Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

2 r»1<SaJ -------_ nCLET-MAeVARÖTígZ^Ö T$#9 iúHus ft. Kommentár A nagy vállalkozás Az eddigi Apollo-repülések során minden „stáb” egyre nehezebb feladatot kapott, így. a mostani vállalkozás minőségileg és merészségé­ben is minden eddigit felül­múl,-egyszerűen nincs elődje. Tényleges holdexpedícióra, azaz, ember megjelenésére egy idegén égitesten. még nem volt példa a világ tör­ténetében. Ha minden a tervek sze­rint sikerül, ez lesz a prog­ram : a Holdhoz érkező Apollo-űrhajótól most is elvá­lasztják majd a kétszemé­lyes holdkompot és ez önál­ló pályára, téve elliptikus, mozgást végez a Hold körül. A keringést addig folytatják, míg. pályájuk holdközei pont­ja már csak körülbelül 10 kilométer magasságban lesz a Maré Tranquillitatis meden­céje — a Nyugalom Tengere — felett, a 2-es számú leszál­lási zóna térségében. Az utolsó körben a hold­komp nem függőlegesen ereszkedik alá, hanem olda­lazó mozgással közelít az el­méletileg kijelölt leszállási pont felé. Csak az utolsó másodpercekben fordul füg­gőlegesre a mozgás, amikor már jól játszik a talaj felszí­ne. Ekkor, szükség esetén, a sziklákat, mélyedéseket el­kerülendő, néhány másod­percre helikopterszerű lebe­gést végezhetnek, míg végül is kiválasztják a szerintük legalkalmasabb leszállási pontot. Ebben a fázisban a holdkomp sebessége már nem haladhatja meg az órán­kénti 100 kilométert, s a ta­lajt érés pillanatában a se­besség éppen 0-ra csökken. Ezt a műveletet a Földön sokszor gyakorolták, a Hol­don azonban mindez nem égészen így lesz. Ott ugyanis a nehézségi erő csak egyhato- da a földinek, ugyanakkor nirtCs légkör, tehát nincs kö- ' zégellenállás. Ez azt jelenti, hogy az egyik legnehezebb manővernek, a leszállásnak csak az elméleti részét isme­rik : gyakorlatban ezt a hely­színen kell megoldani. Ha vasárnap késő este si­kerül a leszállás, az előzetes tervek szerint, a két űrhajós nem jön ki kabinjából, a komp még néhány órán át ‘zárva marad. Vajon miért? Ennek magyarázata igen egy­szerű. Ebben az időszakban ellenőrzik a műszereket, a holdkomp helyzetének para­métereit, a visszarepülés fel­tételeit. majd megvizsgálják a „holdcsomagof’ — azokat az eszközöket, amelyeket hétfőn réggel kiraknak majd a Hold felszínére. Ezen túl­menően pihenniük és étkez­niük kell, sőt még azt is meg kell várni, amíg a Föld úgy fordul, hogy megjelenjék rajta Ausztrállá, ahol a köz­vetlen tévéadást felvevő tu­dományos állomás működik. A nagy pillanatra július 2l-én, hétfőn, az eredeti ter­vek szerint reggel 7 óra 17 perckor (magyar idő) kerül sor, amikor elsőként Armstrong leereszkedik a holdkomp kötéllétráján (a holdkomp magassága 030 centiméter) miközben társa fényképezi őt és megörökíti azt a pillanatot, amikor em­ber először érinti a Holdat. S még ezután sem kerülhet sor kutatómunkára, mert előbb Armstrongnak, s kö­rülbelül fél óra múlva Ald- rínnak meg kell tanulni a járást a Hold kisebb értékű gravitációs terében. Itt min­den felesleges mozdulat, túl •nagy lendület, vagy meggon­dolatlan mozgás, katasztrófá- ra vezetne, Egyelőre nincs ta­pasztalatunk arról, milyen módon lehet a Holdon folya­matosan járni-kelni. Az űr­hajótól 30—40 méternél messzebbre csak a földi irá­nyítóközpont engedélyével tá­volodhatnak el. (A tv-kábel is csak körülbelül 25 méter hosszú). Amikor Aldrin száll ki a holdkompból, akkor Armstrong fényképezi őt. kissé távolabbról. Ezután fel­állítják a laserberendezést, majd szükség esetén egy nagy átmérőjű antennát a za­vartalan tv- és rádióösszeköt­tetés biztosítására. Ezt kőve­tően — s talán ez a legfon­tosabb —, a magukkal vitt speciális tartályokba körül­belül 22—25 kilogramm por- és kőzetmintát gyűjtenek. Armstrong legfeljebb 2 és fél óráig marad a leszálló járművön kívül a Hold fel­színén, Aldrin 20 perccel előbb tér vissza a holdkomp belsejébe. Ezután újabb 10— 11 órás várakozás követke­zik, mert rendszerezni kell a kőzetmintákat, légmente­sen el kell zárni (nehogy . a Földön esetleges fertőzést okozzanak). Rendszerezik a filmeket és a kazettákat is, újból ellenőrzik a komp min­den alkatrészét, s kiszámít­ják a visszautazás legopti­málisabb feltételeit. Ebbén egy miniatűr elektronikus számítógép segít nekik. A felszállási manőver jú­lius 21-én. magyar idő szerint 19 óra tájban következik. Itt kulcsszerepe van Col- linsnak, a parancsnoki hajó navigátorának, aki a csatla­kozási (dokkolási) műveletet irányítja. A két űrhajórész összekapcsolása körülbelül négy órával a felszállás után történik. A holdkompból a két pionír visszabújík a pa­rancsnoki fülkébe, ezután az anyahajó a holdkomp feles­leges, bár nagy szerepet ját­szott darabját lelöki magáról és ezt nem hozzák vissza a Földre. Meg kell jegyezni, ho'gy a felszállás a Hold felszínéről igen érdekes módon történik. A holdkompot a lehetőségek­hez képest függőlegesre kell állítani és annak négy gólya­lábon álló, s a leszálláskor használt alsó része, most ki­lövőállványként kezelhető és erről startol a visszatérő ra­kéta. Tehát a holdkomp egy kétfokozatú rakéta, amelynek első hajtóműve a leszállás­kor fékez, a második fokozat pedig visszaszállítja aZ uta­sokat a felszínről az anyaha­jóhoz. Ezután még négy kört írnak le a Hold körül, majd rövid gyorsítás után a Föld felé veszik útjukat. A holdexpedíció az ember első tényleges holdutazása, az emberiség egyik legmeré­szebb és legkockázatosabb vállalkozása. Ezt a kísérletet eddig több mint három tu­cat amerikai és Szovjet hold­rakéta előzte meg. amelyek­nek információi és mérési eredményei alapján végül is kialakult a Holdhoz, sot a Hold felszínéhez vezető leg­egyszerűbbnek látszó út. Mi vei a Föld értelmes lényei­nek tudománya egyetemes, azt is mondhatnánk, ebbe a kísérletbe megpróbálták bele­sűríteni mindazt, amire az emberiség tudománya és technikai civilizációja 1909- ben képes. Gauser Károly Gromiko magas kitüntetései hatvanadik születésnapja alkalmából Moszkva, július 18. Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert, hatvanadik születésnapja alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége a Szocialista Munka Hőse címmel tüntette ki, a Lenin-rend, valamint a Sarló és kalapács aranyér­demérem egyidejű átadásá­val. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének erről szóló ren­deleté megállapítja, hogy a külügyminisztert „a kommu­nista párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett nagy érdemeiért, spk éves külpoli­tikai tevékenységéért” tün­tették ki. Gromiko, diplomáciai pá­lyafutása egyébként 1939-ben kezdődött. Először a külügy­minisztériumban dolgozott, majd az Egyesült Államok­ban és Nagy-Britanniában nagykövet volt, később az ENSZ Biztonsági Tanácsában képviselte hazáját. Ezután külügyminiszter-helyettes, vé­gül 1957-ben a Szovjetunió külügyminisztere lett. Fontos tárgyalások a közel-keleti konfliktusról Washington, július 18. Amerikai hírügynökségi jelentések szerint az Egye­sült Államok újabb javasla­tokat juttatott el a Szovjet­unióhoz a közel-keleti ren­dezéssel kapcsolatban. Külügyminisztérlumi kö­rökben rámutatnak, hogy ezeket a javaslatokat Joseph Sisco amerikai külügyi ál­lamtitkár adta át hétfőn Moszkvában Gromiko szov­jet külügyminiszternek. Az amerikai „ellen javaslatokat”, amelyek választ jelentenek a Szovjetunió június 17-i újabb béketervére, a szóban forgó körök nem részletezik. Sisco többször is -tárgyalj, a szovjet külügyminisztérium magas rangú beosztottjaival a közel-keleti helyzetről, és — mint ismeretes — most a svéd fővárosban tartózkodik, hogy Gunnar Jarring közel- keleti ENSZ-megbízottal tár­gyaljon. Az amerikai külügyminisz­tériumban rámutatnak, hogy a hét folyamán tartott szov­jet—amerikai megbeszélések csökkentették a véleménykü­lönbségét a két nagyhatalom között, de lényeges kérdé­sekben még nem született megegyezés. Úgy tudják, Czeslaw Chruszczewski: REVANS ii. A két hét mágikus gyorsa­sággal telt el. A plébános szobájában minden áldott es­te megtörtént a sakkszertar­tás, a legmagasabb fokú ti­toktartás mellett. A tlsztelen- dőnek nagyon fontos volt a diltszkréció és senki sem tudhatott ezekről a találkozá­sokról. Nem is beszéltek er­ről a témáról senkivel. Egy nappal az olasz elutazása előtt a vizsgaparti befejezé­sével, így szólt tanítványá­hoz a mester: — Nem is rossz, a gyengé­je a középjáték, tisztelendő uram. — Kérném a magyaráza­tát. — A középjáték olyan sza­kasz, amelyben mindkét part­nernek saját ötletességére kell hagyatkoznia. Az ered­mény attól függ, hogy a já­tékos milyen pontossággal számítja ki a megfelelő lépé­sek sorrendjét és helyesen tudja-e megfejteni ellenfele szándékait. Gyakrabban kell önmagánál jobbakkal játsza­nia és tanulmányoznia kell a mesterjátszmákat, A tisztelendő egy üveg bort húzott elő az ágy alól. A sak­kozók áldomást ittak az olasz—francia szövetségre, majd néhány toasztot a feke­te királyra, a fehér vezérre, a csikóra, amely a papot a szülővárosában tejet fuvaro­zó lóra emlékeztette. Nem fe­ledkeztek meg a gyalogokról sem. Egy alkalommal a mes­ter megjegyezte, hogy a gya­loggal sakkot lehet adni a királynak. Éjfél előtt a játékosok egy­más karjába borultak és kezdetét vette az érzékeny búcsúzkodás. Pár nappal később a sek­restyés az állomáson üdvö­zölte a plébánost. — Remélem. — mondta, miközben a bricskára rakta a bőröndöket — remélem ki­pihente magát tisztelendő atyám. — Pompásan kipihentem magam, fiam. Még ma bebi­zonyítom neked, hogy mi­lyen kitűnően pihentem. Azo­kat az egykori vereségeimet a kimerültség miatt szerez­tem. Lassúbb fordulattal hogy Sisco Washingtonban Dobrinyin szovjet nagykövet­tel folytatja majd a tárgya­lásokat, amikor a nagykövet augusztus elején visszatér ál­lomáshelyére. Amerikai részről megálla­pítják. hogy a Szovjetunió változatlanul ragaszkodik az izraeli csapatok kivonásához a megszállt arab területek­ről, és ez a legfontosabb kér­dés, amelyben nincs meg­egyezés, az amerikai tárgya­lópartnerrel. Lényeges véleménykülönb­ségek vannak a határok esetleges módosítása, a me­nekültek és a tervezett biz­tonsági intézkedések tekinte­tében is. A ..UPI úgy tudja, hogy ugyanakkor közeledtek a fe­lek egymáshoz Izrael arab részről való elismerése, a határok demilítarizálása és a Tiran-szoroson keresztül biz­tosítandó szabad hajózás kér­déseiben. Az AFP jelentése szerint Izraelt csak tegnap délután tájékoztatták Sisco és Gromi­ko moszkvai megbeszélései­ről. Barbour amerikai nagy­követ Gideon Raphaelt, az iz­raeli külügyminisztérium fő­igazgatóját kereste fel, hogy beszámoljon a megbeszélé- lések menetéről. Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit Áz országgyűlés szervezete, működése 3. Az országgyűlés üléseinek összehívása — mint azt a hivatalos sajtóközlemények­ből minden alkalommal lát­hatjuk — a népköztársaság Elnöki Tanácsának feladata. Az alkotmány rendelkezése értelmében az újonnan meg­választott országgyűlést az Elnöki Tanács a Választást követő egy hónapon belül kö­teles összehívhi. A megvá­lasztott képviselők megbízó­levelükét az országgyűlés alakuló ülése előtt a NET elnökénél nyújtják be. Az országgyűlés ülését a NET elnöke nyitja meg. s az alakuló ülést — a tiszt­ségviselők megválasztásáig — a legidősebb képviselő mint korelnök vezeti, a jegyzői teendőket pedig a két leg­fiatalabb képviselő, mint kör­jegyző látja el. Az alakuló ülés feladata a képviselők mandátumának (megbízó le­velének) megvizsgálása. s ennek biztosítására mandé­tumvizsgáló bizottság vá­lasztása; az országgyűlés tisztségviselőinek, a népköz- társaság Elnöki Tanácsának és az országgyűlés állandó bizottságainak, továbbá a mentelmi és az összeférhetet­lenségi bizottságnak a meg­választása. A megalakult országgyűlés megbízatásának időtartama alatt (a képviselőket a vá­lasztópolgárok négy évre választják; ezt a működési időt nevezik a parlamentáris szóhasználatban országgyűlési ciklusnak) nem folyamatosan tartja üléseit, hanem az adó­dó feladatok szerint. Egy- egy ilyen alkalommal annyi ideig tart az országgyűlés ta­nácskozása. amennyit az el­intézésre váró ügyek megkí­vánnak. Egy tárgyalási idő­szaköt nevezünk - ülésszak­nak a legutóbbi-,; íUéssgak például;/-kétnapos volfcsrrwtó.i Az alkotmány előírja, hogy az országgyűlést évenként legalább két ízben kell ren­des ülésszakra összehívni; az Elnöki Tanács felelős azért, hogy az országgyűlés össze­hívása legalább az alkot­mánynak megfelelő időkö­zökben rendszeresen megtör­ténjék. A NET köteles az országgyűlést összehívni ak­kor is, ha ezt a képviselők egyharmada írásban kérj; az Elnöki Tanácsnak ilyen eset­ben 15 nap alatt intézkednie kell. Az országgyűlés ülésén ter­mészetesen minden képviselő teljesen egyenlő jogokkal és kötelességekkel vesz részt. Az üléseken rajtuk kívül megjelenhetnek s a határoza­tok kialakításában tanácsko­zási joggal részt vehetnek, felszólalhatnak a Miniszter­tanácsnak azok a tagjai is. akik nem képviselők; egy 1968. évi rendelkezés értel­mében például a KNEB. a Központi Statisztikái Híva-' tál, a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Vízügyi Hivatal, az Állami Egyházügyi Hiva­tal, az Országos Anyag- és Árhivatal vezetői is, akik valamennyien államtitkári rangot kaptak. Az alkotmány rendelkezé­se értelmében az országgyű­lés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fe­le jelen van: ez természete­sen nemcsak az érvényes ha­tározat feltétele, azt is je­lenti, hogy legalább ilyen létszám jelenlété szükséges- az ülés bármely döntésének jogi érvényességéhez. Az or­szággyűlés eredményes mun­kájának fontos tényezője an­nak meghatározása, hogy az egyes ülésszakokon és azo­kon belül az egyes üléseken milyen kérdéseket tárgyalja­nak. Ezt biztosítja a tárgy- sorozat (az ülésszak elé ke­rülő javaslatok) és a napi­rend (áz egyes ülésszakok tárgyalási pontjainak) átgon­dolt összeállítása. Az or­szággyűlés jogi helyzetéből következik hogy ezekben a kérdésekben csak saját maga dönthet. Ezért szerepel mim- dig az ülésszakokat megelőző sajtóközleményekben olyan óvatos fogalmazásban az ülés­szak várható témája; hiszen mind a tárgysorozatot, mind a napirendet csak az ülés­szak megkezdésé után, az el­nök javaslatára, maga az országgyűlés állapítja még. Az országgyűlésen napi­rendre tűzött ügyekben a javaslatok feletti határozat­hozatalt (az ügyrend értel­mében a javaslatokat mindig írásban kell benyújtani az országgyűlés"' elnökéhez) vita előzi meg. Az alkotmány rendelkezé­se értelmében az Országgyű­lés szótöbbséggel hozza meg határozatait, azzal a . kivétel­lel, hogy magának az _ alkot­mánynak a megváltoztatásá­hoz az összes képviselők két­harmadának szavazata szük­séges. A képviselők nyíltan adják le szavazataikat; ez rendszerint kézfelemeléssel történik. Ha a szavázás ered­ményében kétség . merül fel, vagy bármely képviselő kéri: a2 elnök köteles - a szavaza­tokat megszámláltatni. (Újlaki) dolgozott az agyam. Felet­tébb rosszul tettem, hogy egyik partit játszottam a má­sik után. Megvacsorázom és játszunk. — Játszunk — válaszolt a sekrestyés és rácsettintett a lóra. Ezúttal az időjárás is ked­vezett. A plébános dolgozó- szobájában három lámpa égett. A meleg júliusi szellő belopózott a szobába is, csin­talanul kifújta a hamut a kristály hamutartóból. Bárki csodálkozhatott volna, hogy ilyen nyugodt légkörben új­ra rövidzárlat történhet. • A sekrestyés veszített. A küzdelem hallgatás közepet­te folyt. Négy egymást kö­vető győztes játszma után a plébános nevetésben tört ki. Képtelen volt életörömén to­vább uralkodni. — Négy matt! — kiáltott fel, s toppantott egyet. — Négy mattot adtam neked. Tessék, ilyenek a te vörös nagymestereid! — mondtam; uradat, istenedet imádjad és csak neki szolgálj. A sekrestyés hallgatott. Felrakta a figurákat a követ­kező partihoz. Végül megszó­lalt: — Plébános úr nagyot fej­lődött. — Ezt a saját bőrödön bi­zonyítottad be. — Jó iskola. — Egy sakkmester tanított. Ám legyen, ha már kifecseg­tem, elmondom neked a tel­jes igazságot. Bourboule­ban találkoztam egy szimpa­tikus olasszal. Megnyerte a versenyt, s utána velem ját­szott. Sakkmester és minta­szerű katolikus. Olyan lel­kesedéssel játszott, mint ma én is. — Érdekes — morogta a sekrestyés. — Hogy hívták ezt az embert. — Bordoninak. — A! — Hogy-hogy „á”? — A bourboulei sakktórná- ról írt a sajtó is. Figyelme­sen elolvastam ezeket a cik­keket, itt van mindegyik új­ság, az ő fényképe is meg­van. Ez az? — Ez. Valóban. Kitűnően felismerem. — A sajtó az életrajzát is hozza ennek az olasznak. — Az életrajzát — ismétel­te a plébános — és feltette a szemüvegét. — Mutasd csak, elolvasom. — Ez rágalom! — kiáltott fel kis idő múltán. — Ezek hazudnak. Ostobaság. Aljas paszkvillus. — Micsoda? — Ezek,.. ezek — dadog­ta a plébános — rágalmaz­nak. Bordoni nem kommunis­ta. — Ezt az apróságot csak mint érdekességet hozták fel. Bordoni az Olasz Kommunis­ta Párt tagja. — A pincér így mondta: „Igen istenfélő ember, ró­mai.”! — Bordoni többek között játszott égy földijével, egy másik rómaival is. — Na és a kibic! Istenem- re móndom, hógy a kibic ne- kém ezt az embert mutatta. — Melyiket? — A rómait. — Na persze. Akkor épp Bordonival játszott, Úgy lát­szik. Valami tévedés történt. — Azt mondta: ótt ül, jobb­ról. — Stimmel. A római' a ki- bictől jobbra foglalt helyet, a plébános úrtól balra. — És én Bordonihoz men­tem oda... — Aki — fejezte ' be a sek­restyés — aki a tisztelendő plébános úrnak jobbkézre esett. — Arccal a kibic, felé áll­tam. — Ez a magyarázata a fél­reértésnek. Bordoni legádá­zabb ellensége ez a római volt. De legyőzte. Javaslom, játsszuk a következő partit. — Nem értem ezt a ripor­tert — mondta a plébános, s egy fehér gyalogot a c4-re tett. — Nincs annak semmi jelentősége, hogy egy sakko­zó a keresztény demokrata párthoz tartozik, vagy mondjuk... egy másikhoz- Igaz, fiam? — Igaz — felelte a sekres­tyés és a fekete gyalogot az e6-ra tette. (Vége) Fordította: Szilágyi Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom