Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

2. oldal KEUrr-MÄGYÄBORSZAO 1969. április 2S, K ül politikai széljegyzet: Kártérítés vagy szankció Két jelentés látott napvilá­got csaknem egyidőben az Egyesült Államokban. Az egyik szerint John Irwin, Nixon elnök különmegbízott- ja Peru fővárosába, Limába érkezett, hogy ultimátumsze­rűén felszólítsa a kormányt: kártérítés fejében három na­pon belül fizessen 690 millió dollárt a Rockefeller érde­keltséghez tartozó Standard Oil of New Jersey olajmono­pólium perui fiókja, az Inter- nacional Petroleum Company (I. P. C.) államosításáért. Ki­jelentette: ha a perui kor­mány nem fizet, az Egyesült Államok kormánya gazdasá­gi szankciókat léptet életbe, megvonja a segélyt, és kizár­ja az országot a cukorkvótá­ból. Néhány órával később Ro­gers, az Egyesült Államok külügyminisztere egy sajtó- értekezleten elmondotta, hogy az USA augusztusig elha­lasztja a Peruval szemben bejelentett szankciók életbe léptetését. Miért igen, és miért nem? Pontosan hat hónappal ez­előtt, 1968 októberében kato­nai puccsal megdöntötték Fernando Belaunde Terry el­nök uralmát. A forradalmi tanács Juan Velasco Alva­rado tábornokot nevezte ki államelnökké és új kormányt alakított. A megdöntött kor­mány ezt megelőzően, a kép- viselőház határozata alapján, államosította az I. P. C. által kiaknázott olajmezőket. A közvélemény élesen bírálta az államosításkor az észak­amerikai vállalattal kötött, rendkívül hátrányos kártala­nítási szerződést. Az új kor­mány — Peru nemzeti érde­keire hivatkozva — felmond­ta a Rockefeller-féle olajvál­lalattal kötött szerződést és utasította a hadsereget, száll- ja meg a kisajátított olajme­zőket. A katonai kormányzat azt is közölte: a társaságot nem kártalanítja az államosí­tásért, mert az I. P. C. éve­ken át jogtalanul használta az olaj mezőt, és nem fizetett megfelelő adót. A hatóságok 1969 január 26-án átvették az Internacional Petroleum Company perui hivatalainak irányítását is. A kormány ki­jelentette: zár alá veszi az I. P. C-nek az ország terüle­tén található egész vagyonát és azt árverésen értékesíti. A befolyó pénzből kártalanítja a kincstárt, amelynek kere­ken 690 millió dollár a köve­telése az olajtársaságtól. Az Egyesült Államok ural­kodó körei sürgősen meg­kezdték a közvélemény meg­dolgozását, hogy előkészítsék a megtorló intézkedéseket a „rakoncátlan” peruiakkal szemben. Attól félnek ugya­nis, hogy a példa ragadós le­het a „zöld kontinens” többi országa számára is. Márpe­dig nem kevesebbről, mint 30 millárd dollárról van szó. Ennyi ugyanis a külföldi ér­dekeltségek tőkeberuházása Latin-Amerikában. A mexikói El Dia című lap elítéli Washingtont, mert zsa­rolással és fenyegetései pró­bálja a perui kormányt meg­hátrálásra kényszeríteni. Hangsúlyozza: a Peru ellen irányuló esetleges gazdasági és politikai szankciók sértők lennének valamennyi fejlődő országra. A lap közli Gabriel Valdés, chilei külügyminisz­ter nyilatkozatát, amely támo­gatja több ország javaslatát latin-amerikai értekezlet ösz- szehívására. Az értekezlet részvevői kidolgoznák azt a közös álláspontot, amelynek alapján egyenjogú kapcsola­tokat építhetnének ki az Egyesült Államokkal. A Quitoi (Ecuador) keres­kedelmi kamara elnöke, Her­nando Cobos felhívta kormá­nyát, vizsgálja felül az olaj­koncessziókkal kapcsolatos szerződéseket „Az Egyesült Államok monopóliumai — je­lentette ki Cobos — filléres befektetésekkel milliós pro­fitokat vágnak zsebre.” A perui kormány, amely él­vezi a nemzetközi közvéle­mény támogatását, szilárdan ellenáll az amerikai nyomás­nak. Erősíti kapcsolatait La- tin-Amerika országaival és lépéseket tesz a szocialista világ országai felé is. így nemrég vette fel a diplomá­ciai kapcsolatot a Szovjet­unióval, felújította és kibőví­tette a 16 év óta szünetelő pe­rui-szovjet kereskedelmi szerződést. Bizonyos, hogy a monopó­liumok nem teszik le egyha­mar a fegyvert, de az Egye­sült Államok kormányának habozása bizonyítja: a perui helyzet nem ígér könnyű megoldást az amerikai diplo­máciának. Gáti István A bolgár Balkán-bizottság nyilatkozata Szófia, (MTI) :~ A balkáni megértés és együttműködés bolgár bizott­sága nyilatkozatot tett közzé, amely így hangzik: A bolgár közvéleménynek semmi kétsége nincs a tekin­tetben, hogy a balkáni orszá­gok társadalma megelégedés­sel fogadta a Varsói Szerző­déshez tartozó államok ta­nácskozó testületé márciusi budapesti értekezletének fel­hívását és azt a javaslatát, hogy hívják össze azt az ér­tekezletet, amely az együtt­működés és kontinensünk biztonsága kérdéseivel foglal­kozik. Európában három évtized alatt két világháború pusztí­tott és a Balkán egyik legvé­resebb arénája volt ezeknek a háborúknak. A balkáni or­szágok társadalma több mint tíz esztendővel ezelőtt moz­galmat indított a békéért, a balkáni országok együttmű­ködéséért, a félszigeten ural­kodó politikai légkör megja­vításáért. Ennek eredménye képpen kétoldalú szerződések jöttek létre, megélénkültek a gazdasági, turisztikai és sportkapcsolatok, az érintke­zés a balkáni országok kö­zött. A nyilatkozat, miután hangsúlyozza, hogy o balkáni országok jószomszédi viszo­nya oszthatatlan része az európai bekenek, megállapít­ja: a balkáni társadalomnak jó lehetősége van arra, hogy egyesítse erőfeszítéseit a bé­ke megerősítése és a félszige­ten lévő országok jószomszé­di viszonya érdekében, hogy ozzájáruljanak annak az elvnek az érvényesítéséhez, amelynek értelmében a vitás kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök, a belügyekbe való be nem avatkozás, a nemzeti határok és a függetlenség tisztelet ben tartása elvének alapján. A balkáni társadalom egyik legfőbb feladata: a regionális béke- és atom­fegyvermentes övezetek meg­teremtése eszméjének gya­korlati megvalósítása. A Bal­kánnak példát kell szolgál­tatnia és példát is szolgáltat­hat ' arra, hogy megvalósítha­tó ez az eszme. A balkáni megértés és együttműködés bolgár bizott­sága, mint a bolgár közvéle­mény hangja, teljes egészé­ben támogatta é3 támogatja a bolgár kormány konstruk­tív politikáját, amely a bal­káni országok közötti jószom­szédi viszonynak, a Balkán és Európa békéjének biztosí­tására irányul. A bolgár tár­sadalom üdvözli a budapesti felhívást. A bizottság kész elfogadni minden olyan kezdeménye­zést, amely aktivizálja a Balkán társadalmát a ne­mes, történelmi feladat meg­valósítására, azért, hogy a félsziget és az egész konti­nens békeövezetté, az alkotó munka, a jószomszédi vi­szony, az együttműködés és a megértés földjévé váljék — hangsúlyozza a felhívás. Újabb küttíöitségok érkezése Moszkvába Kedden Moszkvába érke­zett a Román Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Bolgár Népköz- társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság küldött­sége. A delegációkat Nicolac Ceausascu, Wladyslaw Go- mulka, Todor Zsivkov, illetve Walter Ulbricht vezeti. Meg­érkezett Moszkvába a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság küldöttsége is élén Gus­tav Husikkal, a CSKP KB el­ső titkárával. A küldöttsé­gek részt vesznek a KGST ma összeülő tanácskozásán. A Vnukovói repülőtéren a szocialista országok delegáció­it Leonyid Brezsnyev, Alek. szej Koszigin, valamint más szovjet vezető személyiségek fogadták. Pintér István Ug, $ doMákétó n. Nem állhattam meg neve­tés nélkül. Igaz, pácba kerül­tem, de a dolog azért mulat­tatott is. A két vén szenilis marakodik. Közben az egyik bukméker irodát tart fenn, a másik meg a jó ég tudja, mi­ből él. És ráadásul tizenöt éve legfeljebb csak fényképen látták Magyarországot. Majd éppen rájuk várnak az ott­honiak! Másnap azonban megtud­tam, hogy nem is olyan je­lentéktelen emberek ezek a Csánkóék. Lewis jött, az új­ságíró. Elmondta, hogy el­ment abba a bizonyos buk­méker irodába, és sikerült megismerkednie vitéz alsóná- nási Nánássy Tódorral, a Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének amerikai fő­igazgatójával. — Nagy élvezet lehetett — jegyeztem meg. — Nagy is — mondta az újságíró —; mert én igen szeretem a whiskyt. Azt it­tunk azzal a kimondhatatlan nevű fickóval. Nagy riportot akarok írni a vörösök készülő merényletéről, hát fizettem neki, s ő beszélt, mint a víz­folyás. — Ha csakugyan arról akar írni, akkor éri nem értem az egészet... Komolyan mondom, ha ebben a készülő merény­letben én vagyok a bérgyil­kos, akkor szó sincs semmifé­le gyilkosságról. És különben is, ha így van, akkor miért intéztette el, hogy óvadék el­lenében szabadlábra kerüljek, és miért tették le a tízezer dollárt? Lewis nevetett, — Fiatalember, nem ért maga az üzlethez, a szenzá­cióhoz. Soha nem lesz magá­ból újságíró. A vörösök me­rényletet készítenek elő egy volt magyar tábornok, az an- tikommunista magyar emig­ráció vezetője ellen. Ezt már megírta a New York News. Én viszont az Evening News- tól kapom a béremet, nekem ennek a lapnak kell szenzá­TELEX MOSZKVA Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta Jacob Beam-et, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét A találkozón, amelyet a nagykövet kért, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat kölcsönösen ér­deklő kérdéseket vitattak meg. BUDAPEST Kedden kereskedelmi és pénzügyi szakértők kíséreté­ben Budapestre érkezett A. M. Bábu, Tanzánia kereske­delmi és iparügyi minisztere, hogy tárgyalásokat folytasson Magyarország es Tanzánia gazdasági kapcsolatainak fej­lesztéséről. A jószolgálati de­legációt a Ferihegyi repülőté­ren dr. Szalai Béla külkeres­kedelmi miniszterhelyettes fo­gadta. PRÁGA Gustáv Husák, Cseb-zlová- kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára táviratban mondott kö­szönetét Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának megválasztása alkalmából küldött jókívánsá­gaiért LONDON Giuseppe Saragat olasz köz­társasági elnök és Pietro Menni külügyminiszter ked­den repülőgépen egyhetes hi­vatalos látogatásra Londonba érkezett. DJAKARTA fj ‘ W 'jfí* H Äi# W­Az An tara indonéz hírügy­nökség jelentése szerint há­rom ezredest és a nyugat-szu- mátrai katonai parancsnokság 147 tagját kedden „kommu­nista tevékenység” vádjával letartóztatták. NEW YORK U Thant ENSZ-főtitkár kedden rendkívüli jelentés­ben tájékoztatta a Biztonsá­gi Tanács tagjait a közel-ke­leti helyzet legújabb fejlemé­nyeiről. Az AP New York-i tudósítója megjegyzi, a főtit­kár nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását, de a je­lentés sürgőssége arra utal, hogy a 15 tagú tanács hama­rosan összeül a teendők megvitatására. Molnár Károly: i4 látható légió 3. 4000 kutoua eladó Eleinte Bonában és Orán­ban állomásozott a légió két zászlóalja. A fehér faiú, erőd­szerű laktanyából indultak el egyre délebbre, a Szahara fe­lé. A franciák előrenyomulá­sát azonban megakadályozta Abd el Kader emir, aki Mascarából irányította az el­lenállást. Az emir székhelye mindössze száz kilométerre volt a légiósok orani lakta­nyájától, kisebb összetűzések­re került sor itt. A franciák nem érezték elérkezettnek a pillanatot a döntő összecsa­pásra, mert az 1830-as esz­tendők elején még nem ren­delkeztek az általános táma­dáshoz kellő túlerővel. Tíz­ezer katona tartózkodott eb­ben az időkben az észak-af­rikai partvidékeken, közülük 5533 volt a légiós. 1835-ben váratlan fordulat történt. Lajos Fülöp segítsé­get ígért Izabella spanyol ki ■ rálynőnek, aki heves harcot vívott a trónra pályázó Don Carlos-szal. A francia uralko­dó 500 000 arany frankért fel­ajánlotta az egész idegen lé­giót Spanyolországnak. La­jos Füiöpöt a pénzarisztokra­ták segítették a trónra, tő­lük kapott azután ilyen ta­nácsokat. Az üzletet Párizs és Madrid megkötötte, de a légió tisztjei tiltakoztak el­lene. — Meg sem kérdeztek bennünket — mondták, de a francia hadügyminisztérium semmibe vette a tisztek véle­ményét. így válaszolt: — Majd az altisztek ellát­ják azokat a feladatokat, amelyeket néhány’ töprengő tiszt, bár ez lenne a hivatá­sa, nem óhajt ellátni. 1835 augusztus 18 án a lé­gió 125 tisztje, több mint 4000 altisztje és katonája szállt partra a spanyolorszá­gi Tarragonában. Nehéz har­cok vártak az alakulatra. Gyakran nagy túlerővel ta­lálták magukat szembe. így történt ez nem messze a spa­nyol—francia határtól, Tira- pegui-nál is, 1836 április 26- án. Don Carlos tízezer embe­rével kellett megküzdeniök a légiósoknak. Ügy harcoltak, mint akik nem sokra becsü­lik az életüket. Cordova spa-, nyol tábornok napiparancsba foglal ta vakmerőségüket: cióról gondoskodnom. Ha most megírom, hogy Csánkó közönséges szélhámos, az már érdekes lehet nekünk. Es rá­adásul kellemetlen a New York News-nak. Ért engem? — Idáig értem. De mi ér ezen tízezer dollárt? — Igaza van. Ez nem ér meg száz dollárnál többet. Dehát a tízezer dollárt visszakapjuk, ha­csak maga meg nem szökik. De miért is szökne, hiszen tel­jesen ártatlan! És a szökés­hez pénz kellene, pénz. ami magának nincs. Meg aztán azt se felejtse el. hogy a két FBI- os állandóan itt strázsál a ko­csival a ház előtt... De pechük van: sebezhetetlen vadat üldöznek. Legfeljebb bakot lőnek .. — Maga olyan biztos az ár­tatlanságomban, Mr. Lewis? — Persze. Már abban a pil­lanatban biztos voltam, ami­kor ott ültem a Csánkó-féle sajtóértekezleten. Azért nem is írtam meg, amit mondott. Szélhámos társaságnál; lát­szottak az első pillantásra. Aztán meg nagyon jól tu­dom. hogy a vörösöknek eszük ágában sincs semmiféle me­rényletet elkövetői. Húsz éve foglalkozom politikával... — A lapok tehát minden­nap hazudnak a kiagyalt me­rényleteikkel ? — Meg kell győzni az olva­sókat. hogy milyen veszélyt jelentenek a vörösök Ameri­ka számára. Ezért kell ilyes­mivel traktálni őket. Csak­hogy én újságíró vagyok és nem újságolvasó. Nekem nem szabad mindent elhinnem, amit írunk, mert... Nem fejezte be a monda­tot, alighanem megijedt a saját őszinteségétől. Rágyúj­tott, olyan mélyre szívta le a füstöt, hogy azt vártam. a cipőjéből jön ki... Türelmesen vártam, mert akármilyen fúr. csa és ellenszenves filozófiá­val szórakoztatott is, mégis­csak ő volt az egyetlen, aki­re számíthattam. — Nos — folytatta nagysa- kára —, magát persze az ér­dekli, hogy mit szedtem ki ebből a Nánássy bői. A maga ügyére vonatkozóan egyelőre semmit. Azt azonban el­mondta. hogy a vörösök me- rényletterve Csánkó ellen nemcsak a neves katonát és politikust, hanem a CIA egyik bizalmi emberét is érinti. — A CIA bizalmi emberét —■ csodálkoztam. Tudtam,, hogy a CIA az amerikai tit­kosszolgálat, amelynek élén a híres Allen Dulles áll. — Mi köze lehet Csánkónek a CIA-hoz? (Folytatjuk) — Katonáim, a francia idegen légió tagjai megmu­tatták nektek, spanyoloknak, hogyan kell győzni . agy meghalni! Drága árat fizettek a légió­sok ezért a dicséretért,. szá­muk alaposan megfogyatko­zott, ugyanúgy, mint 1836 augusztus elsején a Zubiri mellett vívott csatában. Ahogy csökkent az alakulat létszáma, úgy sorakozott egy­re több kitüntetés Bernelle parancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák „öreg Fritz”-nek ne­veztek. Ó fehér lován min­den csata előtt végigjárta az alakulatot, ellenőrizte, hogy minden egység végrehajtot­tam parancsát és lelkesítő beszédet intézeti a katonák­hoz. A harci szellem ugyanis állandóan romlott, a légióso­kat a spanyol tábornokok a Pireneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságban, ahol az egyko­rú leírások szerint a hideg és az éhség legalább olyan veszélyes ellenfele volt a lé­giónak, mint Don Carlos had­serege. Az alakulat kitartása a végéhez közeledett. 1837 nyarán a légiósok fel­szerelése már teljesen el­használódott, egyenruhájuk szétrongyolódolt, sokan pe­dig mezítláb meneteltek a rossz spanyol utakon. Június elején Don Carlos csapatai támadásra lendültek Iluesca környékén. Ekkor a légió mindössze csak két zászlóalj­ból állt. A katonák formáli­san éheztek. Az ellenfél első lovasrohamait még úgy ahogy nagy áldozatok árán feltartóztatták. Azután léleg­zetvételnyi szünet követke­zett. Conrad ezredes kivont karddal száguldozott a légió- *sdk‘I ftiégihgó arcvonalának teljes hosszában. Ellentáma­dásra akarta vezetni kato­náit. * — Előre! — kiáltotta az ez­redes. Arca azonban hirtelen eltorzult. Eltalálták az ellen­ség golyói. Az utolsó szavai ezek voltak: — Megsebesültem. Mond­ják meg a tábornoknak. Ve­gye át valaki a parancsnok­ságot. .. Kocsit hoztak. A sebesült ezredes ekkor már haldok­lóit. A küzdelem folytatódott. A légió egyre fogyatkozott. Conrad halála jelképezte az alakulat végét is. Amikor Huesca környékén a csata befejeződött, a légió mindösz- sze egyetlen zászlóaljból állt. Ötszáztizennégyen maradtak a négyezerből. Ök is fárad­tan, sebesülten, rongyosan, meggyötörve várták további sorsukat. Cordova tábornok akkoriban már így véleke­dett róluk: — Szánalmasak. Nem hi­szem, hogy kibírnak még egy telet a Pireneusokban. Engedjük haza őket, ha egyáltalán van még annyi erejük, hogy átkeljenek a nagy spanyol hegy vonulat há­góin. II. Izabella kegyes volt a légiósokhoz — az egykorú le­írások szerint — elbocsátó levelet és néhány kitüntetést kaplak a katonák. Megin­dultak a francia határ felé. Élelmezésükről senki sem gondoskodott. Kisebb cso­portokra bomlott a légió ma­radványa. A spanyol tábor­noknak igaza lett. Néhány katona a kimerültségtől ösz- szeesett és meghalt a Pire- neusok hágóiban. A határon fegyvereiket elvették tőlük. A zászlóalj megmenekült tö­redéke 1838 decemberében érkezett meg a dél-franciaor­szági Pau városába. Mezítláb, éhesen, rongyo­san, fegyvertelenül. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom