Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
1 oldal 1989 június ff. KELFT-MAGYARORSZÁÖ DOKUMENTUM (Folytat áe a* 1. oldalról) amerikai haladó erők és az egész forradalmi mozgalom támogatásával állhatatosan védelmezi szuverenitását és szabadságát, s ezzel a .szocializmus előretolt állását az amerikai földrészen. Európában működik az északatlanti tömb — az imperialista agresszió és kalandok fő eszköze. Tengelye — Washington és Bonn szövetségé. Az Egyesült Államok, az, NSZK és Anglia vezető körei az európai népek akaratával nem törődve, mindent elkövetnek, hogy meghosszabbítsák e tömb életét, erősítsék szervezetét, s fenntartsák az Egyesült Államok „katonai jelenlétét” az európai kontinensen. Főképp a NATO segítségével újjászületett és megerősödött a nyugatnémet imperializmus — a háborús veszély fő tűzfészke Európa szívében. A Német Szövetségi Köztársaságban, ahol a neonácizmus és a militarizmus mindjobban erőre kap, az imperialista vezető körök a második világháború eredményeinek revízióját és számos európai állam határainak megváltoztatását célzó revansista programmal lépnek fel. Ez a politika, amely mindenekelőtt az első német szocialista munkás-paraszt állam — a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányul, az összes európai népek biztonságát és a világbékét fenyegeti. Fontos szerepet játszanak az imperialista tervekben a Földközi-tenger térségének országai. Az amerikai imperializmus, amely jelentős katonai támaszpontokkal rendelkezik Spanyolországban, a harcoló spanyol nép akarata ellenére támogatta és támogatja a Franco-rendszer fennmaradását. A Földközi-tenger térségében a politikai és katonai nyomás állandó eszközéül szolgál az amerikai 6. flotta és a katonai támaszpontrendszer, amely veszélyezteti a népeket, a' békét Ügyét e.b ■„ ben a térségben. A ciprusi helyzet többszöri kiéleződése és a görögországi fasiszta puccs az imperialisták műve,' akik támogatják az ezredesek juntáját. Délkelet-Ázsia, a Távol-Kelet — az egyik fő térség, ahol az- imperialisták az agresszió és a háborús kalandok politikáját folytatják, A SEAOT*t, az ANZUS-t, az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerződést kiegészíti, hogy az amerikai fegyveres erők tényleges megszállás alatt tartják a Csendes-óceán és az Indiai-óceán délnyugati részét. Ez ,az egész rendszer mindenekelőtt az ázsiai szocialista országok, e térség nemzeti felszabadító mozgalmai, valamint semleges és el nem kötelezett államai ellen irányul. Az amerikai imperialisták változatlanul megszállva tartják Tajvan szigetét, a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen részét, meggátolják, hogy a népi Kína megkapja' törvényes jogait az ENSZ-ben. ,Az , amerikai imperialisták folytatják fegyveres provokációikat a Koreai Népi Der mokratikus Köztársaság ellen, katonailag . megszállva tartják. Dál-Koreát, önkényes- kednek, elfojtják az ország szabadságáért és újraegyesí-. téséért küzdő haladó erőket. Agressziós cselekedeteket hajtanak végre Laosz ellen és provokációkat Kambodzsa ellen, hatalmas katonai támaszpontokat létesítettek Thaiföldön és ezeket szüntelenül bővítik. Erős nyomást gyakorolnak Indiára azzal a céllal, hogy az feladja az el nem kötelezettség és a független gazdasági fejlődés politikáját, Az imperialisták támogatták az indonéziai népellenes puccsot, amelynek során a kommunisták és más demokraták százezreit irtották ki. Indonézia reakciós köre. folytatják a véres leszámolást, ami az indonéz forradalom vívmányainak felszámolására vezet és azzal a veszéllyel fényeget, hogy az ország elveszti függetlenségét. Megnövekedett az imperializmus aktivitása egés2 sor afrikai országban. Az imperializmus iparkodik megállítani a felszabadító harc kibontakozását, megőrizni és megszilárdítani hadállásait a kontinensen. Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, Nyugat-Németor- szág és Japán imperialistái széles körűen élnek itt a gazdasági, politikai, ideológiai behatolás és leigázás neokolonialista módszereivel, Az 'imperiali.zmüs terveinek megvalósítása érdekében hajtott végre Kongóban (Kinshasa) fegyveres beavatkozást. reakciós államcsínyeket szervezett Ghánában és más országokban, Nigériában az ország széttagolásának szándékával mesterkedett, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Rhodesiában támogatja a fasiszta, fajüldöző rendszereket, politikai és katonai támogatásban részesít reakciós és nemzetellenes klikkeket, államközi konfliktusokat és törzsi viszályokat szít. Felveszi fegyvertárába a monopóliumok gazdasági nyomását és expanzióját is. A portugál gyarmatosítók a fegyver erejével és a NATO segítségére támaszkodva igyekszenek megtartani birtokaikat. Az amerikai imperializmus fokozza gazdasági behatolását, valamint politikai, ideológiai és kulturális beavatkozását La- tin-Amerikában. Szövetségben a helyi reakció erőivel, olyan politikát folytat, amelynek célja az. hogy megakadályozzon más népeket Kuba példájának követésében. Szembeszegül minden olyan lépéssel, amely a gazdasági és a valóságos politikai függetlenség elérését célozza. Az amerikai imperializmus ezért terjesztette elő a „szövetség a haladásért” programét. Ebből a célból folyamodik az uralom új, leplezett formáihoz. Politikája szolgála tába állítja az amerikai államok szervezetét és az Ameri- ka-közi katonai szövetséget, erőfeszítéseket tesz az úgynevezett „Amerika-közi béke- fenntartó erők” létrehozására,... jgyeksztk jogot vindikálni magának bárméfy latinamerikai' ország jügyeibe való katonai beavatkozásra; : úgy. mint ahogyan ezt a Dominikai Köztársaságban és Pana-_ mában tette. Az amerikai imperialisták reakciós diktatúrákat támogatnak és honosítanak meg, részben államcsínyek útján, erősítik a szakadár tevékenységet a szakszéívezeti mozgalomban, kiszélesítik befolyásukat a fegyveres és rendőri erők kötelékeiben, ■ a népi mozgalmat sújtó megtorló, intézkedéseknek, sugálímaknak. Közvetlenül , részt vettek egyes latin-amerikai országokban . a parti.zánellenes katonai akciókban. Az Egyesült Államok imperialista politikája azonban súlyos nehézsé gekbe ütközik. Nem sikerült stabilizálnia a reakciós rendszereket, és nem sikerült kieszközölnie az összes kormány beleegyezését az „Amerika-közi békefenntartó erők” létrehozásához. A „szövetség a haladásért” program vereséget szenvedett. Más imperialista hatalmak, különösen Nyugat-Németor- szág és Japán, szintén erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megerősítsék pozíciókat ezen a földrészen. Az imperialista agresszió egész politikája, amely fenyegeti a világbékét, s a népek biztonságát, valamint nemzeti, függetlenségét, a kapitalista országokban — tekintet nélkül a politikai, felfogásbeli és világnézeti, különbségekre — a munkásosztály, a parasztság, az ifjúság és a diákság, valamint a legszélesebb tömegek növekvő ellenállásába ütközik. Az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen tiltakozó hatalmas mozgalom támogatja az egész amerikai imperialista politika, valamint az ezt támogató kormányok pöli ti kája ellen fellépő demokratikus erők harcos megmozdulásait. A vietnami nép hősies harca Japánban és más-ázsiai országokban; kiszélesüétte az amerikai katonai- támaszpontok megszűntetéséért és- az ezeket az országokat a Pentagon politikájával összekapcsoló szerződősek felmondásáért indított mozgalmat. Még az Egyesült Államokban is —magában az agresszió kiindulási pontjában — tömegmozgalom indult a háború és a militarizmus ellen. Nyugat-Európóban az agresszív NATO ellen, valamint' az államközi kapcsolatok normalizálásáért és az együttműködés fejlesztéséért, az európai biztonság biztosításéért indított mozgalomba a lakosság egyre nagyobb rétegei kapcsolódnak be. Nyugat-Ne- metországban is növekednek azok az erők. amelyek ■ aktívan fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen. Azok ban az országokban, ahol amerikai katonai támaszpontok vannak ma is, egyre hangosabban követelik az agresszió e bástyáinak felszámolását. A latin-amerikai népek harcolnak az elnyomás, belügye- ikbe való leplezetlen amerikai imperialista beavatkozás eilen. A munkások sztrájkmozgalma, a parasztság megmozdulásai, a diákság és más rétegek akciói arról tanúskodnak, hoBy a széles nép tömegek az egész kontinensen egyre erősebb ellénállást tanúsítanak az Egyesült Államok diktátumával és az amerikai katonai tervekkel szemben. Egyes országokban a forradalmi erők az oligarchia és az imperializmus uralmával szemben a fegyveres harc eszközéhez nyúlnak. A demokratikus és antiim- perialista harc élén a kommunista- és munkáspártok állnak. A reakciós kamarillék hiába üldözik őket, bátran és önfeláldozóan harcolnak a tömegek követeléseinek kielégítéséért és a forradalmi átalakulásokért. Az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fellendülése erős csapást mért az imperialista pozíciókra ezeken a földrészeken.’ Az ottani népek a komoly nehézségek ellenére folytatják a harcot a kolo- nializmus és a neokolonializ- mus elljen, .s ezzel:' kiveszik a részüket -föl, -általángs táma-- dásból.^a-z "imperializmus , ellen. Az utolsó évtized eseményei még erőteljesebben leplezték le az amerikai imperializmust, mint . a világ ki- zsákmányolóját és csendőrét, s a felszabadító mozgalmak engesztelhetetlen ellenségét. Az amerikai monopóliumok befészkelték magukat számos ország gazdaságába.. Ezekben az országokban növelik tőke- befektetéseiket. s igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a gazdasági kulcspozíciókat. A nyugatnémet imperializmus, miközben növeli gazdasági-erejét, hadigépézetét is kiépíti. Az. atomfegyver, birtoklására törekszik, fokozott erőfeszítéseket tesz a nyugat-európai hegemónia- megszerzéséért Szembehelyezkedik minden olyan intézkedéssel, amely a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhülésére vezetne, a neo- kolonializmus és a terjeszkedés politikáját folytatja az ázsiai, afrikai és latin-améri- kai országokkal szemben. Angiia — a brit imperializmus gyengülése ellenére — továbbra is az egyik fő imperialista hatalom, amely neokolonialista módszerekkel igyekszik megőrizni afrikai, ázsiai, karib-tengeri és közel-keleti pozícióit, de olykor közvetlen katonai intervencióhoz is folyamodik. A világpolitika fő kérdéseiben az Egyesült Államok egyik legaktívabb partnere. A NATO- ban az egyik vezető agresz- sziv erő és szorosabb szövetségét igyekszik kiépíteni Nyugat-Németországgal. Erősödik a japán imperializmus és fokozza terjeszkedését, főleg Ázsiában. Japánban újra felüti fejét a rnili- tarizmüs. Az ottani vezető körök, amelyeket számos kötelék fűz' össze az amerikai imperializmussal, ténylegesen a Vietnam ellen háborút viselő Egyesült Államok egyik fegyvertárává tették az országot és részt vesznek a koreai nép ellen folytatott mesterkedésekben A francia imperializmus tartani, és erősíteni próbálja világgazdasági és világpolitikai pozícióit. Makacsul folytatja nukleáris ütőer-eje kiépítését, s nem hajlandó cs<S5akozni- olyan intézkedésekhez,' amelyek előmozdíthatnák a leszerelés ügyét. Fenntartja gyarmati uralmát Guadeloupe. Martinique és Réunion szigetének, valamint egyes afrikai és óceániai országok népei fölött, nem hajlandó elismerni az ottani népek önrendelkezési jogát, megtagadja tőlük azt a jogot, hogy maguk intézzék saját ügyeiket. A francia imperialisták, kihasználva maradék befolyásukat volt gyarmataikon és a kolonialista politika új módszereihez folyamodva, főleg Afrikában fejtenek ki élénk tevékenységet. Fokozódik az olasz monopoltőke expanziója. Egyre erősebben mutatkozik meg az egyenlőtlen gazdasági fejlődés a különböző imperialista hatalmak között és az egész tőkés világban. Az élet igazolja, hogy helyes az a marxista—leninista tétel, amely szerint az imperialista hatalmak és a kapitalista monopóliumok között harc folyik a befolyási övezetekért. Erősödik az ipari és kereskedelmi konkurrencia, mind nagyobb méreteket ölt a pénzügyi és valptaháború. Fokozódik a versengés Nyu- gatiEurópában beleértve a Közös Pi'acot is. Európa kapitalista országai és az Egyesült Államok között szintén egyre hevesebb a vetélkedés. A piacokért és a maximális profitért folyó harcba tevékenyen bekapcsolódik a japán imperializmus is. Nemcsak a gazdaság szférájában jelentkeznek ellentétek az imperialisták között. A NATO szintén komoly válságot él át. Recseg-ropog az Ázsiában létrehozott két agresszív tömb — a CENTO és a SEATO. Nyugat-Európa a tőkés országok viszályainak szinteré-vé válik. Mindez gyengíti az imperialista vi- lágrendgvzerj ,ég,,k8FP,??tezj az amerikai .imperializmus , .he-., gemonisztikus terveit. c Éleződnek az ellentétek az imperialista országok vezető körein belül is, egyfelől a szélsőséges lépésekre, a háborúra orientálódó legharcia- sabb csoportosulások, másfelől az olyan csoportok között, amelyek számot vetnek a világ új osztályerőviszonyaival, a szocialista országok növekvő hatalmával, s hajlamosak reálisabban közelíteni a nemzetközi problémákhoz, és ezeket a különböző rendszerű államok békés egymás mellett . élésének . szellemében megoldani. Egyes országok vezető köret megértik, • hogy számolniuk kell. - a reális helyzettel, amely a háború és a háború utáni fejlődés eredményeként . alakult ki Európában, s kezdik megérteni az NDK elismerésének szükségességét. Számos állam az amerikai nyomás ellenére elismerte á VDK-t és a KiNK-t. ' A kommunista és munkáspártok, a munkásosztály és az antiimperialista erők számolnak az ellenséges táborban jelentkező ellentétekkel. Igyekeznek elmélyíteni, s a béké és a haladás érdekében felhasználni ezeket az ellentétekét. . Mindegyik imperialista állam saját . céljait követi, ugyanakkor azonban valamennyi az imperialista világ- rendszer egy-egy láncszeme. A jelenkori imperializmus, amely alkalmazkodni próbái a két rendszer harcának feltételeihez, s a tudományosműszaki forradalom követelményeihez, néhány új vonással rendelkezik. Erősödik állammonopolista jellege. Egyre nagyobb mértékben folyamodik olyan .. szabályozókhoz, amilyen a térmelés és a tőke monopolista koncentrációjának állami ösztönzése, a nemzeti jövedelem . mind nagyobb hányadának . állami újrafelosztása, a monopóliumok hadimegrendelésekhez juttatása, az ipari és tudományos kutatási.-feilesztési prog- ramok állami finanszírozása, országos gazdaságfejlesztési programok kidolgozása a2 imperialista integráció politikája. s a tőkeexport számos új formája. Az állammonopólísta szabályozás azonban, — amely a monopollöké érdekeinek megfelelő formákban és méretekben megy végbe a monopoltőke uralmának megóvása céljából, — nem képes megfékezni a kapitalista piac ösztönös érőit. Úgyszólván egyetlen tőkés ország sem kerülte el á gazdaság számottevő ciklikus ' ingadozásait és visszaeséseit. Az egyes országokban az ipari termelés gyors növekedésének időszakai a lassú növekedés időszakaival, sőt gyakran a termelés visszaesésének időszakaival változnak. A tőkés rendszert heves valuta- és pénzügyi válság gyötri. A tudományos-műszaki forradalom példa nélkül álló lehetőségeket kínál az emberiségnek a természet átalakítására hatalmas anyagi javak létrehozására, az ember alkotó képességének megsokszorozására. E lehetőségeknek minden ember javát kellene szolgálnlok, a kapitalizmus azonban a profit növelésére és a dolgozók kizsákmányolásának fokozására használja ki a tudományosműszaki forradalmat. A tudományos-műszaki forradalom meggyorsítja a gazdaság társadalmasításának folyamatát; a monopóliumok uralmának viszonyai között ez a társadalmi antagoniz- musok még nagyobb méretekben és még kiélezettebben megvalósuló újratermelésére vezet. Nemcsak a kapitalizmus korábbi ellentmondásai éleződnek ki, hanem újak is keletkeznek. Mindenekelőtt a tudományos- műszaki forradalommal megnyíló nem mindennapos lehetőségek és az ezek társa- dálmi érdekű felhasználása elé gördített kapitalista akadályok ellentmondásairól van szó, mert hiszen a kapitalizmus a tudományos felfedezések nagy részét, óriási anyagi erőforrásokkal együtt, katonai. célqjcra használja, fel. s a nemzeti ^gazdaságot;; elherdálja., .ide ’ tárfozi'k a modern termelés társadalmi jellege és szabályozásának állam-monopolista jellege közti ellentmondás, és ide tartozik nemcsak a munka és a tőke közti ellentmondás növekedése, hanem a nemzet túlnyomó többségének és a fináncoligarchiának az érdekei között mutatkozó antagonizing mélyülése is. Még a legfejlettebb tőkés országokban is több millió ember szenved a munkanél küliségtől, a nincstelenségtól és létbizonytalanságtól A „jövedelmi forradalom'' és a „társadalmi partnerség” hirdetése ellenére fokozódik a kapitalista kizsákmányolás. A béremelkedés messze elmarad a munkatermelékenység és a munkaintenzitás növekedésétől, a szociális szükségletektől, s össze sem lehet hasonlítani a monopóliumok profitjának növekedésével. Tovább romlik a kisparasztság helyzete, mind nehezebben él a középrétegek számottevő része. Fokozódott a kapitalista rendszer kiegyensúlyozatlansága. Több országban társadalmi-politikai válságok törnek ki, amikoris a dolgozók széles tömegei ismerik Eel a mélyreható, döntő változások szükségességét. Mindenekelőtt az 1988 májusában és júniusában lezaj-, lőtt franciaországi események tanúsítják ezt. Az ott kibontakozott hatalmas sztrájkmozgalomban a kommunisták fontos szerepet játszottak. A sztrájkoló dolgozók jelentős eredményeket értek el. A munkásosztály, valamint az értelmiség és a diákság jelentős része komoly összeütközésbe került a gaulleista rendszerrel, a monopóliumok hatalmával. Ez az összeütközés a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc új lehetőségeit tárta fel. Olaszországban országos méretekben szakadatlanul erősödik a sztrájkharc, nagyszabású politikai csaták bontakoznak ki, a, baloldali erők sikert aratnak a válasz-. tásokon. Mindez megingatta a balközép politikáját, amely--..- nek segítségével az uralkodó osztályok a kapitalizmust szerették volna , stabilizálni..- ■ Spanyolországban a tömegek harca még jobban meg-; gyengíti Franco fasiszta diktatúráját, amely rendkívüli’ intézkedésekhez volt kénytelen folyamodni. Ez a na-ré, - azonban a megtorlások elta- : nére csak még- jobban kibontakozik. Uj társadalmi rétegek, a közvélemény széles.kó- ; rei csatlakoznak Franco; el-;: lenzékéhez. Angliában fontos osztály ütközetek bontakoznak ki. oeleértve a munkáspárti kor-: mány áltál támadott szak- szervezetek és sztrájkjog ve- ‘ delmében lezajló politikai sztrájkokat. A Fellendült az osztályharc és a sztrájkmozgalom, erősöd- , tek a dolgozók; diákok' as más társadalmi rétegek egyéb megmozdulásai Japánban, Mexikóban, Brazíliában. Argentínában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Uvug- uayban, Belgiumban. Portugáliában, Chilében, Indiában, Pakisztánban, Törökországban és más országokban, valamint Nyugat-Berlinben. A démokratikus mozgalom erősödését tükrözték a kornmu-; nisták és más haladó erők választási sikerei számos országban, például Japánban. India néhány államában a kommunisták részvételével alakult meg a demokratikus front kormánya. Helyet foglalnak a kommunisták Finnország kormányában is. A kapitalista, világ válságának mélységét világosan tükrözi az a tény, hogy még az Egyesült Államokban, a világimperializmus fellegvárában is fellendül a tömeg- mozgalom. A faji megkülönböztetés, a nyomor és az éhség, a rendőrség kegyetlenkedése ellen ki-Jcicsap a lázadás a gettókból; mint a hullámverés. Amerikai városok tucatjai a hadsereg és a rendőrség fegyveres egységéivel való.. Jhives. .. összecsapások szirrteTéi 'lettek. - Az összecsapások sok áldozatot követeltek.. Több ezer négert tartóztatták le. Harcos sztrájkokat rendeznek az Egyesült Államokban a gazdasági követelések teljesítéséért, gyakran a reakciós szakszervezeti vézetők' akarata ellenére és tekintet nélkül arra, hogy a kormány a nyomás és a fenyegetés eszközéhez nyúl. Az egyszerű tagok és a haladó erők egyre nagyobb aktivitást fejtenek ki á szakszervezetekben. A dolgozók széles rétegei lépnek fel a vietnami háború ellen. Az értelmiségiek, a szabad foglalkozásúak, az Egyesült Állaniok vallásos köreinek képviselői egyré aktívabban kapcsolódnak be a‘társadalmi tiltakozás mozgalmába,' és a békemozgalomba. Az ifjúság, s különösen — mind a néger, mind a fehér — diákság a legkülönbözőbb módon, kéményen harcol a vietnami háború, a katonai behívás, a faji megkülönböztetés, az egyetemek monopolista ellenőrzése ellen. A reakció erre, közéleti személyiségek ellen végrehajtott merényletekkel válaszól. Fokozódik a megtorlás, az erőszak tömegméreteket ölt. Mindez az egesz világ előtt lejáratja a hírhedt „amerikai életformát”. A monopolista burzsoázia mindenütt megpróbál olyan illúziókat kelteni, mintha a lennálló rendszer forradalmi átalakulása nélkül is elérhető volna mindaz, amire a dolgozók törekednek. A kapitalizmus annak érdekében, hogy elrejtse kizsákmányoló és agresszív lényegét, különféle spologeti- kus koncepciókhoz folyamodik („népi kapitalizmus”, „jóléti állam”, „a bőség társadalma” stb.). A forradalmi munkásmozgalom leleplezi ezeket a hazug koncepciókat és erélyes harcot folytat ellenük. Ily módon elmélyíti az Imperialista ideológia válságát; a néptömegek mindinkább elfordulnak ettől az ideológiától. (Folytatás a 3. oldalon)
