Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

S «Mal CTLET-MACYARORSZÁe TS69. május í. T Régi szabolcsi májusok Ölvén év, korabeli tudósítások tükrében KARRIER — becsületes munkálat Az 1932 május elsején meg­jelent Nyírvidék című me­gyei lap így emlékezett meg az ünnepről: ,.A májust Maya istennőnek szentelték az antik világban. Maya a löld termékenységét oltal­mazza. Ezen a napon május­fát állított a népszokás a lá­nyosház elé.. Azt elfelejtették, hogy a május egy akkor már több, mint négy évtizede a nemzet­közi munkásság harci sereg­szemléje is. Lapozzuk a légi újságo­kat, mi történt ezeken a május elsejéken Szabolcs­ban? Kísért a múlt 1919. Az országban a Vö­rös Hadsereg egységei védik a proletárhatalmat. Buda­pesten feledhetetlen felvonu­lást rendeznek. Nyíregyházán már az ellenforradalom dü­höng, a fehér román hadsereg es a város, a megye urai tisz­telegnek a megszállók tábor­noka előtt, De még kísért a múlt, a harminchárom nap emléke, s ilyen mondatokat is olvashatunk: „Szembeszál- lunk a hamis prófétákkal és szembe, ha kell a polgárság­gal is. Rá fogunk mutatni a hibáira, önzésére, gyávaságá­ra, tunya meghunyászkodásá- ra.. Mikecz István alispánhe­lyettes úr — aki nemrégiben még hűségnyilatkozatot tett a munkásfiatalomra — ezt írja: „Nem akarjuk, hogy a régi hibák, bűnök rendszere, a ki­zsákmányolás uralma, a poli­tikai jognélküliség visszatér­jen. .. életképes szociális re­formokat akarunk..S hogy kétség se férjen működésé­hez, még hozzáteszi: „A leg­teljesebb szigorral fogok ül­dözni minden bolsevik! moz­galmat. . 'S már bosszúért lihegnek. Azt írják, félnek, nem lesz erejük visszatartani a bosz- szúnak „reájuk” (a munká­sokra) emelt öklét... Mily hamar visszacsinál­nak mindent! A színházról — amely napokkal előbb a munkáslányoknak is helyet adott — ezt mondja egy cikk: „.. .az intelligens elem ismét elfoglalja jogos helyét a földszinti sorokban, ahonnan a vörös fergeteg érdemtele­nül száműzte..És egy ön­vallomás, egy életfilozófia, a polgár szájából. Imigyen lel­kendezik: „Olyan szép a ta­vasz és olyan jó sütkérezni a napon könnyű kabátban, pu­ha szalmakalapban, gyöngy­virággal a gomblukban, séta- pálcával a kézben, ifjú nővel a karon. Oly jó a kávéházban ülni levett kalappal és kibá múlni az ablakon és újság he­lyett a szomszéd asztalnál ülő színésznő szemeiből olvasni. Oly jó ebéd után édes nyu­galomra térni a színházba és a diszkrét félhomályban a zongora hangjait élvezni. Oly jó végigjárni a kinyitott bol­tokat és bevásárolni a két­száz és huszonöt koronások­kal. Oly jó nyugodt és biztos helyen tudni az ékszereinket a banki saféban, ruháinkat a szekrényben és lakóinknak házbérét a zsebünkben... Jó a Kaszinóban, a polgári olvasó­ban. vagy a Turáni Körben a mindennapi kaláberpartit lejátszani és utána a Koroná­ban. .. a magunk félliter bo­rát elfogyasztani.. A hozsannád május Csak éppen dolgozni nem jó, s a proletárdiktatúra ezt akarta. Megsérteni ezt a ha­gyományosan magyar életrit­must. 1920. Rendőrségi jelentés Nyíregyházáról. Három hó­nap 4206 ügy, több, mint a fele súlyos. Egy év, hogy le­verték a proletárokat... Ez! Olvassuk május elsején: „A május az idén visszanyerte ősi, igaz értelmét. Hozsannás, visszanyert gyönyörű májust köszönt a magyar!” A rendőr- kapitány ugyanabban a szám­ban közli, hogy három napig minden nyilvános hely zárva, minden ácsorgás, csoportosu­lás, baráti összejövetel tilos. Még a templomból jövők sem állhatnak meg, azonnal oszol­Három „huszonéves” vezetői beosztásban janak szét, s egyesével men­jenek haza. Ez volt a hozsannás május. Eltelt tizenkét esztendő. 1932 május 1-én vezércikket írt Baltazár Dezső. így ma­gyarázza a válságot, a nyo­mort, s hogy a sok ígéret üres szólam maradt: „A tár­sadalomgazdaságnak ezt a veszedelmét a gépipar, a nagy gyári üzemek hozták a \ ilág- ra...” A gyógyír szerinte, hogy a nagyiparral fokozato­san végezni kell. Nem az ok­kal. Pedig Baltazár doktor tudta, hogy a gyógymód másutt keresendő. Virányi Sándor alispán je­lentése 1931-ről ugyanebben a lapban: „Kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor e helyről is rámutatok azokra a káros törekvésekre, ame­lyek szerint egyesek a való­ban súlyos helyzetet, az ab­ból természetszerűleg folyó néphangulatot a maguk önző és nemzetellenes céljainak megvalósítására akarják fel­használni és megkísérlik meg­ingatni a becsületes, hazafias magyar nép hitét, tévtanok- kal és világmegváltó ábrán­dokkal akarják megmételyez­ni a falusi nép alapjában romlatlan lelkét.. Vörös zászló a villany fán A cirádás, díszmagyaros mondatok elismerik, hogy „aggodalomra okot adó és hatásukban, jelentőségükben kiszámíthatatlan esetek és tü­netek ellensúlyozására” kell törekednie minden hatóság­nak és társadalmi téhyező- nek. Alább pedig megnyug­tatja a megyei törvényhatósá­gi bizottságot, hogy a csend­őrség és rendőrség fokozod odaadással, hazafias lélekkel igyekszik letörni a nép moz­golódását. A végén felteszi a régi lemezt, s józanságra, ki­tartásra, önzetlenségre és a jobb jövőbe vetett hitre bűz dít. Mintha a társadalmi bajok­ra ajánlanák, egy hirdetést is közöl a szám: „Idegesség el­len a legjobb orvosság a Fe- rencz József keserűvíz. Ele gendő étvágyérzetet biztosít.” Csak éppen az éttárgy hiány­zik. Egy példa helyből: Hiring Ernő, a NYÖTSE ki­váló kapusa könyöradomá- nyokból tengeti életét...” A hírek között: „Kommunista röpílatokat szórtak szét, az egyik villanyiéra pedig vö-- rös zászlót kötöttek — a nyo­mozás megindult. .. Hetven­két órán át táncoltak a ma­ratoni táncverseny győzte­sei. .. Bevezették a házpót- adót. ..” Ez a szám hozza 1931 halá­lozási Statisztikáját. Meghalt 931 gyerek veleszületett gyen­geségben, 516 tüdőgümőkór- ban, s 788 ember lett öngyil­kos. Kállay Miklós, a későbbi miniszterelnök hasábon hir­deti szőlővesszőit eladásra. Az Apolló mozi Őszirózsa, fe­hér őszi rózsa című bús kato­nai történetét ígéri szenzációs premiernek. A vármegye sem tétlenkedik. Negyvenhatezer szabolcsi családnak oszt fe­jenként 45 kiló gabonát az ínsegakció keretében. S szét­oszlottak még 160 gyerekru­hát, 230 pár gyerekcipőt, s 480 méter szövetet. Három­százezer rongyos között. Nyír­egyháza 50 bakancsot, két csizmát, 10 fiúöltönyt, 20 gye­rekcipőt és 25 férfiruhát ka­pott. A Szociális Misszió százötven ebédet osztott ki naponta. Lehúzzáli a rollót Az ínségakcióért ínségmun­kát kellett végezni. Nyíregy­házán a sóstói tavat mélyí­tették az emberek. Énekes János pápai prelátus ezt mondta: „Népünk késő ősz löl tavaszig nem foglalkozik semmivel... Bár a közös für­dőzésnek nem barátja, de el lensége vagyok, megszavazom a sóstói ínségmunkát.. ,** Még egy ajándék ebben az időben: szabad a lombszedés a köztereken található eper­fákról. S még egy érdekesség: „Tegnap megjetent a város­házán Barth Antal, a nyíregy­házi nagy hírű hentesmester, akinek termékei kiállításon nyertek, s beadta az iparát, lehúzta a roliót.. 1033 május 1: Az Ügyvédi Kamara jelentése szerint a perek száma nagyon leapadt, ezenkívül az ügyeknek nagy része szegény jogon folyik. Es sok az ügyvéd, képtelen­ség megélni. Kisvárdán nagy tavaszi derbyre készülnek az úrlovasok. A versenyzők kö­zött 1500 pengő pénzdíj és számos tiszteletdij kerül ki­osztásra. 1934 május 1- Hatalmas rendőrségi apparátussal tarta­nak razziát megyénkben. 1936 május 1. Nyírvidék. Tárca Május elseje címmel. Idézünk: ......örvendj az örök igazságoknak, amelyeket nem változtatott az idő. Ne gon­dolj a földi gonddal, mikor itt égi titkokba láthatsz. Ne gondolj megrontó gyűlöletre, amikor itt minden szeretni tanít, Hagyd otthon a könyve­ket, a gőgös emberi elme ki­találásait, a harcokat, a gyil­kos politikai szófegyvereket, hisz itten világos tények be­szélnek az igazságról, amely nem lehet más, mint a szere­tet, a béke, a boldog nyuga lom.. így szólnak az urak a mun káshoz, aki a sóstói erdőbe készül tüntetni, ünnepelni. Szeretet, béke, boldog nyu­galom. .. A Tiszántúlon nincs munka, nem építkezik senki — írja egy másik helyen ugyanez a lap. Újabb kilenc esztendő telt el. Az alispánok hűek ma­radtak korábbi önmagukhoz, a csendőr nem félt szuro­nyát, a rendőr kardlapját használni május elsejéken; s az évek mindc/t napján. blöször szabadon Majd ezt olvashatjuk a Magyar Népben 1945 május elsejéről: . .Nyíregyháza elő szőr ünnepel szabadon május elsejét. . . Már a kora reggeli órákban megmozdult Nyír­egyháza népe. Zenés ébresz­tő, cigányzenekar köszöntötte az utcák lakóit. Vörös drapé­riák, virágok és piros zász­lócskák díszítették a várost. A Kossuth téren katonazene kar indulói mellett hömpöly­gőit a tömeg. Először a szov­jet hősi emlékmű avatásához vonultak. Vörös virágkoszo­rúkkal adóztak a szabadsá­gunkért elesett hősöknek. Ce lujko alezredes, a Nyíregyhá zát felszabadító csapatok pa­rancsnoka szólt a tömeghez. Díszsortűz hangjai mellett le­hettünk tanúi a feledhetetlen pillanatoknak...” Később a Lenin térre me­netelt a soha nem látott tö­meg. Ezer és ezer torokból szállt a dal, a szabad szó. Az emelvényen Ősz Dénes nyír­egyházi festőművész hétméte­res képe: munkás kalapács­csal és vörös zászlóval. Az MKP szónoka ezeket mond­ja: „Május elseje az örök munkásünnep, a miénk volt és az is marad... A munkás­ságban nagy az elfojtott al­kotásvágy és tenniakarás. Ez az erő hivatott újjáépíteni az országot és naggyá tenni', s ú,i rendet építeni. ..” Negyedszázadig fel sem emelhette a fejét a munkás 1919 forradalmának bukása után. S most a huszonötödik május elsejét ünnepeljük sza­badon. K. 3. A színpadon parasztelvbe rek ünnepi feketében. A te rém elnémul, s egyszerre mélyről, messziről s mégis nagyon ismerősen felcsendül egy népdal... Mikor hallottuk először, kitől tanultuk meg? Talán egykor édesanyánk dú­dolta a pólyánk fölé hajolva, vagy ezzel ünnepeli kereszte­lőt, lakodalmat a család. Va­lamikor ezt húzta a cigány május éjszakáján? Est éne­kelték a poros bakák, mikor haza gondoltak? Ki tudja ezt. Csak azt tudjuk, hogy ősidők­től fogva bennünk, velünk él­nek ezek a dallamok, hoz­zánk tartoznak és nélkülük sokkal szegényebbek lennénk. A kórusfesztiválnak kedves szép címet adtak a mátészal­kaiak: „Dalos tavasz." A szü­Három különböző ember. A közös: mindhárman fiatalok és mindhárman vezetők. VEZSE JÓZSEF Nyirma­dáról indult. A megyei épí­tőipari vállalat ösztöndíja­sa volt a műszaki egyete­men. Amikor végzett, tech­nikusi beosztást kapott. Az­tán megbízott építésvezető­ként folytatta a munkát. Es hogy jól rajtolt, bizo­nyítja: ez év február 1-töl kinevezett építésvezető. A gumigyári építkezéseket irá­nyítja, 25 éves. — Szervezés, és emberek­kel való bánás. Szerintem ez a kettő legfontosabb. Az egyiket szépen tanítják az egyetemen. De most, a mun­kában látom, milyen jó len­ne a pedagógiai ismeret. Az eddigi tapasztalatom: ha jó a kapcsolat az emberekkel, a munka 65 százalékban sikert ígér. A gondjaimnak viszony­lag kisebb részét jelentik műszaki problémák. — Eleinte nagyon is bizo­nyítani kellett az építésveze­tői munkakörben. Fiatal va­gyok, s még ennél fiatalabb- nak is látszom. Könnyű volt a következtetés, tudom, so­kan azt gondolják, most min­dent lehet. Aztán lassanként szívós napi munkával rende­ződött a helyzet. Rengeteg mindep van, amit nem taní­tanak az egyetemen! Látom, hogy a vállalatnál bíznak a fiatalokban. Lehetőséget ad­nak, de aztán bizonyítani, produkálni kell, hogy újabb előrelépés következzen. Re­mélem, nekem is sikerül majd bizonyítanom. — Diploma után megnősül­tem. Most fizettem be a vál­lalati lakásépítési akcióra. A vállalatnál úgy érzem, meg­becsülnek. Sokáig szeretnék a mostani energiával dolgozni. 2^ füredi Sándor. W65- ben végzett a Debreceni Vegyipari Technikumban. A Nyíregyházi Konzervgyár hirdetésére jelentkezett. Gyártásközi ellenőr. Egy év múlva technológiai csoport- vezető. Tavaly augusztus 1 óta az anyag- és áruforgal­mi osztály vezetője, 23 éves. — Az igaz, hogy technoló­gusként megszereztem az áruismeretet. Talán van is egy kis üzleti érzékem. Ami­kor kineveztek, mégis az volt az első gondolatom, megfele- lek-e a várakozásnak. Először is felmértem a lehetőségei­met. Korábbról tudtam, a vi­lágot megváltani nem lehet. De szívós igyekezettel lehet befo­lyásolni, egyéni elképzelések megvalósításával lehet ala­kítani. Tanulni kezdtem, azó­ta túl vagyok az első nagy vizsgákon a felsőfokú élelmi- szeripari technikumban. Le­velező tagozat, havonta két- három napot töltök Pesten. Saját költségemen. Tudom, bizonyítani kell. Ez a gazda­sági év lesz nekem az igazi erőpróbám. Mert tavaly lehe­tett azt mondani, örökséget vettem át. És tavaly még fogták a kezemet. Mindenki segített. Tudom, ez nem me­het örökké. leiéinél aligha van nagyobb öröm, s most egy tavaszi va­sárnapon annak leheltünk ta­núi, hogy munkás, paraszt, pedagóguskórusaink ajkán újjá születnek a magyar né­pi kultúra legszebb dalai. A dallamokat tudós lelkes kuta­tóink már régen összegyűjtöt­ték, s nem felejtette el azokat a nép sem. Csakhogy a dalok­hoz nótás kedv is kell, s itt a Tisza, Kraszna mellett nem volt mindig kedve nótázni az embereknek... Együtt nótázni, különösen nem. — Több mint 370 millió forint a vállalat terve. Az anyag és áruforgalmi osztály ennek nagy részéért felelős. Es egy hiba. egy rossz döntés könnyen zsebbevágó lehet. A vállalatnak is. Igaz, a főbb mutatók megvannak, ellen­őrizni tudom magam. De elég, ha azt mondom, kon­zervipar. Egy hét rossz idő­járása, és indul a lavina. A problémák elől pedig nem lehet megszökni... GAAL FERENC. 1953-ban felszolgáló tanulóként lépte át a Szabolcs-étterem kü­szöbét. 1968. július I óta a Szabolcs-étterem üzletveze­tője. Közben tanult a bu­dapesti Mátyás-pincében, felszolgáló volt Nyíregyhá­zán. 1963-ban üzletvezető- helyettes, később egy ki­sebb helyen vezető. Tavaly visszakerült az első lépések színhelyére. Most 26 éves. — Receptet adni arra, ho­gyan lehet egy fiatalból ve­zető, nem tudok. Én úgy gon­dolom, a becsületes, az igyek­vő munka az egyik legfonto­sabb. És tanulni, mindig ma­gasabb szinten. Én elvégez­tem a közgazdasági techni­S most itt áll a színpadon a falu színe-java. a termelő­szövetkezet legjobb munkásai. Közöttük a tanácsi vezető, a párttitkár, a taniló. Nemcsak tudnak együtt énekelni, ha­nem örülnek is annak, hogy együtt dalolhatnak. Az együt­tesek muzikalitásánál is job­ban figyeli ezt az európai hí­rű karmester a zsűriben, s az egykori falusi tanító, akinek a vállára most egy egész já­rás gondja nehezedik. Hatszáz ember, egy kis fa­lura való nép gyűlt össze Má­tészalkán. Hallgatták, dicsér­kum kereskedelmi tagozatát, majd a kétéves vendéglátói üzletvezetői tanfolyamot. Most tanítok is. Nagyon fontos, hogy a vezetők megbízzanak a fiatalokban. S ha egyszer „bedobják őket a mélyvízbe”, ott van-e a mentőöv is. Az első időszakban. Két-három év után már kamatozni k*d a befektetés. Ha módom van, én is segítem a fiatalokat. — Sokan azt mondják, könnyű azután, ha az ember vezető lett. Különösen egy étteremben. Idejön, elsétál a „placcon”, esetleg egy keveset adminisztrál és kész. Az em­berekkel való foglalkozás ez anyagi felelősség, a folyama­tos üzemelés, az éjszakai műszakok, az évi nyolc és fé! milliós forgalom, a látványos dolgok mögött van... ★ Vallomások munka közben a munkáról, a szakmáról. Azt is mondhatnánk róluk, hogy elindultak a karrier útján. Fiatalok, tele vannak tenni- vágyással, akarással. Bizonyí­tani szeretnének. A lehetőséget fiatalon meg­kapták. És az indulás jól si­került. Marik Sándor ték, bírálták egymást. A ba­rabási énekes s3rt ivott a sá­tornál a nyírmeggyest dalár- distával, s mint ahogy ez most újabban megint szokás, dicsekedtek egymásnak. Akadt valaki — a hajdani igricek kései utóda -r aki a maga költötte versekből, da­lokból is elmondott néhányat a műsor szünetében, csakhogy a többieket szórakoztassa, meg hát otthon érezte magát. Es van-e ennél nagyobb dolog? Beteljesedni látszik a népmesék igazsága. A ma­gyar paraszt megvívta har­cait a körötte s a benne ilő sárkányokkal, melyeket ©7y sokszor megsiratoH és megát­kozott. Most énekel örömé­ben, Vigyázzuk a dalát! Gyarmati Bél# Ének Szatmárban Épül a TITÁSZ új székhaza Nyíregyházán, a Bethlen Gábor utcában. Elek Emil felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom