Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

KTgT-TT-gfAGTWmSf JTO 1989. märchra f. Egy hét a világpolitikában Provokációk n Távol-Keleten és Enrógm szívében t Újabb partlzántámadások Vietnamban Vita a szíriai vezetők között A kommunizmus országában HL A Márvány-palota kincsei A HÉT VÉGÉN újabb rész­letek váltak ismeretessé az Ussziri folyónál elkövetett ki. nai fegyveres provokációról. Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetője, pénteken délután hangsúlyozta, hogy a kínai provokáció előre meg­fontolt és kitervelt akció volt, amelyet külön erre a célra előkészített katonai egységek hajtottak végre. A TASZSZ ugyanakkor megdöbbentő fényképeket hozott nyilvános, ■ágra a kínai provokátorok által bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt szovjet katonák­ról. A szovjet határőrök el­leni brutális támadást Pe­kingijén négynapos tüntetés­sorozat követte, amelyet szemmel láthatólag központi, lag irányítottak. A féktelen szovjetellenes jelszavakat hangoztató tüntetések csak aláhúzták azt a tényt, hogy előre megfontolt és kitervelt akcióról volt szó, a kínai ve­zetők bel. és külpolitikai ma­nővereinek szolgálatában. Pe­kingi diplomáciai körökben — mint az MTI tudósítója je. lentette — ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy a kínai társadalom nagyrészt kifá­radt. közönyössé vált az el­múlt évek egymást követő kampányaiban, s a tömegeket a határprovokációval, a „veszély érzetének’’ hangula. tavai akarják most aktivizálni u maoista pártkongresszus előtt. Az utóbbi időben kü­lönben is úgy látszott, hogy ellentétek merültek fel a kongresszust előkészítő kato. nai és polgári vezetők között A katonái összecsapás ténye nyomatéket adhat azoknak az érveknek, amelyekre a „ke­mény vonal” híveinek éppen most szükségük lehet MAS KOMMENTÁTOROK különösen figyelemreméltó­nak tartják a kínai provoká­ció külpolitikai időzítését, hi­szen erre a határincidensre egy másik provokációs cse. lekménnyel csaknem egyidő- ben került sóié az NSZK el­nökének Nyugat-Berlinben lefolytatott megválasztásá­nak előestéjén. S nem vélet­len. hogy a szovjet határőrök­re zúdított aknavető- és gép. puskatűzet valóságos segély- nyújtásként üdvözölték a Rajna partján azokban a bon. ni körökben amelyek az ' el­nökválasztás Nyugat-Berlin­u­............................. .............= ben történő megtartásának kierőszakolásával az európai feszültség felszítására töre­kedtek Ha ezt a választást az NSZK bármelyik városában tartot­ták volna meg, az eredménye pozitív fejleményként lett vol­na értékelhető, nevezetesen az. hogy a választásból Gus­tav Heinemann, a szociálde­mokraták jelöltje, egy liberá­lis személyiség került ki győztesen, a CDU jelöltjével, a konzervatív, atlantistá Schrőderrel szemben, ám a bonni vezetők jónak látták, hogy az NDK és a Szovjetunió ismételt figyelmeztetései eile, nére az NSZK területén kívül fekvő Nyugat-Berlinben vá­lasszák meg a köztársasági elnököt, s ezzel az enyhülés helyett ismét a feszültség nö_ velését választották. A vá­lasztás megtartásával Bonn Nyugat-Berlinre irányuló jogellenes igényét akarta alá­támasztani. Ez a „jog” azon­ban — mint a Pravda rámu­tat — kizárólag egyes nyu­gatnémet politikusok fantá­ziájában létezik, s bármilyen mesterkedéshez folyamodja­nak is, Nyugat-Berlin nemzet, közi jellegét nem tudják megrendíteni. Ez a város kü­lön politikai egység volt, je­lenleg is s a jövőben is az lesz — szögezi le a Pravda —, s ezt a Jellegét pontosan rög­zítik a nagyhatalmak négy­oldalú megállapodásai. VIETNAMBAN ismét meg­élénkült a hazafias erők te­vékenysége, s e héten számos fontos katonai célpont ellen intéztek sorozatos támadáso­kat, érzékeny veszteségeket okozva az amerikaiaknak és zsoldosaiknak. Még ennél is érzékenyebb csapást szenve­dett azonban az az utóbbi Idő­ben hangoztatott propaganda, tézisük, hogy a hazafias erők „felmorzsolódéban’’ vannak. A DNFF ismét csattanósan bebizonyította, hogy bármi­kor, magához tudja ragadni a katonai kezdeményezést. Ugyanakkor Párizsban to­vábbra is egyhelyben topognak a vietnami tárgyalások, az álláspon­tok eddig egy jottányit sem közeledtek egymáshoz. Sőt úgy tűnik, mintha Wa­shingtonban újabb eszkalá­cióra készülnének; arról foly­nak a tanácskozások, hogy milyen „ellenintézkedéseket" tegyenek a dél-vietnami haza. fiák legutóbbi támadásainak megtorlására. Ilyen jellegű célzásokat tett — anélkül hogy közelebbi részletekbe bocsátkozott volna — Nixon elnök is legutóbbi sajtóérte­kezletén. A Közel-Kelettel kapcsolat­ban némileg pozitívabb han­got ütött meg az elnök. El­ismerte, hogy a Szovjetunió „béketeremtő szerepet” játsz­hat a Közel-Keleten, s kije­lentette, valószínűnek látja, hogy az ENSZ-ben négyhatal­mi tárgyalásokra kerülhet sor a közel-keleti békés ren­dezés alapjainak megterem­téséről. Más hírek is arra utalnak, hogy komoly kilátás van a négyhatalmi tárgyalá­sok mielőbbi megindulására, s nyilván ezzel áll kapcsolat­ban Nasszer elnök külpoliti­kai tanácsadójának jelenlegi nyugat-európai körutazása is. Izraelben Eskol miniszter- elnök váratlan halála után Golda Meir asszonyt, volt külügyminisztert jelölték a miniszterelnöki tisztre, aki azonban előreláthatólag csak átmeneti kormányfő lesz: a novemberi választásokig áll . majd a kormány élén. A HÉT ELEJÉN világszerte feltűnést keltettek az állítóla­gos szlrial puccsról terjesztett híresztelések. Később kide­rült, nincs szó tulajdonkép. pen puccsról, inkább arról, niszter között. A többi arab országban érthető módon,/ élénk figyelemmel kísérik a szíriai fejleményeket, sőt az EAK és Algéria elnökei sze­mélyes megbízottakat küldtek a szíriai fővárosba, hogy elő­segítsék a Baath-párton be­lül folyó vita mielőbbi ren­dezését, a párt egységének helyreállítását Valamennyi arab ország érdeke, hogy Szí. riában mielőbb megszilárdul, jón a vezetés egysége. A Szí­riái haladó erők — a helyzet tisztázása és a gyors rende­zés érdekében — sürgetik a Baath-párt rendkívüli kong­resszusának mielőbbi össze­hívását Dobsa János Leningrádot nemhiába ne­vezik a forradalom bölcsőjé­nek. A városban lépten-nyo- mon szobrok, emléktáblák és emlékművek juttatják az em­ber eszébe: történelmi neve­zetességű utcákon, tereken és sokat látott köveken jár. Az egész város óriási múze­umhoz hasonlítható, amely Leninnek és harcostársainak megszámlálhatatlan emlékét őrzi. Az épületekből szinte árad a történelem... Ezt éreztem, amikor a Palota téren járva felnéztem a Téli Palota monumentális épület­tömbjére. A Halturin utca 5/ 1-es számú házba igyekeztem ahol a moszkvai Központi Lenin Múzeum leningrádi fi­ókintézetének igazgatóhelyet­tese, Galina Jakovlyevna várt rám. hogy elmondja: hogyan készülnek Lenin születésének 100 éves évfordulójára. Mielőtt azonban terveiket ismertetném, néhány szót ma­gáról az épületről és környé­kéről. A múzeumnak helyet adó házat még a XVIII. szá­zadban építették a cári család egy tagjának, s az épület a Mramornij-dvorec, azaz a Márvány-palota nevet kap­ta. A múzeum épülete előtt áll talapzatán Lenin híres páncélautója, amelynek tete­jéről 1917. április 3-ón — a száműzetésből visszatérve — a Finn pályaudvar előtt el­mondta gyújtó hangú, a szo­cialista forradalomra buzdító beszédét A páncélkocsi jobb oldalán jól olvashatók a vö­rös betűkkel felírt szavak: „Vrag kapitala”, azaz a Tőke ellensége. A múzeum szom­szédságában terül el a Mars­mező. A téren tartott nagy­Housttm, (MTI): Az Apolló—9 tíznaposra tervezett repülésének legne­hezebb pénteki napja után, amikor a holdkomp önálló űr­repülésével és a Holdra szál­lási manőver leutánzásával az emberek Holdra juttatá­sát célzó kísérletsorozat ed­digi legfontosabb és legké­nyesebb műveletét hajtották végre, szombaton a három amerikai űrhajósra „arány­lag nyugodt nap” várt A re­pülési terv szombatra csupán három időpontban írt elő a rutinmunkákon túlmenően feladatot Magyar idő szerint 11,50 órakor ébresztő, és reg­geli után rádióbeszélgetést folytattak a földi irányító­gyűléseken többször beszélt Lenin. A tér arról is neveze­tes, hogy 1920. május 1-én a valamikor katonai díszszem­lékre szolgáló tér parkosításá­val itt kezdődtek el a petrog- rádi kommunista szombatok. Az igazgatóhelyettes szo­bájának ablakán kitekintve a jégtáblás Néva mögül oda lát­szott a Péter-Pál-erőd. Fensé­ges látványt nyújtott a 122 és fél méter magas Péter-Pál- katedrális, amelynek arany borítású tornya szinte tűvé keskenyedik a magasban. S míg ebben gyönyörködtem, Galina Jakovlyevne elkezdte tájékoztatóját: — Lenin születésének 100 éves évfordulójára megkezd­tük a készülődést. A tudomá­nyos kutatók és a művészek már dolgoznak a kiállítási anyagon, amely előreláthatóan hét termet tölt majd meg. Fő törekvésünk, hogy Lenint mint a szovjet állam megte. remtőjét mutassuk be. En a témának egy egész termet szentelünk. Természetesen, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára rendezett anyagunkat tovább, ra is meghagyjuk — Ezenkívül még mit állí­tanak majd ki? — Újabb Lenin-dokumen- tumokat, Leninről és munka­a társairól készített egykori fényképeket és több foto-do. kumentumot. Helyt kapnak majd olyan történelmi doku­mentumok is amelyek azt a feszült munkát és harcot mu­tatják be, amelyet a szovjet nép folytatott Lenin hagyaté­kának valóra váltásáért: a szocializmus felépítéséért, a haza védelméért. A számok, a grafikonok meggyőzően központtal, majd ivóvizüket klórozták, kicserélték a szén­dioxid-szűrőket, jelentést tet­tek az üzemanyagkészletek­ről. 19,01 órakor két és fél másodpercre beindították a fő rakétameghajtó művet, ami­nek következtében módosult az Apolló—9 keringési pá­lyája, Végül 21 órakor fény- képfelvételeket készítettek négy, párhuzamosan bekap­csolt kamerával az Egyesült Államok dél-nyugati terüle­teiről és Mexikóról tudomá­nyos kutatási célokra. Nyugo­vóra térés előtt navigációs kísérleteket végeztek a csil­lagok helyzete utáni tájékozó­dás alapján, az űrhajót a kor­mányzó rakétameghajtó mű­vekkel kormányozzák. szemléltetik majd azt Is, mi­lyen nehézségeket kellett le­küzdeni az iparosítás, a v :- lamosítás, a mezőgazd; i szocialista átszervezése és ,i kulturális forradalom n - ján. Egyszóval a szovjet p életét, küzdelmét és meg1 tozott körülményeit szer - nénk minél meggyőzőbben be­mutatni hiszen Lenin az- t dolgozott és harcolt, hogy a nép jobban, emberségeseb­ben éljen, mint a cári rend­szerben élt, — A városban és környékén még 11 emlékgyűjtemény és lakásmúzeum található. Ezek­ben is az anyag felfrissíté ié- vel készülnek a 100 éves év­forduló méltó megünnep'é- sére. — Bizonyára sok látogató­ja van múzeumuknak? — Valóban nem panaszkod. hatunk. 1968-ban december elsejéig csaknem 324 ezrén keresték fel a múzeumot. Év végéig a látogatók száma va­lószínűleg eléri a 350 ezret. A termeket járva láttam csak igazán, mennyi kincset őriz a Márvány-palota. Se szeri, se száma azoknak a fényképeknek, festmények­nek, fotókópiáknak, doku­mentumoknak, könyveknek és ereklyéknek, amelyek Le­nin életével ismertetik meg az érdeklődőt A múzeum gazdag anyaga Lenin egész életútját bemutatja. Rendkí­vül mély benyomást gyakorol­nak rám a párt lapjai — az Iszkra itt látható első száma. A lapnak Lenin alapítója volt. Számtalan cikkben fej­tette ki a párt, a forradalom soronkövetkező feladatait. Kí­méletlenül leleplezte a népei, nyomó cári rendszert, vala. mint a megalkuvók különféle mesterkedéseit. Lenin maga javította cikkeinek nyomdai kefelevonatát. Nem egy ilyen — javításaival és megjegyzé­seivel ellátott — kéziratot nézhettem meg a múzeumban, ahol több órát töltöttem. Lenin emberi nagysá­ga és egyszerűsége közismert. - Erről ta­núskodnak az itt kiállított használati tárgyak:. egyszerű, szürke ruhája sapkája, kap­csos cipője, a cári köpök elölt bujdosás idején használt vánkos, kifakult paplan é( gimnasztorka. A múzeumból kijövet a be. járatnál vörös nyakkendős út. törőkkel találkoztam. Tekin­tetükből láttam: ők is áhítat­tal lépték át a kincseket őrzi Márvány-palota küszöbét, hogy találkozzanak a történe­lemmel. A kommunizmus or. szágának történelmével, amely a halhatatlan Lenin munkásságával kezdődött... Föd Ina Péter VÉGE hogy élénk vita folyik a ha­talmon lévő Baath-párt vezető köreiben elsősorban Atasszi elnök és Asszad hadügymi­Äz Apolló—9 __ szosiihcsti napja Ami az eperpálinkát illeti azzal tökéletesen elége­dett lehetett a Vajda, annál gyanakvóbbá tette, hogy mi­ért kápacitálja ekkora buzgó- sággal a kormány elnöke a parlamenti ülések látogatásá­ra. Pedzette az okát, de vilá­gosabb szókimondásra akarta kényszeríteni Tiszát. — A rosszmájú ellenzékiek még a pálinkáját se dicsérik szívesen a kormány fejének. Ez azonban fölséges. Egyik- másik pálinkában vadállat lakik. A zalai törköly például leüti az embert, mint a tigris a bor jut. A szatmári szilva meg egyenesen vámpír. Meg­iszol belőle két pohórkával és úgy érzed, hogy kiszívja a véred. A barack, ha túl ke­ményre főzik, veszedelmes hortobágyi mén, A szíved közepébe rúg. No persze, van­nak ezek a répából, meg külön­böző penészes gabonából fő­zött alkoholok. Az ilyen pá­linka megtámadja az értel­emet, olyan lesz tőle az em- /ber, mintha forró ólom lö­työgne a koponyájában. De nagyméltóságod eperpálinká­ja valóban páratlan. Ha jól emlékszem, valahol a Keme­nesalján, ittam ehhez hason­lót, az ötvenes évek vége fe­lé, pápai jurátus koromban. Épp olyan finom hatásokat érzek most is, mint akkor. A zarnata behízelgő, aromája nemes, egyszerű, a heve pe­dig simogató, mondhatnám bolyhosan lágy. A melegség, amit támaszt bennem, legin­kább ahhoz az érzéshez ha­sonlít, amikor az ember a te­nyerével érzi a forróságot valamely drága asszony tar­kóján. Aztán figyelte a Vajda, ho­gyan nevet hangtalanul, szí­vélyesen és mégis titokzato­san a kormányelnök. Eszeá- gában sem volt öncélúan fe­csegni a töményszesz külön­böző változatairól. Elhatároz­ta, semmit nem fog kezdemé­nyezni, rukkoljon elő kártyár ival Tisza Kálmán, ha vala­mit akar tőle. — Katedrát érdemelnél az egyetemen a pálinkafajták karakterének oktatására — mondta a miniszterelnök, mind fesztelenebbé válva. — De jó katedra neked a parla­menti szószék is. Mikor lá­tunk viszont a házban? — Bátorkodtam már emlí­teni nagyméltóságodnak, hogy előbb kerüljön sorra a tár­gyalás — idézte vissza koráb­bi kijelentését a Vajda. De nem hitte, hogy Tisza ennyi­re feledékeny lenne. A bihari földbirtokos pat­riarchális bensőséggel töltöt­te újra a pohárkákat. — Egészségünkre, Káro- lyom. Igen jól érzem magam. Mondd kérlek, miért vagy ennyire kishitű. — Ejnye, nagyméltóságod annak látna? Neveztek mór fecsegőnek, könyörtelennek, okosnak, fáradhatatlannak, szellemesnek, modortalannak, de kishitünek még soha. Mégsem Ivott a miniszter­elnök. Szinte megfeledkezett a hosszú, csontos újjai között tartott parányi pohárkáról. — Talán bizony meg is le­hetne szüntetni az eljárást a tiszaeszlári ügyben. Igazán eszedbe juthatott volna ilyes­mi a fejlemények alapján. Már kora reggel elolvastam lebilincselő tanulmányodat. Természetesen, magam szor­galmazom a legjobban a csonkafüzesi hulla ismételt szakértői vizsgálatát. A vé­delem érvelése valóságos bravúr. Hogy úgy mondjam, tökéletes katasztrófa a vádra nézve. Ezt világosan láttam, mielőtt hírül hozták volna délután a csongrádi szemle eredményét. És most a zsinór másik végére értünk. Szeren­csére helyreállhat a nyuga­lom, egyúttal megmentettük a nemzet méltóságát, jog­rendszerünk tekintélyét. Kész­séggel elismerem ebbeli ér­demeidet. Mindjárt az első nyilvános lépéseddel megfosz­tottad létjogosultságától a bí­rósági tárgyalást. Ez volt Tisza Kálmán va­lódi eperpálinkája, vigyáznia kellett Eötvösnek, nehogy megszédüljön tőle. Nagyon értette a miniszterelnök, mi­ként burkolja homályos tónu­sokba hideg szándékait. Lát­szólag egyértelműen nagylel­kű és tisztességes kívánsága mögött felismerte a Vajda a ravasz cselvetést: a védelem döntő fölényét a kormány akarja kiaknázni régi szilárd­sága helyreállításához. Kínos helyzetbe sodorta Tiszát, hogy éppen a kormánypártból in­dult ki a felekezeti izgatás és éppen az uralmon lévő kö­rökhöz tartozó politikusok szeretnék kicsavarni a kor- mányrudat a bihari oroszlán kezéből. Tisza szíven kívánta döfni a saját táborában je­lentkező ellenfeleit a vád el­ejtésével. Eötvös számára többé nem lehetett vitás: a miniszterelnök maga ösztö­kélte Kossuth meglátogatásá­ra Csemátony Lajost, az ő sugallatára tájékoztatták oly­képpen a szent öreget, hogy az izgatás központja a függet­lenségi pártban van. Ezúttal tehát nem az ellenzék, hanem a hatalmat birtokló erők képviselik az ország igazi ér­dekeit. S ha sikerül kiaknáz­ni a védelem fáradozásait, Tisza maga alá taposhatja lázongó párthíveit, csapást mérhet a függetlenségi ellen­zékre, egyúttal a makulátlan erköcs dicsfényével övezheti zord oroszlánfejét. Eötvös nem ihatta meg ezt a pálinkát, annál nagyobb kedvvel kóstolgatta a valódit. Ügy látszott, mással nem is törődik, mintha szelíd mor- fondírozása az eperpálin ká­nak szólt volna. — Na igen... megfordult már az én fejemben is, amire nagyméltóságod gondol. Li­berális atmoszférában élünk, tehát helyeselhető minden ésszerű kompromisszum. Hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megma­radjon. De ezúttal határozot­tan kishitű vagyok. Azt hi­szem, a vád elejtésében a ká­poszta is elfogyna, meg a kecske is éhen maradna. — Hol van itt a kompro* misszum? — emelkedett meg ültében érdeklődve a minisz­terelnök. — Eddig a vizsgálat élve­zett abszolút előnyt Nem használna az ország politikai nyugalmának, ha egyik nap­ról a másikra a védelem ré­szesülne a kormányhatalom elfogult támogatásában. — De hiszen bebizonyítot­tad a vád képtelenségét. Té­ged igazol a csongrádi ag- noszkálás is! — Semmi okom ellentmon­dani nagyméltóságodnak. Va­ló igaz, Csongrádon olyan hullát találtak a halászok, emelyik legfeljebb két és fél évet, de legalább másfél évet kallódott a Tiszában. Körül­belül huszonnégy éves, mé- hében háromhónapos magza­tot találtak. Fejét az enyé­szet választotta el a törzsétől, nem pedig gyilkos kéz. Te­hát semmiképp nem lehet ugyanaz a Solymosi Eszter, amelyik meggyőződésem sze­rint az eszlári temetőben pi­hen a keserűvízes láda desz­kái között. (Folytatjuk) Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról 68

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom