Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

S. oldal 3t2.a.T MAGYARORSZÄG - VASARWAPT MELLÉKÉÉ'# mfrtftfs t — Mi az, már megint rossz fát tettél a tűzre...? — Tehát maga parkol az én helyemen...?! VÉKONYAK A FALAK — A felettünk lakók telefonálnak, hogy zavarjuk a kártyapartijukat KATAPULT Én mindig mindenre felkészülök (Stern karika túrája; így élni jó? (Lei kiismeretri port) Olvasóim engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket nemrég írt riportom legmeg­döbbentőbb részletére. „Auszradiren Emilt és csa­ládját vacsora közben leptem meg, hihetetlenül hoszos szo­ba konyhás lakásukban, a sziget végén. A szoba pad­lóján több hetes csontok, papír galacsinok, a jalak zsírosak, húsz éve nem fes­tették, a vacsoraasztalról hi­ányzik az abrosz, helyette újságpapírok. Lencsefőzelé­ket esznek, üresen és kom­mersz barackpálinkát isznak. — szóda nélkül. A két gye­rek vörös arccal bömböl, 10, 12 éves fiúk, az anya komo­ran imádkozik. Auszradiren Emil lassan, bizonytalanul iszik az egyik pálinkásüveg­ből. — Mi történt gyerekek? — kérdem a fiúktól? (Nem mernek szólni.) Az anya abbahagyja az imádkozást. — Most verte el őket az apjuk, azért üvöl- tenek — mondja szomorúan és ő is iszik egy másik bon­tott üvegből. — Látja, tisztelt uram — csuklik közbe az apa — s magával rántva az abroszt helyettesítő Népszabadságot, székével együtt hanyatt zu­han — így élünk mi a szocia­lizmusban — szól és jóízűen elalszik a padlón. Leülök én is az asztal mellé és kérdezem, hogy mi történt. — Szegény feje, nagyon el van keseredve, — meséli az asszony és gyengéden szajba- vágja a nagyobbik fiút, aki az apja üvegét meg akarta húzni, „Te haszontalan, már megit­tad a két decidet!” — Nagyon türelmetlen, hogy még min­dig nem jönnek a németek. — A németek? — döbbe­nek meg a sivár és különös butaságot jelző szavakon. — Igen. 24 éve várja, hogy Buda felől visszajönnek a né­metek. Mostanában, hogy gyakran van a repülőgépektől hangrobbanás, mindig meg­borotválkozik és ünneplőbe öltözik, karjára felteszi, tud­ja, azt a kis szalagot és az­tán mindig kiderül, hogy még mindig nem jönnek, — Api, maga kicsoda? — nyitja ki a szemét Auszra­diren és barátságtalanul fel­néz rám a földről. Lehajolok és megsimoga­tom a zilált haját. — Em­bertársam — mondom neki — a maga helyzetét akarom tárgyilagosan szociografálni. Hogy történt az üzemben az a kis malőr? — Hát tudja apuskám, — mondja Auszradiren és két kezét a hasén összekulcsolja^ azt mondja nekem az a pi­szok művezető, hogy dolgoz­zak! Mondom erre neki, po­fázzon otthon, mert ez a szép gyár épp ügy az övé, mint az enyem. Szocializmus van, vagy mi a fene. Erre mondott valamit, amit szé­gyenek megismételni, mire én, az embernek csak u.m önérzete, a bökőt egy kicsit benyomtam a hóna alá... Na, ez vöt, és kirúgtak. Meg se kérdezték, hogy mi a véle­ménye m. Magamba roskadtam. Lám, 1969-ben, amikor eljutottunk oda, hogy mulatóinkban már vetkőznek a táncosnők, van bárunk, ahol európai színvo­nalon telefonkészülékek van­nak az asztalakon és a ven­dégek bármikor beszélhetnek egymással, még van egy Auszradien Emil és az ö sze­rencsétlen családja. Roskadozom bele magam­ba. Mert énrajtam kívül kit érdekel, kit bánt ez... (o. m Gyerek a ládában A tárgyakat kétféleképpen látjuk: úgy ahogy mindany- nylan, és úgy ahogy csak ma­gunk. Áz alakjukat kétségtelenül egyformán továbbítja az egészséges szem a tudat megfelelő rekeszébe. Hogy aztán ott mi történik velük, kinek-kinek rekeszétől függ, ahol a képzettársítások te­nyésznek és a tárgyra ra­kódnak, mikép a víz iszapot, homokot, csigákat hord a mélyére süllyedt gályákra, buja és kusza moszattal kö­rülfonja. így egy ágynemüs ládának hiába van tizenkét éle, hat lapja, egy feneke és egy fe­dele, mégse látjuk egyfor­mán. Mert a ládának nemcsak külseje van, de belseje is, hová a szem nem mindig fér, annál inkább a képzelet, a tengeri fű buja fonadékait termő, s mint beleragadt csi­gaházak, kicsillan göndörüle- teik közül a korszellem. Néha elhagyott, üres mész- vázakat érzünk, régen elszá­radt, szétporlott eszmények maradványait, divatjukat múltán, babonába dermed­tem De maradjunk az ágyne­müs ládánál, hová Zsuzsán- na. a tizenhárom éves pi­masz kis fruska mókából be­rakta a tizennégy hónapos Gáborkát, a paplanok és párnák közé — igaz: mezít­láb és nem cipőstül —, de Gáborka így is fölöttébb jól érezte magát, még tapsikolt is. Hanem bejött a nagymama es elfehéredve rászólt Zsu­zsannára: — Vedd ki, ne bomolj! Vedd ki onnan a gyereket! — De miért nagymama? — kérdezte Zsuzsánna, s hang­jában nyoma se volt a meg­rendülésnek, bár nem értet­te, mi az, hogy „ne bomolj.” A nagymama nehezményez­te Zsuzsánna hangját. Karja libabőrös volt. — Ezt ne játsszátok, ne játsszatok többet.. Sohase fogok elfelejteni egy filmet — mondta a ládát nézve —, azóta is hatása alatt va- gyok... Esküvő volt és a tár­saság bujócskát játszott és a menyasszony egy ládába bujt. Keresték, keresték és nem találták. És aztán már nem is keresték tovább. Már spk idő elmúlt, el is felejtet­tek, a vőlegény is megöre­gedett és egyszer kinyitotta a ládát, hát megtalálta ben­ne, gyermekem, a fátylat, csfik ennyi maradt a meny­asszonyból, a többi elporladt. A nagymama araán régi szomorúságok, régi könnye- zések tükröztek. Zsuzsánna is komoly képet vágott. — Mikor volt ez nagyma­ma? — Ó régen, nagyon régen, még a némafilmek korában. — Persze, persze — bólin­tott Zsuzsánna —, ha han­gos film lett volna, meghal­lották volna, hogy kiabál. És kibukott Zsuzsánnaból a pimasz vihogás. Mely tenyér­bemászó és tiszteletlen és a fruskakorral jár, amikor a lányoknak nevetniök kell — okkal, ok nélkül. De a nagymama régen volt fruska, s megbántódott. — Vedd ki már azt a gye­reket, hallod? Vedd ki abból a ládából — mondta ingerül­ten. Találjatok ki más játé­kot. Szeberényi Lehe! KERESZT REJTVENV 1842. március 2-án született Bedrich Smetana cseh zeneszer­ző. Világsikerének okát Martinov fogalmazta meg, róla Írott ta­nulmányában. melyet a beküldendő: vizsz. 1. függ. 12. vlzsz. 24. és 47. sorokban idé­zünk. VÍZSZINTES: 12. sarkvidéki tengeri állat. IS. Város Irakban a Tigris folyó partján. 14. Nyúlszívű. 15. Egyik szórakoztató intézményünk rövi­dített neve. 16. Halkan fülébe sut­tog (pL szerelmet vall). 18. Ma­ró folyadék. 19. Helyhatározó rag. 20, Keservesen sír. 21. Szögmér­ték. 23. OÉ. 26. Az egyik föld­részt. 28. Bársonyos textília. 29. Ujjrész. 30. Erős németül. Sl. Barát, zsargonban. 32. Menjetek, latinul. 33. Kárt okozó. 35. Bir­tokosrag. 36. Bécsi sportlétesít­mény nagyobbik fele! 37. NLP. 39. Tréfás kabarédal. 40. Pofá­ban van! 42. Hitetlen, a törökök­nél. 44. Művészet, latinul. 45. Tal­mi. 46. A mélybe, 50. Török férfi­név. 52. Vörös németül. 53. Nem jut felsőbb osztályba. 54. Kérdő­ívek első kérdése. 57. L-el a vé­gén svájci szabadsághős. 58. La­tin kötőszó. 59. Paradicsomi. 61. Színművészünk (Lajos). 63. Fizi­kai fogalom. FÜGGŐLEGES: 1. Eveinek száma. 2. Végtelenül ékít. 3. Kettőzve becézett szülő. 4. Házőrzőket. 5. „Vegykonyha” röviden. 6. Már megunta. 7. Va­lamely szervezetben van. 8. Fe­dő közepe! 9. Tiltószó. 10. Kés betűi keverve. 11. Apró betűi ke verve 16. Több cigány, cigány nyelven. 17. Német tehergépko­csitípus. 20. Váltó, értékpapír át­ruházása más személyre. 21. Ret­tegek 22. önmagába visszatérő vonal 24. Kínai város a Himalá­ja keleti felén. 25. Tolna megyei község. 27. „Hangfalon” zetor. 29 Szórni oltóiát. 32 Kevert pír. 34 Precíz, pontos. 36. Aikával Illet 37. Évszak 38. Üzleti berendezem 39. Gombóc formájú, zárban síét netlkusan. 41. Emlékezetéből tőr­lé. 42. GT. 43. Tetejére. 44. Hirte­len fellépő, heveny (pl. beteg­ség). 48. Láb végek. 49. Indíték. 51 Ezt teszi a híd a két part kö­zött. ü5. Közepén kenek! 56. Za- mata. 58. A munka és energia egysége. 60. Nem egészen e he­lyen!! 61. Tiszteletteljes megszó­lítás. 62 EEEE. 63. EO. A megfejtéseket legkésőbb március 10-ig kérjük beküldeni. megfejtene: Patétikus éneklő szavaló játékstílussal. Prielle Kor­nélia. Miskolcon. Nyertesek: Dr. Almási Istvánná Böszörményi Gyula, Kalotai Lász- lóné. Kis Edit és Simkó Magdol­na nyíregyházi, Barkász Ignác csengeti. Kovács Judit nyírbáto­ri, Tolnai Zsuzsa nyirbogdányi, Kenderesi Gizella olcsvai és Türk Gyula vencsellői kedves rej tvény f e j tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtükl Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Február 16-í lapszámunkban zöldség, burgonya, vagy hús, fo- megjelent rejtvénypályázatunk A FÉRFI ÉS EGY PAD Manuel Jaraz santiagói la* kos a minap különös kérés­sel forult a városi tanácshoz. Kerül, amibe kerül — mond­ta —, ö megveszi a városi park egyik padját. Eladták neki, és a boldog új tulajdo­nos a városi pénztárba te­kintélyes összeget fizetett, be. Azután Jaraz megjelent a megvásárolt padnál, leöntöt­te benzinnel, meggyújtoUu. Húsz évvel ezelőtt ugyanis ezen a pádon kérte meg a felesége kezét... KÜLÖNÖS VILAGCSÜCSTARTÓ A negyvenhat éves Nina Avary nem mindennapi vi­lágcsúccsal büszkélkedhet: Los Angeles-beri most vált cl tizennyolcadszor. Amikor elő­ször elvált, mindössze tizen­hat... evek'volt; és eddig hét országból , Választott magá­nak tizennyolc férjet Most' így nyilatkozott: — Azt hiszem, még min­dig vár rám valahol az igazi, nagy, tartós boldogság... JEGYES PÄROK FIGYELMÉBE Vickleover angol kisváros lelkésze, C. Crockett, a he, lyi újságban szó szerint a kö­vetkező közleményt jelente i­te meg: „A felüdülés mindenki éle­tében rendkívül fontos. Én legjobban a labdarúgó-mér­kőzéseké^ üdülök fel. Ezért felkérem minden jegyes párt, hogy esküvőjüket olyan nap­ra tűzzék ki, amikor helyi csapatunk nem játszik. Biz­tos vagyok benne, hogy az if­jú párok megértik, hogy az Ur kegyelme mellett, a mér­kőzések zavartalan élvezete ad erőt nekem ahhoz, hogy lelkészi hivatásomat egy ilyen kisvárosban gyakorol­hassam.” SZUPERZÄR Egy angol gyár kimaradós férjekre gondolva olyan zá­rakat hozott forgalomba, amelyekben a kulcs teljesen zajtalanul fordul el s a leg­élesebb fülű feleség sem hallja meg, hogy a férje mi­kor érkezik haza. Az üzlet kezdetben remekül indult, de a konkurencia sem maradt tétlen. Egy másik angol gyár ugyanis olyan parányi idő­mérő automatát szerkesztett, amely a zajtalan zárba be­építve másodpercnyi pontos­sággal jelzi, hogy a hajnal tájban hazasurranó család­apa mikor dugja a kulcsot a zárba... EREDETI NÉVJEGY Nipa Niemi finn komikus különös névjegyeket nyoma­tott. A tízmárkás finn bank­jegyet másoltatta át azzal a különbséggel, hogy a pénzen látható eredeti portré helyett a magáét kopíroztatta rá. A botrány akkor tört ki, ami kor ezt a „bankjegyet” egy gyanútlan polgár be akarta váltani. A rendőrségre idézett ko mikusnak megparancsolt- hogy azonnal semmisítse m ■ furcsa névjegyeit... Nyereségrészesedés után. (Zsoldos Sándor rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom