Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

1 flMrf nítrr-WAGYARöHszAo 1969. május fi Irány a nyári táborok 25 ezer szabolcsi úttörő hazai és külföldi út előtt Két hét múlva véget ér a tanítás az általános iskolák­ban. Az úttörőszövetség és a csapatok vezetői a napokban készítik a táborozási menet­rendet. Szabolcs-Szatmár me­gye általános iskoláiból közel 25 ezer úttörő készül a nyári táborokba. Az ország legszebb tájain ütik fel sátraikat az elkövet­kezendő hónapokban a piros- nyakkendős úttörők és pihe­nik ki a tanév fáradalmait. A vezetőképző táborokban pedig aktív pihenéssel, tanfo­lyamok hallgatásával töltik a tábori napokat. A városi úttörőszövetség táborának Rakámaz és Tokaj lesz a színhelye. A vásáros- naményi járás úttörői a Vásá- rosnamény melletti Gergelyi- ugornyán ütik fel a sátor­karókat. Táborozási színhely lesz egy másik Tisza menti helység, Tivadar is. A Bala- ton-pa'rtot a baktalórántházi, nagykállói és nyíregyházi já­rás úttörői látogatják meg. Kéthetes táborok nyílnak itt a nyáron. Az úttörőcsapatok önállóan, a megyei, városi és járási úttörőszövetségektől függetlenül is szerveznek tá­borozásokat. Az úticél az Északi hegyvidék. Vala­mennyi nyíregyházi általános iskola — amelyik táborozási terveket készít — itt tölti el a szünidő egy részét. A Zemp­léni hegység vonzza a csapa­tok többségét. A vezetőképző táborok kö­zött központi helyet foglal el a sóstói tábor. Ezer gyermek — főleg őrsvezetők és őrs­vezető-helyettesek — végzi el a vezetőképző tanfolyamot ezen a nyáron. Császárszállás és Miskolc-Tapolca lesz a színhelye városunk úttörői másik vezetőképző táborának. A külföldi úttörőszövetsé­gekkel összefogva a Magyar Űttörők Szövetsége csere­üdültetés keretein belül lehe­tőséget nyújt a legjobb ma­gyar úttörőknek külföldi tá­borozáshoz is. Megyénk úttö­rői közül is mintegy kétszá­zan külföldi utazás előtt áll­nak. Két csoport utazik Len­gyelországba, 50-es és 80-as létszámmal a nyíregyházi já­rásból. Ugyanennyi lengyel pajtás tölti szabadidejét a szabolcsi úttörőtáborokban. Az NDK-beli Magdeburg 30 szabolcsi úttörőt fogad a cse­reüdültetés lehetőségeit ki- .használva. (sárnál) Segít a MTESZ és a TITÄSZ Elektrotechnikai tanfolyam a tsz-eknek A villamos energia fokozott használata a mezőgazdasági üzemekben egyre bonyolul­tabb feladatok elé állítja a karbantartással, üzemeltetés­sel foglalkozó embereket. Egy-egy üzemzavar, hiba el­hárításához — életveszély nélkül — csak megfelelő is­meretekkel rendelkező szak­ember kezdhet. É képzés elő­segítése érdekében a MTESZ, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nyíregyházi cso­portja és a TITÁSZ villamos energiagazdálkodási és keze­lési tanfolyamot szervez a Nyírségi Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége tsz-ei részére. Elsősorban azoknak, akik a villamos, villamos gé­pészeti szakterületen dolgoz­nak. A június másodikén kez­dődő, négy héten át a hétfői napokon megrendezett tanfo­lyam összesen 32 órás lesz. Anyaga felöleli mindazokat a kérdéseket, amelyek a mező- gazdasági üzemek gépeinek, berendezéseinek kezelésével foglalkozó szakembereknek szüksége van. A tanfolyamot Baktalórántházán és Nyírbá­torban rendezik meg Jelent­kezni lehet május 25-ig a Magyar Elektrotechnikai Egyesület címén, Nyíregyhá­za, Bethlen Gábor u. 92. sz. A tárgyalóteremből Elítélték a brutális támadókat Január 6-án éjszaka a ti- »zavasvári (egyházerdői) MÁV-őrházból értesítették a rendőrfőkapitányság közpon­ti ügyeletét, hogy J. Miklós tiszalöki lakost az úton két ismeretlen ember megtámad­ta és megverte. Innen J. Mik­lóst életveszélyes sérülések­kel szállították a nyíregyházi kórházba. A bejelentés után jegy órá­val, éjszaka háromkor már megkezdték az ügyben a nyo­mozást. Az' adatgyűjtés során tisztázni szerették volna, ki­vel vagy kikkel töltötte az előző estét J. Miklós. Hamarosan megtudták, hogy a sérült előző este be­tért a tiszavasvári étterembe, ott szórakozott, táncolt is, s közben enyhén italos lett. Tánc közben egyszer lekért «gy ismerős nőt egy ismeret­len fiatalembertől, aki később emlékeztette, hogy az étte­remben lekérés nincs, s ezt ki is írták. Emiatt kisebb szó­váltás keletkezett közöttük, de nagyobb baj nem. Később, záróra után az ét­terem előtt keletkezett vita, aminek során J. Miklós ellö­kött egy alacsony fiatalem­bert. A fiatalember fogadko- zott, hogy ezt ő még akkor este vissza fogja adni. Ezután találtak olyan tanú­kat, akik ismerték a két fia­talembert: Ignáth Sándor és Vezendi József egyaránt 19 éves tiszavasvári lakosok. Ig- néth volt az, akitől J. Miklós tánc közben lekérte ismerő­sét, Vezendit pedig ellökte az étterem előtt Ok nem is tagadták, hogy ketten verték meg l. Miklóst A vita után éthatározták, hogy megvárják. Az egész­ségháznál megbújtak egy fa mögött (Vezendi az árokban), de akkor még többen mentek J. Miklóssal, így nem merték megtámadni. De követték. Amikor J. Miklós egyedül maradt az úton, észrevette, hogy men­nek utána. Futni kezdett. Vezendi in­dult előbb utána, s az őrház közelében utolérte. Ököllel úgy halántékon ütötte, hogy J. Miklós az árokba zuhant. Ami ezutáh következett, ahhoz hasonlót régen követ­tek el megyénkben. Ignáth és főként Vezendi rúgdosták a védekezésre képtelen embert, ököllel ütötték a fejét, Ve­zendi fejbe is rúgta ... Amikor J. Miklós az életé­ért könyörgött, otthagyták. Négykézláb mászott el az őr­házig. A kórházban megállapítot­ták, hogy járom- és arccsont­törést szenvedett, ezenkívül léprepedést (a rúgások Követ­keztében) és lépét el is kellett távolítani. Hosszú ideig állt kórházi kezelés alatt, de még most is betegállományban van! A két brutális támadó ügyét első fokon a nyíregyhá­zi megyei bíróság tárgyalta, és szándékos emberölés kí­sérletében mondta ki őket bűnösnek. Ignáthot három év és nyolc hónap, Vezendit öt év börtönre büntette, s mindkettőjüket három évre tiltotta el a közügyektől. Az ítélet nem jogerős, má­sodfokon a Legfelsőbb Bíró­ság tesz pontot az ügyre. k. L Sajtóterjesztési tanácskozás Kavabata faszunari: SIM AMUR A* Május hó 27-én a nyír­egyházi postás otthonban sajtóterjesztési értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vett Vass Henrikné, a Hírlapkiadó Vállalat helyet­tes igazgatója, dr. Deák Ig­nác, a Debreceni Postaigaz­gatóság vezetője és dr. Kiss Zoltán igazgató. Dr. Deák Ignác, a Debrece­ni Postaigazgatóság vezetője ismertette az elmúlt hónap célfeladatának fontosságát és kiemelte, hogy a Kelet-Ma- gyarország példányszámának növelése annak az összehan­golt, jól előkészített és min­taszerűen végrehajtott ter­jesztési munkának köszön­hető, amelyet a pártszerve­zetek támogatása mellett a posta és a Lapkiadó Vállalat dolgozói hajtottak végre. A beszámolót több hozzá­szólás követte. Mátrai Károly (Tiszalök), Freundli Dezső (Fehérgyarmat), r Pfapp Béla u'íagykálló), dr. Kovács La­jos és Palicz János felszóla­lása után Vass Henrikné, a Hírlapkiadó Vállalat helyet­tes igazgatója elmondotta, hogy nagy örömére szolgál a mai sajtóértekezlet, melyet az elért eredmények jogosan ünnepi megbeszéléssé avat­nak. Hangoztatta: a felszólalások is bizonyítják, hogy postás dolgozóink komoly politikai munkának tekintik a sajtó­terjesztést, nagy szorgalom­mal és lelkesedéssel végzik azt. Elmondotta többek kö­zött, hogy az elért eredményt meg is kell tartani. Ebben a munkában számítani lehet a szerkesztőség támogatására. Az olvasók a megyei lap kü­lönböző rovatain keresztül ismerik és szeretik a Kelet- Magyarországot. A jól szerkesztett rovatok iránti érdeklődésen keresztül lehet szorossá tenni kapcso­latainkat az előfizetőkkel és továbbfejleszteni az olvasók táborát. Ezt követően Tóth István kállósemjéni, Danku Ferenc máriapócsi hivatalvezető szó­lalt fel. Farkas Pál Mivel nagyon hozzáértően tudott csevegni a táncról, könnyen megnyerte a női szíveket, s így végül ezek az ismeretei gyakorlati hasznot hoztak neki. De talán az is lehetséges, hogy neki — tel­jesen tudattalanul — a nők ugyanazt jelentették, mint az európai tánc. így aztán most, amikor látta, hogy frivol szavai meg- sebzik a lányt — a lányt, aki itt marad, ő pedig holnap, holnapután továbbutazik, hir­telen bűntudatot érzett. Igen. félrevezeti ezt a lányt. — Ha minden annyiban marad, ahogy volt, akkor leg­közelebb magammal hozom a családomat is, és akkor jó barátok maradhatunk. — Igen, ezt most már meg­értettem... Finom mosollyal, tompa hangon mondta ezt a lány. Volt most benne valami az igazi gésák derűjéből. — Most nagyon örülök. Az ilyen tiszta és nyílt kapcso­latok tartanak a legtovább. — Jól van. És most hívj ne­kem egy gésát! v — Most? — Igen. — ön meglep. Hát hogyan akar vele világos nappal szó­rakozni ? — Éjjel ki vagyok téve a veszélynek, hogy értéktelen hitványságot kapok! — Úgy látszik, nem tartja sokra a mi fürdőhelyünket! Ha egy kicsit alaposabban meg­nézné a falut, jobban megis­merné! így beszélt, nagyon komo­lyan, kesernyésen. Újból megismételte, hogy ebben a faluban nincsenek olyan nők. És amikor Simamura még mindig kételkedett, el­fordult tőle. Azután mégis megenyhült.-A-gésa, mondta, szabadon dönt, mit tesz, mit nem tesz. Ha éjszakára a ven­dégnél marad, anélkül hogy előbb szólna erről a gésaház­ban, akkor maga viseli a felelősséget mindenért, ami történik. A ház már nem tö­rődik vele. Ha azonban előző­leg értesíti a házat és az megadta az engedélyt, akkor attól kezdve minden felelős­ség a gazdáé, ő vállalja a következményeket. Ez pedig, magyarázta Simamurának, lé­nyeges különbség. — Miért, mit jelent itt a felelősség? — Nos, megtörténhetik, hogy a gésa teherbe esik vagy beteg lesz. Simamurának mosolyognia kellett saját együgyű kérdé­•Részlet a Nobel-dijas Ja­pán szerzőnek a könyvhét­re megjelenő Hóország cí­mű regényéből. sén, de azután a feleleten mo­solygott. De hát ki tudja, mondta magában, ebben az isten háta mögötti hegyi fa­luban talán csakugyan ilyen gondtalan gyermetegséggel intézik a dolgokat. Minthogy ráérős, semmittevő élete folyamán teljesen önkén­telenül kifejlesztette magában a „mimikri” képességét, uta­zásai közben is megvolt ez a finom érzéke valamely hely atmoszférája iránt. Ezért amikor lejött a hegyekből, en­nek a fürdőhelynek minden szolidsága mellett érzett itt valami derűs megnyugtatót. A falu, biztosították a szállóban, egyike Hóország azon helyeinek, ahol a le'-->tő legkellemesebben lehet r’ ű. Még nemrégiben, amikor a vasutat idevezették, elsősor­ban a környék lakossága használta gyógyfürdőiét. Azoknak a házaknak ajtaján, amelyekben gésák éltek, álta­lában fakult függöny lógott annak jeléül, hogy mögötte ét­terem vagy siruko-konyha ta­lálható. Persze, ha valaki alaposabban szemügyre vet­te az öregségtől megbámult, koromtól megfeketedett toló­ablakokat, elfogta a kétség, hogy egyáltalán beteszi-e oda vendég a lábát. Némelyik olyan házban is, amelyben zöldségfélét vagy édességeket árusítottak, tartottak éppen egy-egy gésát; amellett s gazda dolgozott a földjén. Ami pedig ezt a kis amatőr gésát illeti, aki ott ült Sima­muránál, a gésák nyilván azért nem kifogásolták, ha ki­segít az ünnepélyeken, mert a samizentanámőnél lakott. — És hány gésa van itt? — Hány? Tizenkettő vagy tizenhárom. — És igazában melyike* ajánlanád nekem? Simamura fölállt és mefr nyomta a csengőt — Én most elmegyek, rend­ben van? — Most semmi esetre sen* mehetsz el! — Ez az egész nem tetszih nekem! És mintha valamilyen meg­aláztatást akarna elhárítani, így folytatta a lány: — Megyek! Már minden rendben van. Nem gondolok semmi rosszat És vissza is jövök majd. Amikor azonban a szoba­lány belépett újra leült mintha nem történt volna semmi. A szobalány többször is megkérdezte tőle, melyik gésát hívja hát de ő nera mondott nevet. Lakásból irodát? A Stadion Lakásszövetkezet május 24-én tartott köz­gyűlésén a szövetkezet vezetősége egy furcsa javaslatot tett a résztvevőknek. A 8. 9. és 10-es jelű koekaépületeknek eddig egy ház­mestere volt. Most az is elköltözik onnan, és helyette más­honnan jár majd valaki elvégezni a házmesteri teendőket. És marad üresen egyszobás összkomfortos lakás, amit már a lakók kifizettek az OTP-nek. Eddig minden rendben. Most jön a javaslat: alakítsák át a lakást irodá­nak, (!) mert a mostani szűk. Ez igaz is. De ez egy kamrából lett átalakítva. A 2-es jelű épületben a földszinten egy másfél szobás lakást elfe­lejtettek kialakítani. Van viszont egy csomó mosókonyha. De minek? Ki használja? Senki! Ha szűk az iroda, kamrákból és mosókonyhákból le­hetne bővíteni. A felújítási keretből pénz is van rá. De kész lakást elrontani ilyen lakásínségben? BALOGH JÓZSEF Olvasónk írja Futball a stranden Még a kánikulai napok egyikén a sóstói meleg stran­don a hideg és a meleg me­dence között lévő napozó te­rületén az egyik strandoló vendéget a közelemben nagy erővel fejen találták egy fut­ball-labdával. Mellette egy három éves gyermek aludt és egy egy éven aluli játszado­zott. Elgondolni is rossz, mi történt volna, ha ez a hatal­mas ütés valamelyik gyerme­ket éri. Az időjárást tekintve most újra aktuális a kérésem: a strand vezetősége szigorú­an tiltsa meg a labdázást a napozó területén. Labdázásra alkalmas terület egyébként is a strand végében van ki jelölve, de úgy tudom, bőr­labdát nem szabad a stran­dokra bevinni — írja T. R. nyíregyházi olvasónk. Szomory Dezső Száz éve született a modern magyar iro­dalom egyik sajátos hangú, külön utakat ked­velő, érdekes egyénisége: Szomory Dezső. Ze­nei tanulmányokat folytatott, majd újságíró lett. 1890-ben a kötelező katonai szolgálat elől Párizsba szökött, ahonnan csak tizenhat év múlva tért haza. Ekkor már ismert író, aki­nek elbeszéléskötetei a naturalizmus hatásait mutatják. Párizsi életének gazdag és színes tapasztalatait jóval később, a húszas évek vé­gén írta meg, s adta közre A párizsi regény című kötetében. Az emlékezés megszépítette az emigráció másfél évtizedét, Szomory há­nyódásait, nélkülözéseit. Hazatérése után drámaíróként mutatko­zik be. Elkezdi Habsburg-sorozatát. A nagy­asszony című, Mária Teréziáról szóló színmű­vét a Nemzeti Színház mutatta be nagy si­kerrel. Ezt követték további történelmi szín­művei; a Mária Antónia, a II. Lajos király és a II. József császár, amelynek nemrég fel­újítását is láthatta a budapesti József Attila Színház közönsége. A Szomory-darabok kü­lönleges színnel gazdagították a századelő ma­gyar színműirodalmát. Pompázatosán gazdag nyelvük, a látványosság kedvelése, a művé­szet és a kultúra értékeinek tisztelete szer­zett híveket ezeknek a daraboknak. Míg Habsburg-sorozatában a történelmi nagyság titkait, társadalmi fejlődés és lélektan össze­függéseit kutatta, társadalmi' drámáiban a budapesti és a vidéki polgári életet ábrázol­ta. Olyan művei, mint A rajongó Bolzay-lány, a Györgyiké drága gyermek, a Hermelin, vagy a Takács Alice, — a korabeli polgári világ kicsinyességét és a legjobbak kitörési vágyának tragédiába torkollását éreztetik. Á drámaíró mellett a novellista Szomory is figyelmet érdemel. Stílusa, környezetfes­tésének káprázatos színei, hangulatteremtő prózájának zeneisége, olykor mesterkélt kü­löncködése is híveket szerzett a Párizsból hazatért divatos írónak. A húszas években erősödik írásaiban a kritika igénye. Társadal­mi problémák is izgatják. Felfedezi az inflá­ció, majd a bethleni konszolidáció Pestjét, a váratlan karrierektől és váratlan bukásoktól feldúlt Lipótvárost. Ezekkel a szavakkal jel­lemezte Szomory tematikai fordulatát Illés Endre, aki legjobb jellemzését adta Szomory ironikus korrajzainak, élesen kritikus pilla­natképeinek. A már említett önéletrajzi mű, A párizsi regény mellett a két háború között gyorsan népszerűvé és olvasottá váló Szomo- ry-kötetek jelentek meg. A Levelek egy ba- rátnőmhöz, a Gyuri és a Horeb tanár úr je-j lentős állomásai az írói pályának. Szomory élete és életműve sok méltató- ját foglalkoztatta. Irt róla egyebek között Csáth Géza, Fenyő Miksa, Karinthy Frigyes, Ignotus, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos és sokan mások. Kellér Andor kisregénye, az író a toronyban Szomory különállásának rej­télyét tárta fel. Szomoryt az olvasók ma is szeretik. Utolsó kötete, Az irgalom hegyén című 1964-ben kiadott elbeszélésgyűjtemény, fel is keltette, ki is elégítette a százesztendős író legjobb munkái iránti érdeklődést. S- * «#.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom