Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
tíMW tniírcíus 2. . TCFTrr-M4f?V^Rr>R«7A0 - VASÁRNAP! MELLÉKLET 2 o!daf UJ KÖIMVV: LENEN: A Kommunista Iníernacionáléról Szép és érdekes találkozások Bihari Klára és Barát Endre A Kossuth Könyvkiadó méltó módon, Lenin cikkeinek, beszédeinek és leveleinek igényes válogatásával köszönti a félévszázados évfordulót, a III., a Kommunista Internacionálé megalakulását. A forradalmi munkásmozgalom történetének egyik döntő ütközete volt a csődbe jutott Zimmerwaldi Internacionáiéval való szakítás, s Lenin szavaival élve, a ..valódi internacionalisták” nemzetközi fórumának létrehozása. Az 191!). március 2—5 között lezajlott alakuló kongresszus előtt Lenin .lövőbemutató módon állapította meg' „Nem a számon fordul meg a dolog, hanem a vai-’-ban forradalmi próféta riátus eszméinek és politikájának helyes kifejezésén. Nem az internacionalizmus 'proklamá. lása’ a lényeg, hanem az, hogy még a legnehezebb időben is tudjunk a gyakorlatban internacionalisták lenni.'' Lenin jó néhány beszédben és cikkben foglalkozott az internacionalizmus gyakorlati kérdéseivel, vitázva azokkal, akik csak . proklamál.ják az internacionalizmust, de közben „meggyalázzák a szocializmust”. Ezeket a beszédeket és cikkeket a kötet igen világos, könnyen áttekinthető csoportosításban közli. A másik kérdés, amelyre a Kommunista Internacionálé szükségessége kapcsán Lenin megkülönböztetett figyelmet fordított, a nemzetközi munkásmozgalom irányzatainak kérdése volt. így kapott helyet a kötetben A „baloldali ság” mint a kommunizmus gyermekbetegsége című művének több részlete, a svájci szociáldemokrata párt kongresszusán elmondott beszéd, a magyar munkásoknak küldött üdvözlet, a német kommunistákhoz intézett levél, sok más mellett. Lenin — mint a mostani gyűjtemény is igazolja anyag- bőségével — minden alkalmat megragadott arra, hogy a burzsoázia, s a szociáldemokraták leleplezése mellett a nemzetközi munkásmozgalom eszmei-szervezeti erejét is növelje, ha kellett éppen a kritika eszközével, mint ezt — a többi között — a Clara Zetkinhez, Thomas Belihez, a lengyel kommunistákhoz intézett levél is bizonyítja. A félévszázaddal ezelőtt lezajlott alakuló kongresszus valóban emlékezésre, emlé- keztetésre méltó esemény. Lenin szavaival szólva: „A III. Kommunista Internacio- nálé világtörténelmi jelentősége abban rejlik. hogy megkezdte valóra váltani Marx óriási jelentőségű jelszavát, azt a jelszót, amely a szocializmus és a munkás- mozgalom évszázados fejlődését összegezi, azt a jelszót, amelyet ez a fogalom fejez ki: „proletárdiktatúra”. (ml Képzőművészeink vázlatkönyvéből Fejér Csaba: PORTRÉ Pethe-szohor Tisttmmáribim Ebben az évben szobrot ál. lítanak szülőfalujában, Tisza- vasváriban Pethe Ferencnek, az ismert múlt századi agrár, tudósnak. Botics Pál pesti szobrászművész mellszobra a nyár folyamán készül el, s a községi művelődési ház előtt ünnepélyes külsőségek között leplezik le. Pethe Ferenc nevét veszi fel a helyi művelődési ház, amely a nagy tudós emlékének hagyatékának ápolását végzi. Kiállítások Több ezer érdeklődő, elsősorban pedagógus és szülő vett rés%t a Nyíregyházán megrendezett általános iskolai hetek eddigi rendezvényein. Február 27-én két pedagógiai és kulturális előadás hangzott el. A 4. számú általános iskolában Harváth Miklós, a megyei tanács vb művelődési osztályvezetője időszerű kultúrpolitikai kérdésekről tartott előadást. A 12. számú iskolában Fodor Géza, az iskola igazgatója a gyermeki fejlődés nevelési . nehézségeivel foglalkozott pedagógiai előadásában. öt kiállítást tart nyitva az általános iskolai hetek alkalmával: a 2. sz. iskolában a megyei képzőművészek munkáit láthatják az érdeklődők, a 3. sz. iskolában a Tanácsköztársaság bélyege, ken, a 4. sz. iskolában a Százéves népoktatás, az 5. sz. iskolában a gyermekrajz kiállítás, a 8. sz. iskolában Felsősima történetének anyagával ismerkedhetnek meg a látogatók. Bihari Klárát és férjét Barát Endrét nem szükséges bemutatni a szabolcsi olvasónak. Könyveiket,, cikkeiket, elbeszéléseiket, tévéjátékaikat ismerik és szeretik itt is. És most, a napokban személyesen is üdvözölhették őket Nyíregyházán, Pasza- bon, Gáván és Nyírbogdány- ban az olvasók. Előadásokra kaptak meghívást, s mint most szerkesztőségi találkozásunkon mondták, beszélgetések, meleg hangulatú estek alakultak ki mindenütt az írók és olvasók találkozóin. Az újságíró arról kérdezi az íróházaspárt: mi tette a legmélyebb benyomást rájuk. i — Nem most jártam először ebben a megyében —• I válaszolja Bihari Klára. — Többször is, s éppen Szabolcshoz fűződik életem egyik legemlékezetesebb író- olvasó találkozója. A Tisza partján tartottunk amolyan szabadtéri beszélgetést termelőszövetkezeti asszonyokkal. Képzelje el: bővérű, szókimondó, sokat dolgozó parasztasszonyokkal csevegtünk az irodalomról, az új magyar irodalom hivatásáról, miközben előttünk fogták az ebédnek való halat és fortyogott a halászlé a bográcsban. De a mostani találkozások sem múltak el nyomtalanul. Elmondják, hogy jártak egy város környéki tanyán, ahol száz család él. Barát Endre — legtöbb eddig megjelent kötete útleírás — vezette el a hallgatóságot az idegen tájakra, tengerekre, más népekhez. Szívesen emlékeznek a beszélgetésre, a marasztalásra, a kínálgatásra. És mint Bihari Klára szó vétette: az új generációra. — Nagyon meglepett a fiatalság, a gyerek. Én még emlékszem, milyen volt régen a tanyai gyerek. És nagyon jólesett, hogy a mostani már egészen más. Ápoltak, jólöl- lözöttek, szépvonalú arcok és sugárzó értelem. És tájékozottság és öntudat. Valamikor úri gyerekek lettek volna a kis tanyasiak. Ez nemcsak meglepetés, hanem öröm is. Nagyon érdekesnek tartják a beszélgetést a Bessenyei kollégiumban. Az írónő úgy tapasztalta, ezek a tanyáról, faluról városi iskolába került gyerekek tiszták, őszinték, számot adnak a tanulmányaikról. a szüléikről, az otthonukról, s nem hallgatják el, hogy gondokkal Bihari Klára és Barát Endre élményeiről beszél munkatársunknak, Kopka Jánosnak. A leivé lelt Szilágyi Szabolcs készítette. küzdenek, mert az élet. az elmélet és a gyakorlat nem ritkán kettős. — És ezen a gyerekek változtatni akarnak. Helyesen. A mi írói feladatunk is, hogy ilyenek maradjanak. Egyik itteni állomásukat, Paszabot említik. Kicsiny falu, nagyon nagy érdeklődés minden iránt. Miért? Másoktól tudták meg, hogy a Túri Sándor hatása ez, a néptanítók nagy szerepe, jelentősége. v — Jöttek az idős asszonyok, a kisiskolások és a tanítók — ők voltak beszélgető partnereink, s milyen büszkék voltak, hogy mutathatták, ismerik a könyveinket, meg szokták venni. Barát Endrének is jólesik ez a figyelmesség, a kérdések meglepő differnciáltsága, s az, mennyire izgatja az egyszerű, embereket például az író műhelytitka. — Egy fiatalember megkérdezte, hogyan válhat valaki íróvá? Azt mondják: szép és tiszta jelkép ez. Ilyen ifjúságunk is van, s ők vannak többen. Szinte szomjaznak a szóra, a vitára, s olvasottak. — Miről beszélt Bihari Klára? — Én is utazásról, a lélek területén tett utazásaimról. Nagyon izgat a társadalom egyik nagy problémája, az idősebb és a fiatalabb korosztály viszonya, küzdelme. Most befejezett regényemről, a Miért ?-ről beszéltem. A szülők és a kamaszok ellentéteiről, amelyek ma a társadalmi és technikai robbanásszerű változások nyomán sokszorozottan jelentkeznek. Röviden: miért nem kellünk a fiataloknak, miért idegenednek el? Nem mindig a gyerek egyértelműen a hibás abban, ha elrugaszkodik, a gyerek után fejlődni kell a szülőnek is. — Egyszóval a téma folytatása a tévében nemrég látott három egyfelvonásos- nak? — Igen. Barát Endre Lidérc című regénye a cigánykérdést feszegeti. — Sokat beszélgettünk erről is. Hogyan lehetne megoldani itt ezt a feszítő gondot, hogyan lehetne gyorsabban előremenni. A munka, a normális életkörülmények adhatják a megoldást. — Egyszóval sok az élmény? — Sok. És írunk róla. Mert érdekes, izgalmas, s mert tollhegyre kívánkozik. Ügy hisszük Szabolcsot az ország még nem ismei'i eléggé. Mi is most láttuk, nagyon szép ez a vidék. Még ilyenkor, télen is. Gyönyörű táj, szép fasorok, akár egy Paál László festményen. Milyen lehet nyáron? Most elhatároztuk, hogy nyáron megismerjük jobban ezt a vidéket, történelmi és irodalmi emlékeit, a Bereget, Szatmári, amely ól oly sok szépet halló.tünk. e amelyet még nem sikerült meglátogatni. Azt mondják, hogy ez is hivatás: felfedezni az országnak ezt a részét a maga sokrétűségében, elevenségében. — S még egyet. Megismertünk néhány embert, néhány nagyon lelkes népművelőt, megszállottat, aki missziónak érzi a munkáját. — Ahol ilyenek vannak — mondják végezetül ott különösebb gátja nem lesz a fejlődésnek. Azzal búcsúznak, hogy szívesen térnek vissza hozzánk. De hát akkor mi az ördögöt szabad? — acsarkodott Farkas Erzsi néni Farkas ágyához lépett, Farkas a fejére húzta a takarót. — Jól vigyázz, ki ne te- g' k a szűrödet, fiam! Me- g'-’ beszeszeltél. bűzlik a ke em, éjszaka meg jaj- gc 7 szaladgálnom kell utá- n"''’ mint egy pelenkás után. M 4 adok én neked pálin kát! Kinyitotta az éjjeliszekrény 8!*s'át. a párna alá 'motozott, de a corpus delicti csak nem k 't elő — Tele issza magát és szidja a világot. Kórterem ez fiam nem kocsma, haszonta lan' — azzal hátat fordított s az öreg vasas ágyához Az öregasszony felhajtotta a takarót, meglazította a gipszágyat, majd elővette a gyógyszeres dobozt, és sorra kiporciózta mindenkinek az orvosságot, aztán eloltotta a villanyt, felkattintotta a vir rasztót, vagy ahogy a betegek nevezték, a bagoly lámpát, s elhagyta a kórtermet. A lecsukódó szemhéjak akár a halotti leplek, megbé kélést mutattak. „Mit ér az élet, melynek azzal is be keli érnie, ha nem emészti gyötrő láz, nem fojtogatja fuldokló köhögés, és szánandó koldusként hálásnak kell lennie azért is, ha a sors pár csöndes órát nyújt vigasztalásul, akár az alamizsnát” — töprengett Fóti, majd ismét elővette a köhögés. Nyakán ujjnyira kida gadtak az erek, arca bíbor, majd szederjes színt váltott. A műtét segíthetett volna talán, de félt tőle. S így minden este felkészült a számadásra. Megsimogatta kisfia fényképét, melyet éjszakánként vánkosa alá tett, s arra gondolt, vajon a kisfiú jól érzi-e magát Tisza- dobon. s mint írja, tényleg nem múlik-e el nap, hogy ne gondolná rá, s a kis írószerdobozt, melyet oly nagy gonddal faragott neki, nem ^eszik-e el tőle? Száraz, égő szemekkel vir- asztott, attól rettegve, hogy '■imában lepi meg a halál. Farkas egy ideig a rádió! hallgatta, majd felkelt, az erkélyre nyiló ajtóhoz ment A vast-g ködbebomlt fék. bokrok dideregve bújtak egymáshoz az erkély alatt. Alakjuk elmosódott, foltszerűen tagolatlan. Lent, a hegy lábánál, mint szorgos hangyaboly, az igazi emberek világa. Viliódzó fények, nyüzsgés: az élet. Farkas sóhajtozott, mert odavágyott közéjük: kisfiához, családjához. Hiába akarta, hogy hagyják nyugton a lázas képzetek, mint a kaptárban a darazsak — körüldongták. megkínozták. — Valami baj van? — emelkedett félkönyökre Nagy János. Farkas megvetően legyintett. Nagy János várta, mit akar mondani a nyugtalan ember... Vajon honnan, milyen mélyről szakadnak fel ezek a szilaj indulatok? Miféle vulkáni erők lökik a magasba? Farkas leült az ágya szélére, és lassan akadozva beszélni kezdett. — A baj ott kezdődik, amikor világra jövünk... Tudja, volt egy kis vendéglőm itt a hegyekben, a János kórház körül, pár buszmegállóval feljebb. Az üzlet a feleségem nevén volt, de valójában én vezettem... Hej, micsoda évek!... Micsoda élet! — s hagyta, mint kikötött hajók, elárasszák az emlékek. A háború után tartottam még magam egy ideig... Aztán tönkrementem... Idejutottam. — Sokat ittál, a nők után lógtál, azért jutottál ide! Ne higgyen neki tanító bácsi! — gonoszkodott Fóti. — Azt miért hallgatod el, hogy míg a pincérek neked melóztak, te hétről-hétre mulatoztál!? — Nyúlszájú, ne járasd a szádat! Téged nem kérdezett senki! — Ami igaz, az igaz. Ne hagyja magát átrézhi, tanító bácsi! Nagy hóhányó ez a Farkas. Lassan elcsendesült a kórterem. Nagy János már elszámolt ezerig is, próbált mélyebbet lélegzeni, csak egy dologra gondolni, de álom csak nem lőtt szemére. Éjfélen is túljárhatott már az idő, amikor Pista bácsi ágya felől furcsa neszezés hallatszott. Először csak fülelt, a neszezés megismétlődött, sőt erősödött. Gyorsan felült az ágyában, hogy lássa: mi történik. Eihült benne a vér. Pista bácsi egész testében remegett. Ujjai meggörbültek, görcsösen megfeszültek, majd az egész teste ütemesen rángatózni kezdett. — Gyorsan a nővért! Csengessék be a nővért! — kiáltott fel rémülten Nagy János. Fóti akkor már talpon volt, a l>eteg ágyához rohant, megrántotta a riasztócsengőt. — Segítség! — kiáltott Fóti. — Mi a baj? — ült fel álmosan, ásítozva az ágyban Farkas. Nem látod? Rosszul van Pista bácsi! — Gyere már! Segíts! Nem bírunk vele! Farkas arcán kárörvendő vigyor látszott, mintha azi mondaná: „Lám, a nagy hős”! — Mi az, mi történt? — rohant be Erzsi néni. — Gyorsan orvost! Rosszul van Pista bácsi! — kiáltotta Fóti. Erzsi néni futott az ins- pekclós orvosért. Pillanatok múlva sietett az orvos is a fecskendővel. A betegek dermesztő, döbbent csendben figyelték, mikor ad újra életjelt magáról az öreg. Pista bácsi jobban lett. Sápadt, hideg homlokán verej- tékcsöppek gyöngyöztek. Felnyitotta szemét, sokáig nézte szótlanul a rászegződö kiváncsi, aggódó szemeket. Aztán erőtlen, suttogó hangon megszólalt. — Miért álltok itt? Senki sem válaszolt. — Miért nem szóltok? Megkukul tatok. Fóti még mindig reszketett az átélt izgalomtól. Aiig talált szavakat. Farkas az ágyához lépett. A párna alól elővette a kisüveget. Meglötyögtette. majd tüzetesebben megnézte: hány korty ital lehet még benne. Erezte, hogy mindenki őt figyeli. Elvörösödött. Majd határozott léptekkel a beteg agyához sietett, s az üveget gyengéd mozdulattá, Pista bácsi szájához emelte. — Jót tesz ilyenkor — mondotta, s megelégedetten szemlélte, amint a viaszsápadt arc lassan megszinese- dik. Barota Mihály szabolcsi élményeikről
