Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

t mm Wít'BfT-MSíSTARORSZXS ?5nftfS f: Brezsnyev beszéde a moszkvai tanácskozáson (Folytatás a* 1. oldalról) datlan feladatokra, az impe­rialistaellenes harc új lehe­tőségeire, az útjában álló ne­hézségekre. Márpedig ilyen nehézségek vannak és egy részük összefügg fejlődésé­nek bonyolult időszakát át­élő mozgalmunk helyzetével. Mozgalmunk egyes láncsze­meiben igen jelentősen meg­bomlott az egység. Egyes testvérpártok kudarcokat, sőt vereségeket szenvedtek el. E nehézségek különböző okokkal magyarázhatók — mondotta Brezsnyev. — Az egyik ok az, hogy korunk vi­szonyai között, amikor a szocializmus, az összes for­radalmi erők nyomására összeroppannak a régi világ társadalmi támaszai, megnö­vekszik a burzsoázia ellenál­lása. A kommunista mozga­lom és az egész forradalmi mozgalom belülről való bom- lasztásának törekvése nap­jainkban az imperializmus osztálystratégiájának egyik legfontosabb Iránya. A felmerült nehézségek másik oka az, hogy olyan emberek újabb millióit von­ják be az aktív politikai te­vékenységbe, akik különféle társadalmi rétegekhez tartoz­nak. F“ "’ük sokan nagy adag forradalmi energiával, ugyanakkor az őket foglal­koztató problémák megoldási módjairól alkotott meglehe­tősen bizonytalan elképzelé­sekkel kapcsolódnak be a po­litikába. Innen származnak a szélsőségek — a heves poli­tikai robbanásoktól a politi­kai passzivitásig a reformis­ta illúzióktól az anarchista türelmetlenségig. Nem mehetünk el szó nél­kül a kommunista mozga­lomban jelenleg fennálló né­zeteltérések mellett, nem te­hetünk úgy, mintha azok nem léteznének. Osztjuk azoknak a testvérpártoknak a vélemé­nyét. amelyek határozataik­ban felhívják a figyelmet az ilyenfajta veszély ellen foly­tatandó erélyes harc szük­ségességére. A jobboldali op­portunizmus a likvidátorok álláspontjának irányában va­ló elcsúszást, a szociáldemok- ratizmussal való kiegyezést jelenti a politikában és az ideológiában. A kínai vezetés kárt okoz a mozgalomnak A szocialista országokban a jobboldali opportunizmus el­jut egészen a marxista—leni­nista párt vezető szerepének tagadásáig, ami a szocializ­mus által kivívott pozíciók feládásához, az antiszocialis- ta erők előtti fegyverletétel­hez vezethet. A baloldali op­portunisták ultraforradalmi frázisokba burkolózva kalan­dor cselekményekre ösztönzik a tömegeket, a pártot pedig olyan szektáns útra terelik, amelyen megbénul képessége az imperializmus elleni harc részvevőinek összefogására. A marxizmus—leninizmus- tól való jobboldali és balol­dali elhajlás, bármennyire különbözzék is egymástól, végeredményben egyformán ártalmas következményekhez vezet: gyengíti a kommunista pártok harcképességét, alá­aknázza a munkásosztály for­radalmi pozícióit és az impe­rialistaellenes erők egységét. Természetesen az egyes országokban folyó opportu­nizmus- és nacionalizmusel­lenes küzdelem mindenek­előtt az illető testvérpártok hatáskörébe tartozik. Ugyan­így igaz azonban, hogy ha mozgalmunknak ebben vagy ab^an a láncszemében ezt a harcot felfüggesztik, az rög­tön tükröződik a mozgalom egészén” — állapította meg Leonyid Brezsnyev. Döbbenetes példája annak, hogy milyen kárt okozhat a kommunisták közös ümiének a marxizmus—lenihizmustől va’ó 'eltávolodás, az Interna cionalizmussal való szakítás a Kínai Kommunista Párt vemtösőeének álláspontja. Őszintén szólva nemrégi­ben még nem állt, szándé­kunkban ezt a kérdést érin­teni a ‘anácskn-áson. Be az utóbbi időben bekövetkezett események és mindenekelőtt a KKP IX. kongresszusa ál­tal elfogadott határozatok jellege arra késztetnek ben nünket. hogy foglalkozzunk velük. Uj helyzet keletkezett, amely súlyosan negatív befo­lyást gyakorol az egész vi­lághelyzetre és az antiimpe- rialista erők küzdelmének feltételeire. Mindenekelőtt foglalkoz­nunk kell a kínai vezetőség politikájának nemzetközi vo­natkozásaival — jelentette ki Brezsnyev. Annál is inkább fontos beszélnünk erről, mert a haladó közvélemény bizonyos része mindeddig hisz a jelenlegi kínai vezetőség forradalmi törekvéseiben, hisz olyan ki­jelentéseiknek, hogy az Im­perializmus ellen harcol­nak. Nem lehet lebecsülnünk azt a kárt, amelyet Peking szakadár tevékenysége okoz. A kommunista mozgalmon belüli hegemóniáért, a mar­xista—leninista pártok el­len folyó harc elválasztha­tatlanul összekapcsolódik a jelenlegi pekingi vezetőség nagyhatalmi törekvéseivel, más országok területeire tá­masztott igényeivel. Leonyid Brezsnyev emlé­keztetett a Kuanming Ribao című pekingi lapnak arra a felhívására, amely szerint „fel kell készülni mind a hagyományos, mind pedig a nagy < atomháborúra a szovjet revizionizmus ellen.” Ezután az SZÍCP főtitkára kijelentet­te: Magától értetődik, hogy hangoskodó kijelentéseiktől a reális lehetőségekig jókora távolság van. A Szovjetunió­nak elegendő az ereje ahhoz, hogy megvédje magát, a szovjet emberek idegei erő­sek és nem lehet őket ri- koltozásokkal megfélemlí­teni. De a hivatalos kínai propaganda iránya önma­gáért beszél. Peking nemzet­közi téren kifejtett gyakor­lati tevékenysége mind job­ban meggyőz bennünket ar­ról, hogy Kína külpolitikájá­ban gyakorlatilag szakított a proletár nemzetköziséggel és ez a külpolitika elvesz­tette szocialista osztálytartal­mát. A Szovjetunió elleni táma­dások valamennyi vonalon, a hazug propaganda, a szov­jet nép, szocialista álla­munk, kommunista pártunk megrágalmazása, a Szovjet­unió elleni gyűlölet szítása a kínai népben és most még a fegyverek alkalmazása is, a fenyegetőzés és a zsarolás más szocialista államokkal és a fejlődő országokkal szemben, kacérkodás a ka­pitalista nagyhatalmakkal, köztük az NSZK-val is, — így fest a mai Kína külpoli­tikai vonala — mutatott rá Brezsnyev. A kínai vezetőség politiká­jának következtében kiala­kult helyzet új mozzanatot visz az antiimperialista egy­ség problémájába. Elengedhe­tetlen, hogy ml kommunisták felelős és világos álláspontra helyezkedjünk. A kommunis­ták sorainak megbomlasztásá- ra, az antiimperialista erők megosztására irányuló politi­kával szembe kell helyeznünk szilárd egységakaratunkat, tetteinket és közös akcióin­kat, amelyek elvezetnek az egységhez. A kommunisták kipróbált fegyverrel rendelkeznek az egységért vívott harcban. Ez a fegyver a proletár interna­cionalizmus. A burzsoá propaganda igyekszik minden lehetséges módon megrágalmazni a pro­letár internacionalizmus el­vét, mesterségesen szembe­állítani ezt az elvet a munkás és kommunista mozgalom nemzeti osztagai függetlensé­gének, szuverénitásának és egj-enjogúságának elveivel. Ezzel a céllal fabrikálták össze és dobták be a köztu­datba az imperialista propa­gandisták a „korlátozott szu­verenitás” hírhedt elméletét. Ami bennünket, a szovjet kommunistákat illet, mi úgy* véljük, hogy a jelenlegi vi­lághelyzet újult erővel iga­zolja a proletár internacio­nalizmus lenini koncepció­jának helyességét és életre­valóságát.” A proletár párt ereje ab­ban van, hogy képes teljes mértékben kiaknázni belső lehetőségeit a népe érdekei­ért, országa haladásáért ví­vott harc, s egyidejűleg a forradalom és a szocializmus közös internacionalista ügyé­ért vívott küzdelem érdeké­ben. Viszont azok a kísérle­tek, hogy a párt pozícióit az internacionalista kapcsolatok meggyengítésével, mi több megszakításával, a kommu­nista mozgalom más oszta­gaival való egységakció meg­tagadásával, szilárdítsák meg, csupán azt eredményezik, hogy az ilyen párt elveszíti ideológiai függetlenségét a burzsoáziával szemben, s el­kerülhetetlenül ártalmára vannak az illető párt politi­kai tekintélyének. Mindez természetesen nem jelenti a szocialista országok, továbbá a munkás és kom­munista világmozgalom egyes nemzeti osztagainak függet­lenségével, szuverenitásával és egyenjogúságával kapcso­latos elvek megtagadását, vagy lekicsinyítését. Ezeknek az elveknek tiszteletben tartása és a hozzájuk való szigorú ragaszkodás — tör­vény a kommunisták szá­mára, éppen azért, mert in­ternacionalisták.” Küzdünk az egységért Az igazi internacionalizmus megmutatkozik abban is, hogy valamennyi testvérpárt támogatja a reálisan létező szocialista társadalmat. Nagy­ra. becsüljük barátaink állás­pontját, akik kérlelhetetlenek a szocializmust érő minden­nemű rágalommal szemben — mondotta Brezsnyev. A szo­cializmus világpozícióinak bármiféle gyengülése óha­tatlanul negatív befolyást gyakorol valamennyi kom­munista párt pozícióira. A kommunista mozgalom egységének megszilárdítása — értekezletünk fontos fel­adata. 'Ehhez elegendő ob­jektív feltétel áll rendelke­zésre. Az egység nem alakul ki önmagától, az egységért küzdeni kell. Már a tanácskozás előkészí­tése folyamán egyetértettünk abfean, hogy a kommunista mozgalom egységének meg­szilárdításához fel kell kutat­nunk a fennálló nézeteltéré­sek leküzdéséhez vezető uta­kat — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. A véleménykü­lönbségek leküzdését célzó irányvonalról beszélve három kérdéssel foglalkozott bőveb­ben. Először — az imperializmus elleni közös akciók jelentősé­géről a kommunista mozga­lom összefogása céljából. A mai korban, amikor a kom­munisták közvetlenül felelő­sek népeik sorsáért, az embe­riség jövőjéért, nem vethetjük fel a kérdést ilyen formán: oldjuk meg először a mozgal­munkban levő ellentéteket és utána majd megegyezünk a közös akcióban. Az élet más utat követel: a különböző kérdésekben fennálló ellenté­tek nem akadályozhatják a kommunisták közös akcióit az imperializmus elleni együttes harcban; oldjuk meg közösen az egységes akciók lebonyolí­tásával összefüggő gyakorlati feladatokat és a közös harc során kiderül majd, hogy mely nézetek felelnek meg a kom­munista mozgalom általános érdekeinek és melyek állnak azokkal ellentétben, melyek zavarják, sőt károsítják közös ügyünket. Másképpen kifejez­ve arról van szó, hogy gya­korlati tevékenységünkben mindenekelőtt azt kell előtér­be helyeznünk, ami közelebb hozza egymáshoz a világ kommunistáit. Másodszor hangsúlyozni sze­retném, hogy szükség van a testvérpártok közötti kapcso­latok és érintkezési pontok sokoldalú kiszélesítésére. A kapcsolatokra és érintkezések­re szükség van egyfelől, mint nemzetközi akciónk össze­egyeztetésének sajátos mecha­nizmusára. másfelől pedig mint a felmerült problémák­ká] kapcsolatos álláspontok egyeztetésének, az ellentétek rendezésének eszközére. Az ellentétek leküzdésé, a kommunista mozgalom egy­ségéért vtvott harc harmadik fontos irányzataként, Brezs­nyev a pártok elméleti mun­kájának összefoglalását ne­vezte meg, s rámutatott, hogy a marxista—leninista elméle­tet ezen az alapon kell fej­leszteni, a marxista—leninista elveket és alapeszméket ezen az alapon kell védelmezni. Győzelmet aratni az impe­rializmus elleni harcban, el­érni mozgalmunk, valamint az összes antiimperialista erők szilárdulását lehetetlen, ha nem bontakoztatjuk ki a leghevesebb támadást a bur­zsoá ideológia ellen — mon­dotta a továbbiakban Brezs­nyev. Az imperializmus gi­gászi propagandagépezetet hozott létre, aínely felhasz­nálja az ideológiai befolyás minden modern eszközét. A dolgozókra való fokozódó im­perialista befolyás elleni harc a kommunisták fontos cse­lekvési területe. Most külö­nösen időszerű, hogy emlé­kezzünk Lenin figyelmezteté­sére, miszerint a kommunis­ta ideológiai munka bármi­lyen gyengülése, a kommu­nista ideológiai munkától való bármilyen eltávolodás a burzsoá ideológia erősödésé­hez vezet. Különösen hang­súlyozni szeretném a testvér- pártok összeegyeztetett erő­feszítéseinek, kölcsönös tá­mogatásának jelentőségét azokban a konkrét cselekmé­nyekben, amelyek arra irá­nyulnak, hogy leleplezzék a kommunizmus ellenségeinek ideológiai koholmányait. — Brezsnvev kitért a kommu­nisták és a szociáldemokra­ták közötti kölcsönös viszony problémáira. A szociáldemokratákkal kapcsolatos politikánk meg­lehetősen világos. A marxiz­mus—lenlnizmus elvi pozí­cióiból tovább folytatjuk a harcot a szociáldemokrata pártban található eszmei és politikai ellenfeleinkkel. Ugyanakkor hajiunk az együttműködésre, az akció­egységre azokkal, akik való­ban készek küzdeni az im­perializmus ellen, készek harcolni a békéért, a dolgo­zók érdekeiért.” Nagy szovjet gazdasági, társa­dalmi sikerek A szovjet népnek a hatva­nas években végzett munkája eredményeit érintve Brezs­nyev megjegyezte, hogy az ipari termelés a Szovjetunió­ban nyolc év alatt több, mint kétszeresére növekedett Majdnem háromszorosára emelkedett a mezőgazdasági termelés. 43 százalékkal emel­kedett a dolgozók reáljöve­delme. Jelentősen csökkent az a távolság, amely gazda­sági téren elválasztotta a Szovjetuniót a világ leghatal­masabb és leggazdagabb tő­kés országától, az Egyesült Államoktól. 1960-ban a szov­jet ipari termelés volumene az amerikai termelés 55 szá­zalékát 1968-ban pedig már hozzávetőlegesen 70 százalé­kát érte el. Az utóbbi években, főképp a folyó ötéves tervidőszak kezdetétől fogva, a XXIII. pártkongresszus irányelvei szerint a munka minőségi ol­dala lett a párt különös gon­doskodásának tárgya — je­gyezte meg Brezsnyev. Az általános gazdasási fejlődés gyors üteme fontosságának tudatában ugyanakkor irányt vettünk arra, hogy — mind a gazdasági hatékonyság, mind pedig a tudományos és mű­szaki színvonal tekintetében — megteremtsük a világ leg­korszerűbb népgazdaságát. Az elmúlt évek ebben a vonat­kozásban rendkívül gyümöl­csözőek voltak. Megteremtőd­tek a hatalmas változások előfeltételei a mezőgazdaság­ban is, ahol nem kis nehéz­ségeink voltak. Az utóbbi években a párt kezdeménye- T-és-Sre meekezdőrlőtt a ‘eaz- dgságiránvítás áténítése. Ezt a bonyolult munkát még nem fejeztük be. de már most is 'átható milyen kedvező ha­tással van a népgazdaságra A tanácskozás fő dokumen­tumának tervezete hangsú- Ivnzza hncrv a tudománvos- műszaki forradalom széles körű kibdrltakoztatása a ka- nitpUzmns és a szocializmus közötti tart-fi pl mi versen v egvik fő területe lett. Pár­tunk teljesen egyetért a prob­léma ilyen felfogásával. A sikerekről szólva nem akarjuk kisebbíteni azoknak az erőit, akikkel versenyez­nünk kell tudományos-mű­szaki téren. Hosszú és nehéz harc vár ránk ezen a terüle­ten — jelentette ki Brezsnyev. Mi teljességei el vagyunk szánva arra, hogy ezt a har­cot végigvigyük, hogy bebizo­nyítsuk a szocializmus maga­sabb rendűségét ezen a téren is. A nemzetközi helyzet nem teszi lehetővé számunkra, hogy az ország valamennyi erőforrását a gazdaság fej­lesztésére, a dolgozók jólété­nek fokozására és a kultúra fellendítésére fordítsuk. Nagy összeget kell fordítanunk a védelemre és biztosíthatom önöket, hogy azt mi a legma­gasabb szinten tartjuk. Fegy­veres erőink megbízhatóan védelmezik hazánk határait, a szövetséges hadseregekkel együtt őrködnek a testvéri szocialista országok vívmá­nyai, a népek békéje és biz­tonsága felett. A párt fokozódó jelentősége Hatalmas feladatokat tű­zünk magunk elé szociális­politikai téren — jelentettek! az SZKP. KB főtitkára. Itt a szocialista demokrácia továb­bi fejlesztését és a szovjet ál­lam megszilárdítását állítjuk előtérbe. Magától értetődik, hogy szocialista demokrácia fejlesztéséről van szó, amely­nek világos az osztálytartal­ma, *és amely a szocializmus ügyét hivatott szolgálni. Le­nin rámutatott, hogy a tiszta demokrácia a munkásokat bu­tító hamis liberális frázis. A történelem burzsoá demokrá­ciát ismer, amely felváltja a feudalizmust, és proletár de­mokráciát, amely felváltja a burzsoá demokráciát. Ezt a lenini következtetést teljes­séggel igazolja az élet, a tör­ténelmi gyakorlat. A kommunista építés fela­datainak méretei és összetett­sége fokozza á társadalmi élet öntudatos szervező él­csapatának, a kommunista pártnak a jelentőségét, amely párt egész tevékenységében a marxizmus—leninizmusra tá­maszkodik. Jelenleg a párt közel 14 millió tagot számlál. Vezető szerepének megvalósí­tásakor a párt megtesz min­den szükségest, hogy a dolgo­zó tömegek aktívan hathassa­nak az állampolitika kialakí­tására és életbe léptetésére, hogy reális lehetőségük le­gyen saját kezdeményezésük kinyilvánításához. A párt döntő harcot folytat a bürok­ratikus tendenciákkal, ame­lyekkel szemben a vezető ap­parátus nincs teljességgel biz­tosítva a szocializmusban sem. A pártmunka tökéletesíté­sét összekapcsoljuk a párton belüli demokrácia követke­zetes fejlesztésével, a de­mokratikus centralizmus el­vének feltétlen megvalósítá­sával. A Szovjetuniónak az SZKP XXIII. kongresszusa hatá­rozatai által meghatározott külpolitikáját jellemezve Brezsnyev kijelentette: az SZKP arra irányítja tevé­kenységét, hogy a szocializ­mus világa ma erősebb le­gyen, mint tegnap, holnap pedig erősebb legyen. mint ma. A Szovjetunió a többi szo­cialista országgal együtt szi­lárd politikai támogatást, er­kölcsi és anyagi segítséget nyújt a felszabadulásukért küzdő népeknek. A Szovietunió a jövőben is hatékony katonai és gazda­sági segítséget, valamint er­kölcsi-politikai támogatást fog nyújtani a vietnami nép­nek az imperialista agresz- szió visszaveréséhez. Telje­sen megalapozottnak és igaz ságosnak tartjuk a vietnami kérdés politikai rendezésé­nek programját, amelyet a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítás! Front ,ítíz pontja” foglal magában, és támoga®! juk ezt a programot A Szovjetunió jelenleg ta és a jövőben is minden oldalú segítséget nyújt az arab or­szágoknál!, amelyeket ag­resszió ért — mondotta Brezsnyev. Szilárdan fellé­pünk a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zata cikkelyeinek teljes végrehajtásáért, amely meg­nyitja az utat az igazságos és szilárd béke visszaállításához a Közel-Keleten. A szovjet állam és a kapi­talista világhoz tartozó or­szágok kapcsolatainak alap­ja a Lenin által lefektetett elv: az államok békés együtt­élése társadalmi rendszerük­től függetlenül. A békés együttélés nem vo­natkozik az ideológiai harcra — ezt teljes határozottsággal hangsúlyozni kell. Ugyanak­kor a békés együttélés nem jelenti egyszerűen azt, hogy a szocialista és a kapitalista ál­lamok között nincsen háború. A békés együttélés elvének betartása szélesebb körű le- . hetőségeket nyit a szocialista és a kapitalista államok kö­zötti kapcsolatok fejlődésére is. Az utóbbi idők tapasztala­ta, különösen a Szovjetunió­nak Franciaországhoz, Finn­országhoz, Olaszországhoz, Ja­pánhoz és egész sor más or­szághoz fűződő kapcsolatai­nak fejlődése arról tanúsko­dik, hogy a békés együttélés politikája magában' rejt ilyen lehetőségeket. Nem teszünk itt kivételt egyetlen kapitalista állam, így az Egyesült Államok szem­pontjából sem. A békés együtt­élés számunkra nem átmeneti taktikai fogás, hanem a kö­vetkezetes, békeszerető szo­cialista külpolitikának fontos elve. A jelenlegi nemzetközi helyzet sürgős problémái riem terelik el' figyelmünket a hosszabb lejáratú feladatok­ról, így a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről a Föld azon térségében, ahol fo­kozott veszély áll fenn egy új világháború kirobbanására, fegyveres konfliktusok kirob­banására. Ilyen rendszer he­lyettesítheti legjobban a je­lenleg fennálló katonai-poli­tikai csoportosulásokat. Biztosan nézünk a jövő elé Az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary- ban megtartott értekezletü­kön közös programot dolgoz­tak ki az európai biztonság megteremtéséért vívott harc­hoz. Az európai népek biz­tonságára, az európai álla­mok határainak stabilitására és ezen államok békés együtt­működésére vonatkozóan konkrét programot terjesz­tettek elő a Varsói Szerződés­ben részvevő országok. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió min­dent megtesz e program meg­valósításáért — jelentette kJ Brezsnyev. Véleményünk sze­rint az események menete na­pirendre tűzi egy ázsiai kol­lektív biztonsági rendszer megteremtésének feladatát. Mint eddig is, a Szovjet­unió továbbra is hajlandó megegyezni az általános és teljes leszerelésről, a fegyver­kezési hajsza, s mindenekelőtt a nukleáris és rakétafegyve­rek korlátozását célzó intéz­kedésekről. A szovjet nép ezután is megingathatatlanul védelme­zi a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szo­cializmus ügyét Elvtársak — mondotta bé­rezésül Leonyid Brezsnyev -r minden okunk megvan rá, >ogy biztosan nézzünk a jövő elé A kommunista mozga­lom, emely hű Marx, Engels, Lenin halhatatlan tanításához, jelenleg óriási lehetőségekkel rendelkezik hogy az összes antiimperiaíist» **rőkkel szö­vetségben új győzelmeket vívjon ki, a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásáért, a békéért, az egész emberiség ragyogó kommunista jövőjé­ért folyó történelmi harcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom