Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Í9C5. fäniüs ?. #. oldal KELET MAGVAKOT? Ütőn a miniszterasszonnyal Nagy Józsefné nyilatkozott munkatársunknak a szabolcsi iparfejlesztés meggyorsításáról Nagy Józsefné könnyűipari miniszter — mint arról már hírt adtunk — csütörtökön, június 5-én megyénkbe látogatott. Miután találkozott és tárgyalt a megye vezetőivel Szabolcs-Szatmár politikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről, az utóbbi évek fejlődéséről s a jelenlegi gondok megoldására irányuló törekvésekről, a vendéglátók kíséretében először a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemét kereste fel. Korszerű gyártás, növekvő export A könnyűipar e jelentős — túlnyomórészt exportra termelő — szabolcsi üzemében a miniszterasszony nemcsak a korszerű gyártással ismerkedett meg, hanem élénken érdeklődött a zömében női dolgozók munka- és életkörülményei iránt. Azok a munkások, akikkel szót váltott — így például Dósa Józsefné, Szőke Zsófia, Mike Ernőné, Kovács Andrásné, Gyüre Sándorné, Szilágyi János — örömmel mondták el, hogy a gyár biztos és jó keresetet nyújt nekik, többen munka- alkalom híján évekig nem dolgozhattak, s a ruhagyár fejlesztése nagy segítségére volt és lesz a nyíregyházi asszonyoknak. Éppen a dolgozók helytállása, jó munkája, s a kedvező feltételek nyomán bővítik most az üzemet; Nagy Józsefné megtekinthette azt a készülő hatalmas csarnokot, melyben jövőre — a gyár alapításának húszéves fordulóján — még korszerűbb technológiával készíthetik a Keleten és Nyugaton egyaránt keresett termékeket s melyben már komplett öltönyöket is gyártanak majd. A gyár vezetői meghívták a miniszterasszonyt és a megye vezetőit a jövő évi jubileummal egybekötött üzemavatásra, amikor a tervek szerint a jelenlegi 400 helyett már hatszázan találnak itt megélhetést Délután Nagy Józsafnét Nagykállóba kalauzolták a megye vezetői, ahol a helyi ipar nagy részét kitevő kisipari szövetkezetek tevékenységével ismerkedett először. Látta és nagy elismeréssel szólt a cipész ktsz. dolgozóinak munkájáról, arról, hogy miközben bővítik a foglalkoztatottak számát nagy gondot fordítanak a minőségre, a gazdaságosságot a termelékenységet fokozó gépesítésre. Ez a ktsz — miként a többi szabolcsi cipész szövetkezet — ilyen korszerű üzemszervezéssel tud tartósan versenyképes lenni a világpiacon. A cipész ktsz központjában nemcsak a házigazdák legújabb modelljeinek kollekcióját tekinthette meg Nagy Józsefné: amolyan alkalmi termékbemutató-kiállításon láthatta a többi helybeli könnyűipari üzem gyártmányait: a szabók legfrissebb termékeit, a földműves- szövetkezet pehelypaplan és műbőrtáska remekeit, valamint a fővárosi bőrdivatáru ktsz Nagykállóban megnyitott részlege női táskakészítményeit. Erősödő közös gazdaság Késő délután a nagykállói Virágzó Föld' Termelőszövetkezet központját kereste fel a könnyűipari miniszter. A szövetkezet fiatal vezetői — élükön Szim János elnökkel — kalauzolták végig Nagy Józsefnét a mintagazdasághoz hasonló munkahelyeken, s mutatták be az ötezer holdon gazdálkodó, félezer taggal dolgozó szövetkezetét, ahol 32 milliót ér a közös vagyon, egy tagra tavaly közel 22 ezer forintnyi kereset jutott, s ahol az idén újabb tízmilliós fejlesztési programot valósítanak meg. Csakúgy, mint az ipari üzemekben, itt is tüzetesen érdeklődött a vendég a tagok Nagy Józsefné könnyűipari miniszter a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységében tett látogatása során barátságosan elbeszélgetett több dolgozóval. Dósa Józsefnétől keresetéről, életkörülményeiről, köznapi gondjairól érdeklődött. Háttérben Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottsága első titkára és Salamon Mihály gyáregységvezető. Hammel József felvétele munka- és életviszonyai felől, melyre többek között Kotlán Jánosné, az alapító tagok, Oláh Jánosné borjúnevelő pedig a fiatalabbak nevében adott kimerítő és megnyugtató választ. Nagy Józsefné szívből gratulált a nem is olyan régen még mérleghiányos szövetkezet példamutató sikereihez. Látogatása végén lapunk munkatársa megkérte Nagy Józsefné könnyűipari minisztert, olvasóinknak összegezze szabolcsi tapasztalatait, tájékoztasson bennünket a vezetőkkel folytatott tárgyalása konkrét eredményéről s arról, hogy a Könnyűipari Minisztérium milyen további lehetőségeket lát a szabolcsi iparfejlesztésben, s ezáltal hogyan kívánják segíteni meglévő gondjaink felszámolását. Kérdéseinkre a miniszterasszony többek között ezeket válaszolta: Szabolcs rászolgál a segítségre — Elég régen jártam Szabolcsban, ennek ellenére is nagyon meglepett az az óriási fejlődés, amit ittlétem alatt tapasztaltam. Azok az új létesítmények, amelyeket ebben a megyében az utóbbi esztendőben építettek, nemcsak a korszerű követelményeknek felelnek meg, de a benne dolgozók hozzáértése, szorgalma nyomán a világpiacon is versenyképes termékeket adnak a népgazdaságnak. Személyes tapasztalataim méginkább meggyőztek annak igazáról, hogy ez a megye az iparfejlesztés emberi oldalának is a kincses- bányája. Mert túl azon, hogy a Szovjetunió közelsége a nyersanyagellátás tekintetében rendkívül kedvező Szabolcsnak, itt mind a vezetők, mind az üzemek dolgozói megbecsülik, hozzáértően kamatoztatják az állam támogatását. Ami a vezetőket illeti, kevés helyen tapasztalni még azt a jó előrelátást, amivel például itt találkoztam: 130 milliós állami támogatás ügyes felhasználásával, megfontolt szétosztásával mintegy 900 milliós kooperációs fejlesztés alapját vetették meg. Ebből — és még sok mäs esetből — én úgy látom, a _ szabolcsiak nemcsak a számlát nyújtják be az ország vezetőinek támogatásért, hanem mellé teszik a saját lehetőségeiket, fáradozásukat és szakértelmüket is. Arról is csak elismeréssel tudok szólni, ahogyan itt megbecsülik, segítik az ipartelepítéssel ide kerülő szakembereket, s ahogy szinte a semmiből teremtik elő a gyárak szakmunkásgárdáit. Ahol ilyen becsületes, szorgalmas emberek küzdenek a múlt hibáinak felszámolásáért, az a megye mindenképpen rászolgál a segítségre, amit a jövőben mi is fokozni igyekszünk. Félmilliárdos beruházás Nyíregyházán Ami jövetelem konkrét célját illeti: magammal hoztam a Gazdasági Bizottság május 12.-Í döntését, mely szerint most már végleges, hogy Nyíregyházán épül fel 1972-re 541 milliós vegyes beruházással az a hullámpapírdoboz- és zsákgyár, amely égetően szükséges a népgazdaságnak. Építését már az idén meg kell kezdeni a város ipari övezetében, kértem a megye vezetőit, hogy ehhez elegendő kivitelezői kapacitással nyújtsanak segítséget. Határozott Ígéret volt a válaszuk, s joggal remélhetjük, hogy 1972 végére több, mint félezer emberrel már termelni fog a gyár, amely a különböző mezőgazdasági és ipari termékek csomagolási problémáit enyhíti majd. Tárgyaltunk a vezetőkkel sok más lehetőségről is, melyek megalapozottak, s egyaránt hasznosak a megyének, a népgazdaságnak. Ügy érzem, SzaTelefonált az öcsém: elhalasztja az esküvőjét — Miért? — Nem értem! — hebegtem. Megkedveltem az ifjú arát Összeillenek. Azonkívül elég nehezen intéztem el a szabadságomat a menyegző napjára. Tanú lettem volna. A vidéki rokonságot is felcsődítettük... — Mi történt hát? — Fekete-fehér lesz! — mondta Tehát lesz lakodalom, csak... — Miért kell elhalasztani? Nem értem! — Mondtam már. Igen — nem! A kerületünk vetélkedik! Az „Asszir-babiloni ékírás hatása a rovásírásra és viszont” asztalnál a főválaszoló második segédje leszek! Na, búcsúzom, még meg kel! vizsgálnom a margitszigeti sírkövet... — Várj! — rikkantottam. — Mi lesz a násznéppel? — Intézkedj! Te vagy a násznagy! — mondta. Fekete—fehér — Mit szól az esküvő elhalasztásához a jövendőbeli ? — kíváncsiskodtam tovább. — Nem mond semmit, hiszen a fekete-fehérről van szó! „Hű, milyen ravasz ez a jövendőbeli!” — gondoltam, de efölötti elmélkedésemet megzavarta az asszír főválaszoló második segédjének, a a vetélkedő fölkent mágusának (civilben gyógykovács) lelkesítő szónoklata. Jaj neki, ha lemarad! Lógó orral sompolyogna majd, s az emberek tudni fogják: képtelen volt megmondani, hogy Árpád apánk idején hány sátor állott azon a helyen, ahol ma a Nadrággomblikasztó V. raktárai roskadoznak... A hiányzó emberi plusz».. Kardos Józsefné levele és a teljes igazság egy rendelőintézeti kezelés ügyében „Négygyermekes anya vagyok, legidősebb gyermekem tizenhét éves kislány, most harmadéves ipari tanuló. Május 22-én a délelőtti órákban elindult az iskolába, a lakástól nem messze elütötte egy motorkerékpáros... A helyszínre kijött a mentő, elvitték az SZTK-ba. A válla eltört, a lábát varrták, össze van szerencsétlen törve, az ágyban alig tud megfordulni. Az SZTK-ból egyedül elengedték a gyereket a városba, úgy támolyogva fogta a falat. Szerintem nem lett volna szabad ilyen állapotban elengedni a gyereket az utcára A tanárok is csodálkoztak Aki a szerkesztőségnek a levelet írta: Kardos Józsefné sóstóhegyi lakos. Elkeseredett hangon szól leánya balesete után az orvosi ellátásról, s kérdi, hogyan lehet ez a mi körülményeink között? A ház, ahol laknak, közelebb van Kemecséhez, mint Sóstóhoz. Az egyszerű lakásban még most is fekszik a beteg kislány, Kardos Erzsébet. Pedig tizenegy napja történt a balesete. Hogyan is történt? Ezt kutattuk Pere- csényi Jenőnével, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei bizottságának titkárával. „Bevitt a mentő a megyei rendelőintézet baleseti sebészetére. Ott egy fiatal, szakállas doktor bevarrta a lábamon a sebet, s azt mondta, szálljak le. De nem tudtam, annyira fájt mindenem. Erre az orvos felemelt és rátett a pihenőre, s azt mondta, hogy ha jobban érzem magam, elmehetek haza...” Édesanyja azt mondja, hogy amikor megtudta lánya balesetét, azonnal ment be a városba, a kórházba, s a rendelőbe. Mire odaért, a gyerek már nem volt ott. Elment az ipari tanuló-iskolába, a Hatzel térre. Itt találta a kislányt, egy osztálytársa támogatta — tépett ruhában, a baleset nyomait magán viselve. „Azt mondták a tanárok is, hogy azonnal vigyük haza. És csodálkoztak, hogy lehetett így elengedni a beteget a rendelőből, ilyen állapotban. . .” A körzeti orvos kifakadása Azután Kardos néni vállára dőlve mentek el a villamosig. Onnan Sóstóra. Ott megkért egy vállalati kocsit, vigye haza őket. A gépkocsi- vezető azonnal és szívesen eleget tett a kérésnek. „Amikor fizetni akartam, annyit mondott, hogy jó gyógyulást kíván.” Kardos Erzsiké beteglapjára azt írták, egy hét múlva kontroll. De a seb levezett, otthon gyógyszer pem volt, — Majd intézkedem, öcs- kös... szakítottam félbe, már csak azért is, mert a kagylót markoló tenyerem elzsibbadt és elhangzott a vacsorára szóló felhívás. Aztán lezajlott a mi kerületünk vetélkedője. (Az öcsé- méké még nem). És tegnap, amikor a szenes embernek szégyenlősen a markába akartam csúsztatni a borravalót, végigmért és imigyen szólt: — Ezt a kerületet nyolc másodperccel lepipáltuk. Azt képzeli, hogy ezek után elfogadom? Hát, ez már eredmény. A zsebemnek. Csonkaréti Károly s ekkor telefonáltak be a köp. zeti orvosnak. Akt kiment és indulatosan közölt,\ hogy mi. nek hívták, receptírással a rendelőben is felkereshették volna. Ekkor született meg a levél. 27-én már mentő vitte a kislányt a kontrollra, s az is vitte vissza. Egy másik orvos volt a rendelőben. „El. küldött röntgenre, akkor állapították csak meg, hogy a vállbán kulcscsonttörés van. Két nap múlva újra menő vitte be és haza. Június másodikén pedig munkahelye, a Patyolat vállalat küldött ér.e kocsit. A kérdésre még nem kaptunk választ: miért engedték el gyalog a rendelőből a nagy fájdalmakat érző, a két nyílt sebbel és válkulcs-csonttöréssel, szakadozott és véres ruhában az innen tizenhárom kilométerre lakó Kardos Erzsébetet? fez az eset elcsúszott.. Az illetékesek a kórházban azt mondták, hogy az akkor ügyeletes orvos még tapasztalatlan, szakvizsgája előtt gyakorlatot szerző orvos, nem baleseti sebész. Orvosi kötelességét ellátta. Röntgenre igaz nem küldte, mert a vállbán fájdalomra a balesetet szenvedő nem panaszkodott. De ellátta a szakmai feladatát. Miért nem küldték haza mentővel? A fiatal orvos nem emlékszik pontosan. „Akkor nagyon sok beteg volt. Nem tudom, hogy történhetett. Ügy emlékszem, hogy kértünk neki mentőt. Hogy hogy és mikor ment el innen a kislány, ezt nem tudom, valószínű, akkor volt váltás... Higyje el, nem volt tendenciózus. Naponta ötven betegnek kérünk men. tőt. Az idősebbeknek akkor is, ha nem igénylik...” Azt mondják, nem vették észre, hogy olyan ruhában van. „Sajnos, ez az eset elcsúszott” — panaszkodik az asz- szisztens. Azzal folytatja, hogy annyira túl vannak terhelve, hogy egy-egy betegr« alig jut idő. És nincs elég orvos. „Nem egyszer előfordulj hogy idetelefonálnak a kór- házból, menjen műteni, ott várják bemosakodva...” A hatalmas betegforgalomra hivatkoznak. Napi száz; olykor több száz a beteg itt. A kórházi orvosok látják el a szolgálatot fáradtan, his* ez a rendelőegység éjjel-nappal üzemel. „így történhetett, hogy a beteg nem ka-; pott kocsit, s hazament Egyszerűen nincs idő megkérdez-- ni, hol lakik, hogy megy el innen, milyen segítséget adhatunk még. De a gyerek orvosi szempontból szabályt»- san volt ellátva...” Csak a túlterheltség? Valóban: a folyosón mosl is sokan, a kis rendelő zsúfolásig, megfordulni is alig van hely. Néhány beteg a folyosó ülőpadján fekve várja a mentőt. Nem könnyű így a gyógyellátás. A beszélgetések során k!^ tűnt, hogy mégsem rossz a munka általában ezen az osztályon. Bizonyítja, hogy másodszor és utána mindig kifogástalanul látták el az orvosi teendőket Kardos Erzsébet esetében is. S hogy az az első? Tapasztalatlanság rutintalanság? A körzeti orvos viselkedése, idegesség; túlterheltség? A futószalagon való betegellátás hátránya? Az is, de nem csak az. Egyetérthetünk azzal a vezető orvossal, aki azt mondtaj olykor még hiányzik az az emberi plusz, ami pedig az orvost orvossá teszi. Kopka János bolcsban az iparfejlesztéssel nemcsak a foglalkoztatási nehézségeken tudunk segíteni de teljesíteni lehet itt a korszerűségi, a gazdaságossági követelményeket is. Korai vol na rhég konkrétan felsorolni azokat a témákat, amelyek i következő 5 éves terv elkép zeléseiben szerepelnek, s ame lyek Szabolcsot kedvezőer érintik majd. Miként ez i megvalósuló- papírgyár példá ja is bizonyítja — amit Sza bölcsön kívül jónéhány hely re szerettek volna még tele píteni — ebben a megyéber állandóan erősödnek azok e nyomós érvek, amelyek a: iparfejlesztés biztosítékául szolgálnak. Összhangban var ez a Politikai Bizottság Sza bolccsal kapcsolatos határozatával és ránk, a Könnyű ipari Minisztériumra is je lentős feladatokat ró. — Ha csak részletébén is de láttam iparukat és mező gazdaságukat. Most már még erősebb meggyőződésem, hogj a Szabolcsról sok helyütt kialakított kép hamis, itt sem múlnak hiába az évek, meri az erre élő emberek szorgal ma egyre több megirigyelni való sikert eredményez. He itt még több is a gond, a baj. mint másutt, az nem a jelenleg igyekvő szabolcsiak bűne, hanem a múlté. Biz a meghatározó ok Szabolcs- Szatmár gyorsabb fejlesztésének segítésében. Angyal Sándor
