Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

f oMtf KELET-MAGYARORSZÁd 1969. Június 14. Biszku Béla nyilatkozata R Magyar Népköztársaság elismerte a Bél-Vietnami Köztársaság forradalmi kormányát Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az alábbi táviratot : intézte Huynh Than • Phat-hoz, a Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának elnökéhez: HUYNH THAN PHAT úrnak, a Dél-Vietnami Köztár- . saság ideiglenes forradalmi kormánya elnökének. Tisztelt elnök úr! A Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának megalakulása alkalmából a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szívből jövő üdvözletemet és őszinte jókívánságaimat kül­döm önnek, személyén keresztül a Dél-Vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kormánya valamennyi tagjának és Dél-Vietnam hős népének. ? Kormányunk megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a dél-vietnami népnek az amerikai imperializmus és csatlósai barbár agressziója és a saigoni bábrendszer népellenes ural­ma ellen vívott harca eredményeként létrejött a Dél-Viet­nami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya. Engedje meg elnök úr, hogy eleget tegyek megtisztelő ■ megbízatásomnak, s közöljem önnek, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormánya elismeri a Dél-Vietnámi Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát, a dél-vietnami nép egyet­len és törvényes képviselőjének, és kész diplomáciai kap­csolatok létesítésére. A Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Dél- Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának törekvéseit, követeli, hogy az Egyesült Államok haladékta­lanul és feltétel nélkül vonja ki csapatait és csatlósainak egységeit Dél-Vietnam területéről. A magyar kormány és a magyar nép ismételten megerősíti testvéri szolidaritását a hős vietnami nép harcával és kijelenti, hogy továbbra is megad minden szükséges segítséget az amerikai agresszió elleni harchoz. Engedje meg elnök úr, hogy felelősségteljes munkájá­hoz jó egészséget és sok sikert kívánjak. Budapest, 1969. június 13. FOCK JENŐ a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Külpolitikai széljegyzet: Pekingi riasztólövések e* (Folytatás az 1. oldalról) mány olyan intézkedést ho­zott, hogy csökkentette az ál­lamapparátus létszámát, még­pedig jelentősen, mintegy húszezerrel. De később, ahogy az idő múlott, ahogyan kon­szolidálódott a helyzet, a lét­szám az eredeti szintre emel­kedett. Most ezeket a tapasz­talatokat is figyelembe vesz- szük, s amikor az államigaz­gatás, az állami munka kü­lönböző funkcióit határozzuk meg, ennek megfelelően dön­tünk; minőségileg jobban fel­készült, kvalifikáltabb em­berekkel dolgozó államappa­rátust kell kifejlesztenünk, s lehetséges, hogy ennek a kö­vetkezményeként kisebb ál­lamigazgatási, államapparátu­si létszámmal tudjuk majd elvégezni feladatainkat. — Itt tulajdonképpen az egész társadalmat érintő folyamatról van szó? — Igen. Jobb szót nem tu­dok használni: alapkérdésről! Ezért nem lenne helyes meg­felelő vizsgálatok, széles kö­rű viták, a felhalmozódott né­pi tapasztalatok elmélyült, gondos elemzése nélkül rög­tönzött döntéseket hozni, be­vezetni és alkalmazni. Az előkészítő munka során fel­merülő minden hasznos, ész­szerűnek látszó véleményt vagy álláspontot, megoldási módozatot össze kell gyűjte­ni, értékelni, elemezni és csak azután születhet meg az el­határozás. Nagyon lényeges azt hangsúlyozni, hogy itt to­vábbfejlesztésről van szó, nem valami vadonatúj dolog­ról. Az alap nem változik, nem változhat. — Azt hiszem, nem árt még egyszer mégis, mételni, hogy mi ez az alap, ami változik, nem változhat. — Mindenekelőtt nem vál­tozik a hatalom jellege. Mint ismeretes, a mi hatal­munk munkáshatalom, a mi államunk munkásállam, a dolgozó nép állama. Ez á munka éppen azt a célt szol­gálja. hogy az alapokat, te­hát szocialista rendszerünket és munkáshatalmunkat a dol­gozó nép államát erősítsük. — Társadalmunkban le­raktuk a szocializmus alap­jait és tovább folytatjuk a szocializmus építését, vagyis nem változik rendszerünk jellege. — Vannak ugyanakkor, akik szembeállítják a mun­káshatalom erősítését a de­mokrácia szélesítésével. Va­lahogy úgy beszélnek — bi­zonyára tud erről Biszku elvtárs —. hogy a demokrá­cia . szélesítése engedmény, amely veszélyt rejt magában a munkáshatalomra. — Többféle nézettel talál­koztam magam is. Itt sze­retném megjegyezni, hogy mi nem általában beszélünk hatalomról — mert Itt is el szoktak tévedni bizonyos he­lyen. bizonyos emberek — és nem általában szólunk de­mokráciáról, hanem a mun­22. — Vlagyimir Ivanics, baj van — szólalt meg halkan Tyihonov. — Beigazolódtak a legrosszabb feltevéseim. Ak- szjonovával golyó végzett, s mi egész héten át hamis úton jártunk. Elvesztegettük a drága időt. Sarapov váratlanul elmoso­lyodott, igaz, nem a legvidá mabb mosollyal. — Ne izgulj — mondta Sa­rapov — Az idő a mi leggo­noszabb ellenségünk, ez va­ló. És a legravaszabb. De azért mégsem vesztegettük teljesen hiába. Kár, hogy az első feltevésünk hibásnak bi­zonyult. De azért ez alatt a káshatalomról — mint ahogy már említettem —, s az eh­hez szorosan hozzátartozó szocialista demokráciáról van szó. A munkáshatalom és a szocialista demokrácia egy­mást kölcsönösen feltételez Egymást kölcsönösen kiegé­szítő fogalmak, és helytelen lenne ezek szétválasztása és különösen a szembeállítása Ha szabad ezt a kifejezést használnom, akkor itt dia­lektikus egységről van szó a munkáshatalom és a szo­cialista demokrácia kérdését illetően. — Ezt a kérdést tu­lajdonképpen a társa­dalmi funkciótól elvá­lasztva nem is leheí tárgyalni. A munkásha­talom erősítése és ugyanakkor a szocialis­ta demokrácia szélesíté­se és fejlesztése egy feladat. — Igen, természetesen. Itt van egy kérdés, ami ezzel nagyon szorosan összefügg. Minél erősebb — most ne értsen félre és a kedves te­levíziónézők se értsenek fél­re — a központi hatalom, annál nagyobb lehetősége van a szocialista demokrácia fejlesztésének. És fordítva: minél szélesebb a demokra­tizmus, annál erősebb a ha­talom. Ez azt jelenti — a mi értelmezésünk szerint —, hogy ha a központi hatalom erős, akkor nagyobb lehető­séget és önállóságot lehet biztosítani a helyi állam- igazgatási szerveknek, a gaz­dasági szerveknek és fordít­va: ha ez az önállóság meg­felelően funkcionál és a dol­gozók széles rétegei részt vesznek az állam különböző láncszemeinek a munkájá­ban, és magukénak érezve megfelelő ellenőrzést gyako­rolnak felettük, akkor e- visszahat a politikai hata­lomra, a központi hatalomra és azt erősíti. — Mi a véleménye arról Biszku elvtársnak, hogy .. sokan a szocialis­ta demokráciát valami­féle liberalizmussal he­lyettesítik, vagy azono­sítják? — Igen, ezzel a nézettel is találkozunk. A demokrácia nem azonos a liberalizmus­sal. A demokrácia — mint erről már volt szó — a mi értelmezésünk szerint szoci­alista demokrácia, és semmi köze nincs a liberalizmus­hoz. A demokrácia gondolata az ország iránti felelősség elvét is magában rejti! A libera­lizmus ellen éppen ezért — már pusztán az állampolgá­ri fegyelem és a közgondol­kodás erősítésének érdeké­ben is — a leghatározottab­ban harcolni kell. — A szocialista de­mokrácia fejlesztésé­nek igénye nemcsak az államélet területén je­lentkezik: a pártban erőteljesebb lépéseket kellene tennünk. hét alatt megtudtunk egyet- mást, ami még jól jöhet. Ne lógasd az orrod, kinyomozzuk az igazságot. Kérsz kávét? Nem? Akkor ülj ide, s mesélj el mindent, szép sorjában. Tyihonov papírlapot húzott elő kabátzsebéből, kisimította és beszélni kezdett: — Amikor megértettem, hogy az srvosszakértő téve­dett és zsákutcába kerültünk, mindenkit mozgósítottam. Tegnap vasárnap volt ugyan, de mégis sikerült megismé teltetni az orvosszakértői vizsgálatot. A világ nincs jó emberek híján. Negyven perc múlva Pavlovszkij profesz- szor megtalálta a golyót. Tyihonov mélyet sóhajtott. Kartondobozt vett elő zsebé­— Igen, ennek meghatáro­zó szerepe van. A Központi Bizottság munkatervében szerepel, és talán még az idén megtárgyalja a párton belüli demokrácia fejleszté­sét. — Hogyan kapcsoló dik ez az államelmélet problémakörébe? — Ilyen közvetlen kapcso­lat nagyon sok van. Ha a párton belül rendesen men­nek a dolgok: demokratikus légkör van és helyesen mű­ködnek a különböző párt- szervezetek, akkor azok ha­tékonyabban el tudják látni az állami szervek pártirá­nyítását is. Itt természete­sen többirányú tennivalóról van szó. A felsorolásból lát­ható — amit a beszélgeté­sünk elején elmondtam —, hogy a választási rendszer, a parlament, a tanácsok mun­kájának az elemzésével is foglalkozunk. Ezek közül most röviden csak egy kér­déssel kívánok itt foglalkoz­ni, bár minden említett kérdésnek megvan a külön jelentősége. — A tanácsok munkájának fejlesztése kapcsán felvető­dött, hogy a tanácsokat he­lyi önkormányzati szervekké alakítsuk át. Ez tömören megfogalmazva azt jelenti hogy ha valamilyen kérdést egy községben, járás­ban, városban, vagy ke­rületben lehet eldönteni, akkor azt ott döntsék el, ne pedig felsőbb állam- igazgatási szervek. Ehhez természetesen az is szüksé­ges, hogy még nagyobb anyagi lehetőségeket kapja­nak a lakosság helyi igényei­nek kielégítéséhez. Biszku elvtárs a riporter kérdésére válaszolva ezután arról beszélt, hogy a taná­csok lehetőségeinek, .önálló­ságának növelése azért is oly fontos, mert emberek millióinak az ügyeit intézik. Ezután néhány külpoliti­kai kérdésre válaszolt. — Június 5-e óta a .moszkvai tanácskozás a világ -- érdeklődésének középpontjában áll. Mit tudna mondani az ott folyó megbeszélések­ről? — Közvéleményünk — is­mereteink szerint — nagy érdeklődéssel és figyelem­mel kíséri és követi a kom­munista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának munkáját. Kádár elvtárs néhány nap­pal ezelőtt elmondott felszó­lalásában a mi Központi Bi­zottságunk álláspontját és véleményét fejezi ki- Mint is­meretes, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága és annak szervei, hosszú idő óta rendszeresen, visszatérően és állhatatosan munkálkodnak a kommunis­ta- és munkáspártok egységé­nek megteremtésén, természe­tesen együtt a többi testvér­párttal. A tanácskozás eddigi mene­tében jelentős dolgok Történ­tek: egyhangúlag elfogadták a vietnami szolidaritási nyi­latkozatot. Ez a kommunis­ből: hosszúkás fémdarab í - küdt benne, vattába csoma­golva. Sarapov a dobozért nyúlt, figyelmesen vizsgálgatni kezdte a golyót. — 5-ször 6-os — jegyezte meg Tyihonov. — Igen... 5-ször 6-os — is­mételte meg garapov. — Hallgass ide, Sztasz: tulaj­donképpen hogy történhetett meg ez a hiba? — A professzor magyará­zata szerint ritka eset történt. A golyó áthatolt a szíven, le­felé csúszott a bordán és a mellkas bőr alatti részében akadt meg. Ahogy" Pavlovsz­kij írja a jelentésében, a bor­dasérülés vezette félre az or­vosszakértőt, aki szúrószer­ták tanácskozása, és ennek az eredménye látható és várha­tó olyan vonatkozásban ■ is, hogy itt jobban megismerik az egyes pártok a különböző nézeteket, egymás álláspont­ját, kicserélik a véleményü­ket a világpolitika nagy kér­déseiről, és végül a vita alapján tovább erősödik a kölcsönös megértés és a köl­csönös bizalom. Feltételezésem szerint a tanácskozás fokozza minden egyes testvérpártnak a felelős­ségét a közös ügyért, az imperialisták elleni harcért, és fokozza a felelősséget az összefogásért. A fő okmány­nak az elfogadása erősíteni fogja az imperialistákkal szembeni akcióegységet az egyes pártok között. Nem akarok jósolni, de eddig — ismereteim szerint — a pár­toknak mintegy háromne­gyedrésze véleményt nyilvá­nított a fő okmánnyal kapcso­latosan és ebből már kide­rül, hogy a tanácskozás el fogja fogadni azt az okmányt, amelyet az Előkészítő Bizott­ság beterjesztett. — Az elmúlt hóna­pokban a szocialista or­szágok egymás közötti együttműködését né­hány olyan örvendetes tény bizonyította, ame­lyek az előrelépés lehe­tőségét is nyújtják szá­munkra sok kérdésben. — Igen, önnek igaza van. A szocialista országok között olyan jelentős intézkedések és lépések történtek, ame­lyek az egység irányában, az egység fejlesztése és erősítése irányában hatottak és hatnak, és ezért is lehetünk bizako­dóak. Budapesten ülésezett a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé és a Varsói Szerződés katonai szervezetének megerősítése érdekében megegyezésre ju­tottak. Ez jelentős dolog az európai biztonság és a világ­béke szempontjából. Hosszú előkészítő munka előzte ezt meg. Azonkívül elfogadtak egy felhívást az európai or- szágokhoz, és — mint ismere­tes — a résztvevő "államok, kormányok vezetői a mi kor- mányúnkat bízták meg azzal a megtisztelő feladattal, hogy ezt a felhívást juttassuk el Európa kormányaihoz. Ez megtörtént. Ennek a felhívásnak nagy visszhangja van és reméljük, hogy ered­ményes lesz az a munka, ame­lyet ennek a felhívásnak a nyomán Európa biztonságá­nak megteremtése érdekében végzünk. Azonkívül más té­nyezők is bizonyítják, hogy erősödött a szocialista orszá­gok közötti egység. A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csának ülése nemrégen feje­ződött be, ott a gazdasági együttműködés magasabb szintre emelése, az integrá­ció érdekében folyt tárgyalás és megegyezés. Ez is az egység erősítésének irányába hat és hatott. Végül itt van a moszkvai tanácskozás, amely — a jelentkező véleménykü­lönbségek ellenére — végső soron szintén az egység érde­kében, az egység irányába hat — mondta befejezésül Biszku Béla. számnak tulajdonította a se­bet. — Ügy látszik — vetette közbe Sarapov —, megtévesz­tették a merénylet körülmé­nyei: Akszjcnova az ösvé­nyen haladt, egy férfi mege­lőzte, s ezután az asszony összeseit. Valóban ritka eset. És mit ír még a professzor? Tyihonov a papírlapra pil­lantott: — A halál azonnal bekö­vetkezett. Oka: szívbénulás. Következésképpen Tánya nem tehetett többet egy-két lépésnél azután, hogy megse­besült. A nyomok hiányából ítélve a lövést távolról adhat­ták le. Sarapov hosszasan, ráérő­sen töpreng. — Az építményünk tehát összedőlt. És két nap múlva az ügyet át kell adnunk az ügyészségnek. Fogalmam sincs, mit fogunk átadni. Tyihonov reménytelenül legyintett. — Na nem baj — szólt Sa­rapov. — Meg kell keresnünk a fegyvert. . \yrr---'Jr %LIJ?)Ú Amíg Moszkvában a kommu­nisták nemzetközi értekezle­te nyugodt légkörben mun­kálkodik, a reakció elleni harc stratégiájának kidolgo­zásán, Peking utcáin még éj­félkor sem csitulnak el a ri­asztólövések. így, például, va­sárnap éjjel, miután a kínai népet a Mao-féle sajtóorgánu­mok vezércikkének felolvasá­sával a rádióban tömörülésre szólították a „KKP IX. kong­resszusának zászlaja alatt”, riasztólövésekkel és dobper­géssel verték fel a főváros la­kosait álmaiból. Ki ellen? Maga a tény, hogy L. Brezs- nyevnek, az SZKP küldöttsé­ge vezetőjének a tanácskozá­son tartott beszéde után a katonák utcára vezényelték az álmatlan gyerekeket is, ön­magáért beszél. A szerkesztő­ségi cikkek ismét a „nagy háborúra”, a „hagyományos — Mindenekelőtt tisztázni kell, honnan lőttek — vetet­te közbe Sztasz rekedten. — Kazancev nem jöhet számí­tásba: csak közvetlen közel­ről lőhetett volna, a profesz- szor véleménye szerint azon­ban a lövést távolról adták le. Kazenceven kívül Jevsz- tyignyejeva és Latina senkit sem látott a telken... Tyihonov elgondolkozott, majd hirtelen támadt határo­zottsággal folytatja: — Vlagyimir Ivanics, a lövés irányát kísérletileg fog­juk megállapítani! — Kétséges dolog... — Semmi kétséges nincs benne, tudományos alapos­sággal csináljuk. — Egyszer már átejtett bennünket a tudomány, ezzel az árral — csóválta meg a fejét Sarapov. — A képért nem a tükröt kell hibáztatni! — gurult mé­regbe Sztasz. — Az orvos­szakértő azt adta, amit elvár­tunk tőle: a legkényelmesebb változatot. Mert állandóan rohanunk... (Folytatjuk) és atomháborúra” való fel­készülésről beszélnek, a vidé­ki rádióállomások pedig to­vábbra is harsogják a „fel­készülés a háborúra és az éh­ségre” jelszót. Miért kell Pekingnek Moszkva határozott hangjára a lakosságnak ijesztgetésével válaszolnia? Az egyik magya­rázat kézenfekvő: a „kulturá­lis forradalom” még nyitott sebeinek, az egység hiányának és az országon belüli még fennálló éles konfliktusok kö­vetkeztében a pekingi veze­tőség legjobban attól fél, hogy a józan ész áttöri a kí­nai falat. Feltehető, hogy a „nagy kormányos” rádiója és Ling Pjao, a katonák vezére kénytelen háborúval ijesztget­ni, hogy támogatásra találjon, amellyel, nyilvánvalóan, nincs minden rendben. Ha Peking már régen katonavá­rossá alakult, akkor az álta­lános mozgósítás az ország többi részében a legjobb mód arra, hogy Kínát egy hatal­mas kaszárnyává változtas- • sák. Akkor azután nem kell Maonak, a „nagy kormányos­nak” nyugtalankodnia a tö­megek feletti ellenőrzés mi­att, a tömegeknek pedig, akik kincstári kosztot kapnak, az élelmezés miatt. De mind e mögött komo­lyabb dolgok is rejtőznek. A Kínából érkező bizonyítékok újra meg újra a kínai vezető­ség politikájának alapos át­formálásáról tanúskodnak. A kaszámyarendszer kísérlet a belpolitika szocialista tar­talmától való végleges elsza­kadásra, ugyanakkor amikor a kfiloolitika már régen szovjetellenessé, szocialista­ellenessé vált, mivel számos ütőkártyát adott a kommu­nistaellenes körök kezébe. Sz Beglov, az APN politikai hírmagyarázója Arkagyij Yeiner — Georgij Veiner: \Nyomozá$ magánügyben Fordította: Kassai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom