Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

W09. máreftrs t ^reLBT-MAfSTABOW^ÄO S oldal Ki mit tud — a pultnál? A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vá­sárlásakor, a szolgáltatások igénybevételekor az emberek látszólag szinte gépiesen ha­tároznak arról, mire költsék pénzüket. A valóságban ezeknek a mini döntéseknek is éppúgy előzményük van, mint a nagy hatósugarú nép- gazdasági, vagy vállalati el­határozásoknak. A fogyasztó mielőtt hatá­roz jövedelmének felhaszná­lásáról, rendszerint arra ki­váncsi, hogy mit, hol, meny­nyiért, milyen minőségben, milyen előnyökkel vásárolhat. Eközben szeretne meggyő­ződni arról, hogy amire ép­pen szüksége van megvásá­rolható-e, illetve ami kapha­tó, megfelel-e céljainak? Ér­dekli az is, hogy elérhető-e számára a keresett cikk ára, vagy ez az ár arányban áll-e a termék, illetve a szolgálta­tás nyújtotta előnyökkel. Hi. any, vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli ki­deríteni mivel helyettesíthet­né a keresett cikket, mi más­sal érhetné el a kívánt célt Erősen érdeklik az újdonságok, hasonló rendeltetésű, de mi­nőségben és árban eltérő cik­keknél a különbségek. Egyáltalán, tudni szeretné — még ha azonnal nem is vásá­rol —. hogy mindaz, ami kapható, mire jó, mire hasz­nálható? A fogyasztók tájékozódásá­nak és tájékoztatásának ki­alakultak korunkban a hagyo­mányos formái módszerei. Ezeket lehet olykor elmara­dottnak, nehézkesnek, olykor bosszantóan szűkszavúnak tartani, ámde a fogyasztók számára, még ebben a for­mában sem nélkülözhetők. Gondoljunk itt mindenekelőtt a járműveken az utcákon, a mozikban, a sajtóban, a rá­dióban és a televízióban ál­landóan szereplő hirdetések­re, a jól, vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az al­kalomszerűen terjesztett és nem mindig sikeres gyárt­mányismertetőkre, a hébe- hóba megrendezett árubemu­tatókra. Ezek hatásfoka, az általunk közölt használható információ értéke persze együttesen sem tesz ki any- nyit mint amennyit az em­berek a vásárlás színhelyén személyesen szerezhetnek meg maguknak. Amikor sürgetjük a fo­gyasztók tájékoztatásának fejlesztését, nemcsak a ha­gyományos formák, ötlete­sebb, tartalmasabb alkalma­zására gondolunk. A konven­cionális ' módszerek tökélete­sített változataikkal sem ké­pesek ma már mindazt az in­formációt nyújtani, amit a fogyasztók — a termékek és szolgáltatások növekvő bősé­ge, gazdagodó választéka mi­att — egyre türelmetlenebbül igényelnek. Mégha előbb vagy utóbb megegyeznek is a ter­melők és a kereskedők egy­mással, hogy ki tájékoztas­son —, pillanatnyilag ezen még erősen vitatkoznak — a vevő akkor sem lehet teljesen nyugodt. Jól tudja hogy az őt tájékoztatók érdeke, az eladáshoz fűződik. Ezért nem mindig képesek legyőzni a kísértést, hogy többet, szeb­bet és mást mondjanak a ve­vőnek portékájukról, mint amit az „tud”. Kitől kaphat­nak hát, minden tekintetben tárgyilagos megbízható in­formációt a fogyasztók? Nyil­ván olyan szervektől, intéz­ményektől, akik érdekeiket tekintve függetlenek a gazda­sági szervektől. A szakszervezetek felbe­csülhetetlen szolgálatokat te­hetnének ezen a területen is. Tekintéllyel, jártassággal, helyzetismerettel, tehát min. den lehetőséggel rendelkez­nek, hogy a fogyasztók segít­ségére siessenek. A szakszer­vezetek önállóan, vagy más társadalmi szervekkel együtt­működve rendszeresen meg­jelentethetnék a fogyasztók lapját, amelynek — szakértők és tapasztalt fogyasztók meg­állapításaira alapozott — közleményeiből, az egyes ter­mékek értékéről, tulajdonsá­gairól elfogulatlan, megbíz­ható tájékoztatást kaphatna a döntésen töprengő fogyasz-- tó. Az eddigieknél sokkal szé­lesebb körben, és rendszere­sebben lehetne termékbemu­tatókat is tartani Az ipar és a kereskedelem egymás közöt­ti kapcsolatában, valamint a termelőeszköz piacon már régtől kezdve nélkülözhetet­len segédeszközként használ­ják a gyártmánykatalóguso­kat. Ennek valamilyen egysze­rű formáját ki lehetne alakí­tani a fogyasztók használatá­ra is. Ebből az ipar és a ke­reskedelem által közösen ké­szített és esetleg szerény díj­ért árusított képpel, rajzzal illusztrált tájékoztatókból nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, hanem azt is, hogy hol van. Bátorítást érdemelnek azok a törekvések is amelyek a levelező reklám kiterjesztését, fejlesztését szorgalmazzák. Ha mondjuk valakinek már van egy- televíziókészüléke, vagy mosógépe, aligha terve­zik annak megvásárlását. De akinek nincs, arra lehetséges vevőként számítani lehet. Az ilyen fogyasztóval bizonyos megkülönböztetéssel célszerű foglalkozni. Számára többet, alaposabbat kell mondani, ha vásárlóként akarjuk őt vi­szontlátni. A névre szóló fel­hívásra tájékoztatásra egyéb­ként is jobban odafigyel az ember. A lehetőségek szinte ki- meríthetlenek. A jelenlegi helyzet egyelőre mégsem fe­nyeget túlzásokkal. Ellenke­zőleg: szervezett vállalati, társadalmi erőfeszítések szükségesek. hogy a kedves vevők mind gyakoribbá váló döntéseihez egyre bővebben buzogjon a jó és igazi infor­máció tiszta forrása. (gy.) Tanulóképzés Reális célok \ Nyírbogáton Betekintés egy tsz termelési és értékesítési tervébe Egy hét alatt két ízben gyűlt össze a nyírbogáti Rá­kóczi Tsz küldöttközgyűlése. Nem valami súlyos eset kí­vánta ezt. Egyik alkalommal „pontot tettek” az 1968-as év sikeres" befejezésére, számve­tésere, egy 10 órás munkanap­ra átlag 77,40 forint kereset jutott, másikon már az idei feladatokat, tennivalókat rendszerezték. így történhetett, hogy február 8. óta kész a tsz idei termelési és értékesítési terve. Lényeges változás alig­ha történik rajta. Javaslatok az asztalon Annyira jó lenne a terv, egybevágó a több mint 800 tag elképzelésével, gondola­tával? Kemény leckének tartják a korábbi hat év gazdasági fogyatékosságait, az év végé­re rendszerint üresen maradt közös kasszát. Az utóbbi két évben egyenesedett az út Külön bizottságok dolgoz­ták a gyümölcskertészet, a növénytermesztés és állatte­nyésztés ..i veit Kész javas­lataikat tették asztalra. En­nek gyűrkőzött a központi szakvezetés, összesen hatezer holdra kiterjedő a terület, melyből három és fél ezer hold a közös szántó várt idei „eligazításra”. Figyelembe kellett venni, hogy az utóbbi két évben 212 új taggal gya­rapodott a tagság létszáma, a nyert jog mellett azoknak is munka, becsületes megélhetés kell. Nyerhető szám és „kamat” Úgy tetszett, a kertészeti bizottság túlfeszítette a húrt 170 vagon alma várható meg­termelését javasolja. Reáli­sabb lesz a 125 vagon, szá­molt utána Orosz Mihály fő- agronómus. Vállalni kell a felelősséget, de előre kerülni a kellemetlen meglepetést. Reális alapja van a szántó­földi termelés igényének a hozamokat illetően. Jelentős itt a múlt évi tervhez képest a búzatermés növelése hol­danként 2 mázsával, a hevesi dohányét 5, kukoricáét ugyancsak 2 mázsával. (Utób­bi májusi morzsoltban.) Ki­számították, a többtermésért ráfordított! bőségesebb mű­trágya és gondosabb termelé­si munka értékét. Számokban 278 750 forint, míg a „meg­emelt” termések értéke 429 ezer 320 forint Az itt nyerhe­tő plusz 213 ezer 570 forint. Az állattenyésztésnél a ta­valyi tartás- és környezet­alapozás most azzal „kamato­zik”, hogy a múlt évi 390 kövér sertés értékesítésével szemben idén 650 darabot szállít a tsz. A többletértéke­sítés itt félmillió forintnál több bevételt ígér. S hozzá kell tenni, hogy még a korábbi években csaknem 8 kiló ab­raktakarmány „emésztődött el” egy kiló hús gyarapításá­ért, most 4,1 kiló az idevonat­kozó norma. „Nem várunk senkitől adományt” összességében 10 százalék terméshozam növelést irányoz elő a tsz idei terve. (Persze egyes termékeknél 20, 20-on felüli, sőt 40 százalékos eme­lés is realizálódhat.) S tovább szilárdítják a szövetkezeti alapokat, a nagyüzemi gaz­dálkodás fejlesztésének fel­tételeit. A közös vagyon ér­téke a tavalyi sikeres gaz­dálkodás eredményeképpen 3 millió forinttal erősödött, idén újabb 4,3 millióval gya­rapodik s meghaladja a 32 millió forintot. A tartalék- alap a jelenlegi 3,4 milliót ki­tevő fedezete ez év végére körülbelül eléri a 4 milliót. A tagság részesedése az elő­irányzat szerint a három év Méreteiben és kivitelezésé­ben is újszerű és monumen­tális lesz az; új Búza téri ÁBC szövetkezeti nagyáru­ház. Az áruház „Supermakett” mintára készült 1050 négyzet- méter alapterületű, berende­zései egyediek. Az épület folyosója balol­dali részét a szociális helyi­ségék, öltöző, mosdó és ét­kezőhelyiségek foglalják el. Elkülönített helyen tárolják a vegyiárukat, a göngyölege­ket és külön a szagra érzé­keny árukat. A hatalmas eladóterem hosszú üvegpolcai hűtőszekré­nyekkel vannak ellátva. Egyik oldalon a friss tőkehúsokat előtti 6,4 millió forint he­lyett meghaladja a 10 milliót. A munkaszervezetben megtartják, a helyi viszo­nyoknak megfelelő brigádbe­osztást. Legfontosabb egysé­gei: hat a növénytermesztés­ben, egy-egy a kertészetben, illetve az állattenyésztésben dolgozik. A téli foglalkoztatás gond­ján segít a budapesti Telefon, gyárral és az ELEKTROIM- PEX Vállalattal kötött meg­állapodás. Novembertől kezd­ve mintegy kétszáz tag dol­gozhat márciusig az átalakí­tott dohánysimító házban elektromos tekercselésnél. (Minimum három nap elegen­dő a fogások elsajátítására.) Jól jár a tsz, jól a tagok is. Hogy írj tanultak az új mechanizmus első esztende­jétől arra ugyancsak Orosz Mihály föagronómus válasza idézhető: „Nem várunk sen­kitől adományt. Meg kell áll­nunk a lábunkon. Mind szi­lárdabban... Kellett itt ter­melni korábban 20 féle nö­vényt is, most kilenccel fog­lalkozunk. Ez a reális, ez va­ló.” Megvan tehát már az idei terve a nyírbogáti Rákóczi Tsz-nek, meg a tagságnak, a vezetőségnek. S meg is kezd­ték érte a tennivalókat: igye­kezettel metszik az almás­kertet, végefelé járnak a ka­lászosok fejtcágyázásával, hordják a trágyát a meleg­ágyakhoz. Saját céljaikat váltják valóra. Asztalos Bálint tároljak, az áruház másik ol­dalán pedig a tejtermékek, hűtőszekrényei foglalnak he­lyet. Az itt található leg­újabb hűtőpultok biztosítják a legforróbb nyári napokban is a friss ellátását Arról is gondoskodtak, hogy a zöldség­féléket teljesen elkülönített részben ugyancsak hűtőszek­rényekben tárolják. A nagy eladóterem fő he­lyét az élelmiszeráruk fog­lalják el. A másik részében ruházati, kötöttáru fehérne. mű és cipő, majd a harmadik részben a háztartási áruféle­ségek, edényáruk. műanyagok és tartós fogyasztási cikkek, tüzelési áruk kerülnek elhe­lyezésre. A Szabolcs-Szatmár megyei kereskedelmi és vendéglátó­ipari szakmunkásképzést a megyei kereskedelmi vállala­tok és a MÉSZÖV szükségle­tei irányítják. Jelenleg vala­mennyi végzett növendéknek megyén belül azonnal tudnak munkát biztosítani. A kereskedelmi hálózat ki­építése, a korszerű kereskede­lem megteremtése azzal a* igénnyel jár, hogy minél több női szakembert állítsanak minél rövidebb idő alatt mun­kába. A nyíregyházi Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetbe felvett női tanulók arányát az idei tanévben tovább javí­tották. Az összes létszámból — 650 tanulóból — 72 száza­lék nő. Ez az arány a megyé­ben összesen 6,9 százalék. Hasonlóan alakul ez a* 1968 69-es tanévben felvett tanulók összetételében is, ahol az összes létszámból. 262-ből 184 lánytanuló. A mindinkább jelentkező szakemberhiány kielégítésé­nek a jelen pillanatban egyet­len komoly akadálya van. A megfelelő tantermek és felszerelések hiánya. így tör­tént meg, hogy az idei tanév­re jelentkezettek közül csak 33,3 százalékát tudták felven­ni, ami 786 jelentkezőből 262-1 jelent. Még így is kölcsöntan- tantermekre szorul a szak­munkásképző iskola, hiszen az l es számú általános isko­lában kaptak hét tantermei és a kereskedelmi szakközép- iskolában három tantermet Ez persze csupán ideiglenes megoldást jelenthet, s a gon­dokon csak egy új iskola megépítése és átadása for segíteni, (bsji Érdekessége az uj áruház­nak az elektromos húsfűrész és a hússzeletelő gép. Újdonságnak számít az áruház „Bizerba mérlege”. Ennek a mérlegnek érdekes­sége, hogy nemcsak az áru sú­lyát mutatja, hanem ugyan­akkor annak eladási árát is. A Búza téri ú:i áruház piac felőli részen helyezték el c presszót és fagylaltozót Ugyancsak ezen a szakaszon lesz a falatozó és az úgyneve­zett pecsenyesütő is. A műszaki átadás befejez­tével az áruház megnyitását április hónapban tervezik. Farkas Pál Áprilisban megnyitják Szövetkezeti nagyáruház a Búza téren Thurzó Gábor: Koszorú selyemszalaggal * Ezt irta Etelka néninek: „Drága édes Etikém, pa- pácska meghalt, Szent István után, tehát az alkotmány ünnepére egy nappal temet­jük. Tudom, mennyire szeret­ted, ti példás testvérek volta­tok. Most itt maradtam egye­dül, mint az ujjam, ebben a nagy lakásban, és csak töröm a fejem, mi lesz velem, de nem lesz semmi. Draga édes Etikém, engem is vele temet­nek, ott leszek a sírban a Farkasréten, és csak az ví­gasztal, hogy olyan szép hely, csupa-csupa fa, látni a vá­rost, és papácskát két sorral lejjebb temetik, mint Ken­nedy Mariont, a dalénekes­nőt, akinek egyszer elküldtem neked magyar nóta lemezét. Most csak lézengek, nem is élek, és ha nem lennének a lakók meg papácska régi, hű elvtársai, azt mondanám: mi­•Részlet a szerző „EgT ember vége” című regényé­ből. nek is élek? Nekik én vagyok a papácska most. Az a ré­mes, drága édes Etikém, hogy ő maga se vette komolyan súlyos, gyógyíthatatlan beteg­ségét, virgonc volt, készséges, szaladgált föl-le azon a négy meredek emeleten, oda se ne­ki, és igazán nem lehet ma már tudni, az ártott-e meg a szívének. Olyan borzasztó, hogy szombaton én küldtem le, de ki gondolta volna?! Nektek könnyű a gazdagon berendezett áruházakkal, ne­künk folyton sorba kell áll­ni. Ha hazajövök, leülni is fáradt vagyok, nemhogy főzni és a vasárnapom annyi, hogy megfőztem papácskának egy hétre az ételt, de kizárt do­log, hogy állott lett volna, mindennap lement jégért. Nem tudok vigasztalódni! Mi lesz velem?” Etelka néni ezt válaszolta: „Jolikám! Iszonyatos! Az egyetlen, drága fivérem! Mért nem sürgönyöztél, azonnal repültem volna! München— Budapest a Sabenan három gyenge óra, és az egész retúr háromszáztizenhét dollár, va­gyis roppant olcsó. Hogy nem lehettem ott legalább a teme­tésén!... Azonnal rendeltem a Fleuropnál egy gyönyörű csokrot fehér selyemszalag­gal. Van az nálatok odalent? A piperecsomag már két he­te elment, és most is Helene Curtizt küldtem. Most már csak te maradtál nekem! Légy oly okos, bölcs, mint drága apád, az én felejthe­tetlen, örökké siratott Rudi fivérem volt. Mit csinálsz a nagy lakással? És ne fizes­sek be az Ikkánál egy jég­szekrényt? Azonnal írj, ha megkapod a csomagot.” De előbb írt: „Drága, egyetlen Étiké — köszönöm, köszönöm, köszö­nöm! Olyan jó tudni, hogy te vagy, jómódban, isteni vil­ládban! És én!... Nekem minden csak papácska most is, szép és szomorú emlék. Egyetlen bútort sem adtam el, és mégis üres minden. Ilyen volt a ravatalozó, ami­kor kivitték mind a virágot, koszorút, papácskát a kopor­sóban. A lakással semmi ter­vem, de megmondhatom, van egy főmérnök udvarlóm, az érdeklődik legkomolyab­ban irántam. Szerelem? — kérdezheted. Az én részem­ről semmi esetre. De ő!... Csak előbb elválik a felesé­gétől. ö Is koszorút küldött selyemeszalaggal, tehát van nálunk. Nem ugranái el egy­szer Pestre? Hadd büszkél­kedjem veled! Egész nyáron tele volt isteni kocsikkal a város, nálunk imádják a nyu­gatiakat, téged is imádnának. A csomag és az Ikka-utalvány még nem jött meg.” Etelka néni rövidesen vá­laszolt: „Jolikám, kislányom! Kö­szönöm a prompt választ. Ügy mennék hozzátok, de úgy... Itt sok jót beszélnek, hogy nem is olyan rémes az élet a vasfüggöny mögött, mint ahogyan a Quick, a Szem, a Neue és a többi Illustrierte Írja. Münziger úr. aki manager a Wolff és Shaftesburynél, odalent járt, kapitális szarvast lőtt So­mogybán, mesélt, és én vá­gyódni kezdtem a Kelet, puszta, délibáb, a rónák, ár- valányhaj után. Mennék, de most van a főszezon, és Su- gárékkal már lefoglaltuk az appartement-t Mallorcán. De kár, hogy nem lehetsz majd velünk. Nem jöhetnél? Két- három hét entspannung. Renée szerint Mallorca most prolis, egy tömeghely, Baha­ma jobb lenne — igaz, ját­szottak nálatok az új 007- ügynököt? Nézd meg, az Ba­hamán játszódik! — de lebe­széltem Sugár Renéet, nem vagyok egy teeanger, hosz- szú oda a repülőút. Drága Rudi fivéremért befizettem egy gyászmisét, és emlékére száz márkát adományoztam a Vietcong áldozatainak, a dél­vietnami árváknak. Te mon­dattál gyászmisét? Veled va­gyok, nem hagylak el. Már biztosan ott a piperecsomag” A levélre postafordultával ezt írta: „Köszönöm, egyetlen Eti­kém, a gyászmisét, Ikka- utalványt, a szíves mallorcai meghívást. És a tippet is! Én is adtom az észak-vietnami árváknak papácska emlékére száz forintot, szörnyű, micso­da pusztítást végeznek az amerikai agresszorok a béke­kedvelő Vietnami Demokrati­kus Köztársaság légiterében! Annyi-annyi árva! A drága papácska adakozott végered­ményben, eladtam egy szá­zasért a villanyborotváját, azl fizettem be. Azonnal beszel tem régi lovagommal, Dezső­vel, aki most miniszterhe­lyettes, az útlevélügyben, so­ron kívül megkapom, ma kedd, csütörtökön mehetek érte, telefonálta a titkárnője. Csak azt kérem. expressz küldd a nyugatnémet és spa­nyol vízumot, azokkal ugyanis nincs összekötteté­sünk, mert egy fasiszta or­szág, a portugálokkal sem, de azt hiszem, Mallorca, az Spanyolország. Olyan gyö­nyörű a sír! és olyan jó ki­sírni magam mellette! Ér­deklődtem a vámhivatalban, rengeteg a nyugati szeretet- csomag, azért nem jött még meg a tiéd. Ahogy kértem, expressz a vízumokat, és alig várom, hogy a napsugaras ég alatt újra lássalak!” Szeptember végén képes­lap érkezett Mallorcából. Kék tenger, sárga fövény, rozsdás-zöld pálmák, egy üveghotel. „Szeretettel gondolunk rád! — Éti néni. Sugár. (Mély részvétem!) Renée. Anita. Helmut von Adriano-Witzers- leben Oberstleutnant i. R. der . Luftwaffe. Pitzi.” De előbb el kellett küldeni a gyászjelentéseket, el kel­lett temetni az öregembert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom