Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-24 / 92. szám

!969. április 24. KELET MAOYARORSZAC» t oiJaí A megyei pártbizottság kultúrpolitikai tanfolyamán hangzott el Orosz Ferenc elvtárs előadása megyénk politikai és gazdasági kérdéseiről A megye gazdasági és po­litikai helyzetéről tartott elő­adást április 22-én, délután Orosz Ferenc, a megyei párt­bizottság első titkára az ok­tatási igazgatóság kultúrpoli­tikai tanfolyamán. Bevezetőjében Orosz Fe­renc a megye dolgozóinak po­litikai hangulatát jellemezte. Megállapította, hogy me­gyénkben a politikai hangu­lat, az emberek közérzete alapvetően jó. A gazdasági életünket je­lentősen meghatározó me­chanizmus, a dolgozók szorgalmas munkája hozzá­járult az életkörülmények, az életszínvonal javulásá­hoz. Az árak másfél—két százalé­kos emelkedésével szemben a bérek átlagosan 3—4 száza­lékkal, sőt egyes üzemekben, mint a konzervgyárban, 5,8 százalékkal voltak magasab­bak. Szövetkezeti parasztsá­gunk jövedelme — az egy tagra jutó évi kereset — megközelítette a 14 ezer fo­rintot. Leraktuk a későbbi fejlődés alapjait a megye mezőgazdaságában, a gyenge tsz-ek többsége megerősö­dött, de még hosszú út áll előttünk, hogy tovább növel­jük a parasztság termelési biztonságát, életszínvonalát. Ezután a megyei pártbi­zottság első titkára a hármas évforduló alkalmából rende­zett ünnepségek tartalmi, esz­mei hatását elemezte. A me­gye széles rétegeihez kerül­tek közelebb a Tanácsköztár­saság forradalmi eseményei, sokminden tisztázódott a fe­jekben. Egyik legnagyobb eredményünk ez az utóbbi időszakban, amelynek gyü­mölcseit később is érezni fog­juk. A megye gazdasági és politikai helyzetéről elöljáró­ban elmondta: — Megyénkben is a szocia­lizmus teljes felépítésén mun­kálkodunk. A szocializmus tulajdonviszonyai azonosak Szabolcs-Szatmárban is, mint az ország más megyéiben. De a mi megyénkben a szo­cializmus teljes felépítése új gondokat jelent. Egy sor vonatkozásban a mi viszo­nyaink, adottságaink elüt­nek az országos átlagtól. Gondoljunk csak sajátos de­mográfiai helyzetünkre, felé­pülési viszonyainkra, gazda­sági életünkre, az életszín­vonal viszonylag alacsonyabb voltára, és más problémák­ra. Megyénkben a párt poli­tikájának alkalmazása sajátos módon kell, hogy megvaló­suljon. Nálunk, ahol 80 ezer holdra tehető a futóhomokos terület, parasztságunknak ne­hezebb körülmények között kell biztosítani azt az élet- színvonalat, amit más me­gyék jobb adottságok mellett élvezhetnek. Beszélt Orosz Ferenc a megye viszonylagos elmara­dottságának értelmezéséről, arról, hogy minden megyé­ben vannak gazdagabb, erő­teljesebben fejlődő községek és vannak szegényebb, nehe­zebb körülmények között élő és dolgozó települések. Nem tarthatók ezek a nagy szint- különbségek. A mostohább körülmények között lévő köz­ségekben sem élhetnek tar­tósan így a dolgozók, de ez szívós, és nem egyik napról a másikra megvalósítható fel­adatot jelent a megye társa­dalmának. <— Nincs recept a szoci­alizmus teljes felépítésihez minden problémára me­gyénkben sem — folytatta. Meg kell tanulnunk min­den szinten önállóan gon­dolkozni, alkotó módon vé­gezni munkánkat. Jócskán vannak megyénkben alkotó típusú emberek a fal­vakban, a tsz-ekben és a vá­mosban. S még valami szük­séges az előrelépéshez, azok kezében legyen a hatáskör, az anyagi források felhaszná­lásának joga, akik azt fele­lősséggel is viselik. Nekünk ebben a megyében olyan nagy jelentőségű problémákat kell megoldani, mint a fog­lalkoztatottság. Meg kell ol- .dani, hogy a faluban a tsz- ekben munkalehetőséget kap­jon minden munkáskéz. Nyugodt és anyagilag is meg­alapozott legyen a fiatalok berendezkedése az életre... Kitért az előadó a megye lakáshelyzetének alakulására, mint egyik égető problémára. Vázolta azokat a reális el­képzeléseket, melyek köze­lebb vihetnének a lakáshely­zet lényeges javításához. Mint megfontolandó javasla­tot említette, az elötakarékos- ságot a fiatalok lakásépítésé­nek érdekében. Szólt arról is, hogy a negyedik ötéves tervben csaknem 20 ezer lakás fel­építése válik szükségessé a megyében. Mindezt a vállalatok, közsé­gek megtoldhatják saját alap­jukból, építhetnek a legjobb dolgozóknak lakásokat. A la­káshelyzet megoldása nem­csak szociális, társadalmi kér­dés, hanem fontos politikai feladat is. Az emberek saját körülményeik, így lakásvi­szonyaik alakulásán is lemé­rik a társadalom gondosko­dását. Ezért a megye vezetői kérik majd a felettes szerve­ket, hogy Szabolcs-Szatmár­ban a tervezettnél több álla­mi lakás építéséhez adjanak segítséget. A megye várható fejlődé­séről az előadó elmondotta: — A megye ipara jelentő­sen fejlődött az utóbbi években. De mi tovább akarjuk gyorsítani az üte­met Különösen kulcskérdés az építőipar kapacitásának nö­velése. A megyében a beru­házásokra jellemző, hogy 1965-ben 1,5 milliárd, 1968- ban már 2,6 milliárdra rú­gott a beruházások összege. A negyedik ötéves terv meg­valósítása során tovább fej­lődik megyénk, nő a munkás­ság száma, változik összetéte­le. Mindezeket a kultúra munkásainak is figyelembe kell venni a jövő tervezés — nél, munkájuk alakításánál. A munkások kulturális gon­dozása rendkívül fontos fel-' adatot ró a népművelési dol­gozókra. A mezőgazdaság fejlődésé­ről megállapította, hogy me­gyénkben mind több azok száma, akik szívvel-lélekkel ragaszkodnak a szövetkeze­tekhez. Egyre inkább kezd hasonlítani a mezőgazdasági termelés az ipari munkához, kialakulóban vannak a nagy­üzemi, gyárszerű létesítmé­nyek, mint a tervezett „ser­tésgyárak”. A tsz-tagok évi jövedelme növekedett, s ezek együttesen eredményezik, hogy az utóbbi években 20 ezer munkaerő kérte felvéte­lét a megye tsz-eibe, akik korábban az iparban keresték meg kenyerüket. Többségük harmincéven aluli. Szólt az előadó arról is, hogy a termelőszövetkezetekben nagyobb gondot kell fordí­tani az otthonosabb és hi- gicnikusabb munkakörül­ményekre, melyek termé­szetes igényei különösen a fiataloknak. Átfogó gazdaságpolitikai és kultúrpolitikai előadásában Orosz Ferenc részletesen be­számolt a megye fejlődéséről, problémáiról, melyek alapos ismerete elengedhetetlen a kultúra munkásainak. Ismer­tette azokat az erőfeszítése­ket, melyeket a megye vezető szervei tesznek a szabolcsi ipartelepítések gyorsítására, az ipar fogadására, az ur­banizáció követelményeinek kidolgozására, a kereskede­lem, a közlekedés kulturált­ságának javítása érdekébeit. Hangsúlyozta, hogy csupán felső — központi — támoga­tással nem oldódnak meg a megye’ sürgető problémái. Az itt élőknek kell megvalósíta­ni a nehéz feladatokat, meg­birkózni olyan társadalmi gondokkal, mint az ipartele­pítéssel és városiasodáásal járó egészségügyi, kulturális és egyéb járulékos problé­mák. Külön kiemelte, hogy a megye politikai hangulatát nemcsak a gazdasági élet fej­lődése, a beruházások befo­lyásolják. A párt politikáját az em­berek váltják valóra, a párt az emberekkel talál­kozik nap mint nap, s első­rendű, hogy mindenütt megkülönböztetett gonddal foglalkozzanak az emberi gondokkal, problémákkal. A szocialista humanizmus mindig konkrét követelmény­ként jelentkezik. Mindenki mindennap vizsgázik ebből és nem közömbös hogyan, mert az emberek sokszor a velük való bánásmódból mérik le a rendszer értékeit. A közoktatással és a nép­műveléssel kapcsolatban meg­jegyezte : — Még nagy gondokat okoz az általános iskolákban a szakrendszerű oktatás. Gyerekeink 69 százalékát ta­nítják szaktanárok, s ez je­lentős hátrány a további elő­rehaladásban. Különösen ne­hezíti a munkás- és paraszt­gyerekek tanulását. Az ala­pozásnál, az általános isko­lákban kell megteremteni az egyenlő feltételeket. Igen fon­tos, hogy gondoskodjunk a pedagógusok letelepítéséről. Kedvezményes lakásjuttatás­sal, anyagi áldozatokkal szá­mos községben enyhíteni tud­nak ezen a problémán. A megye irodalmi és kép­zőművészeti helyzetéről Is szólt a megyei pártbizottság első titkára. Az alkotók kö­rülményeinek javításával elő­segítik a szabolcsi művészek munkáját. A megye idegen- forgalmának fejlődéséről elé­gedetten nyilatkozott. Még kulturáltabb körülményeket kell teremteni megyeszerte, hogy ilyen vonatkozásban is közelebb kerüljünk az or­szág más vidékeihez, s el tudjuk helyezni a megyébe érkező vendégeket. Közéle­tünk demokratizálódási folya­matával, a fiatalok nevelésé­ben a felnőttekre háruló na­gyobb szereppel, a megye dolgozói előtt álló perspektí­vákkal foglalkozott előadása befejező részében Orosz Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára. Növekvő Idegenforgalom a megyeszékhelyen 200 ezer strandoló Sóst* n Kevés a szállodai hely — Javul a közlekedés? Fokozatosan meg kell te­remteni a kulturált vendég- fogadás és ellátás feltételeit Nyíregyházán és a Sóstón — hangzott el a vitazáró össze­foglalóban a városi tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén, amelyen a nyá­ri üdülés és idegenforgalom előkészületeiről tárgyaltak. Mindezt az teszi indokolttá, hogy Szabolcs-Szatmár me­gye, ezenbelül Nyíregyháza is egyre jobban bekapcsoló­dik az idegenforgalom vérke­ringésébe. Ma már egyre több külföldi vendég keresi fel a várost és fürdőhelyét. Csupán a Szovjetunió Kárpá- tontúli területéről évenként több, mint ezer, a szomszé­dos Csehszlovákiából ennél is több turista látogat el hoz­zánk. A nyári hónapokban külön szerelvények hozzák a megye határain túlról az üdülésre, pihenésre vágyó dolgozókat. Az elmúlt években több millió forintot költöttek a népszerű fürdőhely fejleszté­sére. A megnövekedett igé­nyeket azonban már így sem tudják kielégíteni. Részben ezen úgy segítenek, hogy a meleg strandon újabb me­dencéket, kabinokat építenek, ötholdnyi területen meg­kezdték a campingtábor ki­alakítását. A vendéglátóipari vállalat — a lehetőség hatá­rain belül — igyekszik bő­víteni az étkeztetési lehető­séget. Az autóbuszjárat bein­dításával várhatóan az uta­zás gyorsabb és kényelme­sebb lesz. Gondoskodnak ar­ról, hogy a városba érkező vendégek — háromszor-há­rom méteres nagyságú tér­képről — már az állomás előtti téren és a város köz­pontjában tájékozódjanak. Felvetődött a Nyíregyháza- Sóstó útikönyv készítésének gondolata. Az egyik leglényegesebb gondot, a vendégek megfele­lő elhelyezését azonban ezek az intézkedések sem oldják meg. A Nyíregyházán meg­kezdett szállodai építkezés be­fejezése után, 1971-ben a helyzet némileg javul majd. Az igényeket azonban még azt követően sem elégíthe­tik ki. További bővítésre lenne szükség, mert — ami ugyancsak örvendetes jelen­ség — a sóstói szállodákat most már SZOT üdültetés céljára is igénybe veszik. Sőt, olyan elgondolások van­nak, hogy 1970-től megszer­vezik a íolvamalos — teli és nyári — üdültetést így még kevesebb hely maiad más vendégnek. A szállodai férő­helyek bővítéséhez tehát to­vábbi segítségre lenne szük­ség a felsőbb szervek részé­ről, mert a város ezt saját erejéből hosszú ideig nem ké^es megoldani. A gondok enyhítésére javasolta az elő­terjesztés, hogy átmenetileg meg kell vizsgálni a turista- szálló, motelek, faház építé­sének lehetőségeit. Egy negy­ven vendég elhelyezésére szolgáló faház építését máris tervbe vették, s a közeljövő­ben dől el, sikerül-e felépíte­ni. Készültek tervek a váro­son belüli vendég Látó ipari egységek korszerűsítésére. Megkezdik a Jereván és Töl­gyes csárda átépítését is. IPAR KÁLLÖSEMJÉNBEN. A Nyíregyházi ELEKTER- FÉM Ktsz kihelyezett részlege jelenleg 30 fővel működik Kállósemjénben. Nagy István, Papp Miklós és Iván Páll Győző lakatosok az almatároló építkezés,- hűtőházi szerelé­séhez vasipari tartozékokat gyártanak. Elek Emi) felvétele Itt állok, tanú vagyok. Nem tudom, mi volt erre régen. Helyenként apró törpe dom­bok, eső mélyítette gödrök, érdektelen, szófián termé­szet. Nyáron elbúrjánzott vad­fű, ősszel ragacsos sár, télen elterpeszkedő hó, amellyel senki sem törődik. Most tanú­ja voltam, amikor a képzelet s nyomában az elképzelés: pi­ros-fehér csikós zebrás boto­kat szúrtak le a közönyös tá­jon. út készül, ennek vagyok, folyamatosan tanúja. Ut? Annyi változás van a világban. De errefelé, ebben a mikrovilágban, ez a nagy változás! A kövér poszméhek ijedten rebbennek fel, s vadul elszáguldanak, cikcakkos repülésüket dühödt zümmö­gés kíséri: behatolnak eddig zavartalan életükbe, a méz­ízű porzók, bibék, a csábos virágkelyhek birodalmába, apró életüknek vége ezen a tájon. Vajon természeti ka­tasztrófának tartják-e a lapá­tok, csákányok megjelenését ezen a helyen a hangyák, a bogarak — a rovarnép mit gondol erről« felfordulásról? Napokon át néztem hogyan készüi az út — de hogyan is kerekedett ki a világ legelső útja? Persze állati, de embe­ri láb is taposta az első ösvé­nyeket, talán a barlangtól a forrásig — az óriás autó­sztrádáknak is vannak ősei. A messzeségek aztán az utakkal zsugorodnak össze, s ahogy gyűlt a történelem, születtek, Bodó Béla: * S Átadva az utódoknak... nőttek, hosszabbodtak az utak. Ki tudná kiszámítani hány rabszolga, mennyi ro­botban csinálta, hány mezít­láb taposta őket, hány kerék gurult végig rajtuk, mennnyi- en jártak a hadak útján, vagy később más utak széles hátán, szélben csattanó májusi szép piros zászlók alatt... Kinek vették meg az első selymet az útra indult első kereskedőtől, hol. melyik ősi településen, vagy városban? Lánynak-e, asszonynak-e — hol vannak már a megajándé­kozottak szép mosolyai? S hogy eltűntek a poros időben az elsők, a százezre, dikek. akik elvezették a V í- gyózó utat az óceánig! Itt megállók tűnődésemben. A Via Appia még ma is elnyú­lik messzire Rómától; s élő kéznyoma évezredes cseleke­deteknek. Hogyan hívhatták azt. aki megtörölte verejté- kes homlokát, amikor letette a szerszámot, s azt mondta az imént befejezett út végén: kész! Hogyan hívhatták? A nagy tettek, a nagy művek mögött névtelenek tömött so. ra áll. Itt most a dolog szántással kezdődik — a civilizáció ősi képe. De a nehéz ekét. ahogy elhalad a sudár Jelzőutak közt. gép húzza, fújtatva, ám fürgén, medrét szántja a jö­vendőnek. Mert itt mindenütt a jövendő készül. Ezen az új úton jársz majd bizonyosan talán félévszázad múlva, ha éltet még az élet, s erre van dolgod. Ezen az új úton. ahol most pöszméték sürög- nek, a már gyökerestől kifor­dított vadvirágok közt. Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok... De nem kell ide népdalbeli csillag. Az új út mentén higanygőz kandelábe­rek sorakoznak majd, már a helyüket is kijelölik, ahol majd szétszórják kékes fényü­ket a békés éjszakában. A szántás után emberek so­rakoznak. Széles, meztelen hátuk már csokoládé színű a hideg tavasz ellenére. Sora koznak, mert lapét, csákány jár a szántás nyomában — utat egyengetni s most ez nem átvitt értelmű szólás, hanem kemény munka a maradandó cselekvéshez. A készülő út pe. dig formálódik, egyenesedik, szélesedik, nyújtózik, fehére dik — a föld hátát egy csí­kon bár. de kozmetikázzák, talpnak, keréknek jól elkészí­tik. És jöttek másnap, harmadnap más, új okos gépek is; vala­honnan elhordták a mogorva hegyek köveit, de a kövek is megváltoztak, bazaltsziklák, ból határozott élű kockák let­tek, s más hegyrészekből sza­bályos alakú zúzott kövek kéken, vidáman fénylenek. A meder napok alatt kész, most az út széleit is csinálják, egy lépcsőfok, hogy kényelme­sen leléphess majd a szé­len húzódó járdáról, a szege lyéző Jaazaltkockák cementtel illeszkednek egymáshoz. Lá­tom a kanálisok mélyedéseit, csapadéknak, esővíznek, hólé­nek. ha majd a jövőbeli tava. szón olvad a táj. Aztán az emberek más gé pékét indítanak, a szétszórt., elterített apró köveket hen gerlik egymáshoz. Nyers még az út, de már járható — amerre elhúzódik, eltűnt a vadvídék. Lehet: nem írom le szakszerűen, miképpen szüle, tik az út készülő fejezeteiben. Tudománya van ennek is. tud. ják a tudományt az útépítők. A mieink apáiktól tanulták. Érik a munka. Ez az útcsi. nálók dolga, én a bádogkan­nában csillogó vizet nézem; most emelte szájához egy csá- kányos. A víz kétoldalt lecsu. rog az arcán, le. a hideg nap­sütésben fénylő meztelen mellkasára, rövidre vágott nadrágjára is jut bőven mez. télén lábszáraira, még a csizmájára is. Micsoda jó szomjúság, s milyen jó meg- elégülés. szétcsapja a vizet átnedvesedett bajuszán —, S már a csákány után nyúl. Aztán csúf testű, lomha lo­komotív érkezik, a bitumen erős szaga árad. szurkosán fcnvlík a bogárhátú út... Vajon ki megy végig elő. szőr az új tavaszi úton? Sze­relmes lány-e kedves rande­vúra, vagy aktatáskás férfi dolga után, vagy gyermekek visonganak-e rajta, szalad. i ukban ? Ki lesi ezt meg? Valami is­mét kész, a cél közelebb ke­rült. Az új úton pedig lépése, ink láthatatlan nyomai gyíilé. kéznek, ahogy az utakon mindenütt. Ahogy messzibb­re, á főútvonalon -is, ott. ahol az új út találkozik véle, s ahol máiusi vonulásunk halad előre, láthatatlan lábnyoma­inkat és kezünk látható nyo­mait átadva az utódoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom