Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
Biztató kezdet A* ehő nyíregyházi művészeti hetekről Máshol most tervezik ül lesz az óvodával ? A nyírhogdányi kőolajipar anyagi gondjai — Reggel fél hatkor már »kéznek a gyerekek. A gyár háromműszakos. Az anyukák behozzák ide őket, azután mennek hatra dolgozni. De nemcsak üzemi gyerekeink vannak. A község messze van. Akik itt a gyár közeiében laknak, idehozzák óvodás korú kicsinyüket. Főként tsz-tagok, de vasutasok és eljárók is. Természetesen a térítési feltételek ugyanazok, mint a tanácsi óvodában. Fizetések szerint számítják az összeget Egyébként az üzem tartja fenn az óvodát. Sajnos, azonban létének biztonsága megingott. Mindössze százezer... • Fethő Károlyné munkásellátási előadó papírt ceruzát fog és számol: — Évi 100 ezer forintbt engedélyezett erre a célra a tröszt. Ebből fizetjük a dolgozók bérét, ami durván számítva is elviszi az összeg felét A fennmaradóból kell fedeznünk az étkezést, az épületfenntartást, tatarozást, fűtést, világítást, játékok beszerzését. A múlt évben 138 ezer forintot költöttünk el. Túlléphetjük persze az idén is, de csak a vállalati nyereség terhére. összegszerűen talán nem is lenne számottevő az a pénz, amiről le kellene mondania emiatt egy-egy dolgozónak az évi nyereségrészesedés kifizetésénél. A probléma az, hogy nemcsak üzemi dolgozok gyermekei vannak az óvodában. Ha viszont nem veszik fel a kívülállók gyerekeit meggondolandó, érdemes-e fenntartani egyáltalán? Petii óné a jövőre is gondol, amikor így beszél: — Nem szívesen adnánk ál az óvodát a tanácsnak. Ezzel le kellene mondanunk elsőségi jogunkról, hogy elsősorban a mi gyerekeink kerüljenek be. \fm szabad lemondani Egy olyan nagy ipari üzemnek, mint a Nyírbogdánvi Kőolajipari Vállalat, ezt a körülményt kell alapvetően számba venni. A gyermek- gondozási segély bevezetése után nem kell tartanunk a születések számának csökkenésétől. Nem véletlen, hogy az állami, társadalmi szerveink már most sürgetik: támogassák anyagilag az ipari üzemek, a vállalatok, a termelő- szövetkezetek bölcsődék, óvodák építését, fenntartását. Itt Nyírbogdányban már adottak ezek: szép, minden igényt kielégítő óvoda és évi 100 ezer forint. Erről nem szabad, nem lehet lemondani! A községi tanács már magára vállalta a beosztott óvónő fizetését. Ez ugyan nem sok, de ez lehet a járható út. A helyi termelőszövetkezetnek is számtalan lehetősége van, hogy valamilyen formában anyagi áldozatot hozzon a közös ügyért Kártár Edit Ez a mechan+znHH? Egyik vesető politikusunk jegyezte meg nagyon szellemesen még az új mechanizmus előkészítése ideien, hogy amíg néhány ezer tudós, közgazdász, mii szaki értelmiségi és persze pártmunkás dolgozik azon, hogy olyan legyen az új mechanizmusunk, amely mindenkinek jó lesz. meggyorsítja a fejlődést és ezzel együtt a lakosság élet- színvonala emelését, ugyanakkor sok ezer ember azon töri a fejét, hogy hogyan csinálja meg a kiskaput majd magának, nem a közösség. hanem a saját hasznára. Ez jutott eszünkbe * minap, amikor egyik vállalatnál tnesélték a következő kedves történetet. Megbízták az egyik kis* i, hogy valamit ellenőrizzen le. (Nem fontos, hogy mi volt a munka és az sem, hogy melyik ktsz-ről van szó, mert a szemlélet nemcsak ott található meg), öt napig dolgozott egy technikus meg egy munkatársa, aztán benyújtották a számlát 14 ezer forintról. A vállalat fellebbezett, igen erőteljesen, mire újabb számla jött 9 ezer forintról. Űjabb erélyes fellebbezés, újabb számla. Ezúttal 6 ezer forintról. Aztán megint, és végül 1 ezer forintról. Különös ügy? Egyáltalán nem különös, de megérdemel egy szónoki kérdésfeltevést és egy cseppet sem szőnek! wA lasst. Vajon es lenne m mechanizmus? Nem. Ezt az aiapéHaet » szép magyar nyelven rablási kísérletnek hívjak. r Uj létesítmény a Déli Ipartelepen Elkészült a Közúti Építő Vállalat géptelepe Elébe menni a hibáknak hgy főkönyvelő véleménye a tsz-ek belső ellenőrzéséről Tizenöt rendezvény — megannyi alkalom a szórakozásra, művelődésre — 12 ezer látogató — a város lakosságának egyötöde; ez a hevenyészett mérleg is bizonyítja, hogy nem volt mindennapi esemény Nyíregyházán a művészeti hetek programsorozata. A számokat vallatva persze arra is rájövünk, hogy a tekintélyes látogatói létszám jelentős százaléka — legalább a fele — diákember volt, számosán csupán hivatalból jelentek meg itt vagy ott. tehát a város lakossága még nem vett részt olyan mértékben a színházi bemutatókon, hangversenyeken, a nagyon rangos képzőművészeti tárlaton, mint ahogy azt szeretnénk, elvárnánk. Dehát azt sem vitathatja senki, hogy egycsapásra fel lehet rázni egy — valljuk be — eléggé álmos kisvárost. Becsülendő, hogy a rendező szervek sem akarták megváltani a „kultúrára éhes” tömegeket, csupán bemutatták, hogy mi mindent lehet szinte csak pár nap alatt is adni.. Most az első alkalommal talán túl nagy is volt a választék. A bábszínháztól a hangversenyekig, képzőművészeti kiállításig, operettbemutatókig minden föllelhető. Ez a sokszínűség nem vált éppen kárára a művészeti heteknek, ennyi mindenre azonban — mint ezt a népművelők is tapasztalták — nem lesz szükség a jövőben. A kincseket nem kell szórni. még akkor sem, ha azok jobbára valódi kincsek. Azt azonban jó ha megjegyezzük, hogy városunkban mi lyen nagy az érdeklődés a rangos színházi bemutatók, az énekkari hangversenyek és nem utolsósorban a képzőművészeti kiállítások iránt. A következő esztendőkben ezekre kellene nagyobb gondot fordítani! És nem hanyagolható el a művészeti ismeretterjesztés sem. Amire a mostani művészeti hetek után szívesen és még sokáig emlékezünk, az elsősorban talán a Benczúrtól napjainkig c. képzőművészeti kiállítás. Ennek a megyének — melyet fel sem szoktak tüntetni képzőművészeti térképeinken — Benczúrtól napjainkig sikerült felfedni egyáltalán nem szegény képzőművészeti múltját, melyet a kiállításon 52 mű képviselt és jelentős nevek fémjeleztek. A kiállítást háromezeröt- százan tekintették meg, s aki néhány vendégkönyvi bejegyzést is elolvas, meggyőződhet róla, hogy nem ok nélkül lelkesedünk. .. A színház évek óta tartó kitűnő szervező munkájának köszönhető, hogy manapság már nemcsak a közönség keresi fel szívesen ezt a szép intézményt, hanem a főváros művészei is szívesen vállalkoznak a Pestet Nyíregyházától elválasztó néhány száz kilométerre. Nagy ünneplésben részesítette a város közönsége a Magyar Rádió Gyermekkórusát és szép sikerrel szerepelt a dalostalálkozón mind a miskolci, mind a debreceni kórus. Ez alka lommal arról is meggyőződhettünk, hogy a nyíregyházi pedagógusok kórusa a legjobb mezőnyben is megállja a helyét. Emlékezetes eseménye a művészeti heteknek a Feldobott kő című új magyar film vitája, amelyen részt vett a film egyik alkotója is. Találkozások, barátságok, élmények születtek a művészeti hetek szép tavaszi napjain. Hosszú idő után ismét sikerült egy városnak megmutatnia magát. A szép kiállítású műsorfüzet címlapján ismét láttuk a város már-már elfeledett címerét, a rendezvényeken pedig csaknem minden alkalommal részt vettek a város vézetői... A városi tanács végrehajtó bizottságán kívül még tíz rendező szerv nevét olvas hatjuk a műsorfüzetben. Ezúttal nem érdemtelenül! Valamennyien sok-sok energiát és nem utolsósorban összesen százezer forintot fordítottak a művészeti hetekre. Amint mondják, jövőre sok mindent másként csinálnak majd. Ám kezdetnek ez sem volt rossz! Ezekben a napokban kezdik meg a beköltözést a nyíregyházi Déli Ipartelep egyik korszerű létesítményébe a Közúti Építő Vállalat új géptelepere. Az 1968-ban indult tötrb mint 8 milliós beruházás műszaki átadása megtörtént, s a régi, elavult telep helyett hamarosan ez a jól felszerelt új látja majd el a megye útjain dolgozó útépítő gépek felújítását, karbantartását, valamint a teherszállító járművek egyes és kettes szemléjét. Az új géptelep ,ió garazsi- rozó lehetőséget biztosít a vállalat gépparkjának, járműveinek, gázolajjal és benzinnel ellátott ' üzemanyag- töltőáHomással, útépítő anyagokat. gép. és járműalkatrészeket tároló központi raktárral rendelkezik. Árnyat adó fák köeött gondozott udvaron áll a nagyablakos épület. Csengő hangocskák kicsit bizonytalan daliamé éneke szűrődik az utcára. A ház mögött hinták sorakoznak. Csendesülő zsongás fogadja a belépőt. Ebédidő. A Nyfr- bogdányi Kőolajipari Vállalat üzemi óvodájában korán ebédelnek. Igazodnak a gyári ebédlő rendjéhez, melynek konyhájáról hozzák ide is az ebédet. Azt kapják, amit a dolgozók. Kalória szempontjából talán sok is a déli menü. 20 éve áll fenn — Igyekeznek megadni mindent. amire szükségük van a gyerekeknek. A reggelinél és az uzsonnánál pótolják tejjel, vajjal, gyümölcscsel, zöldfélével — mondja Fischer Gyuláné, vezető óvónő. Közben igazgatja a párnákat, plédeket a pihenő ágyacskákon, melyek a délutáni alvásra elkészítve várják már az ebédlőből besorakozó apróságokat. Nagy zsivajjal, kacagással rázzák ci- pöcskéj ükből a homokot az ajtó elé terített linóleumra. 35—r40 kisgyerek másolok otthona ez. Jól felszerelt, tágas. tiszta. A vezető óvónőn kívül egy beosztott óvónő és két gondozónő foglalkozik a gyerekekkel és gyakori látogató az üzemi orvos. Közel két évtizede működik az óvoda, ezt az épületet tíz éve építették. A telep több mint 100 dolgozójának kényelmét szolgálják a modern szociális helyiségek, a fürdő, öltöző, tálaló, val kiegészített ebédlő. A vállalat útépítő gépparkját tovább korszerűsíti, s mennyiségileg is fejleszti. A tervek között szerepel egy automatizált aszfaltkeverő telep, talajvízszintsüllyesz- tő berendezés, egy 500 literes betonkeverő, két úthenger, aszíaltfinischer beszerzése. A jövő évben csupán a géppark bővítésére 3 és fél milliót költenek, hazai, csehszlo. Vák, szovjet és lengyel gépek vásárlásával. A távolabbi elképzelések szerint két éven belül kicserélik a jármüvek egy részét, s a vállalat tehergépkocsi-parkjában teljes egészében a Csepel-csa- ládot honosítják meg. , A gaadaságtrányitási re. form és az új szövetkezeti törvény életbe lépte változást hozott a termelőszövetkezetek belső ellenőrzésében is. Korábban, amikor kisebb volt a termelőszövetkezetek önállósága, nemcsak a terveket szabta meg a tanács szakigazgatási szerve, hanem azok végrehajtását is ellenőrizte. A bank is kiterjedtebb vizsgálatokat végzett, sőt egyes termeltető vállalatok is szinte ellenőrzésszerűen számoltatták el a szövetkezeteket. Ma a tanácsok ellenőrzése elsősorban a törvények, jogszabályok betartására szorítkozik. A bank pedig hitelképességi és ezzel kapcsolatos vizsgálatot végez. A gazdálkodás, a jövedelemfelosztás a termelőszövetkezetek belső ügye, ennek ellenőrzését a közgyűlés által választott ellenőrző bizottság végzi. Ez helyes elv. Hiszen a szövetkezet gazdája a tagság. Az eredményekben való közvetlen érdekeltség és a veszteségek közös viselése miatt, a termelőeszközök gazdaságos kihasználása, a szövetkezeti vagyon védelme elsősorban a szövetkezeti tagok érdeke. Az ellenőrző bizottság azonban kevés szövetkezetben rendelkezik olyan közgazdasági, számviteli és jogi ismerettel, hogy megnyugtató, rendszeres ellenőrzést tudjon végezni. A magasabb szinten való vállalatszerű gazdálkodás egyre bonyolultabb. Összetettebb a termelés, sokszínűbb az értékesítés és különböző melléküzemi tevékenységek valósulnak meg a szövetkezetekben. Ezért a szövetkezetek és a választott szövetségeik egyre többet foglalkoznak a belső ellenőrzés megjavításának gondolatával. A közelmúltban javaslatot készített a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, amiben több változatot ajánlott a szövetkezeteknek. Ezekről a kérdésekről kértük ki Széles Miklósnak, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet főkönyvelőjének a véleményét, amit röviden az alábbiakban ismertetünk. — A szövetkezetek belső ellenőrzése legfontosabb szervének továbbra is az ellenőrző bizottságnak kell lennie. Azon kell gondolkoznunk, hogy a munkáját hogyan tehetjük eredményesebbé. Mielőtt konkrétan az ellenőrzésről mondanék véleményt, hadd említsem meg az ellenőrzendő terület rendiének fontosságát. Például az alapbizonylatok többsége a raktárakban készül. Ha itt nincs pontosság, szakértelem, a legjobb ellenőrzés is csak a hibákat tadja megállapítani. Szövetkezetünkben a gépműhely raktárosa most fog érettségizni. Az administrativ dolgozók egy verseny felajánlást tettek, aminek egyik pontja a központi raktáros patronálá- sa. De még a szakértelem sem old meg mindent, mert például nálunk olyan a raktározási helyzet, ami szinte gátolja a pontos munkát. A zsúfoltság miatt a megóvás és a pontos kezelés is igen nehéz. A jó ellenőrzéshez tehát raktározási, technikai feltételek is kellenek. Szövetkezetünkben az ellenőrző bizottság elsősorban a leltározások idején végzett átfogó munkát. Eddig a főkönyvelőhelyettes segítette az ellenőrző bizottságot. Ez azonban továbbképzésnek nem mondható. A TOT irányelveiben javasolt továbbképzést helyesnek tartom, ősz- szetételében is meg kell vizsgálni a. szövetkezetekben az ellenőrző bizottságot és helyes, ha azokba számszaki embereket is választanak. Javaslom — ahol van —, a jogászt is vonják be az ellenőrző bizottság segítésébe. A belső revizor alkalmazása helyi adottságtól is függ. Egy 8—10 ezer holdas gazdaság ezt egyedül is megoldhatja — talál munkát ilyen nagy szövetkezetben egy belső ellenőr. Mi a tsz-szövetség segítségével más termelőszövetkezetekkel közösen kívánunk alkalmazni egy szakembert. Az ellenőrzési munka javítására szükség van. De egyet szeretnék hangsúlyozni: az megelőző, tanító legyen. Ahogy mondani szokták: eléje tnenjen a hibáknak. Akármilyen lesz is az ellenőrzés szervezete: a módszere és a hatékonysága a fontos. tea. bj V ásámézőbe Furcsa vásár ez. Az ember bemegy a fóka pun, aztán sodródik a többi látogatóval. Néz, figyel, mit talál, mit mutatnak a vitrinek, a pavilonokban kiállítók. Elcsodálkozik egy gyönyörű ruha, egy okos gép, egy ínycsiklandozó konzerv — és még mennyi minden! — láttául, aztán továbbáll. Vesz egy adag sült kolbászt, aztán iszik rá egy korsó barna sört. Vagy a kényelmesebbjei beülnek egy kerthelyiségbe. Ezek sok meglepetést tartogatnak, különösen ami az osztályba sorolásukat illeti. Az ember azt hinné, hogy másodosztályú a hely, mert « környezet és a kiszolgálás jsak negyedrangú, de aztán káderül, hogy tévedés az egész. Az árak a legmagasabbak, csak azok elsőosztályú- ak. Szóval van szórakozás, van hangulat ... „Magát várja a barátnője a hangosbemondónál!” A gyerekek prospektusokat gyűjtenek, a felnőttek sorbaállnak a TVK pavilonjában, mert egy gyorsan műT ködő gép mellett ingyért osztják a gyártmányt: a műanyag tasakot. Másutt is varinak sorok, a legnagyobb a brazil pavilonnál. Ott talán kávét mérnek, de erről csak akkor lehet meggyőződni, ha az ember végigtürelmeskedi az egészet. Ám az idő olyan rövid, hogy ezt is, meg azt is meg kellene nézni. Nézni! Mert a vásár látogatói inkább csak néznek, az igazi vásár a hűvös tárgyalók zárt ajtaja mögött zajlik. Talán ezért ts olyan izgalmas ez, hiszen nem egy-két család, hanem egy egész nép sorsáról van szó, njunkájáról, eredményeiről, üzleteiről, kereskedelméről, — szóval jólétéről. . Aztán a szabolcsinak külön öröm, amikor ismerős kiállítók nevét pillantja meg. A gumigyár nagyszerű termékei, a nyírbátori növényolaj gyáréi, a n.yíregyházi és mátészalkai népművészeti munkák... De van ennél sokkal merészebb terv is itt. Terv? Talán több is. A HAFE bemutatja azt a conveyert, amit nemsokára itt fognak gyártani, városunkban, az épülő új gyárban. Egy részét a bemutatott — és lényegében kicsiny — conveyernek itt készítették, a többit a szabadalom angol tulajdonosa. Később még sok örömet szerezhet készítőinek és a gyártmányok használóinak egyaránt, — a város nem kis büszkeségére. De élénk az érdeklődés a rakamazi Cipész Ktsz modelljei iránt is, bár egyik-másik látogatónak túl merészek a vonalak. Nem szoktak még hozzá, hogy magyar cég a világ divatának élvonalában halad, s nincs egyetlen nap késése sem. Hasonlóan szépek, szemet gyönyörködtetők a két testvérvállalat, a két cipőgyár kiállított termékei is. A vásárba nem kerülhetett be minden termék, sok feltétele volt annak, hogy a közönség és a kereskedelmi partnerek szeme elé jusson egy gyártmány. Korszerűség, a gyors sorozatgyártás ígérete, s mennyi más! De ez mégis megnyugtató nekünk, szabolcsiaknak: évről-évre több az olyan ipari termékünk, amelyekkel a világ elé állhatunk. Nincs szégyenkezni valónk. K. I.
