Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

!1. o«á! vm Egy hét a világpolitikában A moszkvai tanácskozás elé § Foek Jenő Ausztriában áj? Pártplénum Prágában 0 Urnák előtt a franciák <$ A NATO és a Közel-Kelet 0 Fordulat Szudánban ESEMÉNYEKBEN gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kí­vül okkal lehetne még tár­gyalni fontos problémákat, mindenekelőtt a hétről hétre fő — és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos a helyzet változatlan, s csupán az. ér­demelt különös figyelmet, hogy „házi válság” kerekedik a Waihington és saigoni báb­ja i_ ilönbségeiből (per­sze ■ sarok csak azért kísérel­heti meg csóválni a kutyát, mert befolyásos amerikai kö­rök állnak Saigon és a háború folytatása mögött). A főbb események sorában mostaná­ban mind gyakrabban sze­rei ' 'ok kontinensünk ügyei; a két világrendszer határán egyre követelőbben, egyre sürgetőbben jelentkezik az európai biztonság problémá­ja. A magyar—osztrák kapcso­latokon túlmenően, nemzetkö­zi jelentőséget éppen az adott miniszterelnökünk ausztriai tárgyalásainak, hogy a fő té­ma az európai biztonság volt. Abban — Fock Jenőnek a pén­teki sajtóértekezletén elmon­dott szavai szerint — alapvetően egyeznek a két fél nézetei, hogy; meg kell ren­dezni az összeurópai értekez­letet e tárgykörben. Ekként a magyar—osztrák tárgyalás fontos része lett annak a fo­lyamatnak, amelyet a buda­pesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése in­dított el. Fock Jenő béesi út­jának e momentuma beleillik a szocialista és más európai országok erőfeszítéseibe, s nyilvánvalóan jelzi, hogy va­lójában mit is kell értenünk a konferencia előkészítési szakaszán, amelynek tartalma és hosszúsága viszont már vi­ta tárgva nemcsak a NATO- országok, hanem* például Ausztria és köztünk is. ALIGHA vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevé­kenysége következményei­nek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remények végleges lehűtése közvetve — és alapvetően — érinti az eu­rópai biztonság kérdését. A csehszlovákiai szocialista kon­szolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bi­zottságának plénuma, ame­lyen a párt első titkára, Gus- táv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat, és elemezte valamennyi ellent­mondásában a kialakult hely­zetet. Husák alapvetőnek mi­nősítette a párt marxista—le­ninista egységének helyreál­lítását, mert csak ekként nö­velhető a CSKP cselekvő ké­pessége, ami az ország feltor­nyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Az sem kétséges, hogy kon­tinensünk politikai légkörét, s a kelet—nyugati kapcsolato­kat is befolyásolja, ki lesz az Elysée-palota új lakója. Ez a kérdés aligha dől el az el­nökválasztás első fordulójá­ban. Eképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell ur­nához járulniuk az emiatt egy­re jobban zúgolódó franciák­nak. Nem új dolog, hogy Pom­pidou és Ppher a nagytőke két variánsa. Ennek megfelelően programjuk is sokban hason­ló. Az Humanité „Pom-Fo- her” szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout illeti, kétség­telen, hogy máris végrehaj­totta azokat a változtatásokat De Gaulle vonalán, amelyek a gaulleisták és a mögöttük álló tőkés körök szemszögé­ből elkerülhetetlenek és szük­ségesek voltak. Poher viszont az atlantisták törzskörének „bosszúját” képviseli. így mégiscsak tetemes a különb­ség Pompideu újsületű atlan- tizmusa és Poheré között. Pompidou a gaulleizmus re­videált politikáját jelenti, Po­her a korábbiak teljes elveté­sét. A megosztott baloldal­nak sok szavazata vész el — éppen a megosztottság folytán. Pedig ha Duclos le­hetne a második helyezett az első forduló után, számotte­vő szavazatmennyiség adhat na figyelmeztetést már • a startnál az új elnöknek. A francia helyzet alakulása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember” Strauss — vi­selkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutinta­lálkozónak a NATO-hadügy- mintszterek heti brüsszeli konferenciája, amelynek a fegyverkezési program szere­peit napirendjén és mind több szó esett — és várhatóan esik még — a nyugat-európai­ak atomfegyverkezéséről. S ha Wilson elutasította is a napokban Strauss Londonban felvetett „nukleáris elképzelé­seit”, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nemcsak Párizs­ban változik a helyzet, de Wilson sarkában is ott van­nak a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a földközi-tengeri közös flotta tervére. Ez is jelzi számunkra a közel-keleti válság igazi közelségét, ahol a tűzpárbaj szinte állandósult az arab ée az izraeli erők kö­zött. Hír érkezett viszont ar­ról, hogy a New York-i négy­hatalmi konferenciát elnapol­ják. Valójában eddig nem derült ki, hogy az általános elvek leszögezéSén kívül ért-e el eredményt a négyhatalmi értekezlet. A kőzel-keleti térség fontos eseménye a szudáni politikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések eredménytelenségét az arab világ haladó folyamatnak megállítására, éppen a közel- keleti tarthatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964 októbe­rében már végbement némi­leg hasonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irá nyából. Nem szabad tehát el­hamarkodottan megítélni a szudáni baloldal lehetőségeik hiszen most olyan erőkkel szövetkezve lett részese a hatalomnak, amely erők ed- dig egyensúlyozni próbáltak a jobboldal és a baloldal kö­zött. Mindenesetre a hét má­sodik felére olyan hírek ér­keztek, hogy az új kormány­zat okulni látszik a korábbi tanulságból és keményen le­számol a reakció képviselői vei. Avar János 3. Tanácskozás — összefogás A kommunista mozga­lom nemzetközi feladatai ma mérhetetlenül nagyok. Világméretű mozgalommá vált, amely a szocializmust és a kommunizmust ko­runk vezető erejévé vál­toztatta, -s bebizonyította, hogy a szocializmus és a kommunizmus a társadal­mi haladás országút ja az egész emberiség számára. Csak ez a mozgalom ren­delkezik olyan tudományos elmélettel — a marxizmus —leninizmussal — amely a legteljesebben ki tudja fe­jezni a néptömegek érde­keit. Ez a mozgalom ké­pes szorosabbra zárni az összes demokratikus, hala­dó, antiimperialista erők sorait a közös célokért ví­vott küzdelemben. Mi szükséges ahhoz, hogy a kommunisták teljesí­teni tudják az említett sajá­tosságokból adódó feladatai­kat? Elsősorban összefogás. Egységre van szükségünk, amely a munkásosztály érde­keinek alapvető azonosságá­ból fakad, és a proletárnem­zetköziség elvi alapjára épül. Ez nemcsak a jelenkor kö­vetelménye. A kommunista mozgalom erejének forrása mindig a kor legfontosabb kérdéseiben elfoglalt közős eszmei-politikai álláspont volt. Ennek kikovácsolása azonban minden korban sa­játos formákat igényelt. Na­gyon szókimondó volt e te­kintetben a Kommunista In- temacionálé Végrehajtó Bi­zottságának elnöksége, amely 1943 májusi határozatában, a Komintern feloszlatásával kapcsolatban megállapította: „A kommunisták, akiket a rharxizmus—leninizmus meg­alapozóinak tanítása vezérel, sohasem voltak hívei annak, hogy fenn kell tartani az idejétmúlt szervezeti formá­kat. A munkásmozgalom szervezeti formáit és szerve­zetének munkamódszereit mindenkor alárendelték az egész munkásmozgalom alap­vető politikai érdekeinek, az adott konkrét történelmi helyzet sajátosságainak, s az ebből a helyzetből közvetle­nül adódó feladatoknak.” A nemzetközi kommunista mozgalomnak ma nincs köz-, pontja, s általános a véle" mény. hogy nincs is szük­ség sem egy, sem több köz­pontra. A pártok teljes önál­lósággal dolgoznak, szuveré- közi tanácskozásokat tartják: nek és kettős — saját mun- a mozgalombán. A közösen kásosztályuknak és a nem- kialakított következtetések zetközi munkásosztálynak közleményekben, nyilatko- tartozó — felelősségük tuda- zatokban, felhívásokban és tában határozzák meg politi- kiáltványokban láttak nap- kájukat. Eközben azonban világot, nem születtek tehát egyikük sem mondhat le a az egyes pártok tagságára többi testvérpárt tapasztala- kötelező határozatok. Ezeket tairól, s arról az erőforrás- minden párt központi bí­rói, amelyet a pártok inter- zottsága fogadta el. így volt nacionalista közössége jelent, ez az eddigi értekezleteken, A nemzetközi kommunista s minden bizonnyal így lesz mozgalom növekedésének és ezután is. kiterjedésének körülményei Napjainkban barát és el­között pedig egyetlen test- lenség egyaránt nagy vára- vérpárt sem vállalja és nem kozással tekint a június 5-i is vállalhatja magára, hogy a nemzetközi, tanácskozás elé. világhelyzetet egyedül érté- A világ ma sokkal inkább kelje, egyedül állapítsa meg, világos szavakat és hatásos mi a feladata valamennyi tetteket vár a kommunisták- kommunista- és munkáspárt- tói, mint valaha, hiszen egy- nak a világpolitika közpon- részt bonyolult és ellentmon- ti, legfontosabb kérdéseiben dásos a helyzet, másrészt pe- Valamennyi párt elméleti dig rendkívül fenyegetőek az felismerésének és forradalmi imperialista agressziók. S az tapasztalatainak összessége emberek mindenütt tudják, adja a közös elméleti tudást, hogy a kommunista mozga- fejlesztheti tovább az elmé lomnak meghatározó szere­letet. pe van a világesemények Nem mellékes tehát, , mi- alakulásában. Minthogy a lyen formákat választanak a küszöbönálló tanácskozás na­pártok az egység megszilár- pirendjén az imporiaHslael- dítására, az akciók összehan- lenes akcióegység égető kér- golására, A gyakorlat azt dései szerepelnek, érdekli a mutatja, hogy ezek a formák közvéleményt az is, mi újat sokrétűek és megfelelnek a hoz a moszkvai értekezlet, mai követelményeknek. A. előrelépés lesz e a nemzet- kétoldalú találkozókon a közi kommunista mozgalom -pártok küldöttségei rendszé- egységének erősítése, az oly résén véleményt Cserélnek az szükséges akcióeg.*. súg iétre- egymást érdeklő kérdésekről, hozása felé. kicserélik a pártmunka ta- Illúzió, irreális elképzelés pasztalatait. lenne azt várni, hogy a mos­Elterjedt forma a testvér- tani tanácskozás egycsapásra pártok képviselőinek regioná- megvalósítja az akcióegysé- lis találkozója, amelyen a vi- get, megszünteti a nézetelté- 'lág egy-egy övezetének kom- réseket a kommunista moz- munistáit érdeklő konkrét galomban. Minden remény kérdéseket vitatnak meg. E megvan azonban arra, hogy találkozók közül nagy nem- a tanácskozás a világhelyzet zetközi visszhangot keltettek elemzésével, a megfelelő kö- az európai kapitalista orszá- vetkeztetések levonásával, a gok kommunista pártjainak kétségtelenül erősödő egység- •brüsszéli (1966 június) és bé- törekvések kamatoztatásá­csi (1966 május) leonferen- val, a közös erőfeszítéseket ciái, s különösen az európai megalapozó és azokra mozgó­kommunista- és munkáspár- sító platform elfogadásával tok 1967 áprilisi Karlovy és közzétételével közelíti Vary-i értekezlete. De külön- majd a testvérpártokat a külön tanácskoztak már az célhoz, hogy eleget tegyenek észak-európai, az arab és a a?szocialista országok dolgo- latin-amerikat államok kőid- zóí, Vietnam harcoló népe. a munlstái is.jm kapitalista világ kizsákmé­Mindezek mellett az elv- nyőltjai és elnyomottal, a vi- társi eszmecsere, a szabad, lág minden haladó embere demokratikus vita leghatéko- várakozásának, nyabb fórumának a nemzet- Pálos Tamás A Ruszéé Právo otkkes Arkagyij Veiner — Georgij Velner: Fordította: Kassai Ferenc A külföldiül lévő CSKP iiárüapk problémáiról 13. — Köszönöm szépen — mondta Sztasz, majd gyorsan hozzátette: — Nem kaphat­nék egy pohár vizet? — Vizet? Amennyit csak akar. Harmadik napja rossz a csap, a szerelő rá se bagó­zik. — Az öreg dörmögve ve­zette Tyihonovot a konyhá­ba. A kérdőív valóban ott fe­küdt a konyhaasztalon. Ugyanazok az „N” és „M” betűk... Sztasz gyors mozdu­lattal zsebrevágta a papi­rost. „Nem forog fenn bűn­tény — gondolta. — A lopás tárgya jelentéktelen, a csele­kedet nem károsít meg sen­kit”! Szomjúságnak irmagját sem érezte, de kénytelen volt „maszkírozni” az akciót: na­gyot húzott a vasízű, jég­hideg vízből... Ezúttal ellenállás nélkül engedett a zár, s ez megör­vendeztette Tyihonovot: sem­mi kedvet nem érzett a szo­kásos bűvészmutatványokhoz. „Most fogom kihívni a laka­tost!” — gondolta némi kár­örömmel. Rálehelt megder­medi ujjaira, és tárcsázta a gondnokság számát. A kagy­lót nem vették fel. Sztasz órájára nézett. Ebédidő volt. Ma sem javítják meg a zá­rat. Tyihonov íróasztalához ült, elégedetten nyújtotta ki a' lábát. ; — Tehát — szólalt meg fennhangon — ahogy Leva Plotkifi mondotta az egyete­men: „Mit hozott a gólya?” Alighanem meghozta az élső, mikroszkópikus győzelmet... — Halló! Szaveljev? Miért nem telefonálsz? Már régen itt vagyok. Legalább tíz perce. Na jó, rendben. Meg­mutattad Gyemidovnak Szta- vickij fényképét? Nem is­merte fel? Helyes, nagyon he­lyes. Tessék? Hogy minek örülök? Megvan a magam édes titka. Reménykedjünk a hórihorgas utasban. Hatkor légy a telefonnál. Rohanunk a buszhoz. Négyzetekre osztott papír­lapot vett elő a fiókból, s akkurátusán, látható elége­dettséggel besatírozta a koc­kát, amelyen ez a név állt: „K. M. Szíavickij”. Kedvtel­ve nézegette munkája ered­ményét, összehajtotta, a pán­célszekrénybe süllyesztette és sokáig elgondolkozva állt... , TELEFONOGRAMM Bűnügyi rendőrség, Lenin- grád 1966. február 18., 14 óra 25 perc 171/f. sz. Kérem, sürgősen ellenőriz­zék a megadott címen Pan­kova Jekatyerina Szergejev- na polgártársnő betegségé­nek, valamint leánya, Panko­va Zinaida Fjodorovna ott- tartózkodásának tényét. Sür­gős értesítést kérünk a 99-84- es telefonszámon. Alárírás: Sarapov Leadta: Tyihonov Felvette: Petrovcev. Estefelé érkezett meg Tri­fonova, a - bűnügyi szakértő- csoport vezetője: — Nincs mivel megörven­deztetnem. Nagyon nehéz feladatot adott. — A könnyűeket magam is megoldom — nevetett Sztasz. — Tudja, hasonló esetek­ben a szövet igen rosszul őr­zi a nyomot. Az anyag sérü­lése csak a legritkább eset­ben árulkodik a fegyver for­májáról. Az már most is vi­lágos, hogy Akszjonova ka­bátja és ruhája semmiféle lé­nyeges információ alapjául nem szolgál. — Trifonova le­vette a szemüvegét, elgondol­kodott, sóhajtott és így foly­tatta: — Más dolog a kardi­gán. Tisztában van vele ugye, hogy mi a negatív nyom? Tyihonov válasza meglehe­tősen határozatlanul hang­zott. — Nagyjából: olyasfajta nyom, aminek nem kellene lennie — magyarázta Trifo­nova. — Ügy tűnik nekem, éppen ilyen nyomot őriz a kardigán. — Nem értem — ismerte be férfiasán Tyihonov. — Megmagyarázom — bó­lintott Trifonova. — Tegnap kifejtette nekem * elképzelé­seit a támadás mechanizmu­sáról, szólt a bizonyítékokról is. A kardigánt, amelyet hoz­zám eljuttatott, műszálból kötötték, nagyszemű kötéssel. A kardigánban apró lyuk őr­zi a támadás nyomát. Nos, érdekes kísérletet végeztem a kardigánnal, szögletes és ke­rek szúrófegyverrel több ízben rekonstruáltuk a támadás le­hetséges változatait, s a fegyver egyetlen esetben sem hagyott nyomot: átsiklott a szálak között... Tyihonov lélegzetvisszafojt­va hallgatta a szakértő sza­vait. — Ez alátámasztotta azt a feltevésemet — folytatta Tri­fonova, — hogy a hasonló tí­pusú anyag csak közvetett ellenállást gyakorol a fegyver érintésére: a szálak kitágul­nak és átengedik a pengét... — Ez lehetetlen — vetette közbe zavartan Sztasz. — Jöjjön fel a laborató­riumba, mindent bebizonyí­tok. Trifonova halkan, de meggyőzően beszélt. Sztasz órájára nézett, öt perc múlva hat. Tárcsázott. — Szaveljev? Kések vala­melyest. Vigyél magaddal va­lakit, s várjatok meg a Baj- kál Szállodánál, a buszmegál­lónál. Legalább egy óráig várjatok. Addig itt leszek a Petrovkán. Felmentek az V. emeletre, Trifonova, s nyomában Tyi­honov. A hosszú folyosón kü­lönös szerkezetek, hatalmas gépek, ládák. Egy beugróban tisztára súrolt „Volga” gép­kocsi karosszériája állt, fény­szórói összetörtek. A tulaj­donképpeni laboratórium két kis szobában rendezkedett be. A falak mentén ott sora­koztak a padlón egy-egy ne­hezen felderíthető bűncselek­mény vészjósló tárgyi bizo­nyítékai : lábnyomok gipsz­ben, lefeszített zárak, rozsdás, erősen „használt” betörőszer­számok, a legkülönfélébb ru­hadarabok, használati tár­gyak. (Folytatjuk) Prága (MTI) A Rudé Právo, a CSKP központi lapja szombati szá­mában Milos Jakesnak, a párt Közppnti Revíziós és El­lenőrző Bizottsága elnökének nyilatkozatát közli a külföl­dön tartózkodó párttagok problémájáról. Jakes nyilatkozatában el­mondotta, hogy augusztus 21-e után több mint ezer párt­tag hagyta el az országot. A párt tagjai számára ugyan­úgy, mint minden állampol­gár előtt nyitva áll az út a visszatéréshez. A kommunis­ták eltávozását azonban — mint mondotta — másként kell megítélni. Összeegyeztet­hetetlen ugyanis a párttag­sággal, hogy valaki emigrá­cióban éljen, hogy elveszítse a kapcsolatait a párttal és ne teljesítse kommunista kötele­zettségeit. Ezért a KB elnök­sége már 1968 novemberében határozatot fogadott el, hogy azokat a párttagokat, akik il­legálisan tartózkodnak külföl­dön, töröljék a párt tagjai so­rából, vagy függesszék fel Moszkva, (TASZSZ): Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke szombaton visszaérke­,tagságukat, azokat pedig; akik külföldön a párt /irány­vonala ellen léptek fel, ki kell zárni a pártból. A nyilatkozat további ré* szében M. Jakes hangoztatta, hogy a külföldre távozottak- kai kapcsolatos párthatár»* zatot nem hajtották végre következetesen és ezért újabb intézkedésekre van szükség. Ezeket intézkedéseket most már a pártszervezet :k is követelik. A jövőben — mondotta nyilatkozatában végül a Köz­ponti Ellenőrző és Revíziós Bi­zottság elnöke — kizárják a pártból azokat a tagokat, akik külföldön a párttal, vagy Csehszlovákiával szemben fellépnek. Töi-lik a párt tagjai sorából azokat, akik 1968. augusztus 21-e után hagyták el az or­szágot és 1989. május 1-ig nem tértek vissza. Felfüggesztik a párttagsá­gát azoknak, akik augusztus után távoztak külföldre, és utólag jogtalanul kaptak hoz­zájárulást külföldi tartózko­dásukhoz. zett Moszkvába Rawalpindl- ből, ahol Jahja Khan tábor­nok, pakisztáni elnök meghí­vására hivatalos baráti láto­gatást tett. Koszigin visszaérkezett Moszkvába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom