Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
IMS. ífiníw ». CTfe*T-WA«YAROttSSAf» i. »Mal Ütközet — válságos időben Jó ütemben épül a naményi faforgácslapgyár Szerelik a hidegprést. Ez az óriási szerkezet előre és hátra mozogva kíséri a szállítószalagot, és menet közbea préseli össze a szalagon lévő anyagot. Elek Emi] felvétel# Az 1918 novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja 1919 tavaszára hatalmas politikai erővé fejlődött. Ennek következményeként a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1919. március 21-én Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült a kommunista párttal. Az új párt plattformja a proletárdiktatúra volt és politikai. katonai szövetség Szov- jet-Oroszországgal a szocializmusért. Azok a jobboldali erők azonban, amelyek ragaszkodtak a szociáldemokrata párt elavult politikájához, várták az alkalmat, hogy az események menetét visszafordíthassák. Defetista módon fel is léptek 1919 április végén, május elején, amikpr a még szervezetlen Vörös Hadsereg kénytelen volt kiüríteni a Tiszántúlt. A jobboldal ekkor kapitulációt követelt, s a forradalmi célok feladását. Ámde a szervezett munkásság a kommunisták mellé állott, s nem a fegyverletételt, hanem a bválasztotta. 1919. május 2-án súlyos politikai vereség érte a jobboldalt, bár ez megtartót*« noziciólt. Júniusra azonban megint változott a helyzet. Nagyszerű diadalokat ért el ugyan a Vörös Hadsereg, de a közellátás — még az aratás előtt volt az ország — súlyos zavarokkal küzdött, sokakat demoralizált az éhség, az ellenforradalom pedig az antant blokádjától és egyéb segítségétől támogatva vasutassztrájkot szervezett a Dunántúlon, sőt fegyveres provokációktól sem riadt vissza. Fontos feladattá vált a párt egységének megteremtése, forradalmi jellegének hangsúlyozása elnevezésében is, és az új szocializmust építő program deklarálása. A kommunisták kezdeményezésére 1919. június 12- én és 13-án e célok szolgálatában gyűlt egybe a pártkongresszus. Az új programot, amely hatályon kívül helyezte az 1903-as régi, szociáldemokrata programot, viszonylag csendes vita után elfogadta a javé centrista, vagy joLbulúali befolyás alatt álló többség is. De már azt a javaslatot, hogy a párt neve Kommunisták Magyarországi Pártja legyen, elvetették és leszavazták a Komintern javaslatát is, azt, hogy a párt Magyarországi Kommunisták Egyesített Pártja néven működjék. Böhm, Kunfi, Welt- ner és társaik ragaszkodtak a Magyarországi Szocialista Párt elnevezéshez, végül is kompromisszum született és a párt új neve Szocialista— Kommunista Munkások Magyarországi Pártja lett. A párt neve feletti vita azt a jobboldali szándékot Lr>- karta. hogy szűnjék meg a proletariátus diktatúrája. Kunfi ugyan diplomatikusan képviselte ezt a törekvést, de mindenki tudta, miről van szó. Kun Béla a leghatározottabban megvédte a forradalmi diktatúra álláspontját, s ebben a baloldali szocialisták is támogatták. Végképpen elmérgesedett azután a vita, amikor a szervezeti kérdések tárgyalása során Farkas István kiállt a szakszervezeti opportunizmus mellett Ezután került sor az új vezetőség megválasztására, amelynek során a szervezett jobboldal és a centrum frak- ciós manőverrel kibuktatta az egységlistáról a kommunisták zömét. De a kommunisták megvétózták ezt a becstelen manővert és teljes cselekvési szabadságukat hangoztatva az eredeti megállapodás betartását követelték. Pártszakadás veszélye fenyegetett. De mert a szintén jobboldali Haubrich városparancsnok közölte a „puccsistákkal”, hogy a munkásság óriási tömege a kommunistákat követi, Weltnerék beadták a derekukat és azt javasolták, köz- felkiáltással az eredeti listát szavazzák meg. A jobboldal ismét eszmeipolitikai vereséget szenvedett. Ámde a kongresszus nem érte el eredeti céljait, a szilárd pártegység követelménye teljesületlen maradt. A szakadást elkerülték ugyan, de az oly annyira szükséges teljes egység hiánya miatt a forradalmi helyzet mind nehezebbé vált... Földes Mihály A legtöbb épület áll már a Vásárosnaményban épülő faforgácslapgyár beruházásánál. A betontéren, ahol a munka megkezdése után majd a fát tárolják, sok — még kibontatlan — ládában várakoznak a gépek. A gyár legnagyobb épületében, az üzemcsarnokban március óta folyik a technológiai szerelés. Óriási, de ízlésesen zöldre festett masinák sorakoznak: szerelik a forgácslapgyártó gépsort. Ebben az üzemben a legrosszabb minőségű fából, az ipari és erdőgazdasági hulladékból értékes forgácslapot készítenek majd, ha végleg elkészül az üzem. Gyakorlatilag a fának csak a levelét nem tudják felhasználni. A fa az aprítógépek után szárítóba kerül, ahol a nedvességtartalmát a szükséges 2—18 százalékra csökkentik. Ezután a keverőben ragasztóanyaggal, műgyantával keverik össze. (Műgyantát gyártanak Magyarországon is, de még nem döntötték el, melyiket fogják megvásárolni: nyilván azt, amelyik olcsóbb lesz és jobb). Ezután a terítőgépek egyenletes vastagságban elterítik az anyagot az acélhevederes szállítószalagon. A szállítószalag folyamatos működés közben átmegy egy hidegprésen; a szalag nem áll meg, a hatalmas prés mozogva kíséri. A vágás után egy hőprésbe kerül az anyag, s az végső vastagságára összenyomja. Ezután a kirakóból a pihentetőbe kerül, ahol 6—8 napig áll. A hő, a nyomás és a katalizátor hatására a hőprésböl kikerülő, megkeményedett lap már feldolgozható, akár ládának, akár a bútoriparban. A gépsor mellett egy különleges mérleg áll, amely például a terítő munkáját ellenőrzi. Ha ebben valami hibát talál, akkor olyan „utasítást” ad a térítőnek, amivel a hibát kiküszöböli. De így van ez az egész gépsoron: az egyik gép működése függ a másiktól, s ha valahol hiba csúszik, vagy leáll az egész gépsor, vagy önmaga megszünteti a zavart. Ide csak azért kellenek emberek, hogy felügyeljék a gépek munkáját. Az innen kikerülő forgácslapot a szintén az üzemcsarnokba kerülő másik két gépsor dolgozza fel. Amiből később bútor lesz, az a végkikészítő gépsoron megy végig, ahol pontos méretet kap és a felületét megcsiszolják. A ládagyártó gépsoron a gépek automatikusan méretre vágják a lapokat, kivágják a szellőzőnyílásokat, a tűzőgépek huzalt erősítenek a lapokra, és kész a láda palástja. Így, kiterítve szállítják majd a felhasználás helyére, s ezzel gazdaságossá tudják tenni a szállítást. A felhasználáskor csupán össze kell húzni a huzalokat. A gyár jövőre 21 500 köbméter forgácslapot készít, s ebből 4,5 millió ládát. 250 ember fog itt dolgozni. (A hagyományos üzemben 400 dolgozó készít évente 4 millió ládát). A ládagyártó gépsor ugyanakkor arra is képes, hogy hagyományos elemekből állítson össze ládát. Ha sikerül megfelelő mennyiségű elemet szerezni, a gyár kapacitása évente 7,2 millió ládára növelhető. Ezzel azonban a munkáslétszám nem nő. A negyedmilliárdos beruházással épülő gyárat az ERDŐTERV tervezte, s az építésére tett nyugatnémet, francia és svéd ajánlatok közül a svéd Fjellman-cégé volt a legkedvezőbb, így ezt fogadták el. A különböző berendezéseket a svéd norvég, finn, nyugatnémet és francia cégek készítették, de, hogy a sor teljes legyen, akad egy nagy értékű angol rakodógép is. Lényegében a faipari gépeket gyártó nyugat-európai cégek randevút adtak egymásnak Vásárosnaményban, s a beruházás eredménye egy olyan automatizált, korszerűen modern gyár lesz. amihez hasonló Közép-Európában sincs. A gépsorokat hamarosan elhelyezik, az üzemcsarnokban és megkezdődik az elektromos vezetékek szerelése. Készül a magyar találmány alapján épített két kazán, épülnek a szociális helyisé* gek, s a többi kiszolgáló létesítmény. A gyár október elsején kezdi a próbaüzemelést, és 1970 elejétől pedig a folyamatos gyártást. Tekintve, hogy az építésben érdekelt vállalatok között eddig a legjobb az összhang, mindenki határidőre teljesítette feladatát, minden jel arra mutat, hogy az eredetileg kitűzött befejezési időt tartani tudják. (Kun) Fiatal házasok gondja Albérletből összkomfortba 72 KISZ-lakás az idén — Lehetőség a Moszkva utca környékén Magas az induló összeg — Hol lesz é második ifjúsági lakótelep? Változatlanul nagy a lakásgond Nyíregyházán s szért érthető, hogy akik al- >érletben vagy más kényszer- lelyzetben vannak, keresik a negoldást. Különösen így ran ez a fiatal házasok ese- ében. akik jelentős részét eszik ki a kielégítetlen la- cásigénylőknek. Évekkel ezelőtt — hosszú téslekedés után — végre Nyíregyházán is hozzáláttak i KISZ-kongresszusnak a la- cáshelyzet enyhítésére irá- íyuló határozata végrehajtásához. Azóta valóságos kis lakónegyeddé nőtt a sóstói »rdő szélén a „fiatalok utcá- ia.” Tavaly mór egy év alatt 58 KISZ-lakást építettek fel, adtak át boldog tulajdonosaiknak. Sajnos, az igényeket ez- tel megközelítőleg sem tudták kielégíteni. Mi a helyzet jelenleg, milyen tervek megvalósítására számíthatnak a Lakás nélküli fiatal házasok Nyíregyházán? — kérdeztük a városi KISZ-bizottsag vezetőitől. Megtudtuk: a tavalyi lakások közül 48 az említett ifjúsági lakótelepen húsz pedig a Vécsey utcán készült el. Az idén — hacsak valamilyen objektív nehézség közben nem jön — az ifjúsági lakótelepen újabb 72 korszerű, kétszobás, összkomfortos lakásba költözhetnek be a fiatalok. Emellett további húsz lakás építéséhez kezdenek hozzá az idén a sóstói erdő szélén, melynek átadását 1970-ben tervezik. Ezzel az ifjúsági lakótelep eredetileg tervezett beépítési programja véget ért, ezen a helyen egyenlőre nem lesz mód házhely-kialakításra. Viszont a városfejlesztési elképzelésekkel összhangban a Kemecsei út és az Ószőllő utca közötti részen bőségesen rendelkezésre áll majd annyi terület, amely egy újabb nyíregyházi ifjúsági lakótelep kialakításához szükséges. Az anyagi lehetőségektől függően közművesítésre kerülő területre számít is a KISZ városi bizottsága s a jelentkező igények szerint kér részt abból a társulóknak. Ezt megelőzőleg a város egy másik részén, a Moszkva utca környékén — átellenben a tejüzemmel — szeretnének mielőbb hat darab ifjúsági lakótömböt kialakítani. Határozott Ígéretet kapott a KISZ a városi tanács illetékeseitől, hogy a már kisajátított területet a társuló fiatal házasok rendelkezésére bocsájtja. Ha ez még most, június hónapban megtörténik, akkor a hat tömbben 1970 végéig újabb 24 lakást tudna átadni a kivitelező vállalat. A jelenlegi élénk érdeklődés még nagyobb volna a városi KISZ-bizottságon a lakások iránt, ha kevesebb induló összeget kérnének a tár- sulóktól. (Ez ma 40 ezer, plusz a telekvásárlás és tervezés költsége). Ráadásul az egykori társadalmi besegítés lehetősége is megszűnt. A KISZ városi vezetői elmond; tók: a társadalmi munka szervezése rendkívül zavarta a kivitelezőt, ráadásul azok elég gyakran szakszerűtlenek voltak, amiért az építő vállalat nem tudott felelősséget vállalni. Az induló összeg csökkentése országos szervek hatáskörébe tartozik ezen helyileg nem tudnak változtatni. A nemrég megváltoztatott kamatrendszer viszont ked- vezőleg hatott a KlSZ-lakás- építőkre is: most már a kölcsön nagyobbik részére kérnek csupán 2 százalékot. Emellett a , KISZ-lakások előnye a kedvező telekvásárlás, az öröklakásoknál szokásos „licit” hiánya s az, hogy abból elsősorban azok részesülnek, akik becsülettel helytállnak a munkában. Ez utóbbit egyénenként a KISZ városi vb bírálja el. Igaz, most is van közel 30 kielégítetlen igény, de az illetékes szervek — tanács, OTP, kivitelező — egyre jobb együttműködése, segítsége biztató alap a helyzet fokozatos javulására. A. S. Rangunk szerint Már az is elszomorító, ha felelőtlen turisták, kirándulók hazai földón méltatlanul viselkednek. Ha tetördelik az Aggteleki barlang cseppköveit, hangoskodásukkal, a rendetlenségükkel feldúlják az erdőt, tüzet okoznak, oktalanul letépik a virágzó fák ágait, hulladékhegyeket hagynak maguk után. Még lehangolóbb, ha arról hallunk, hogy magyar turisták valamelyik szomszédos, vagy távolabbi ország fiait bot- ránkoztalják meg magatartásukkal. Ha a sok látnivaló és szépség habzsolása helyett egyik üzletből a másikba való, feltűnő, szinte kétségbeesett loholással, különféle seftekkel töltik el a drága időt, vagy egyéb módon bizonyítják be, hogy még jócskán éretlenek a világjárásra. Emlékezetes megdöbbenést keltett néhány esztendővel ezelőtt, egy olasz városka vasútállomásán az a magyar kirándulócsoport, melynek tagjai a teret díszítő babércserjék megpillantásakor mindenről megfeledkezve összegázolták az egész parkot, hogy a bablevesbe és krumplifőzelékbe való sokévi babérszükségletüket ingyen kielégíthessék. Nem vagyunk gazdag nép. Még nem tartunk ott, hogy tömött pénztárcával utazzuk be a világot. De azért olyan embereknek, akiknek a jövedelméből olaszországi utazásra is futja, nincs szükségük rá, hogy ilyen szégyenletes mádon jussanak az itthon néhány fillérért árusított babérlevélhez. Talán nem is elsősorban a szerzés vágya itt a ludas, inkább a viselkedés tudománya, az önfegyelem hiányzik az ilyen tettek elkövetőiből. Megpillantanak valamit, ami számukra különlegesnek tűnik és mindenre képesek érte, még ha krajcáros babérlevélről is van szó. Pedig nagy divat hazánkban a nemzeti önérzetről, sőt büszkeségről szép szavakat szólni. Annál furcsább, hogy némelyek éppen akkor feledkeznek meg erről az önérzetről, amikor annak leginkább a helyén kellene lennie. Éppen, amikor más népek figyelő tekintete előtt egy kicsit hazájukat is képviselik. Nem titok, hogy a tőkés országokban nem mindenki előtt rokonszenves a rend, amelyet ottjártunk- ban képviselünk. Akadnak jó néhányan, akik árgus szemekkel, kevés jóindulattal figyelik szinte minden mozdulatunkat. Elképzelhető ezek diadala, ha látják a párizsi Concorde téren vagy a római Colosseum előtt szalámival, pálinkával, cigarettával csencselő magyar turistát, vagy a különféle piacokon fillérekért alkudozó magyart, aki magáról megfeledkezve rimánkodik. „Hiszen tudják, hogy nekünk milyen kevés a pénzünk. Hozzák be inkább az amerikai turistákon.” Ez a magatartás nyilván nagy elégtétel azok számára, akik minden eszközzel szeretnék rossz hírünket kelteni. Az ilyen magáról megfeledkezett turista, lévén hazánk méltatlan képviselője, mindannyiunkat megaláz. Azokat is kényelmetlen helyzetbe hozza, akik magas nemzeti és személyes önérzettel, rangunk szerint viselkednek a Föld különböző tájain. K. Gy. Megjegyzés: 126 család gondja Százhuszonhatszor ötven, az hatezerháromszáz. Nem kell hozzá különösebb matematikai tudomány, hogy kiszámítsuk: ötven mázsájával számolva, ennyi tüzelőt szükséges beszerezni a fűtési idényre a nyíregyházi Békeház 126 családjának. S nem. csak megvenni, hanem elszállítani és lehordani a pincébe, ha... Ez a „ha” foglalkoztatja már ez év elejétől egyre intenzívebben az ott lakó embereket, akik abban bizakodnak, hogy már erre a fűtési idényre megkapják a vezetékes gázt. Korábban már írtunk arról, hogy mindez a kisvasút kitelepítésének függvénye, az akörüli vita akadályozza a végleges döntést Nos, a találgatás megszűnt; a villamos már nem jár, a kisvonat is csak legfeljebb július elsejéig bosszantja már a város lakóit. A kérdőjel azonban még mindig nem szűnt meg. Nem tud a kérdésre kielégítő választ adni az erre legilletékesebb, a Hajdúszoboszlói Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat nyíregyházi kirendeltsége sem. ..Mi szeretnénk, a tárgyalások még nem fejeződtek be, nyilatkozni még nem lehet felelősséggel.” És így tovább. Nem szándékunk birálni a vállalat indokolt vagy indokolatlan óvatoskodását. Hiszen ők tudják a legjobban, hogy megrendelés hiányában tehetnek-e felelősséggel ígéretet, vagy sem. Mégis az a javaslatunk: közös akarattal tegyenek már pontot ennek az ügynek a végére, nehogy feleslegesen hordjanak le 63 vagon szenet a pincékbe a Béke-háziak. T. A.
