Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-23 / 91. szám
fm. SpMs S3. fretrr-WAerARöRSZAe 3. »Mr! A tanácsok és a gazdaságirányítás Az új gazdasági mechanizmusban gyökeresen megváltozott a tanácsok gazdaság- irányítási módszere. De csak a módszer, a cél továbbra is ugyanaz: a lehető leghatékonyabban elősegíteni a szocializmus építését. Ezt a feladatot korábban a tanácsok elsősorban operatív beavatkozó intézkedésekkel látták el. Volt idő, amikor annyira beleszóltak a mezőgazdasági irányításba, hogy még a vetés, kapálás és a betakarítás határidejét is szinte napra előírták. Ezek a bürokratikus, teljesen irreális módszerek az ötvenes évek elejére jellemzők, de a vetéstervek meghatározása, az eszközök, anyagok keret szerinti elosztása — ha csökkenő tendenciával is — a legutóbbi évekig megmaradtak. Például a szerződéses termelés szervezésében harmadik, személyként szerepelt a tanács. Ö osztotta el, ki mennyi cukorrépát, dohányt vagy egyéb növényt termeljen és ezzel mintegy a felelősséget, a termelő és a vállalat nyakából magára vette. Ha valami nem volt jövedelmező, nem sikerült, vagy az adottságok nem voltak megfelelőek, a tsz-ek és a termeltető vállalatok mosták kezüket — a tanács rendelte így. ő a felelős — mondták. Óriási munka, hatalmas bürokrácia mellett elsikkadt a felelősség, a kisebb közösségek és az egész népgazdaság kárára. Ez a módszer nem volt célravezető. Ezt váltotta fel az új mechanizmusban, és részben már előbb is, a köz- gazdasági jellegű irányítás. A feladatok végrehajtásában első helyre ez került és leszűkült a hatósági kör. A tsz-ek és vállalatok partneri alapon létesítenek kapcsolatot. A tanácsok a törvényesség felett őrködnek, vagy a vitás ügyeknél lépnek közbe. Most a tanácsoknál dolgozó szakemberek elemző munkát végezhetnek. Van idejük vizsgálni, hogy a hozott gazdasági intézkedések miként valósulnak meg. A célkitűzések összhangban vannak-e az anyagi, műszáki ellátottsággal? Jól szolgálják-e az egész gazdaságpolitikánkat? Hol keletkeznek új érdekellentétek, és így tovább. Ha érdekösszeütközés van valahol, milyen gazdasági ösztönzőkre van szükség, hogy céljaink megvalósuljanak. Érdekes és figyelemre méltó, hogy például az egyetlen kötelező kenyérgabona termelése is ma már a közgazdasági adottságok és néni pedig a kötelező terv hatására kerül elvetésre. A jó vetőmag, műtrágya, a megfelelő betakarító gépek biztosításával, a korpa visszajuttatásával és nem utolsósorban a felvásárlási árak emelésével jövedelmezővé vált a kenyér- gabona termelése. Ezek a közgazdasági módszerek minden terverőltetés nélkül biztosítják az ország kenyerét. A jövőben méginkább azon kell fáradozni a tanácsoknak, hogy minden gazdasági tevékenységet az érdekeltség alapján végezzenek a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Ma még természetesen bőven van hatósági jogköre is a gazdaságirányításban a tanácsoknak. Például állat- és növényegészségügyi téren még nem lehet az egyes emberekre, vagy gazdálkodó egységekre bízni a védekezés, vagy nem védekezés eldöntését. A módszereknek azonban ezeken a területeken is mindinkább — ahol lehet — a kölcsönös érdekeltségen kell alapulni. Ahol ez még nem biztosítható, ott pedig a felvilágosító, a megelőző tevékenységé az első hely. Egyetlen tanácsi szerv sem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy kezemben a törvény, és ha valaki azt nem tartja be, megbüntetem. A büntetésből senkinek nincs haszna, ezt csak a végső esetben szabad alkalmazni. Sőt, a helyi jogszabályok alkotásánál is kellő körültekintéssel kell lennünk, csak olyan szabályozásokat hozzanak, amit az átlagos felkészültségű gazdaságok végre tudnak hajtani. A tanácsoknak természetesen továbbra is megmaradt, sőt fokozatosabban érvényesül a felügyeleti jogköre. A területükön minden gazdálkodó egységet ellenőrizniük kell, hogy azok a célnak megfelelően gazdálkodnak-e a rájuk bízott vagyonnal. Ezt oly módon kell tenniük, hogy az önállóságot a vállalatszerű gazdálkodást ne sértsék. Feladatuk a tanácsoknak továbbra is, a szakpropaganda a területükön lévő gazdaságok kulturális, kommunális beruházásainak koordinálása. Vizsgálni és elősegíteni a szakemberellátottsá- got. Feladatuk információk adása, a lehetőségek tudatosítása. Nem utolsósorban ismerni és ismertetni a területre vonatkozó jogszabályokat. E néhány főbb tennivalóból is kitűnik, más módszerrel ugyan, de van feladatuk bőven a tanácsoknak a mezőgazdaság gazdasági irányításában. Cs. B. Sikeres VOR»akció a világpiacon Gyárfejlesztés az export növeléséért a nyíregyházi ruhaüzemben Tavaly kölcsönösen előnyös kapcsolat jött létre — az új irányítási rendszer adta lehetőségeket kihasználva — a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat és a Vörös Október Ruhagyár között A HUNGAROTEX megvásárolta a Koratron nevű, Párizsban székelő amerikai cég li- cencét, a VOR pedig a hozzávaló gépi berendezéseket. A gyártást Nyíregyházára telepítették. Közben megkezdték a kísérleteket hazai anyagokkal is. tekintve, hogy a licenc előírásai szerint gyártott nadrágoknak nem mindegyik megfelelő. Sikerült is számos olyan anyagot találni, amely megfelelt az előírásoknak és a Koratron cég sem kifogásolta őket. (Persze, akadtak olyan anyagok is, amelyekkel nem engedélyezte a gyártást, például egyes nylon bélésanyagok.) A hagyományos nadrág helyett egyszerre olyant tudott partnerei elé tenni a VOR, amely minőségileg Európa élvonalába tartozik. A megrendeléseknek szinte csak a gyár kapacitása szabott határt. Tavaly 58 207 darab nadrágot gyártottak, az idén áprilisig pedig 25 ezret, elsősorban egy nagy holland megrendelésre. Év végéig azonban szeretnék. ha csupán ebből a márkából legalább 200 ezret sikerülne gyártani. Ez azért is jelentős, mert egyben jelzi, bogy a gyár dolgozói megáll- ták helyüket. Minden meghatározott ezer darab után mintát kell küldeni a Koratron cégnek, mert ők állandóan ellenőrzik, nem romlott-e a minőség. Ilyen reklamáció azonban nem volt, s ez azt jelenti, hogy a hírnévre érzékeny amerikai cég is elégedett a Nyíregyházán készült nadrágokkal. Most tovább folytatják a kísérleteket, hogy a Koratron nadrágokhoz az összes szabható kelléket magyar anyagból állíthassák elő. Ez az egyik törekvés. A másik: növelni a Koratron nadrágok gyártásának lehetőségeit, fejleszteni a gyáregységet. A gyár udvarán már állnak annak a hatalmas csarnoknak a falai, amelyet a fejlesztés keretében építenek. A 30 milliós összegnek csaknem felét megyénk adja az iparfejlesztési keretből, a többit a VOR. Az 1600 négyzetméter alapterületű csarnokban két nadrág- és egy zakókészítő szalag kap helyet. (Ez azt is jelenti, hogy Nyíregyházán a csarnok elkészültével megkezdik az öl- tönj'ök gyártását is, ami lényegesen jobban jövedelmez, mint a szóló nadrágok készítése.) A csarnok teljesen megváltoztatja majd a gyáregység képét. A termelési többlet, amit az új területtel el tudnak érni évente, legalább 40 millió forint, ez azonban bizonyosan fokozható lesz technológiai változtatásokkal, az üzem átszervezésével, ésszerűsítéssel. A dolgozók keresete a termeléssel együtt növekedhet — több száz új munkaerőt is alkalmazhat majd a gyár, —, de kétszeresen is jól járnak a ruhagyáriak: a beruházással együtt felépítik a minden igényt kielégítő szociális épületet, az öltözőt és fürdőt is. <W) 150 millió a megye útjaira Jobb közlekedés a tanyákra Korszerűsítés a városi autóbuszjáratok érdekében „Terelik“ a 4-es főútvonalat Szabolcs-Szatmár megye KPM kezelésében lévő útjainak és hídjainak felújítására, korszerűsítésére, új utak és hidak építésére közel 150 millió forintot biztosít az idén a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium. Az újonnan épülő utak között kiemelkedőek a községek és a tanyák közötti bekötő utak. A múlt' évben kezdték két bekötő út építését, s mindkettőt átadják az idén: a Balkány nádaspuszta—nagymogyorósi útból tavaly 6 kilométernyi készült el, s az idén augusztusban már mind a 14 kilométer átadásra kerül. Hasonlóképpen az idén fejezik be az 5 kilométer hosszú, Kálmánháza— Petőfi tanyai utat. Három bekötő út építése az idén kezdődik és fejeződik be: a Kállósemjén, péterhalmi, a görögszállási és a tyúkod— szalmavárosi úté. Terven felül épül majd a. Nyíregyháza —Manda bokori, és a sóstóhegyi bekötő út, hét, illetve másfél kilométeres hosszban. Ezeket a tanyai bekötő utakat kisebb forgalomra, 4 méter szélesre tervezik, s bitumennel itatott makadámútok lesznek. Az utak javítására, az idén 32 és fél milliót költ a KPM Közúti Igazgatósága megyénkben. Ebből az összegből építik át a Mándokot a 4-es főútvonallal összekötő utat, s itt a jelenlegi 3 méterrel szemben 6 méteres szélességet biztosítanak. Az út egy részét a MÁV korszerűsitte- ti. A tiszaszalka—barabási összekötő út korszerűsítésé az idén 7 kilométeren befejeződik, s jövőre teljes hosszában elvégzik a korszerűsítést. Hasonló munkálatok kezdődnek a Kisvárdát Aranyosapátival, a Nemezborzovát Nagyszekeressel, és a Vitkát Panyolával összekötő utakon, valamint a nagyari . bekötő úton, s a 4-es út fényeslitkei, belterületi szakaszán. Tisza- mogyorós belterületén 300 méteres távolságon szabályozzák az éles íveket. A megyeszékhelyen június 30-ra várható a Széchenyi utcai korszerűsítés befejezése, s a tervek szerint a közművesítés ütemének függvényeként korszerűsítik a Petőfi és a Zrínyi Ilona utcát is. így az állomástól a város főterére korszerű, jó minőségű út vezet majd be, s biztosítja a városi autóbuszközlekedés feltételeit. Ugyancsak nyíregyházi információ: az Északi Alközpont toronyházai előtt, sokszor reklamált, megrongálódott útszakaszt a nyáron kijavítják. Épül a város- és Sóstót összekötő híd a ’záhonyi vasút felett. Az új híd 70 méter hosszú. 12 méter széles, ezen bonyolítják majd le a gépkocsi és gyalogosforgalmat. Elek Emil felvétele Jövő évre átmenő munkálat lesz a nyíregyházi Debreceni utca felújítása. Az igen balesetveszélyes keramit kockákat felszedik, és az 1200 méteres szakaszt aszfaltburkolattal látják el: Jó ütemben halad a sóstói felüljáró építése. Elkészült az alapépítmény, jelenleg állványoznak, s a nyár végén a létesítményt átadják a forgalomnak. Most készítik a terveit, s jövőre kezdik néhány igen nagy útépítés kivitelezését. Átépítik, új vonalra terelik a 4. számú országos főútvonalat Ajak és Záhony között. A 24 kilométeres új nyomvonal kikerül minden vasúti kereszteződést, tehát a személy- és áruforgalom az eddigi nyolc kereszteződés helyett egyet sem érint. A régi és az új út között bekötő utak biztosítják majd az ösz- szeköttetést, illetve a vasútállomások megközelítését. Hasonló nagyszabású útépítés tervei készülnek a bod- rogkeresztúr—nyíregyházi útra a rakamaz—virányosi szakaszon. A cél itt is a vasúti kereszteződések elkerülése és az elavult hidak átépítése. A harmadik ilyen építés a mátészalkai—fehérgyarmati—ti- szabecsi út új vonalra terelése lesz. A téli közlekedés biztonságának fokozására hóvédő erdősávok telepítését is elvégzik. Erre 200 ezer forintot biztosított a hét elején a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium. (sz. sz.) Karinthy Frigyes: Nem vagyok itthon Ez egy kínos kérdés. Egyszer már végezni kell vele. Őszintén, egyenesen. Nyíltan bevallani. Talán kialakul végre egy új társadalmi konvenció, az egyéni integritás védelmének új formája, mely nem kényszeríti rá az embert, hogy hazudjon. Mert egyelőre hazudni kell. Azt kell mondani, hogy nem vagyok itthon, ha nem akarok fogadni valakit. Ha nyíltan kiüzenném neki, hogy itthon vagyok, de egyedül óhajtok maradni, dolgom van, rossz kedvem van: száz közül kilencvenkilenc megharagszik, sértve érzi magát. Hiába magyaráznám, hogy én nagyon szerethev*-m és szívlelhetem és becsülhetem őt, attól, hogy most nem óhajtok beszélni vele, hogy lehetnek esetek, mikor éppen azért nem óhajtok beszélni vele, mert szeretem és becsülöm és nem esnék jól, ha testi vagy lelki pongyolában kellene mutatkoznom előtte, rosszkedvűen, szórakozottan — hogy nem én nem akarom látni őt, hanem azt akarom megakadályozni, hogy ő lásson engem. Udvariasságból el kell követni a nyílt elküldésnél sokkal nagyobb udvariatlanságot: le kell tagadni magát az embernek, amivel két embert sértek meg — őt, akinek hazudtam és magamat, aki hazudok. Milyen kínos érzés. Az ember ül az íróasztal előtt, heverész a díványon. Csöngetnek, a szobalány kinyit, aztán óvatosan dugja be a fejét (már be van dresszirozva). „Kérem Ezésez úr, itthon tetszik lenni?” Pár másodpercnyi kényelmetlen tűnődés, összehúzott szemmel. Mérlegelni, érdemes-e? Nem érdemes. Az ember lehalkítja a hangját. „Nem vagyok itthon!” A szobalány bólint. Tessék. A harmadik, aki előtt szégyellni kell magam. Egyszerű parasztlány, akivel ezzel bűntársi viszonyba kerültem. És feszengve, kínosan figyelek az előszoba felé: „A nagyságos úr nincs itthon”. Látom a látogató arcát, ahogy töpreng, gyanakodva nézi jól ismert kabátomat a fogason. „Hm — nagyon sajnálom. Mikor szokott itthon lenni...?” Utálatos helyzet. Legtöbbet a szobalányok és szegény feleségek szenvedik el. akiknek mint előőrsöknek, és horchposztoknak minden tíz percben személyesen kell találkozni az ellenféllel, kézitusára szállni vele, vitatkozni, magyarázni a nyitott ajtóban, vagy a telefonnál, miközben kettős szerepet játszva, kezükben a kagylóval, suttogva veszik fel az utasítást tőlem, aki a másik kagylót fogom, de nem beszélhetek, mert hiszen nem vagyok itthon. És kétségbeesetten vitatkozunk. ő (suttogva): Mit mondjak neki? ÉN (suttogva): Nem vagyok itthon. Ő (suttogva): Hát hol vágj’? ÉN (suttogva): Ne ordíts úgy! Meghallja! Ó (hangosan): Az uram nincs itthon. A HANG: De hiszen tíz perccel ezelőtt mikor fölhívtam, azt üzente, hogy öt perc múlva... ö (kétségbeesetten néz rám, intek, hogy hazudjon akármit, de gyorsan): Ja, igen, éppen most jöttek érte, autón... Az emberért éppen jönnek autón, ugye? Mit lehet tenni? Fantasztikus történeteket kell kiagyalni, egész regényeket, amikben autók, öngyilkos osztálytársak, haldokló nagybácsik, éppen most született hármas ikrek szerepelnek. És ezek még az egyszerűbb esetek, a mindennapos letagadás megszokott techni- 1 kaja. Amikor van valaki, aki nevünkben ugyan, de mégis helyettünk hazudik. Hát mikor váratlan helyzet elé állítja az embert a gonosz véletlen. Mikor én magam nyitom ki az ajtót például. Még istenes, ha a látogató nem ismer személyesen. Annak nyugodtan mondhatom, hogy a nagyságos úr elment, de velem, mint hű inasával, azt üzeni, hogy... Vagy egj’szerű- en letagadom az egész lakást. „X Y? Az, kérem egy emelettel feljebb lakik.” Ilyenkor csak arra kell ügyelni, hogy szórakozottságomban úgy ne járjak, mint a viccbéli kisfiú, aki a telefonban, melyen át azon érdeklődnek, miért nem jött iskolába; a gyanakvó tanító kérdésére, hogy ki beszél ott, siránkozó hangon ennyit felelt: „A papám!” Álszakállról mindenesetre gondoskodni kellene az óvatos letagadónak, ha személyesen nyitja ki az ajtót. Hátha ismerős jött. Aztán arra is vigyázni kell, hogy a látogató ne lásson meg az ablakban, vagy ne találkozzon velem néhány perc múlva a kapuban, amint éppen sietek el hazulról. Mert vannak gyanakvó és ravasz látogatók, akik nyomoznak, nem hiszik el. A legradikálisabban Guthy Soma intézte el a kérdést, aki azt izén te ki: „Éppen most mentem el, ha nagyon szalad, még utolér!” Legjobb mégis azt mondani, hogy meghaltam és vidéken vagyok eltemetve. Még a síromat se keresse.