Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

VILÁG NtOLiTÁAJAl, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP SZABOICS-SZA TMAR MEGYE! BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXVI ÉVFOLYAM 138, SZÁM ARA 80 FILLÉR 1969. JÜNIUS 18, SZERDA ECPCSS ¥ÁÍÍALMÁBÖfe *"""'* ' ' ... ..... \j. Beszámoló az esti egyetem zárőünnepélyéről (5. oldat) Riport a tuzséri fatelep munkaerőgondjairól f (5. oldaÖ Képes tudósítás az úttörő- olimpia eseményeiről (S, oldat) Befejeződött a moszkvai tanácskozás DOKUMENTUM AZ IMPERIALIZMUS ELLENI HARC FELIMTIIRÚL ÉS A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK, az összes aNTiiMPERiausra erők okciúegységéröl Moszkva fTASZSZ): A kommunista- és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának 1969, június 17-én Moszkvában elfogadott fő do­kumentuma. A kommunista- és munkás­pártok képviselőinek moszk­vai tanácskozása a világ fej­lődésének felelősségteljes idő­szakában zajlott le. A világ­ban hatalmas forradalmi fo­lyamatok bontakoznak ki. Az imperializmus elleni harcban egyesül korunk három hatal­mas ereje: a szocialista vi­lágrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. A je­lenlegi szakaszra jellemző, hogy egyre nagyobbak a le­hetőségek a forradalmi és ha­ladó erők újabb előrenyomu­lásához. Ezzel egyidőben azonban növekednek azok a veszélyek is, amelyeket az imperializmus és agresszív politikája okoz. Az imperia- lUzmus. amelynek általános válsága tovább mélyül. to­vábbra is elnyom sok népet, s továbbra is a béke és a tár- dalmi haladás ügye fenye­gető szüntelen veszély forrá­sa. A demokratikus erők ak- eióegységét annak érdekében, hogy mind újabb lehetőségek maximális kihasználásával szélesebb körű támadást bon­takoztassanak ki az imperia- lizmús ellen, a reakció és a háború erői ellen. A tanácskozás megvitatta írz imperializmus elleni harc időszerű feladatait és a kom­munisták, az összes antiim- perialista erők akcióegységé­nek problémáit. A demokrá­cia, az egyenjogúság és az in: tér nacionalizmus szellemében lezajlott eszmecserék eredmé­nyeként a tanácskozás rész­vevői közös következtetések­re jutottak a világ helyzetét és az ebből eredő feladatokat illetően. 1. Az emberiség olyan helyzet­ben lépett évszázadunk utol­só harmadába, amelyben éle­ződik a haladás és a reakció, a szocializirjus és az imperia­lizmus erőinek történelmi párharca. Ez a párviadal, az egész világon a társadalom élétének valaménnyi fő terü­letén folyik: a gazdaság, a politika, az ideológia és a kultúra területén., A forrádalmí vüágrhoEga- lorh. e£yés osztagainak ne­hézségei és kudarca: ellenéi? felytatiá támadását. Az impe­rializmus ellentamadasáival sem volt képes a maga javá­ra megváltoztatni az altalános erőviszonyokat. A Szovjetunió és a többi szocialista állam növekvő gazdasági, politikai és katonai ereje, békeszerelő külpolitikája, a nemzetközi proletariátus megmozdulásai, az imperializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért har­coló emberek akciói és a bé­kemozgalom hatalmas méretei révén sikerült megakadályoz­ni a világháború kirobbantá­sát. A szocializmus, amely győzelmet aratott a Föld terü­letének egyharmadán, újabb sikereket ért el az emberek gondolkodásának és szívének megnyeréséért folyó világ­méretű csatában. Az utóbbi 10 esztendő eseményei meg­erősítették a korunk jellegé­re, tartalmára és alapvető irányzataira vonátkozó marxista—leninista értékelés helyességét. Korunk a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Jelenleg megvannak a reá­lis feltételek korunk legfon­tosabb problémáinak a béke, a demokrácia és a szocializ­mus érdekeit szolgáló megol­dására, valamint arra, hogy újabb csapásokat mérjünk az imperializmusra. Az imperia­lizmus azonban annak ellené­re, hogy mint világrendszer nem vált erősebbé, továbbra is komoly és veszedelmes el­lenfél. A fő imperialista ha­talom, az Amerikai Egyesült Államok agresszivitása foko­zódott. Az imperializmus agresszív politikájának alapja áz a tö­rekvés, hogy minden elképzel­hető eszközzel gyengítse a szocializmus állásait, el­nyomja a népek nemzeti fel­szabadító mozgalmát, akadá­lyozza a kapitalista országok dolgozóinak harcát, feltartóz­lásának visszafordíthatatlan folyamatát. Egyre mélyül az imperializ­mus és a szocializmus között vv -méretekben mutatkozó alapvető ellentmondás. A ka­pitalista hatalmak, a két vi­lágrendszer közötti harc kié­leződésének közepette, növek­vő ellentéteik mellett is igye­keznek egyesíteni erőfeszíté­seiket annak érdekében, hogy fenntartsák és megszilárdít­sák a kizsákmányolás és az elnj-omás rendszerét, vissza­szerezzék elvesztett állásaikat Az amerikai imperializmus arra törekszik, hogy megőriz­ze más kapitalista államokra gyakorolt befolyását és velük együtt folytáíson közös poli­tikát az osztályharc fő terü­letein. Az imperializmus agresszív stratégiájának éle. akárcsak korábban, ma is mindenek­előtt a szocialista államok el­len irányul. Az imperializ­mus nem mond le a szocializ­mus elleni nyílt, fegyveres harcról. Szakadatlanul fokoz­za a fegyverkezési hajszát, aktív működésre próbálja ser­kenteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni agresszió céljából létrehozott katonai tömböket, mind éle­sebb ideológiai harcot folytat a szocialista országok ellen, s igyekszik lefékezni gazdasági fejlődésüket. Az imperializmus a mun­kásmozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokrati­kus jogokat és szabadságjo­gokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrterror kí­méletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasz­nálja a demagógia, a ' bur- zsoá reformizmus eszközeit, az opportunizmus ideológiá­ját és politikáját is, szüntele­nül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat be­lülről megossza, s ..beillessze” a kapitalista rendszerbe. A nemzeti felszabadító mozgalom elleni harcában az imperializmus egyfelől ma­kacsul védelmezi a gyarmati rendszer maradványait, más­felől a néokolonializmus mód­szereit alkalmazva próbálja akadályozni a fejlődő álla­mok és a nemzeti szuverenitá­sukat kivívott országok gazda­sági és társadalmi előrehala­dását. Ezzel a céllal támogat­ja a reakciós köröket, gátol­ja az elmaradott társadalmi struktúrák felszámolását és igyekszik megnehezíteni az előrehaladást a szocializmus útján, vagy a szocialista táv­latot nyitó haladó, nem kapi­talista úton. Az imperialisták olyan gaz­dasági megállapodásokat és katonai, politikai paktumokat kényszerítenek ezekre az ál­lamokra, amelyek csorbítják szuverénitásukat, kizsákmá­nyolják az említett országokat a tőkekivitel, a nem egyenlő kereskedelmi feltételek, az' árakkal és valutaárfolyamok­kal kapcsolatos manipuláci­ók, kölcsönök révén, valamint az úgynevezett ,.segély” * kü­lönféle formái és a nemzet­közi pénzű gyi szervezetek nyomása útján Tovább mélyül a szakadék a magasan fejlett kapitalista államok és a tőkés világ töb­bi országainak zöme között, sok ilyen országban súlyos probléma az éhezés Az inípe- riaiizmus. a reakciós naciona­lizmust. ösztönözve, súrlódá­sokat idéz elő a fejlődő orszá­gokon belül és széthúzást tá­maszt közöttük. Az antikom- munizmus segítségével pró­bálja megosztani ezekben az országokban a forradalmáro­kat és elszigetelni őket leg­jobb barátaiktól — a szocia­lista államoktól, a kapitalista országok forradalmi munkás- mozgalmától. Az imperializmus, felhasz­nálva katonai-politikai tömb­jeit és idegen területeken lé­vő támaszpontjait, á gazda­sági nyomás és a kereskedel­mi blokád eszközeit, fenn­tartja a feszültséget a világ számos térségében. Pénzbeli és politikai támogatást nyújt a reakciós szervezeteknek, fo­kozza a politikai nyomást. Az imperializmus minden fegy­verét beveti, közéjük tartoz­nak a fegyveres intervenciók, a kegyetlen depressziók — különösen ott, ahol a harc a legélesebb formákat ölti, és ahol a forradalmi erők fegy­verrel a kézben küzdenek —, az ellenforradalmi összeeskü­vések, a reakciós és a fasiszta államcsínyek, a provokáció és a zsarolás. A szocializmus nemzetközi pozícióinak megszilárdulását tapasztalva, az imperializ­mus a szocialista világrend- szer egységét igyekszik gyen­gíteni. A nemzetközi forra­dalmi mozgalomban felme­rült nézeteltéréseket arra használja fel, hogy megkísé­relje megosztani e mozgalom sorait, az antikommunizmus szolgálatába, a szocializmus, a haladó erők elleni harc szol­gálatába állítja ideológiai gé­pezetét, s ezen belül a tö­megtájékoztatási eszközöket. Az imperializmus az elmúlt évek folyamán ismételten éles nemzetközi válságokat provokált, amelyek a termo­nukleáris összeütközés szélére sodorták az emberiséget. Az amerikai imperializmus azon­ban kénytelen volt számot- vetni a kialakult nemzetközi erőviszonyokkal, a Szovjet­unió nukleáris potenciáljával és a nukleáris rakétaháború esetleges következményeivel. Egyre nehezebbé és veszélye­sebbé válik számára megkoc­káztatni egy új világháború kirobbantasát. Az amerikai vezető körök ebben a hely­zetben, anélkül, hogy lemon­danának egy ilyen háború előkészületeiről, a fő súlyt a lokális háborúkra helyezik. Egyre szembetűnőbb azon­ban az ellentmondás az un- óenalizmus ..erőpolitikája" s az imperializmus reális lehe­tőségei között. Az imperializ­mus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kez­deményezést, s visszafelé for­dítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világ- rendszer, a nemzetközi mun­kásosztály és az összes for­radalmi erő határozzák meg. A vietnami háború minden­nél meggyőzőbben bizonyítja az ellentmondást az impe­rializmus tervei, s az impe­rializmus lehetőségei között e tervek megvalósítására. Tör­ténelmi jelentősége van an­nak a vereségnek, amelyet a legerősebb imperializmus, az amerikai imperializmus szen­ved el Vietnamban. A vietnami fegyveres in­tervenció különleges helyet foglal el az amerikai impe­rializmus katonai-politikai terveiben. Az agresszor terve az volt, hogy eltiporja a szo­cializmus egyik előretolt ál­lását Ázsiában, elzárja Dél- kelet-Ázsia népei elől a sza­badság és a haladás útját, csapást mérjen a nemzeti felszabadító mozgalomra, s próbára tegye, mennyire szi­lárd a szocialista országok­nak, a világ összes dolgozói­nak proletár szolidaritása. ­Az amerikai imperializmus azonban, noha óriási tömegű haditechnikát vetett bé, kénytelen volt beleegyezni a VDK bombázásának feltétel nélküli megszüntetésébe és képviselői leültek a tárgyaló- asztalhoz a VDK és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszaba- ditási Frönt képviselőivel. Vajon mi késztette erre? A vietnami nép példátlan hő­siessége, a VDK és a Dél­vietnami Nemzeti Felszabad!- tási Front messzetekintő. po­litikája, az a sokoldalú segít­ség, amelyben a többi szo­cialista ország, elsősorban a Szovjetunió részesítette a vietnami népet, az egyre fo­kozódó, harcos nemzetközi szolidaritás, amely mindenütt a világon, még az Egyesült Államokban is kibontakozott. A bűnös vietnami inter­venció az Egyesült Államok jelentős erkölcsi es politikai elszigetelődésére vezetett, még nagyobb néptömegeket, újabb társadalmi rétegeket és politikai erőket sorakoztatott fel az imperializmus ellen, számos országban meggyor sította a fiatalok millióinak bekapcsolódását az antiim perialista harcba, kiélezte, az imperialista hatalmak ellen­téteit. sőt újabb ellentéteket váltott, ki közöttük. A hős vietnami nép sikerei meggyő­zően tanúsítják: napjainkban egyre inkább lehetővé válik, hogy ’"ereseget, mérjenek s? imperialista agresszióra aaok a népek, amelyek minden eszközzel, eltökélten védel­mezik függetlenségüket, szu­verénitásukat és szabadságit- kát és széles körű nemzetkö­zi támogatást élveznek. .A Közel-Keleten nagy nem­zetközi válságot idézett elő az izraeli hódítóknak az EAK, Szíria és Jordánia el­len végrehajtott agressziója. Az imperialisták, főleg az amerikai imperialisták, az izraeli agresszió segítségével szét akarták zúzni az arab államok haladó rendszereit, el akarták nyomni az arab felszábadító • mozgalmat, s meg akarták őrizni, vagy vissza akarták állítani közel- keleti pozícióikat. Ez azon­ban nem sikerült nekik. Mégis Izrael uralkodó erői, amelyek a világreakció, egye­bek között a cionista körök támogatásában részesülnek, figyelmen kívül hagyják az arab államok és a békeszere­tő népek követeléseit, s nem törődnek az ENSZ határoza­tával. amelynek értelmében az izraeli csapatokat ki kell vonni a megszállt területek­ről, Folytatják a terjeszke­dés és az annexió politikáját és szüntelenül újabb háborús provokációkat követnek el E politika ellen fellép az íz- raeli Kommunista Párt, s az ország más haladó erői. Az arab népek keményen továbö harcolnak szabadságuk, füg­getlenségük és nemzeti hala­dásuk védelmében, összes megszállt területük visszacsa­tolásáért, a Palesztinái arab nép nemzeti jogainak elisme­réséért A megszállással szembeforduló ellenállási mozgalom egyre terebélyese­dik, különböző formákat ölt, s egyre növekvő támogatásra talál. Az arab népek oldalán áll a Szovjetunió, más szocialis­ta országok, a nemzetközi kommunista mozgalom es szolidárisak velük a nemzeti felszabadító mozgalom erői, s a tőkés országok közvélemé­nyének egyre szélesebb köret Az amerikai imperializmus nem hagy fel a forradalmi Kuba eltiprásának terveivel. A nemzetközi jogot durván megszegve, tovább fenyegeti a Kubai Köztársaság függet­lenségét, gazdasági blokádot próbál szervezni Kuba ellen, s provokációs es felforgató tevékenységet folytat ellene. A bátor kubai nép azonban kommunista pártja vezetésé­vel, a Szovjetunió es mas szocialista országok, a latia= flPelyfcaűfe a 2. o4dal«t>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom