Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
Egy szabolcsi jubileumi kiadványról A Kelet-Magyarország olvasói már február elején részletes tájékoztatást kaptak arról, hogy egy szélesebb munkaközösség készíti a jubileumra a tanácsköztársasági események összefoglaló kötetét. Ami másfél hónappal ezelőtt csak előzetes híradás volt, ma már valóság: itt lehet az asztalunkon ez a csinos kis kötet, ez a tizenkét íves beszámoló (A Magyar Tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmárban 184 lap -f- 6 kép). Az Ordas Nándor szerkesztésében megjelent kötet a megyei szervek kiadásában jelent meg (felelős kiadó Gulyás Emilné dr.) Nem első kísérlet ez a megyében arra, hogy Szabolcs- Szatmár tanácsköztársasági napjait kellő mértékben megvilágítsa. Ahogy a történelmi és politikai helyzet lehetővé tette, már 1957-ben foglalkozni kezdtek történészeink a nevezetes forradalmi napok eseménytörténetének összeállításával, a megyei helyzet és az országos történelem ösz- szefüggéseinek megvilágításával. Elsősorban a levéltári munka adott sok segítséget, valamin I a régi napilapok riportjai, tudósításai jelentettek kortársi vallomások formájában tekintélyes forrásanyagot Sajnos, elsősorban csak a nyíregyházi Nyírvidék feldolgozása adott nagyobb lehetőséget, a kisvárdai, nyírbátori, mátészalkai stb. lapok szinte teljességgel hozzáférhetetlenek voltak. Ennek a kutatómunkának eredménye az 1959-ben megjelent 180 lapos, nagyalakú kötet: Négy - ven éve. Jubileumi Emlékkönyv. A Tanácsköztársaság Szabolcs - Szatmár megyei története. Nyíregyháza, 1959. A kötetet lezáró utószóban ezeket olvashatjuk: finnek a könyvnek a munkálatai ezzel befejeződtek, de nem áll meg a további kutató, gyűjtő és értékelő munka. — Kívánjuk, hogy ez a könyv ismertesse meg megyénk minden dolgozójával a Magyar Tanácsköztársaság történetét, megyei vetületűt. Azt, hogy a negyven évvel ezelőtti események mennyire szerves részei nemzeti történelmünknek, mennyire előzményei és előkészítői szocializmust építő napjaink harcainak és eredményeinek. Serkentsen e könyv igazi hazafiságra, proletár internacionalizmusra, harcos helytállásra, a párt és a munkásosztály vezette építőmunkában való még tevékenyebb részvételre!” Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a fenti idézetben foglalt vágyak és elképzelések nagyrészt valóra válhattak. Még 1959-ben jelent meg egy ötíves nyomtatvány, amelyik a megye szatmári részének történelmi napjairól ad jól dokumentált összefoglalást, elsősorban a mátészalkai járási könyvtár munkásmozgalmi gyűjtésének friss anyagából (A Tanácsköztársaság Mátészalkán és környékén. Adatok a Tanácsköztársaság történetéhez a mátészalkai járásból.) Kisvárdán az egyik középiskola felvette az 1919-ben mártírhalált halt Csá&zy László nevét, Ópályiban Mosolygó Antal emléktáblájának felavató sara került sor stb; a járású! szervezésével és a megye szervek irányításával erőtel jes honismereti szakköri moz galom folyik mindenütt s ennek a széles körű munkána! Jelentős része a tanácsköztár sasági emlékek gyűjtésére irá nyúl. s nyomon lehet követi az érettségiken, a főiskola felvételi vizsgákon, hogy ezer. a téren valóban ta; sztalhati kedvező előrelépés: fiatalságunk kezdi megismerni dolgozó népünk forradalmi munkáját és birtokba is veszi ezeket az emlékeket. Az is örvendetes, hogy a lassanként rendszeres megjelenéshez jutott Szabolcs-Szatmári Szemle több cikke foglalkozott részletkutatások publikálásával különösen legutóbbi két száma sok, jelentős cikket tartalmazott, továbbá a Megyei Könyvtár is több kisebb-na- gyobb összeállítást készített: teljességre törekvő bibliográ- fikus dokumentációt Ilyen előzmények után került sor a címben is jelzett kiadványra, amelyik a legújabb kutatások összefoglalását hivatott ismertetni. Orosz Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs-Szat- már Megyei Bizottságának első titkára írta az előszót. Nem konvencionális beköszöntőt kaptunk, hanem azt a bizonyos országos jellegű áttekintést amelybe aztán a kötet egyes cikkei — mint helyi konkrétumok — bekapcsolódhatnak. Ez a bevezető tanulmány említi, hogy „forradalmaink három nagy eseménye 1918 októbere, 1918 novembere és 1919 márciusa. „Vagyis: a polgári forradalom megindulása, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és a Tanácsköztársaság kikiáltása: Ez a kiindulás adja meg aztán a szerkesztési munka tágabb lehetőségét abban a tekintetben, hogy a kötet ez alkalommal nemcsak szorosan a forradalmi eseményekkel foglalkozik, hanem — a kötet mindkét nagyobb részében — az előzményekkel és a következményekkel is, abból a szempontból, hogy a kommunistává lett dolgozók miképpen őrizték 1919 örökségét és végezték nehéz mozgalmi munkájukat megannyi veszély között, letartóztatások és börtönök nehézségeivel együtt. Különösen a kötet első felében uralkodik ez a tágabb szemlélet: a sorra került 10 kiemelkedő egyéniség (Barzó János, Bartha József, Bálint György, Bankó András, Fazekas János, Jeles László, Kirtyán József, Kosz- ta Lajos, Magyar Ferenc, Tóth Mihály) különféle hangvételű portréjában, ahol a vallomások elsősorban azt tisztázzák, hogy miként váltak ők maguk kommunistává, hogyan végezték munkájukat a megyében vagy Budapesten, itthon vagy kényszerű külföldi utakon, a két világháború között és a felszabadulás után a párt, a munkásosztály érdekében, az egész magyar dolgozó nép hasznára. Hasonlóképpen a kötet tanulmányai sorában is magvasán elemző dolgozat (Horváth Sándor munkája) vizsgálja, hogy milyen volt a megyei helyzet 1918 októbere előtt, s a megyei munkás- mozgalom kialakulásától, az első kisebb-nagyobb megmozdulások, tiltakozások, felvonulások nyilvántartásával, a pontos adatok rögzítésével igazítja útba az olvasót s így lesz érthető: az októberi nagy fordulat egyáltalában nem volt véletlen, előzmény nélküli esemény, hanem már e polgári kezdetek is indokolt előzményekkel rendelkeztek. — Hasonlóképpen Orosz Szilárd összefoglalása (A Tanácsköztársaság után címmel) arra keres megfelelő adatokat, híreket, tudósításé kát: miképpen élt tovább az ellenforradalmi korszakban is a forradalmi tanítás a vértanúk nyomában, a munkás- mozgalom legjobbjainak példamutató életében és fáradhatatlan munkássága nyomán. Az előzmények és a követT kezmények ismertetése között kerül sor arra a két leíró fejezetre, amelyek magukat a forradalmi napokat ismertetik. Cservenyák László a polgári demokratikus forradalom korszakát mutatja be, Hársfalvi Péter pedig a Tanácsköztársaság megyei történelmét ismerteti. Mindkét dolgozat erénye, hogy gondosan vizsgálják a megvolt lehetőségeket és ezekhez mérik a nagy napok vezetőinek tényleges irányító munkáját, és ha kell megfelelő bírálat kíséretében tisztázzák: mi lehetett volna az adott esetben a szerencsésebb választás. így válik ezeknek a napoknak a bemutatása igazán plasztikussá és élővé. Cservenyák adatszerűbb ösz- szeállításában és Hársfalvinak inkább esszébe hajló, vitatkozó hangú összefoglalásában. Balogh István és Németh Pétémé állította össze a kötet befejező részét alkotó dokumentumokat. Időrendi sorrendben kapunk szemelvényeket levéltári anyagokból s főleg a korabeli nyíregyházi sajtóból. Így ismerjük meg a Nyíregyházi Néptanács megalakulását, a csatlakozást a Károlyi-féle Nemzeti Tanácshoz, a különféle kiáltványo. kát, a vármegyei néptanács megalakulásával kapcsolatos viharokat, beszédeket, a las- kodíak földhöz juttatási kérelmét, a direktórium munkájával kapcsolatos néhány iratot, egy-két munkástanács megalakulásának jegyzőkönyvét, a tanítók szervezkedésének kiáltványát, az ellenforradalmi próbálkozások leverésének körülményeit — s szomorú befejezésként: a megyei első és második direktórium, valamint az egyesült szociáldemokrata és kommá, nista párt két vezetőségi tagja perében hozott ítéleteket Szerencsés választás, hogy befejezésül (afféle összefoglalásul) egy részletet olvashatunk, az egykori kormánybiztos, Kiss Roland visszaemlékező, seiből. Így is érdekesek ezek a dokumentumok, azonban úgy látszjk, hogy időközben átrendezhették sorrendjüket, mert a kötet egyik cikke (A polgári demokratikus forradalom) a jegyzetekben számozás szerint hivatkozik az „iratokra”, de az adott jelzések alapján részint nem lehet tudni, hogy melyikre utal, másrészt néhány ki is marad, hatott végül is. Itt jegyezhető meg az is, hogy a dokumentumokhoz néhány eligazító jegyzet (nevekre, tényekre és ösz- szefüggésekre vonatkozóan) helyet kaphatott volna a jobb megértés érdekében. Mindenképpen elismerésre méltó a kötetben található munka, akár a szerkesztő (Ordas Nándor), akár a portrékat készítő újságírók (Farkas Kálmán, Páll Géza, Samu András, Arató Erzsébet, Marik Sándor, Hódi László, Angyal Sándor, Gyarmati Béla, Csikós Balázs, Kopka János) te. vékenységét vizsgáljuk, vagy ha a kötet többi cikkeinek már említett szerzőire, szer. kesztőire gondolunk. És ami kor ezt ideírjuk, nem puszta udvariassági formulát használtunk (még akkor sem, ha tudjuk, hogy a szakbírálat né. hány apróbb elírást szóvá tehetne). A dolgok természeténél fogva azonban itt is hangsúlyozni szeretnénk Orosz Ferenc előszavának egy mon. datát: „Reméljük, hasznos olvasmány lesz ez a kis köny: alapja lehet a további megyei kutatásoknak.” S ha ehhez azt is hozzászámítjuk, hogy egymás után jelennek meg e korról országos jellegű és helyi kiadványok, a fővárosban és hazánk más-más vidékein, néhány tanulság a tó. vábbiakra nézve minden bizonnyal levonható.. Jó az ilyen „vegyes* tar- terlmú kiadvány, de ilyenkor a korlátok jobban érvényre jutnak, mint a jelleg erényei. Vagyis: szükség van népszerűsítő jellegű Összefoglalásokra. portrékra, de ez nem nélkülözheti az alapos feldolgozást, a tudományos rendszerezést és a részletes dokumentációt (a megfelelő jegyzetapparátussal.) Ebből a szempontból eddig talán a pécsiek munkája a legjelentősebb (Válogatott dokumentumok a baranyai—pécsi mvn- kásmozgalom történetéhez. L kötet, 493 lap. Pécs, 1968). Célszerű, ha egy rövid esc. ménynaptár mellé rövid személynévmutató is készül, hogy láthassuk mindig: ki, mikor, hol, milyen szerepet vitt; az. adott esetben pontosan kiről is van szó. (Érdekes, hogy a városi müsorkalauz márciusi száma közli az 1919-es Ta nácsköztársqfági Emlékéremmel kitüntetett veteránok névsorát: ezt ismertetett kötetünkben is szívesen olvastuk volna, életrajzi kommentárokkal.) Ebben a kötetben nemegyszer esik szó egy-egy párthelyiségről, gyülekező helyről. Jó lenne ezeket erfílékláblával megjelölni. Egyébként is ezen a téren még sok teendője lehet az illetékesek, nek: az SZMT-mozi előcsarnokában felállított emléktábla mellett még kevés ilyen je. le van megyénkben a munkás- mozgalmi múltnak. Mindkét Emlékköny: a tíz év előtti és a mostani is, túlnyomórészt a megye szabolcsi területeivel, elsősorban Nyíregyházával foglalko. zik. Említettem, hogy a mátészalkaiak már tettek kísérletet gyűjtéseik összefoglalására: ezekre már támasz, kodhat az újabb kutatás. De a beregi részek történelmének kutatása a Kárpátalján is folyik: nemreg épp az. U'lg- váron megjelent 1909 évi Kárpáti Kalendáriumban jelent meg Lnsztig Károly cik. ke (Tanácshataiom Bereg- ben), amely a 36 nap történetét foglalja össze, nyilván részletesebb kutatási eredmények kivonataként. Vagyis: a további kutatásoknak majd ki kell terjednie a szatmári és a beregi részekre is, jóllehet ott a források tekintetében több nehézséggel kell majd szembenézni. Ez a kötet igy is jó szolgálatot tesz, valóban betölti azt a szerepet, amelyet az Előszó jelöl meg: „Ezzel a jubileumi kiadvánnyal — mint minden rendezvényünkkel — is az a célunk, hogy újra kifejezzük: népünk megőrzi a még élő, de máris hagyománnyá vált munkásmozgalmi emlékeket.’’ További ilyen jó segítséget kívánunk kutatóinktól — valamennyiünk hasznára és okulására. Margócsy József DERSI TAMÁS: A publicista Kun Béla Megbocsátja talán az olvasó, hiszen nyilván benne is van szakmai büszkeség, hogy a hírlapírók nemcsak szeretettel, de szakmai büszkeséggel is gondolnak a Magyar Tanácsköztársaság velőjére, Kun Bélára. Igen, mi újságírók külön büszkék vagyunk arra, hogy a magyar és a nemzetközi forradalmi mozgalmaknak ez a kimagasló egyénisége — pályafutását újságíróként kezdte. S nemcsak úgy mellékfoglalkozásként, nem csupán sok egyéb teendője között szakított olykor időt .maganak egy-egy cikkre, hanem éveken át naponta erezte orrában a nyomda sajátos szagát, agy- és idegrendszerében a redakciok egyedülvaló légkörét, hivatásának tekintette ifjúkori foglalkozását, az újságírást, amelyet kolozsvári és nagyváradi szerkesztőségekben kezdett el. Dersi Tamás élvezetes stílusú, gazdag dokumentációs anyagot tartalmazó, olvasmánynak és forrásmunkánál: egyaránt elsőrangú könyve nemcsak Kun Béla sokoldalú publicisztikai tevékenységet ábrázolja, de időben meg mélyebbre ás le. Bemutatja, hogy Kun Béla már gimnazista korában. is művelt, sokat olvasott M és o/wints*. gazdag tollforgató volt, akin magyar népköltészetről, valamint Arany és Petőfi hazafias lírájáról szóló tanulmányaival méltán nyert pályadt- jakat és keltett az iskola falain túl is figyelmet. Számtalan érdekes életraj zi adat is gazdagítja Dersi könyvét A sok közül helyhiány miatt hadd említsünk egyet csupán: midőn Kun Béla Zilahra kerül, s ott gimnáziumi előkészítő osztályba jár. édesapja egy később szintén vüághírnevű fiatal magyart fogad fel házitanítóul fia mellé: Ady Endrét— (Magvető Könyvkiadó, 19S9.Í JSL
