Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
Í96§. május 1. KELET -MÄGTA R0RSZÄÖ f. o¥Sa! ...DAL, TŰZ, HARC, SZERELEM — írók, költők májusról, tavaszról • ctÍ ráír Iá- (fjjrraAaJbíuu tfő Szél lőpor — ...Csak azokat hívjuk, akik hisznek a győzelemben. Aki nem latja a célt, ne is tkrtson velünk, mert csak szenvedés vár rá. Sorakozzatok fel, elvtársak, éltessük a szabadok ünnepét. Éljen május elseje! A tömeg szorosabban összezárult körülöttük, Pável megindította a zászlót, úgyhogy kibontakozott és úszott előre, vörösen. csillogva, mosolyogva, a napon... Nem lesz a töke úr mirajtunk... — fújta Fégya Mázin és százan meg százan vele zúgták: Elvész, aki a múltnak él... Pelagéja mosolygó szájjal lépkedett Mázin mögött. A fejek fölött látta a fiát és a zászlót. Körülötte csupa lelkes arc és villogó, mindenféle színű szempár. Az élen Mázin, Pável . és Andréj tele torokkal énekelték: A szabadság honába tartunk, Az igazság nekünk a cél... Szemközt is jöttek. Lármás sokaság tódult a zászló felé, elvegyült a menetelők között és velük együtt áramlott visz- sza. Lármájukat elnyelte az ének. Pelagéja ráismert a dalra. Ezt énekelték otthon olyan halkan. Most itt az utcán hatalmasan hömpölyög, hullámzik és keményen, férfiasán hívja az embereket a jövő széles útjára és nem titkolja az út nehézségét. Nyugodt, szép lángjában megolvad a múlt salakja, a megkopott érzések elosztanak és hamuvá cg az újtól való átkos félelem... (Ma,xim Gorkij; Az anya). Qz&iy, a tooáböL S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnak nekünk a semmit ők —■ nekünk, kik újra élünk minden jó csókra, minden megújuló tavaszra, nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. (Paul Eluard: Május elsejéről május elsejére — Somlyó György ford.) rfJáfőJ máfUJ A város, az ország májust énekel... Mit jelenteit 1919-ben májust énekelni? A szocialista em- bervilag jöttének tenni vallomást és fogadni hűséget. Májust dalol a francia megszállás fegyvereinek tövében hősi és hű szívvel Juhász Gyula Szegeden; a szocialista világszabadságra eszmél Oláh Gábor a kálvinista Rómában, Debrecenben; májust énekel a nyugat-magyarországi kommün forró közepében. Sopronban, a forróhitű költő, a mártírrá lett fiatal Bors László. Kis vidéki városok, faluvárosok lapjainak költői egyetlen boldog májusi kórussá avatják a fegyverek közé zsugorított országot, (Barla Lajos: Májusok emleke) JTllniLttt napúdon. Vörös májusra vígan zöidellő Szabad májust hadd hozzon a jövő! Legyen majális minden napodon Ó Ember, hittel én ezt dalolom. Hittel, reménnyel május ünnepén, Ö, Ember, Testvér, be szeretlek én! (Juhász Gyula: Májusi óda — 1919 május) Jflabrózi ílnuyk Ezer kilencszáz és tizenkilenc volt, Május és májusi hangulat, Mely tarka csendes bokrétába fonta A mély matrózi álmokat. A mély matrózi álmok ott fakadtak A kő-kaszárnya gyér, sovány füvén, Hol is Csihajda Pál szavát figyelte Húsz egynéhány vörös matróz-legény. (Madarász Emil: Csihajda) ndalrcL m^ilőfdcL Május 1. Az élet föltarajosodott, mint valami vörös kakas. Kiáltás és mozgás. Szirénák. Valahol föleresztettek egy világító rakétát. Rikkancsok harsogó brossurákkal. Az ég baldachint mosolyog. Autók. Gyárkürtökön búgnak a kürtök. A nap fölfelé röpül. Gyerekek nevetnek a szellőző iskolák előtt. Valaki a kövezetre terítette csodálatos köntösét. Ünnep! Ünnep! A forradalmas erő ünnepe. (Kassák Lajos: Máglyák énekelnek, 1920, Becs) őLőtáriaJt És minden éjszakán a Wheeling Railroad dörgő vonatából a krumpliskert vigyázó lécein át egy széntömböt dobtak a fékezők, s a rohanásból érdes hang röpült: Mikének küldjük ezt!... Mike McCoy fékező elvtársainak adassék csengő ajándékul ez a vers ma, gyönge tüdejét kiköpte Mike egyszer Ohio szeneskocsiján és meghalt a társaiért. (B. Brecht: Mikéről és a szénről — Radnóti Miklós fordítása) ájQ-lJMlt Költészet, együtt jártunk mi ketten a harcban és a sztrájkban, dokkban, fölvonuláson s a bányamelyben, és kacagtam, ahogy kijöttél a szénportól maszatos arccal vagy a fatelep friss jószagot ontó forgácsával hajadban. És az útfélen többé nem aludtunk, munkások hada várt ránk mindenütt tiszta, frissen vasalt ingben és vörös lobogókkal (Pablo Neruda; A költészethez — Somlyó György ford.) AdrőLttdr Lzátiok Beszélni, kezdett, akadozott; és újra mondta ugyanazt; megállt. „Ez volt”, mondta és az asztalra tette a kezet, A tiszta rajzolatú szilárd kéz olyan volt, mint egy jókora lapasztókanál. És mi bizalommai voltunk a ki nem mondott szavak, s a keze iránt. Kívül a termen zuhogva dőlt a fény. (J. Ritszosz: Proletár szónok — Dudás Kálmán fordítása) S&bpőmjtiadár Röpítik rotációsok: ifjúság, sólyommadár, tiéd a világ és teérted van a világ, óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár, de előttünk mindig a nappal, mögöttünk mindig az éj, mögöttünk mindig az éj. pedig pöröl a sötéttel a fehérvirágú almafaerdö, a fellángoló vírágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa.«, (Nagy László; Menyegző) Proletársorsom vigaszának kellett a vers, a költemény — Május nyitotta dalra számat, mert újszülöttjének: a század Októberi Nagy Viharának aranyát örököltem én. (Kis Ferenc: Fiatal munkásköltők emlékkönyvébe) 1945 ntáfuj Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — A keservek, bajok, dühök föl-fölmordulnak tajték túrva Ülök a tenger múlt felett s énekelni szeretnék újra, mint a madarak, s gyerekek! (Illyés Gyula: Buda, 1945 május) . Jdm dft'i, wlL él Minden, mi él, így változik ma a sok kicsi ér már — patak, a szántóföldön búza nyit, s a gyapotban, mely virág, fakad, érik már a robbanás titkaimé hát ilyen lett a fűzfa e hét szép tavaszi napon, amíg az áradást itta, mit a tuskó nem is sejt, fogadom! (Leonyid Martinov: Fűzfa Illyés Gyula fordítása) Mohácsi Regős Ferenci MÁJUS t. De im hideg szél söpör át a juhai s a nyárfasor fölött... A bozót szárazon zörög, becsapódik az ablakszárnya, lobban a villámlás tüze... És hirtelen a háztetőn fenn nyílik az ég gyors-recesenően, nehéz robajjal s körűié minden ijesztő csöndbe dermed, — a kert némultan elborul s tavaszi áldásként ered meg a zápor, sustorgón zudul. (Ivan Bunyin: Fülemülék — Fodor András fordítása) Cfiatnlok. a k zabodban Fiatalok a szabadban... leselkedők nélkül — száj a szájra tapad, mell a mellre, a szív vadul dobog, a boldogságtól mámorosító édesség tölti el; a lélek kitárul, és beéri a csókkal, de valami, ami lefojtódott. kitörni készül, ott tombol a vérben, a kezeket vakmerővé teszi, a halántékot szorongatja, és végül olyan fáradtságban oldódik fel, amelynek mélyéit tövis rejlik... (Arnold Zweig: Benarone — Kardoss Tilda fordítása) r ők zőzlzíö bor Tavaszidőben a vágy kockázik az ésszel Édes románcokat álmodunk éjszaka Álmatlan nappalunk ezer tébollyal ér fel Mert észvesztő bor a szerelem itala S csak botlunk mint hunyó szemünkön a kotésseL (Louis Aragon: Tavaszi dal — Rónay György fordítása) JCrLitdbpőS écp Az ágyat és lustálkodást hagyjuk ma reggel: nézd a piros hajnalodást, mely most dereng fel. Mivelhogy a kristályos ég május havában legüdebb, Szeressük egymást, égessük egymást csók-tüzön: itt lent azoknak nincs öröm, kik megtagadják. tJean Passerat: Óda május első napjára — Jékely Zollán fordítása) 3líal éj éntk Vizszínű fa im egy költeményből szivárgók Testekbe innen és szárnyakba és szivekbe. Emberek bennetek lakom majd visszatérek Hangomhoz. A virág egy méhet fúj a légbe Hogy útja zamatát és röptét visszaadja , Ágaimból fakad az illat és az ének S rázom lombozatom ég felé nyújtogatva Mint nagy sátrat ahol a cinkék vígan élnek. (Robert Sabatier: A fa diadaléneke Kálnoky László fordítása) Cimborák A vasesztergályos három évvel volt idősebb a festőnél. Ez a korkülönbség most nem látszott mar meg közöttük. Valaha annál jobban számított. A két cimbora földi volt. Óriási bányatelepen születtek mindketten. A Zurdukán apja bányamunkás volt, a Damkáé bányatiszt. A hazuk tőszomszédságban állt, és a két fiú a porban játszástól fogva tartotta rendületlen a puszipajtásságot. Az idősebb és rettentő erős Zurdukán megoltalmazta a kisebb Damkót minden gyermekkori kocódásban. — Hej, Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? — kavargatta a habos kávéját a festő. — Kétkilométeresút a bányáig, a tárnáig, csupa nyír fa gally! Nyirfaszag volt az egész város. Es éjjel, amikora bányászok elindultak a mécsessel. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokba. Itt Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor nálunk már olyan ünnep volt ez! Olyan nagy ünnepi... (Tersánszky Józsi Jenő: Közibük tartozol te is) őndlk A boldog ébredés pezsgő mámora ring, virágok közt vonulsz a tavaszi mezőben boldogan, boglyaszám aratva szinte bőven s két kézzel szórva a napba a kankalint. Ne félj, csak hajadat érintem; ó hadd érzem selymét; majd ne legyen, csak emlék és titok, s érezzem újra, míg belé nem bódulok, s gőzölgő illata halálomig kísérjen... (Patrice De La Tour Du Pin: Tavaszi Laurence Rónay György fordítása) T5ő(xáblxf Fény, ifjúság, s múlt, régi rettenet Pokol, bajok, s hős, szüntelen menet, Bilincscsörgés, átok s víg harsonák: S győz május, mert nem áll meg a világ Az élet, a szép, a nagy, szertelen, Ó, májusom, dal, tűz, harc. szerelem, Rendedben izzón, míg bírja e láb — S ki majd utánam ion: tovább, tovább! fFodor József: Májusi dal)
