Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

S. ©Mat

gmmxxsrj^mesr

fí&í. tftW/m t:

Látogatás

a Párttörténeti Intézetben

Egy emberibb világ ünnepe volt

A Magyar Nemzeti Galéria — az egykori M. kir. Kúria — szürke épülettömbjének Alkotmány utcai oldalán szerény tábla jelzi: itt működik az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete. 1948-ban, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 30. évfordulóján hívták életre, azzal a céllal, hogy feldolgozza a magyar munkásmozgalom, a magyar kommunista párt történetét, a nemzetközi munkásmozgalom magyar vonatkozásait.

Tudományos osztályán sokrétű alkotómunka folyik, archívumából kézirat — és levéltári forrásanyagot gyűjtenek, több teremből álló könyvtárában sok ezernyi könyv és a korabeli sajtó segíti a tájékozódást.

Dr. Erényi Tibort, az intézet tudományos osztályának vezetőjét kértük meg: tájékoztasson bennünket az itt folyó tudományos munkáról.

Már 1951-ben kiadták „A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai” sorozat első kötetét. A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848—1890 címmel. A sorozat kötetei az 1848-tól 1919 augusztusáig

terjedő időszak dokumentumait tartalmazzák bő válogatásban.

Az első kötet előszavában olvassuk: „A magyar munkásmozgalom igazi története még nincs megírva. A polgári történetírás agyonhallgatta, a nemzet történetéből kihagyta a munkásosztály harcának történetét. ...Köteteinket főkent egykorú levéltári- sajtó es kéziratanyagból állítjuk össze”.

S valóban, munkáslevelek, röplapok, felhívások, sajtó- tudosítások mellett szerepelnek a gyűjteményben rendőri jelentések, jegyzőkönyv, az egykori K. u. K. — közigazgatás különböző s2intű vezetőinek, tisztviselőinek (főispánok, rendőrkapitányok, belügyminiszterek) át- és leiratai, törvényszéki ítéletek stb.

—- Különösen érdekes adatokat tartalmaz a Tanácsköztársaság eseményeit tárgyaló kötet. A Vörös Újság, a, Népszava cikkein kívül a vidéki sajtóból értesülünk a helyi eseményekről. Természetesen közli a kötet Lenin magyar vonatkozású írásait is.

A Vörös Újság 1919. május

3-i számából „A proletárforradalom májusi ünnepe” című írás néhány sorát idézzük: „A szolgaságban átseny- vedett szelíd lobogású májusok után tegnap a magyar proletariátus a hatalmas tettekre lendült munkásakaratnak s a kivirágzott proletáröntudatnak, a mi nagy emberi felszabadulásunknak ünnepét ülte meg. 1919 május 1-éfiek történelmi dátumán először éreztük az igazi május diadalmas boldogságát, amelyről annyi májuson fojtott lázongással álmodott a proletárjogtalanság és a proletárnyomor”.

— A két világháború közötti korszakot öleli fel a „Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből” című, a legutóbbi években megjelent 3 kötetes kiadványunk. Az ebben közzétett írások az illegális kommunista párt, a haladó baloldali erők történetével ismertetik meg az olvasót. A történelmi dokumentum erejével -hatnak a munkásmozgalom kiemelkedő alakjainak — Kun Bélának, Szabó Ervinnek, Alpári Gyulának. Landler T-'nőnek és másoknak — fogatott írásai, beszédei.

Kun Béláné emlékműik IBIS

— A dokumentumköteteken túl, feldolgozó, értékelő munkákat is közzétesznek?

— Az intézet feladatának tekinti a munkásmozgalom eseményeinek értekelését, a helyes történeti kép kialakítását. Elkészült a magyar forradalmi munkásmozgalmak történetének összefüggő feldolgozása. Az első két kőtát a kezdetektől a felszabadulásig, a most készülő harmadik a felszabadulás utáni időszakijI tárgyalja. Sok más monográ fikus kiadványt is sajtó alá rendeztünk, többek közt a

18-as polgári demokratikus forradalom történetéről, a Tanácsköztársaságról, a szovjet polgárháborúban részt , vett magyar internacionalistákról. Megjelenés előtt áll az illegális kommunista párt 1919 utáni újjászervezéséről és a nagy gazdasági válság idejének munkásmozgalmáról szóló kiadványunk. Készül a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom lexikonja is.

