Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

«. «MM f9Ő9. i-Ubnätt i IretBT-MÄeVÄRORSZAO Külpolitikai összefoglaló 0 London vegyes érzelmekkel néz I\ixon látogatása elé d Az amerikai elnök európai körútja sorrendjének okai Amióta Nixon közelgő eu­rópai kőrútjának nemcsak az időpontját (február 23-tól), de pontos sorrendjét is be­jelentették, a nyugati sajtó hozzákezdett a látogatás kom­mentálásához, előzetes érté­keléséhez. A brit sajtó példá­ul végyes érzelmekkel fogad­ja az útvonalat, amelyből Anglia számára az a legfon­tosabb, hogy az USA elnöke nem Londonba repül először. Az értékelések különbözőek: van, aki szerint ez nyilván­való dokumentálása annak a ki nem mondott, de valós ténynek, hogy az egykori szo­ros amerikai—angol szövet­ség lanyhult, hogy az USA már nem Britanniát tekinti első számú partnerének. Má­sok azzal vigasztalják magu­kat. hogy a gesztus nem ten­don ellen, csak Párizs mellett szol, mert elsősorban az ame­rikai—francia kapcsolatok megjavítása esedékes a nyu­gati szövetségen, belül és a Londonhoz is eléggé hűvös De Gaulle talán rossz néven venné, ha Nixon — akihez a francia tábornok-elnök na­gyobb reményeket fűz, mint amilyeneket Johnson iránt táplált — Angliát keresné fel először. Annyi mindenesetre nyil­vánvaló, hogy a Fehér Ház­ban és a washingtoni külügy­minisztériumban alaposan „kidekázták” a Nixon-kör- út sorrendjét. A nyugat-euró­pai „három nagy” egyike sem — nevezetesen Anglia, Fran­ciaország és az NSZK — sér­tődhet meg igazán, mert Nixon egyiküknél sem kezdi a látogatást, hanem egy kis államban, Belgiumban száll le először a gépe. Ennek ugyanakkor az is a jelentősé­ge, hogy Brüsszel nem csu­pán Belgium legnagyobb vá­rosa. de egyszersmind a -NA­TO székhelye is. Ezzel a lé­pessel tehát Nixon azt is de­monstrálja, hogy külpolitikai célkitűzései között vezető szerepet Játszik az Északat­lanti Szövetség megerősítése. Brüsszel után London, Bonn, Nyugat-Berlin. Róma és végül Párizs következik. Ez hallgatólagos bevallása annak, hogy a legfontosabb­nak mégiscsak párizsi útját tartja Nixon. Azt hagyja a vegére és ott fog a legtovább tartózkodni. Nyilván nem egyedül azért, hogy hozzálás­son a Franciaországgal el- hidégült viszony megjavítá­sához, hanem azért is, mert Párizsban tárgyal az USA a kerékasztal mellett, saigoni partnere oldalán a VDK-val és a DNFF-fel, a vietnami probléma megoldásáról. Mindenesetre nem lehet. véletlen, hogy Nixon külföldi utazásainak sorát nem Ázsiá­ban kezdi el, holott ott még aktív háborút folytat, hanem Európában. Óvatosan bár, de ezt annak jeleként is tekint-' hetjük, hogy Vietnamban hosszú távon a. békés megol­dás híve, hiszen ha oda utaz­nék, az mindenkeppen vala­miféle erő és harciasság de­monstrálása lenne. S hogy Európába látogat először, ez újabb bizonyítéka annak, amit a politikai megfigyelők már. régen vallanak, hogy az Egyesült Államok külpoliti­kájának súlypontját, a viet­nami háborútól függetlenül is, Ázsiából Európába akarja áthelyezni. Ugyanakkor mintha kezde­ti jelei látszanának. hogy Washington végre aktivizáló­dik a közel-keleti konfliktus rendezését illetően. Ha fenn­tartással és módosítással is, de elfogadta a francia és a szovjet javaslatot a kérdés négyhatalmi megbeszéléseire vonatkozóan. Sajnálatos, hogy miközben a közel-keleti konfliktus által legjobban érintett arab or­szágok vezetői elfogadják a kérdés megtárgyalására vo­natkozó négyhatalmi találko­zót, Izrael még mindig el­utasítja. Carapkin—Brandt találkozó Dxehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtóértekezletén közölte, hogy Duckwitz külügyi ál­lamtitkár, aki jelen volt Brandt és Carapkin megbe­szélésén, tájékoztatta arról Kiesinger kancellárt. „A szovjet nyilatkozat, amelyet a nagykövet átadott, rövid, de fontos okmány, amely pontos vizsgálatot igényel” — mon­dotta és hozzáfűzte: a szov­jet nyilatkozat egyik eleme azoknak a tényeknek, ame­lyeket az NSZK kormánya figyelembe vesz, mielőtt dön­tene az atomsoromp 5-egyez- ményhéz való csatlakozásról. A Bundestagban egyébként az FDP követelésére pénte­ken délelőtt úgynevezett „ak­tuális órát” tartottak az atomsorompó-szerződés ügyé­ről. Az FDP szónoka követel­te, hogy a kormány végre foglaljon világosan állást Ez azonban nem történt meg, Kiesinger kijelentette, hogy a Szovjetunió „intervenciós szándékai” ha fennállnak, „nehézzé tennék a szerződés aláírását. Az NSZK kormá­nya azon fáradozik, hogy az ebből adódó nehézségeket kiküszöbölje.” Bonnak ezen­kívül — fűzte hozzá — „gon- dokat okoz” az ellenőrzésről szóló szakasz is. Bonn állan­dó érintkezésben van az amerikai kormánnyal — mondotta Kiesinger, — s Nixon elnök látogatása nyil­ván módot ad a nézetek ösz- szehasonlítására. Zénón Kliszko a testvérpárok moszkvai értekezletéről „A nemzetközi szolidaritás és egység mindig -a ■ kommu­nista és munkásmozgalom ..fő •fegyvere, erőforrása és a kö­zös ügyért vívott harc sikeré* nek előfeltétele volt és nap­jainkban még inkább az” — hangoztatja Zénón Kliszko. a LEMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára a Nőve Drogi-nak, a LEMP KB el­méleti folyóiratának legújabb, februári számában közölt cik­kében. „Ennek tudatában pártunk következetesen sík- raszáll a szocialista és mun­kásmozgalom új nemzetközi tanácskozásának összehívása mellett és tevékenyen részt vesz .annak előkészítésében" — húzza alá Kliszko. — A LEMP úgy, véli, hogy a moszkvai tanácskozás előké­születeinek és a tanácskozás­nak ledtVifi‘^|elíéi'^én ftéfl lezajlania- yagyis úgy, hogy elvi-eszmei vita follyék min­den olyan fontos kérdésről, amelyet a jelenlegi nemzet­közi helyzet és a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom helyzete indokol. A tanácskozásnak ‘ a marxiz­mus—lenin izmus és a prole­tár internacionalizmus elvei­vel összhangban folytatott elvtársi vita platformjává kell válnia. A vitában ar ra kell összpontosítani a fi­gyelmet, ami a kom ni un is,,a- és munkáspártokat összekap­csolja az imperializmus el­len, a szocializmusért, a né­pek szabadságáért és a világ­békéért folytatott harcuk­ban.” Leng yelországi jegyzetek (I.) Külföldön dolgozni Katowice :*a lengyei ipar központja Szintet divatos üdülőhely lett a külföldre látogató ma­gyarok számára Zakopane és a lengyel tengerpart. Né­hány éve megszűntek az út­levél- és vizumkötöttségek a két ország között s egyre gyakoribbak náluk a lengyel túristák, a magyar szó pedig Lengyelországban nem rit­kaság. Évente 100—150 ezren utaznak egymás országába.­Az örvendetesen fejlődő turistaforgalom „hátországá­ban” évente csak néhány sta­tisztikai adat erejéig hallunk a két állam között növekvő kereskedelmi forgalomróL Pádig ez is jelentős. Növelé­sén szívós igyekezettel dol­gozik — a varsói mellett — egy kis létszámú kollektíva Katowice központjában, a Zwirkii Wígury utcában. Munkájukat Bakonyi János, hazánk lengyelországi nagy- követsége kereskedelmi taná­csosi hivatala katowicei iro­dájának vezetője fogja össze és irányítja. Az itthon dolgozó emberek, közülük is leginkább sok fi­atal számára különleges és egyben romantikus feladat külföldön dolgozni. Nem­csak az évi szabadság és a megtakarított pénz határáig ismerkedni egy-egy ország, nép életével, hanem hónapo­kon, éveken át. Munkájáról szívesen beszél Bakonyi János is, ám több­nyire a túristák szemével nem látott dolgokról. Ami­kor Katowicébe került az iroda élére, behatóan kezdte tanulmányózni, mit is jelent majd számára a munka' a hat nagy déllengyel vajda­ságban. Először a lakossággal kellett ismerkedni. A hat vajdaságban — az ország te­rületének 27 százalékán — él Lengyelország lakosainak negyven százaléka. Még elté­rőbbek az adatok a katowicei vajdaságban: az ország há­rom százaléknyi területén a lakosság tizenegy százaléka él, tehát az.* átlagos népsűrű­ség közel négyszeres ezen a vidéken. A jellemzők itt egészen mások, mint nálunk. Magyar- országon Budapest minden szempontból központi szerepet játszik az ország v életében. Nem így van Lengyelország­ban. A főváros, Varsó első­sorban államigazgatási köz­pont. A kulturális centrum nagyrészt Krakkó, míg a gazdag sziléziai iparvidék ré­vén az elméleti ipari köpont Katowice. Ebben a hatalmas — mint­egy háromszázezer lakosú — városban ipari egyesülé­sek (hasonlóak a mi tröszt­jeinkhez) sora található: ti­zenegy bányászati, négy ne­hézipari, öt építőanyagipari s további öt a vegyipar, a könnyűipar és az élelmiszer- ipar területéről, lit találha­tók a legnagyobb kutató- és tervezőirodák is. Köztük is v’czet a bánya és energiaügy hét tudományos intézettel, de a nehézipar és vegyipar ugyancsak hat-hat kutató­ié ^zetet működtet Katowi­cében. Az ország egyetlen atomenergia-kutató központ­ját is itt építették fél: Mind­ez azt jelzi, hogy a lengyel állam különösen nagy gondot fordít a tudományos- és mű­szaki fejlesztésre, s ezt az ipar legnagyobb centrumá­ban, Katowicében kívánják megoldani. Ami a magyar kereskedel­mi szakemberek szempontjá­ból különösen érdekes, (és indokolja, hogy külön keres­kedelmi iroda is működjék Sziléziában): csak a katowi­cei vajdaság az ország köz­vetlen exportjának 23—26 százalékát, közvetett export­jának 40—45 százalékát adja. Ha a hat déllengyel vajda­ság^statisztikai adatait néz- züC'kiderül, i 1 .e^jt bőL.. # jva j- da.ságpfc.az export, janak közvetlen es közvetett' formában mintegy 75 száza­léka kerül ki. Katowicében három külkereskedelmi vál­lalat működik, ezenkívül az országos vállalatoknak. kilenc kirendeltsége van itt; Ami a magyar kapcsolato­kat ‘illeti, a kezdetek idején a szénre épült. Ma a 26 milliós lengyel szénexportból egy millió tonna irányul Magyar- országra. . Ezenkívül évente 300 ezer tonna kokszot szál­lítanak. (Az ózdi kohók pél­dául teljes egészében szí lá­zai koksszal működnek). Jelenleg Magyarország a 6. —7 helyei foglalja el a len­gyel külkereskedelemben. Mi vagyunk Lengyelország ,. leg­nagyobb bauxit-, limföld­és gyógyszerszállító!. Né­hány iparágban jelentő» a Magyaiországra irányu­ló lengyel kivitel: tovább­ra is a szrii cs a koksz vezet, mfcjd ;1 kohá­szati termékek következnek. A lengyel személyautók a Warszav«k — egyik legna­gyobb vásárlója szintén Ma­gyarország. Az elmplt években a klasszikus érteleiéiben vett árucsere lékeiéoég „il ki merí­tették. Általános a vélemény, hogy a további fejlődések még nem érték el azt a szin­tet, amelyet a lehetőségek megengednének. Elsősorban a kooperáció és a szakosítás nyithatja meg a továbblépés útját. A gépko­csigyártásban már láthatók az első eredmények: az ille­tékes magyar es lengyel gyá­rak közötti együttműködés alapján bizonyos alkatrészek gyártása magyar, mások ké­szítésére lengyel gyárak sza­kosodtak. A nagy szériák, a koncentrált gyártmányfej­lesztés révén jó eredmények vannak és továbbiak várha­tók. Legfrissebben, g konfekció- j iparban szeretnék' létrehozni egjéűitműködést, a bytomi nagy ruhaüzem és megfelelő magyar partner kapcsolatá­ban látják az első lépést a ruhaipari együttműködésben. Ez ugyancsak gazdaságosabb termelés, modellcserék, lehe­tőségét. teremtené meg, s új­szerű lenne a konfekcióipar­ban. Érdekes, friss reagálás é» » nagyszerű üzletkötés lenne, amely egv hír nyomán kerül­het a külkereskedelmi szak­emberek jegyzeteibe: Dél­Lengyelországban 1970-ig kétszáz új vendéglátóipari egységet, többségében biszt­rót létesítenek. Magyarország hütőgéppultjai és kávéfőző­gépei ismertek, és kedveltek Lengyelországban... Marik Sándor Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele Regény Eötvös Károlyról 42. Mire befejeződött a vizs­gálat. jócskán elmúlt éjfél, igyekeztek haza a szomorú színhelyről a tiszalökiek is, a t-iszadadaiak is Őrségnek ott hag>dák Oláh György és Vá- radi András kerülőket, Mol­nár János dada! községi es­küdtet, s hogy a zsidók közül is kerüljön tanú, az őrzőkkel maradt a tiszadadai Czájer Márkus cipőkészítő varga és Burger Mór földműves bérlő. A hivatal képviseletében pe- dig Szentesi István pandúr lett a strázsa. Sehogy nem tudták elkép­zelni a lutajosok, mivégre esődüli ennyi ember éj ide­jén áz ismeretlen tetemhez. Máskor is fogtak már ki hul­lát a Tiszából, a maguk mód­ján megadták neki a végtisz­tességet., imádkoztak lelki üd- véért, eltanakódtak borongós áhítattal, ki lehetett, miféle végzet vetette útjukba, aztán ereszkedtek -tovább a tutaja­ikkal. KülönOs, érthetetlen volt ez a mostani nagy sür­gés-forgás, az urak fontosko­dása, a kíváncsiak izgalma, az őrködés, de sokat nem tö­rődtek vele. Nem tartozott rájuk. Pirkadatkor eloldották tutajaikat a parttól, köszö­nést integettek az álmos őröknek és ereszkedtek to­vább Szeged felé. Ezen a napon járt a nyír­egyházi fogházban megnézni Móricot — jutott eszébe Eöt­vösnek és megszakította gon­dolatfűzését, hogy agysejtjei visszanyerjék erejüket a ki­merítő koncentrálás után. Ám belátta, hogy ámítja magát a pihenési szándékkal. Foglalkozhatott bármivel, jottányit sem lazultak benne a feszültségek. Ingerlékeny­ségen kapta magát rajta, egyre nehezebben viselte el a huzamos egyedüllétet, és at­kozta magában Baryt, hogy öt is fogságra vetette. Min­denképpen bőséges oka volt a keserű hangulatra. Önural­mát végsőgik próbára tette a vizsgálat kegyetlen célzatos­sága, jóízlése alig tudta elvi­, selni a nyomozók otromba hazugságait, mindennek tete­jébe a kormányzat is rosszin­dulatot tanúsított iránta. Kérvényében a lehelő -legna­gyobb alapossággal és hűség­gel írta meg Tisza Kálmán­nak. aki a miniszterelnöki ' méltóság mellé a belügymi­niszteri tárcát is birtokolta, hogy mennyire veszélyes, az igazságszolgáltatás tekintélyé­re mennyire megalázó Charf Móricot a vérvád szitóira ‘.bízni. Javasolta, adják a fi­út a tárgyalásig egy pártat­lan nevelőintézetbe, ahol nem lenne kitéve a kemény lélekgyötrésnek. Kérvényét elutasították. A Vajda nem reményked­hetett pihenésben, folytatta hát a munkál. Mintegy so- kallva a zűrzavart, átnézte az asztalon heverő kazalnyi jegyzethalmot, csak a szüksé­ges papírokat hagyta elől. a többit visszarakta disznóbőr ügyvédtáskájába, aztán kény­telen volt üjra belemélyedni a vizsgálóbíró kellemetlen butaságaiba. ( Hétfőn délután négy óra körül többen verődtek össze a Csonkafüzesben, mint egy rossz vásárra. Seregnyi fogaton érkeztek az urak Nyíregyházáról. Dobos Imre megyei főszolgabíró, Miklós László, Szabolcs vármegye első aljegyzője, Egressi Nagy László királyi alügyész, Szé­kely Ferenc, a főállamügyész egyik helyettese, aki éppen. ez időben tájékozódott a hely­színen Kozma Sándor meg­bízásából. Az első szemle résztvevői közül megint el­jött Zoltán István, a tiszalö- ki járás helyettes szolgabirá- ja, K. Horváth Géza szigorló orvosnövendék, Zurányi Kál­mán gyógyszerész. Nem hiá­nyozhatott Vay György járá­si csendbiztos sem, ő képvi­selte a karhatalmat a renge­teg pandúrral és csendle­génnyel együtt. Nélkülözhe­tetlen szerep várt Solymosi Eszter rokonaira és ismerő­seire is. És százával voltak, akikre semmi szerep nem várt, de ide vonzotta őket a kíváncsiság. Mindenki ' jöhe­tett, lévén a szemle nyilvá­nos, de az urak azért kü­lönbséget tettek. Vay György megparancsolta csendlegé­nyeinek, hogy kergessék el az érdeklődő zsidókat. Amig ezzel nem végeztek, addig el sem kezdték a vizsgálatot. A tetemet mezitlenül tet­ték ki szemlere. Ahogy soha senki nem látta serdülése ko­rában az eszlári lánykát. Ba- ry József elsőnek özvegy Solymosi Jánosnét, Eszter édesanyját kérdezte ki: mil lyen nahát viselt a lány, ami­kor eltűnt? Az anya ponto­san felsorolta, hogy fekete, fehérbabos kendő volt a fe­jén, nyakát vörös harakendő takarta, kis női kabátkáján vörös-fehér-fekete kockák látszották. Meg is mutatta az asszony a hazulról hozott mintát, amit foltnak őriztek a maradékból. Eszter ingvála havasi gyolcsból készült, ing­alja közönséges falusi vá­szonból. Volt rajta még egy vörös karton alsószoknya, egy vöröscsíkos félkötény, egy kék bárhent szoknya. Solymosiné elővette a párját annak a kendőnek, amelyet n tetem csuklójára kötve talál­tak, benne a festékkel. Csak a fekete, fehérbahos keszkenő hiányzott a hajjal együtt. Ár, gally, parti gyö­kér leoldhatta, a hajat pedig szálanként kiiktatta, letör­delte az örökké mozgó víz. Ha Eszteré volt a tetem, — márpedig bármilyen tüzetes- .séggel kereste Eötvös' az el­lenérveket, minden ésszerű belátás szerint annak kellett tartania — akkor nyolcvan napig rejtegette hullámaiban a Tisza. Ennyi idő több az elégnél, hogy leváljon a szap’ panná ázott fejbőrről a sza­badon lebegő haj. Egyébként az anya által megnevezett valamennyi ruhadarab a Vizsgálóbíró birtokában volt. Özvegy Solymosi Jánosné kijelentette, hogy a holttest nem lehet azonos elveszett lányával; így vélekedett test­vére, özvegy Solymosi Gá- borné is. Ennek fia viszont felismerte Esztert a tetem­ben. Hozzá hasonlóan az azo nosságot állapította meg Sza- kolcai Julcsa, Jakab János* Lóczi János, Juhász József, Juhász Józsefné tiszaeszlári lakosok. Sehogy nem tetszett ez a vizsgálóbírónak. Mert amennyire a legilletékesebb tanúnak tarthatta Eszter any­ját,, éppúgy benne volt a leg­nagyobb az elfogultság is. Borzasztó munkát végeznek az élettelen testtel az elemek. Érthető, ha a serdülő lányka kedvességéhez, hamvasságá- hoz, bájához szokott anya a felpuffadt, sötét foltokkal, borított, az arcvonásaiban, idomaiban szörnyűre torzult hullát semmi áron nem akarta azonosnak hinni saját gyermekével. Iszonyodó lei­kétől mást nem is lehetett várni, csak tagadást.. Bary Józsefnek kedvét szegte . a felismerési eljárás eredmé­nye, hiszen két tagadó vá­lasszal szemben, hat igenlő véleményt kellett jegyző­könyvbe foglalnia. (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom