Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
T9Ä0 jdníús üt. S eféaf DOKUMENTUM e* {Folytatás a 2. oldalra!) Az emberiség lelkiismerete, józan ítélőképessége nem bé- kélhet meg az imperializmus bűntetteivel. Az imperializmus két világháborúért felelős, amelyek sok — tízmillió ember • — életet követeltek áldozatul. Az imperializmus olyan eddig példa nélkül álló katonái gépezetet teremtett, amely óriási emberi és anyagi erőforrásokat nyel el; fokozza a fegyverkezési versenyt, évtizedekre előre megtervezi az új fegyverek gyártását és termonukleáris világháború veszélyét hordozza magában, amelynek tüzé- ben százmilliók semmisülnének meg, egész országok válnának sivataggá.v Az imperializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere. Az imperializmus mindenütt ahol teheti, támadást indít a demokratikus jogok és a szabadságjogok ellen, belegázol az emberi méltóságba, szítja a fajgyűlöletet. Az imperializmus felelős százmilliók nélkülözéseiért és szenvedéseiért. Az imperializmus a fő vétkes abban, hogy Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országaiban óriási tömegek kénytelenek nyomorban, betegségben. írástudatlanságban, elavult társadalmi viszonyok között élni. hogy egész népcsoportokra kihalás vár. Hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevékenységének. amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre, a munkásosztálynak. a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek — egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni, az emberiséget áz imperializmustól — ez a küldetés jutott a ’ munkásosztály, s minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol. 2. r A szocialista világrendszer — az imperialistaellenes harc döntő ereje. Minden felszabadító harc semmi mással nem pótolható támogatást kap tőle és mindenekelőtt a Szovjetuniótól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, a nemet fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban, a forradalom győzelme Kínában és egy sor más európai és ázsiai országban, Amerika első szocialista államának, a Kubai Köztársaságnak a megalakulása, a 14 országot magában foglaló szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése, a szocializmus ihlető hatása az egész világra — megteremtette a történelmi haladás meggyorsításának előfeltételeit, új távlatokat njitott meg a haladás és a szocializmus világméretű győzelme előtt. A szocializmus megmutatta az emberiségnek az imperializmustól való megszabadulás távlatát. Az az új társadalmi rend, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonán és a dolgozók hatalmán alapul | képes biztosítani a nép érie- 1 keinek megfelelő tervszerű ; és válságoktól mentes gazda- sáai feilődést, képes biztosítani a dolgozók társadalmi és politikai jogait, megteremteni az előfeltételeket az igazi demokráciához, a széles néptömegek tényleges részvét aiá- hez a társadalom igazgatásában, a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez, a nemzetek egyenjogúságához és barátságához. A gyakorlatban bizonyosodott be. hogy csakis a szocializmus képes megoldani az emberiség előtt álló mélyreható problémákat. A szocializmus világrendszere mindenekelőtt növekvő gazdasági • hatalmával járul hozzá az imperialistaellenes erők közös ügyéhez. A szí cialista rendszer országainak gyorsan . fejlődő . népgazdasága, amely a gazdasági. növekedés . üteme tekintetében megelőzi a kapitalista államokat. a szocializmus élre terese a tudományos-műszaki haladás több ágazatában, a világűrbe vezető utak megnyitása a Szovjetunió révén — a szocialista országok népei áltál végzett alkotómunkának e reális eredményei döntő módon elősegítik a béke, a demokrácia és a szocializmus erőfölényét az imperializmussal szemben. A szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben lehetőség nyílik az új rendszerben rejlő hatalmas tartalékok lényegesen teljesebb felhasználására. Ezt előmozdítja azoknak a tökéletesebb gazdasági és politikai formáknak kidolgozása és alkalmazása, amelyek méláz új társadalmi szerkezet alapján fejlődő érett szocialista társadalom szükségleteinek felelnek meg. A szocializmus építése és további tökéletesítése a munkásosztály által ösztönzött és vezetett széles néptömegek támogatásán, részvételén és kezdeményezésein alapszik. A kom munista párt az egész szocialista társadalom élcsapataként jelentkezik. A dolgozók egyre nagyobb politikai aktivitása, társadalmi szervezeteik öntevékenységének kibontakoztatása, a személyiség jogainak 'kiterjesztése, a bürokratikus jelenségek elleni kérlelhetetlen harc, a szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése gvaraoítja a szocializmus erőit és előmozdítja az egész nép akarat- és akcióegységét. A szocialista ,. demokrácia tökéletesítése. • a termelőerők fellendítése, a politikai és kulturális haladás, az emberi és erkölcsi értékek fensőbb- sége növeli a szocializmusnak az egész világ dolgozóira gyakorolt hatását, szilárdítja hadállásait az imperializmus ellen, folyó, világraszóló jelentőségű harcban. A gyakorlat megmutatta, hogy a szocialista átalakulás, az új társadalom építése bonyolult és hosszú folyamat, s elsősorban a hatalmon lévő kommunista- és munkáspártoktól, e pártoknak ama képességétől, hogy marxista- leninista- módon oldják meg a szocialista fejlődés problémáit — függ azoknak a hatalmas lehetőségeknek a kihasználása. amelyeket az új társadalmi rendszer nyújt. A tudomány térhódítása a gazdasági és társadalmi élet különböző területein, a tudományos-műszaki forradalom révén megnyíló lehetőségek teljes kihasználása, a gyorsí- tott ütemű gazdasági fejlődés érdekében és a társadalom minden tagja szükségleteinek kielégítése érdekében — le- hetővé válik a tulajdon szocialista jellege, a termelés tervszerű megszervezése. a fizikai és szellemi munka képviselőinek a népgazdaság vezetésében és igazgatásában való aktív részvétele révén. A kapitalizmus és a szocializmus történelmi versenyében egyik fő területté vált tudományos-műszaki forradalom széles körű kibontakoztatása a szocialista társadalom fejlődésének fontos feltétele. A szocialista világrendszer létrejötte a világban folyó osztályharc alkotó része. A szocializmus ellenségei nem mulaszthatnak el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy megkíséreljék aláásni a szocialista államhatalom alapjait, hogy lehetetlenné tegyék a társadalom szocialista átalakítását, és hogy visszaállítsák a maguk uralmát. Az 'ilyen kísérletek határozott visszautasítása a munkásosztály vezette nép tömegekre és a munkásosztály élcsapatára támaszkodó szocialista államhatalom elengedhetetlen funkciója. A szocializmus védelme — a kommunisták nemzetközi kötelessége. Minden egyes szocialista ország fejlődése és erősödése az egész szocialista világrendszer előrehaladásának fontos fel- télete. Minden egyes szocialista ország népgazdaságának sikeres fejlődése, társadalmi viszonyainak tökéletesedése, minden oldalú haladása, egyaránt szolgálja a népnek és a szocializmus közös ügyének érdekeit. A szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak legfontosabb feladata ezen országok sokoldalú együttműködésének fejlesztése' ‘és újabb sikerek biztosítása a két világrendszer gazdasági versenyének döntő területein, a tudományos es technikai haladásban. A két rendszer közötti harc élesedésének körülményei között ez a verseny megköveteli, hogy a szocialista rendszer — kiindulva a szocialista államok alapvető érdekeinek és céljainak közösségéből, a marxizmus—leninizmus elveiből, amelyeken ezen államok politikája alapszik —, mindinkább támaszkodjék a szocialista nemzetközi munka- megosztásra és a szocialista országok önkéntes kooperációjára, amely kizárja a nemzeti érdekek mindenfa ita csorbítását, biztosítja külön- külön minden ország felemelkedését. és az egész szocialista világrendszer erejének gyarapodását. Szakadatlanul növekvő gazdasági és védelmi erejére támaszkodva, a szocialista világrendszer lebéklyózza az imperializmust, korlátozza lehetőségeit az ellenforradalom exportjára és internacianalista kötelességét teljesítve, növekvő segítséget nyújt a függetlenségért és a szabadságért harcoló népeknek, megszilárdítja a békét és a nemzetközi biztonságot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, addig a Varsói Szerződés szervezetére fontos feladat hárul, a szocialista országok biztonságának oizeo- sításában, az imperialista hatalmak katonai támadásával szentben, a béke fenntartásában. A szocializmus sikerei, a világesemények menetére gyakorolt befolyása, az imperialista agresszió ellen folytatott harcának hatékonysága jelentős mértékben függ a szocialista országok összefogásától. A szocialista országok akcióegysége valamennyi antiimperiálista erő összefogásának fontos tényezője. A nemzetközi kapcsolatok új típusának kialakulása, a szocialista államok testvéri szövetségének fejlődése — bonyolult történelmi folyamat. A szocialista forradalom győzelme után a szocializmus építése, amely az általános törvényszerűségek alapján megy végbe, sok országban ’különböző formákban bontakozik ki, a konkrét történelmi feltételeknek és a nemzeti sajátosságoknak megfelelően. E folyamat sikeres, fejlődése feltételezi a proletár internacionalizmus elveinek szigorú betartását, a kölcsönös segítségnyújtást és támogatást, az egyenjogúságot, a szuverénitást, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozást. A szocializmus természetéből hiányoznak a kapitalizmusra jellemző ellentmondások. Amennyiben az eltérő gazdasági fejlettségi fokból, társadalmi struktúrából és nemzetközi helyzetből kifolyólag, illetve a nemzeti sajátosságokkal kapcsolatban ilyen vagy olyan nézeteltérések merülnek fel a szocialista országok között, ezeket a nézeteltéréseket a proletár internacionalizmus alapján, elvtársi megvitatás és önkéntes, testvéri együttműködés útján sikeresen meg lehet és meg is kell oldani. Az ilyen nézeteltéréseknek nem szabad megbontaniok a szocialista államok imperialistaellenes egységfrontját. A kommunisták látják a szocialista világrendszer fejlődésének nehézségeit. A szocialista rendszer azonban a társadalmi-gazdasági rend azonosságára, a szocialista országok alapvető érdekei- . nek és céljainak egybeesésére épül. Ez az azonosság a záloga annak, hogy sikerül majd a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapjáé megoldani a fennálló nehézségeket és még jobban megerősíteni a szocialista rendszer egységét. A kapitalizmus fellegváraiban —•■ amint ezt a legutóbbi idők eseményei is bizonyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialistaellenes mozgalom fő mozgató ereje a munkásosztály. A jelenlegi időszakot az jellemzi, hogy a munkásosztály, a széles dolgozó, tömegek fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért is. A saját létfontosságú, érdekeiket védelmező dolgozók egyidejűleg a demokratikus szabadságjogokért és a szociális jogokért is harcolnak. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőke uralmi rendszerét, politikai hatalmát veszik célba. A' széles néptömegek mindinkább az ember kizsákmányolásán alapuló gazdasági és társadalmi rend gyökeres megváltoztatását kívánják. A munkásság nagy osztálycsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait. Előhírnökei olyan új osztályütközeteknek, amelyek meghozhatják az alapvető társadalmi átalakulásokat, a szocialista forradalmat, a más dolgozó rétegekkel szövetséges munkásosztály hatalmának megteremtését. Az utóbbi idők osztályütközetei csapást mértek a neo- kapitalizmus és á reformizmus hívei által' terjesztett illúziókra, s újult erővel igazolták a marxizmus—leninizmus alaptételeit. A kommunista és' munkáspártok a jobb és ;,bal”-oldali opportunistáktól eltérően, nem állítják szembe a mélyreható gazdasági és szociális követelésekért, a fejlett demokráciáért folytatott harcot a szocializmusért ' vívott ; harccal, hanem azt e harc • részének tekintik. A radikális demokratikus átalakulások; amelyeket a monopóliumok, s azok gazdasági uralma és politikai hatalma ellen vívott harc eredményez majd, elő fogjak segíteni,' hogy még szélesebb tömegek ismerjék fel a szocializmus szükség- szerűségét. A kialakult új helyzetben még nyilvánvalóbb lett, hogy szükség van a munkásosztály egységére. A reformista koncepciók válságát megerősítik a tények, a munkásmozgalom harci tapasztalatai, az opportunizmus határozott bírálatával egyetemben, ami változatlanul feladata a kommunista és munkáspártoknak. A szociáldemokrácia . soraiban differenciálódás megy végye, s ez a vezetőségben is tükröződik. A szociáldemokraták egyes vezérei a monopoltőke, a kapitalizmus védelmére keltek. Mások hajlanak arra, hogy tekintetbe vegyék a dolgozó tömegek követeléseit, gazdasági és szociális téren, a békéért és a haladásért vívott harc kérdésében. E kommunisták döntő jelentőséget' tulajdonítanak a munkásosztály egységének, s a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal való együttműködés mellett foglalnak állást, hogy haladó demokratikus rendszert teremtsenek meg ma és felépítsék a szocialista társadalmat a jövőben. Minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megvalósuljon ez az együttműködés. Síkra- szállnak a társadalom megújhodásában érdekelt más demokratikus pártokkal és szervezetekkel való együttműködésért is. Az ezen az úton való előrehaladáshoz természetesen arra van szükség, hogy a szocialista pártok és a szocializmus mellett állást foglaló egyéb politikai szervezetek határozottan leszámoljanak a burzsoáziával folytatott osztályegyüttműködés politikájával, s a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott hatékony harc politikáját folytassák. Fontos szerepet játszanak a monopóliumok elleni harcban a szakszervezetek, a dolgozók legszélesebb tömegszer- vezetei. Szerepük még nagyobb lehetne, ha a kapitalista világban a szakszervezeti mozgalom nem lenne szétforgácsolt.' Annáik ellenére, hogy egyes vezérek mesterséges akadályokat gördítenek a különféle irányzatú szakszervezetek nemzeti és nemzetközi akcióegységének útjába, az utóbbi években fokozódott a szak- szervezeti mozgalom ilyen egységére való törekvés, A kommunisták következetes hívei a nemzeti és a nemzetközi szakszervezeti egységnek. A munkásosztály valamennyi pártjának és szak- szervezetének akcióegységét célzó kommunista irányvonal fokozódó támogatásra talál. Az egység irányvonala növeli a munkásmozgalom lehetőségeit az imperialistaellenes harcban, lehetővé teszi, hogy bevonják ebbe a harcba a proletariátusnak azt a részét, amely mindezideig szervezetlen vagy a burzsoá pártokat követi. A kommunisták úgy fogják tökéletesíteni politikai és ideológiai tevékenységüket, hogy megvalósuljon a munkásosztály egysége. A monopóltőke uralma, az. hogy a monopolista állam „mezőgazdasági programokat” hajt végre, a kis- és középparasztság mind nagyobb részének elnyomorodását idézi elő. Az utóbbi időben ez a parasztság fokozódó ellenállást tanúsít ezekkel az intézkedésekkel szemben, tömé ges megmozdulásokra vállalkozik, amelyeket a városi dolgozók is támogatnak. A munkások és parasztok szövetségének erősítése — a monopóliumok és hatalmuk ellen vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytőke semmibe veszi a városi középréteg többségének létfontosságú érdekeit, A lakosság középrétegeinek széles tömegei éppen ezért annak ellenére, hogy'soraikban nincs egység és e rétegek különösen fogékonyak a burzsoá ideológia iránt, síkraszállnak érdekéik védelmében, bekapcsolódnak az általános demokratikus követelésekért vívott harcba. Egyre inkább növekszik közöttük az a felismerés, hogy a munkásosztállyal való közös akciók létfontosságúak. Korunkban, amikor a tudomány közvetlen termelőerővé válik, az értelmiség mindinkább a bérmunkások sorába kerül. Társadalmi érdekei összefonódnak a munkásosztály érdekeivel, alkotó törekvései a monopolista tulajdonosok érdekeibe ütköznek, akik számára mindennél fontosabb a profit. Noha lényegbe vágó különbség mutatkozik az értelmiség különféle csoportjainak helyzetében, mégis az értelmiségnek mind nagyobb része kerül konfliktusba a monopóliumokkal és a kormányok imperialista politikájával. A burzsoá ideológia válsága és a szocializmus vonzereje elősegíti, hogy az értelmiség az imperialist,ael- lenes harc útjára lépjen. A szellemi és fizikai dolgozók szövetsége egyre jelentősebb erővé válik a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért, a termelés, a kulturális intézmények és a tájékoztatás demokratikus ellenőrzéséért, az oktatásnak a nép érdekét szolgáló fejlesztéséért vívott harcban. A parasztság, a városi középrétegek és az értelmiség érdekeinek közeledése a munkásosztály érdekeihez, együttműködésük fokozódása — a monopolista hatalom társadalmi bázisának összeszűkülésére vezet, élezi a monopóliumok hatalmának belső ellentmondásait és elősegíti a széles nép tömegek mozgósítását a monopóliumok, az imperializmus elleni harcra. A közélet fontos tényezőjévé vált Nyugat-Európában, Amerikában, Japánban, Törökországban és más országokban az ifjúság egyre nagyobb része és fokozódó politikai aktivitása. Az ifjúság megmozdulásai a jelenlegi burzsoá társadalom mély válságát tükrözik. A dolgozó — s mindenekelőtt a munkásifjúság, amely szuperkizsákmányolásnak van kitéve és a kapitalizmus körülményei között semmilyen távlatot sem lát maga előtt, egyre tevékenyebben kapcsolódik be az osztályharcba, belep a szakszervezetekbe, a kommunista és más demokratikus szervezetekbe. A diákság széles tömegei nemcsak az elavult oktatási rendszer hiányosságai elien lépnek fel, nemcsak azért a jogukért harcolnak, hogy sa.iat szervezeteik legyenek és hatékonyan részt vehessenek az oktatási intézmények irányításában, hanem az uralkodó osztályok politikája ellen is. A vietnami nép harcától es az imperializmus ellen vívott hősi harc más példáitól lelkesítve, mind több fiatal vesz részt a nagyszabású népi megmozdulásokban az imperializmus ellen, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. A kommunisták nagyra be. csülik az ifjúsági mozgalom fellendülését, s aktívan részt vesznek benne. Terjesztik a tudományos szocializmus eszméit, megmagyarázzák az ifjúságra esetleg befolyást gyakorló különféle álforradalmi eszmék veszélyességét, igyekeznek segíteni, hogy megtalálják a helyes utat az imperializmus ellen, érdekeik védelmében vívott harcban. Az ifjúság előtt csakis a munkásmozgalommal és kominu. nista élcsapatával való szoros kapcsolat nyithat valóban forradalmi távlatokat. Korunk fontos jellegzetessége a nők tömeges részvétele az osztályharcban, az antí- imperialista mozgalomban es a békéért folyó harcban. Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni tömeges megmozdulásokban nyilvánul meg. Emelkedik a termelésben és más tevékenységi szférákban foglalkoztatott nők száma, növekszik politikai öntudatuk, erősödik harcuk a gazdasági és szociális jogokért. A dolgozó nők követelik; hogy vessenek véget mindenfajta megkülönböztetésnek) munkájuk bérezésében, követelik a teljes egyenjogúságot az állampolgári jogok tekintetében, intézkedéseket követelnek az anyaság védelmére, stb. Mind aktívabban vesznek részt a munkás- es demokratikus erők harcaiban, egyre nagyobb számban lépnek be a szakszervezetekbe. A kommunista pártok, amelyeknek tevékenységében egyenlő jogokkal vesznek részt a nők, határozottan támogatják követeléseiket, és a nők egyenjogúsítását az általános demokratikus mozgalom fontos elemének tekintik. A szocialista országokban biztosítva van a nők teljes egyenjogúsága és ezeknek az országoknak a példája komoly vonzerővel bír a kapitalista világban élő nők harca szempontjából. A társadalmi ellentmondások erőteljes éleződésének eredményeképpen sok kapitalista országban nyílt meg a lehetőség a forradalmi munkásmozgalom monopóliumellenes és imperialistaellenes alapon nyugvó szövetségére a hívők széles tömegeivel. A katolikus egyház és néhány más vallás ideológiai válságban van, amely megrendíti évszázados koncepcióikat és kialakult szerkezetüket. Egyes országokban növekszik a kommunisták együttműködése és gyarapodnak közös akcióik a katolikusok, valamint más vallásúak széles demokratikus tömegeivel; nagyon időszerűvé vált a párbeszéd ezen erők között olyan kérdésekben, mint a háború és béke, kapitalizmus és szocializmus, neokolonializmus és a fejlődő országok; rendkívül időszerűek az imperializmus ellen, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott közös akciók. A kommunistáknak (meggyőződése, hogy éppen ezen az úton — a széles körű kapcsolatok és a közös akciók útján — haladva válik a hívők tömege az imperialistaellenes harc és az alapvető társadalmi változások aktív erejévé. Az egységes monopólium- ellenes és imperialistaellenes (Folytatás i l oldalon]
