Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

f oldal fC^BT-MiSYÄRÖlWZAai 198$. máfűá Y.' r Éljen népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárti Dr. Bíró József nyilatkozata a magyar—japán gazdasági kapcsolatokról Milyen gazdasági partnere lehet Magyarországnak Ja­pán? Erre kért választ az MTI munkatársa dr. Biró József külkereskedelmi mi­nisztertől, akinek személyé­ben első ízben járt magyar kormánytag Japánban. A hivatalos személyiségek és azoknak a gyáraknak a képviselői is, amelyeket al­kalmunk volt meglátogatni, azt a véleményüket fejezték ki, hogy időszerű és szüksé­ges a két ország gazdasági kapcsolatának szélesítése. 1968-ban mintegy 8 millió dollárt képviselt a magyar— japán árucsere, ez már 1969- ben könnyen megkétszerez­hető és a továbbiakban még növelhető. Az új gazdaságirányítási rendszerünkről és annak ha­tásáról külső gazdasági kap­csolatainkra, előadást tartot­tam a japán gyáriparosok szövetségében, továbbá a Szovjetunió, az európai szo­cialista országok és Japán közötti kereskedelmet elő­mozdító bizottság ülésén. Ja­pán gazdasági köreiben más­ként képzelték el a mi gazda­sági mechanizmusunkat, mint ámilyen, nem látták, hogy a piaci elvek érvényesülnek. Ügy tudták, hogy nálunk csak a központi döntésektől függően lehet eladni vagy vásárolni. Különös figyelmet tanúsítottak az iránt, hogyan egyeztetjük össze a piaci kapcsolatokat, a versenyt és a tervgazdálkodást. Ohira Ma- szajori külkereskedelmi és iparügyi miniszter érdeklő­dött az iránt is, hogyan kívá­nunk közeledni a nemzetközi vámunióhoz, a GATT-hoz. Tájékoztattam, hazánk megfigyelőként vesz részt a GATT-ban, és Magyarorszá­gon a gazdasági kapcsolatok feltételei most úgy alakulnak, hogy mi is tagjai lehetünk. Ki­fejezték, hogy elvileg készek támogatni közeledésünket a GATT-hoz. — Milyen főbb árucikke­ket cserélhetünk? Nem akadály-e a nagy távolság? — Mindinkább bebizonyo­sodik, hogy a nagy távolság ellenére a japán áruk a nyu­gat-európai ajánlatokkal ösz- szehasonlitva, minőségben és árban általában versenyké­pesek. A vásárlásoknál szá­mításba jöhetnek elektro­technikai cikkek, textilipari berendezések, papíripari gé­pek, vegyianyagok, műszálak. Megtekintettünk egy elektro­nikus számítógép-gyárat és egy olyan autógyárat, ahol minden munkafolyamatot * elektronikus számító-ellenőr­ző berendezések hangolnak össze. Érdemes tanulmányoz­ni az elektronikus számítógé­pek gyártásához szükséges li­cenced beszerzésének lehető­ségét, tekintettel arra, hogy ott ezekre nincs embargó. — A magyar áruk közül is sok bizonyul versenyképes­nek a japán piacon. A ma­gyar áruk értékesítésénél más európai szállítókéval azonos költségek merülnek fel. Ja­pánban egyébkénl az eddigi fő táplálék, a rizs ég a ten­gerből nyert halak mellett egyre nagyobb mennyiségben fogyasztják az európai növé­nyekből készült élelmiszere­ket, a húsfélét, főként a ba romfit. Ezeket az élelmiszere­ket mi általában európai or­szágokba szállítjuk, de Japán is egyre növekvő felvevőpiac lehet. Kisebb tételekben a magyar vállalatok már eddig Is adtak el Japánban barom­fifélét, továbbá textíliát, gyógyszereket, amelyek ex­portja számottevően növelhe­tő, de lehetőség van gépipari termékek, közlük szerszám­gépek exportjára is. Vállala iáink feladata, hogy felku­tassák az új vevőkét, partne­reket. — Korábban japán for­rásból hír jelent meg ar­ról, hogy japán autógyár Magyarországon létesítene autószerelő üzemet, — le­hetséges ez? — Valóban folytak, illetve folynak erről tárgyalások és vizsgáljuk a lehetőségeket, az ebből származó kölcsönös elő­nyöket. Az az autógyár, ame­lyet felkerestünk, 5 nagy ha­jót állított be arra, hogy autókat szállítson Európába. Azonban kifizetődőbb lenne számukra, ha alkatrészeket küldenének és azokat itt sze­reltetnék össze, mert így egy autót 50—100 dollárral ol­csóbban tudnának adni, mint más cégek. —i Milyen szervezeti for­mák, feltételek szüksége­sek a magyar—japán gaz­dasági kapcsolatok bővíté­séhez? — Szato miniszterelnökkel, Aicsi Kiicsi külügyminiszter­rel, Ohira külkereskedelmi és iparügyi miniszterrel folyta­tott tárgyalásaimon, kölcsö­nösen azt az álláspontot kép­viseltük, hogy mind a gazda­sági, mind a kulturális kap­csolatok szélesítéséhez igen fontosak a személyi kapcso­latok, mégpedig szeles érte­lemben. Meghívást adtam át Ohira miniszternek, aki azt elfogadta. Japánnal 1961. óta van árucsereforgalmi megál­lapodásunk, s most foglalko­zunk azzal, hogy korszerűbb formában kössünk kereske­delmi szerződést. Megállapod­tunk, hogy a szerződés előké­szítésére delegációt küldenek hozzánk. — Japánban tett egyhe­tes látogatása során mi ra­gadta meg legjobban a fi­gyelmet? — Elsősorban a rohamos technikai fejlődés. Láttam a világ legkisebb tévékészülé­két és utaztam a világ leg­gyorsabb vasútvonalán. Ami pedig az emberi vonatkozá­sokat illeti, nagyfokú figyel­met, szervezettséget az üze­mekben, közlekedésben és ugyancsak nagyfokú pontos­ságot, fegyelmezettséget, kö­rültekintést és szívélyességet tapasztaltam a tárgyalások meneténél és a fogadtatásnál. 'Meggyőződtem arról, hogy a japánok nagy érdeklődést ta­núsítanak Magyarország iránt. A HUNGEXPO által szerve­zett magyar hétnek, részvéte­lünknek a tokiói vásáron, mind a hivatalos körök, mind a lakosság körében nagy si­kere volt. Külpolitikai összefoglalónk 0 A hatnapos háború hét&cázadik napja 0 Tart a válság Libanonban £ Pezsgő politikai élet Párizsban Az International Herald Tribune című Párizsban meg­jelenő amerikai napilapok egyik minapi számának kari­katúrája két, tüzelőállásba beásott izraeli katonát ábrá­zol. A képaláírás szerint ezt mondják egymásnak: „Ez a mi hatnapos háborúnk hét­századik napja”. Nasszer elnök a francia te­levíziónak adott minapi in­terjújában hasonló kijelentést tett. Rámutatott: „U Thant ENSZ-főtitkárnak igaza volt, amikor valóságos hadiállapot­ról beszélt. A megszállás egyenlő a hadiállapottal. Amennyiben Izrael elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatát, a hadiál­lapot véget ér”. Csakhogy Iz­rael nem hajlandó végrehaj­tani a BT-határozatot. A mi­nap tartott sajtóértekezletet Abba Eban izraeli külügymi­niszter is és ezen ismét a két­oldalú tárgyalások követe­lését hangoztatta. S hogy a hadiállapot meny­nyire nem ért véget, sőt, nap­ról napra súlyosabbá válik, azt mutatja az is, hogy szer­dán izraeli rohamcsapatok át­keltek a Szuezi-csatornán, be­törtek Felsö-Egyiptom térsé­gébe és egyiptomi célponto­kat semmisítettek meg. Káro­kat okoztak magas feszültsé­gű távvezetékekben és Nílus- hidakban. Ugyanakkor Kanta­ra térségében, a Szuezi-csa- torna túlsó, izraeli megszállás alatt tartott felén, négy és fél órás tűzpárbajt vívtak egyip­tomi erők és izraeli csapatok. Tisztázatlan még a libano­ni helyzet is. Egy kormány- szóvivő bejelentése szerint Pa­lesztinái gerillák és a libano­ni hadsereg egységei között „nézeteltérésre került sor”. Helyi sajtójelentések szerint a hadsereg szerdán elzárta az utat egy gerillaegység előtt, amely a tűzszüneti vonalon át az Izrael által megszállt területre akart behatolni. Bej­rúti lapok szerint a gerillák körülzártak egy katonai hely­őrséget, amely később erősí­tést kapott. S miközben ilyen helyi csatározásokra került sor, a libanoni politikai és katonai vezetők még mindig nem tudták eldönteni, mi le­gyen az ország hivatalos ál­láspontja a Palesztinái ellen­állók ügyében. A lemondott, de még Jiivatalban lévő mi­niszterelnök, Karami szerint Libanon minden politikai csoportosulása támogatja az ellenállókat elvileg. Ugyanak­kor egyetértenek abban is, hogy köztük és a libanoni ha­tóságok között egyfajta koor­dinációra van szükség. A szerdai incidens, amelyről az imént szóltunk, éppen nem e koordináció megvalósulásá­ról beszél, az AP hírügynök­ség pedig tudni véli, hogy a libanoni reguláris katonaság vezetői aligha járulnak hoz­zá majd ahhoz, hogy Izrael ellen libanoni területről foly­jék gerillatevékenység. Franciaországban megpezs­dült a politikai élet. Pompi­dou utáp hivatalosan még nincs újabb elnökjelölt, mert a szocialisták csak vasárnapi konferenciájukon döntik el, csakugyan jelölik-e az ajánlkozó Defterre-! Pompidou mindenesetre magával akarja ragad­ni a gaulleistákon kívül a centrum híveit is és ha ez si­kerül neki. a centrista Poher aligha jelölteti magát. Az sem eldöntött még, hpgy a kommunisták csakugyan nem támogatják-e majd Defferre-t, amennyiben ő lesz a szocia­listák elnöke, abban az eset­ben ugyanis Mitterand-nak alig van esélye, hogy valami­féle egyesült baloldal elnök­jelöltje legyen. S közben már elvágták a „forró drótot”, a közvetlen telefonvonalat De Gaulle és az elnöki hivatal, a párizsi Elysée-palota között. Ám az sincs még kizárva, hogy De Gaulle esetleg újra jelentkez­ni fog — egy másik vona­lon. Molnár Károly: v4 látható légió 10. Hajnali hat órakor Tlem- cen első kunyhóihoz értek. A helybeli csendőrség parancs­noka átvette a foglyokat, akik már alig álltak a lábu­kon. A kísérők felváltották egymást, a légiósoknak to­vább kellett gyalogolniok. Két napig tartott, amíg megérkeztek Szidi bel Ab- besz-ba. Holtfáradtan, kicse- repesedett szájjal, véres láb­ba! — Szerencsés fickók vagy­tok — így fogadta az újonco­kat a laktanyában száza­dunk egyik altisztje. — Nem vagytok még négy hónapja a légióban és így nem kerültök a haditörvényszék elé. A tóle, az ezredfogda vár rátok. Nem siettek, a nadrágotokba rúgok. Szuronyos katonák vették körül az elgyötört katonákat. Lökték, hajtották őket a fog­da felé. Kitárult előttük a nehéz vasajto és egy őrmes­ter lépett eléjük. Arról, hogy ezután mi következett, egy olasz légiós így emlékezik vissza: „Azt gondoltam, hogy az árnyékban egy pádon ülve legalább kipihenhetem ma­gam. Alig telt el néhány perc, amikor az őrmester, aki átvett, figyelmeztetett: — Öt perc múlva aperitif­et kapsz! Már majdnem délelőtt ti­zenegy óra van. — Mi az az aperitif? — kérdezem az egyik eellalár- samtól. — Hamar megtudod. A pe- lotte. Nézd csak — mondja és rámutat néhány hátizsák­ra, amely a cellában a fal mellett sorakozik. —* Emeld csak meg! Megfogadom a tanácsot. — Mi van ebben? — kér­dem. — Homok. Legalább hat­van kiló. Néhány perc múl­va hátunkra vesszük, azután egy órát futunk körben a fogda udvarán. . . Az őrmes­ter vezényel: egy-kettő, egy- kettő. .. — Ez az étvágygerjesztő itóka? — Ezt kapjuk aperitifként. Kétszer napjában, tizenegy­kor és este hatkor,, az étkezé­sek előtt kapod. — De én szomjan halok! — Kérj inni a tiszthelyet­testől. Végeredményben nem rossz ember. Pintér István 24. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma estére végre a tiéd leszek, darling! — suttogta. De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnem az exaltábornagy irodájában. Közben megjöt­tek Chicagóból az eredmé­nyek. Terner úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második he­lyen, a nagy favorit pedig csak harmadik lett. Ez jó kedvre hangolta Ternert, hi­szen ha a fogadok nyernek, ö veszít. Négy óra múlt. ami­kor bejött értem az irodába. — No. mára végeztünk. Gyere fiam. Itt* lakom három házzal odébb, Gyorsan átöl topom, aztán mehetünk... Vele tartottam. Bezárta a bukméker irodát, felmentünk a lakására. Betessékelt a szo­bájába, ahol majd hanyatt vá­gódtam. Ugye, tetszik? — kérdez­te Terner, látva megrökó- nyödóíemet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tetszett az egész falat betöltő kép. ha nem is úgy, ahogy a házigazda gon­dolta. Az elöltem ismeretlen festő diszmagyarban. csapata élén. lóháton ábrázolta Ter- nert. Csakhogy a piktornak furcsa elképzelései lehettek a díszmagyarró! A megrende­lő — hiszen mi más ihlette volna ezt a képet, mint Ter­ner készpénze — bő szárú gatyában lobogó ingben és amerikai katonasapkához ha­sonló, de az idegenlégiósok tarkóvédőjével ellátott sapká­ban üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. — Egy itteni festőnek ül­tem — mondta büszkén Ter­ner. — Igaz, nem tökéletes, óe művészileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatla­nul ábrázolta, de hát nein tudtam mintával szolgálni ne- ki. Az enyémet ugyanis kény­telen voltam elásni. amikor fogságba estem, és a haza ér­dekében átöltöztem bakaru­hába Szóval. Terner is azok kö­zé a horthysta tábornokok közé tartozott, akik a vere­ség után igyekeztek elvegyül­ni a közemberek között, így olcsóbban úszhattál* meg a dolgot. Lám, Terner is meg­úszta. Láttam, hogy gyáva fráter; legszívesebben f el­mondtam volna a vele kötött egyezséget, de most már vé­gig kellett vinnem a játszmát. Megvártam, amíg átöltözik. Szmokingot vett fe! Úgy nézett ki, mint egy holliwoo- di statiszta az „öreg ember nem vénember” című kétmil. lió dolláros film zárójeleneté­ben, amikor hetven éven felü­li szmokingos urak tizenhét even aluli hiányos öltözetű lányokkal táncolnak a hold­világos tengerparton... Kopott szürke ruhám bizony még rútabbul festett e szmoking- köllemény mellett, — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalomhoz — mentegetőztem Ne törődj vele, fiam! — Dobeidónál még rongyosab­bak voltak a huszárjaim.. Nem fejezte be a mon­datot. mert közben az órájá­ra nézett. — Gyerünk, sietnünk kell. Nem szeretném elszalasztani Csankó szónoklatát, A vé­gén lesz a megfelelő pilla­nat.. Javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellékut­cában parkírozó saját kocsi­jához vezetett. Az ócska Ford félóra alatt a Rithmus Hali­ba vitt bennünket. Már többször láttam kívül­ről az impozáns épületet, de még soha nem volt rá pén­zem, hogy belülről is meg­nézzem. Elvig Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár volt a legolcsóbb jegy, a profi ne­hézsúlyú ökölvívó-döntőn pe­dig húsz. Az újságokból tud­tam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember fér be, a nagytermet azonban most sem láthattam meg, miért a portás az egyik harmadik emeleti mellekterembe utasí­tott bennünket. Az is éppen elég nagy he­lyiség. Akkora lehet, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik oldalon, hosszú büfé­pult mögött, fehér kötényes kiszolgálólányok álltak, A meghívó egyik szelvényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi debreceninkhez hasonló főtt kolbászt. Öröm­mel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tormát adtak hozzá ízesítőül. Eszem­be jutott, hogy reggel óta nem ettem Én is ki akartam váltani az adagomat. Terner azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — Egyék meg a vacak lókolbászukat. Vagy négyszázan lehettek a teremben. Ternert néhá- nyan köszöntötték, de senki sem fogott vele kezet. Má­sok, jóllehet látszott, hogy ismerik az exaltábornagyot, köszönés nélkül .mentek el mellette. Szemük villámlett, Ternert azonban mindez nem izgatta. Az egyik sarokban álldogáló csoport felé muta­tott: — Ott az a gazember! És még van pofája hordani a ki­tüntetésekét! (Folytatjuk) így is történik. Amikor a tiszthelyettes a cella rácsai­hoz jön, akkor könyörögni kezdek: — Tiszthelyettes úr, adjon innom! ö elcsodálkozik és ezt mondja: ,-I- Nem ihatnak a fogda la­kói az étkezési időn kívül. Tiltja a szabályzat. v— Talán a szabályzat ké­szítői a borra gondoltak, amikor. .. — Fogd be a pofád! Te »Karod talán megmagyarázni nekem, hogyan kell érteni a szabályzatot? — kérdezi a tiszthelyettes és a hangját egyre feljebb emeli. — Állj vigvázzba! Tizennyolc esz­tendeje szolgálok, megkap­tam a katonai érdemrendet, négy gyarmati érdemrend ben, öt dicséretben részesül­tem, kilenc hadjáratban vet­tem részt kitüntettek az Ulissan Aluit-renddel és en­nélfogva a szultán unoka- testvére vagyok, aki olyan erősnek mondott engem, mint az oroszlán, .. és te akarod nekem megmagyaráz­ni, hogyan kell a szabályza­tét értelmezni? Fejenként 30 esztendei icgyház A tiszthelyettes azonban végeredményben mégis jó ember. — Olasz vagy? — kérdi, amikor egy kicsit lecsillapo­dott. — Az vagyok, nápolyi. — Ah, az a dalok városa, ugye? — Ügy mondják. — Tudsz énekelni? * —; Meglehetősen. Közelebb hajlik a rácshoz a tiszthelyettes, mintha vala­mi ötlete támadt volna. — Pompás! — kiált fe! — Ha úgy, amint otthon is csi­náljátok, elénekelsz nekem egy nápolyi dalt, megtaníta­lak egy kis trükkre, hogyan ihatsz, fittyet hányva a sza­bályzatnak.-t- Most énekeljek? — Természetesen, — De a torkom.. . — Ha inni akarsz. Egészen kiszáradt a tor­kom, mégis rákezdek: Jaj Marim, Máriám, Mennyi álom tűnt el miattad, Karjaid vánkosán Tölthetnék el bár egy éj­szakát, — Szép, nagyon szép — mondta a tiszthelyettes, — szépen énekeltél. És most fi­gyelj ide: fogd meg ezt a kulacsot. Menj az altiszti latrinába, húzd meg a láncot és gyorsan fogd föl a sapkád­dal a vizet.. 1905-ben nyolc légiós szö­kött meg egyszerre. Az ő ese­tük drámaibban végződött, Ügyesen kezdtek tervük megvalósításához és maguk­kal tudták vinni teljes fel­szerelésüket, fegyverüket is. Egyikük szerzett egy tiszti egyenruhát és azt vette íe! Hosszú gyaloglás után meg­érkeztek Colomb Béchard-ba. A vasútállomáson szabá­lyosnak látszó menetlevelet mulatott fel az őrjáratnak. Ez természetesen hamis volt, de ezt akkor senki sem vet­te észre. Felszálltak az első vonat­ra, hogy mihamarabb messze kerüljenek ettől a veszélyes várostól. Kezdetben nagyszerűen si­került a szökevényeknek minden. Már több száz kilo­métert utaztak. Egy száza­dos szállt fel azonban Béni Unaf-ban a vonatra és meg­lepetéssel tapasztalta, hogy egy hadnagy harmadik osz­tályon utazik, egvijtt iszik és énekel a légiósokkal. Nem habozott., úgy érezte köteles­sége megvédem a tisztikar becsületét. A szolgálati sza­bályzat szerint ugyanis ilyen helyzet megengedhetetlen és tilos. A százados odaszólt a tiszttársának: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom