Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
f§69. .MnTus tap. Kffr rr magvaKöt*s7ág S otíaf Gylireiek ügye, de sokak tanulsága A határozatlan vezetésnek a közösség látja kárát Június 23-án este a gyürei kultúrházban éjfelbe hajló, sokszor az utcára is kihallatszó hangon tárgyaló termelőszövetkezeti közgyűlést tartottak. Ez már a második közgyűlés az elmúlt hetekben. Az elsőre nem jöttek össze annyian, hogy határozatképes legyen. Ennek elsősorban nem a nagy munkaidő volt az oka. Akik az eddigi vezetés mellett jól boldogultak, azoknak volt érdeke, hogy ne legyen nvg a határozatképesség. Ennek bővebb magyarázatához nézzük az előzményeket. * Gyüre 1960-ban lett. termelőszövetkezeti község. Talaja közepes, egyéb adottságai (vasútállomás, a Tisza révén bőséges öntözővíz) jónak mondható. A termelőszövetkezet területe közel kétezer hold. A tagok száma 276. mélyből 89 a nyugdíjas. A dolgozó tagok közül mindössze 52 a férfi. A nők átlagban 153, a férfiak pedig 233 tízórás munkanapot teljesítettek 1968-ban. Van viszont 52 olyan tag, aki a száz napot sem dolgozta le. Az egy tagra jutó halmozatlan termelési érték 1968-ben 23 BUO főrint volt, a járási átlag 31 ezer 142 forint. A növénytermesztés eredményessége — a közepes adottságok ellenére — évekre visszamenően mindig messze a járási átlag alatt maradt. A vetés, növényápolás, ha meg is történt idejében és rendben, a betakarítással minden esztendőben baj volt, illetve a gondatlan tárolás, értékesítés miatt voltak súlyos veszteségek. Csupán 1968 őszén TOO mázsa betakarított csöves kukorica romlott meg és 75 ezer forint értékű kertészeti termék ment tönkre. A növényvédelem a korábbi alacsony szinthez viszonyítva is visszaesett. Ezen a tavaszon a védekezés elmulasztása miatt 17 hold cukorrépát kellett kiszántani. A vásárosnaményi járásban 100 holdra 21,4 számosállat jut, Győrében 10,9. A járási húsértékesítés 100 holdra 62 mázsa, a gyürei 28,4 mázsa. Az egy tehénre jutó tejtermelés 800 literrel van a járási átlag alatt. Az alacsony állatlétszém és a rossz terme- lékenységi mutatók ellenére az utóbbi négy évben 2841 mázsa abrakot vásároltak állami készletből. Egy kilogramm sertéshúst 7.1 , kilogramm abrakkal állítottak elő, a járási átlag 4.9 kilogramm, pedig ez sem mondható elég jónak. A gépek elhanyagoltak. Ez az üzemrész ócskavastelephez hasonlít. A pontos teljesítés, üzemanyagfelhasználás, a rossz nyilvántartás és pontatlan menetlevélkiállítások miatt ellenőrizhetetlen. Pe dig 9 erőgéphez egy függetlenített gépcsoportvezetőt alkalmaztak, aki korábban gépállomás-igazgató volt. Három erőgép teljesen ül. Van su ját javítóműhelyük, mégis 1968 január óta 400 000 forintot fizettek ki javításra. Ez példátlan hanyagságra vall. A vezetést, elsősorban Kovács Sándor volt tsz-főköny- velőt és Pálinkás Gyula volt tsz-elnököt, legsúlyosabban a könyvelés káosza, az anyagok, eszközök hanyag nyilvántartása miatt lehet elítélni. A népi ellenőrzés már korábban is állapított meg sű- lyos visszásságokat. Az ez év májusi utóvizsgálat pedig így jellemzi ezt a munkát: a könyvelés annyira hanyag, hogy ellenőrzésre alkalmaién. C jak néhány példa: 1963 december végén a leltározásnál megállapították, hógy mintegy 500 mázsa vegyes műtrágya hiányzik. Ezt egyszerűen utólag beírták, mintha ki lett volna szórva. A nyilvántartásban még mindig szerepel 990 mázsa tavalyi burgonya és ilyen készlel egyáltalán nincs. Megállapítottak zárszámadás előtt 103 ezer forint hiányt, ezt egyszerűen bevezették, de a felelőst a mai napig sem keresték meg. A könyvelés legtöbb tételének nincsen bizonylata. Négy hónapja szinte semmilyen esemény nincs lekönyvelve. Azóta pedig növényvédőszer, műtrágya, gépek érkeztek, amit már kí is adtak a raktárból, de ezek még bevételezve sincsenek. Oldalakra menően lehetne sorolni a hiányosságokat. A tsz-törvényt és az ezen alapuló saját alapszabályukat sem tartják meg. Tömegével hoztak jogellenes határozatokat, például háztáji ügyben. A vezetőség dönt tagsági ügyekben, holott éz a közgyűlésre tartozik. Legkirívóbb a márciusi vezetöségválasztás, ahol a szavazatok számlálásánál szabálytalanságot követtek el. Három olyan tag jutott a vezetőségbe, aki nem kapta meg az ehhez szükséges szavazatokat. Pedig jogásza is van a szövetkezetnek. önkéntelenül is felvetődik mindenkiben, hol volt ebben a termelőszövetkezetben a pártszervezet? A gazdasági eredménytelenség dezorgani- zál. Ilyen körülmények között legjobb akarattal és egységgel is nehéz jó politikai munkát végezni. Ehhez hozzájön, hogy a múlt év végén leváltott párttitkár magatartása romboló volt, kisebb gondja is nagyobb volt, mint a hibák feltárása. A párttagok egy része olyan funkciót töltött be, hogy a gyenge elnök és a hanyag főkönyvelő árnyékában rossz munkával is boldogulhattak, tehát nem volt érdekük a rendért harcolni. A községben korábban hozott fegyelmi büntetések és rokoni összefonódások is hozzájárultak a pártszervezet megosztottságához, illetve irányító, ellenőrző képtelenségéhez. A hibákból talán ennyi ts elég. Űjabb kérdés vetődik fel, hogyan húzódhatott ez az ügy éveken keresztül? Ebben a szövetkezetben az elmúlt kilenc év alatt Pálinkás Gyula a nyolcadik elnök volt, akit 1965-ben választottak meg. Azóta bizonyos rendeletek, árrendezés, az új tsz- törvény, a gazdasági reform és a kedvezőbb időjárás a rossz vezetés ellenére is egy viszonylagos előrehaladást hozott. A tagság is unta már a sok vezetőcserét, a járás is bizalommal volt Pálinkás Gyula iránt. A környezete, a zavarosban halászók pedig egyenesen dicsérték. A főkönyvelő kihasználva az elnök gyengeségét — mondhatnánk így — gazdálkodás helyett garázdálkodott. A népi ellenőrzés vizsgálataira hamis jelentéseket küldtek, mintha mindent rendbe hoztak volna, holott a helyzet romlott. Egyetlen példa, míg más helyeken az igazságosabb pénzfizetésre tértek ál az utóbbi években, Gyürén pedig erre az évre léplek vissza a harmados műveléshez. A tagoknak csak egy kisebbik része látta a tarthatatlan helyzetet, jelezte is ezt a felsőbb szerveknek. Komoly vizsgálat azonban csak akkor született, amikor a megyei pártbizottsághoz is eljutott a gyürei törvénytelenségeknek a híre. A fentieket és a terjedelem hiányában le nem Irt mulasztásokat helyi bejelentés nyomán a párt járási végrehajtó bizottsága kezdeményezésére, a megyei pártbizottság segítségével széles körű vizsgálat hózta felszínre. * Mi történt azóta? A helyzet súlyosságát látva a párt járási végrehajtó bizottsága — ebben az ügyben — a múlt héten rendkívüli ülést tartott. Hosszú, elemző vita után dicséretben részesítette azokat, akik bejelentésükkel, vizsgálatukkal feltárták a gyürei helyzetet. Határozatot hozott a végrehajtó bizottság' Gyürében a pártszervezetek fokozottabb segítésére, a pártélet. megjavítására. Mivel a járási tanács mezögazd;*** gi osztálya, az 1969 márciusi vezetőségválasztást törvénytelennek mondta ki, továbbá a vizsgálat idején lemon'.jött a tsz elnöke, ezért a végrehajtó bizottság kijelölte azokat a személyeket, akik felelősek az új közgyűlés megtartásáért. Ugyanakkor megállapította a végrehajtó bizottság. hogy a gyürei helyzet a járási párt és tanács egyes vezető beosztású dolgozói előtt nem volt ismeretlen, ezért a mezőgazdasággal közvetlenül foglalkozó járási vezetőkre pártbüntetést szabott ki. A nem párttag dolgozók esetében pedig ja vasolta az állami felelősségre vonást. Szigorú pártbüntetést kapott Pálinkás Gyula tsz-el- nök és az azóta megtartott járási pártbizottsági ülésen visszahívták a pártbizottsági tagók sorából. A végrehajtó bizottság fegyelmi bizottsága meg fogja vizsgálni a gyürei u lapszervezet hatáskörébe tartozó egyes kommunisták felelősségét is. Továbbá határozatot hozott a végrehajtó bizottság, hogy a gyürei tapasztalatokat széles körben ismertetik és a tanulságokat járási szintre emelik. Június 21-én tsz- és községi tanácselnökök közös értekezletén már ismertették is a párt vb. állásfoglalását, döntését. # Ilyen előzmények után volt hangos Gyürén a június 23-i termelőszövetkezeti közgyűlés. Izzó hangulatban szüle tett az új vezetőség. A tagság Mezei Bertalant, a termelő szövetkezet egyik volt bri gádvezetőjét választotta elnöknek. Az ellenőrző bízott ság elnökévé pedig Zsoldos Bertalant választották. Az új vezetőcégnek az első időben nem lesz rózsával kihintve az útja, de becsületességgel, fegyelemmel mindén helyrehozható. Csodákat egyik napról a másikra senki sem vár. Van azonban egy aranytartaléka a vezetőségnek: a gyürei emberek túlnyomó többsége becsületes és szorgalmas. A határ most is szép, gondozott. Más vezetéssel minden feltétele megvan annak, hogy Gyüre is felsorakozzon a jó szövetkezetek sorába. Ehhez szükség van a járási szervek megkülönböztetett segítség- adására is. Csikós Balázs Nyíregyháza, bírósági épü let. földszint, húszas terem. A bfró azt mondja, ez a hétfő nehéznek ígérkezik, sok a tárgyalás. A pulpituson elfoglalja a helyét, két oldalán az ülnökök. Egy középkorú asz- szony és egy férfi. A gépíró gépe mellé ül. Csend. Megjön az ügyvéd, ősz hajú, szemüveges. Azután kiszólnak a vélő házaspárnak. Nyolc óra harminc perc. Egy testes bácsi köszön be illő tisztelettel, s helyet foglal. Fekete ruha, fehér ing, csizma. A kalapját szorongatja. Nyugodt. Azután bejön a felesége, szürke, apró fehérpöttyös ruhában, ternó kendőben. És megkezdődik a per. A bácsi hatvannyolc, a néni hatvanéves. Mindkettő özvegy volt, amikor három éve újra megpróbálkozott. „Nyugalmat akartam, társat, hogy ne legyek olyan nagy magányban. De nem találtam meg. Csalódtam...” A bíró kérdi, szerették-e egymást a házasság előtt. A válasz tömör nem. Mások beszélték rá őket, hogy jók lesznek egymáshoz. De nem így történi. A néni azt mondja, hogy a férje durván, gorombán bánt vele. Mikor beteg lett, egyszer tyúklevest kívánt, kért. de nem adtak neki. „Tűzpiros voltam a láztól. De neki a tyúk többet ért, mint én...” Azután szipog, s azt mondja, hógy nincs ennek a házasságnak már semmi értelme. Otthagyta az embert, mert annak a gyerekei állandóan ellene ingerelték. Hogy miért? Ki tudja. A férfi nyugodt, szinte derűs. Csak annyit válaszol: „Nem kellett volna a gyerekekre hallgatni neki. K. Lászlé „szégyene Káros illúziók a gyerekek jövőváíasztásáná! Olyan fiatalokat kerestünk meg, akik a szülők szerint „szégyent” hoztak a családra. Nem örökölték szüleik szak máját. Talán, mert kiskoruk óta állandóan erről „prédikáltak” nekik, vagy mert egyszerűen nem éreztek hajlamot, érdeklődést az apa vagy az anya választott hí vatása iránt. Az ilyenféle gyermeki döntés nem egy esetben bátorságot és kockázatot is jelent. Elveszíthetik a család anyagi és erkölcsi támogatását. Valóban nem tiszteli az édesapa szakmáját az az értél- miségi gyerek, aki mer önállóan választani, nem értelmiségi pályát, hanem szakmun kás lesz? ,.Apa valósággal búskomor lelt“ — Inkább legyek cgv megbecsült műszerész, mint egy közepes vagy gyenge orvot, — vélekedett a V. utca egyik orvosának gyereke. Öt nem a napi dresszúrával akarták a szülők a kívánt pályára „terelni”. Finomabb módszerekkel és tegyük hozzá telicsen jó szándékkal. Érzelmileg próbálták megfogni, egy-egy érdekes kórkép, operáció története, a meggyógyult beteg hálálkodó levelének ottlelej- tese a fiú íróasztalán. Ezek képezték a tapintatos nevelési eszközöket. S ezek közepette az igen elfóglalt és kiváló orvos nem vette észre, hogy fiát sokkal inkább izgalomba hozza egy-egy új motor technikai újdonság, mint. az egyébként tiszteletre méltó gyógyítás. — Kiesi koromtól a technika érdekelt. Saját készítésű rádión hallgattam a meccseket. A lakásban gombnyomásra nyílnak az a.itók. Sőt a garázsunkat riasztó bérendn. zéssel is felszereltem. Apám láthatóan élvezte, de nem tartotta többre a puszta kézügyességnél. Anya inkább mellettem állt. amikor beiratkoztam a szakközépiskolába. De apa valósággal búskomor lett. Legalább annyit tegyek meg a kedvéért, ha már nem számítok egyetemre menni, hogy általános gimnáziumba iratkozzam be... De én nem csaphattam be önmagamat, és őt sem... Munkahelyén eleinte „doki- kárnnak” hívták a fiatalem bért, aki a sZakközepisnola után szakmunkás-oklevelet szerzett és szépen keres Leginkább arra büszke, hogy vizsgamunkája felkerült. Pestre az országos kiállításra és oklevelet kapott érte. Édesapja csendes - konoksággal viseli a „szégyciit”. Eleinte gyakran példálózott, sőt be akarta ..protezsálni’ az egyik egészségügvi intézményhez, onnan közelebb legyen az orvosi egyelem kapuja. De a próbálkozás nem sikerült. K. László, így hívják a tia- tal szakmunkást, ném mondott búcsút a műhélyneT ahol jelenleg barátaival egy érdekes újítást, „bütykölnek" Találmány is lehet belőle mondják az idősebb szakmunkások. De a fiataloknak nem ez a fóntós, hanem, hogy valamit adjanak önmagukból, eredetit, újat. amit még se ki sem csinált. És megfeledkeznek Közben a pihenésről is, ott éri őket az éjfél a műszaki rajzók mePett. mélyet úgy olvasnak, mint más „halandó” a betűt... Támogaitá« nélkül Egy másik sértett szülővel is szót váltottunk. Szigorú diszkréció mellett. Pedagógus-házaspár, az L. utcában laknak, egyetlen gyerekük van. Keserűség, lemondás, vádak... Ez áradt a két öregedő emberből, akik „az életüket tették fel arra, hogy a fiukból tanárt neveljenek". Talán azért, mert ők nehéz körülmények között szerezték meg a középiskolát tanári oklevelet. Néha felidéznek belőle, egyetemi menza, éhezés, kölcsön könyvek. De csak vázlatosan, félmondatokban, mint akik tudják, hiába jönnek ok ezzel, Egészen másról van szó. — Már azt sem bantam volna, ha más pályát választ. Csak legalább érettségizett volna le. Jó feje van. tudóm. Kicsit csapongó volt az általánosban Is. Néha ötöst, néha hármasokat hozott. Jó eredménnyel zárta a nyolcadik osztályt. Pedagógus vagyok, vannak megértő kollé gák. El tudtam volna intézni, hogy felvegyék valamelyik középiskolába. Nem akarta... S ami ezután következett, nem a szülők mondták el. A magára maradt, az anyagi és erkölcsi támogatástól megfosztott fiatalember, B. Sándor folytatta, ahol a szülei abbahagyták. Hangjából észre la. betett venni, már lecsenctóss* dett. nem neheztel a szülőkre. De a nyom nem tűnt el. Három hónapig albérletben lakott „macerálták” az „öregek”. — Aztán levelet írtak, hogy költözzem haza. de semmilyen anyagi támogatásra na számítsak — mondja a far- inemadrágo5 fiatalember. Igaz, hogy csak száz forintot fizettem, egy barátom szüleinél laktam, de nekem az is nagy kiadás volt. Hazaköltöztem. Most is otthon élek, de alig találkozom az apámmal, anyám az asztalra teszi a vacsorát. ha későn megyek haza a műszakból... A MÁV- iái dolgozom. Sokat utazom, van ingyen jegyem, és több hel> n megfordultam, mint más idős ember egész életében. B. Sándor, ez az átlagosnál nyugtalanabb, utazni vágyó f a. talember úgy tűnik, még írTi találta meg a helyét az eleiben. Kiérződött a szavaiból, hógy nem tekinti véglegesnek a mostani munkahelyét. Nyelveket akar tanulni, valamely utazási irodánál lenne hajlama dolgozni. Talán, ha ki a- szítás helyett megértés és útbaigazítást kapott volna a szülőktől, kisebb kerülővel, hamarabb érne célba. De ezt nem kapta meg. A Szülők változatlanul „elveszett” embernek tartják a fiukat. S bár némileg javult a viszony, engedett a megkeményedett szív. egy életre nem tudok megbocsátani, hogy nem pedagógus lett. Mikor attól nines szebb, nemesebb hivatás. Akik nem éreznek vönzal* mat Találtunk volna még fiatalokat, akik így, vagy úgy szembekerültek a szülök keL Sok gyereket valóban kicsi kortól megfog és ezer szállal magához köt a szülők pályája és semmi áron nem mondanának le a választott hí* válásról. Ez megkapó és becsülendő. Más azonban azok. nak a fiataloknak a helyzete, akik nem éreznek vonzalmat, tehetséget a családi hagyományok folytatásához. Vannak értelmiségi szülők, akik emi- att szégyenkeznek. A gyerekek nem! És a társadalom sem tartja szégyellni valónak. Páll Géza Válóperek Hányszor mondtam neki, hogy ne hallgasson a gyerekekre. Ehelyett fogta magát és elköltözött. Ithagyott kérem...” — Úgy bántál velem, mint a kutyával — folytatja hozzá fordulva az idős asszony. Egy más ellen állhak fel, s hangoztatják, nehogy elhiggye a bíróság, amit a másik mond. Egy éve élnek külön. Bejön egy tanú, azt mondja, hogy az asszonyt ö vitte ki szekéren az állomásra. Azóta nem látta otthon. „Az asz- szonynak pedig a férje mellett a helye...” A néni azt mondja, fizessék ki neki a pénzt, amiért kapált és dolgozott. A bíró leinti, ez nem ide tartozik. Akarnak-e bé- külni? Nem akarnak. A néni csak azt hajtja, hogy akkor nem adtak neki tyúklevest. A férje meg azt, hogy kévés a tyúk a háznál, s ha azt is levágják..? Egyszerű számítás: ki viseli a perköltséget? A felek megegyeznek, közösen. Azután kis szünet. A házaspár kimegy, beszélget. Az ügyvéd azt mondja: csal: nyugalmat akartak, de ez ilyen korban már legtöbbször nem sikerülhet. A bíróság meghozta az ítéletet: „A Népköztársaság nevében... a házasságot felbontóm...” Kilenc óra tíz pérc. Fiatal pár jön. Nem ülnek egymás méltó. A férfi vállas, barna, ideges, terít szter ruhában. Az asszony elegáns, szőke, nyugodt. Antal a felperes. Előadja, hogy hét éve nősült, azelőtt egy éve ismerték egymást. És szerették. Hamarosan megjött a gyerek, most hatéves fiúcska. Az ő szüleihez költöztek, s már nagyon hamar féltékeny lett a felesége. Mindenkivel gyanúsította, pedig nem volt rá oka. „Azután nem volt egy nyugodt percem. Még verekedtünk is, így nem tudok tovább élni... Később kétszer is végezni akart magával, a kórházba került. Hogy szeretheti a gyereket, ha saját magát sem szereti, ha ilyen könnyen meg akart válni az élettől...” Pillanatnyi csönd. Az ablak nyitva, az asszony ügyvédje a kerti virágokat nézi. A férfié fiatal lány, nagy szemeket mereszt és közben jegyezget A bíró kérdezi az asszonyt, miért lett kétszer öngyilkos. A válasza, hogy mert Antal megcsalta Férje feláll, s nemet mond, az asszony erősíti, amit mondott, s parázs veszekedés tölti be a termet. A bíró figyelmezteti őket, ez a hely a bíróság, ezt tiszteletben kell tartani. Az asszony sírva fakad. „Árva lettem korán. Férjhez mentem, azt hittem, majd lesz valaki, akivel megoszthatom az örömeimet és a bánatomat. De nincs senki, áld megértene...” Antal már nem néz a fele- ségere. Úgy közli a semmibe, hogy ml történt. „Egy ideg- roncs a Sári. Én már féltem vele élni.” Közli, hogy amióta elköltözött, azóta rendesen fizeti a gyerektartást. Minden hónapban, ezt igazolni is tudja. És ezután pedig kéri, hogy a gyerek maradjon nála, mert jövője nem biztosított az idegbeteg anyánál. Mit szól hozzá az asszony? Sír és kijelenti, ő ragaszkodik ehhez a házassághoz. „Én szeretem Antalt és tudom, hogy 6 is szeret, csak az any. ja beszélte rá, hogy váljon. ITúsvétkor eljött megnézni a fiát. Akkor — igaz részeg volt — azt mondta, hogy szeret...” — Nem szeretlek. Már nem tudnálak szeretni többé... — ennyi a válasz. Kopog az írógép, készül a jegyzőkönyv. Az asszony már nem bírta idegekkel, minden tdegszala működik. Elsorolja, hogy fél évig az ezernégyszáz forintos fizetéséből tartotta el a férjét. azután munkát is szerzett neki abban a gyárban, ahol ő volt. Ott aztán megszeretett egy asszonyt és azóta megváltozott. A férje mindent tagad. Makacsul ismétli, hogy így nem tud tovább élni. A bíróság berekeszti a tárgyalást és egy hónap múlva újat tűz ki. Az ügyvédek okmánybélyeget hoznak, s magyaráznak a védenceiknek. Űjabb pár jön. Tíz óra harminc perc. Bopka János
