Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Külpolitikai összefoglaló %Dgat-berlini nyilatkozat Nixon Kómában és Párizsban A nemzetközi közvélemény ez elmúlt napokban feszült érdeklődéssel figyelte a Nyu- gat-Berlin körül alakuló fej­leményeket. Nem volt vitás, hogy a nyugat-berlini szená­tus az NDK javaslatára csak formailag mondja ki a vá­lasztást, a döntés Bonnban történik. Ügy tűnik, — ha­csak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami várat­lan fordulat, hogy a Rajna partján ismét, mint már any- nyiszor, a 'hidegháborús szel­lem győzedelmeskedett a jó­zanság felett. Miután ugyanis Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője kijelen­tette: „Minden amellett szól, hogy a nyugatnémet elnökvá­lasztásokat március ötödikén mégis Nyugat-Berlinben tart­ják meg, kijelentését Schütz nyugat-berlini kormányzó pol­gármester szinte szó szerint megismételte egy sajtókonfe­rencián. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland kommen­tárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonnban és Nyugat-Berlinben a problé­ma magvát: azt az alapvető tényt, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szö­vetségi Köztársasághoz. Nixon nyugat-európai kör­útja most már nemcsak dip­lomáciai értelemben, nem­csak a kulisszák mögött, ha­nem a szó közvetlen értelmé­ben is mind viharosabbá vá­lik. Miközben a római Quiri- nale palotában folytak az amerikai—olasz tárgyalások, tüntetések egész sorozata ka­varta fel az „örök város” megszokott rendjét. Az egye­temen súlyos közelharcot vívtak a baloldali és jobbol­dali diákok, számos helyen tekintélyes tömegek tüntettek a NATO és Amerika egész politikája ellen. A tünteté­sek sofán több száz előállítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egyetemista, a 24 éves Domencio Congedo, at egye­temi verekedés során életét vesztette. Amikor az amerikai elnök távozott a Quirinate-palotá- ból és megkoszorúzta az is­meretlen katona sírját, egy barna esőkabátot viselő fia­talember életét kockáztatva az autók és motoros test­őrök menetébe vetette magát, állítólag azért, hogy — mint később vallotta — írásos pe­tíciót adjon át az Egyesült Államok elnökének. A férfit némi dulakodás után őrizetbe vették. Ez az incidens nyilvánva­lóan gyerekjátéknak bizonyul ahhoz a problémákhoz ké­pest, amelyek De Gaulle el­nök párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál várják Nixont. Az amerikai elnök ér­kezésekor ugyan az Orly re­pülőtéren „az Egyesült Ál­lamok legrégibb barátjának és szövetségesének” nevezte Franciaországot és De Gaulle is szólt „a két országot ösz- szekötő két évszázados barát­ságról” — de a szépen for­mált mondatok nem téveszt­hettek meg senkit. Johnson elnöksége alatt a két ország jóviszonyának csak romjai maradtak meg és senkinek nem lehetett illúziója afelől: az Atlanti-óceánon átívelő híd újjáépítése ~ ha egyál­talán megkezdődik — még esztendőket vehet igénybe. Vlatnami jelentén Foly'atódik a DHFF offeimája Rakétával felrobbantották az amerikaiak Da Nang-i hadianyagraktárát Saigon, (MTIJ: Hatalmas pergőtűznél és rakétatámadásokkal foly­tatódott pénteken a DNFF alakulatainak immáron ha­todik napja tartó kora ta­vaszi offenzivája. A DNFF legújabb hadije­lentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadás­sorozat közben felszabadítot­ták a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon köze­lében, sok helységben népfel­kelés tört ki. A falusiak lel­kesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támo­gatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati öve­zetében rakéta- és nehézgrá- nát-támadásokat indított az amerikai expedíció« hadsereg és a dél-vietnami csatlós kor­mány támaszpontjai elten. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriástámaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsa­pódó 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakéták felrob­bantottak egy amerikai ha­dianyagraktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszk edtette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a később' sajtótájékoztatón annyit elis­mertek, hogy az amerikai haditengerészet három hajó: ja, amely a támaszpont-város kikötőjében horganyzott, sú lyosan megrongálódott. A Saigontól 30 kilométernyire kiépített Long Binh-i támasz­pontra ugyancsak rakéták zá­poroztak. Long Binh az of­fenzíva kezdete óta ostrom­lott várossá változóit. NEW rOBK Magyarország tölti be már­ciusban a Biztonsági Tanács elnökségét. A tanács ügyrend­je szerint a tagállamok abc- sorrendben, felváltva egy hó­napon át elnökölnek. Mint ismeretes, a Magyar Népköz- társaságot 1968. január 1-től két évre választották a Biz­tonsági Tanács állandó tag­jainak sorába, s a megbízatás ez év december 31-én jár le. A tanács elnökségét március­ban Csatorday Károly nagy­követ. a Magyar Népköztár­saság áVlar.dó ENSZ-képvise- 16je látja el. JEHUZSÁLEM Pénteken délelőtt Jeruzsá­lemben az ország nagy ha­lottainak temetőjében ünne­pélyes külsőségek között el­temették Levi Eskol minisz­terelnököt. A ravatalnál Ba­zar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől. ATHÉN Az athéni junta bírósága csütörtökön négy hónapi bör­tönbüntetésre Ítélte Manolisz Glezoszt, a hős görög hazafit. Hasonló ítéletet hozott a bí­róság Leonidasz Kirkosz, az EDA-párt volt parlamenti képviselője ellen is. A Kommunista történelmi jelentősége ötven esztendeje Moszkvá­ban harminc ország kommu­nista, baloldali szocialista pártjainak, szervezeteinek 52 küldötte határozatot hozott a III. Kommunista Intema- cionálé megalakításáról. 1919. március 4-én született meg a nemzetközi forradalmi szer­vezet, amely Marxnak és En- gelsnek a Kommunisták Szö­vetségében és az I. Inter- nacionálé szervezésében és irányításában végzett úttörő munkáját, a II. Intemacioná- lé legjobb forradalmi hagyo­mányait, a kor követelmé­nyeinek megfelelő, magasabb szinten folytatta. A kong­resszust összehívó nyolc szer­vezet között ott találjuk a Kommunisták Magyarországi Pártját is. A Kommunista Intem a­cionálé negyedszázados tör­ténete azonban nem az ala­pító kongresszussal kezdő­dik. Létrehozását Lenin már 1914 novemberében határo­zott célként tűzte ki: „A II. Internacionáló meghalt, le­győzte az opportunizmus. Le az opportunizmussal, és él­jen a III. Internacionálé, amely... megszabadult az opportunizmustól." A mun­kásmozgalom forradalmi erői­nek még hosszú vívódásra, és újabb történelmi tapasztala­tokra volt szükségük, míg megértették, hogy csak egy út van — a II. Internacionálé párkaiban eluralkodott op­portunizmussal, szociálsovi- nizmussal és ingadozással szemben — létrehozni a kö­vetkezetes marxista forradal­márok internacionáléját. S ha a megoldás felemás lesz, akkor az új Internacionálé épp oly kevéssé lesz alkal­mas a munkásosztályt forra­dalmi hivatása betöltésében vezetni, mint ahogy a TI. In- temacionálé sem tudta ezt megtenni a nagy próbatétel idején. A szocialista forradalom oroszországi győzelme meg­gyorsította a forradalmi erők különválásának folyamatát. Siettették az elhatározást a .jobboldali raociiííaémőkrata vezetőknek a II. Intema- cior.álé felélesztésére irá­nyuló kísérletei is. Az osztály harc éle* össze­ütközései — s a szociálde­mokrácia jobboldali vezetői­nek ezzel kapcsolatban tanú­s-lőtt magatartása — nem­csak eszmeileg, hanem szer­vezetileg is új típusú, egysé­gesebb, a harcokra felkészül­tebb, a tömegeket gyorsan mozgásba hozni képes párto­kat és internacionálét igé­nyeltek. A Kommunista Xn- ternacionálé alakuló kong­resszusán vállalta a forradal­mi kommunizmus elveit, to­vábbiéi 1 esztette a marxizmus elméletét, a kapitalizmus ál­talános válságának, a prole­tárforradalmaknak korsza­kára. Egyik legnagyobb tör­ténelmi tette a burzsoá de­mokráciáról és proletárdikta­túráról szóló irányelvek le­fektetése volt. Az I. kong­resszuson Lenin szavai sze­rint: „.. .csupán kitűzték” a kommunizmus zászlaját, hogy e körül tömörüljenek a for­radalmi proletáriátus erői.” S mintha csak a kongres­szuson kidolgozott alapelve­ket igazolná — a Kommu­nista Internacionálé megala­kulását követően röviddel a nemzetközi forradalmi prolc- táriótus újabb nagy győzel­méről érkezett hír, március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. A Kommunista Intema- cionálé megalakulása, ugyan­úgy, mint a kommunista pár­tok létrejötte, történelmi szükségszerűség volt és for­dulatot jelentett a nemzet­közi munkásmozgalom tör­ténetében. A Kommunista In- temacionálé adta a leghe­lyesebb választ a forradalmi proletáriátus soron következő feladataira, az egyes kommu­nista pártok tapasztalatait ál­talánosítva, segítette a for­radalmi mozgalmat az általá­nos és helyj sajátosságok ki­dolgozásában. Sikerrel támo­gatta a nemzetközi munkás- mozgalmat a munkásosztály forradalmi vívmányai * a fiatal szovjet állam védelmé­ben, az imperializmusnak az első prcletárállam megfojtá­sára irányuló törekvéseivel szemben. A bolsevik pártnak, a világ első szocialista álla­mának tapasztalatait közvetí­tette a világ különböző terü­letein tevékenykedő forradal­mi erőkhöz. Tevékenysége nyomán nőtt * kommunista mozgalom világot átfogó mozgalommá. A Kommunista Interna- Horiálé egyik nagy történel­mi érdeme, hogy megszervez­te a munkásmozgalmat Ázsia, Latin-Ameríka és Af­rika sok olyan országában, ahol eddig munkásmozgalom nem létezett Felismerte, hogy a nemzeti és gyarmati felsza­badító harcokat a világ for­radalmi mozgalma részeként keil felfogni, és a gyarmati országok fiatal kommunista pártjait úgy orientálta, hogy azok az antiimperialista, an- tifeudális, nemzeti célokért folyó küzdelem élére állja­nak. Már a 20-as évek elején a széles imperiaiistaellenes- egységfront megteremtésében látta a kommunista mozga­lom feladatát ezekben az or­szágokban, a nagy erőfeszíté­seket tett, hogy az indonéz, kínai, indiai elvtársakat meg­győzze e politika helyességé­ről, hogy legyőzzék a fenn­álló szektás elképzeléseket A Kommunista Intern» cionálé vezetésével a kom­munista pártok következete­sen harcoltak a munkásosz­tály napi érdekeiért, a tőke támadásai, a háború állandó fenyegető veszélye ellen. Nagy érdeme, hogy a mun­kásosztály eredményes har­cai érdekében minden idő­szakban újra és újra kidol­gozta azokat a harci formá­kat és eszkőzöKet, amelyek nemcsak az élcsapatot, ha­nem a munkásosztály többsé­gét, a reformista befolyás alatt lévő tömegeket is akti­vizálta a tőke elleni küzde­lemre. Kidolgozta a ..munkás­egység politikáját, s — ha nem is minden esetben a leghelyesebb módszerekkel, mégis — a történelmi körül­mények figyelembe vételével vezette a nemzetközi kom­munista mozgalmat Tevékenységének eredmé­nyességét a nemzetközi kom­munista mozg-.lom fejlődését és erejét bizonyítja, hogy a hitleri fasizmus veszedelmé­vel szemben szembe tudta állítani azt a nagyszabású politikai stratégiát, amely az egész világot fenyegető fa- siszta veszélynek útját áll­hatta és a társadalmi hala­dás újabb távlatait tárta fel a világ proletariátusa és az egész emberiség számára. A kommunista pártok a nem­zeti függetlenség és demokrá­cia védelmében folytatott küzdelmükben mindenütt nö­velték tömegbefolyásukat, egybeforrtak a fasizmus el­len küzdő széles néptömegek­kel és az országok többségé­ben valóban a nemzet vezető pártjaivá váltak. A kommunista mozgalom hatalmas fejlődése, az egye« kommunista pártok gyors ön­állósodása, nemkülönben • háború körülményei a kom­munista pártok együttműkö­désének új formáját tett* szükségessé. A Kommunista Tntemacjonálé Végrehajtó Bizottsága 1943 tavaszán ki­mondta a Kommunista Intem nacionálé feloszlatását. A Kommunista Intern» cionálé a reakció elleni világ­méretű harcban mindenkor a haladás legfőbb ösztönzője é* irányítója volt. Negyedszáza­dos fennállása megteremtette annak feltételeit, hogy a kommunista pártok ma vi­lágszerte jelentős erőt alkos­sanak, s országuk problémáit önállóan, a nemzetközi mun­kásmozgalom tapasztalatait figyelembe véve oldják meg. Or. Sxokolay KataUc kandidátus 61. Ónody úr attól vetemedett nyílt fenyegetésre a törvény- hozásban, hogy Kozma Sán­dor kijelentette volna Farkas Gábor tiszaeszlári bírórak: mindössze négy-öt úr agyá­ban született meg a vérvád. Követelte Ónody, hogy a fő- államügyész nevezze meg az általa ismert urakat, külön­ben rászolgál a fegyházra. Akkor hát én is rászolgálok, mert hitem szerint csak­ugyan négy-öt szabolcsi faj­gyűlölő támasztotta ezt a nagy nemzetközi botrányt Pauler krétafehéren reszke­tett, erőlködve nyelt, kigom­bolta kaucsuk inggallérját, eközben megszúrta ujját a gyemántfeiű nyakkendőtűvel. — Nevezd meg azt a négy­öt urat! — követelte idegesen, majd n sírással küszködve szopta vérző űjjahegyét. A Vajda kiadta első dühét, »aggokat fújva gyűjtött erőt. hagyta, hadd szedje össze magát a miniszter is a követ­kező támadás elviseléséhez. Eddig vakmerőén, pontos ér­tesülések hiányában, csupán a biztos gyanúra támaszkod­va vádolta meg Paulert a baj hozók támogatásával. El­érkezettnek látta a pillanatot, hogy felvonultassa a konkré­tumok nehéz ütegét — A maga idejében min­denkit megnevezek. Egyelőre elégedjünk meg egyetlen sze­méllyel. Amikor Veszprém vármegyei alügyész voltam, érkezett hozzám egy minisz­teri értesítés. Ebben közölték velem, hogy a minisztérium a fegyházakban levő rabok közül többet próbaszabadság­ra engedett büntetésük teljes kitöltése előtt. Az elbocsátot­tak között volt Péczeli Kál­mán. Azért került Illaváva, a legsúlyosabb fegyencek közé, mert többek társaságában kéj.gyilkosságot követett el, különös kegyetlenséggel. Ez­ért tizenöt évre ítélték. Há­rom évet elengedtek neki. Mit gondolsz, kegyelmes uram, ki ez a Péczeli Kálmán? Mintha megtántorodott vol­na Pauler Tivadar. Támaszt keresett, ahol megkapaszkod­hatna. Uggyel-bajjal íróaszta­la mögé támolygott, s lero­gyott a bársonyszékbe. — Nem tudom ... Fogat mám sincs. . — Készséggel elhiszem, de talán kiváncsi vagy rá. — Gyilkosok iránt csak kényszerből érdeklődöm. — Ennek a Péczelinek a a gyilkosságával már senki nem törődik. Szerény, de megbecsült tagja Szabolcs vármegye adminisztrációjá­nak. Pauler szemét zavarossá tet­te á rémület és a riinánkodás váltakozása: némán könyör­gött Eötvösnek, hogy inkább szidja, üvöltözzön, ahogy a torkán kifér, csak ezzel a bal­jóslatú, megsemmisítő hig­gadtsággal hagyjon fel. Azon­nali vesztét jelenti, ha bevall­ja, hogy tud Péczeli Kálmán múltjáról és jelenlegi szere­péről. Szétzilált önuralma maradékával közönyt paran­csolt magára. — Hogy kerül ez az ember egy kalap alá a tiszaeszlári üggyel? Eötvös kimérten, nyugalma teljes birtokában beszélt. — Amennyien kínos tőlem hallani, kérlek, szíveskedj mégegyszer figyelemmel elol­vasni a Scharf Móric vallo­másáról készült akták alá­írásait — Szerfölött különös... Köszönettel fogadok el tőled minden felvilágosítást. — Kegyelmes uram, Péc­zeli Kálmán volt kéjgyilkos Bary József vizsgálóbíró úr Írnoka, ö fogalmazta a jegy­zőkönyveket. Tiszanagyfalu- ban 6 csikarta ki a vallomást Móriczból a duhaj és brutá­lis Recsky András csendbiz­tossal együtt Először a szék magas tám­lájára hanyatlott a miniszter feje, maid aggasztó lassúság­gal előrehajolt. — Gondom lesz rá, hogy ilyen rovotmúltú alakok ne kompromittálhassák tovább a magvar igazságszolgáltatást. Kérlek, Károly, légy rám te­kintettel ... Fáj a szívem és még sokan szeretnének be­jutni hozzám. A Vajda gúnyosan oldalra- szegte & fejét nem leplezte iróniáját és megvetéséi. — Többek között Ónody Géza. Azt hittem érdekelni fog, hogy tulajdonképpen mi- ért gorombáskodtam veled. Pauler elcsigázottan tapo­gatta ezüstszürke mellényét a szíve fölött. Nyögdécselve beszélt — Tudom.. Felizgatott a sajtó ... Biztosíthatlak, hogy nem szolgáltatom ki Bary Jó­zsefnek a csongrádi fejetlen hullát. Egycsapásra feleslegessé vált újabb megrázkódtatáso­kat okoznia Eötvösnek, noha ott sorakoztak benne lecsa­pásra készen a birtokában lévő konkrétumok. Péczeli Kálmánt csak bevezetőnek szánta, de úgy látszik, Pauler Tivadar is felfogta ezt. Visel­kedésével fejezte ki távozási szándékát, a miniszter mind­járt serény lett, iparkodott ajtót nyitni. Eötvös megelőz­te. Határtalan szívélyességgel, kaszinózó jókedvvel hálálko­dott, harsányra emelve hang­ját, hadd hallja mindenki: — Köszösöm a nagylelkű lojalitásodat, kegyelmes uram! Én pedig arról bizto­síthatlak, hogy az orkán sem szórja szét különbül a pely­vát, ahogy a védelem fogja a vádat. A miniszter gyengéden be­lekarolt, így vezette a folyo­sóig keresztül a titkári szo­bán. — Ha parancsolod, rendel­kezésedre áll a hivatali foga­tom. — Nem, nem, köszönöm. Ezúttal inkább az apostolok lovára bízom magam. Eötvös az utcán mégis bér­kocsit fogadott. Mintha most ébredt volna fel hajnali ket­tő óta. Nyomasztó, hihetetlen álomként borult egész lényé­re mindaz, ami az utóbbi órá­ban történt vele. A szélsősé­gekben járó izgalma fokról fokra alábbszáll t, jólesett hallania a Bazilika tornyai­ból ércesen lüktető déli ha- rangszót. Az egyszerű rézcsillár ibo­lyakék gázlángjától szelíd ki- sértetierség derengett a szo­bában. Ügy rémlett, mintha nem is röpke három és fél évtized, hanem évszázadok választották volna el a jelen­től a falakról nézelődő arco­kat: Kossuth, Széchenyi, Klap­ka, Bem József, Deák Ferenc 1843-ból való képmásait. Fe­ketekávé forrott bugyogva a spirituszfőzőn. nyomdász?'ú kefelevonatok hevertek min­denütt, szivarok füstölögtek, Eötvös végighúzta gombolat- lan ingujját verejtékező ko­ponyáján, elzárta a spirttus»- főzöt (Folyta tjut) ■-«Kiff a Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom