Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-23 / 116. szám
S oMa) ireLBT-MÄCITATlORTOÄ« f98§. május SS’.' Az Izvesztyija Koszigin—Kekkonen találkozóról Automatika — az ember segítője Szovjet miniszter nyilatkozata a moszkvai Automatika—-69 kiállításról Izraeli— egyiptomi légi csata Kairó: Csütörtökön hat Mirage típusú izraeli vadászbombázó megpróbált behatolni Egyiptom légiterébe a Vörös-tenger partvidéken Gardaka térségében. Egyiptomi vadászgépek megütköztek a betolakodó ellenséges gépekkel és egyet közülük eltaláltak. A gép a Vörös- tengerbé zuhant. Az egyiptomiaknak nem volt veszteségük. Amman: Jordániái jelentések szerint csütörtökön délelőtt 45 perces tűzváltös volt a Jordániái—izraeli tűz- szüneti vonalon. A jordániai csapatok megsemmisítettek 2 izraeli megfigyelő állomást, több másikat pedig megrongáltak. Jordániái részről nincsenek veszteségek. Malaysia! helyzetkép Csütörtökön reggél feloldották a kijárási tilalmat Kuala Lumpur minden körzetében, azokban is, ahol az előző hét legsúlyosabb zavargásai zajlottak le. A város más részeiben az élet fokozatosan visszanyeri hétköznapi képét. Abdul Hazak miniszterelnök-helyettes, a végrehajtó hatalmat jelenleg gyakorló nemzeti akciótanács vezetője csütörtökön délelőtti sajtóértekezletén tojelentette: „A helyzet sokat javult, lassan’ visszatérnek a normális állapotok.” Moszkva (MTI): „Fegyverek Maónak” — ezzel a címmel közöl figyelemre méltó cikket a Krasznaja Zvezda csütörtöki száma Bonn és Peking üzleti kapcsolatairól. A szovjet lap megállapítja: ezek a kapcsolatok főképpen Kína katonai potenciáljának növelésére irányulnak. Tavaly Peking 826 millió márka értékben vásárolt árut az NSZK-ban. A nyugatnémet sajtó nem is titkolja, hogy a Kínéba irányuló NSZK-éxport 70 százalékát fegyverek Vagy a hadiiparral közvetlen összefüggésben lévő termékek alkotják. Az elmúlt években a szövetségi köztársaság cégei húsz darab DC—6-os, 50 darab T— 26-os és 52 darab T—58-as Moszkva, (TASZSZ): Az Izvesztyija csütörtöki számában Koszigin szovjet miniszterelnök és Kekkonen finn köztársasági elnök május 19—21 közötti leningrádi nem hivatalos találkozójáról írva megjegyzi: kétségtelen, hogy a találkozó eredményei megfelelnek a szovjet és a finn nép barátsága érdekeinek épp úgy, mint az egyetemes béke érdekeinek. A lap a finn kormánynak Bukarest, (MTI): A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága május 21-én megtartott plenáris ülésén elhatározta, hogy 1969 augusztus 4-re összehívja a Román Kommunista Párt tizedik kongresszusát a ‘következő napirenddel: 1. A KB beszámolója az RKP tevékenységéről a IX. és X. kongresszus közötti időszakban, valamint a párt soron következő feladatairól. Előadó: Nicolae Ceausescu. 2. Az RKP X. kongresszusának irányelvei az 1971— 1975. évi ötéves tervet illetően és a nemzetgazdaság fejlesztésének fő irányzatai amerikai gyártmányú repülőgépet exportáltak, valamint több 160 tonnás nyugatnémet gyártmányú torpedónaszádot szállítottak Kínába. A hamburgi Erhard-Renchen cég atombombagyártáshoz szükséges műszereket, az esseni Fér rosta hl fegyvergyártáshoz szükséges acélt, a nyugatnémet Zeiss katonai mérőberendezéseket és optikai célzó szerkezeteket exportál Peking rendelésére. A lap felhívja a figyelmet arra is, hogy nagy számú nyugatnémet rakétaszakértő érkezett szerződéses alapon Kínába, így Peking meghívta Bértold Seeliger mérnököt, a középhatósugarú rakéták gyártásának szakemberét és Pilz rakétaipari szakértőt. Peking kemény valutában fizet szolazt a készségét érintve, hogy aktívan közreműködjék az európai biztonság kérdésében tartandó összeurópai tanácskozás megszervezésében, megjegyzi, hogy a finn kormánynak ez a kezdeményezése igen széles nemzet közi visszhangra talált. Jelentőségét még csak növeli az, hogy az európai közéleti személyiségek ráébredtek, az európai problémák megoldása céljából egyesíteni kell az erőket. az 1976—1980. esztendőkre. Előadó: Ion Gheorghe Maurer. Napirenden szerepel továbbá a központi revíziós bizottság beszámolója, a párt szervezeti szabályzatának módosítása és az RKP vezető szerveinek megválasztása. A plénum megbízást adott a végrehajtó bizottságnak, hogy dolgozza ki az RKP X. kongresszusának téziseit és az ötéves terv irányelveit az 1971—1975. esztendőkre, a nemzetgazdaság fejlesztésének fő irányait az 1976— 1980. esztendőkre. Ezeket a dokumentumokat valamennyi pártszervezet és a közvélemény elé bocsátják megvitatás végett. gálataikért. Jellemző, hogy a „kuturális forradalom” káosza idején a külfödi diplomatákat és üzletembereket a „vörösgárdista huligánok” számos alkalommal megfenyegették és bántalmazták, a nyugatnémet szakembereknek azonban hajuk szála sem görbült. Most Peking nagy reményeket fűz ahhoz, hogy sikerül újabb megállapodást kötnie a Thyssen Konszernnel. Ez biztosítaná a rakétákhoz szükséges precíziós lámpákat Kína számára. Amennyiben tudjuk — állapította meg a szovjet katonai lap — egyetlen más NATO-ország sem tart fenn olyan szoros kapcsolatokat maoékkal, mint a szövetségi köztársaság. Moszkvában, a Szokolnyi- ki-parkban tizedik alkalommal rendeznek nagy nemzetközi kiállítást — ezért a mostanit jubileuminak is tekinthetjük. A május 14-én megnyílt Automatika—69 kiállításon ezúttal a termelési folyamatok automatizálásának eszközeit mutatják be a látogatóknak. Az APN hírügynökség tudósítója felkereste Konsztan- tyin Rudnyevet, a Szovjetunió műszeripari és automatizálásügyi miniszterét, az Automatika—69 szervező bizottságának elnökét és felvilágosítást kért a modern automatizálás problémáiról. Technikai forradalom — A fejlett Országok modern technikai forradalmának legjellemzőbb vonása, — mondotta a miniszter — hogy széles körben alkalmazza az automatikát és a számítástechnikát. a társadalmi termelés fejlesztésének alapjait. — Ma már lehetetlen a régi módon irányítani, például egy 300—500 ezer kW-os hőerőmű energetikai blokkjait, az évente több százezer torna műtrágyát előállító gyárakat, a több millió tonna fémet gyártó kohászati kombinátokat és így tovább. Az ember a bonyolult automatikát hívja segítségül, amely felszabadítja attól, hogy minden munkafolyamat részletét feszült figyelemmel kísérje és módot ad rá, hogy figyelmét a termelés alapvető folyamataira koncentrálja. A nagyüzemek komplex automatizálásának problémája a modern és maximális biztonsággal működő elektronikus számítógépek és az automatika segítségével valósítható meg. Az elektronikus számítógépek alkalmazása adatfeldolgozásra különösen előnyös az iparvállalatok termelési- gazdálkodasi irányítási rendszerében, a közlekedésirányításban, a pénzügyi és a bankügyletek, valamint a közszolgáltatások terén. Ismeretes, milyen fontos szerepet töltenek be a számítógépek és a műszerek a természet titkainak megismerésében. Sok sikeres fizikai, kémiai, biológiai felfedezés éppen azzal magyarázható, hogy az anyagban végbemenő, a kutató szeme elől elrejtett jelenségek vizsgálatát precíziós méréstechnikai eszközökkel végzik. Éten az elektronika Az elektronika érte el a nagy ütemben fejlődő tudomány és technika ágazatai közül a legnagyobb sikereket. A kiállítási tárgyak ékesen bizonyítják, milyen nagy hatással volt az elektronika fejlődése a műszeripar és az automatika eszközeinek tökéletesítésére. Alig öt évvel ezelőtt még kevesen hittek abban, hogy a technikában széles körben elterjedhetnek a nyomtatott áramkörös mikroelemek. A Szokolnyiki-parkban megrendezett kiállításon egy sor ilyen mikroelemre épült bonyolult elektronikus gépet is bemutatnak. Bizonyos, hogy az elektronika a közeli években még nagyobb hatással lesz a mérés- és irányítás- technika, az automatizálás és műszeripar fejlődésére. Az Automatika—69 kiállításon az egyszerű automatikus berendezések mellett bemutatnak olyan összetett egységeket is, amelyek a legbonyolultabb automatikus irányítási rendszerben használhatók és egyesítik az információgyűjtést, feldolgozást és utasítást szolgáló részegységeket. Nemzetközi tapasztalatcsere A mintegy 50 ezer m2 kiállítási területen 22 ország ad képet arról, milyen eredményeket értek él tudósai és tervezői a modern automatikai eszközök létrehozásában, termelésében. Ausztria, Nagy- Britannia, Bulgária, Belgium, Magyarország, az NDK, Dánia, Olaszország, Lichtenstein, Hollandia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Finnország, az NSZK, Csehszlovákia, Svájc, Svédország, Jugoszlávia és Japán cégeinek képviselői eszmecserét folytatnak az automatizálás fejlődéséről, üzleti kapcsc latokat létesítenek, kiváló tervezők, tudósok előadásait hallgatják meg. Az Automatika—69 azonban nemcsak a szakemberek szűk körének, hanem az ipari szakemberek, mérnökök, tudósok, valamennyi tudományág és népgazdasági ág vezetőinek érdeklődését felkelti. A látogatók megismerkedhetnék az ellenőrző és szabályozó műszerek szuper- érzékeny blokkjaival, elektromechanikai és kontaktus nélküli relékkel, elektronikus elemekkel és komponensekkel, müszeregységekkel és blokkokkal, amelyekből bonyolult berendezések készülnek. Fontos helyet foglalnak el a kiállításon az eléktróni- kus és pneumatikus eszközök, köztük a lineáris, az analitikai és a „hibrid '-számitógépek. Bemutatnak nagy termelékenységű fémmegmunkáló berendezéseket, elektronikus programvezérlésű szerszámgépeket stb. A kiállításon a Szovjetunió 11 ezer m3 területet foglal el, 98 város 140 vállalata és 121 tudományos kutató- és tervezőintézete másfél ezer termékkel szerepel. A szovjet automatikus műszer- és gépgyártás 1969-re háromszor annyi terméket állít elő, mint 1960-ban, és a fejlődés üteme a következő évékben sem csökken. A Szokolnyiki-parkban a kiállítás napjaiban kereskedelmi központ is működik, amelyben száz szovjet külkereskedelmi egyesülés képviselői vesznek irá?.zt...Nem vitás, hogy az iparvállalatok és áz egyesülések részvétele a bemutatón a kereskedelem fejlesztését is szolgálja, — fejezte be érdekes tájékoztatóját a Szovjetunió műszeripari és automatizálásügyi minisztere. Potlgornij—Cedeobal találkozó Ulánbátor (TASZSZ): Nyikolaj Podgomij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa élnökségének elnöke csütörtökön elvtársi, szívélyes megbeszélést tartott Cedenballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkáréval, a mongol minisztertanács elnökével. I Román Kommunista Párt tizedik kongresszusa „Fegyverek Maónak" A Krasznaja Zvezda cikke Arkagyij Veiner — Georgij Veiner: \Nyomozá$ magánügyben Fordította: Kassai Ferenc 5. Beljaküv szabályosán berontott a szobába. Kezében friss kefelevonatót lobogtatott. — Jónapot, Tyihonov elvtárs. Egyenesen a nyomdából jövök. Tyihonov felállt. előrelépett. — Üljön csak le. Nézze, ez Tánya utolsó írása. A róvnói riportja. A sárgásfehér papíron akkurátuson sorakoztak a szürke betűoszlopok. Itt-ott fehér négyszögek: a fényképkliséknek. A cím: „Meny nyi jóság kell az embernek?” A cikk alatt gyászkeretben a szerző neve és a szerkesztőség nekrológja: „Amikor ez a számunk készült, tragikus hirtelenséggel elhunyt T. Sz. Akszjonova, a tehetséges, fiatal újságírónő. Az olvasók jói Ismerték...” Sztyepanov búcsúzott: — Megyek. ,— Kezet njmj- tott Tyihonovnak. — Sok szerencsét. Beljakov levette szemüvegét és a fény felé tartva tö- rülgelni kezdte. — Megdöbbentett bennünket éz a tragikus, szörnyű haláleset — mondta, s mintegy alátámasztásul hozzátette: — A főszerkesztőnk kérni fogja, hogy a legjobb erőket összpontosítsák e példátlan bűnügy körülményeinek kivizsgálására. — Nagyon kedves lesz tőle — mosolvodott el Tyihonov. — Csakhogy a „legjobb erők” száma korlátozott, bűn ügy pedig akad még éppen elég. Fia a legjobb erőket egyetlen ügyre összpontosít, ják, ez valóságos örömünnep lesz az alvilágnak. Ezenkívül: a kivizsgálás az ügyészség feladata. Mi csak nyomozunk. — Bizonyára helytelenül fejeztem ki magam. Azt akartam mondani, hogy ennek a a gyilkosságnak rendkívüli figyelmet kell szentelni. — Nem vagyok sértődé - kény. Nálunk egyébként min. den gyilkosság rendkívüli figyelemben részesül. — Véleménye szerint sikerül elfogniuk a gyilkost? — Megöltek egy embert. Ki kell deríteni, mityenok vezethette a tettest. Akkor arra is könnyebben rájövünk, ki lehetett az. Ebből a célból tanulmányozzuk a gyilkosság tárgyi körülményeit, s közben a körülményekből megpró báljuk kibogozni a lényeget: a tettes személyét... Beljakovnalí az arcára volt írva, hogy nem hisz a nyomozóban. „Fel kellett volna tűznöm a kitüntetéseim” — nevetett magában Sztasz. Leginkább az bosz- szantotta. hogy Beljakov fiatal. Még ha egy öreg nyugdíjas dörmögne flyewnit. meg lehetne érteni— — Ha jól értelmezem, aláírt kötelesvényt kér tőlem, amelyben garantálom a tettes kézrekerítését. Ilyen papírt azonban senkitől serh kaphat Tőlem sém. Mert én is ember vagyok. S biológiai értelemben — a tettes is az. Ha gépek követnék el a bűntényeket és gépek folytatnák a nyomozást csak a megfelelő algoritmust kellene feltalálni a nemzetközi igazságszolgáltatás száméra, és a bűnözésnek máris örökre bealkonyulna. Mi azonban csak emberek vagyunk. Tévedünk, melléfogunk. Dé általában mégis megtaláljuk a tettest. — Minek az alapján? — Beljakov hangjában újra felébredt az érdeklődés. — Minek az alapján?» is. mételte fáradtan Tyihonov. — A mi oldalunkon áll az igazság, a közvélemény... — Hát, ez elég meggyőző, csak túlságosan elvont... — Függesszük fel ezt. a kri. minalisátlkái vitát, ha lehet. Szeretném megnézni Tánya Akszjonova hagyató, kát... Három óra körül Sztasz betolta az utolsó íróasztali! óköt is. Hátradőlt székében. Nem talált semmit. Semmit az égvilágon. Beljakov is elfáradt, segített a nyomozónak a kéziratok kibogarászásában. — Nézze csak, ez volt az utolsó jegyzetfüzete. Hétfőn az asztalomon felejtette. „Az utolsó előtti — gondolta Tyihonov. — Az utolsó a retiküljében volt.” Átlapozta a piros bőrkötéses noteszt. Rövid feljegyzések, utalások emberekre, hajókra, a csukotkai atomerőműre, mese Horéről, a vadszarvasról, aforizmaszerű tőmondatok, mintha rendezői utasítások lennének egy készülő filmhez: „Expresszszívekben!” „A hazugság pokróca, igazság-darabokból várrva!” „Tempóveszteség”, „Olyan érdekesen hazudik, szívesén hinne neki az ember”. A notesz utolsó lapjai tartalmazták rovnói" riportjának vázlatát, A legvégén egy név: „A. F. Hizsnyak”. És néhány mondat: „Azt mondják. a leprabacilusok tizenöt évig is elélhetnek a szervezetben anélkül, hogv hírt adnának magukról.” Ágak. madarak vonalakból rótt ábrái, semmi egyéb. — Itt sincs semmi — nyújtotta át Sztasz Beljakovnak a noteszt. — Mondja, nem foglalkoztatta Akszjonovát semmiféle bűnügy? Nem mondott valami ilyesmit? — Az ilyen ügyek nem tartoznak a mi rovatunk tematikájához. Mondta, hogy érdekes cikket fog adni, de hétfőn nagyon el voltam foglalva... Mikor látta Tanyát utoljára? — Várjon, pontosan megmondom. A harmadik oldalt fél hatkor hozzák. Igén, fél hat volt amikor benéztem a rovatba. Tánya telefonon beszélt valakivél. Még intett iS, hogy várjak egy pillanatig. De közben a titkárságra hivattak. Gondoltam, majd később visszajövök. Vissza is jöttem negyven perc múlva, de Tánya már nem volt itt. — Nem emlékszik, miről beszélt Tánya a telefonban? — Nem szoktam odafigyelni mások telefonbeszélgetéseire. — Kár — mondta Tyihonov. — Kór, hogy ez alkalommal nem lett hűtlen a szokásához. A személyzeti osztályon Sztasz gyorsan átlapozta Akszjonova „anyagát”. A szakszervezeti bizottság juta lómszabadságra javasolta Várnába, a nemzetközi újságíró üdülőbe, s ez alkalomból „jellemzést” adott róla: „Tevékeny, áldozatkész újságírónő... széles körű társadalmi munkát végez.... politikailag és erköcsileg állhatatos”... (Folytatjuk)