— <4 tanácsköztársasági jubileum után terveznek-e a felszabadulás 25. évfordulójára új köteteket?

— Igen. Egyebek közt kiadjuk a népi demokratikus időszak eseméftyeinek kronológiáját. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről jelenik meg kötetünk és a már említett magyar forradalmi munkásmozgalom történetének 3. kötetét is erre az alkalomra jelentetjük meg.

— A magyar munkásmozgalom. az illegális párt történetének forrásanyagai meglehetősen szétszórtak. Hogy gyűjtötték össze az idevonatkozó dokumentumot? — kérdezzük Milei Györgyöt, az archívum vezetőjét.-rr igén értékes anyagot szolgáltatott a korabeli sajtó. Archívumunkban helyeztük el a volt szociáldemokrata párt és a Népszava archívumát. Sok egyéb értékes, levéltári anyagot gyűjtöttünk össze. Az illegális kommunista pártra vonatkozó anyagokat már nehezebb volt felkutatni; ezek fő forrásai az illegális lapok, röpiratok, és részben a horthysta rendőrség kéziratai voltak. Értékesek azok a magyar vonatkozású dokumentumok, amelyeket a mószk- vai Marxizmus—Leninizmus Intézet archívuma bocsátott rendelkezésünkre. S természetesen felhasználjuk a visszaemlékezéseket, memoárokat.

— Mi volt az utóbbi éve/c legérdekesebb dokumentuma?

— Sok személyi gyűjtemény került hozzánk jelentősebb munkásmozgalmi vagy a mozgalommal kapcsolatban lévő személyek hagyatékából, visszaemlékezéseiből. Most szerezte meg az intézet, például Károlyi Mihály levelezését — a munkásmozgalom és a baloldali polgári irányzatok vezetőihez küldött írásait. Nagyon érdekesek Kun Bélára vonatkozó új anyagaink szovjetunióbeli (sziníeropoli es szverdlovszki) tevékenységéről.

— Uj kezdeményezése intézetünknek, hogy felkeresi, felkutatja a szomszédos országokban élő veteránokat, azok hozzátartozóit is, így jártak munkatársaink a Szovjetunióban és Jugoszláviában.

— Innen milyen anyagot gyűjtöttek?

— Húsz címmel indultunk Moszkvába, de sokkal több magyar internacionalistára, a munkásmozgalomban részt vett veteránra találtunk. Felkerestük Sipos Erzsébetet. Korvin Ottó feleségét, a párt egyik alapító tagját, aki a Tanácsköztársaság idején kulturális területen dolgozott, és most írja visszaemlékezéseit. Omszkban magyar internacionalistákra, volt vöröskatonákra találtunk, akik részt vettek a Kolcsak elleni illegális harcban. Vilnában Ligeti Károly özvegyével beszélgettünk. És sokat tudtunk meg Pataki Ferencről, az internacionalista mozgalom kevéssé ismert, nagyszerű harcosáról.

★

A szerény táblával jelzett Párttörténeti Intézetben szorgos tudományos munka folyik. Munkatársai sokat tesznek azért, hogy a forradalmi mozgalmak, pártunk története, s e hősi harcok tanulságai egész népünk közkincsévé váljanak.

(Kádár)

Betegen fekszik, de az emlékezés varázsa erősebb, mint a kór. Fél évszázad múltán is eleven erővel idézi a nagy ünnep színes forgatagát, forró hangulatát.

— 1919. áprilisának utolsó napjaiban válságos helyzetbe került az első magyar proletárállam, Riasztó hírek érkeztek a frontról, s talán ennél is riasztóbb értesülések a jobboldali és a centrista szociáldemokrata vezérek üzelmeiről. A tanácskormányt május 2-án le akarták mondatni. A forradalmi kormányzótanács ebben a kritikus helyzetben határozta el, hogy május elseje megünneplésére mozgósítja az ország munkásait.

Kun Béláné meghatottan kutat emlékei között.

— Budapest utcáin elemi erővel ömlött el az öröm az első szabad május elsején. Mintha a munkásnép így akarta volna megmutatni nagy szivét és a proletárállamhoz való ragaszkodását. Sok májusi ünnepre emlékszem. Kolozsvári ifjúkorom virágos, kedves majálisaira, a moszkvai lenyűgöző felvonulásokra, de mind közül ez az ünnep tette rám a legnagyobb hatást. Ilyen élményem nem volt sem azelőtt, sem azután. Diadalmas nap volt. Egy új, szebb, emberibb világ mu tatta meg vonzó arcát.

S melegen, mintegy újra átélve a régvolt órákat, beszéli el, hogy szinte egyik percről a másikra borult ünnepi díszbe fővárosunk. Vörös drapériák színében ünnepelt. a királyi Vár. Ormán a forradalom zászlai lengtek. A Lánchíd budai hídfőjénél diadalkaput emelt áz ünneplő nép. a kapufeleket Marx és Engels szobraival díszítették. A Vérmezőn tízezren ünnepeltek, a tér egy roppant méretű csarnokhoz hasonlított, kék ég alkotta kupolájával A Duna is ünnepelt, fellobogózott partok integettek a virággal díszített hajóknak. S az ünnepi pompa mindenütt nagy művészek ízlését dícsér, te. Uitz Béla, Falus Elek, Pogány Móric, Pór Bertalan készítették az ünnepi díszleteket.

— Magam is egész nap kint voltam az utcán — folytatja Kun Béláné. — Az András- sy úton, ahol zengett az In- temacionálé, és reggel kilenctől déli egy óráig hömpöly gött a felvonulók áradata. Nem volt dísztribün, nem voltak hivatalos delegációk. de Európa proletariátusa mégis eljött ünnepelni. A magyar munkások között osztrák, lengyel, román, olasz, francia, cseh és szerb proletárok meneteltek. Fővárosunk népe 28 helyen gyülekezett. Dalok, táncok, forradalmi indulók ritmusa mindenütt.

Kun Béláné arról emlékezik. hogy a lelkek mélyéből feltörő öröm a pesti polgárság java részét is magával ragadta. Csak a forradalom nyílt ellenségei gubbasztottak lehúzott redőnyeik mögött Bizakodás élt a proletárszi- vekben, s az utcákon hömpölygő áradat viharos örömében megérezték önmaguk erejét. Ahogyan a Vörös Újság írta: „Üzenet volt ez a május elseje. A vörös szív' tengerében úszó Budapest munkás százezrei, a magyar proletariátus legjobbjai üzentek a kapitalista hóhéroknak, hogy dőreség minden erőfeszítés: a kom

munizmus világa feltartóztathatatlan törvényszerűség, amely elsöpör az útjából minden kicsinyes és gonosz emberi mesterkedést”.

— Kun Bélát aznap csak néhány percig láttam — emlékezik tovább Kun Béláné, — Korán reggel elváltunk, és csak este tudtam meg, hogy sok helyen beszélt. Virággal diszített gépkocsiról köszöntötte a felvonulókat, majd munkások, katonák, később fiatalok fogtak körül és kérték, hogy beszéljen.- A többi

május Utb

népbiztos is igy jarta végig a várost, elvegyülve az ünneplők között Kun Béla fáradtan, mégis derűsen, bizakodással telten fejezte be a napot. „Gyönyörű volt. Tengernyi nép. Hatalmas erő” mondta a nap eseményeire visszaemlékezve.

De a gond, a megoldásra váró feladat is tengernyi volt. Kun Béla az ünnepi hangulatban sem felejthette el, hogy másnap már kemény, kegyetlen küzdelmek várják.

— Meggyőződéssel mond. hatom, hogy ez a csodálatos nap neki is és mindannyiunknak új erőt adott. Nagy szerepe volt abban, hogy néhány nap múlva, amikor a proletárhatalom sorsáról kellett dönteni, tízezrek gyülekeztek a forradalom vörös zászlója alá. hogv fegyverrel tegyenek bizonyságot: a magyar nép színe-java élete árán is kész megvédeni a Magyar Tanácsköztársaságot.

A betegség nem tűr hesz, szabb beszélgetést. Kun Be- láné — bár szívesen kutatna meg kedves emlékei között —, búcsúzik.

— Tíz éve már. hogy újra Magyarországon élek. Eleinte még ott lehettem a május elsejei ünnepségen, de most már korom miatt sem vonulhatok fel. De amikor a szén nap reggelén felcsendül , a munkásosztály himnusza, ott ülök én is a televízió képernyője előtt Gyönyörködöm az emberek örömében, a virágokban. a tavaszban, és újra meg újra átélem a félévszázad előtti ünnepet is, amely nehéz, hányatott sorsom fényforrása, büszkesége volt. ... És máig is az.

Kékesdi Gyula

Fekszik dálián

Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sarba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred„

(Radnóti Miklós: Száll a tavasz)

Szökési kísérlet

Vészi Endre:

Az apai nagybácsi, akihez most Tóni bekopogtat, nyug- díjas bőrmunkás és ellentétben a legtöbb öregemberrel, kevés szavú, magányos jellem. Sárga, telepi házban lakik. de erre most új városnegyed épül, s a tervrajzon ezt is lebontásra ítélték. Ha erre sor kerül, majd beköltöztetik az öreget a megépült új házak egyikébe,

Meg két nap hiányzik hús- véthoz. Tóni, alig hogy letette holmiját, elindul keresztkasul a városban, hogy különféle mozikba jegyet vásároljon. Így szokta mindig, amikor Pestre jön: négy-öt

moziba. Az öreg sosem tart vele. Naphosszat az ablak előtt ül, olcso szivarját szív-1 ja, miközben az új épületek lassan bekerítik. Retteg at tói a pillanattól, amikor itt kell hagynia a megvénült la kást, melynek minden rovátkájába belevette magát a múlt pora, akar a leparlódott só.

A második napon, az ebédnél, megkérdi az öreg:

— Aztán csönd van otthon?

Meg sosem kérdezte ezt. zgtöbbször a személyesség iányzik szavaiból.

Az összecsukható vaságy, amin Tóni alszik, kegyetlenül gödrös, de a fiatal szervezet alvást kíván. Éjféltájt felriad: semmi, csend. Az öreg még mindig az ablaknál ül. Göndör, hideg füst búdö- rodik a feje körül.

— Szép volt a mozi? — szólal meg váratlanul, mint aki tudja, a fiú nem alszik, szólhat hozzá. — Apád, legényember korában, sokat hált ezen a vaságyon, — mondja hosszú csend után. Ezek a nagy hallgatások évszakokra osztják fel az együttlétet. Mintha egymást követné tél, tavasz, nyár, ősz.

Tóni most magara gondol. Zsebében < a friss segédlevél. Még ünnep előtti nap sorra- vesz néhány gyárat. Nem akar visszamenni, itt marad Pesten. Az öreg biztosan adna neki helyet, a vaságyat is ki lehet cserélni

Ünnep napján jönnek a szomszédok, főtt sonkát, tojást, süteményt tesznek le az asztalra. Vacsora után az öreg nem vonul vissza szivarfüstje mögé, szokatlanul bőbeszédű. Nem is érthető a váratlan hangütés.

— Apádnak mindig büdös volt a munka, de megjátszotta magát

Ez nem igaz, tiltakozik ma gában a fiú, hiszen előtte ál! az örökké nyugtalan embei Látja őt lámpafényben szónokolni, homlokig szénporo- san, kokszhegyek között.

— Átvert az mindig mindenkit, — folytatja konokul az öreg — nincs abban kitartás. Valami hiányzik belőle. Ha égett a ház, mindig ide jött erre a vaságyra.

Mért mondja ezt neki? Mintha valaki belevágna az arcába. Haragszik az öregre. Nem, nem marad itthon, elmegy kószálni.

A Körúton autók, emberek, villamosok úsznak az ezüstkék estében. Egy fénycső merőlegesen és ízzoan a sötétségbe fúródik, mint egy óriás hőmérő. Elvarázsolt világ, váratlanul előbukkanó jelenségekkel. És íme, előtte megint ott siet apja, az alacsony sovány férfi, kibomló hajfürtjeivel. Mint aki égó házból menekül. És valahol ott úszik a vaságy.

Meggyorsítja a lépteit, éhséget érez. Egy büfében zajos emberek közé fúrja magát, s papír ízű virslit eszik. Az apa eltűnt. Megint oldódik valami.

A fiú egyszerre társai közt érzi magát, a falkában, amint félmeztelenül rohannak a Duna-parton. Szeretne harso- góan felnevetni, eszébe jut a kajak. Még júliusban tor- ént, hogy felfordult vele. de hát most kinek beszéljen erről? A kajak a gyári sportegyesületé. A mélység magához akarta szippantani, akárhogy is, de vissza kellett szerezni, mert ötezer forintba kerül és egész életében törleszt hetné. Az ilyesmit levonják szigorúan. Ö maga is kimerült a kapkodásban, az izmaiban és a gyomra táján görcsöt érzett. Teljes nyíltsággal tűzött a nap, a folyó domború volt, mint egy pontosan csiszolt lencse, a csárda teraszán megvillant a pincér feher ka_ bálja, a tányércsörgés is ide- hallatszotl, és öt meg a kajakot a halál fenyegette. S ez olyan ellentétes volt, hogy a lefelé húzó áramlásban is nevetni kellett volna.

Az ünnepet követő estén megint szemben ülnek egymással: az öreg és a fiú.

— Holnap utazol?

— Kidob?

Az öreg vállat vont

Megint hosszú csend. Fülében ott trappot a falka. Nedves íöldillato* érez. Gödröket ásnak, pontosan kijelölt rendbe: itt lesz a part. A város tüdeje. Beszippantja a füstöt és kileheli az oxigént. Fenyők, nyárfák, platánok.

Az öreg finoman ráncolt, vékony arcbőrén megrándult egy erecske.

— Csak azért kérdezem, hogy mikor utazói, mért lejár a szabadságod.

— Itt maradok Pesten. Van munkám — határozza el magát Tóni.

Az öreg mintha nem hallaná, legalábbis, nem válaszol. Nincs folytatás.

Hajnalban csomagol a fiú. Nem tudja szó nélkül megállni.

— Azt a vaságyat máshol is megtalálom — ereszti szavait az öreg hátának.

— Azt i<en — az öreg lassan feléje fordul. — Vagy ha úgy akarod — mutat a vaságyra, — aludjatok benne ketten, osztozkodjatok rajta. Te meg az apád. Mert biztos, hogy ő is szökni akar. Mikor legutóbb itt járt, már a szállás érdekelte. Szedi a betyárbútort, mert megint ég a ház. Unja az asszonyt, a várost, a családot. Abban a városban ő is benne van, a hazakban, mindenben — ezt irta nekem egyszer. Sose bírtam a nagy szavakat. Benne vagy, gondoltam, egészen addig, amíg benne vagy.

Az ajtóban megveregeti a

fiú karját.

— Karácsonyra feljössz? Ha élek még akkor.

A csöndes kérdés mögött trappol a falka. Az orrában az otthoni mozi sűrű emberszagát érzi.

Sötétben ér haza, a köd súlyos, mint egy télikabát De tudja minden háznak, minden üzletnek a helyét. Majdnem mindenki az ismerőse. Tízezer embernek köszön, kétezerrel tegeződik. S a megmentett kajak ott alszik a csónakhazban. mint valami személyes ismerős.

Édesanyja fogadja. Szorosan a fiú mellé áll.

— Apád délután fölment Pestre. Megint rájött a nyavalya.

— Nem baj. Én itthon vagyok.

Nekilát, hogy kicsomagolja a bőröndjét. Puha kis talpak csosszannak a padlón, belép- tek öccseL