La Paz-i házban. A benntartóz­kodó hat ember azonban el­fogott három rendőrt. Túsz­ként tartották őket fogva, miközben tűzharcot vívtak a rendőrséggel. A hat ellenálló közül öten egy taxival egér- utat nyertek, egyet elfogtak közülük. DJAKARTA Az indonéz televízió a hét végén „politikai hiba” következtében bemutatott egy filmet, amely a megbuk­tatott Sukarno volt elnököt ábrázolta, amint hat évvel ezelőtt Közép-Jáván megnyit egy balettfesztivált. A film miatt rendkívüli miniszterta­nácsot hívtak össze, majd bejelentették, hogy a televí­zió vezetői közm két embert azonnali hatállyal elbocsá­tottak. NEW YORK Kedden közzétették a szep­tember 16-án nyíló 24. ENSZ- közgyűlési ülésszak 96 pont­ból álló ideiglenes napirend­jét. A napirenden nem sze­repel a kínai mandátum kér­dése és az úgynevezett ko­reai kérdés. Olyan tárgykö­röket vettek fel a listára, mint az űregyüttműködés, a Közel-Kelet, a vegyi és bio­lógiai fegyverek, a fiatal nemzedék lázadásai, stb. TOKIO Aicsi Kiicsi japán külügy­miniszter kedden bejelentet­te: üdvözli azt. az amerikai elhatározást, hogy eltávolít­ják Okinawáról a mérges­gáz fegyvereket. Hangoztat­ta, hogy ez a döntés meg­könnyíti majd a jövendő amerikai—japán tárgyaláso­kat. Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit A Minisztertanács 6. Alkotmányunk az állam­igazgatás legfelsőbb szerve­ként a Minisztertanácsot je­löli meg. Az 1957 évi II. tör­vénnyel végrehajtott alkot­mánymódosítás ehhez a meg­jelöléshez „magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány” közelebbi meghatározást fűz. Az alkotmánymódosítás az 1956 évi ellenforradalom le­verését követően újólag alá kívánta húzni azt, hogy a Magyar Népköztársaság al- lamhatalma a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztály diktatúráját való­sítja meg. (E módosítás egyéb­ként a Minisztertanács jogi helyzetében semmilyen válto­zást nem jelentett.) Alkotmányunk világosan kifejezésre juttatja, hogy a Mi­nisztertanács az államhata­lom legfelsőbb szerveinek (tehát az országgyűlésnek és a népköztársaság Elnöki Ta­nácsának) végrehajtó-rendel­kező szerve. („A Miniszterta­nács biztosítja a törvények és a népköztársaság Elnök' Tanácsa rendeletéinek végé- hajtását.”) A kormány tevékenységé*, a szocializmus felépítésének feladatai határozzák meg; a törvények alapján irányítja és ellenőrzi az államigazgatás munkáját, s ennek során ma­ga is jogszabályokat bocsát ki. A Minisztertanács felada­tai végzése során tehát al­kotmányos kötelezettségének tesz eleget. Tagjait az ország- gyűlés. illetve, ha az nem ülésezik, az Elnöki Tanács választja; ugyanakkor a kor­mány az országgyűlésnek fe­lelős az általa jóváhagyott kormányprogram. valamint az általános állami politika megvalósításáért. Az or­szággyűlés tehát nem irá­nyítja operatívan a kormányt, hanem politikai ellenőrzést gyakorol- • * a- munkáig felett; ez a bizalom megadásában vagy megvonásában fejeződik ki. Ha röviden kívánnánk ösz- szefoglalni a Minisztertanács legfontosabb feladatait és ha­táskörét. azt mondhatjuk: a Minisztertanács irányítja, ve­zeti az egész államigazgatási szervezet működését a mun­katerületükre jutó állami fel­adatok megvalósítására; az alája rendelt államigazgatási szerveken keresztül irányítja az ország valamennyi, állami tulajdonban lévő termelő szolgáltató, elosztó egységét; a társadalmi tulajdonban lévő termelőegységekre támasz­kodva gondoskodik a népgaz­dasági tervek megvalósításá­ról. A Minisztertanács hatás­körének kiterjedését jól- jelzi alkotmányunknak az a ren­delkezése, amely feljogosítja a kormányt arra, hogy az ál­lamigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül intézkedjék. A Minisztertanácsot megil­leti a törvénykezdeményezés joga; az általa beterjesztett törvényjavaslatot az ország- gyűlés tárgyalni köteles. Ugyanígy kezdeményezheti az Elnöki Tanácsnál törvény- erejű rendeletek (határozatok) hozatalát. A Minisztertanács testületi szerv. Ezt fejezi ki. hogy va­lamennyi tagja egyenlő jog­gal vesz részt a kormány illésein, rendeletéinek és ha­tározatainak meghozatalá­ban. A Minisztertanács kol­lektív munkáiéban a kormány egyik tae i s nes a kormány elnökének vagy bármely más tisztségviselőjének alárendel­ve. A Minisztertanács működé­sének fő formáia a Miniszter- tanács ülése. Csak ez gyako­rolhatja a Minisztertanács hatáskörének t.eli~sségét. mind a kormányzati tevé­kenységben. mind ned'g az ál­lamigazgatás legfelsőbb irá­nyításában. A kormány intézkedéseinek két fontos formája van: a minisztertanácsi rendelet, il­letve a minisztertanácsi hatá­rozat, A Minisztertanács ren­deletét ad ki, ha a kiadandó jogszabály az állampolgárok­ra közvetlenül jogokat, ruház kötelezettségeket hárít, vagy egyébként is széles körben közvetlen befolyással van áz állampolgárok jogviszonyaira. Határozatot ad ki a Miniszter- tanács. ha az általa hozott jogszabály valamely kérdés­ben az állami vezetés sok irá­nyú, több oldalú, hosszabb időre szóló meghatározását tartalmazza, vagv ha a jog­szabály csak az állami szer­vekre és vállalatokra vonat­kozik. (Újlaki) ]Nem utópia... „A tartós béke ma nem utó­pia, hanem teljesen elérhető cél” — állapította meg az a felhívás, amelyet a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai tanácskozása a béke vé­delmére a világ népeihez in­tézett. A testvérpártok azon­ban nem álltak meg ennél a kijelentésnél, hanem azt is tudatták a népekkel, hogy véleményük szerint milyen úton-módon lehet elérni ezt a célt. Elképzelésük egy szóba tömöríthető: összefogni. összefogni, akcióegységet teremteni — ez világos állás- foglalás, amely azon­ban kiegészítésre szorul, ösz- szefogni, de ki ellen? Ösz- szehangolni az akciókat, de milyen alapon? Akcióegységre lépni, de kivel? A moszkvai tanácskozás e tekintetben sem hagyott két­ségeket. A résztvevők hozzá­szólásaiból drámai erővel tört elő a múlt sok és fájdalmas tapasztalata. Felelevenedett századunk első fele, amelyben két világháború több mint 70 millió ember életét ragadta el, sok ezer virágzó várost és falut törölt el a föld színé­ről. Az emlékezetekben meg­jelent a Hirosima fölött ma­gadott atomfelhő amely még ma is szedi áldozatait. S a múlt szomorú emlékei a jelen fenyegető veszélyének felis­merésével párosullak. A kül­döttek szavakba öntötték a felismerést: „A jelenlegi kö­rülmények között, amikor az atombombák percek alatt el­érhetnek bármely világrészt és óriási területeket változ­tathatnak pusztasággá, egy világháború sok százmillió ember pusztulását vonná ma­ga után, a világ civilizációjá­nak és kultúrájának kincseit döntené romba.” A Kreml György termébe sereglett kommunisták a múltat és a jelent — éppen a jövő érdekében — a marxiz­mus górcsöve alá vették. Fel­idézték — ha csak egy-egy mozzanat erejéig is — a két világháborút kiváltó okokat, majd azt vizsgálták, kiknek áll érdekükben napjainkban új világháború kirobbanta sa. S figyelemreméltó követ­keztetésre jutottak: a hábo­rúnak, az agressziós és erő­szakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni me­rényleteknek az imperializmus politikájában rejlett és rejlik a forrása. Ezenbeiül is különösen veszélyes az ame­rikai imperialisták politiká­ja amely — mint Moszkvá­ban megfogalmazták —,,a né­pek szabadságának esküdt el­lensége”. összefogni, de ki ellen? Ezekután már világos a vá­lasz: azok ellen, akik fokoz­zák a fegyverkezési hajszát, konfliktusokat és helyi hábo­rúkat szítanak a föld külön­böző részein, igyekeznek el­fojtani a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat, népelle­nes rendszereket segítenek uralomra és tartanak hatal­mon — egyszóval az imperia­listák ellen. Ez tehát a Moszk­vában megmutatkozott egy­ségtörekvések egyik lényeges eleme. A közös cselekvés platform­ja szintén kikristályosodott a tanácskozáson. Az együttes erőfeszítések abból a tényből táplálkoztak eddig és táplál­koznak a jövőben is, hogy az imperializmus közös ellensé­ge mindenkinek, aki béké­ben és biztonságban akar él­ni Európában, vagy távoli földrészeken.A közös ellenség ellen harcolni pedig — közös érdek. Érdeke a szocialista országok állampolgárának, hi­szen az imperializmus fékezni próbálja hazája fejlődését, s mindent megtesz a szocialista rendszer megfojtása érdeké­ben. Érdeke a tőkés világ minden becsületes emberé­nek. mert a monopoltőke sú­lyos belső bajokat és hábo­rús kalandokat idéz fel. Érde­ke a harmadik világ orszá­gaiban mindazoknak akik független szabad országban kívánnak élni. minthogy az imperializmus éppen ezen az úton állít akadályokat. S ér­deke a békeszerető emberek­nek — éljenek bárhol is a földön —, hiszen a háború tüzet a tőkés rendszer leg- reakciósabb körei szítják. összehangolni az akciókat, de milyen alapon? A közös ellenség — azonos érdek <— egyforma cél alapján. Marad tehát a kérdés: ak­cióegységre lépni, de kivel? A kommunista és munkáspár­tok Moszkvában is a legszéle­sebb egységet hirdették meg. Felszólították a dolgozókat, szülőket, fiatalokat, politiku­sokat, a pártokat, a szakszer­vezeteket. a mozgalmakat, a különböző vallású embereket, a békemozgalom és a háború­ellenes kampányok résztve­vőit. hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egységes an- tiimperialista harci akciók végrehajtására. A kivel kérdésre tehát a válasz: mindenkivel, aki megőrizte magában a béke és a népek közötti barátság esz­ményeit. Ez a világ kommunistáinak békeprogramja, amely nem az „elrettentés egyensúlyára’’ építi terveit, hanem arra, hogy az erők tervezett össz­pontosításával visszaszorítha­tok az agresszorok Vietnam­ban és a Közel-Keleten, meg­fékezhető az újgyarmatosítás és a neonácizmus, megvaló­sítható a békés egymás mel­lett élés. az európai bizton­ság, az általános és teljes le* szerelés. Van-e realitása ennek a programnak? A kommunisták meggyőződése. hogy igen. Mert manapság hatalmas tár­sadalmi és politikai erők áll­nak szemben a háború erői* vei, s a béke oldalán sorako­zik fel a Szovjetunió, az egész szocialista világ, a tőkés or­szágok munkásosztálya, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a békeharcosok világmé­retű serege. S bár az Imperia­lizmus még erős és veszélyes ellenség, már nem intézheti önkényesen a világ sorsát. Ha pedig arra már nem képes, akkor a világháború is elke­rülhető. Ez a logikája a bevezető­ben említett megállapítás­nak: a tartós béke valóban nem uíópia. Az elvi platform, a prog­ram adott: most cselekedni kell. A kommunista pártok ezzel az elhatározással távoz­tak nemzetközi tanácskozá­sukról. S tudatában vannak felelősségüknek, amely külö­nösen érzékennyé teszi őket, hogy meghallják „időnk pa­rancsszavát: egységet minden haladó, békeszerétő erő kö­zött!” Pálos Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom