Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
fcELOT-MAWÄS!ei8ifcAdr f oSía! ffleS f8n?us 28. A munkások szava Érdemes még* eljárni ? Válaszok tiszadadai családoktól Hatan ülnek a Demecseri Burgonyakeményítő Gyár igazgatói irodájában. Lecsengették a műszakot, s arról beszélget Perlaki Gyula igazgató, Szlovik András párttitkár, Lengyel Béla szb-titkár. Gyuricsku Ferencné szocialista brigádvezető, Szanica János térmester és Teremi Ferenc esztergályos: milyen náluk az üzemi demokrácia? Miben jelentkezik, melyek a gátjai, s mit kell még megtanulni a jövőben vezetőnek és munkásnak, hogy teljességgel kibontakozzon a gyárban a kollektivizmus. Perlaki Gyula: Mi egy országos nagyvállalat gyáregysége vagyunk. Képviseltetjük magunkat a nagyvállalat szakszervezeti bizottságában és tanácsában, a véleményünket el is mondjuk, vitatkozunk. javaslatokat teszünk. De nem kevés a nehezítő tényező, a sajátosság, amit például a kollektív szerződés nem vehet külön is figyelembe. Ettől függetlenül ügy érzem, egészen más a helyzetünk, mint másfél évvel ezelőtt. Lengyel Béla: A dolgozók szava érvényesül. Ez meglátszik a kollektív részvételen. Négy éve a kapuhoz kellett állni, hogy az emberek ne menjenek el a termelési tanácskozásról. Ma erre nincs szükség. Szanica János: A munkások felvilágosultak, ez általában igaz. De volna min javítani. A gyűléseken az emberek nem mindig mondják el azt, ami a szívükön van. Azzal a gondolattal, hogy úgyis a vezetésnek van igaza h’ába reklamálnak. Többször kellene bátorítani őket: ne féljenek megmondani a véleményüket a közösség előtt, ne később az utcán. Szlovik András: Hányszor kérjük, hogy mondja csak el bátran a véleményét. Lehet, hogy másutt jobban megoldották, de nálunk sem rossz a vezetés és a munkások kapcsolata. Bármi van: besorolás, fizetésemelés, prémium, jutalom, kitüntetés, mindig benne a szakszervezet és a pártszervezet véleménye. Es nem egyszer vitában egyeztetjük. Az viszont igaz, hogy a dolgozókkal ugyanez nem sikerül. Az udvaron, az üzemben vitáznak egymásközt, nyilvánosan viszont nem. Meg kellene tanulnunk, hogy az érdeklődést felkeltsük. Perlaki Gyula: Nem állnak fel szívesen, esetleg egy-egy brigádértekezleten. Pedig mindenkinek van véleménye. S már öt perc múlva jön és mondja — de csak nekem. Teremi Ferenc: Érezzük, hogy van szavunk, de nem élünk vele. Itt van például a kollektív szerződés tervezete. Az ember siet haza. Kitették, nagyon hosszú, nem olvastuk végig. Felolvasták, sokáig tart, az ember nem figyel. Azután pedig kifogásolunk olyasmit, amit mi javasolhattunk volna, de nem tettük. Most már jönnek a hangok: érdemes odafigyelni, beleszólni. Akkor a munkaruháknál sem lett volna annyi félreértés. Perlaki Gyula: Ez is fontos, de ettől még lényegesebbeket sem kifogásolnak a dolgozók, például az elosztás elvét, gyakorlatát. Az csak akkor tűnik ki, amikor már történik. Teremi Ferenc: Pedig kevés ebédszünet van, amikor erről nem esik szó. Gyuricsku Ferencné: Száz elgondolás, ahány ember annyi magatartás. Nem vagyunk egyformák. A falusi gyárak még abban is hátrányban vannak, hogy dolgozóik még kétlakiak,' még messze vagyunk a munkásszemlélettől. Pedig ez fontos tartozéka lenne a demokratizmus kiteljesedésének. Pedig a munkával semmi baj nincs. Azonban nagy divat még a pletyka. Szlovik András: A nagyüzemi szemlélet kialakítása egyik fontos feladatunk. Csakhogy ez nem megy máról holnapra. Gyuricsku Ferencné: Nem mondhatjuk, hogy a javaslatainkra nem figyelnek oda. Itt volt például a bérezés, a csomagolok és a kiszerelők közti keresetkülönbség. Az utóbbiak jóval nehezebb és egészségtelenebb munkával kerestek kevesebbet Felvetettük és rendezték. Lengyel Béla: És az idei jóléti alap esete: az szb és az igazgató tervezett, a szak- szervezeti tanács leszavazta. És ugyanígy nagy vita volt: a szerződött dolgozó kapjon-e nyereségrészesedést? Megszavazták, kapjon. Szlovik András: A taggyűlésen felvetették, hogy a bérjegyzékből a munkások nem értik ki magukat. Megváltoztattuk. Ugyanúgy az előleg és a végelszámolás összegeit — a dolgozók javára. Lengyel Béla: Úgy érzem, sokkal nagyobb nevelőmunkát kell végeznünk. Hatásosabbat. Üzemi politikai iskolákra szervezni a párton- kívülieket, hogy ismerkedjenek a lehetőségekkel, jogokkal, kötelességekkel. Tudják, egyáltalán mi is az az üzemi demokrácia. És sokkal több közös rendezvényt, amely összekovácsolja a közösséget. Teremi Ferenc: A tv már életszükséglet, de az újság, a folyóirat, a könyv, az állandó önképzés még nem. Erre is tanítani kell az embereket. Valóban nagyon kell a politikai munka. Erről mintha mostanában elfeledkeznénk. Perlaki Gyula: Sokat tett az utóbbi öt-hat év. Sok ember feljebb lépett általános és politikai műveltségben. A tanulság azonban, hogy nem lehet abbahagyni. Előbb a kisebb kollektívákkal kezdeni, aztán jobb lesz a légkör a nagyban is. Mert az a tapasztalat, hogy kisebbségi érzése van még sok dolgozónknak, hogy kinevetik, attól fél. Szlovik András: A vezetés pedig soha nem élt retorzióval. Teremi Ferenc: Ez igaz. Ilyen félelemnek nincs alap ja. Az is igaz, hogy sokkal többet foglalkoznak az emberek az üzem dolgaival, mint eddig. Mindenki a saját bőrén érzi, tanulja, hogy szólni kell, ha másképp látja Perlaki Gyula: Most már részlegenként külön mondjuk el, mi a feladatunk, mi lehet, ha mindenki hozzáteszi a tudását. És kerüljük a hosszú, száraz beszámolókat. A hatása nagy. öt éve nálunk senki nem foglalkozott azzal, hogyan állnak termékeink a piacon. Most már igen. Ma a fűtő is tudja, mi ebben a pillanatban a kelendő, s mi nem. Szlovik András: És hány példát lehetne még felhozni arra, hogy mind jobban tájékozódnak, a magukénak érzik a gyárat. Lengyel Béla: Nekünk pedig hajtani kell a bérért, mert az iparágnál ez alacsony, a gyárunkban még alacsonyabb. S ha látják az eredményt, másként nézik a vita hasznát is. Szlovik András: Nekünk pedig folytatni kell az ilyen beszélgetéseket. Ez például nekem is sokat adott. A következő taggyűlésünk ezt tárgyalja majd: mit kell tennünk azért, hogy kölcsönösen jobban éljünk az üzemi demokrácia lehetőségeivel? Gyuricsku Ferencné: Ez kell. Lényegretörő beszámolók, állandó és alapos tájékoztatás az üzem dolgairól. Akkor nem lehet hiba. A beszélgetés még tart. S ha folytatódik minden szinten, akkor hasznos lesz. A hasznát pedig az üzem látja együttesen: a vezetők is, a dolgozók is. Kopka János „Diplomácia...“ Haza szoktam ruccanni néha. Megyémbe, járásomba, falumba, hogy legalább ideig-óráig legyek tanúja a megállíthatatlan változásoknak. Elsősorban a külsőnek, amely a miniruha-viseléstől, a sátortetős, betonkerítéses virágos udvarú otthonokig, azonnal szemébe tűnik az embernek és gyönyörködni kell benne, akár akarjuk, akár nem. Másodsorban a belsőnek, amit a külső sem bír eltakarni néha. íme az első példaöcsém udvarán a kétszer- ifjított vén körtefa alatt ülök. Egy megrokkant régi gyékényszéken, aminek ülőrészét generációk koptatták az elmúlt évtizedek alatt Bátyáim, öcséim, azok fiai, lányai és ma az unokák. (Hogy Bigéné, a vén cigányasszony hányszor kötötte át ez idő alatt, nem tudom. Csak azt, hogy lécekkel sínbe tett lábakkal, ma is megvan és olyan jó rajta megpihenni.) Ülök tehát és tűnődök. A látottak kényszerítenek Az istállónk máló vakolata, az elkoptatott kamraküszöb, a pinceajtó rozsdaette zárja, az udvar, mely ketté lett kerítve azóta — alól a tyúkok, kacsák, libák, malacok birodalma van, felül a virágoké, a betonsilógödör foszladozó nádteteje, a csűr, a disznóól, a sarokban rozsdásodó szecskavágó, egyszóval minden, ami szemem kamerájába belefér. Felrettenek, mert fekete fejkendős, alacsony asszonyka nyitja be a kisajtót. Ruhája is sötét. Magas szárú cipője úgyszintén. Csak nyaka környéke és meztelen lábaszára más. A hozzám közeli korosztályból való. A hogyvagytok-mintvagytok és a visszakérdezés után következő szóáradat, hogy min ment azóta keresztül, nem maradhat el. Amikor elfogynak könnyei — mert a legkedvesebb halottat se lehet örökké siratni — öcsém után érdeklődik. — Bent van — mondom és a nyári konyha felé intek, aminek ajtaján, léckeretbe foglalt szúnyogháló van. Nem érkezett bemenni. Sógornőm elébe jött és kérésére, hogy neki is kellene vagy húsz kiló abból a földieperből, amiből a múltkor vett, sajnálkozva mondja: — Nincsen már, kedves. Olyan van csak, ami nem neked való. A selejtese. Tudom én, milyen kellett volna neked. Szép, nagyon szép és csokány nélkül. Lekvárnak való, igen... Az újabb próbálkozásra is hasonló a felelet. Sőt a fel- lebbezhetetlen kifogásokat mozdulataival toldja meg Kezét széttárja, vállát felhúzza és fejével int Az asszony elmegy. Csattan a kisajtó. A magával hozott hangulat ott leng körülöttem Lenyűgöz, megköt — mert ritkul előttem a sor, közeledik a gödörhöz — de, amint ocsúdok, furdal a kíváncsiság. Nem értettem meg valamit. Ugyanis fél órával azelőtt jöttünk, háztáji kertjükből, ahol igazán sok szép földiepret láttam. Leszedve, sze- detlen és a haragoszöld levelek alatt féléretten. Tiszadadán tavaly decemberben 3193 lakost tartottak nyilván. Ebből munkaképes kereső 1124. A községben három termelőszövetkezet; a Vörös Csillag, a Dózsa és a Kossuth működik, összesen 760 taggal. Állandó jelleggel ipari munkára 204-en járnak el. 160-an egyéb munkakörökben — községi alkalmazottként, az állami gazdaságban, stb. — keresik kenyerüket. Tiszadadán néhány családnál arra kívántunk választ kapni, ki él jobban, ki keres többet az eljáró, vagy a faluban dolgozó? Az eljárók családtagjai többségükben csak a hozott pénzből élnek, a tsz-tagok csak a mezőgazdaságból, de akad olyan család is, ahol a kereseti forrás vegyes úgy, hogy a férj vagy a gyerek az iparban, a feleség pedig a tsz-ben dolgozik. A község három termelőszövetkezete az utóbbi években fokozatosan megerősödött, tavaly már 40—50 forintot fizettek munkaegységenként. Az ipari munkára járók pedig, főleg azok, akik szakmát is tanultak, 2—3000 forint között keresnek. Mennyit keres a féri? Sarokház a József Attila utcában, ahová először kopogtattunk. Tiszta munkáscsalád, mert állandó jelleggel abból a pénzből élnek, amit Erdei Árpád az iparban végzett munkájával keres. Hétköznapokon csak a feleség és a két gyerek tartózkodik otthon. A családfő Berentén, a budapesti’Április 4. Gépgyár kirendeltségén dolgozik. Közel két évtizede a gyár alkalmazottja, s ez alatt az idő alatt bejárta szinte az egész országot, az ország valamennyi erőművét. Hogy mennyit keres a férje, erre Erdei Árpádné 2500— 2600 forintot mondott. Hogy mire telik ebből, az részben a lakásban lemérhető. A szép berendezésen, a televízión, a gáztűzhelyen, a mosógépen és a rádión. Minden van, ami ma egy háztartásban szükséges. A kereset egy része, és most már egyre nagyobb része a gyerekek neveltetéséhez kell. A kislány — ő a nagyobbik — már gimnáziumba jár Tiszalökre, sokba kerül a fiú zongorázni tanul. „Jó-e a tsz-ben dolgozni V* — Nem élünk mi rosszul — mondta az asszony — de most már a tsz-eseknek is jól megy. Ott vannak Pentiék. kocsit vettek a fiúknak. A férjem kezdettől fogva ipaMiért mondhatta, hogy nincsen nekivaló, amikor van? Miért? Sógornőm arcán, amikor kérdőre vonom, szétterül a mosoly. De nem hunyorít és nem kacsint hozzá, hanem komollyá válik, s úgy mondja. — Csak neked mondom meg, nem akarunk neki adni... Látja rajtam, hogy a további magyarázatot is szeretném, ezért folytatja. — Tudod, amikor még újság volt az eper, elvitt egy pár kilót. És annyira ízlett neki — ő mondta el, onnan tudom — hogy alig hagyott belőle valamit a családnak. Amikor pedig elkapta a nas- menést, arra fogta,. hogy permetezve volt. S ezt — hisz ismered meddig állott benne mindig a szó — úton útfélen — hangoztatta. Érted most már? — Értem, bólintottam. Csak azt nem — folytattam magamban későbben a gondolatsort — hogy csendes, szinte szófukar sógornőm, kitől tanulhatta, ezt az úriasszonyokat is meghazudtoló szódiplomáciát? Vajon kitől™? Szállási László ros, miskolci, mit tehetnénk mást, muszáj hogy eljárjon. Ellentéte a József Attila utcai háznak. Mutatja — a porta is — akik benne élnek, gazdálkodók. Kukoricagóré, istálló, aprójószág és a mezei munka ezernyi jele látható az udvaron. Petőfi utca 42. Urbán Jánosné, ötven év körüli asszony, az udvaron mos, géppel. A férje a határban dolgozik, a Dózsa Termelő- szövetkezet tagja. Beszélgetésre nem a tiszta szobában ülünk le, hanem oda, ahol a család állandóan tartózkodik. Ágyakkal telezsúfolt kis helyiség és még valami más, ami pár éve nem volt ott: televízió, rádió. Az asszony dicséri a termelőszövetkezetet. Miért ne lenne jó ott dolgozni. A férje a tavalyi év után 8500 forint készpénzt, 21 mázsa életet (kenyérgabonát és egyéb természetbeni juttatást kapott. A kenyérgabona és egyéb termények ára körülbelül 12 ezer forint. — Nem panaszkodom, mert van még négy szarvasmarha, neveltünk tavaly öt sertést. Jaj, de nagyon sokat kell ám ezért dolgozni. Két család felnevelte gyermekeit. Alig egy hónapja volt az esküvőjük. Az ifjú férj Sárospatakon, a vízügynél gépkezelő, betanított munkás, 2000 forintot keres. A fiatalasszony kosarakat fon. A Polgári Háziipari Szövetkezet Tiszadadán kosárfonó-részleget alakított, s a falu néhány asszonya darabbéres munkát végez. Egy papírkosárért (francia exportra készül) 10 forintot kapnak. Hat-hét darabot tudnak elFestes Illusztris vendég érkezett egyik vállalatunkhoz. Megtudták, mikor érkezik — és hogy szebb legyen az épület — a vezetőség gyorsan elrendelte az irodák festését. A dolgozók örültek a festésnek, bár igazán kibírt volna az épület pár évet festés nélkül. Csak akkor néztek nagyot, amikor a festők csak a földszinten és az első emeleten állították fel állványaikat. Ugyanis az igazgató irodája ott van »és a kedves vendég csak itt nézett szét. Patyomkin is megdicsérte volna a módszert... Végrehajtás Sokadik felszólítást kapta ismerősöm a városgazdálkodási vállalattól, hogy a víz4 ÍGÉRET üt j a vitásra A Kelet-Magyarország június 6-i számának Fórum rovatában közölte Király Béla levelezője észrevételét a sza- mostatárfalvi bekötő út állapotáról. A szóban forgó útszakasz az ősszel még gödörmentes volt, de az olvadás következtében burkolatkárok keletkeztek, melyeket március—április hónapban már kijavított az illetékes mátészalkai útmester- ség. Sajnos azonban a korszerűtlen, nem teherbíró útszakaszon az aránytalan nagy forgalom miatt újabb károk keletkeztek. Ezeknek megszüntetését az útmesterség május—június hónapra ütemezte, de anyaghiány miatt még nem tudták végrehajtani. Ismerjük a kifogásolt szakasz állapotát, javítását for* készíteni naponta. A fiatal házasok szülei termelőszövetkezeti tagok és hogy mennyi lehet a jövedelmük, Kovács Jánosné nem tudja. Látja viszont, hogy szülei és férjé* nek szülei jól boldogulnak. „Gondolom, ott kevesebb a pénz " — Természetesen nem jó, hogy a férjem éljár dolgozni, dehát mit csináljon? Itt helyben nincs neki való munka és gondolom, a tsz-ben keve« sebb is a pénz. A feltett kérdésre: „Érdemes-e eljárni dolgozni?” — úgy gondoljuk, a fentiek még nem adnak teljes választ. Ahhoz, hogy az ítélet teljes legyen, meg kell említeni, hogy a hetente eljáró ipari munkás — bármennyit keres is — havonta csak négyszer látja családját, munkásszálláson lakik, szabad idejéből az utazás sokat elrabol. Természetesen a mezőgazdasag- ban dolgozók munkája sem egyszerű. Soha nem „blokkol”, a napi munkaidő számára nem nyolc óra, nyáron többnyire kétszer nyolc. Arra berendezkedni, hogy egy családfő egy egész életen át eljáró legyen, ma már nem feltétlenül szükséges, anyagi előnye egyáltalán nincs. De ha a fiatalok a mezőgazdaságban végzendő munkát sokallják, ennek már csak részben van alapja. A kemizólás, a gépesítés egyre jobban szűkíti a munkaidő határát. És hát a kereset. Elég összehasonlítani Erdei Árpádék és Urbán Jánosék példáját. Seres Ernő díjat és futésdíjat fizesse 'le, mert ha nem, akkor.. Aa összeg változó volt. Egyik felszólításon 800, a másikon 300 forint és így tovább, minden felszólításra más összeg került. Ismerősöm, miután semmilyen elmaradása nem volt, nem fizetett. Ügye a bíróságra került. A bírósági felszólítás után bement a vállalathoz egyeztetni. Több mint félórát állt1 egyik lábáról a másikra — itt nem szokás leültetni az „ügyfelet” — és az egyeztetésnél kiderült, hogy többet fizetett be, mint kellett volna. És most jön a meglepetés. Ha már így áll a dolog, akkor fizessen be a bíróságnak 20 forintot, mert a végrehajtási költséget valakinek fizetni kell... De miért neki? (balogh) fosnak és szükségesnek tartjuk, ezért a munkát a közeljövőben el is végeztetjük. KPM Közúti Igazgatóság Nyíregyháza AGGÓDÓ SZÜLŐKNEK A lap május 21-i számában „Aggódó szülők” címmel közölte egyik olvasója levelét. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy a nyíregyházi Szamuely tér gyalogos- és járműforgalmának átrendezése napirenden szerepel. Végleges megoldásra csak a kisvasúti forgalom megszűnése és a sínek felszedése után kerülhet sor. Addig kérjük a lakosság megértő türelmét. Nyíregyháza Városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya Olyasóink panaszára válaszol az illetékes
