Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

8 oldal KELÉT-MÁeVARORSZÁO 1939. május W Külpolitikai összefoglalónk © DNFF- és TASZSZ-reagálás Nixon beszédére © Latin-Amerika harcol © A párizsi elnökjelöltek $áték a szeriekkel Az elmúlt órákban kétség­telenül Nixon amerikai elnök beszéde és az azzal kapcsola­tos, két rendkívül gyors rea­gálás állott a nemzetközi köz­vélemény figyelmének közép­pontjában. A téma napjaink egyik legfájóbb, legfontosabb kérdése, a vietnami háború. A Nixon-beszéd nem váratla­nul hangzott el, valami már hetek óta „volt a levegőben”. Amerika- és világszerte mind nagyobb tömegek követelték a Fehér Ház új lakójától, hogy végre tegyen is valamit azoknak az ígéreteknek a tel­jesítéséért, amelyeket válasz­tási kampánya során hangoz­tatott. Amikor nemrég elhangzott a DNFF tízpontos javaslata, nyilvánvalóvá vált, hogy Richard Nixon nem halogat­hatja tovább a konkrét lé­pést — vagy annak látszatát. Ilyen előzmények után hang­zott el a terjedelmes rádió- és televízióbeszéd, amely „kölcsönös, ellenőrzött visz- szavonulást” javasol és amely nem szűkölködik az olyan szépen hangzó kitételekben, minthogy „Dél-Vietnam né­pe maga döntsön sorsáról.” Nixon nyolc pontban foglalja össze javaslatait. Ezek lényege, hogy a meg­felelő megállapodás megköté­se után „minden nem dél­vietnami erőnek” meg kell kezdenie a kivonulást az or­szágrészből, méghozzá úgy, hogy „nagyobbik részük” ti­zenkét hónapon belül távoz­zék, előre meghatározott sza­kaszokban. Az egyéves termi­nus lejárta után mindezek a „nem dél-vietnami erők” tá­maszpontjaikra vonulnának vissza és nem vennének részt a hadműveletekben. Mindezt, valamint a további lépéseket egy kölcsönösen elfogadható nemzetközi ellenőrző testület vizsgálná felül. Órákkal a beszéd elhang­zása után máris két rendkí­vül nagy figyelemmel foga­dott reagálás hangzott el az Egyesült Államok elnökének javaslataira. A DNFF-nek a párizsi tárgyalásokon részt vevő delegációja hivatalos nyilatkozatban jelentette ki: „Nixon fel nők május 14-i be­szédében — miután szembe kellett néznie a DNFF tíz­pontos javaslatának igazsá­gos és ésszerű jellegével és a világ közvéleményének e javaslatra adott kedvező vá­laszával — igyekezett a jó­akarat látszatát kelteni. Va­lójában azonban az Egyesült Államok még mindig ragasz­kodik a csapatok kölcsönös visszavonásának régi, igazság­talan és ésszerűtlen formulá­jához, amit most új formában terjesztett elő és amely egy kalap alá veszi az agresszort és az agressziónak ellenálló áldozatot. Ezt a javaslatot 6. Szopelnyak : 6. A főhadnagy rémülten sza­lutált és rohant teljesíteni az utasítást. Leírhatatlan zűrzavar ke­letkezett a hídon. A teher­autók és tankok nehézke­sen fordultak. A jobb partról visszafelé hömpölyögtek az ágyúvontatók. A gyalogság lázas sietséggel igyekezett beásni magát az asztallap si- maságú bal parton. S közben keletről egyre újabb és újabb visszavonuló egységek érkeztek. A parancsnokoknak továbbították a „Führer sze­mélyes megbízottjának” uta­sítását. Kreiss az órájára nézett. „Tizenkét óra. Kettőkor ér­keznek a páncélosaink. Egye­lőre minden rendben. A mi ismételten visszautasítot­tuk.” A másik fontos reagálás a TASZSZ kommentárja volt, amely hasonló következtetés­re jut és — egyebek között — megállapítja: Nixon ugyan beismerte, hogy a vietnami háború az amerikai kormány legsúlyosabb problémája és az amerikai nép sürgeti en­nek a háborúnak a befejezé­sét, azonban lényegében az agresszió igazolására szorít­kozott. Nem véletlen, hogy a TASZSZ is tarthatatlannak tartja az agresszor és áldoza­ta közötti egyenlőségjelet. Egy ilyen alapállás sem mo­rál5 san, sem politikailag nem vezethet eredményre. Nixon beszéde után ugyanolyan ne­héz jóslatokba bocsátkozni, mint azelőtt. Egy azonban bi­zonyos: az agressziós háború csak az agresszió megszünte­tésével, a betolakodók haza­térésével érhet véget. „Latin-Amerika harcol" — ezzel a címmel jelent meg a Pravda csütörtöki számának vezércikke, amely hangsú­lyozza: a latin-amerikai kon­tinens az imperializmus elle­ni harc tevékeny frontjává változik át. Rámutat: a latin­amerikai földrész népei harcra kelnek létfontosságú jogaik védelmében, amelye­ket lábbal tipornak az Egye­sült Államok monopolistái. A latin-amerikai kontinens ki­zsákmányolt és leigázott né­peire mind nagyobb vonzó­erőt gyakorolnak a szocializ­mus eszméi. A kubai forra­dalom győzelme a legfénye­sebben példázza, hogyan tük­röződik latin-amerikai vi­szonylatban az erőviszonyok­nak a világporondon bekö­vetkezett megváltozása a szocializmus, a demokrácia és a béke javára. A továbbiakban a Pravda vezércikke kiemeli: a harc élvonalában a munkásosztály, az össznemzeti érdekek leg­következetesebb és legrendít­hetetlenebb védelmezője ha­lad. A küzdelembe mind te­vékenyebben kapcsolódnak bele a parasztság széles tö­megei. Erősödik az a mozga­lom is, amely síkraszáll azért, hogy a latin-amerikai orszá­gok független külpolitikát folytassanak, bővítsék az együttműködést a szocialista országokkal, álljanak ki a vietnami háború beszünteté­séért, a béke megőrzéséért. Erősödik a latin-amerikai né­pek szolidaritása más konti­nensek népeivel, amelyek ugyancsak küzdenek gazdasá­gi és politikai függetlensé­gükért. Ez az imperialista­ellenes mozgalom mind har­cosabb, mind szervezettebb jelleget ölt. A kommunisták a mun­kásosztály igazi élcsapata­jobboldali part védtelen. De a hidat aláaknázták. Meg kell keresnem a vezetéke­ket”. Az ezredes cigarettára gyújtott és a jobb part felé indult. Az Opel köyette. „Ez az átkozott Szobko, nem száll le a nyakamról” — szitkozódott Kreiss. „Egy lépésre sem tágítok, galambocskám” — gondolta Szobko. A híd közepén Kreiss megállt és térképet húzqtt elő. Úgy tett, mintha figyel­mesen tanulmányozná, s közben a szeme sarkából nyugtalanul figyelte az át­kelést irányító főhadnagyot, aki SS-tisztekkel sugdaló- zott. A tisztek kigombolták pisztolytáskájukat és Kreiss felé indultak. ként lépnek fel és a marxi­lenini elmélettel felvértezet­ten képesek a kontinens dol­gozói felszabadító mozgalmá­nak történelmi tisztázására, és arra, hogy távlatot nyújt­sanak a mozgalomnak. A latin-amerikai kontinen­sen lejátszódó események jelenlegi fordulata nem tit­kolt nyugtalanságot kelt az amerikai monopolistákban és latin-amerikai osztályszövet­ségeseikben. Az imperialis­ták igyekeznek vasököllel rá­kényszeríteni akaratukat a latin-amerikai népekre. Az észak-amerikai imperialisták mind gyakrabban dobják félre a „szövetség a hala­dásért” új gyarmatosító prog­ramjában foglalt „reform”- ígéreteiket és térnek át a nyílt fegyveres beavatkozás­ra és a katonai diktatúra rendszereinek meghonosítá­sára. A Pravda vezércikke befe­jezésül leszögezi: a szovjet emberek, internacionalista kötelességükhöz híven, a la­tin-amerikai hazafiak oldalán állottak és a jövőben is ott fognak állni. Gaston Defferre, a szoci­alista párt elnök jel ölt je csü­törtök reggeli sajtóértekezle­tén bejelentette: ha megvá­lasztják köztársasági elnök­nek, miniszterelnöknek Pier­re Mendes-France-t fogja ki­nevezni. Mendes-France ma­ga is részt vett Gaston Def­ferre sajtóértekezletén. Párizsi politikai megfigye­lők rámutatnak: Gaston Def­ferre mai bejelentése kísérlet arra, hogy megmentse a „ve­szett fejsze nyelét”. A balol­dal egységjelölését önjelölé­sével megakadályozó Gaston Defferre ugyanis annyira át­látszóan Alain Poher megvá­lasztása érdekében, működik, hogy az a veszély fenyegeti, hogy szavazóinak egy része már az első fordulóban a centrista elnökjelöltre adja szavazatát, Defferre viszont csak a második fordulóban szeretné Pohert támogatni, mivel az első fordulóban a szocialista pártnak, amely őt jelölte, súlyos presztizsérde- kei fűződnek ahhoz, hogy je­löltje több szavazatot kapjon mint Jacques Duclos, r Francia Kommunista Párt je­löltje. Pierre Mendes-France csatasorba állításával ezt a célt szeretnék elérni. Nem lehetetlen azonban, hogy Gaston Defferre példá­ját más jelöltek is követni fogják. Pompidou és Poher programja ugyanis annyira azonos, hogy sok kommentá­tor szerint ahhoz, hogy a vá­lasztók különbséget tudjanak tenni köztük, mindkettőnek meg kellene jelölnie, hogy megválasztása esetén kit ne­vez ki miniszterelnöknek. „Ez lenne a vég?" — fu­tott át Kreissen a szomorú gondolat. Szobkóra pillantott: Szobko az ülés alatt kotorá­szott. „Nem hittél nekem — gondolta keserűen Kreiss. — Elrontod az egészet és büsz­ke leszel, hogy leszámoltál az árulóval!” Az Oberleutnant, nyomá­ban az SS-tisztekkel Kreiss- hez lépett: — Ezredes úr, megmutat­ná nekünk a küldetését iga­zoló okmányokat? — Úgy, szóval ön kételke­dik a Führer személyes megbízottjában? — Pontosan. — És azt akarja tudni, jogom van-e a Führer ne­vében cselekedni? — Pontosan. — Akkor kénytelen leszek kielégíteni a kíváncsiságát — mondta nyugodtan Kreiss és belső zsebébe nyúlt. Szobko sóbálvánnyá der­medt. „Ha igazolni tudja ma­gát — fasiszta! — gondolta — Az alávaló! Hát persze, együttműködött a partizá­nokkal, hogy végül csap­dába ejtse a páncélosainkat. Vietnami harcok Saigon, (MTI): Csütörtökön reggel húsz ak­na robbant a Mekong folyó deltavidékén elhelyezkedő. Hong Ngu városában. Tizen­három ember meghalt, 31 pe­dig megsebesült, — közölte egy saigoni katonai szóvivő. A DNFF fegyveres erői egyébként a csütörtökre vir­radó éjjel összesen húsz ka­tonai célpont ellen intéztek támadást. Rözülük a legsú­lyosabb a Hong Ngu városát érte. Rogers külügyminiszter csü­törtökön reggel az amerikai nagykövetség tagjaival foly­tatott tárgyalásaival kezdte meg dél-vietnami program­ját. Rogers dél-vietnami láto­gatása idejére szigorú bizton­sági intézkedéseket léptettek életbe. A DNFF fegyveres erői je­lenlegi offenzívájuk során ed­dig az amerikaiak és szövet­ségeseik 220 támaszpontja és célpontja ellen intéztek tá­madást — jelentette be szer­dán este a DNFF hírügynök­sége. Németh Károly Nyíregyházán (Folytatás az 1 oldalról) éven felüji férfiakat nem kötelezik munkára. És nem azért, mintha nem lenne munka, vagy nem akarnának dolgozni. Az öregek akkor dolgoznak, amikor kedvük úgy tartja. Szólt arról, hogy a tsz-nek 15 technikusa és 4 mérnöke, valamint 110 szakmunkása van. Németh elvtárs így össze, gezte véleményét: „Öröm hallani ezekről a szép ered­ményekről. S az a nagy dolog, hogy egyesültek, s ezt úgy érték el. Megjegyezte, hogy ő, aki 4—5 évvel ezelőtt mező- gazdasági területen dolgozott, még szembetűnőbben látja azt a hatalmas fejlődést, amely a magyar mezőgazda­ságban most végbemegy. Ezután a tsz vezetőinek a társaságában megtekintették az impozáns tsz-központot, az épületeket, a hűtőtárolót, s jó munkát, erőt, egészséget és sok sikert kívánva búcsúzott el a tsz vezetőitől és dolgo­zóitól Németh Károly elv­társ. <t k.) Megérte a disznónak... Ha az SS-ek rámtámadnak, közéjük hajítom a gránátokat!” Kreiss azonban irattárcája helyett pisztolyt húzott elő. Egy pillanatra sem emelte fel a hangját. „A Führer ne­vében!” — mondta és ke­resztüllőtte a főhadnagyot. Az SS-ek veszedelmesen közeledtek Kreisshez, de ő nyugodtan és hangsúlyozott lassúsággal helyezte fegyve­rét pisztolytáskájába. A szá­mítás bevált. A tisztek két lépésnyire álltak Kreisstől, s minden nehézség nélkül el­olvashatták a pisztoly mar­kolatára erősített ezüstlemez feliratát: „Harcostársamnak és barátomnak. Guderian”. Az SS-ek tiszteletteljesen megmerevedtek. — Pisztolytáskákat begom­bolni! — szólt Kreiss. — így. Most pedig teljesítsék a parancsomat. Leállítani a visszavonulást! Szobko letörölte homloká­ról a hideg verítéket, sápadt arcán halvány mosoly futott végig. „Ha megússzuk élve, bocsánatot kérek tőle. Her­17gy washingtoni iskolá- ban harminchatan vol­tak az osztályban. Mindenna­pi, tizenkét éves fiúk és lá­nyok ; nyurgák, alacsonyak, szőkék és feketék, vidámab­bak, hallgatagabbak, szeplő­sek vagy szeplő nélküliek. Ami a szeplőseket illeti, most már bizonyos, hogy kilencen voltak. Az egyik órán a tanító ki­jelentette, hogy a szeplős gye­rekek nem teljes értékűek, lus­ták, nem rendszeretők, torzak és nem hajlamosak a tudo­mány befogadására. Úgy­mond, bebizonyított dolog, hogy a szeplő a kifejletlen gé­nek ismérve. Egyetlen nagy ember sem volt szeplős. Sőt, ha az ember jobban utána néz a történelemben, vala­mennyi — többé, kevésbé — ismert áruló, összeesküvő és gyilkos szeplős volt. Ezért a tanító hivatalosan megen­gedte, hogy a gyerekek csú­folják a szeplőseket, zavarják őket a tanulásban, ne vegyék be játékaikba. Külön kellett ülniök, nem étkezhettek együtt a többiekkel az iskola büféjében, csak a folyosón reggelizhettek. A megvetés minden vállfáját megengedte, csak éppen verni nem volt szabad őket. — Mindez maradjon köz­tünk, a szülőknek ne beszél­jetek róla. Meglátjuk, mi sül ki belőle, — mondta a ta­nító. 'T’etszett az ötlet még a szeplősöknek is. Ug­ratni kezdték őket, de azok nem sértődtek meg, együtt nevettek a többiekkel. No és, Csütörtökön Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadé­mia és a békebizottság sajtó- értekezletet rendezett, ame­lyen hazai és külföldi újság­írók előtt ismertették Nóbel- és Lenin-díjas szovjet tudó­sok csoportjának a világ tu­dósaihoz intézett felhívását. A szovjet tudósok hangsú­lyozzák: száműzni kell a tár­sadalom életéből a vegyi- és baktériumfegyvereket. Fel­szólítják a világ tudósait: lep­lezzék le azt a veszélyt, amelybe a vegyi- és bakté­riumfegyver alkalmazása so­dorhatja az emberiséget és küzdjenek azért, hogy az ENSZ fogadjon el határoza­tot e fegyverek kutatásának, gyártásának, felhalmozásának és alkalmazásának eltiltásá­ról. A felhívás nyomatékosan rámutat arra, hogy Vietnam földjén már alkalmazták a vegyi fegyvereket a növényzet és a mezőgazdasági termékek elpusztítására és emberek mann okos fiú, meg fog ér­teni...” A németek most végérvé­nyesen meggyőződtek róla, hogy az ezredest a legmaga­sabb teljhatalommal ruház­ták fel. Kreisset azonban ki­zárólag a híd alatt rejtőző aknák vezetékei érdekelték. Átsétált a jobb partra és le­lépkedett a vízhez. A pillér­nél megpillantotta a vezeté­ket. Miután gyanún felül állt, senki sem kérdezte meg tőle, miért vág ki belőle egy kétméteres darabot... Háromnegyed kettő volt Szobko erősen megszorította az „ezredes” kezét. — Remek voltál, Hermann! Köszönöm! — Jól van. Majd azután... A híd megmenekült... Hol vannak a tankok? — Keressük meg a miein­ket! — Rendben. Fordulj meg. Mielőtt az Opel-Kapitän legördült volna a hídról, Kreiss magához intett egy tisztet. — őrnagy úr, kinevezem parancsnokká. Senkit sem engedhet át a jobb partra! a folyosón enni a vajas kei nyeret, külön ülni az osztály­ban, mi van abban?! S a szeplősek között néma érdek- közösség fejlődött ki... Eltelt néhány nap, megun­ták a tízóraizást a folyosón, a különülést, a tréfák is egyre durvábbak lettek. Tűrhetet­lenné vált félreállva nézni, amíg a többiek labdáznak. Sokan azok közül, akiket a természet nem áldot meg szeplőkkel, nem tréfáltak: tetszett nekik, hogy büntetle­nül gúnyolhatják kilenc tár­sukat. Hamarosan kiderült, hogy nemcsak ez az osztály vált ketté — szeplősekre és „tisz­tákra”. hanem az egész isko­la. Majd először fordult elő, hogy megverték a szeplősö­ket. Akkor azután valaki pa­naszt emelt, s beavatkoztak a dologba a szülők is. Nagy botrány tört ki, a tanítót fe­lelősségre vonták: — Tudják, uraim, arról be­széltem a gyerekeknek, ho­gyan jönnek létre a faji és a nemzetiségi előítéletek — vé­dekezett a tanító. — Re akar­tam bizonyítani, hogy a faj­gyűlölők által megvetett fa­jok és nemzetiségek nem fel­tétlenül bűnösek ebben. Ezért találtam ki ezt a játékot őszintén szólva, nem gon­doltam, hogy idáig fajul... A zőta két hónap telt el, de úgy mondják, hogy a szeplősök azóta is kényel­metlenül érzik magukat ab­ban a washingtoni iskolában. Néhányan más iskolába men­tek át G. B, harcképtelenné tételére. Az Egyesült Államok és más or­szágok — húzza alá a felhí­vás — még mindig nem csat­lakoztak a baktérium- és ve­gyifegyverek használatát til­tó genfi megállapodáshoz. Ar­ra is rámutat a felhívás, hogy a náci Németország által ki­kísérletezett mérgező anyago­kat sokszoros mennyiségben újból gyártják az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és más országokban. A felszólaló tudósok fel­hívták a figyelmet arra, hogy a baktérium- és vegyifegyve­rek veszélyességben semmi- ben sem maradnak el a nuk­leáris tömegpusztító fegyve­rek mögött. Ez a tény készte­ti a szovjet tudósokat arra, hogy felhívják valamennyi kollégájukat, szerte a világon: szálljanak síkra azért, hogy a szörnyű tömegpusztító fegy­verek — amelyek egyaránt jelentenek veszélyt a hadse­regre és a békés lakosságra, ne fenyegethessék többé az emberiséget — Igenis, ezredes úr! Az Opel eltűnt az erdőben. Szobko gyorsan rádióérintke- zésbe lépett a páncéloshad­sereg parancsnokságával. — A tankok közelednek — mondta Kreissnek. — Repü­lőgéppel fedezik őket. — Kitűnő. Félóra múlva az átkelő­hely fölött megjelentek az Iljusin-gépek... A tankok akadálytalanul gördültek át a hídon. A támadás folytatódott... Hermann Kreiss az egyik legnagyobb partizánalakulat félderítőparancsnoka lett. Ott tudta meg, hogy a Szovjet­unió Hőse. Még sok ragyogó akciót, merész rajtaütést hajtott végre. A híres felderítő ma egy területi autóközlekedési igaz­gatóság vezetője. Kék Volgá­jával gyakran tűnt fel az utakon, ahol oly sűrűn buk­kant fel egykor Opel kocsi­ján, a legkülönbözőbb né­met rendfokozatokkal. (Kassai Ferenc fordítása) — Vége — Szovjet tudósok felhívása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom