Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

IMS Mis Yt EeletMAGYARORSZÁG* S ofdaf TOVÁBB ÉPÜL A NYÍREGYHÁZI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA Hammel József felvétele Hazautazott a szovjet delegáció, visszaérkezett megyénk pártmunkás-kiütiöttsége Hírt adtunk arról, hogy a Szovjetunió Kárpátontúli te­rületéről pártmunkás-delegá­ció látogatott megyénkbe Ugyanebben az időpontban Szabolcsból hasonló küldött­ség járt a Szovjetunió Kár­pátontúli területén. A két küldöttség kölcsönösen, a te­rületükön tevékenykedő párt- alapszervezetek munkáját, a társadalmi és tömegszerveze­tek pártirányításának tapasz­talatait tanulmányozta. A szovjet pártmunkás-kül­döttség, melynek vezetöjt Platon G. Levcsenko, a me- zsogorszkiji járási pártbizott­ság első titkára volt, a tisza- löki járásban tett látogatás., után felkereste a nyírbátori járást, ahol a járási pártbi zottság és a tömegszerveze­tek vezetői fogadták és ad­tak tájékoztatást, utána a 1975-re: Nyírbátori Nővén’, olajipari Vállalatnál tettek látogatást és megtekintették a múzeu­mot. Hasonló beszélgetésre került sor június 12-én. a kisvárdai járási p„. Ibizo..Sá­gon, majd a délutáni órák­ban a dotnbrádí termelőszö­vetkezeteket keresték fel. Jú­nius 13-án Nyírmadára láto­gattak, ah ii tsz-látogatásra és az állami gazdaság megte­kintésére került sor. A délutáni órákban búcsú­zott el a szovjet pártmun­kás-küldöttség. A határra el­kísérte dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára s Dózsa Ferenc, a megyei oárlbizottság osztályvezető helyettese. Ugyanekkor fe­ladták megyénk küldöttségét, akinek a vezetője Szilágyi Menyhért, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője volt. Hatvannal több autóbusz A helyi kezdeményezések meggyorsíthatják a fejlesztést Gitár, jazzorgona — palántaültetés és kombájnolás Szalimunkástanufók nyári „kirándulása“ Dombrádon Nők a békéért „Közös vágyunk, hogy a béke tartós legyen, s hogy érezhesse azt a földkerekség valamennyi országa. Egyesül­jünk, hogy mozgósíthassunk minden erőt a háborús ve­szély ellen, hogy biztosíthas­suk a tartós békét az egész világon. Ha akarjuk, diadal­maskodik az élet!” Tapsvi­har köszöntötte Eugénie Cot­ton asszonyt, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség azóta elhunyt elnökét, ami­kor 1963 júniusában a nők világkongresszusának záró­közleményét Moszkvában fel­olvasta a fényárban úszó kongresszusi palotában. A felhívásból idézett mon­datok ma is időszerűek és hozzátehetjük: ma még szo­rosabb összetartást, több erő­feszítést parancsol a béke védelme, mint öt esztendővel ezelőtt. Ezért találkoznak is­mét az öt világrész nőküldöt­tei Helsinkiben június 14-én. Nemcsak a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség tag­országainak képviselői jönnek ei a találkozóra, hanem ott lesznek a legkülönfélébb fel­fogású, világnézetű nők, nő­szervezetek tagjai, akik ko­runk legfontosabb tennivalói­ban, a béke védelmének ügyében egyetértenek, és megvitatják a ma asszonyá­nak sok más problémáját is. A kongresszus programja híven tükrözi a női egyenjo­gúságért folytatott harc cél­ját, ezért, az ott megvitatandó t mákat így foglalta össze: „A nő szerepe a mai világ­ban” Az átfogó probléma is­mertetője Cécile Hugel lesz, a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség főtitkára. Fontos napirendi pontja lesz a kongresszusnak „A nő a családban” című téma, me­lyet Elsie Leyden ausztráliai küldött tár a kongresszus elé Nagy érdeklődéssel várjuk az „Évszázad asszonyának”, Va- lentyina Nyikolajeva Tyeres- kovának „A nő a munkában” című referátumát Végül a kongresszus rész­vevői jelentőségéhez mérten megvitatják majd Marta Lo­pez Portillo de Tamayo asz- szonynak, a mexikói nőszö­vetség elnökének „A nő a közéletben” című előadását. Helsinkiben négy napig tart a nők világkongresszu­sa, s az utolsó napon a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség megválasztja új veze­tőségét. Az előzetes információk szerint több mint száz ország nőmozgalma küldötteinek részvételére számítanak. Ha­zánk tíztagú delegációval képviselteti magát a kong­resszuson. A fiúk gitárzenekart akar­tak alaki urni, de nem volt pénz hangszerekre. Ezt pen­dítette meg egyik alkalommal az iskola igazgatója Pellei Sándornak, a dombrádi Sző­ke Tisza Tsz elnökének. — Jöjjenek, megvesszük a hangszereket — mondta az el­nök és megbeszélte a dolgot Gábor Jenövei, a másik domb­rádi tsz, a Vörös Csillag elnö­kével. — Meg is kaptunk mindent — újságolja a fiúk osztálybi­zalmija, a hosszú hajú, An- gyal-jelvényes Lisovszki Já­nos. — Kaptunk két gitárt egy szakszofont, jazzorgonát és dobfelszerelést. 13 ezer forintot áldozott rá a két szövetkezet. A fiúk örül­nek, munkájukkal akarják meghálálni. „Lakosztály“ a kastélyban Egy hete érkeztek Domb- rádra a fiúk. Pellei úgy fo­gadta, mint a tsz „fiait”. Iga­zán otthonra találtak, jól érzik magukat. Kastélyban, szép, tiszta, meszelt szobák­ban laknak. Ügyelnek arra, h""v mindenük meglegyen. Munkába kocsi viszi őket, a 18 másodéves baktalóránthá- zi szakmunkásképzős diákot. A kastélyban van a párthelyi­ség, ott a tévékészülék. Es­ténként szórakozhatnak. Az elnök megígérte, focit is kap­nak. Ez a gazdaság nincs kijelöl­ve gyakorlatra, szakmunkás- tanulók képzésére. — Én kértem az iskolát, hogy szívesen fogadnánk ilyen fiatalokat. Szövetkezetünk a belterjes gazdálkodásra tö­rekszik. Most 120 holdon ter­melünk a Nyíregyházi Kon­zervgyárnak borsót, paprikát, paradicsomot, uborkát. Nem ismerték nálunk a géppel va­ló palántázást. Ezen próbál­tunk segíteni. Uj-Dombrádról hat fiú Baktalórántházán ta­nul a szakmunkásképzőben. Tavasszal már itt ültették gé­pekkel a palántákat. Szép munkát végeztek. Ezért gon­doltunk arra, meghívjuk az „iskolát” — újságolja az el­nök. Jól érr!1r magukat a szak ni- tanulók. — Csak a közlekedés rossz — panaszkodik a 16 éves, Csengerbe való Szabó Zoli. — Alig érnék haza, már jö- | hetnék is vissza. így aztán nem megyek. Itt megvan min­denem. — Akik vasárnapra is itt maradnak, éppen úgy megold­juk részükre az étkezést, mintha otthon lennének. Gon­doskodunk szórakozási le­hetőségről is — mondja a tsz-elnök. Ötven ßatal dolgozni tanul Pellei azt vallja, nagy szük­ség van és még nagyobb lesz a jövőben a szakmunkásokra a tsz-ekben. A két dombrádi tsz-ből ez évben újabb nyolc fiatalt küldenek a Baktaló- rántházi Szakmunkásképző Iskolába. Egy hét múlva 50 fiatal szakmunkástanulót fo­gadnak a két tsz-ben. Vált­ják egymást a csoportok, osz­tályok. Program szerint dol­goznak. Megismerkednek a gépészettel, az öntözéssel és a kertészettel. Itt végeznek gyakorlati munkát. Hasznára válik a fiatalok­nak. az iskolának és a tsz-nek is. Az iskola adott pa’ántaül- tetőt, permetezőgépeket, kom­bájnt, bálázót fűkaszálót. Ezeken a fiúk dolgoznak, fel­ügyelet mellett, Itt van velük Mányik András szakoktató, a tsz agronómusa, brigádveze­tők. — Elvesszük mi őket kirán dulásra is, sőt, nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre is. Dol­goznak ezek a fiúk becsülete­sen. csak érteni kell a nyel­vükön — mondja a tsz-elnök. Szeptemberig a kastély az otthonuk. Közel a Tisza is, van strand, fürödhetnek. Terv a jövőre —- Nagy terveink vannak — újságolja az elnök. — Épül a Tisza II. vízlépcső. Újabb le­hetőség öntözésre. Jelenleg a 2100 holdból a mi tsz-ünk 260 holdat öntöz. 1975-ig a két tsz-ben az állam csaknem 2500 hold föld alagcsövezését végzi el. Ez öntözési szak munkásokat követel. Nekünl- van egy 30 személyes szállá­sunk konyhával, kultúrházzal. Ott a kastély is, melyben le­hetőség nyílna tanterem ki­képzésére. Úgy gondoljuk, itt kihelyezett öntözési szakmun­kás osztályt is lehetne létesí­teni. Ebben teszünk hamaro­san lépéseket. Legalább 30 öntözési szakmunkásra van sürgősen szükségünk — mondja. De a környező tsz-ek is jól járnának. És az öntözési szakmunkások képzéséről már most gondoskodni kell. Farkas Kálmán A közlekedéspolitikánk új koncepciójához kapcsolódó tervekről, az autóbuszközle­kedési problémákról tart év eleje óta rendszeres konzul­tációkat a járási vezetőkkel az 5-ös számú AKÖV. A vállalat kezdeményezésére létre hívott megbeszélések célja: közvetlenül megismer­ni a helyi igényeket, továb­bá, ezek megvalósításához milyen segítséget adnak, il­letve kérnek. A konzultációk tapasztala­tai alapján máris módosítás­ra szorult a megye autóbusz­közlekedésének távlati fej­lesztési terve. A korábbi el­képzelések szerint az autóbu­szok számát 1975-ig a jelen­legi 120-ról 156-ra növelték volna. Az igények azonban olyan nagyok, hogy az autó­buszparkot 180-ra szükséges felfejleszteni. Az ipartelepítés eredményeként például a vá- sárosnaményi járásban a kö­vetkező két évben rohamosan megnő a munkába utazok száma. A helyi vezetőkkel folytatott megbeszélés alkal­mával kitűnt, hogy 1971-ben már jóval több, mint félezer bejáró munkás közlekedteté­sét kell nap mint nap bizto­sítania az AKÖV-nek. Néhány fontos, reális és a lehetőségekhez képest meg­oldható problémát máris or­vosoltak. Például a baktaló- rántházi járásban lévő Nyír- madát és Pusztadobost be­kapcsolták az autóbuszközle­kedésbe. A kihasználatlanság miatt a korábbi években a járási székhelyen megszün­tették a taxiközlekedést. Az újra jelentkező igények alap­ján az AKÖV most kísérleti jelleggel újra létesít taxiállo­Kémes Mindig csendes, nyugodt perceket jelent számomra, ha a feleségem elvonul vásárol­ni. Ilyenkor sorra veszem terveimet, megnézem mennyi dugipenzem van és főzök ma­gamnak egy feketét sorón kívül, mert ugye egy tilos fekete jobban esik, különö­sen, ha azt magam főzöm kedvem szerint és amíg iszom, csak a jóízű kortyo- lásomat hallom, nem az örö­kös klsérőszöveget, hogy „rengeteg kávét iszol”, „tönkreteszed a szívedet”, „ez csak rossz szokás”. Azon a „vásárlási napon” éppen ittam a dugikávét, és nagyokat szippantottam a ci­garettámból, amikor a folyo­són váratlanul f elkoppantak feleségem energikus léptei, de most a szokottnál gyor­sabban, s néhány pillanat történet múlva valósággal berontott a szobába. Lihegve tört ki be­lőle a kiáltás: — Ellopták a pénztárcá­mat! — a kezében lévő cek- kert a fotelre dobta. — Eb­ben volt! — Es férfinak is dicsőségére való káromko­dást eresztett meg. Rövid szemle és töprengés után megkockáztattam: — De kisfiam, ebből a vek­kerből nem lehet csak úgy elemelni a pénztárcát, ha­csak le nem tetted valahol. — Nem tettem le sehol és nem „csak úgy”, hanem „amúgy” lopták el. — És sok volt benne? — Az összes. Em'ékszem, hogy egy fiatal férfi sokat settenkede.t körülöttem. — Tadán megtetszettél neki. Egy kicsit eltűnődött, csak azután szólalt meg: — Ugyan, miket beszélsz. Nem tetszem én már senki­nek. — Nono, az nem biztos. — Pillantásom a sublótra esett. Ott feküdt a pénztárca a nagy hamuzó mellett. — Mondd, kisfiam, az a fiatal­ember hogy nézett ki? — Magas, sötét hajú, szép nagy szemekkel és mosolygós, kedves arccal. Szóval: olyan jóképű. Nem is úgy nézett ki, mint egy tolvaj. — Hanem mint egy szív­rabló, ugye? Megnyugtatlak, nem is volt rabló, mert a pénztárcádat el sem vitted. Tessék, nézz a sublótra, ott van. Sikoltott, felkapta a pénz­tárcát, a cekkert és szó nél­kül elrohant. Én pedig megkönnyebbül­ten sóhajtottam fel, mert nagy izgalmában észre sem vette, hogy kávét főztem. Ré­mes lett volna, ha észreve­szi. (v. i.) mást Baktalórántházán. Amennyiben elegendő utas lesz, véglegesítik. Fehérgyarmaton — ugyan­csak a jelentkező igények jobb ellátása érdekében — újabb taxit állítanak mun­kába, önelszámoló rendszer­rel. A körzeti iskolákkal kap­csolatos személyszállítási problémákat igyekeznek meg­oldani. Sok panasz hangzott el azzal kapcsolatban is, hogy az esti vonatokkal Fe­hérgyarmatra érkező utasok fogadására nincs elegendő férőhely az autóbuszokon. A vállalat gondoskodik arról, hogy ezentúl nagyobb kocsik várják az utasokat. Több község az idén autóbuszjá­ratot kap. Kispaládot és Szatmárcsekét máris bekap­csolták a forgalomba. Amit mindehhez a helyiek­től vár a vállalat; segítsek elő, hogy az utak szelest e mielőbb megtörténjen és a ímdulóhelyeken megfelelő pályák épüljenek. Ugyancsak a járás vezetőinek segítségét igényli az AKÖV a kocsik kihelyezéséhez szükséges ki­rendeltségi telephelyek léte­sítésének A vállalatnak természete­sen figyelembe kell venni a járatok gazdaságosságának feltételeit, továbbá azokat az objektív nehézségeket, ame­lyek ma még a nagyobb ará­nyú fejlesztés útjában áll­nak. Többen kérték például autóbuszjárat beállítását olyan helyen, ahol azt az igények még nem indokolják. Más esetben olyan útvonalon kérték csuklós autóbuszok indítását, ahol az utak álla­pota erre a célra nem felel meg. Ahhoz például, hogy Jár­mi—Papos—Kántor jánosi— Nyírkáta között ilyen autó­busszal enyhítsék a túlzsú­foltságot, szélesebb, portala- nított utat szükséges építeni. Szilárd burkolatú, harminc méter átmérőjű fordulópá­lyát kell létesíteni ahhoz, hogy csuklós autóbusz közle­kedhessen a Papos—Hodász— Nyírkáta—Mérkvállaj útvona­lon. Ezeknek a feltételeknek a megteremtésében feltétle­nül és elsősorban nagy sze­repe van a helyi vezetésnek, a lakosság kezdeményezésé­nek és áldozatvállalásának. A tőle telhető segítséget ezekhez természetesen az 5-ös számú AKÖV is megadja. Segítséget nyújt például ab­ban is. hogy a járások ren­delkezésére bocsátotta a kü­lönböző típusú, legcélszerűbb ben felépíthető várakozóhe­lyek terveit, hogy azokat megépítésre ajánlhassák a községi tanácsoknak. T. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom