Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

9 oldal lEELliT-MÄGYARORSZÄO f9«9. mi}o» f. Kérdezzék meg Castries-t! Valóban, kérdezzék meg Castries-t, ha kíváncsiak ar­ra, milyen érzés végigjátsza­ni ezt a játékot Vietnamban, a végső konklúzióig. Christian de Castries dandártábornok volt a francia expedíciós hadsereg északnyugati front­jának a parancsnoka, ö volt akfhek az erődrendszer ost­roma idején repülőgépről dobiák le a kinevezést jelké­pező tábornoki vállapokat, hogy ezzel új erőt öntsenek a védelem főparancsnokába. Giap tábornok, a szabadság- harcosok főparancsnoka an­nak idején nem vonta két­ségbe, hogy Castries megtett mindent, ami tőle tellett, s a maga módján nem volt rossz katonai vezető. Mint ahogy nem volt rossz az a 49 erőd­ből álló, három övezetre ta­golt erődrendszer sem, ame­lyet úgy hívtak: Dien Bien Phu. Rossz csupán a számí­tás volt; az a számítás, amely azt képzelte, hogy a szabad­ságharcos erők egy idő múl­va felmorzsolódnak, kifullad­nak, felőrlődnek a harcok re­ménytelenségében és végül is lemondanak felszabadító kül­detésükről, szétszélednek a dzsungel mélyén, a rizsföldek öntözöcsatornáinak partján húzódó apró településeken, amíg majd a hatóságok elfe­lejtik „bűneiket”, s visszatér­hetnek otthonaikba. Ma 15 éve, hogy Christian de Castries tábornok megad­ta magát, s a Dien Bien Phu-i A napokban emlékezünk meg a Kommunista Interna- cionálé megalapításának 50. évfordulójáról. Ez alkalom­ból a Nemzetközi Szemle a Pravda alapján közli M. A. Szuszlov beszédét. Végigte­kint a Kommunista Interna- cionálé megalakulásától el­telt időn, méltatja érdemeit, törekvéseit. A XX. század csaknem egynegyedén át mű­ködő Kommunista Internaci- onálé következetesen folytat­ta. Marx és Engels az I. Inter­national és a párizsi kommün ügyét, történelmi szerepet játszott a világ forradalmi fo­lyamatában, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom fellendülésében. Kong­resszusain foglalkozott a nemzeti felszabadító harc problémáival, segítséget nyúj­tott a gyarmati és függő or­szágok kommunista pártjai­erődrendszer középső citadel­lájára felkerült a szabadság- harc vörös zászlója. Még ugyanebben az évben létre­jöttek a genfi egyezmények, amelyek formálisan garan­tálták Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek szabadsá­gát, nemzeti függetlenségét. Az évforduló minden te­kintetben tanulságos. Tanulságos elsősorban azért, mert az imént említett számítási hiba ott szerepel a mai újgyarmatosítók, az Egyesült Államok terveiben is. Talán mindmáig nem hi­szik el, hogy a szabadságharc ereje kimeríthetetlen, hogy a legmodernebb haditechnika segítségével reá mért pusztí­tó csapások gyengébbek an­nál, semhogy megakadályoz­zák állandó térnyerését. Wa­shingtonban nem hiszik el — ahogy annak idején Párizs­ban sem hitték —, hogy ez népi háború, amelynek tar­talékai kimeríthetetlenek, tü­ze kiolthatatlan. S tanulságos azért is, mert a Dien Bien Phu-i győzelem volt a genfi tárgyalások kiin­dulópontja. Annak idején a győztesek nagylelkűséget ta­núsítottak. Elfogadtak olyan egyezményeket, amelyek vég­rehajtására nem voltak igazi garanciák. A franciákat vál­tó amerikaiak — akkor még csak gazdasági segéllyel és katonai tanácsadókkal — már elegendő támaszt nyújtottak a Diem-rendszernek, hogy val, harcot vívott a jobbol­dali és a „baloldali” opportu­nizmus ellen. 1943 májusában a kommu­nista pártok elhatározták a Kommunista Inernacionálé feloszlatását — „ez a szerve­zeti forma túlhaladottá vált”. A mai viszonyok között a kommunista pártok nemzet­közi kapcsolatainak más for­mák felelnek meg. De a kommunista mozgalom egy­ségének megszilárdítása, a mozgalomban felmerült ne­hézségek leküzdése — mint erre a Kommunista Interna- cionálé tapasztalatai is taní­tanak — csakis a marxizmus —leninizmus, a proletár in­ternacionalizmus megingatha­tatlan talaján lehetséges. További cikkek a Nemzet­közi Szemléből: Vo Nhan Tri: A Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasága a há­szabotálja Dél-Vietnamban a választásokat, felrúgják a genfi egyezményeket, megin­dítsák azt a folyamatot, amely végül is a jelenlegi vietnami háborúhoz vezetett. A VDK és a DNFF mai ve­zetői — amióta csak folynak a párizsi tárgyalások — nem győzik hangoztatni, hogy ezt a hibát mégegyszer nem kö­vetik el. Ennek a harcnak, amely már annyi visszavonu­lásra, beismerésre és enged­ményre kényszerítette az amerikaiakat — a teljes győ­zelemig kell elvezetnie, egye­bek között azért, hogy ne le­gyen újabb vietnami háború, hogy ez a sokat szenvedett ország végre valóban élvez­hesse a béke áldásait. A vietnamiak tehát • tanul­tak a 15 éves tapasztalatok­ból, miközben semmi jelét nem láthatjuk, hogy az ame­rikaiak is tánultak volna. De^ hogy is kérdezik meg Castries tábornokot, mit érzett, ami­kor 55 nap és éjszaka ágyú­dörgése után, 16 ezer halott árán kegyelmet kellett kér­nie. Az amerikaiak azt mondják, hogy a Dien Bien Phu-i csata nem ismétlődhet meg. Alighanem igazuk van: ennek a háborúnak más a jellege, itt nem koncentráló­dik az erő egyetlen döntő üt­közetbe. Itt egész Dél-Viet- nam válik — lépésről lépés­re — egyetlen hatalmas „Dien Bien Phu-vá” az amerikaiak számára. Szabó L. István ború viszonyai között (Mezs- dunarodnaja Zsizny), D. Volszkij: Pekingi kalandorok (Novoje Vremja), A. Klimov és V. Laptyev: Az el nem kö­telezettség politikájának né­hány kérdéséről (Mezsduna- rodriaja Zsizny), Walter Bar­tel: A Németországi Nemzeti Demokrata Párt külpolitikai céljai (Deutsche Aussenpoli- tik), Brigitte Friang: Szélső­séges breton nacionalisták között (Le Monde Diplomati­que), A. Melnylkov: Az ame­rikai munkásosztály struktú­rájának változása (Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarodna- ja Otnosenyija), Usami Ko- bajasi: A virágzás keserű gyümölcse (Za Rubezsom), Fennkölt ajkak (Az Obser- vatora Románéról) (Der Spie­gel), M. B. Mityin: Brzezinski úr téves számításai (Novoje Vremja) Események nyomá­ban... TELEX DELHI Koszigin szovjet minisz­terelnök kedden Delhiben K. Biszta nepáli miniszterelnök­kel találkozott, aki ugyancsak az indiai elnök temetésén vett részt. A baráti beszélgetésen szó volt, a szovjet—nepáli kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi problé. mákról. MOSZKVA A Német Kommunista Párt hetilapja — a Nyugat-Német- országban nemrégiben megin. dúlt Unsere Zeit, máris száz­ezres példányszámban jelenik meg. A lap gyorsan megtalál­ta olvasóit. Nemcsak az azo­nos gondolkodásúak körében, hanem olyan más nézeteket valló emberek körében is, akik kiutat keresnek a mono­póliumok propagandájának labirintusából. Az Unsere Zeit következetesen leleplezi a bonni politika militarista lé­nyegét, állhatatosan harcol az újfasiszta veszély ellen. Tévé. kényén részt vesz a párt elvi célkitűzéseinek hirdetésében, a kommunisták konkrét fela­datainak kijelölésében. CARACAS Caracasban megkezdődött a Venezuelai KP Központi Bi­zottságának 13. ülése. Jesus Faria főtitkár, az ülés meg. nyitásakor arról beszélt, hogy a Központi Bizottság az ille­gális munka 7 esztendeje után ismét nyíltan ülésezhet. A Központi Bizottság ülésén megvitatják a párt IV. kong­resszusának előkészítését. a Venezuelai KP-nak a kom­munista és munkáspártok nemzetközi értekezletén való részvételével összefüggő problémákat és a Lenin-cen- tenárium előkészítésének kér déseit, megválasztják az új Politikai Bizottságot. WASHINGTON Hétfőről keddre virradóan egész éjszaka tartott a til­takozó békeőrség a Fehér Ház előtt. -A. vietnami háború elleni tiltakozásul amerikai kvékerek egy csoportja az éj­szakai órákban gyertyafény­nél olvasta fel a viétnami há_ ború amerikai halottainak névsorát. A hétfőtől kezdő­dött békeőrség, amelyben ezernél is többen vettek részt, kedden ért véget. SAIGON Kedden a reggeli órákban a kambodzsai határ közelé­ben egy amerikai katonai tá. bor ellén intéztek heves tá­madást a szabadságharcosok, Katu.m városától délre. A tá­madók behatoltak a tábor te. rületére és több mint 5 órán át közelharcot vívtak az amerikaiakkal, majd vissza­vonultak a környező őserdő­be, amelyet az elmúlt napok ban sűrűn bombáztak ame­rikai B—52-es óriásbombázók. Megjelent a Nemzetközi Szemle máj usi száma Pintér István 28. — A főnök azt mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez... — A CIÁ-é. — Maga mondta, nem én... És hogy most mi­ért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szem­tanúra van szükségem. Csán- kő András lelőtte Temer Gusztávot, az emigráns ma­gyarok egyik összejövetelén... És maga szemtanúja volt az esetnek... Mondja el nekem, lehetőleg minél részleteseb­ben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó. elmondom — felel­tem —. de hogy talált rám? — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barátnője sem. Hol lehetnék akkor a fiatalok? A Szokott szállodájukban... Kikötöttem, hogy csak ak­kor szolgálok részletes felvi­lágosítással. ha ö Is régrt. ne­kem legalább tanácsokkal, miként szabadulhatnék jelen­legi helyzetemből. Igaz, az a veszély nem fenyegetett töb­bé. hogy nem tudom tisztázni magam a Budapestről küldött ügynök vádjával szemben, ámde volt más félnivalóm he­lyette. Sok mindent megtud­tam. amit jobb nem tudni. És a Cl A nem ereszti ki egy­könnyen az embereket a mar­kából, ha már egyszer ajánla­tot tett. — Ezt bizony meglepően hamar megtanulta, fiatalem­ber — mondta az újságíró, aki alapjában véve jóindula­tú fickó volt. — De azt még nem vette számításba, hogy hétfőn vissza kell térnie az Emigration Service fogdájá­ba... — Vissza? Miért? — Azért, mért visszavon­ták a tartózkodási engedé­lyét. — Az igaz, de olyan indok­lással, amelyről bebizonyoso­dott. hogy koholmány... — Nem tesz semmit — ma­gyarázta Lewis. — A hivatal nem tartozik indokolni, hogy kinek ad tartózkodási enge­délyt és kinek nem. Ha egy­szer visszavonták, újra kell kérelmezni és kérdés, hogy megkapja-e. vagy sem. Az is lehet, hogy visszatoloncolják oda, ahonnan Amerikába jött. Sőt, ha nem folyna eljárás maga ellen, már el is tolon- colták volna. — Értem. De hát az óvadék ellenében továbbra is szabad­lábon maradhatok.. — Az óvadék ellenében igen. De a pénzt a lap köl­csönözte. Egy nagyobb ri­porthoz szükség volt rá. hogy maga a rendelkezésünkre áll­jon. Ez az ok viszont most megszűnt, s így megszűnt az okozat is. Forster ügyvéd az Evening News megbízásából hétfőn eljár a bíróságon: in. dítványozza az óvadék visz- szafizetését és a maga letar­tóztatását. Nem kétséges, hogy ennek az indítványnak helj t is fognak adni. — E.ilia! — füttyenteltcin. — Megint azok az átkozott poloskák! Lewis e tekintetben opti­mistább volt,, mini én. Igaz. neki még soha nem kellett, a saját vérével táplálnia őket. — Ugyan, néhány éjszakát ki lehet bírni! — bíztatott. — Néhány éjszakát? És az. tán milesz? — Vagy új tartózkodási en­gedélyt kér és kap — és kény­telen igent mondani Banless urnák, vagy pedig belenyug­szik. hogy kiteszik a szűrét és viszik Bécsbe, ahonnan jött. Én az utóbbit választanám a maga helyében... — Én is azt választom — feleltem. — Bécstől már csak egy ugrás Magyaror­szág... — Igen, ha az ember közel van a hazájához, könnyebben viseli el az életet idegenben... — Téved, Mr. Lewis! Én haza akarok menni. Bécsből már könnyebben hazajutok. Innen soha nem lenne pénzem útiköltségre. Az amerikai ál­lam megszabadít engem ettől a gondtól. Köszönöm, előre is... Lewis jóindulatúan neve­tett. — Furcsa, de igaza van. Tudja nálunk a törvények és a szabályok nem mindig lo­gikusak. Legtöbbször gondot okoznak az embernek, de akadnak esetek, amikor kife­jezetten szerencsét jelentenek. Lewis búcsúzóul a lelkem- re kötötte, hogy legkésőbb hétfőn reggel 10 óráig önként vonuljak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis mér kilenc órakor be­jelenti, hogy az óvadékot visz- szakívánja. A pénz nagy úr, nagyobb, mint az ember sza­badsága, és három órán be-' lül fülön fognak, visznek a poloskák közé. Ezért, sokkal tisztességesebb dolőg, ha ön­kent megyek... Molnár Károly: (4 látható 14. Ekkor már heves harcok dúltak Észak-Afrikában. Vál­takozó sikerrel. Először az olaszok tettek kísérletet, hogy Líbiából keletre nyo­mulva megpróbálják elvágni az angolok fontos közlekedé­si útvonalát, a Szuezi-csator- nát. A küzdelem első szaka­szában Graziani tábornok csapatainak sikerült is előre­nyomulniuk. később azon­ban ellentámadásba lendül, tek az angolok és 1941 feb­ruárjában Bengázi-ig hatol­tak előre. Ekkor jelentek meg Afri­kában a németek. Világhódú tó tervük egyik fontos ré­szeként Egyiptomot akarták elfoglalni. Felállították az Afrika-hadsereget. Parancs, nokuk Rommel tábornok, az egyik legügyesebb német had_ vezér volt. Ellentámadásra csoportosította a parancs­noksága alatt álló olasz, né. met erőket. 1942 májusában előrelendül­tek Rommel alakulatai. 525 harckocsi és 90 rohamlöveg támadta meg az angolokat, akik a túlerővel szemben megkezdték a visszavonu­lást. Csapataik az El Gazala— Bír Hakeim terepszakaszon helyezkedtek el. gyalogosaik támpontszerű védelemre rendezkedtek be. így próbál­ták megállítani az előrenyo­muló ellenséget. A németek megkerülték az angolok déli szárnyát és megtörték az ot­tani csapatok ellenállását. A sivatagi háború e kritikus szakaszában fontos szerepet kapott a 13. félbrigád, amely Amilakvari ezredes parancs­nokságával érkezett Egyip­tomba. Az angolok a légió, sokra bízták Bír Hakeim vé­delmét. Ez a támaszpont Tob- rouktól 80 kilométerre feküdt délre. Május 27-én a támaszpont előterében német csapatok je­lentek meg, az angolok azon­ban feltartóztatták őket. Ez reggel fél 8-kor történt. Fél órával később újra változott a helyzet. Az angol előőrsök jelentették: — Páncélosok és rohamlö- vegek jelentek meg déli és délkeleti irányból. Még nem tudjuk, hogy a mieink, vagy pedig ellenséges csapatok. Kilenc órakor már nem volt kétséges, hogy nagyará­nyú német és olasz alakula­tok törnek előre. Az erődít­ményben a tüzérség felké­szült és a híres svéd Bofórs ágyúkat, amelyek elsősorban légvédelmiek voltak és a re­pülők ellen alkalmazták, most készenlétbe helyezték, hogy célba vegyék a páncélosokat. Bír Hakeim betonállásai mögött a spanyolok, amikor Kezet fogtam az újságíró­val, aki Ruthtól is megpró­bált elbúcsúzni, de nem sike­rült neki, mert a lány lát­hatatlanná vált. Csak a taka­ró alatt meg-megrázkódó em- berforma mutatta, hogy mégis jelen van. Az újságíró tapintatos em­ber volt, nem erőltette a dől got. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót, és én belülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zo­kogás. Megjegyzem. így még talán szebb volt, mint amikor mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Elő­ször kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vigasz­taltam egész vasárnap, egé­szen hétfőn reggelig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a végén megvigasztalódott Amikor hétfőn reggel ránk­virradt, szipogva bár, de mo­solyogva így szólt: — Darling, fáj. hogy el ­mész. de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, cselekedj belátásod szerint. csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán, amikor a csikósgörlöket öleled... Ezt könnyű szívvel meg ígérhettem. (íolyiatjakX megpillantották az ellensé. get, így bíztatták egymást: — Vámos como a Madrid! Madrid felé megyünk. har­coljunk úgy, mintha Madrid felé menetelnénk! Heves tűz fogadta a közel­gő páncélosokat. 10 órakor 35 égő. füstölgő roncs állt a támaszpont előtt. Vezetőik és a bennülő katonák kiugrál­tak és a légió fogságába ke­rültek. Feltartott kézzel kö­zeledtek az erődhöz. Száz foglyot ejtettek a légiósok, köztük egy ezredest. Visszavonultak az ellensé­ges erők, Bir Hakeim felől el. hárult a közvetlen veszély. A védők azonban jól tudták, hogy csak rövid pihenő kö­vetkezik. Mindaddig, amíg az ellenség nagyobb erőket nem von össze. Május 30-án Larminat tá­bornok megtekintette az erő­döt és megérkezett König tábornok üzenete is, aki gra­tulált a légiósoknak a hősies harchoz. — Még két napig ki kell tartaniok — üzente a tábor­nok. Nagy jelentőséget tulaj do. niiottak r>* angolok is Bir Hakeim ellenállásának, mert tudták, hogy az idő az életet jelenti a számukra a Szuez­ért folytatott harcban. Júni- nius 1-én magas rangú angol tisztek is meglátogatták az erőd védőit. Nyugtalanító jelentések ér. keztek az előőrsöktől és a felderítő repülőgépektől is. Rommel jelentős erőket vont össze, a küzdelem a fontos támaszpontért, bármely pil­lanatban folytatódhat. Este 7 óra után 20 perccel új jelentés érkezett Bir Hakeim parancsnokától: — Ez az éjszaka döntő lesz. Bevált a jóslat, a sötétség leple alatt az olaszok és a németek a május 3I-ről júni­us 1-re virradó éjszaka Rom. mel tábornok személyes ve­zetése alatt elfoglalták Gott- el Qualeb községet. Három­ezer foglyot ejtettek. 124 ágyút és 100 páncélozott jár. művet lőttek szét, vagy zsakv mányoltak. Az ellenség el­érkezettnek látta az időt Bir Hakeim elfoglalására. Heves légitámadások előzték meg a csapatok megjelenését. . Az erőd parancsnoka felderítő­ket küldött ki, akik nemsok­kal később jelentették: — Megtámadtak bennün. két. Újabb hullámokban dübö­rögtek a német repülőgépek Bir Hakeim fölött. Szirénáz­va egész alacsonyra eresz­kedtek le zuhanóbombázóik. Nagy veszteségeket szenved­tek a védők, mert nem volt elegendő fedezékük, jónéhó- nyukat nyílt terepen értek a repeszek. Rommel igyekezett megfélemlíteni Bir Hakeim védőit. A pusztító légitáma­dások után két olasz tisztet küldött König tábornokhoz. Fehér zászlóval érkezett a parlamenterek autója. A tisztek átadták Rommel tá­bornok személyes üzenetét, amelyet Könighez intézett. A német Afrika-hadsereg pa­rancsnoka ezt írta. — Céltalan minden továb­bi ellenállás. Megsémmisitet. tűk Gott-el Quälet védőit, két, angol brigádot. Hasonló sors vár azokra is. akik Bir Hakeimben küzdenek. Fe­hér zászlóval és a fegyver letételével jelezzék, ha nem akarnak további felesleges vérontást. Rommel, vezérez­redes. König tábornok elolvasta az üzenetet és így szólt a parlamenterekhez: — Mondják meg, hogy le van sz ....de ezt valahogy más formában közöljék vele. — Értjük — válaszolták a parlamenterek és tiszteleg­tek. Amikor elhagyták a pa­rancsnoki állást, az egyik olasz tiszt így szólt: — Nagy katonák Bír Ha­keim védői. Autóba szállták a parla­menterek, visszatértek Rom melhez. Jelentették, hogy König visszautasította a íegy. verletetélt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom