Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-07 / 102. szám
9 oldal lEELliT-MÄGYARORSZÄO f9«9. mi}o» f. Kérdezzék meg Castries-t! Valóban, kérdezzék meg Castries-t, ha kíváncsiak arra, milyen érzés végigjátszani ezt a játékot Vietnamban, a végső konklúzióig. Christian de Castries dandártábornok volt a francia expedíciós hadsereg északnyugati frontjának a parancsnoka, ö volt akfhek az erődrendszer ostroma idején repülőgépről dobiák le a kinevezést jelképező tábornoki vállapokat, hogy ezzel új erőt öntsenek a védelem főparancsnokába. Giap tábornok, a szabadság- harcosok főparancsnoka annak idején nem vonta kétségbe, hogy Castries megtett mindent, ami tőle tellett, s a maga módján nem volt rossz katonai vezető. Mint ahogy nem volt rossz az a 49 erődből álló, három övezetre tagolt erődrendszer sem, amelyet úgy hívtak: Dien Bien Phu. Rossz csupán a számítás volt; az a számítás, amely azt képzelte, hogy a szabadságharcos erők egy idő múlva felmorzsolódnak, kifulladnak, felőrlődnek a harcok reménytelenségében és végül is lemondanak felszabadító küldetésükről, szétszélednek a dzsungel mélyén, a rizsföldek öntözöcsatornáinak partján húzódó apró településeken, amíg majd a hatóságok elfelejtik „bűneiket”, s visszatérhetnek otthonaikba. Ma 15 éve, hogy Christian de Castries tábornok megadta magát, s a Dien Bien Phu-i A napokban emlékezünk meg a Kommunista Interna- cionálé megalapításának 50. évfordulójáról. Ez alkalomból a Nemzetközi Szemle a Pravda alapján közli M. A. Szuszlov beszédét. Végigtekint a Kommunista Interna- cionálé megalakulásától eltelt időn, méltatja érdemeit, törekvéseit. A XX. század csaknem egynegyedén át működő Kommunista Internaci- onálé következetesen folytatta. Marx és Engels az I. International és a párizsi kommün ügyét, történelmi szerepet játszott a világ forradalmi folyamatában, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fellendülésében. Kongresszusain foglalkozott a nemzeti felszabadító harc problémáival, segítséget nyújtott a gyarmati és függő országok kommunista pártjaierődrendszer középső citadellájára felkerült a szabadság- harc vörös zászlója. Még ugyanebben az évben létrejöttek a genfi egyezmények, amelyek formálisan garantálták Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek szabadságát, nemzeti függetlenségét. Az évforduló minden tekintetben tanulságos. Tanulságos elsősorban azért, mert az imént említett számítási hiba ott szerepel a mai újgyarmatosítók, az Egyesült Államok terveiben is. Talán mindmáig nem hiszik el, hogy a szabadságharc ereje kimeríthetetlen, hogy a legmodernebb haditechnika segítségével reá mért pusztító csapások gyengébbek annál, semhogy megakadályozzák állandó térnyerését. Washingtonban nem hiszik el — ahogy annak idején Párizsban sem hitték —, hogy ez népi háború, amelynek tartalékai kimeríthetetlenek, tüze kiolthatatlan. S tanulságos azért is, mert a Dien Bien Phu-i győzelem volt a genfi tárgyalások kiindulópontja. Annak idején a győztesek nagylelkűséget tanúsítottak. Elfogadtak olyan egyezményeket, amelyek végrehajtására nem voltak igazi garanciák. A franciákat váltó amerikaiak — akkor még csak gazdasági segéllyel és katonai tanácsadókkal — már elegendő támaszt nyújtottak a Diem-rendszernek, hogy val, harcot vívott a jobboldali és a „baloldali” opportunizmus ellen. 1943 májusában a kommunista pártok elhatározták a Kommunista Inernacionálé feloszlatását — „ez a szervezeti forma túlhaladottá vált”. A mai viszonyok között a kommunista pártok nemzetközi kapcsolatainak más formák felelnek meg. De a kommunista mozgalom egységének megszilárdítása, a mozgalomban felmerült nehézségek leküzdése — mint erre a Kommunista Interna- cionálé tapasztalatai is tanítanak — csakis a marxizmus —leninizmus, a proletár internacionalizmus megingathatatlan talaján lehetséges. További cikkek a Nemzetközi Szemléből: Vo Nhan Tri: A Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasága a hászabotálja Dél-Vietnamban a választásokat, felrúgják a genfi egyezményeket, megindítsák azt a folyamatot, amely végül is a jelenlegi vietnami háborúhoz vezetett. A VDK és a DNFF mai vezetői — amióta csak folynak a párizsi tárgyalások — nem győzik hangoztatni, hogy ezt a hibát mégegyszer nem követik el. Ennek a harcnak, amely már annyi visszavonulásra, beismerésre és engedményre kényszerítette az amerikaiakat — a teljes győzelemig kell elvezetnie, egyebek között azért, hogy ne legyen újabb vietnami háború, hogy ez a sokat szenvedett ország végre valóban élvezhesse a béke áldásait. A vietnamiak tehát • tanultak a 15 éves tapasztalatokból, miközben semmi jelét nem láthatjuk, hogy az amerikaiak is tánultak volna. De^ hogy is kérdezik meg Castries tábornokot, mit érzett, amikor 55 nap és éjszaka ágyúdörgése után, 16 ezer halott árán kegyelmet kellett kérnie. Az amerikaiak azt mondják, hogy a Dien Bien Phu-i csata nem ismétlődhet meg. Alighanem igazuk van: ennek a háborúnak más a jellege, itt nem koncentrálódik az erő egyetlen döntő ütközetbe. Itt egész Dél-Viet- nam válik — lépésről lépésre — egyetlen hatalmas „Dien Bien Phu-vá” az amerikaiak számára. Szabó L. István ború viszonyai között (Mezs- dunarodnaja Zsizny), D. Volszkij: Pekingi kalandorok (Novoje Vremja), A. Klimov és V. Laptyev: Az el nem kötelezettség politikájának néhány kérdéséről (Mezsduna- rodriaja Zsizny), Walter Bartel: A Németországi Nemzeti Demokrata Párt külpolitikai céljai (Deutsche Aussenpoli- tik), Brigitte Friang: Szélsőséges breton nacionalisták között (Le Monde Diplomatique), A. Melnylkov: Az amerikai munkásosztály struktúrájának változása (Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarodna- ja Otnosenyija), Usami Ko- bajasi: A virágzás keserű gyümölcse (Za Rubezsom), Fennkölt ajkak (Az Obser- vatora Románéról) (Der Spiegel), M. B. Mityin: Brzezinski úr téves számításai (Novoje Vremja) Események nyomában... TELEX DELHI Koszigin szovjet miniszterelnök kedden Delhiben K. Biszta nepáli miniszterelnökkel találkozott, aki ugyancsak az indiai elnök temetésén vett részt. A baráti beszélgetésen szó volt, a szovjet—nepáli kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi problé. mákról. MOSZKVA A Német Kommunista Párt hetilapja — a Nyugat-Német- országban nemrégiben megin. dúlt Unsere Zeit, máris százezres példányszámban jelenik meg. A lap gyorsan megtalálta olvasóit. Nemcsak az azonos gondolkodásúak körében, hanem olyan más nézeteket valló emberek körében is, akik kiutat keresnek a monopóliumok propagandájának labirintusából. Az Unsere Zeit következetesen leleplezi a bonni politika militarista lényegét, állhatatosan harcol az újfasiszta veszély ellen. Tévé. kényén részt vesz a párt elvi célkitűzéseinek hirdetésében, a kommunisták konkrét feladatainak kijelölésében. CARACAS Caracasban megkezdődött a Venezuelai KP Központi Bizottságának 13. ülése. Jesus Faria főtitkár, az ülés meg. nyitásakor arról beszélt, hogy a Központi Bizottság az illegális munka 7 esztendeje után ismét nyíltan ülésezhet. A Központi Bizottság ülésén megvitatják a párt IV. kongresszusának előkészítését. a Venezuelai KP-nak a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletén való részvételével összefüggő problémákat és a Lenin-cen- tenárium előkészítésének kér déseit, megválasztják az új Politikai Bizottságot. WASHINGTON Hétfőről keddre virradóan egész éjszaka tartott a tiltakozó békeőrség a Fehér Ház előtt. -A. vietnami háború elleni tiltakozásul amerikai kvékerek egy csoportja az éjszakai órákban gyertyafénynél olvasta fel a viétnami há_ ború amerikai halottainak névsorát. A hétfőtől kezdődött békeőrség, amelyben ezernél is többen vettek részt, kedden ért véget. SAIGON Kedden a reggeli órákban a kambodzsai határ közelében egy amerikai katonai tá. bor ellén intéztek heves támadást a szabadságharcosok, Katu.m városától délre. A támadók behatoltak a tábor te. rületére és több mint 5 órán át közelharcot vívtak az amerikaiakkal, majd visszavonultak a környező őserdőbe, amelyet az elmúlt napok ban sűrűn bombáztak amerikai B—52-es óriásbombázók. Megjelent a Nemzetközi Szemle máj usi száma Pintér István 28. — A főnök azt mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez... — A CIÁ-é. — Maga mondta, nem én... És hogy most miért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szemtanúra van szükségem. Csán- kő András lelőtte Temer Gusztávot, az emigráns magyarok egyik összejövetelén... És maga szemtanúja volt az esetnek... Mondja el nekem, lehetőleg minél részletesebben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó. elmondom — feleltem —. de hogy talált rám? — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barátnője sem. Hol lehetnék akkor a fiatalok? A Szokott szállodájukban... Kikötöttem, hogy csak akkor szolgálok részletes felvilágosítással. ha ö Is régrt. nekem legalább tanácsokkal, miként szabadulhatnék jelenlegi helyzetemből. Igaz, az a veszély nem fenyegetett többé. hogy nem tudom tisztázni magam a Budapestről küldött ügynök vádjával szemben, ámde volt más félnivalóm helyette. Sok mindent megtudtam. amit jobb nem tudni. És a Cl A nem ereszti ki egykönnyen az embereket a markából, ha már egyszer ajánlatot tett. — Ezt bizony meglepően hamar megtanulta, fiatalember — mondta az újságíró, aki alapjában véve jóindulatú fickó volt. — De azt még nem vette számításba, hogy hétfőn vissza kell térnie az Emigration Service fogdájába... — Vissza? Miért? — Azért, mért visszavonták a tartózkodási engedélyét. — Az igaz, de olyan indoklással, amelyről bebizonyosodott. hogy koholmány... — Nem tesz semmit — magyarázta Lewis. — A hivatal nem tartozik indokolni, hogy kinek ad tartózkodási engedélyt és kinek nem. Ha egyszer visszavonták, újra kell kérelmezni és kérdés, hogy megkapja-e. vagy sem. Az is lehet, hogy visszatoloncolják oda, ahonnan Amerikába jött. Sőt, ha nem folyna eljárás maga ellen, már el is tolon- colták volna. — Értem. De hát az óvadék ellenében továbbra is szabadlábon maradhatok.. — Az óvadék ellenében igen. De a pénzt a lap kölcsönözte. Egy nagyobb riporthoz szükség volt rá. hogy maga a rendelkezésünkre álljon. Ez az ok viszont most megszűnt, s így megszűnt az okozat is. Forster ügyvéd az Evening News megbízásából hétfőn eljár a bíróságon: in. dítványozza az óvadék visz- szafizetését és a maga letartóztatását. Nem kétséges, hogy ennek az indítványnak helj t is fognak adni. — E.ilia! — füttyenteltcin. — Megint azok az átkozott poloskák! Lewis e tekintetben optimistább volt,, mini én. Igaz. neki még soha nem kellett, a saját vérével táplálnia őket. — Ugyan, néhány éjszakát ki lehet bírni! — bíztatott. — Néhány éjszakát? És az. tán milesz? — Vagy új tartózkodási engedélyt kér és kap — és kénytelen igent mondani Banless urnák, vagy pedig belenyugszik. hogy kiteszik a szűrét és viszik Bécsbe, ahonnan jött. Én az utóbbit választanám a maga helyében... — Én is azt választom — feleltem. — Bécstől már csak egy ugrás Magyarország... — Igen, ha az ember közel van a hazájához, könnyebben viseli el az életet idegenben... — Téved, Mr. Lewis! Én haza akarok menni. Bécsből már könnyebben hazajutok. Innen soha nem lenne pénzem útiköltségre. Az amerikai állam megszabadít engem ettől a gondtól. Köszönöm, előre is... Lewis jóindulatúan nevetett. — Furcsa, de igaza van. Tudja nálunk a törvények és a szabályok nem mindig logikusak. Legtöbbször gondot okoznak az embernek, de akadnak esetek, amikor kifejezetten szerencsét jelentenek. Lewis búcsúzóul a lelkem- re kötötte, hogy legkésőbb hétfőn reggel 10 óráig önként vonuljak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis mér kilenc órakor bejelenti, hogy az óvadékot visz- szakívánja. A pénz nagy úr, nagyobb, mint az ember szabadsága, és három órán be-' lül fülön fognak, visznek a poloskák közé. Ezért, sokkal tisztességesebb dolőg, ha önkent megyek... Molnár Károly: (4 látható 14. Ekkor már heves harcok dúltak Észak-Afrikában. Váltakozó sikerrel. Először az olaszok tettek kísérletet, hogy Líbiából keletre nyomulva megpróbálják elvágni az angolok fontos közlekedési útvonalát, a Szuezi-csator- nát. A küzdelem első szakaszában Graziani tábornok csapatainak sikerült is előrenyomulniuk. később azonban ellentámadásba lendül, tek az angolok és 1941 februárjában Bengázi-ig hatoltak előre. Ekkor jelentek meg Afrikában a németek. Világhódú tó tervük egyik fontos részeként Egyiptomot akarták elfoglalni. Felállították az Afrika-hadsereget. Parancs, nokuk Rommel tábornok, az egyik legügyesebb német had_ vezér volt. Ellentámadásra csoportosította a parancsnoksága alatt álló olasz, né. met erőket. 1942 májusában előrelendültek Rommel alakulatai. 525 harckocsi és 90 rohamlöveg támadta meg az angolokat, akik a túlerővel szemben megkezdték a visszavonulást. Csapataik az El Gazala— Bír Hakeim terepszakaszon helyezkedtek el. gyalogosaik támpontszerű védelemre rendezkedtek be. így próbálták megállítani az előrenyomuló ellenséget. A németek megkerülték az angolok déli szárnyát és megtörték az ottani csapatok ellenállását. A sivatagi háború e kritikus szakaszában fontos szerepet kapott a 13. félbrigád, amely Amilakvari ezredes parancsnokságával érkezett Egyiptomba. Az angolok a légió, sokra bízták Bír Hakeim védelmét. Ez a támaszpont Tob- rouktól 80 kilométerre feküdt délre. Május 27-én a támaszpont előterében német csapatok jelentek meg, az angolok azonban feltartóztatták őket. Ez reggel fél 8-kor történt. Fél órával később újra változott a helyzet. Az angol előőrsök jelentették: — Páncélosok és rohamlö- vegek jelentek meg déli és délkeleti irányból. Még nem tudjuk, hogy a mieink, vagy pedig ellenséges csapatok. Kilenc órakor már nem volt kétséges, hogy nagyarányú német és olasz alakulatok törnek előre. Az erődítményben a tüzérség felkészült és a híres svéd Bofórs ágyúkat, amelyek elsősorban légvédelmiek voltak és a repülők ellen alkalmazták, most készenlétbe helyezték, hogy célba vegyék a páncélosokat. Bír Hakeim betonállásai mögött a spanyolok, amikor Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruthtól is megpróbált elbúcsúzni, de nem sikerült neki, mert a lány láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg-megrázkódó em- berforma mutatta, hogy mégis jelen van. Az újságíró tapintatos ember volt, nem erőltette a dől got. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót, és én belülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zokogás. Megjegyzem. így még talán szebb volt, mint amikor mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Először kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vigasztaltam egész vasárnap, egészen hétfőn reggelig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a végén megvigasztalódott Amikor hétfőn reggel ránkvirradt, szipogva bár, de mosolyogva így szólt: — Darling, fáj. hogy el mész. de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, cselekedj belátásod szerint. csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán, amikor a csikósgörlöket öleled... Ezt könnyű szívvel meg ígérhettem. (íolyiatjakX megpillantották az ellensé. get, így bíztatták egymást: — Vámos como a Madrid! Madrid felé megyünk. harcoljunk úgy, mintha Madrid felé menetelnénk! Heves tűz fogadta a közelgő páncélosokat. 10 órakor 35 égő. füstölgő roncs állt a támaszpont előtt. Vezetőik és a bennülő katonák kiugráltak és a légió fogságába kerültek. Feltartott kézzel közeledtek az erődhöz. Száz foglyot ejtettek a légiósok, köztük egy ezredest. Visszavonultak az ellenséges erők, Bir Hakeim felől el. hárult a közvetlen veszély. A védők azonban jól tudták, hogy csak rövid pihenő következik. Mindaddig, amíg az ellenség nagyobb erőket nem von össze. Május 30-án Larminat tábornok megtekintette az erődöt és megérkezett König tábornok üzenete is, aki gratulált a légiósoknak a hősies harchoz. — Még két napig ki kell tartaniok — üzente a tábornok. Nagy jelentőséget tulaj do. niiottak r>* angolok is Bir Hakeim ellenállásának, mert tudták, hogy az idő az életet jelenti a számukra a Szuezért folytatott harcban. Júni- nius 1-én magas rangú angol tisztek is meglátogatták az erőd védőit. Nyugtalanító jelentések ér. keztek az előőrsöktől és a felderítő repülőgépektől is. Rommel jelentős erőket vont össze, a küzdelem a fontos támaszpontért, bármely pillanatban folytatódhat. Este 7 óra után 20 perccel új jelentés érkezett Bir Hakeim parancsnokától: — Ez az éjszaka döntő lesz. Bevált a jóslat, a sötétség leple alatt az olaszok és a németek a május 3I-ről június 1-re virradó éjszaka Rom. mel tábornok személyes vezetése alatt elfoglalták Gott- el Qualeb községet. Háromezer foglyot ejtettek. 124 ágyút és 100 páncélozott jár. művet lőttek szét, vagy zsakv mányoltak. Az ellenség elérkezettnek látta az időt Bir Hakeim elfoglalására. Heves légitámadások előzték meg a csapatok megjelenését. . Az erőd parancsnoka felderítőket küldött ki, akik nemsokkal később jelentették: — Megtámadtak bennün. két. Újabb hullámokban dübörögtek a német repülőgépek Bir Hakeim fölött. Szirénázva egész alacsonyra ereszkedtek le zuhanóbombázóik. Nagy veszteségeket szenvedtek a védők, mert nem volt elegendő fedezékük, jónéhó- nyukat nyílt terepen értek a repeszek. Rommel igyekezett megfélemlíteni Bir Hakeim védőit. A pusztító légitámadások után két olasz tisztet küldött König tábornokhoz. Fehér zászlóval érkezett a parlamenterek autója. A tisztek átadták Rommel tábornok személyes üzenetét, amelyet Könighez intézett. A német Afrika-hadsereg parancsnoka ezt írta. — Céltalan minden további ellenállás. Megsémmisitet. tűk Gott-el Quälet védőit, két, angol brigádot. Hasonló sors vár azokra is. akik Bir Hakeimben küzdenek. Fehér zászlóval és a fegyver letételével jelezzék, ha nem akarnak további felesleges vérontást. Rommel, vezérezredes. König tábornok elolvasta az üzenetet és így szólt a parlamenterekhez: — Mondják meg, hogy le van sz ....de ezt valahogy más formában közöljék vele. — Értjük — válaszolták a parlamenterek és tisztelegtek. Amikor elhagyták a parancsnoki állást, az egyik olasz tiszt így szólt: — Nagy katonák Bír Hakeim védői. Autóba szállták a parlamenterek, visszatértek Rom melhez. Jelentették, hogy König visszautasította a íegy. verletetélt.
