Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
3. o«áf «mOT-WÄ^ÄftÖftSZÄ» »69. ffinfos í* Gustáy Husák felszólalásában ismertette a csehszlovákiai belső helyzetet Csütörtöki lapszámunkban ismertettük Gustáv Húsúknak, a CSKP KB első titkárának lapzártáig beérkezett felszólalását a moszkvai tanácskozáson. Az alábbiakban további részleteket adunk Husák elvtárs beszédéből. — Gyakran megkérdeznek bennünket: — mondta többi között — elegendő volt-e a belső erőnk arra, hogy meg- védjük a szocialista vívmányokat? Igen, elegendő erőnk volt! Mégis miben hibáztunk? A lenini tapasztalatok alapján ismeretes számunkra, hogy milyen jelentőséggel bír az, ha — különösen a válságos helyzetekben — a kommunista pártnak, mint a munkásosztály élcsapatának elvi, célratörő és határozott vezetése van. A kritikus pillanatokban ez meghatározó tényező. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetésében azonban 1968 januárja után nem volt meg az egység sem a helyzet értékelését, sem a programot, a távlatokat és a célokat illetően. Sőt, mi több nem volt meg az egység a konkrét, elkerülhetetlenül meghozandó intézkedések tekintetében sem. Naivitás és a politikai romantika jutott túlsúlyba, olcsó gesztusok és jelszavak a szabadságról, a demokráciáról, a humanizmusról és „a nép akaratáról” amelyet nem osztályszem- pontból hangsúlyoztak. Meg- részegülve a „szabadságtól” és az olcsó népszerűségtől, elfeledkeztek a társadalmi konfliktusok és célok osztálygyökereiről, és osztályin- ditékairól, valamint a?, osztályellenség hatásáról, annak ideológiájáról, országunkban és a határokon túl. Éppen ezért a munkás- osztályt és annak pártját nem mozgósították időben a szocialista forradalom vívmányainak védelmére a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Éppen ellenkezőleg, a párt vezetése mindinkább meghátrált az ország szocialistaellenes és opportunista erőinek nyomása alatt, meghátráltak azok elől, akiket ilyen vagy olyan formában a nyugat burzsoá körei és velük szövetségben levők támogattak. A jobboldali opportunista erők bomlasztó tevékenységének hatására a pártvezetőségben hiányzott a nézetek azonossága arra vonatkozólag, hogy mennyire veszélyesek ezek a jelenségek és mi a megoldás módja. Törekvések mutatkoztak arra, hogy vitákkal oldjanak meg olyasmit is, ami ellenkezett a nálunk érvényben lévő szocialista törvényekkel és feltétlenül állami beavatkozást tett volna szükségessé hatalmi pozícióból. — Ennek következtében a politikai válság nem oldódott meg, hanem elmélyült és a vezetőség ingadozása mindinkább szétzilálta magát a pártot, annak ideológiai eg' ségét, és akcióegységét is. Ez a bomlási folyamat, érintette nemzetközi kötelezettségeinket is. Kétségessé tette politikai, gazdasági és ka tonai szövetségünket legközelebbi szövetségeseinkkel annál is inkább, mert a bur- zsoá propaganda offenzí’ája ebben az irányban volt a legerősebb. A CSKP Központi Bizottságának tavaly májusi plénumán joggal mutattak rá a helyzet komolyságára. Elhangzott, hogy „ez a tény potenciális tényező, amely bizonyos időpontban megnövekedhet és komoly veszélyt rejt magában”, de a gyakorlati következtetéseket nem vonták le. — Sajnos, csak egy év elmúltával, 1969 májusában jutott a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma arra a következtetésre, hogy államunkban a belpolitikai fejlődés, amellyel a párt- vezetőség nem fordult kellőképpen szembe, csak kételyeket, aggodalmakat és nyugtalanságot támaszthatott nem csak állampolgáraink és párttagjainak nagy részében, hanem a kommunista testvérpártokban is azokban az országokban, amelyekkel szövetségi kapcsolatok fűznek össze bennünket. A kommunistaellenes és szovjetellenes uszítások és az egész válságos fejlődés komolyan megbontották pártunknak a testvéri kommunista és munkáspártokhoz és államokhoz fűződő nemzetközi kapcsolatait. A szomszédos szövetséges államok kommunista pártjainak vezetői fokozatosan elvesztették a hitüket abban, hogy pártunk vezetősége képes az adott helyzeben megállítani a válságos fejlődést. Elkövetkeztek az ismert augusztusi események. A párt vezetősége és a Központi Bizottság ebből a helyzetből a kivezető utat a moszkvai jegyzőkönyvben találta meg, amely továbbfejlesztette az 1968 augusztus 3-i ismert pozsonyi nyilatkozatot. — A Csehszlovák Kommunista Pártban és Csehszlovákiában a helyzet kibontakozását illetően a CSKP Központi Bizottságának ez év áprilisi és májusi plénuma hozott fordulatot. E plénu- mok fő értelme és célja az volt, hogy kivezesse a pártot és a népet a politikai, társadalmi és gazdasági válságból. E plénumok munkája és dokumentumai ismeretesek a testvérpártok előtt. Nem egészen két hónap telt el azóta és teljes felelősséggel elmondhatjuk, hogy pártunk - és a csehszlovák dolgozók többsége támogatja a CSKP új vezetőségét és ennek politikai irányvonalát, ebben látja a kivezető utat és a szocialista fejlődés további perspektíváját. — Az 1968-as csehszlovákiai fejlődés, az augusztusi események és az ezeket követő fejlemények eltérő reagálást, értékelést és vitákat váltottak ki nálunk és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Sok éves belső állami fejlődésünk bonyolult kérdéséről, egyes láncszemeinek és erőinek értékeléséről, a pártunkon és társadalmunkon belüli körülményekről és arról a visszhangról és értékelésről van szó, amelyet fejlődésünk a szocialista közösségben és a nemzetközi forradalmi mozgalomban kiváltott. Az imperializmus és a burzsoá propaganda visszaélt a csehszlovákiai fejlődéssel, a kommunizmus elleni, a Szovjetunió és a nemzetközi munkásmozgalom elleni uszításra használta fel azt. Mi Csehszlovákiában nem akar- juk valamiféleképpen leegyszerűsíteni a dolgot és vissza kell majd térnünk ezekre a kérdésekre, meg kell keresnünk az akkori helyzet helyes, becsületes marxista értékelését nemzeti és nemzetközi érdekeink és kötelességeink szempont jából. — Bátran és becsületesen akarunk megbirkózni ezekkel a kérdésekkel saját érdekünkből és a nemzetközi munkásmozgalom érdekébő1 is. Azért nem elemeztük eddig még teljesen a történteket, hogy ne adjunk egyoldalú választ a kérdésekre. Az elemzés munkáját a CSKP 14. kongresszusáig akarjuk elvégezni. — Annál inkább meglep bennünket — mondotta ezután Husák — hogy egyes testvérpártok még itt, a nemzetközi értekezleten is problémáink és fejlődésünk alapos ismeretében is elhamarkodott következtetésekre jutnak a csehszlovák problémakörrel kapcsolatban. Ez objektíve ellent mond érdekeinknek, a lényeget tekintve pedig a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányul, amelyekkel pártunkat, csehszlovák szoci- 'alista államunkat és népünket már évtizedek óta ösz- szekötnek az internacionalista, kommunista testvériség szálai, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság létéríek, szabadságának és függetlenségének érdekei. — Megértjük, hogy néhány testvérpárt a burzsoá és kispolgári propaganda nyomása alatt áll és hogy a mi esetünkben e pártokat olyan álláspontokra bujtogatták, amelyekkel sohasem érthetünk egyet. A kommunista pártok mindegyikének megvannak a maga nemzeti és internacionalista _ kötelezettségei, szolidaritásban a munkásosztály harcával, a kommunista mozgalomnak az imperializmus erői ellen vívott általános harcával. — Ragaszkodunk ahhoz a nézethez, hogy abban az országban, ahol a munkásosztály kivívta a győzelmet, ahol megvalósították a munkásosztálynak és élcsapatának, a kommunista pártnak szocialista hatalmát, azon ország kommunista pártját megilleti az a jog, hogy a nemzeti viszonyoknak és általánosságban a szocializmus érdekeinek megfelelően határozza meg a szocialista építés Jiprmáját és módszerét. A mi esetünkben, amikor olyan államról van szó, amely szilárd alkotórésze a szocialista tábornak — és amely további nemzeti léte, szabadsága és függetlensége megvédésének érdekében eltökélte magát, hogy az is marad —, amely mind párt, mind állami vonalon össze van kötve a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, nem lehet szem elől téveszteni az egész szocialista tábornak, mint az imperialistaellenes front alapjának közös hatalmát, összeforrott- ságát és szilárdságát. — Nem akarunk opportunista és nacionalista platformra helyezkedni, amint hogy nem akarunk egyoldalúan lemondani népünk és államunk nemzeti érdekeinek védelméről. Kijelentettük, hogy a január utáni fejlődés során az imperialista erők, amelyek külföldről tevékenykedtek, mindenképpen arra törekedtek nálunk, hogy a szabadság és a szuverénitás jelszavaival nemcsak nemzetközi szövetségeinket és kötelezettségeinket sértsék meg, hanem a kommunista pártnak társadalmunkon belüli vezető szerepét is, hogy aláássák nálunk magának a szocialista társadalomnak az alapjait. — A nemzeti és internacionalista érdekek harmóniája, amelyet szem előtt kel! tartania minden kommunista pártnak, különösen, ha az felelősséggel viseltetik a szocialista állam sorsa iránt, aránylag könnyen és hathatósan kifejezhető absztrakt nyilatkozatban. Az ügy bonyolultabb a politikai gyakorlatban, különösen ha azt akarjuk, hogy szavaink ne térjenek el tetteinktől. És különösen nehéz akkor, ha a párt és a társadalom válságos helyzetben belső és külső szocialistaellenes erők nyomása alá kerül. Erről tanúskodik a Csehszlovák Kommunista Párt által a közelmúltban szerzett tapasztalat és más testvérpártok tapasztalata. — Az elmúlt fél évben szerzett tapasztalatunk bizonyítja, hogy a kommunista párt és a szocialista ország szuverénitása abban a jogában áll, hogy a nemzeti viszonyoknak megfelelően határozza meg a szocialista építés formáját és módszerét, abban a kötelezettségben, hogy tevékenységéért teljes mértékben magának a nép nek feleljen. Ugyanakkor ennek a szuverenitásnak a védelme árra kötelez minden pártot' 'é& ’ szocialista országot, hogy védelmez ze és óvja a munkásosztály és minden dolgozó ha hatalmát, védelmezze és megtartsa a szocialista rendszer valamennyi for radalmi vívmányát. Ilyen értelemben a szociális ta állam szuverénitásának osztálytartalma elválaszthatatlanul összekapcsolódik a szocialista országok baráti közössége és a nemzetközi kommunista és forradalmi mozgalmak' iránti internacionalista kötelességgel — mondotta Gustáv Husák majd ezután néhány időszerű külpolitikai kérdéssel foglalkozott. Külpolitikai összefoglalónk 0 (& Uj szakasz Párizsban § Az ideiglenes forradalmi kormány jelentősége i Presztízs és vissza vonulás Szokás szerint a csütörtöki napon került sor Párizsban a Vietnammal foglalkozó né- ■ gyes értekezletre, ezúttal a 21.-re. Ám ez a nap eltért a szokásoktól: joggal nevezi úgyszólván az egész párizsi sajtó új szakasz kezdetének a négyes tanácskozások történetében. Ezt a jellegét az adja, hogy az eddigi DNFF-küldöttség most első ízben az újonnan megalakult dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány képviselőjeként vesz részt rajta. Az eddigi jelekből világosan kirajzolódik Saigon elképedt meglepetése és zavara, mégha Thieu-ék úgy pró- pálnak is tenni, mintha a kormányalakítás nem érle volna őket meglepetésként. Zavar jellemzi az USA Áe zető köreit is, amit mutat, hogy a Fehér Ház mindeddig nem volt hajlandó kommentálni a kormányalakítást, csupán a washingtoni külügyminisztérium szóvivője mondott annyit: az USA-t nem érdekli, milyen elnevezést ad magának a másik oldal. Csakhogy — és erre éppen a francia nagytőkés körök vezető lapja, a Figaro mutat rá — voltaképpen itt a probléma gyökere. Nagyonis fontos az elnevezés, mert amíg Nixon és Thieu midway-szi- geti találkozóján elvetették a dél-vietnami koalíciós kormánynak még a gondolatát is, addig a hazafias erők át- tal szinte egyidejűleg megalakított ideiglenes forradalmi kormány — ténylegesen koalíciós összetételű. A kommu nisták m el lett, _s_jép. _ s z j m m a 1 szerepéinek benne olyan személyiségek, akik a nemzeli burzsoázia képviselői, polgári, liberális gondolkodásúak és más demokraták és hazafiak. Ezért súlyos politikai csapás ez Washingtonra és főképp annak saigoni csatlósaira, amely mostanáig a leghevesebben próbálta bizonygatni, hogy csupán kommunista lázadók maroknyi kisebbségével áll szemben. Noha ez eddig sem volt igaz. s maga a DNFF is sokkal szelesebb körű szervezet volt, mint csupán a Kommunisták tömörülése, a DNFF-t felváltó új, ideiglenes forradalmi kormány léte ós összetétele végképp semmivé tette Saigon hazugságait és még a nyugati világ kételkedő körei előtt. is bebizonyította, hogy a maroknyi kisebbséget a Thieu—Ky kormányzat képviseli Saigonban, míg a lakosság túlnyomó többségének támogatása és rokónszen- ve a széles nemzeti alapokon álló ideiglenes forradalmi kormány mögött van. Bármit tartalmazott is a közös nyilatkozat Midvayn, nem kétséges, hoev az ideiglenes forradalmi kormány megalakulása tovább mélyíti a szakadékot Washington és Saigon között is, és sietteti a Thieu-rezsim bukását. Mint ahogv siettetni fogja — amitől Nixon egyelőre annyira vonakodik — az amerikai és más idegen haderők kivonulását Vietnam földjéről. Ha Nixon ezt a világközvélemény által követelt húzást —• csapatainak visszavonását — netán az USA presztízse és becsülete megmentése érdekében késlelteti, miként erre sűrűn hivatkozik, úgy gondoljon arra — helyesen fejtette ki ezt Ha Van Lau, a VDK képviselője a csütörtöki'’-párizsi ülésen —, hogy Franciaország presztízsét sem csökkentette, amidőn kivonta csapatait Indokínából és Algériából. (Folytatás az 1. oldalról) imperializmus ellen”, a dán, a brit és több más testvérpárt állította össze a moszkvai tanácskozás Előkészítő Bizottságának megbízásából. A kiadvány megszerkesztésében és közrebocsátásában jelentősen közreműködött a Német Szocialista Egységpárt. A megrázó képanyaggal illusztrált, mintegy 100 oldalas album felhasználta az Egyesült Nemzetek Szervezetének és szakosított intézményeinek hivatalos adatait a világ sok tekintélyes politikai, közgazdaságtudományi és világtörténelmi intézetének publikációit. A hitleri fasizmus, a fajgyűlölet, a neokolonializmus, az amerikai imperializmus bűntetteit leleplező tényösz- rzeállítás orosz, angol, francia, német és spanyol nyelven jelent meg. Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: Jyycmczás magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 2:. — Az emberek, többsége, hozzád hasonlóan,“sokáig nem nősül, mert sehogyan sem talál rá arra az egyetlenre, akire szüksége van. A megoldás: kitöltesz egy blankettát, megfogalmazod a követelményeidet és elküldöd a Házasítósi Központba. Ott megfelelő jelzésekkel ellátva betáplálják a blankettádat a gépbe, amely kiválasztja neked a legmegfelelőbb menyasszonyt. Felkeresed, bemutatkozol neki és közlöd: te vagy a neki leginkább megfelelő, fáradjon él veled az anyakönyvvezetőhöz. Hogy tetszik? — Sehogy. Valahogy majd csak nyélbe ütöm hagyományos módszerrel is. De te. Száska, mi vagy inkább: orvos, vagy kibernetikus? — Elméleti orvos — nevetett Lebegyinszkij. — Akkor mondd meg, az életben előfordulhat-e olyasmi, hogy valakit szíven szúrnak és az illető ezek után tovább lépked? — Legfeljebb, ha egy-két lépést tehet. — De hiszen Akszjonova legalább húsz lépést tett azután, hogy halálos sebet kapott. Ez tény! — Nincs viszonylagosabb dolog az abszolút tényéknél. Emlékezz arra a hollóra, amit jó tizenöt éve fogtunk. Gyűrűt húztunk a lábára ezzel az évszámmal: „1472”. Ha egy ornitológus kezébe kerül, már bizonyára disszertációt írt a madárról. Megszólalt a telefon. Sztasz a kagylóért nyúlt. — Jó estét, Sztanyiszlav Pavlovics. Trifonova beszél. — Jó estét kívánok, Anna Szergejevna. Mi újság? — No haragudjon a késői zavarásért. Gondoltam, nem halogatom. A laboratóriumban azt állítják, hogy a kardigánban lévő lyuk széle megpörkölődött... A telefonvezetékek surrognak: apró villámokként cikáznak rajtuk az emberi szavak. Mintegy gombnyomásra kitisztult a feje. Óvatosan a helyére tette a kagylót, majd a lóval levette a,z ellenfél királyát. Lebegyinszkij magán kívül ordította: — Mit művelsz, csirkefogó? — Állj! — mondta halkan Sztasz. — Mindent értek... A lyuk a karidgánban, az egyenletesen elmetszett szálak, a halott Tánya Akszjonova húsz lépése, az előtte haladó Kazancev, a szálloda fekete ablakai... — Golyó! — kiáltotta Sztasz. — Golyó volt! HÉTFŐ Sarepov napja jól kezdő- dött. Á hírhedt szélhámos. Kosztya Korszunszkij, akit három hónapja kerestek, feltűnt a Berlin-étteremben. A fényűző ebéd után bőkezűen fizetett és kilépett az utcára. Az ajtóban Szavonyenko és Drigin várta. Korszunsz- kij jól ismerte Szavonyenkót. Meghajlással üdvözölték) egymást, kimérten és előkelőén. Korszunszkij szólalt meg elsőnek: — Ha helyesen értelmezem tisztelt Szavonyenko polgártárs, úgy ön most megszabadít engem a felesleges taxi költségtől. A nyomozó bólintott és pazar gesztussal szélesre tárta a rendőrségi Volga ajtaját: — Helyesen értelmezi,’ Kosztya... Pillanatnyilag Korszunszkij a szomszéd szobában ült és részletes vallomását fogalmazta, feltéve a pontot egy egész sereg „i” betűre. Sikeres akció volt! Sara- pov hátradőlt karosszékében, úgy tűnt, elbóbiskolt: arca a szokásosnál is szélesebbre kerekedett. Tyihonov megállt az ajtóban, s már-már visz- szalépett, de mégis meggondolta magát. Belépett az irodába és Sarapov azonnal ráemelte tekintetét: a mosolyt lefújták az arcáról. Nyilván a jókedvvel együtt. Nincs mit tenni, oda kell lépni hozzá, le kell ülni és el kell mondani mindent szép sorjában. (Folytatjuk)
