Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-23 / 116. szám

tM9 »äfft» 88, ». oMaf A gazdasági reform kibontakozásának kérdései Bálint József előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján 46 ezer hóidat öntöz a Tisza II Küldöttközgyűlést tartott a Tisza menti termelőszövetkezetek szövetsége Az MSZMP Politikai Akadémiájának előadás- sorozatában — mint ar­ról hírt adtunk — Bálint József, a párt Központi Bizottsága gazdaságpoli­tikai osztályának vezető­je A gazdasági reform ki­bontakozásának kérdései címmel előadást tartott. Bevezetőben megállapítot­ta: a gazdasági élet nyugodt ritmusú, a termelési, kereske­delmi és fejlesztési tevékeny, ség összességében eredmé­nyes. A harmadik ötéves terv fö előirányzatait túlteljesít­jük. A gazdasági reformot 1968-ban belezettük, az átál­lás eredményes és zökkenő­mentes volt. A gazdaságunkban érvé­nyesülő tendenciák alapján a harmadik ötéves terv túltel­jesítése előreláthatólag a következők szerint alakul: — A nemzeti jövedelem — a tervezett 24 százalékkal szemben — 1970-ben várható­an kb. 38 százalékkal haladja meg az 1965 évi szil tét. — Az ipari termelés vala­mi vei.- az építőipari terme­lés jóval túlszárnyalja a terv célkitűzéseit. A mező- gazdasági termelés valószínű­leg a tervben meghatározott szinten alakul. — A fogyasztás a tervelő­irányzat szerinti 18 százalék­kal szemben ténylegesen kb. 30 százalékkal emelkedik. — Becslések szerint a szo­cialista szektor 1970-ben — a tervezett 27—32 százalék­kal szemben — 48—49 száza­lékkal többet fog beruházni az 1965 évinél. Hatékonyabb gazdasági munkát A gazdasági eredmények mellett szép számmal akad­nak még teendők. A legál­talánosabban ismert problé­ma a reálbérek lassú. alig észrevehető emelkedése. A tókés külkereskedelmi for­galom egyenlege elmarad a követel meny éktől. Nem szűntek meg a beru­házási tevékenység ismétlő­dő negatívumai. Nem kielégi, tő a termelés- és munkaszer­vezés az üzemek jelentős ré­szében, ezzel együttjár az alacsony munkatermelékeny­ség, ami az elmúlt másfél év. ben sem javult érdemlege­sen. A készletnövekedés is meghaladja még a gazdasá­gilag indokolt mértéket. Gazdaságunk kiegyensú­lyozottabb és gyorsabb fejlő­déséhez növelnünk kell a gazdasági munka hatékony­ságát. A gazdasági reformot éppen azért hajtottuk végre, hogy a hatékonyság növelése, nek új forrásai táruljanak fel. Mit értünk a reform ki­bontakozásán? — Az állam és a piacok ál­tal támasztott minőségi kö­vetelmények fokozódását: — a sokoldalú vállalati­gazdasági aktivitás. önálló cselekvés és a piaci verseny- képesség kifejlődéséi: — a gazdaságirányítási el­vek. eszközök es módszerek következetesebb gyakorlati alkalmazását: — a gazdasági szabályozók gazdaságpolitikai célokkal összehangolt finomítását, vál. toztatását: — végül irányítási eszköze­ink és módszereink ú.i ele­mekkel való kiegészítését, to­vábbi formálását. A gfizdasági reform átfog­ja és áthatja egész gazdasági életünket. A reform kibonta­kozását egyidejűleg kell elő­revinnünk: — mind a termelés. — mind a szocialista el­osztás és a fogyasztás szférá­jában. ..Türelmi idő“ a vállalatoknak Ezután a növekvő vállalko zási aktivitásról szólt. Han goz'atta: a reform '-bevezeté­se óta eltelt idő kevés volt nagyobb horderejű vállalati kezdeményezések meghoza. Italára, A reform mérlegén azon­ban számos pozitív ered­ményt hozó vállalati kezde­ményezés könyvelhető el. Elsőrendű követelmény, hogy a reform kibontakozá­sával javuljon a gyártmány­összetétel. a gyártmánystruk­túra. Már észrevehető a gaz­daságtalanul előállítható ter­mékek egy részének kiszoru­lása a termelésből és az ex­portból. A reform pozitív kezdeti hatása, hogy újraértékelődött és folyamatosan újraértékelő­dik az egyes vállalatok hely­zete. Világosabbá vált, hogy: melyek a hatékonyan műkö­dő vállalatok és mely vállala­tok milyen mértékben fo­gyasztják a mások által létre­hozott és az állami költségve. tésbe befizetett tiszta jöve­delmet ahelyett, hogy gyara­pítanák azt. A vállalatok széles köre a különböző állami támogatá­sok révén „türelmi időt” ka­pott, hogy a piaci hatásokra műszaki fejlesztéssel, a gyártmányösszetétel javítása val felkészüljön. Ezzel kap­csolatban pozitív, hogy élén­kültek a licencvásárlások és fokozódott a vállalatok önte­vékenysége és kezdeménye­zése a nemzetközi termelési kooperációk létrehozására. A nemzetközi termelési koope­ráció intenzív fejlesztése nagy tartalékunk. A műszaki fejlesztéshez, a gyártmányszerkezet megvál­toztatásához a vállalatok készségén és a társadalmi kö­vetelményeken túl anyagi eszközök, beruházások kelle­nek. Valószínűnek látszik, hogy a következő években megva­lósítani tervezett központi, egyedi nagyberuházások kö­rét a mainál valamivel sző­kébbre kell méretezni, a vál­lalati eszközök bővítése ja­vára. A vállalati beruházások jelfenleg az összes beruházá­sok felét teszik ki, ennek a hányadnak növelésére kell törekednünk. Verseny az exportért A gazdasági reform utat nyitott a versenynek, s bizo­nyos tevékenységek körében máris találkozunk ezzel. Szembetűnő a helyiipar nagy vállalkozó kedve, verseny­készsége. Az állami nagyvál­lalatok között a verseny fel­tételei a nemzeti piacunkon je­lenleg meglehetősen korláto­zottak. Ahol megvan a felté­tel és kialakult a verseny, ott a felhasználók, fogyasz­tók előnyhöz jutottak árban, vagy a garanciális kötelezett, ségek kiterjesztésében (pl. te­levízió, porszívó, stb.) A mono­polhelyzetben lévő vállala­tok poziciója még eléggé erős. A velük kapcsolatban álló vállalatok jó része például árvitát nem tart érdemesnek. Az új viszonyok lehetővé tették, hogy a külkereskede­lem bizonyos területeken versenyeztesse a vállalatokat a szocialista exportért. Lassan megindul a külön­böző vállalkozási formák el­terjedése, elsősorban társu­lásokként. A legsokrétübb társulási formák az élelmi­szeri par és a mezőgazdaság között, illetve a mezőgazda- sági nagyüzemek között ala­kultak ki. A mezőgazdasági üzemek élelmiszerfeldolgozó tevékenysége még nem fejlő­dött kellően. A gazdasági reform beve­zetésével elvileg — és rész­ben már gyakorlatilag is — elhárultak az akadályok a vállalkozási formák kiterjesz­tése és a társadalmi tőke- befektetésre szolgáló állami és szövetkezeti eszközök — kötetlenebb áramlása elől. A továbiakban a vállalati belső mechanizmus korszerű­sítésével foglalkozott. Kifej­tette: a vállalati mechaniz­mus változásának iránya he­lyes. de az előrehaladás vál­lalatonként rendkívül egyen­lőtlen és egészében véve las­súbb mind a szükségesnél, mind a lehetségesnél. — A vállalatok többsége megtette az első lépést az-ak­tuális piaci igények felmé­résére, de vállalati stratégia hiánya miatt a távlati üzlet- politika kialakításában még a kezdet kezdetén tart. — A gazdasági funkciók, a hatáskörök, a belső informá­ciós rendszer túlcentralizált­sága akadályozza a vállalati mechanizmus tökéletesítését, gátolja a gyors intézkedése­ket és nehezíti az alulról jövő kezdeményezések érvé­nyesülését. Különösen élesen jelentkezik ez az országos vállalatoknál, trösztöknél, ahol gazdaságilag életképes gyáregységek vannak, vala­mint a kereskedelemben, ahol sok önállóan működő kis egységből áll egy-egy válla­lat. Megoldatlan a vállalati belső egységek anyagi ösztön­zése, az önálló elszámolás érdemi alkalmazása. Erősíteni az önállóságot Önként adódik a kérdés: jelenlegi ismereteink alapján hol és mit kell tenni és mi­lyen irányban kell halad­nunk? Például meg kell gyorsíta­ni a vállalatok vezetési rend­szerének továbbfejlesztését. Erősíteni kell a vállalaton belüli középszintű vezetést, lehetővé kell tenni például, hogy az egyes gyáregységek ne a vállalat igazgatójának, vagy funkcionális szerveinek döntése alapján vehessenek fel, bocsáthassanak el. bün­tethessenek, vagy jutalmaz­hassanak munkavállalókat, hanem saját hatáskörükben. Célszerűnek látszik a vál­lalati forgóeszközök és be­ruházási eszközök vállalaton belüli felosztása. Állandó feladatunk a ve­zetés általános értelemben vett színvonalának javítása. Hatékony vezetés nem kép­zelhető el anélkül, hogy a vezetők mindjobban ne sa­játítják el a vezetés — po­litikai, erkölcsi, gazdasági és emberi tényezőkkel kapcso­latos — ismereteit. Az anyagi ösztönzés prob­lémáiról szólva megemlítet­te, hogy hazánkban a fel- szabadulást követő években túlzottan csökkent a maga­sabb képzettségű, bonyolul­tabb munkát végző dolgozók kereseti különbsége a kisebb képzettségűek keresetéhez képest. A hazánkban végbement keresetkiegyenlítődés főleg két területen tekinthető hát­rányosnak. Egyrészt az ugyanazon munkaterületen különböző teljesítménnyel dolgozók keresete között nincs érezhető különbség. Másrészt a különböző bo­nyolultságú és felelősségű munkát végzők keresetében jelentkező kiegyenlítődés ked­vezőtlen hatású. Az utóbbi években sokat beszéltünk a differenciálásról, de a meggyökeresedett egyen- lősdi szemlélet és gyakorlat csak lassan változik. A ma­gasabb képzettségű és fele­lős munkát végzők keresete az átlagosnál lassabban nö­vekedett a népgazdaság min­den ágában, 1949—1959-ben mind az iparban, mind az építőiparban dolgozó műsza­kiak keresete 1,9-szerese volt a munkások átlagos kerese­tének. A különbség 1967-re 1,6-szorosára csökkent. Ha­sonló tendencia jutott ér­vényre a mezőgazdaságban és a közlekedésben. Növelni a reálbéreket A szakképzettség fokának értékelését és kifejezésre jut­tatását nemcsak a munkások és a vezetők, de a képzetlen munkások és a szakképzett munkások viszonylatában is igen fontos hangsúlyozni. Nem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel, amikor is a szakképzett munkások ke­resete csupán 22 százalékkal haladja meg a szakképzett' ség nélküli dolgozók kerese­tét. A középfokú szakképzett­ségű dolgozók keresete csak 40 százalékkal haladja meg a szakképzetlenekét, a fel­sőfokú szakképzettségű dolgo­zóké pedig 70 százalékkal. Ezután a kereseti ará­nyokkal kapcsolatos félreér­tésekről tett említést. Rá­mutatott: vannak, akik fel­vetik, hogy korábban na­gyobbra értékeltük a mun­kásoknak nemcsak a politi­kai, hanem gazdasági szere­pét is, ma viszont leértékel­jük, mert arról beszélünk, hogy a jövedelmeket jobban kell differenciálni. Sőt, tá­madtak olyan aggodalmak is. hogy az új gazdasági irányí­tási rendszer kialakítja a tár­sadalmon belül a gazdagok és szegények táborát, és ez­zel új társadalmi ellentmon­dások jönnek létre. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a diffe­renciálás szükségessége a szocialista elosztás elvéből fakad. Nem új irányzatról, hanem a helyes elveket el­torzító gyakorlat helyesbíté­séről van szó. Az MSZMP IX. kongresz- szusa a jövedelempolitika egyik legfontosabb elveként jelölte meg, hogy a bérből és fizetésből élők reáljövedel­mén belül nagyobb szerepet kell biztosítani a reálbérek növekedésének. A munkadí­jazásban az egyéni teljesít­mények mellett fokozottab­ban kell kifejezésre juttatni a kollektív, vállalati, üzemi teljesítményt. Ezzel együtt a társadalmi gondoskodás kö­rébe tartozó juttatások (nyug­díj. családi pótlék, betegség- biztosítás, oktatás) rendsze­rét a lehetőségekhez képest tovább kell fejleszteni. A munka szerinti elosztás következetesebb alkalmazásá­nak fontos feltétele az, hogy a társadalom egész tiszta jö­vedelme, az állami és válla­lati jövedelem, együttes ősz- szege nagyobb legyen és gyorsabban nőjön. A közpon­ti állami jövedelmeket ugyan­is erősen növekvő mértékben igénybe veszik a béren kívü­li, eddig vállalt társadalmi kötelezettségek a következő évekre is. Emellett, az oktatási, egész­ségügyi dogpzóknál és más területeken bizonyos béreme­lésre is sor kell. hogy kerül­jön. sőt újabb szociálpolitikai intézkedésekre is szükség lesz, például a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak emelésére. Feltehető a kérdés: nem lehetne-e a felhalmozás ro­vására növelni a béreket? Ez nem járható út. A felhalmo­zás, különösen a beruházás nem tekinthető túlmérete­zettnek. Azonkívül a beruhá­zásokból számottevően nö­velni kell a lakásépítést, mi­vel a lakáskérdés megoldása a legégetőbb társadalmi fel­adatunk. Erősíteni a diiierenciálás elvét Az 1968. évi teljesítménye­kért ebben az évben 6,5 mil­liárd forint nyereségrészese­dést fizettek ki, ami mintegy 50 százalékkal meghaladja az előző évi összeget. Az ez év­ben kifizetésre kerülő része­sedés átlagosan 29 napi egy főre jutó bérnek felel meg a tavalyi 21 nappal szem­ben. A dolgozók körében ál­talános megelégedést váltott ki a nyereségrészesedés di­namikus növekedése. Mint ismeretes, széles körű vitát váltott ki a nyereség- részesedés kategóriák szerinti felosztása. Sokan azt kifogá­solták, hogy miért vannak olyan különbségek a vállala­tok különböző beosztású dol­gozói között a nyereségből való részesedésből. A felme­rült észrevételek és a múlt év tapasztalatai s alapján szükségesnek tartjuk felül­vizsgálni a bérrendszer konk­rét formáját és ezen belül a kategóriákat és azok mérte­ket. E kérdésben aaonbaa A Tiszamenti Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­ge május 22-én küldöttköz­gyűlést tartott. Horváth Já­nos, a szövetség elnöke a 7!) tagszövetkezet küldötte előtt beszámolt a termelőszövetke­zetek 1968. évi gazdálkodásá­nak és az 1969. évi tervezé­sének tapasztalatairól. A to­vábbi napirendekben előter­jesztés hangzott el a tsz-ek belső ellenőrzésének tovább­fejlesztésére, javaslatot let­tek a tsz területi szövetség alapszabályának kiegészíté­sére. ' A termelőszövetkezetek 1968. évi eredményeivel kap­csolatban az előadó hangsú­lyozta, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értéke vál­tozatlan áron számolva me­gyénkben 5.9 százalékkal nőtt, az országos 2 százalék­kal szemben. A termelés 14 százalékkal haladta meg az 1967. évi szintet. Az eredmé­nyek ellenére azonban né­hány probléma is adódott. Ilyen, hogy a szálas és tö- megtakarmányok, valamint az abraktakarmány termesz­tése nem1 volt kielégítő. A ho­zamok alacsonyak, s az éve­lők területe nem növekszik, a termelőszövetkezeti gazda­ságok a szükséges technoló­giát sem alkalmazzák. Az ál­lattenyésztés fejlesztése gyor­sabb ütemű takarmányter­melés nélkül nem képzelhe­tő el. Az 1969. évi tervezési ta­pasztalatokról szólva az elő­adó részletesen beszélt a Ti­sza II. vízlépcső megépítésé­vel kapcsolatos beruházási és egyéb feladatokról. Hang­súlyozta, hogy a kiskörei víz­lépcső nem csupán nagyará­nyú öntözési lehetőséget je­lent: megyénknek, de gondot A gazdag beruházási prog­ram segíti a megye állami gazdaságainak fejlesztését. 471 millió forint értéket ki­tevő tervek megvalósítását kezdték meg még az elmúlt évben, mikoris 67 milliós ki­vitelezéseket valósítottak meg. Az idei előirányzat 343 millió forintot tesz ki, míg 62 millióért a jövő évben ké­szülnek különböző létesítmé­nyek, fejlesztések. A gyümölcstermelés, illet­ve a feldolgozás, raktározás kapja idén a legnagyobb ősz- szeget: 225 milliót. (De eb­ben az összegben nincs ben­ne a nyírtassi, nyírmadai, valamint a Tokajhegy aljai Állami Gazdaság és a HUN- GAROFRUCT kooperációjá­val készülő ezervagonos hű­tőtároló). A 225 millióból az apagyi gazdaságban épül 200, a balkányi-nyírlugosi kö­zös 1000, a fehérgyarmati 300, s a csengeri 100 vago- nos gyümölcs hűtőtároló. Nem marad ki ebből a re­konstrukcióból a mátészalkai gazdaság sem, az ott épülő tároló valószínű 400 vagonos lesz. Fontos szerepet kap a gaz­daságoknál az állattenyészté­si és tartási telepek szakosí­tása. Ez a gazdasági ág 68 mindenképpen lényegi elem­nek kell tekinteni és nem elvetni, hanem erősíteni kell — a differenciálás elvét. Végezetül a fogyasztói árak és az életszínvonal kér­désével kapcsolatban kifej­tette: az elosztási rendszer fejlesztése kiterjed a fo­gyasztói árarányok módosítá­sára, s ezen keresztül a fo­gyasztás struktúrájára is. A jelenlegi fogyasztói árak még nagymértékben eltérnek a társadalmi ráfordításoktól, a termeiül arak emuétól « is okoz a felkészülés. A víz hasznosítására az érintett 1 ermelőszövetkezetek komp­lex fejlesztési tervet készíte­nek, s ezeknek messzeme­nően tartalmazniuk 'kell a kapott víz maximális hasz­nosítását. A területi szövet­ség tsz-éi közül 53 összesen 46 ezer hold területtel érde­kelt a Tisza II. vízlépcsőre épülő öntözőrendszerben. A továbbiakban Horváth János mélyrehatóan elemezte a lsz-ek gazdasági, pénzügyi helyzetét, különös tekintettel a gyenge termelőszövetkeze­tekre. Felhívta a figyelmet arra, hogy szövetkezeteken belül és azon kívül is kutatni kell annak lehetőségét, hogy a gyenge termelőszövetkeze­tek eredményesen miként gazdálkodhatnak. A küldöttgyűlés résztvevői az előadást követően széles körben vitatták a szövetség előterjesztését, amely a ter­melőszövetkezetek belső el­lenőrzésének továbbfejlesz­tésére vonatkozott, a vita ál­talános tanulsága, hogy az önálló vállalati gazdálkodás­sal szükségszerű a belső el­lenőrzés szilárdítása. Ezt csakis , termelőszövetkezete­ken belül lehet megnyugta­tóan rendezni. Szükséges, hogy a termelőszövetkezetek­ben megválasztott és aktívan dolgozó ellenőrző bizottságok munkájukhoz revizorok alkal­mazásával segítséget kapja­nak. Javít majd a belső el­lenőrzés hatékonyságán az az országos segítség is. hogy az ellenőrző5 bizottsági elnö­kök és tagok részére folya­matosan továbbképző tanfo­lyamokat szerveznek. Ilyen tanfolyam eddig három mű­ködik az országban. (se) millió 932 ezer forintos beru­házás megvalósításával fej­lődik idén. Szakosított szarvasmarhatelepet alakí­tanak ki, vagy fejezik be a szakosítást Nyírmadán, Ke- mecsén, Üjfehértón egyen­ként 400—400-as tartásra. Mátészalkán a legkorszerűbb kivitelezésben valósul meg egy új sertéstelep (teljes épí­tési költsége 32 millió forin­tot tesz ki). 360 létszámos kocaállományt tartanak majd a telepen, s annak szaporu­latát a legfejlettebb módsze­rekkel és gazdaságossági el­lenőrzés mellett nevelik is fel, hizlalják meg, A gazdaságok 17 millió fo­rint értékben vásárolnak idén gépeket. Növekszik a szolgálati la­kások száma. Erre 2 millió 176 ezer forintot költenek. Négy szolgálati lakás épül meg Mátészalkán, kettő Ke- mecsén és egy-egy Bal kény­ben, viliéivé Tiszavasváriban. Mind teljes összkomforttal készül. Nem marad ki a program­ból a szociális létesítmények továbbfejlesztése, felszére- reléseinek, berendezéseinek kiegészítése. E célra több mint félmillót juttatnak. (ab) arányaitól. Emiatt a rende­zést előbb-utóbb — alapos elemzés és felkészülés után — napirendre kell tűzni. A fogyasztói áraranyok ki­igazítása azonban csak az életszínvonal-emelkedés fo­lyamatában beillesztve hajt­ható végre. Világos az is, hogy nem az általános ár­színvonal emelésének napi­rendre tűzését jelenti ez. ha­nem az árarányok javítását. Az életszínvonalat tehát nem k.efl féltenünk ezektől a lé­pesektől — -mondotta befeje­Hűtőtárolók, szakosított telepek Gazdag beruházási program az állami gazdaságoknál

Next

/
Oldalképek
Tartalom