Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,iQU^limi AZ MSZMP SZABOLCS SZA TMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI ÉVFOLYAM. 131. SZÄM ÁRA 80 FILLÉR 1969. JÜN1US 10. KEDD LAPUNK TARTALMÁBÓL) Ki fizeti meg? (3. oldalt Tunyogmatolcsról jelenti riporterünk (3. oldal) Mit „ígér” Medárd? (4. oldal) Sporttudósítások (6—7. oldal) Brezsnyev beszédének világ-visszhangj a Hővel József és Pirityi Sándor, az moszkvai tudósítói jelentik: MTI Második munkahetébe lépett a kommu­nista és munkáspártok moszkvai tanácskozá­sa, amikor héttő reggel kevéssel 10 óra előtt 75 párt küldöttsége elfoglalta helyét a György-terembeli hosszú asztalok mellett és megkezdte hatodik munkaülését. A kommunista és munkáspártok moszk­vai nemzetközi értekezletének több, mint négyórás hétfő délelőtti ülésén négy felszóla­lás hangzott el. A Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt nevében G. Danelius, a párt első titkára mondott beszédet, őt követte Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Larbi Buhali, az Algériai Szocialista Élcsapat Párt főtitkára, majd Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Part főtitkára. A tanácskozás hétfő délutáni ülése némi késéssel kezdődött, ugyancsak a nagy Kreml- palota György-termében. A hétfő délutáni ülésen a chilei, a ceyloni és a norvég testvérpártküldöttség ve­zetőinek felszólalására került sor. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Walter Ulbricht elvtárs elhangzott felszólalá­sát. Walter Ulbricht felszólalása A Minisztertanács ülése Walter Ulbricht rámutatott: A kommunista és munkás­pártok legutóbbi értekezlete óta eltelt nem egészen tíz esztendő alatt a szocialista társadalmi rendszer nagy g\ üzelmeket aratott, a szocia­lista országok közösségének népei újabb sikereket értek el harcuk minden területén. Lenini kommunista pártjuk vezetésével a Szovjetunió dol­gozói nagy sikereket arattak a kommunizmus építésében. Walter Ulbricht aláhúzta: a világimperializmus minden felforgató tevékenysége és a belső fejlődési nehézségek el­lenére a szocialista országok közössége megerősödött, meg­szilárdult, befolyása a világ­ban megnövekedett. A poli­tikai kezdeményezést a bé­kéért és a nemzetközi biz­tonságért vívott harcban a szocialista államok szilárdan kezükben tartják. Arról a két történelmi fon­tosságú problémáról szólva, amely jelenleg megoldásra vár, Walter Ulbricht kijelen­tette: a szocialista forrada­lomnak hozzá kell járulnia a szocialista társadalom továb­bi fejlődéséhez, a tudomá­nyos és műszaki forradalom feladatainak megoldásához. Továbbá, gátat kell vetni az imperializmus expanzionista terveinek és közös harccal arra kell kényszeríteni, hogy elfogadja a békés együttélést, önmagában egyetlen szocia­lista ország sem képes meg­oldani jelenleg ezt a felada­tot. Erejük1 elsősorban a különböző területeken meg- ny'latkozó konkrét együttmű­ködésben, valamennyi alkotó erő egységében van. A tör­ténelmi tapasztalat azt bizo­nyítja — hangsúlyozta Wal­ter Ulbricht —, hogy a szo­cialista haladás üteme két tényezőtől függ: egyrészt a szocialista termelőerők és a szocialista termelési viszo­nyok fejlődésétől, a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai marxista—le­ninista érettségi fokától és a szocialista felépítmény fejlő­désétől; másrészt a szocialis­ta közösség országai különbö­ző területeken megnyilvánuló együttműködésének színvona­lától. Walter Ulbricht nyomaté­kosan rámutatott: a legfon­tosabb megteremteni az egy­ségfrontot, az összes de­mokratikus és imperialista­ellenes beállítottságú embe­rek egyetemes mozgalmát. A nemzetközi osztályharc egyik sajátossága fejeződik ki ab­ban a tényben — folytatta — hogy a Szovjetunió és más szocialista országok növekvő befolyást gyakorolnak a tő­kés országok fejlődésére, miközben a kapitalista orszá­gok által viselt lélektani há­ború ugyancsak hat a szocia­lista országokra. Walter Ulbricht hangoztat ta: egyesek azt mondják, hegy most, amikor már több szocialista állam létezik, nincs annyira szükség arra. hogy a kommunista es mun­káspártok, valamennyi hala­dó erő a Szovjetunió körű) tömörüljön, mint akkor, amikor még a Szovjetunió egyetlen államként építette a szocializmust. Ennek ponto­san az ellenkezője az igaz: a történelmi materializmus ar­ra tanít bennünket, hogy va­lamely társadalom, valamely állam fontosságát mindenek­előtt társadalmi jellege ha­tározza meg. A Szovjetunió­nak, mint a haladás úttörő­jének nemzetközi szerepe természetesen növekszik, mi­vel továbbra is az első ál­lam a világon, amely kom- n unista társadalmat épít. Ép­pen több szocialista ország megjelenése és növekedése, a szocialista világrendszer ki­alakulása az, ami növeli a Szovjetunió szerepét. Ezt’ követően Walter Ulb­richt a Német Demokratikus Köztársaság történelmi szr;e- péről szólott. A továbbiakban Walter Ulbricht a szocialista német álfám külkapcsolataival fog­lalkozva megállapította: a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele Irakkal, Kambodzsá­val, Szudánnal és Szíriával. Ni:.;, mint az első német békeállam növekvő nemzet­közi tekintélyéről tanúsko­dik. Walter Ulbricht ezután rá­tért a kommunista világmoz­galom egysége megszilárdítá­sának kérdésére. Hangsúlyoz­ta: a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom lé­nyeges feladata, hogy teljes egészében feltárja mindazo­kat az objektív tényezőket, amelyek az imperializmus ellen hatnak, megerősítse az antiimperialista harcot, so­rainak szorosabbra fűzése révén, és mindeht megtegyen azért, hogy az antiimperialis­ta mozgalom aktivizálódjék és fejlődjön. A kommunista és munkás­pártok közös akciói egyidejű­leg elősegítik az egész anti­imperialista mozgalom fel­lendülését. Ezután a kínai problémá­val foglalkozva, Walter Ulb­richt elmondotta: mélysége­sen felháborítottak bennün­ket a kínai vezetőknek a Szovjet—kínai határon szer­vezett agresszív fegyveres tá­madásai. Ezek a fegyveres agressziós cselekmények köz­vetlenül támogatják az Egye­sült Államok globális stra­tégiáját és a nyugatnémet imperializmus terjeszkedő politikáját. Meggyőződésünk, hogy ez a politika óriási kárt okoz mind a kínai népnek, mind pedig a kínai kommu­nistáknak, akikkel szoros kapcsolatban állóknak érez­zük magunkat. — Megértjük azokat a ko­moly problémákat — mon­dotta Ulbricht, amelyek Kí­nában felvetődnek és ame­lyek továbbra is megoldásra várnak. Ez utóbbit azonban semmiképpen sem könnyíti meg az a tény, hogy a kínai nép figyelmét a világ első szocialista állama, a Szovjet­unió ellen kirobbantott rá­galomhadjárattal terelik el. A Kínai Kommunista Párt úgynevezett 9. kongresszusa bebizonyította, hogy a kínai vezetők hivatalosan is, tel­jes mértékben eltávolodtak a marxizmus—leninizmustól. A rabló imperializmus elleni kö­zös harc érdekében felhívjuk a kínai kommunistákat: szüntessenek be minden el­lenséges cselekedetet a Szov­jetunióval szemben, mondja­nak le minden szakadár te­vékenységről a kommunista és munkásmozgalmon belül, legalábbis az imperializmus elleni harc vonatkozásában, és újítsák fel az együttmű­ködést a marxista—leninista pártokkal. A továbbiakban az egység fontosságáról szólva, hang­súlyozta, hogy azt az új fel­tételeknek megfelelő új for­mákkal kell gazdagítani. Mozgalmunk — mondotta — má nemcsak minden egyes testvérpárt alkotó elméleti és gyakorlati tevékenységét igényli, hanem szüksége van az egész mozgalom kollektív bölcsességére is, hiszen egyetlen testvérpárt sem har­col egyedül. Pártunk véle­ménye szerint a két- és több­oldalú kapcsolatok mellett egy ilyen együttműködésnek a rendszeresen megtartott nemzetközi tanácskozások és elméleti konferenciák a szükséges fórumai. A nem­zetközi kommunista mozga­lom egysége a jelenleg szük­séges politikai és ideológiai konszolidáció, az imperialis- taellenes harcban való kö­zös akciók révén érhető el. A tanácskozás okmányai­val foglalkozva Walter Ulb­richt végül kijelentette: — Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi tanácskozás fő dokumentumának, valamint más politikai okmányainak kollektív kidolgozása és el­fogadása a kommunista vi- ; ágmozgalom új fejlődési szakaszának kezdetét fogja jelenteni. Ezt a szakaszt a marxista—leninista pártok aacióegységégek megteremté­se és erősítése jellemzi majd. A kotmány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács hétfőn ülést tartott. A kormány el­nöke tájékoztatót adott hiva­talos ausztriai látogatásáról. Fock Jenő hangoztatta: a tárgyalások során kitűnt, hogy a felek számos politi­kai jellegű kérdésben azo­nos. vagy egymáshoz közel­álló álláspontot foglalnak el. Megállapították, hogy a je­lenleg érvényben lévő hosz- szú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás jó keretet nyújt a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésére, szükség van azon­ban a gazdasági együttműkö­dés — elsősorban az ipari kooperáció — további lehe­tőségeinek felkutatására. Po­zitívan értékelték a két or- ság kulturális és műszaki­tudományos kapcsolatait: elismeréssel szóltak a már működő magyar—osztrák ve­gyes ■ bizottságok tevékenysé­géről. A Minisztertanács a kormány elnökének tájékoz­tatóját jóváhagyólag tudomá­sul vette, a látogatást hasz­nosnak, eredményesnek ér lé kelte, amely hozzájárul a Magyar Népköztársaság és Ausztria államközi kapcsola­tainak fejlesztéséhez, kiszé­lesítéséhez. Fock Jenő ezután cseh­szlovákiai látogatásának eredményeiről tájékoztatta a Minisztertanácsot. A cseh­szlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseket a teljes né­zetazonosság jellemezte. A két. ország kormányának el­nöke megállapította, hogy további széles lehetőségek vannak a Magyar Népköztár­saság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság barátsá­gának elmélyítésére, az együttműködés továbbfejlesz­tésére. Hasznosnak tartják az 1971—1975-ös tervek koor­dinálása érdekében végzett munkát; a termelés szakosí­tása és a tudományos-techni­kai kooperáció kérdéseinek a magyar—csehszlovák gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési vegyes Hétfőn a déli órákban szovjet pártküldöttség érke­zett Szabolcs-üzatmár megyé­be Ukrajna Kárpátontúli te­rületéről. Vezetője Platon Levesenko, a mezgorszki já­rási pártbizottság első titká­ra. Tagjai: Pável Mohnuk, a területi pártbizottság lektora Vaszilij Packo, a Kommu nizmus Hajnala Kolhoz párt­titkára, Vakij Andrej Nyiko- lajevics, a tyácseszkiji járási pártbizottság titkára és Zi­naida Prihotyko, a területi Komszomolbizottság munka­társa. A delegációt a hatá­ron Gombás Sándor, a Sza- bolcs-Szatmár megyei pártbi­zottság titkára fogadta. A szovjet küldöttséggel egy­bizottság 7. ülésszakán tör* ténő megtárgyalását. Különös fontosságot tulaj­donítottak a kulturális együtt­működés bővítésének, amivel a kulturális munkabizottság következő ülésein foglalkoz­nak majd. A Minisztertanács a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette és megálla­pította, hogy a látogatás so­rán folytatott szívélyes, őszin­te, elvtársi megbeszélések elősegítik a két szomszédos ország testvéri kapcsolatai­nak további fejlődését. A kormány felhívta az ér­dekelt minisztereket, hogy a két tájékoztató alapján a tár­gyalások során felmerült ja­vaslatok további vizsgálatára és gyakorlati megvalósítására tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket. Apró Antal, a kormány el­nökhelyettese a KGST Végre­hajtó Bizottságának 41. ülés­szakáról számolt be, ahol megtárgyalták a KGST-orszá- gok párt- és kormányvezetői­nek közelmúlt tanácskozásán hozott határozatok végrehaj­tásával kapcsolatos feladato­kat. az ezzel összefüggő szer­vezeti kéi'déseket. Az integ­rációs program kidolgozására a VB hét munkacsoport meg­alakítását határozta el. A Mi­nisztertanács a tájékoztatót jóváhagyólag tudomásul vet­te. A kormány a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter javaslatára elhatározta, hogy Magyarország a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete) vi­lágélelmezési programjának céljaira élelmiszerfeleslegei­ből kenyérgabonát és növé­nyi konzervet ajánl fel. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter ezután előterjesztést tett az élelmi­szerek hatósági minőségel­lenőrzési rendszerének to­vábbfejlesztésére, amit az in­dokol, hogy az állami iparon kívül más szektorok is kiter­jedten foglalkoznak élelmi­szerfeldolgozással. A kor­mány a javaslatot elfogadta, majd egyéb ügyeket tárgyalt­időben megyénkből is párt- u unkás-delegáció indult út­nak a Kárpátontúli területre. Vezetője Szilágyi Menyhért, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. Tagjai: Pokro­venszki József, a nyíregyhá­zi városi partbizottság tit­kára, Gönczi Balázs, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa. Gál Ferenc, a fehérgyar­mati járási pártbizottság osz­tályvezetője és Veszprémi András, a csengeri járási íílSZ-bizottság titkára. A két bizottság cserelátoga­tásának célja, hogy a baráti szomszéd területek pártmun­kásai tanulmányozzák » köl­csönösen a tömegszervezetek és mozgalmak tevékenységét és pártirányítását. A, Szovjet pártküldöttség Nyíregyházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom