Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
f oldal fC^BT-MiSYÄRÖlWZAai 198$. máfűá Y.' r Éljen népünk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárti Dr. Bíró József nyilatkozata a magyar—japán gazdasági kapcsolatokról Milyen gazdasági partnere lehet Magyarországnak Japán? Erre kért választ az MTI munkatársa dr. Biró József külkereskedelmi minisztertől, akinek személyében első ízben járt magyar kormánytag Japánban. A hivatalos személyiségek és azoknak a gyáraknak a képviselői is, amelyeket alkalmunk volt meglátogatni, azt a véleményüket fejezték ki, hogy időszerű és szükséges a két ország gazdasági kapcsolatának szélesítése. 1968-ban mintegy 8 millió dollárt képviselt a magyar— japán árucsere, ez már 1969- ben könnyen megkétszerezhető és a továbbiakban még növelhető. Az új gazdaságirányítási rendszerünkről és annak hatásáról külső gazdasági kapcsolatainkra, előadást tartottam a japán gyáriparosok szövetségében, továbbá a Szovjetunió, az európai szocialista országok és Japán közötti kereskedelmet előmozdító bizottság ülésén. Japán gazdasági köreiben másként képzelték el a mi gazdasági mechanizmusunkat, mint ámilyen, nem látták, hogy a piaci elvek érvényesülnek. Ügy tudták, hogy nálunk csak a központi döntésektől függően lehet eladni vagy vásárolni. Különös figyelmet tanúsítottak az iránt, hogyan egyeztetjük össze a piaci kapcsolatokat, a versenyt és a tervgazdálkodást. Ohira Ma- szajori külkereskedelmi és iparügyi miniszter érdeklődött az iránt is, hogyan kívánunk közeledni a nemzetközi vámunióhoz, a GATT-hoz. Tájékoztattam, hazánk megfigyelőként vesz részt a GATT-ban, és Magyarországon a gazdasági kapcsolatok feltételei most úgy alakulnak, hogy mi is tagjai lehetünk. Kifejezték, hogy elvileg készek támogatni közeledésünket a GATT-hoz. — Milyen főbb árucikkeket cserélhetünk? Nem akadály-e a nagy távolság? — Mindinkább bebizonyosodik, hogy a nagy távolság ellenére a japán áruk a nyugat-európai ajánlatokkal ösz- szehasonlitva, minőségben és árban általában versenyképesek. A vásárlásoknál számításba jöhetnek elektrotechnikai cikkek, textilipari berendezések, papíripari gépek, vegyianyagok, műszálak. Megtekintettünk egy elektronikus számítógép-gyárat és egy olyan autógyárat, ahol minden munkafolyamatot * elektronikus számító-ellenőrző berendezések hangolnak össze. Érdemes tanulmányozni az elektronikus számítógépek gyártásához szükséges licenced beszerzésének lehetőségét, tekintettel arra, hogy ott ezekre nincs embargó. — A magyar áruk közül is sok bizonyul versenyképesnek a japán piacon. A magyar áruk értékesítésénél más európai szállítókéval azonos költségek merülnek fel. Japánban egyébkénl az eddigi fő táplálék, a rizs ég a tengerből nyert halak mellett egyre nagyobb mennyiségben fogyasztják az európai növényekből készült élelmiszereket, a húsfélét, főként a ba romfit. Ezeket az élelmiszereket mi általában európai országokba szállítjuk, de Japán is egyre növekvő felvevőpiac lehet. Kisebb tételekben a magyar vállalatok már eddig Is adtak el Japánban baromfifélét, továbbá textíliát, gyógyszereket, amelyek exportja számottevően növelhető, de lehetőség van gépipari termékek, közlük szerszámgépek exportjára is. Vállala iáink feladata, hogy felkutassák az új vevőkét, partnereket. — Korábban japán forrásból hír jelent meg arról, hogy japán autógyár Magyarországon létesítene autószerelő üzemet, — lehetséges ez? — Valóban folytak, illetve folynak erről tárgyalások és vizsgáljuk a lehetőségeket, az ebből származó kölcsönös előnyöket. Az az autógyár, amelyet felkerestünk, 5 nagy hajót állított be arra, hogy autókat szállítson Európába. Azonban kifizetődőbb lenne számukra, ha alkatrészeket küldenének és azokat itt szereltetnék össze, mert így egy autót 50—100 dollárral olcsóbban tudnának adni, mint más cégek. —i Milyen szervezeti formák, feltételek szükségesek a magyar—japán gazdasági kapcsolatok bővítéséhez? — Szato miniszterelnökkel, Aicsi Kiicsi külügyminiszterrel, Ohira külkereskedelmi és iparügyi miniszterrel folytatott tárgyalásaimon, kölcsönösen azt az álláspontot képviseltük, hogy mind a gazdasági, mind a kulturális kapcsolatok szélesítéséhez igen fontosak a személyi kapcsolatok, mégpedig szeles értelemben. Meghívást adtam át Ohira miniszternek, aki azt elfogadta. Japánnal 1961. óta van árucsereforgalmi megállapodásunk, s most foglalkozunk azzal, hogy korszerűbb formában kössünk kereskedelmi szerződést. Megállapodtunk, hogy a szerződés előkészítésére delegációt küldenek hozzánk. — Japánban tett egyhetes látogatása során mi ragadta meg legjobban a figyelmet? — Elsősorban a rohamos technikai fejlődés. Láttam a világ legkisebb tévékészülékét és utaztam a világ leggyorsabb vasútvonalán. Ami pedig az emberi vonatkozásokat illeti, nagyfokú figyelmet, szervezettséget az üzemekben, közlekedésben és ugyancsak nagyfokú pontosságot, fegyelmezettséget, körültekintést és szívélyességet tapasztaltam a tárgyalások meneténél és a fogadtatásnál. 'Meggyőződtem arról, hogy a japánok nagy érdeklődést tanúsítanak Magyarország iránt. A HUNGEXPO által szervezett magyar hétnek, részvételünknek a tokiói vásáron, mind a hivatalos körök, mind a lakosság körében nagy sikere volt. Külpolitikai összefoglalónk 0 A hatnapos háború hét&cázadik napja 0 Tart a válság Libanonban £ Pezsgő politikai élet Párizsban Az International Herald Tribune című Párizsban megjelenő amerikai napilapok egyik minapi számának karikatúrája két, tüzelőállásba beásott izraeli katonát ábrázol. A képaláírás szerint ezt mondják egymásnak: „Ez a mi hatnapos háborúnk hétszázadik napja”. Nasszer elnök a francia televíziónak adott minapi interjújában hasonló kijelentést tett. Rámutatott: „U Thant ENSZ-főtitkárnak igaza volt, amikor valóságos hadiállapotról beszélt. A megszállás egyenlő a hadiállapottal. Amennyiben Izrael elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatát, a hadiállapot véget ér”. Csakhogy Izrael nem hajlandó végrehajtani a BT-határozatot. A minap tartott sajtóértekezletet Abba Eban izraeli külügyminiszter is és ezen ismét a kétoldalú tárgyalások követelését hangoztatta. S hogy a hadiállapot menynyire nem ért véget, sőt, napról napra súlyosabbá válik, azt mutatja az is, hogy szerdán izraeli rohamcsapatok átkeltek a Szuezi-csatornán, betörtek Felsö-Egyiptom térségébe és egyiptomi célpontokat semmisítettek meg. Károkat okoztak magas feszültségű távvezetékekben és Nílus- hidakban. Ugyanakkor Kantara térségében, a Szuezi-csa- torna túlsó, izraeli megszállás alatt tartott felén, négy és fél órás tűzpárbajt vívtak egyiptomi erők és izraeli csapatok. Tisztázatlan még a libanoni helyzet is. Egy kormány- szóvivő bejelentése szerint Palesztinái gerillák és a libanoni hadsereg egységei között „nézeteltérésre került sor”. Helyi sajtójelentések szerint a hadsereg szerdán elzárta az utat egy gerillaegység előtt, amely a tűzszüneti vonalon át az Izrael által megszállt területre akart behatolni. Bejrúti lapok szerint a gerillák körülzártak egy katonai helyőrséget, amely később erősítést kapott. S miközben ilyen helyi csatározásokra került sor, a libanoni politikai és katonai vezetők még mindig nem tudták eldönteni, mi legyen az ország hivatalos álláspontja a Palesztinái ellenállók ügyében. A lemondott, de még Jiivatalban lévő miniszterelnök, Karami szerint Libanon minden politikai csoportosulása támogatja az ellenállókat elvileg. Ugyanakkor egyetértenek abban is, hogy köztük és a libanoni hatóságok között egyfajta koordinációra van szükség. A szerdai incidens, amelyről az imént szóltunk, éppen nem e koordináció megvalósulásáról beszél, az AP hírügynökség pedig tudni véli, hogy a libanoni reguláris katonaság vezetői aligha járulnak hozzá majd ahhoz, hogy Izrael ellen libanoni területről folyjék gerillatevékenység. Franciaországban megpezsdült a politikai élet. Pompidou utáp hivatalosan még nincs újabb elnökjelölt, mert a szocialisták csak vasárnapi konferenciájukon döntik el, csakugyan jelölik-e az ajánlkozó Defterre-! Pompidou mindenesetre magával akarja ragadni a gaulleistákon kívül a centrum híveit is és ha ez sikerül neki. a centrista Poher aligha jelölteti magát. Az sem eldöntött még, hpgy a kommunisták csakugyan nem támogatják-e majd Defferre-t, amennyiben ő lesz a szocialisták elnöke, abban az esetben ugyanis Mitterand-nak alig van esélye, hogy valamiféle egyesült baloldal elnökjelöltje legyen. S közben már elvágták a „forró drótot”, a közvetlen telefonvonalat De Gaulle és az elnöki hivatal, a párizsi Elysée-palota között. Ám az sincs még kizárva, hogy De Gaulle esetleg újra jelentkezni fog — egy másik vonalon. Molnár Károly: v4 látható légió 10. Hajnali hat órakor Tlem- cen első kunyhóihoz értek. A helybeli csendőrség parancsnoka átvette a foglyokat, akik már alig álltak a lábukon. A kísérők felváltották egymást, a légiósoknak tovább kellett gyalogolniok. Két napig tartott, amíg megérkeztek Szidi bel Ab- besz-ba. Holtfáradtan, kicse- repesedett szájjal, véres lábba! — Szerencsés fickók vagytok — így fogadta az újoncokat a laktanyában századunk egyik altisztje. — Nem vagytok még négy hónapja a légióban és így nem kerültök a haditörvényszék elé. A tóle, az ezredfogda vár rátok. Nem siettek, a nadrágotokba rúgok. Szuronyos katonák vették körül az elgyötört katonákat. Lökték, hajtották őket a fogda felé. Kitárult előttük a nehéz vasajto és egy őrmester lépett eléjük. Arról, hogy ezután mi következett, egy olasz légiós így emlékezik vissza: „Azt gondoltam, hogy az árnyékban egy pádon ülve legalább kipihenhetem magam. Alig telt el néhány perc, amikor az őrmester, aki átvett, figyelmeztetett: — Öt perc múlva aperitifet kapsz! Már majdnem délelőtt tizenegy óra van. — Mi az az aperitif? — kérdezem az egyik eellalár- samtól. — Hamar megtudod. A pe- lotte. Nézd csak — mondja és rámutat néhány hátizsákra, amely a cellában a fal mellett sorakozik. —* Emeld csak meg! Megfogadom a tanácsot. — Mi van ebben? — kérdem. — Homok. Legalább hatvan kiló. Néhány perc múlva hátunkra vesszük, azután egy órát futunk körben a fogda udvarán. . . Az őrmester vezényel: egy-kettő, egy- kettő. .. — Ez az étvágygerjesztő itóka? — Ezt kapjuk aperitifként. Kétszer napjában, tizenegykor és este hatkor,, az étkezések előtt kapod. — De én szomjan halok! — Kérj inni a tiszthelyettestől. Végeredményben nem rossz ember. Pintér István 24. Ruth könnyezve csókolt meg. — Ma estére végre a tiéd leszek, darling! — suttogta. De még sok teendőm volt. Mindenekelőtt két órát kellett üldögélnem az exaltábornagy irodájában. Közben megjöttek Chicagóból az eredmények. Terner úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pedig csak harmadik lett. Ez jó kedvre hangolta Ternert, hiszen ha a fogadok nyernek, ö veszít. Négy óra múlt. amikor bejött értem az irodába. — No. mára végeztünk. Gyere fiam. Itt* lakom három házzal odébb, Gyorsan átöl topom, aztán mehetünk... Vele tartottam. Bezárta a bukméker irodát, felmentünk a lakására. Betessékelt a szobájába, ahol majd hanyatt vágódtam. Ugye, tetszik? — kérdezte Terner, látva megrökó- nyödóíemet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tetszett az egész falat betöltő kép. ha nem is úgy, ahogy a házigazda gondolta. Az elöltem ismeretlen festő diszmagyarban. csapata élén. lóháton ábrázolta Ter- nert. Csakhogy a piktornak furcsa elképzelései lehettek a díszmagyarró! A megrendelő — hiszen mi más ihlette volna ezt a képet, mint Terner készpénze — bő szárú gatyában lobogó ingben és amerikai katonasapkához hasonló, de az idegenlégiósok tarkóvédőjével ellátott sapkában üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. — Egy itteni festőnek ültem — mondta büszkén Terner. — Igaz, nem tökéletes, óe művészileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatlanul ábrázolta, de hát nein tudtam mintával szolgálni ne- ki. Az enyémet ugyanis kénytelen voltam elásni. amikor fogságba estem, és a haza érdekében átöltöztem bakaruhába Szóval. Terner is azok közé a horthysta tábornokok közé tartozott, akik a vereség után igyekeztek elvegyülni a közemberek között, így olcsóbban úszhattál* meg a dolgot. Lám, Terner is megúszta. Láttam, hogy gyáva fráter; legszívesebben f elmondtam volna a vele kötött egyezséget, de most már végig kellett vinnem a játszmát. Megvártam, amíg átöltözik. Szmokingot vett fe! Úgy nézett ki, mint egy holliwoo- di statiszta az „öreg ember nem vénember” című kétmil. lió dolláros film zárójelenetében, amikor hetven éven felüli szmokingos urak tizenhét even aluli hiányos öltözetű lányokkal táncolnak a holdvilágos tengerparton... Kopott szürke ruhám bizony még rútabbul festett e szmoking- köllemény mellett, — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalomhoz — mentegetőztem Ne törődj vele, fiam! — Dobeidónál még rongyosabbak voltak a huszárjaim.. Nem fejezte be a mondatot. mert közben az órájára nézett. — Gyerünk, sietnünk kell. Nem szeretném elszalasztani Csankó szónoklatát, A végén lesz a megfelelő pillanat.. Javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellékutcában parkírozó saját kocsijához vezetett. Az ócska Ford félóra alatt a Rithmus Haliba vitt bennünket. Már többször láttam kívülről az impozáns épületet, de még soha nem volt rá pénzem, hogy belülről is megnézzem. Elvig Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár volt a legolcsóbb jegy, a profi nehézsúlyú ökölvívó-döntőn pedig húsz. Az újságokból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember fér be, a nagytermet azonban most sem láthattam meg, miért a portás az egyik harmadik emeleti mellekterembe utasított bennünket. Az is éppen elég nagy helyiség. Akkora lehet, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik oldalon, hosszú büfépult mögött, fehér kötényes kiszolgálólányok álltak, A meghívó egyik szelvényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi debreceninkhez hasonló főtt kolbászt. Örömmel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tormát adtak hozzá ízesítőül. Eszembe jutott, hogy reggel óta nem ettem Én is ki akartam váltani az adagomat. Terner azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — Egyék meg a vacak lókolbászukat. Vagy négyszázan lehettek a teremben. Ternert néhá- nyan köszöntötték, de senki sem fogott vele kezet. Mások, jóllehet látszott, hogy ismerik az exaltábornagyot, köszönés nélkül .mentek el mellette. Szemük villámlett, Ternert azonban mindez nem izgatta. Az egyik sarokban álldogáló csoport felé mutatott: — Ott az a gazember! És még van pofája hordani a kitüntetésekét! (Folytatjuk) így is történik. Amikor a tiszthelyettes a cella rácsaihoz jön, akkor könyörögni kezdek: — Tiszthelyettes úr, adjon innom! ö elcsodálkozik és ezt mondja: ,-I- Nem ihatnak a fogda lakói az étkezési időn kívül. Tiltja a szabályzat. v— Talán a szabályzat készítői a borra gondoltak, amikor. .. — Fogd be a pofád! Te »Karod talán megmagyarázni nekem, hogyan kell érteni a szabályzatot? — kérdezi a tiszthelyettes és a hangját egyre feljebb emeli. — Állj vigvázzba! Tizennyolc esztendeje szolgálok, megkaptam a katonai érdemrendet, négy gyarmati érdemrend ben, öt dicséretben részesültem, kilenc hadjáratban vettem részt kitüntettek az Ulissan Aluit-renddel és ennélfogva a szultán unoka- testvére vagyok, aki olyan erősnek mondott engem, mint az oroszlán, .. és te akarod nekem megmagyarázni, hogyan kell a szabályzatét értelmezni? Fejenként 30 esztendei icgyház A tiszthelyettes azonban végeredményben mégis jó ember. — Olasz vagy? — kérdi, amikor egy kicsit lecsillapodott. — Az vagyok, nápolyi. — Ah, az a dalok városa, ugye? — Ügy mondják. — Tudsz énekelni? * —; Meglehetősen. Közelebb hajlik a rácshoz a tiszthelyettes, mintha valami ötlete támadt volna. — Pompás! — kiált fe! — Ha úgy, amint otthon is csináljátok, elénekelsz nekem egy nápolyi dalt, megtanítalak egy kis trükkre, hogyan ihatsz, fittyet hányva a szabályzatnak.-t- Most énekeljek? — Természetesen, — De a torkom.. . — Ha inni akarsz. Egészen kiszáradt a torkom, mégis rákezdek: Jaj Marim, Máriám, Mennyi álom tűnt el miattad, Karjaid vánkosán Tölthetnék el bár egy éjszakát, — Szép, nagyon szép — mondta a tiszthelyettes, — szépen énekeltél. És most figyelj ide: fogd meg ezt a kulacsot. Menj az altiszti latrinába, húzd meg a láncot és gyorsan fogd föl a sapkáddal a vizet.. 1905-ben nyolc légiós szökött meg egyszerre. Az ő esetük drámaibban végződött, Ügyesen kezdtek tervük megvalósításához és magukkal tudták vinni teljes felszerelésüket, fegyverüket is. Egyikük szerzett egy tiszti egyenruhát és azt vette íe! Hosszú gyaloglás után megérkeztek Colomb Béchard-ba. A vasútállomáson szabályosnak látszó menetlevelet mulatott fel az őrjáratnak. Ez természetesen hamis volt, de ezt akkor senki sem vette észre. Felszálltak az első vonatra, hogy mihamarabb messze kerüljenek ettől a veszélyes várostól. Kezdetben nagyszerűen sikerült a szökevényeknek minden. Már több száz kilométert utaztak. Egy százados szállt fel azonban Béni Unaf-ban a vonatra és meglepetéssel tapasztalta, hogy egy hadnagy harmadik osztályon utazik, egvijtt iszik és énekel a légiósokkal. Nem habozott., úgy érezte kötelessége megvédem a tisztikar becsületét. A szolgálati szabályzat szerint ugyanis ilyen helyzet megengedhetetlen és tilos. A százados odaszólt a tiszttársának: (Folytatjuk)
