Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

S ©Ha! KELET-MA GY ARORSZÄÖ fP85. ^WFtfi W A Brezsnyevbeszéd sajtóvisszhangja emelve belőle a szociáldemok­rata vezetőkről szóló bírálatát. A lap tudósításának címében hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a küzdelmet a Mao-cso- port szakadár tevékenységé­vel szemben. A Berliner Zei­tung vasárnapi száma „Az egység akarata uralja « moszkvai világtalálkozót” cím alatt első oldalán ismerteti BrdSsnyev beszédét. A Neues Deutschland hétfői száma el­ső oldalán a vasárnapi baráti találkozókról ad hírt. Közli az Izraeli Kommunista Párt nyi­latkozatát, beszámol az ame­rikai küldöttség sajtóértekez­letéről. LONDON A brit sajtó élénk figyelem­mel kíséri a moszkvai kom­munista csúcstalálkozót. A hétfői polgári lapok célzato­san a nézeteltéréseket emelik ki, így különös figyelemben részesítik az ausztráliai párt képviselőjenek beszédét, amelyben szó esett Csehszlo­vákiáról is. Leonyid Brezs- nyev több mint kétórás felszó­lalásából elsősorban a Kíná­val kapcsolatos szakaszokat idézik, figyelmen kívül hagy­va a beszéd kilenctizedét. Egyedül a Morning Star emlí­ti meg a tanácskozás sok más felszólalóját. A Morning Star szerint a fennálló nézet- eltéréseket „a kommunista elvhűség szellemében kell megvitatni, anélkül, hogy bár­ki is opportunista indítóoko­kat tulajdonítana vitapartne­reinek”. PRÁGA A központi csehszlovák ta­lapok megkülönböztetett fi­gyelemmel foglalkoznak hét­főn Leonyid Brezsnyevnek a kommunista és munkáspár­tok moszkvai nemzetközi ér­tekezletén elhangzott felszó­lalásával. Mindenekelőtt Brezsnyevnek azokat a sza­vait emelik ki, amelyek sze­rint az imperializmus, mint társadalmi rendszer, volt és marad továbbra is a legfőbb akadály azon az úton, ame­lyen az emberiségnek törté­nelmi szempontból szükség­szerűen kell előre haladnia a szabadság, a béke és a de­mokrácia győzelme felé. PÁRIZS A hétfői párizsi lapok kö­zül a L’Humanité részletes kivonatot közöl Brezs- nyev beszédéből. Kiemeli a francia kommunisták lapja, hogy az SZKP küldöttségé­nek vezetője kritikusan ele­mezte a KKP vezetőinek né­zeteit és cselekedeteit. ULÁNBÁTOR Az Ulánbátorban megjele­nő lapok — köztük az Unen, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt és a kormány sajtószerve — teljes szöveg ben közlik a Brezsnyev-be- szédet. Az ulánbátori rádió kommentárja szerint Brezs nyev teljes részletességgel és közérthetően világította meg a világhelyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sarkalatos problémáit. A kommentár különös súlyt ad Brezsnyev szavainak, amely szerint a kínai vezetőség politikája következtében előállott hely zet új mozzanatot visz az antiimperialista front egysé gének kérdésébe. SANTIAGO Luis Corvalan, a Chilei KP főtitkára nyilatkozatot adott az El Siglo című santiagói lap moszkvai tudósítójának Kijelentette, hogy vélemé­nye szerint, Brezsnyev be­széde egyike korunk legjelen­tősebb politikai dokumentu mainak, amely mély politikai elemzését adja a jelenkor legsúlyosabb problémáinak. Nem kerülte meg a polemi­kus mozzanatokat sem, he­lyesen, lenini módon vetette fel a nézetkülönbségek le­küzdésének kérdését. AMMAN Az Ad Dustur című jordán lap a moszkvai értekezlet közel-keleti helyzetről ki­adott nyilatkozatát közli, ez­zel a címmel „A kommunis­ta csúcsértekezlet agresszió­val vádolja Izraelt és felszó­lít mindenkit az arabok megszállás elleni harcának tá­mogatására. Kádár János vasárnapi látogatásai Külpolitikai összefoglalónk # Franco Anglia-ellenes lépése ® Midway sovány eredménye Í Az új szudánl kormány intézkedései $ Forradalmi népi bizottságok Dél-Vietnamban .' BEIRUT Leonyid Brezsnyevnek. az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának a kommunista- és munkáspártok nemzetközi ér­tekezletén elhangzott felszóla­lása élénken foglalkoztatja a libanoni sajtót. Valamennyi központi lap kiemelkedő he­lyen, nagybetűs címfeliratok­kal részletesen ismerteti a beszédet. KHARTOUM A szudáni lapok is bősége­sen foglalkoznak Brezsnyev beszédével. Az A1 Ahrar kor­mánypárti lap Brezsnyevnek azt a kijelentését emeli ki, hogy az egység alapvető fon­tosságú fegyver az imperializ­mus ellen, a szocializmus győ­zelméért folytatott harcban. Az Asz-Szahafa rámutat arra, hogy a moszkvai fórumnak nagy a történelmi jelentősége. NEW YORK Az amerikai közvélemény élénk érdeklődéssel követi a moszkvai értekezletet, Brezs­nyev felszólalását a sajtó részletesen ismerteti. A New York-i sajtó rámutat arra, hogy Brezsnyev a Szovjetunió béketörekvéseiről beszélt, hangoztatva, hogy békét akar minden kapitalista országgal, így az Egyesült Államokkal is. A washingtoni sajtó is nagy figyelmet szentel a nem­zetközi értekezlet munkájá­nak. A Washington Post és a Sundya Star első oldalon, részletesen ismerteti Brezs­nyev felszólalását Megjegy­zést fűzve a beszéd azon ré­széhez, amely bírálta a Mao- csoport bomlasztó tevékenysé­gét, a lanok rámutatnak Brezsnyev felszólalásának nvugodt, de kemény hang­jára. BUKAREST A Scinteia hétfői számában három hasáb terjedelemben ismerteti Brezsnyevnek a kommunista- és munkáspár­tok moszkvai találkozóján el­hangzott beszédét, továbbá a columbiai, a salvadori és a tu­néziai felszólalást. A Scinteia hétfői számában cikket közöl „A román—szovjet kapcsola­tok fejlődése” címmel a két ország diplotnáciai kapcsola­tainak felvételének 35. évfor­dulója alkalmából. A cikk többek között méltatja a ro­mán vezetők legutóbbi moszk­vai látogatásának jelentősé­gét. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság lapjai vasárnapi és hétfői számaikban bő teret szentelnek a moszkvai ta­nácskozás eseményeinek. A Neues Deutschland vasárnapi számának első oldalán „Moz­galmunknak nagyszerű törté­nete és jövője van” vastagbe­tűs kiemelt idézet alatt is­merteti Brezsnyev szombati ■ beszédét. Megemlékezik Max Reimann felszólalásáról, ki­Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán részt vevő ma­gyar pártküldöttség vezetője vasárnap ellátogatott a Moszkvától 200 kilométer­nyire lévő ősi orosz városba: Vlagyimirbe. Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára fel­kereste a város ipari kiállí­tását, ahol megtekintette a helyi gyárak és üzemek ter­mékeit. Ezután a magyar pártve­zető a Kljazma-parti város ősi építészeti emlékeivel is­merkedett, majd megtekin­tette az „orosz nyírfa” ha gyományos ünnepe alkalmá ból rendezett karnevált. Kádár János ellátogatott Szuzdalba is, a Vlagyimirtól nem messze fekvő másik ősi orosz városba, megtekintet­te Szuzdal ősi kolostorait, székesegyházait és elisme­rően nyilatkozott a régi orosz építőművészetről. Jóllehet, benne járunk már a nyárban, nem lehet azt ál­lítani, hogy a nemzetközi po­litikában uborkaszezon van. Az esemény — „kínálat” a hír — „infláció” a hétfői na pon is bőséges anyagot nyújtott. Kezdve Franco Angliával szembeni újabb ellenséges lépésétől: A gib- raltári országhatár lezárásá­tól, folytatva a szudáni új, forradalmi kormány korrup cióellenes intézkedésein, vagy Wilson miniszterelnök és a brit szakszervezetek megin­dult, harcos tárgyalásain az új sztrájkellenes törvényja­vaslattal kapcsolatban, egé­szen a francia elnökválasztá­sok újra fellángolt agitációs csatájáig és a szerencsétlenül járt amerikai hadihajó ügyé­nek kivizsgálására összeült amerikai—ausztráliai bizott­ság tanácskozásáig — bősége­sen ontották az eseményeket a hírügynökségek telexgépei. Mindamellett nem volt ne­héz szelektálni a híranyag­ból azzal a szándékkal, hogy a legfontosabbaknak adjunk külön hangsúlyt. Vitathatat­lan, hogy a- vezető helyet a világsajtó komolyabb orgánu­maiban hétfőn is a kommu­nista és munkáspártok moszkvai tanácskozásairól szóló tudósítások, kommentá­rok és hírmagyarázatok fog­lalták el. A konferencia óriá si jelentőségét, korszakos, meghatározó szerepét a nem­zetközi munkásmozgalomban, még az ellenséges sajtó sem tudja tagadni. Különösen nagy visszhangot váltott ki Leonyid Brezsnyev szomba­ton elhangzott beszéde. Nem csekélyebb, „f^d^tlődéssel for­dul a világ közvéleménye a tanácskozás további menete elé. A nap másik kiemelkedően érdekes eseménye a Nixon— Thieu találkozóról kiadott közlemény. Midway szigetén találkoztak, s a szó angolul félútat jelent, de úgy tűnik, Nixon a félútnál jóval mesz- szebbre ment Saigon követe­léseinek irányában. Az a tény ugyanis, hogy mindössze 25 ezerrel — a teljes létszámnak kevesebb, mint 5 százalékával — csökkenti a Vietnamban állomásozó amerikai hadse­reg létszámát, világszerte el­képedést okozott. Még Wa­shingtonban is úgy véleked­nek sokan, hogy ez a létszám csupán „a lehetőségek legal­só határa”, hiszen a borúlá­tók is legalább 50 ezer főnyi csökkentés bejelentését vár­ták. Ilyenformán érthetá hogy a polgári, de reális szemlé­letű francia lap, a Le Monde, szinte ugyanúgy kommentálja Nixon sovány bejelentését, mint a TASZSZ hírügynökség. A párizsi lap megállapítja, hogy ez „belföldi fogyasztásra szánt pszichológiai jellegű lé­pés és nem tekinthető lontos döntésnek politikai-stratégiai vonatkozásban”. A szovjet hír- ügynökség kommentátora le­szögezi, hogy ez a létszám- csökkentés „csupán csepp a tengerben”, s világos, hogy „a létszámcsökkentésnek elsősor­ban propagandisztikus célja van: enyhíteni kívánják az amerikai kormány vietnami politikájára nehezedő bírála­tot”. A TASZSZ is megálla­pítja, hogy Nixonnak ez a be­jelentése nem komoly politi­kai döntés. A vietnami sajtó az utóbbi időben nagy teret szentel annak a folyamatnak, hogy Dél-Vietnam mind több kei rületében és tartományában hoznak létre választások út* ján forradalmi népi bizottsá» gokat, amelyek nem ismerik eJ a bábkormányt és új népi hatalmi szervként kezdenek működni. Jelentős a DNFF felszaba­dulás hírügynökségének je* lentése arról a kongresszus­ról, amelyet a saigon—cholonl forradalmi népi bizottság rendezett május utolsó nap­jaiban. E kongresszuson részt vett a DNFF Saigon— Cholon—Gia Dinh-i bizottsága, a „vietnami demokratikus es békeerők nemzeti szövetsé­ge” számos tömegszervezet, politikai csoport. A hírügy­nökség jelentése szerint a la­kosság valamennyi rétegének képviselői jelen voltak, köz­tük még a saigoni kormány» zat magas rangú tisztviselői és a hadsereg főtisztjei is. Hasonló választások voltak Can Tho városában. Itt a forradalmi népi bizottság nyilatkozatban jelentette be minden reakciós szervezet megszűnését a városban. Lidice mégis él A kis csehszlovák falu földjét, miután lakóit legyil­kolták, vagy elhurcolták, házait és templomát felrobban­tották, felszántották. Az SS-legények teljesítették Hiüer parancsát; Lidicét nyomtalanul megsemmisítették és német alapossággal azt követően már a térképen sem tüntették fel. Valóban úgy látszott, hogy Lidice eltűnt a Föld sí­néről, 1942. június 10-én jelentek meg a mit sem sejtő kis falu körül kladnói Gestapo és egy SS-alakulat kato­nái. A parancsnok zsebében az utasítás, meg kell to­rolni Heydrich halálát. Heyör'icli a megszállt és protekto­rátussá alacsonyított Csehszlovákia hóhéra volt és haza­fiak Prágában az utcán megölték. Besúgás útján a Ges­tapo szálai Lidicéhez vezettek. Állítólag a hóhér egyik kivégzője valamikor itt született. A fasiszták a helyszínen lemészároltak 199 férfit Megsemmisítő táborba hurcoltak 191 asszonyt és lányt, 88 gyereket. Nem kímélték azokat sem, akik már elköl­töztek Lidicéről. Megkeresték és elhurcolták őket. Nem kímélték azokat sem, akik a falutól távol, kórházban fe­küdtek. Kinyomozták őket és megölték mindegyiket. Lidice majdnem három évig volt tetszhalott. A szov­jet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, leverte a fa­siszta Németországot és a lidiceiek közül néhány élet- benmaradott visszatért, az egykori falu gazzal benőtt földjére. Az egész világ a segítségükre sietett. És újból fel­épült, újból benépesült Lidice. Az árvák azóta felnőttek, az övegyek férjhez mentek, gyerekek születtek. Lidice ismét él! De örök emlékeztetője marad an­nak, hogy mi volt a fasizmus. (o) Arkagyij Veiner — Georgij Veiners sAiyotttozás Magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 19. — Jöjjön, csak jöjjön. Ül­jön le. Hosszú beszélgetés lesz. A fiatalember dühösen el­hárította a figyelmeztetést: — Ne lökdössön. Nem va­gyok süket! — Akkor jó — mosolygott békeszeretően Szaveljev. — Ha leülne, mégis jobban hal­laná az elvtársakat. — Életem nagy álma! Sarapov és Tyihonov hall­gatagon méregette. Sarapov szólalt meg elsőnek. — Mi van a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A hol­mim. A saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos? — Talán megszokták, hogy itt mindenki könnyekbe tör ki? „Az istenért, csak enged­jenek szabadon!” — Nem. Akinek nincs fél- "nivalója, az nem sopánko­dik. Szóval, mi van a bőrönd­ben? — Ha van ügyészi felhatal­mazásuk, megnézhetik. — Határozat. Határozatnak nevezik, nem felhatalmazás­nak. Ami az ügyészt illeti, rövidesen itt lesz. Személye­sen óhajt megismerkedni ön­nel. Kazancev idegesen felug­rott, felpattintotta a táska nikkelezett zárját. A bőrönd kinyílt, vezetéktekercsek, szerszámok, siófok. A bőrönd fedelén külön zseb: vékony, hosszú nyílás, amelyből csil­logó fém kandikál elő. Tyiho novot cserbenhagyta a lélek­jelenléte: — Az ár! — Ez nem ár — mondta megvető fintorral Kazancev. — Tudom, tudom, Kazan­cev polgártárs. Csak mi hit­tük először azt, hogy ár lehr tett... — mondta Sztasz és Szaveljevhez fordult: — Hívasd be Pankovát a szembesítésre és kerítsd elő Bukovát. Kazancev a bal szélen ült, mellette még ketten. Pankova belépett az irodába és Tyiho­nov arra gondolt: olyanok a szemei, mint Diana szobrá­nak: nagyok, szép formájúak, de nincs pupillájuk ... — Vegye szemügyre figyel­mesen az embereket. Nyugod­jék meg, ne idegeskedjen. Emlékezzen vissza, látta már valamelyiküket? Pankova sokáig nézte hol az egyiket, hol a másikat, majd a harmadikat, és Tyjho- novnak úgy tűnt: kerüli Ka- zancev tekintetét. Az sem ke­rülte el figyelmét, hogy Ka­zancev egyre sápadtabb. — Nem. Egyiküket sem is­merem — mondta lassan Pan­kova, majd valamivel szilár­dabban hozzátette: — Egyi­kük sem Nyiki .. Tyihonov fájdalmasan nyö­gött, dörmögött valami kive- hetetlent, vitázott a láthatatlan ellenféllel, s úgy ébredt fel, hogy keserű, nehéz álma még ott gomolygott a fejében. Fel­ült a díványon: hosszasan csöngettek. Az utcáról beszűrődő kék fény a falra vetítette az ab­lakkeret kockáit. Az előszobá­ból ismét felhangzott a tü­relmetlen csengetés. „Úgy lát­szik, tényleg csöngetnek.” Ki­halászta a dívány alól a pa­pucsát, az ajtó felé indult. Lá­togatója halkan énekelgetett: Nyolc bájra egy a felelet, A dutyiban van toalett, Én már csak tudom, Csak tudom... „Lebegyinszkij repertoár­ja!” — mosolyodott el Sztasz. — Revolvert veszek! — or­dította teljes hangerővel Le­begyinszkij. — Bújj be. A rendőrség vé­delme alatt állsz — biztatta Tyihonov és nem tudta meg­állni, hogy meg ne kérdezze: — Mennyi időre volt szük­séged, hogy kitaláld ezt a tré­fát? — Idehallgass, olyan gyen- géd-zöld vagy, mint a primőr saláta. Mi történt? — Ügy látszik, lázam van — mondta Tyihonov. — Remélem, szerelmi láz? — érdeklődött Lebegyinszkij. — Bár úgy lenne! Milyen felhőtlenül kék lenne az éle­tem. — Tegnap érkeztem meg Párizsból, a szimpozionről és szörnyen tetszett, elmondha­tatlanul festői, ahogy bicik­lin szállítják a banánt — Hol, a szimpozionon? — A szinpozionon az em­beri agy modellezésének le­hetőségeiről tárgyaltunk. S én, ahelyett, hogy hoztam volna neked egy tisztességes agymodellt, ingyen, a fele va­lutámat kiadtam ajándékra. Lebegyinszkij papírba gön­gyölt tárgyat húzott elő ka­bátja zsebéből. — Figyelj rám, tudod mi ez? Remy Marti. A legjobb konyak a világon! — cset- tintett a nyelvével. — Ez igen! Tegnapelőtt lát­tam ilyet utoljára. — Hazudsz, a szemeden lá­tom! Hol láthattál volna?! — Úristen, micsoda kereszt­kérdés! Láttam, ha mondom. De inni nem ittam. Szolgálat­ban voltam. Jól van, Száska — mondta — kóstoljuk meg a balzsamodat. Cserébe meg­kínállak egyszer valamivel, aminek az a neve, hogy „Chassy”. — Hazudsz, víziló, mint mindig! Vagy egyáltalán nincs is ilyen ital, vagy ha van, nem kínálsz meg. — Száska! Van ilyen ital, komolyan mondom. Becsület­szavamra. Iszunk mi még be­lőle! Lebegyinszkij a díványon feküdt, Sztasz az öblös karos­székben helyezkedett el, ket­tejük közt, a kisasztalon sakk­bábuk sorakoztak. Az üveg a poharakkal egy széken állt. A konyak hatására a bútorok, tárgyak elvesztették pontos körvonalaikat. „Mint a gőz­fürdőben” — mondolta Sztasz: melege volt, a feje azonban tiszta maradt. — Elfáradtam, Száska, na­gyon elfáradtam. Időnként kö­telező, de teljesen felesleges dolognak érzem magam a munkahelyemen, afféle vonó­nak a nagybőgőn. — Szép ez a hasonlat. A bőbeszédűség példája egy re­torika tankönyvből. Ha nem a kocsmába járnál szórakoz­ni, hanem a szimfonikus hang­versenyekre, akkor tudnád, milyen fontos része a nagy­bőgőnek a vonó. — Köszönet, atyám, az in­formációért. Hallgasd tovább. Minden beigazolódott: Kazan­cev hétfőn átment a telken, 9 táskájában hosszú csavarhűzó lapult. De harcol, mint egy oroszlán, s bizonygatja: nem ő ölte meg Akszjonovát, hogy nem ismerte sem őt, sem pe­dig Bukovát, s hogy erre az egészre semmi szüksége nem volt. És habár ez lehetetlen, mégis elhiszem neki. (Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom