Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

* otiai RELOT-MÄGTÄRÖRSZAG IMS. íprftfs SI. TELEX Külpolitikai széljegyzet: Csehszlovákiai változások a csehszlovák kom MUNISTA PART Központi Bizottságának határozata a pártvezetésben végrehajtott szervezeti és személyi kér­désekről a csehszlovákiai fej­lődés egy szakaszának lezá­rását és új időszak kezdetét jelenti. A helyzet ismerőit nem érték váratlanul a KB- ülés határozatai és egyetérte­nek abban, hogy a szervezeti és személyi változásokra az országot hosszú idő óta ter­helő, súlyos problémák meg­oldása, az előrelépés érdeké­ben volt szükség. Gustáv Husák, a csehszlo­vákiai közállapotok leglénye­gesebb jellemzőjére mutatott rá, amikor kijelentette: „A párt és az állam vezetése ál­landóan kénytelen elhárítani a legkülönbözőbb akciókat, kilengéseket, demonstráció­kat, amelyek nyugtalanítják egész közvéleményünket, az emberek figyelmét mellékes kérdésekre irányítják és így világos programunk megvaló­sítása állandóan halasztást szenved”. Ha végigtekintünk az 1968. januárja óta eltelt mintegy tizenhat hónap eseményein, teljesen igazolva látjuk Hú­súk megállapítását. A párt Központi Bizottsága, elnöksé­ge rendszeresen hozott olyan határozatokat, döntéseket, amelyek — végrehajtásuk esetén alkalmasak lettek volna a helyzet konszolidá­lására. Csupán az 1968. má­jusi és novemberi KB-hatá- rozatokra emlékeztetünk. Mindkét határozat tartalmaz­ta a szocialista vívmányok megvédésének, a társadalom előrehaladásának konstruktív programját és szankciókat he­lyezett kilátásba a szocialis­taellenes erők fellépésének esetére. De mi történt a valóság­ban? A jobboldal koncent­rálta erőit, támadásokat in­tézett a párt tekintélye, ve­zető szerepe, érvényes hatá­rozatai ellen és minden eset­ben büntetlen maradt. Nem egyszer éppen a legfelsőbb állami és pártvezetésben he­lyet foglaló személyiségek adtak bíztatást a jobboldal akcióihoz, a többi közt azzal, hogy nyilvánosan kijelentet­ték ; Csehszlovákiában „poli­tikai nézeteiért” senkinek sem lehet bántódása. Ezt a szo- cigl istaellenes erők úgy értel­mezték, hogy szabad utat kaptak állam- és társadalom- ellenes cselekményeikhez. Nem kell mondani, hogy mekkora különbség van poli­tika} nézetek üldözése vagy államellenes cselekmények megbüntetése között. sokáig emlékezetes MARAD például az a diák- sztrájk, amelyet a Központi Bizottság novemberi határo­zata elleni demonstrációként szerveztek meg. A megmoz­dulás nyilvánvalóan rend- szerellenes jellege ellenére e sztrájk során a hatóságok erélyt.elensége miatt olyan helyzet alakult ki, hogy a demonstráció szervezői és ve­zetői nemcsak, hogy tárgyal­tak a legfelsőbb szintű ál­lamvezetéssel, hanem még a feltételeket is ők szabták meg. Vagy egy másik eset: a ja­nuár végi tüntetések során a törvényes rend megzavarása miatt őrizetbe vettek ugyan 199, személyt, de fél nap sem telt el és 198-at szabadlábra helyeztek közülük, s nem történt olyan bejelentés, hogy bárki ellen is eljárás indult volna. Husák a CSKP KB- ülésén külön < hangsúlyozta, hogy a március* 29-ére virra­dó éjszaka lezajlott esemé­nyek egyes helyeken egye­nesen ellenforradalmi jelle­get öltötték. Azon az éjsza­kán félmillió ember ment ki az utcára.” Cselekedeteik ta­lán nem voltak szovjetellenes jellegűek? összeegyeztethető-e népeink becsületével egy ilyen demonstráció?” — tette fel a kérdést. Nem csoda, ha ilyen közál­lapotok mellett a jobboldal irányítói és szervezői, akik. egyébként az augusztust köz­vetlenül követő időkben a névtelenség homályába bur­kolóztak és önmaguk átmen­tésére törekedtek, az utóbbi időben ismét nyíltan léptek fel mindenekelőtt a sajtóban, a rádióban, és a televízió­ban. Ezek az állapotok főleg Prá­gára és a cseh területekre voltak jellemzőek. Eltért az események menete Szlovákiá­ban, ahol 1968 augusztus vé­ge óta Gustáv Husák állt a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának élén, (mint ismeretes, a szövetségi átalakulás Óta Szlovákiában a szlovák szervek és hatósá­gok nágjTÖiláttőSággal.» ren­delkeznek.) Szlovákiában a hatóságok sokkal erélyeseb­ben láttak hozzá a jobboldal megfékezéséhez és határozot­tabban léptek fel az antiszo- cialista. erők rendbontó kez­deményezései ellen. Ennek következtében a jobboldal fokozatosan elvesztette fóru­mait, kevésbé jutott nyilvá­nossághoz a hírközlő szervek­ben, így a tömegekre gyako­rolt befolyása is csökkent, ami a politikai konszolidáció meggyorsulásához vezetett Szlovákiában. Mindebben alapvetően pozitív szerepet vitt személy szerint Gustáv Husák. Egyébként — éppen emiatt — a cseh területeken működő szocialistaellenes erők az utóbbi időben táma­dásokat kezdtek Husák ellen. A SZLOVÁKIÁI FEJLŐ DÉS gyorsabb üteme azt bi­zonyította, hogy a konszoli­dáláshoz mindenekelőtt a pártvezetés egységét kell biz­tosítani és lehetetlenné kell tenni, hogy a jobboldal akár a párt vezetői, akár a párt szervei és szervezetei között találják meg támogatóikat. Husák a párt plénumán le­szögezte: „Mi nem akarjuk megváltoztatni politikai vona­lunkat. De hangsúlyozottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján, megvalósítá­sának módján és azon a mó­don, ahogyan megszervezzük a harcot megvalósításáért.” A Központi Bizottság mosta­ni ülésén végrehajtott sze­mélyi és szervezeti változá­sok a többi közt azt is szol­gálják, hogy a kommunista párt elhatárolja magát min­den szélsőséges, antiszociális 4-a, szovjetellenes elemtől és biztosítsa, hogy a határozato­kat egységesen értelmezzék és egységesen hajtsák végre. Mint a KB-ülés felhívása ki­emeli: a szavakról át kell térni a tettekre. A TETTEKRE EGÉSZ Csehszlovákia viszonylatában égetően szükség van. Meg kell említeni az ország gaz­dasági helyzetét A perma­nensen felzaklatott politikai légkörben viszonylag kevés szó esett hónapokon át arról, hogy a csehszlovák népgazdaság helyzete rohamosan rosszab­bodik. A múlt év végén kü­lönböző híresztelések hatásá­ra nagy vásárlási láz uralko­dott el és jóformán kiürül­tek az üzletek. Az ipar, amely egyáltalán nem a szokott ütemben dolgozott és sok he­lyütt csak tessék-lássék ter­melés folyt, nem tudta pótol­ni a felvásárolt árukészlete­ket, így feszültség keletke­zett az áruellátás és a lakos­ság vásárlási képessége kö­zött. Áruhiány következeit be, ami tovább fokozta az elégedetlenséget. Ezért érthe­tő, hogy az utóbbi hónapok­ban erőteljesen megnőtt azoknak a tábora, akik hatá­rozott intézkedéseket követel­tek a zavargások letörésére, a nyugalom helyreállítására, mert a népgazdaság rohamos visszaesését csakis politikai­lag konszolidált viszonyok között lehet megállítani. A mostani személyi és szervezeti változások már régóta érőfélben voltak, — most végrehajtották azokat. Bízni lehet benne, hogy a cseh és a szlovák közvéle­mény megértéssel fogadja a Központi Bizottság határoza­tát és támogatja a pártot, a következő időszakok nehéz feladatainak megoldásában. C. Tóth Béla BEIRUT Szerdán a dél-libanoni Szi- donban összecsaptak a kor­mány legutóbbi intézkedései ellen tiltakozó tüntetők a rendőrséggel. A Beiruttól 30 kilométerrel délre fekvő vá­ros menekülttáborából a Pa­lesztinái menekültek százai csatlakoztak a tüntetéshez, amelynek résztvevői azt állí­tották, hogy a kormány el­nyomja az arab ellenállási szervezetek harcát. A rendőr­ség beavatkozása következté­ben nem hivatalos jelentések szerint három tüntető életét vesztette és legalább harniin- can megsebesültek. LAGOS A nigériai rádió adását meg­szakítva közölte, hogy a nigé­riai szövetségi kormány csa­patai elfoglalták Umuahiát. A várost — amely 1967 októ­berétől, Enugu volt főváros elvesztésétől Ojukwu szaka- dár rezsimj ének adminisztra­tív főhadiszállása volt — a hadsereg 1. hadosztálya fog­lalta el Shuwa ezredes irá­nyításával. praga A CTK jelentése szerint Jaroslav Havelka vezetésével kedden megtartotta első ülé­sét a csehszlovák szövetségi sajtó és tájékoztatási hivatal. Az ülésen megvitatták a tö­megtájékoztatási eszközök helyzetét, a kormány velük kapcsolatos álláspontját, to­vábbá a sajtó és tájékoztatá­si hivatal munkatervét. A munkaterv előirányozza az állami hírközlő eszközök munkájának elemzését. A keddi ülésen foglalkoztak ezenkívül egy kormánylap ki­adásának előkészületeivel. BERLIN A júniusra Berlinbe össze­hívott békekongresszus nem­zetközi szervező irodájának titkársága megkezdte műkö­dését a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában. Az iroda közleménye szerint má­jus 8-án és 9-én a szervező bizottság, 10-én és 11-én pe­dig az előkészítő bizottság tart ülést Berlinben. A meg­beszélések nyitva állnak bár­mely szervezet előtt, amely részt kíván venni a béke­kongresszuson. SAIGON Az amerikai katonai szóvi­vő szerint szerdán nyolc kör­zetben támadtak különböző célpontokat a szabadsághar­cosok rakéta és aknavető tü­zérei Dél-Vietnamban. B— 52-es nehézbombázók Saigon­tól északnyugatra, a kam­bodzsai határ mentén szór­tak le 800 tonnányi robbanó terhet. Nagyobb szabású szá­razföldi összecsapásról nem érkezett jelentés. Pintér István 18. — Gondolkozzék csak, fia­talember — bíztatott az új­ságíró. — A CIA-nak embe­rekre van szüksége, akik be­jutnak a vasfüggöny mögé és megszerzik a kommunisták titkait. Ezeket azok közül le­het a legjobban kiválasztani, akik a vörösök elől szöknek meg. Csánkó szervezetében sok olyan magyar van. aki gyűlöli a mai hazai kormányt, de jól beszél magyarul, is­meri az otthoni körülménye­ket. s ráadásul nemigen dús­kál a dollárokban. — Ez aljasság! Én soha nem lennék képes rá, hogy Ma'?varország ellen kémked­jek. Végtére is, az a hazám... — Utoliára a vasárnapi is kólában hatódtam meg eny- pyire! — mondta. — Jól van, fiatalember, én szere­tem az idealizmust. Valaha magam is idealista voltam. De az újságírás nem kedvez a lí­rikus lelkeknek. Itt az ember annyi mindent megtud, hogy... Nagyot nyelt. Elnyomta a csikket. — Nánássy viszont semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a CIA-val vannak kap­csolatban. Sőt, büszke rá. Eldicsekedett nekem, hogy ők mindig elsőrangú emberanya­got szállítanak, akiknek jó hasznát vették a legkénye­sebb munkán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat — je­gyeztem meg. — Maga aztán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Le­wis. — Megírhatom, de úgyse jelenne meg. A szenzációnak is yannak határai. És Nánás­sy egyáltalán nem olyan fe­csegő, amilyennek gondolná. — Azt. hitte, hogv a CIA egvik tisztviselőjével beszél — Ma?a megmondta, hogy újságíró?! — Persze. De az az exezre- des meg volt róla győződve, hogy valójában a CIA tiszt­viselője vagyok. Kissé titok­zatosan viselkedtem. Ennyi az egész. Minden szakmának megvannak a maga fortélyai, a miénknek is. Képzelem, mi­lyen elégedett most Nánás­sy, hogy a CIA emberénél, vagyis nálam, sikerült eláztat­ni a konkurrenciát. — A konkurrenciát? — Igen. Azt a bizonyos Terner nevű alakot, aki meg­látogatta Ruthot és különbö­ző gorombaságokat írt Csán- kóról a New York News leve­lesládájába. Elmondta, hogy Terner jórészt elsikkasztotta a pénzt, amit a CIA-tól ka­pott ügynökök kiképzésére és felszerelésére. — Ezek szerint Temer Is a CIA-nak dolgozik? — kérdez­tem. — Micsoda gazember! — Látja, ebben megegyezik a véleményünk Csánkóékkal. Hogy miket mesél a Nánássy Ternerről Például azt, hogy hat éve átdobott hat ügynö­köt. Egy csomó pénzt ka­pott a felszerelésükre. de mert. olcsón jutóit, hozzá, mind a hatnak egyforma órát és táskát vásárolt. Az odaáti- ak az első ügynök után sorra elfogták a többi ötöt. Egyén- táskájuk és egyenkaróráiuk volt. Amikor a kémek lépre mentek, mindössze egy misét mondattak a lelki üdvükért, de tizet számoltak el a főnö­keiknek. • Őszintén szólva, untam már Mr. Lewis beszámolóját. És szégyelltem magam. Hi­szen végtére is én éppúgy Magyarországon születtem, mint Csánkó, Nánássy vagy Temer. Vajon mit gondol ró­lunk, magyarokról, ez az ame­rikai és a többi amerikai? — Elnézést kérek, Mr. Le­wis, de szeretnék elmenni ha­zulról. Ruth talán már... Lewis megrázta a fejét. — Szó sem lehet róla! Itt kell maradnia k Abban álla­podtunk meg, hogy minden­ben aláveti magát az utasítá­sainknak. A legjobb, ha ki se mozdul. Akármikor szük­ségünk lehet magára, az ut­cán viszont különböző veszé­lyeknek teheti ki magát. Bíz­zon bennem, üljön itthon. Holnap délután együtt elme­gyünk a teára és utána örök­re elbúcsúzunk. A barátnőjét pedig én értesítem, hogy ke­resse fel magát. Most én ráztam meg a fe­jem, de nagyon szomorúan. — Sajnos, az lehetetlen. Mrs. Brown nagyon szigorú asszony. — Volt szerencsém tapasz­talni, amikor becsöngettem. No. de mindegy, ő még min­dig jobb, mint az Emigration Service fogdája. A viszont­látásra! Szólt és elment. Az órám­ra néztem, még csak dél volt. Hogy fogom eltölteni az időt holnap délutánig? Unal­mas délutánom és unalmas estém ígérkezett. A délután azonban Izgal­masabbnak bizonyult, mint vártam, sőt annál is, ahogy Molnár Károly: v4látható 4. Név nélküli emberek a Toborzó Irodában Számíthatott a francia hadügyminisztérium arra, hogy a. légió Spanyolország­ban felőrlődik az örökösödé­si háborúk kegyetlen harcai­ban. Párizsban már eleve az elindulásnál az egész ‘'alaku­latot a veszteségű s tára írták. Erre vall, hogy még 1835 de­cemberében, tehát alig öt hó­nappal, hogy a 4000 katona elindult, megkezdték egy új idegen légió szervezését. Nagyarányú munka folyt a Központi Toborzó Irodá­ban. A franciák szívesen ad­tak útbaigazítást a külföl­dieknek, hogy hol jelentkez­hetnek a légióba. Nem ön­zetlenül voltak ilyen előzé­kenyek, mert pénzjutalmat kaptak, ha egy idegent rábe­széltek a belépésre. A Köz­ponti Toborzó Iroda a Rue Saint Dominique-en kezdte el működését. Később ez már kevés volt és ezenkívül csak Párizsban még öt más he­lyen is lehetett jelentkezni. Fokozatosan kiépült a to­borzó irodák hálózata és Franciaország valamennyi vá­rosában aláírhatták a külföl­diek a belépési nyilatkozatot. A légió parancsnoksága eleinte civil ruhás ügynökö­ket küldött a francia főváros vasúti pályaudvaraira és már ott igyekezett rábeszélni az érkező külföldieket, hogy je­lentkezzenek. Később már ugyanez történt a nagy kikö­tőkben is. A beszélgetések ezzel az ártalmatlannak lát­szó kérdéssel kezdődtek: — Mit szándékozik tenni uraságod Franciaországban? Ha a külföldi bizonytalan választ adott, vagy nehéz anyagi helyzete, vagy sötét múltja miatt valóban nem tudott mihez kezdeni, akkor következett az ügynöknek ez a kérdése: — Miért nem áll be az idegen légióba? Ha a külföldi érdeklődé­sét sikerült felkelteni, akkor megindult a szóáradat: * — Mi is az idegen légió? A nyugtalanok, a kalandvá­gyók, a világot megismerni akarók, az otthon nélküliek menedéke. Ott minden em­ber úgy érzi magát, mint otthon. Magányos férfiak ta­szerettem volna. Három óra tájban Mrs. Brown kíséreté­ben egy férfi lépett a szo­bámba. Kifogástalan, hátul két oldalt sliccéit zakót vi­selt. Negyven év körül lehe­tett. de a halántékán már őszült. Filmszínésznek néz­hette volna az ember. — BarUess vagyok a CIA embere — mondta, miután Mrs. Brown kiment —. Theo­dor Banless. Nem tudtam, hogy a vá­lasztékosságán lepődjem-e meg, vagy azon, hogy ez a nagy és félelmetes szervezel szerény hónaposszobámba elküldi munkatársát. — Mit óhajt? — kérdeztem a tőlem telhető legnagyobb eleganciával. — Kérem, hivatalom meg­bízásából jöttem. A legjobb, ha mindjárt a tárgyra té­rek... Invitálásomra leült. Pipát vett elő. rágyújtott. ­— Hivatalunk tudomására jutott — kezdte sejtelmesen Mr. Banless —, hogy ön Mr. Kása, bizonyos emberek osto­basága miatt kényes helyzet be került Hivatalom nevében bocsánatot kell kérnem, hogy ezt nem akadályoztuk meg idejében. A mulasztás elköve­tői megfelelő büntetésben ré­szesültek, de ez nem segít a dolgon. (F olytatjuk) lálkoznak ott össze, akiknek nincs rokonuk, vagy ha van, akkor pedig megszakították velük a kapcsolatot. Aki a légióba lép, új és egyúttal na­gyobb családba kerül. Ott el­felejt minden kellemetlen előzményt,rínert új tájakra, új emberek közé kerülnek. Ne felejtse uram, hogy ott a nők is mások. A légió olyan vidékein jár a világnak, ahol még ma is háremek vannak, nem úgy, mint nálunk Euró­pában. A légió segít felejteni és megóv az anyagi gondok­tól. Már a jelentkezésnél pénzt kap. öt évig pedig ma­gas zsoldot, utána pedig fran­cia állampolgárságot... Az ügynök a jóakaró álar­ca mögé bújt és hogy a szép szavak hatásosabbak legye­nek, meghívta a mit sem sej­tő külföldieket egy üveg ital­ra a pályaudvarok kávéhá­zaiba. Ha még nagyobb bi­zalmat akart kelteni, akkor kisebb kölcsönt is felaján­lott. majd pedig szívesen el­kísérte az idegent a Rue Saint Dominique-en lévő iro­dába, ahol eleinte ilyen egy­szerűen történt a jelentkezés. Általában egy százados, de legalább egy főhadnagy fo­gadta a külföldit. — Jelentkezni óhajt, uram? — kérdi a tiszt. A külföldi egy pillanatra el­hallgat, talán most kezd hat­ni az alkohol. — A százados megismétli: — Közénk akar állni? — Igen. — Tudja, hogy mit vállal, uram? — Nem egészein. A tiszt rámutatt egy falra­gaszra : — Olvassa el, uram, A külföldi csak töri a francia nyelvet, ezért a szá­zados olvassa: — A hadügyminiszter, te­kintettel a király 1831 már­cius 9-én kelt rendeletére, in­tézkedett az idegen légió fel­állításáról. .. azt hiszem, eny- nyi elég, uram... ebből a hosszú, de fontos hirdet­ményből. Elmondom, hogy, mi a lényeges belőle. . Ahogy jelentkezik, aláírja az ívet, jutalmat kap. Világos, uram? — Értek mindent, százada* úr. — öt esztendőre kell köte­leznie magát, A tiszt ennél a mondatnál kivár egy kicsit, hogy meg­figyelje, miként hat az ide­genre. — Jól van, értem százados úr. — Ha akarja, akkor meg­hosszabbíthatja újabb öt esz­tendőre. Rangot is kaphat. Altiszt is lehet, uram. A százados következetesen „uram”-nak szólítja az ide­gent, aki nem sejti, hogy az elkövetkező öt esztendőben nem lesz része hasonló ud­variasságban. Már az aszta? Ion van a belépési nyilatko­zat. — Aláírom — mondja az idegen. — Papírjaim nincse­nek. — Nincs is szüksége rá. MI hiszünk önnek, uram. — Köszönöm — mondja az idegen és majdnem meg­hatódik. A megalakításról szóló rendelet hetedik cikkelye in­tézkedik az újoncok felvéts-^ léről. E szerint a jelentke­zéshez nem szükséges semmi­féle igazolvány, vagy hivata­los irat. Bármiféle álnéven aláírhatja valaki az ötéves szerződést. Csak a Toborzó Iroda ügyeletes tisztjétől függ, hogy elfogadja az ille­tő jelentkezését, vagy sem. Ez mindenesetre egyedülálló, meg hasonló sincs a világ egyetlen más katonai alaku­latánál sem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom