Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
S «Mal RSLST-WAfyt^tRCJHÍW^tl mifa tit! Fock Jenő Ausztriában Külpolitikai összefoglalónk (Folytatás az 1. oldalról) Úgy gondolom, hogy az osztrák külpolitika szilárdsága és folyamatossága elősegíti az államközi kapcsolatok nyugodt fejlődését, mindenekelőtt a Duna-medencé- ben. Az enyhülésnek és a kiegyezésnek ez az útja hosszú, nehéz és azt — amint tapasztaljuk — újra meg újra nagy visszaesések is jellemzik. Helytelen volna, ha a tényt figyelmen kívül hagynánk. Ausztriának azonban elhatározása, hogy ezt az utat abban a térségben, amelyben élünk, a világbéke érdekében végigjárja. Az önnel és kíséretével folytatott megbeszéléseket, az ezek során a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítésében bizonyára felmerülő új lehetőségeket máris mérföldkőnek tekintem ezen az úton. Két évvel ezelőtt a magyar nép vendégszeretetét messzemenően megismerhettük, hiszen ez a vendégszeretet világhírű, s aligha múlható felül. Reméljük, hogy önök Ausztriában ugyanígy jól érzik majd magukat. Kívánjuk, hogy látogatásuk mind Bécsben, mind Alsó- Ausztria és Felső-Ausztria szövetségi tartományban meggyőzze önöket róla: ez az ország nemcsak hagyományait őrzi, hanem a múlt keáerű tapasztalatai után arra törekszik, hogy lépést tartson a haladással minden területen, és szomszédaival — különösen az önök országával —, ahol csak lehet, együtt dolgozzék.- Az osztrák kormánynak az a kívánsága, hogy ez a látogatás, és tárgyalásaink ehhez a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljanak”. A vacsora után Klaus kancellár fogadást adott Fock Jenő tiszteletére, amelyen részt vett a kormány több tagja, az osztrák politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége, a bécsi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Fock Jenő pohárköszöntője A Klaus kancellár által adott vacsorán Fock Jenő az alábbi pohárköszöntőt mondotta : „Mélyen tisztelt kancellár úr, engedjék meg, hogy megköszönjem az osztrák kormány meghívását, a szívélyes fogadtatást, Klaus kancellár úr őexcellenciájának üdvözlő szavait, ószintén örülök annak, hogy átadhatom személy szerint önnek kancellár úr és kedves feleségének, a kormány jelenlévő tagjainak, s önökön keresztül az osztrák népnek a magyar kormány szívből jövő üdvözletét Jóleső érzéssel emlékezem vissza két évvel ezelőtti budapesti találkozásunkra. Kancellár úr magyarországi látogatása jelentős volt abból a szempontból is, hogy akkör a második világháborút követően elsó ízben találkoztak hivatalosan a két ország kormányfői. Az akkori tárgyalásaink óta eltelt két esztendő alatt minden vonatkozásban kedvezően fejlődtek országaink kapcsolatai. Meggyőződésem — s ebben az önök országában eltöltött néhány óra is megerősített —, hogy mostani látogatásunk szintén hozzájárul országaink sokoldalú együttműködésének elmélyítéséhez. Kancellár úr magyarországi látogatása, s a mi mostani ausztriai látogatásunk kifejezi népeink közös érdekei és egyben az európai népek békéje és biztonsága iránti mély felelősségérzetünket. Felelősségünket nagymértékben növeli a második világháborút követően kialakult történelmi realitás, az a tény, hogy országaink a két társadalmi rendszer határmezsgyéjén terülnek el. Itt élünk és dolgozunk, s ebből az adottságból eredően is indokolt és hasznos együttműködésünk. Országaink sajátosságai sok tekintetben eltérőek, politikai Célkitűzéseink különbözőek, de megvan a lehetőség a sokrétű és a széles körű közös tevékenységre. Lehetséges és szükséges, hogy fokozottan munkálkodjunk a béke, a kölcsönös előnyökön alapuló termékeny együttműködés továbbfejlesztéséért Mostani látogatásunkat azért is fontosnak tartom, mert véleményem szerint a jelenlegi nemzetközi helyzetben, s hangsúlyozni szeretném, kontinensünknek ebben a térségében különösen szükséges és hasznos bizonyítani, hogy lehetséges a különböző berendezésű országok tevékeny együttműködése. Biztos vagyok abbart, hogy ez az alapelv vezérel majd bennünket holnap kezdődő tárgyalásainkon is. * — Úgy érzem nem túlzók, ha azt mondom, hogy ezek az eszmecserék, a két ország kapcsolatainak fejlesztésén túl, példamutató erővel járulhatnak hozzá népeink nagy céljának eléréséhez. Ha egyetértünk abban — s úgy vélem egyetértünk —. hogy elengedhetetlenül szükséges az európai béke és biztonság megvalósítása, a különböző társadalmi rendszerű országok sokoldalú együttes tevékenysége, akkor meg is találjuk az ehhez szükséges eszközöket és módokat. — Örömmel állapíthatom meg, hogy az Osztrák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság együttműködése egyre szélesebb területre terjed ki. Kapcsolataink egészséges fejlődéséhez hozzájárultak a két ország kormányfőinek, a két kormány tagjainak személyes találkozói és eszmecseréi. Igyekeztünk felkutatni és továbbra is kutatjuk azokat a területeket, amelyeken kapcsolatainkat szélesíteni vagy bővíteni tudjuk. Meggyőződésem szerint, különösen gazdasági vonatkozásban, lehetőségeink igen tágak. Éppen ezért örvendetes, hogy a múlt év novemberében megkötött ipari együttműködési egyezmény után mostani látogatásunk idején műszaki-tudományos egyezményt írunk alá, amely ezen a fontos területen együttműködésünk továbbfejlesztését fogja segíteni. — Szeretném ismét hangsúlyozni. hogy tapasztalataink szerint, a kormányszintű találkozások és a hatásukra megélénkülő miniszteri színtű tanácskozások eredménye konkrétan lemérhető. Arra törekszünk, hogy mind gyakoribbak legyenek az ilyen jellegű találkozók. őszintén bízom abban, hogy elkövetkezendő tárgyalásaink az együttműködés további reális távlatait nyitják meg minden le hetséges vonatkozásban.’’ Közlemény a hadgyakorlatokról Prága (MTI): A csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium sajtóosz- tájának szóvivője közölte a CTK hírügynökséggel, hogy a Cseh Szocialista Köztársaság területén május 18—26-án a Csehszlovák Néphadsereg és a szovjet hadsereg törzsparancsnoki hadgyakorlatokat tartott A hadgyakorlatokat Mucha altábornagy, a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter helyettese vezette. A hadgyakorlaton részt vett Dzur vezérezredes csehszlovák nemzetvédelmi miniszter. Rusov altábornagy, a Csehszlovák Néphadsereg vezérkari főnöke és Bedrich altábornagy, a Csehszlovák Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke. A sajtóosztály szóvivője közölte, hogy a hadgyakorlatokon végrehajtották a kitűzött feladatokat A hadgyakorlat előmozdította a Varsói Szerződés államai hadseregei egységének további szilárdítását, valamint a parancsnokok és a törzsek operatív készültsége általános színvonalának emelkedését. É* Washington és Saigon @ Polier programja w Bál)találkozó Szöulban i Szudán! helyzet A Münchenben megjelenő Süddeutsche Zeitung minap közölt karikatúrája valami lényeges dologra hibázott rá. Dél-vietnami parancskiosztást ábrázol a gúnyrajz, az amerikai parancsnok két katonáját állig felfegyverkezve persze jobbra küldi ezzel a marsrutával: „Ti mutassátok meg a DNFF-nek sziklaszilárd harci elszántságunkat!” A másik kettőt viszont, fegyverek nélkül, jobbra küldi, e szavakkal: „Ti pedig győzzétek meg a dél-vietnami szövetségeseinket, hogy rugalmasabb magatartásra van szükség!” Ha nem is ilyen élesen, de bizonyos kettősség jelel mutatkoznak Washington vietnami politikájában. Egyelőre ugyan még mindig inkább a háborús párt javára billen a mérleg. De az egyik legtekintélyesebb amerikai publicista, Stewart Alsop már leírta: „Amerika népe elkedvetlenedett ettől a háborútól. S amelyik népnek nincs többé kedve a háborúhoz, az rendszerint el is veszíti azt. Érdekes dolog lesz megfigyelni a hatását annak, hogy Amerika történetében először elveszít egy háborút.” Alsop ehhez még hozzáteszi: mindezek alapján Nixonnak nem igen marad más választása, mint előbb-utóbb hozzákezdeni a Dél-Vletnam- ban állomásozó amerikai csapatok kivonásához. A Washington és Saigon közti nem tökéletesen harmonikus szövetségi kapcsolatra jellemző az a tény is, hogy kedden a dél-vietnami kormány elkobozta a Time című befolyásos amerikai politikai hetilapot, mert az újság felvetette annak a lehetőségét, hogy a DNFF által javasolt átmeneti kormány vegye át az ügyek intézését. A Time e leendő kormány lehetséges tagjai közt több ismert dél-vietnami politikust nevezett meg, köztük Dzu-t, aki jelenleg is börtönben ül nézetei miatt. A Time persze nem azonos a Nixon-kormánnyal, de kétségtelenül jól informált lap és ha ilyen cikket közöl, nem teljesen a maga szakállára teszi, hanem igen valószínű, hogy bizonyos hivatalos wa- shingtoni körök sugalmazzák. Jellemző egyébként Saigon idegességére, hogy Thieu elnök most Pák Csöng Hi-nél, a dél-koreai bábrezsim elnökénél keres vigasztalást Kettőjük összejövetelét marionettek találkozójának is nevezhetjük. Ismeretes egyébként, hogy az amerikaiak után a dél-koreai rezsimnek van a legtöbb katonája Dél-Vietnamban. Összefog a két vezető, mert nyilván az egyik báb — Pák Csöng Hi — éppúgy fél attól, mikor szakad el a drót, amelyet Washington tart a kezében, mint a másik báb, Nguyen Van Thieu. A keddi nap jelentős eseménye volt még Szudán miniszterelnökének, Avadallah- nak programnyilatkozata, amelyben a szudáni módszer szerinti szocializmus útját jelentette be, s külpolitikailag semlegességet, bár hozzáfűzte, hogy kapcsolatait elsősorban az arab államokkal és a szocialista országokkal kívánja bővíteni. Finisei a francia elnökválasztási kampány. Kedden Poher tartott nagyszabású sajtófogadást. Programja nem sokban különbözik Pom- pidouétól. Leginkább figyo. lemre méltó pontja talán az, amelyben elítélte Franciaországnak a NATO katonai szervezetéből való kilépését. Útra készen az Apollo—11 Kis Csaba, as MTJ washingtoni tudósítóin jelenti: Az Apollo—10 sikeres -útja lehetővé teszi a júliusra tervezett Holdra szállás végrehajtását. A terv szerint az Apollo—11 három utasa július 16-án indulna útjára és az első űrhajósok július 20-án lépnének a Hold felszínére. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA azonban hivatalosan csak két hét múlva dönt a rajtengedély megadásáról, miután előzőleg meghallgatta Stafford és társai részletes jelentését. Thomas Paine, a NASA vezetője kijelentette; az amerikai programnak a továbbiakban arra kell irányulnia, hogy a Mars felületére szállítson le ^űrhajóst. Ez Paine szerint már a hetvenes években lehetséges. Az Egyesült Államoknak az Apollo-prog- ram befejezésével nincs további pontosan meghatározott terve az űrkutatások folytatására és erre egyelőre nem áll rendelkezésre költségvetési fedezet. Az Apollo-program keretében az első Holdra szállást több hasonló kísérlet követné még, amelyek, során az űrhajósok újabb talajmintákat gyűjtenének, különböző megfigyeléseket végeznének és folytatnák a Hold „feltérképezését”. Az Apollo—11 jelenleg már összeszerelt állapotban a Kennedy-fokon levő kilövőállásban van és műszaki próbákat végeznek a hordozórakéta, valamint as űrhajó berendezései ved. Az Apollo—10 utasai: Stafford, Young és Cérnán kedden megérkezett a houstoni űrhajózási központba. A Holdra szálló űrhajósoknak júliusban már nehezebb dolguk lesz: visszatértük után azonnal karanténba kerülnek, egyészségügyi megfigyelésre. Az űrkabinból kiszállva egy ládaszerű „megfigyelőhelyiségbe” zárják őket, ezzel együtt teszik meg az utat a Houstonban külön erre a célra épített laboratóriumba és egy hónapig maradnak megfigyelés alatt. Ugyancsak egészségügyi megfigyelésnek vetik majd alá a Hold felszínéről hozott talajmintákat. Arkagyij Veiner — Georgij Veinen \Nyotnozé$ Fordította: Kassai Ferenc 9. — Rendben. A felszolgáló- nőre emlékszik? — Igen, pérsze. Nágya volt. Megerősítheti... — Sajnos, ő csak azt erősítheti meg, hogy tíz felé az étteremben látta. Nem ment magával Grigorjevhez és nem nézte meg a Térj vissza, Beátát! Sztavickij idegesen harap- dálta az ajkát: — Hát akkor nincs alibim. De ez még nem jelent semmit. — Persze, hogy nem. A dzsekijét mikor viselte utoljára? — Egy hete, vagy talán tíz napj'a. Nem emlékszem pontosan. Ha tudtam volna, hogy ennek ilyen fontossága van, táerősítek egy táblát: „Viselve február elsején 17,30-tól 22,00-16.” — Ne haragudjon — kérte békeszeretően Tyihonov. — Kíváncsi lennék, ön mit tenne az én helyemben! — kapta fel a fejét Sztavickij. A bárszekrényhez lépett és hasas üveget vett elő. — Megkóstolja? Remy Marti. A világ egyik legjobb konyakja. — Köszönöm, nem kérek. — Miért? A maguk Scotland Yardján nem isznak? — A Scotland Yardon? — Nem tudom. Nálunk isznak. De nem munkaidőben — felelte nyugodtan Sztasz. Sztavickij konyakot töltött a magas üvegpohárba, egyhajtásra kiitta, egy szelet citromot szagolgatott. Tyihonov az ablakhoz lépett. Esett a hó, szomorkás szürke volt az utca. Sztasznak valamilyen okból öreg tanítója jutott eszébe, aki szerette mondo gatni: „Az ablak olyan mértékrendszer, amelynek segítségével megismerhetjük álmainkat”. Sztavickij gyűrött hangja riasztotta fel ábrándozásaiból: — Tánya nincs többé... Tyihonov megfordult. Sztavickij előregörnyedt foteljében. Cigarettát vett elő, rá akart gyújtani. De kezei reszkettek az idegességtől, a gyufaszál eltörött a skatulya oldalán. Kihúzta magát, az ádámcsutkája fel-alá járt megfeszített nyakán. Nem volt már olyan szép és nyugodt, mint az imént. Komor volt és ijedt. A hamutartóba dobta a cigarettát, anélkül, hogy meggyújtotta volna. — Nehéz róla, mint halottról beszélni. A halottakról mindig csak jót mondanak. Vagy jót, vagy semmit. Elfelejtik, mennyi kicsinyes gyengéje van az embernek. Amikor aztán valaki véletlenül meghal, köröskörül mindenki elsápad. Úristen, hiszen ez bármelyikükkel megeshetett volna! S hirtelen roppant hálát éreznek a halott iránt. Hiszen végeredményben helyettük halt meg... Ezért mondanak a halottról csak jót Vagy jót vagy semmit — Elég komor kis filozófia — vetette oda Sztasz. — A, nincs nekem kedvem filozofálni. Csak bánt hogy Tányáról is ugyanúgy beszélnek majd, mint a többiekról. Pedig 6 egész más volt! — Bocsásson meg... ön szerette Tánya Akszjonovát? — Azt hiszem, ma már ennek nincs jelentősége. Azonkívül, miért kell ennyire intim érzelmet bolygatni? — Tányát érthetetlen körülmények közt gyilkolták meg. Minél többet szeretnék megtudni róla. A halála már nemcsak az ön magánügye. — Értem. Hát tételezzük fel, hogy szerettem. — Szerette? Vagy csak tételezzük fel, hogy szerette? — Szerettem. — Tánya miatt vált H a feleségétől? — Erről is tud? — Mindenről tudnom kell. Szóval ? — Nem. Nem Tánya miatt váltam el. Egyszerűen... értelmetlenné vált a házasságunk. Idegenek lettünk. Jelen a a mai napig sem akarja ezt megérteni. — Az ön volt felesége, Jelene Bukova tudott az Aksz- jonovához fűződő kapcsolatáról? — Igen, s ez éles konfliktust okozott közöttünk. Jele- na követelte, hogy hagyjam el Tányát és térjek vissza hozzá. — Akszjonova tudott erről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet kapott valakitől. Nyilván Je- lena írhatta. Tyihonovban felvillant a Tánya retiküljében talált boríték képe. — Miért nem mondott el rögtön mindent Akszjonová- nak? — Ugyan! Ismernie kellett volna Tányát. — Sztavickij öntött a konyakból, ivott. — Azonnal a pokolba küldött volna. így is mindig szemrehányást tett: „Túl szépen beszélsz te mindig”... Ügy viselkedtem, mint a kisdiák, aki ellógott egy órát, s mert tudja, hogy úgyis megbüntetik, „mostmár mindegy” jelszóval folytatja az iskolakerülést. Valamiféle csodában reménykedtem. Abban bíztam, hogy idővel mindez veszít a jelentőségéből. Erre mondják, hogy helyzeti hazugság. — És azután? — Azután Tánya kapott egy levelet, és én nem hazudhattam tovább. Akkor lett vége mindennek. — Látta a levelet? — Nem. Tánya szóba sera akart velem állni. — A felesége kézírását nyilván jól ismeri? — Persze. Miért? — Tánya retiküljében te* láltam egy fenyegető levelet Halála előtt két nappal kapta. — Az nem az, A névtelen levelet, amiről én beszélek, egy hónapja írták. Megnézhetném ezt a másikat? — Tessék. Sztavickij remegő ujjakkal hámozta ki a borítékból a levélpapírt. Átfutotta a levelet: — Ez nem Jelena írása. — Nézze meg figyelmesei»* ben. — Mit nézzek rajta? Csak ismerem a feleségem kézírását? Hálistennek nem 6 írta... — Ha feltételezzük, hogy Bukovának mégis volt valami köze a levelekhez, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen kényes dologhoz csakis nagyon közeli jóbarát segítségét vehette igénybe. Véleménye szerint, ki tehetett az? Sztavickij elgondolkodott: (Folytatjuk)
