Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-08 / 32. szám
WO», február 8. KELffT-MAGYARORSYA« 8 0T6» Idény jellegű foglalkoztatás Sok ezer, könnyebb munkát kereső — elsősorban nő és fiatal — vár megfelelő munkaalkalomra, főleg állandó jelleggel. Helyzeti előnyük van tehát azoknak a folyamatosan termelő üzemeknek, ahol a könnyűmunka-igényes termékek gyártását fejlesztik'. A létszámfelesleg lekötése, foglalkoztatása nem csak helyi, megyei, hanem népgazdasági érdek is. De nem mindenáron! A termelési program volumene emelkedésének megfelelően végeztek létszámigény-felméréseket év elején a Ti- szavasvári Alkaloida üzemrészeiben. Az összesítésnél olyan irreális igény keletkezett, amely semmiképpen nem állt egyensúlyban a számításba jövő lehetőségekkel. A réven nyert előnyt a vámon veszítették volna el. Csak természetes dolog, hogy a gyár vezetői új, ezúttal a közgazdasági számításokon alapuló felmérésekkel indokolt igény alapján engedélyezték a létszámnöveléseket. Az egyre nagyobb létszámmal dolgozó Nyíregyházi Gumigyárban például szinte egész éven át vesznek fel új munkásokat, de megfelelő ütemezéssel, Könnyű nekik — mondhatná valaki — nincs holtszezon, csak állandó jellegű fejlesztés. Az évente négy-öt hónapot dolgozó munkás visszatérésében bízni, a termelést erre alapozni — bizony nem irigylésre méltó állapot. A Nyíregyházi Dohánygyár például úgy igyekszik idénymunkásokat „állandósítani” a szezonidőre, hogy a leszerződött dolgozóknak — alkalmazásuk idején — keresetükön felül, havonta háromszáz-négyszáz forint pótlékot fizet. Szociális szempontból — ideiglenesen talán vállalati ér-, dekből is — ez nagyon is figyelemre méltó kezdeményezés, de nem célravezető. Végső soron kényszerűségből fizetett plusz- költség mert nincs mögötte termelés. Az idény jellegű munkások holtszezonban való foglalkoztatására a nyíregyházi gyár vezetőinek vannak más elképzelései is.. A tsz-ekkel, más üzemekkel való kooperálás azonban még csak elenyésző hány adát oldja meg ennek a problémának. Az idény és részben idény jellegű vállalatoknak — dohányipar, konzervgyár, almatároló, AKÖV, stb. — célszerű lenne közös összefogással egy olyan üzemet létesíteni, ahol a holtszezonban is foglalkoztatni tudnák az idénymunkásokat. Elképzelhető például a hullámpapírdoboz-üzem építése révén egy csomagolóanyag (karton-, szivardoboz-üzem, stb.) esetleg egy kisebb szlvarkagyártó, dohánycsomagoló-üzem közös finanszírozása a vállalatok fejlesztási alapjaiból. Lehet, hogy a jelenlegi munkaerőhelyzet kedvező feltételeket kínál a pillanatnyi helyzet konzerválására Ez azonban csak átmeneti állapot Ha a fővárosi üzemeknek — a megye munkaerőfeleslegére alapozva — kifizetődő a letelepítés költsége, miért ne lenne ez megyei szinten is előnyös? Tóth Árpád A kivételezés kára A lónyai Béke Tsz zárszámadó közgyűlésén a felszólalók jelentős része a háztáji föld visszásságával foglalkozott. S ezenbelül is az úgynevezett „eszmei” terület között kavar- gott a hangulat. A közgyűlést megelőzően szerkesztőségünk is két levelet kapott lónyai tsz-tagoktól, a két levelet heten írták alá. A panaszra kivételezések adnak okot. Amíg egyesek, a múlt esztendő elején belépettek teljes hold háztájit használhattak, illetve annak megfelelő termést vihettek haza, mások csak fél holdra kaptak jogot. Ez valóban igazságtalanul ellentétes. Rácz János elnök azt mondja, ő tavaly augusztustól kezdődően vette át a tsz vezetését. A háztáji körüli felemás helyzetet korábbi határozatok, a volt elnök intézkedései okozták. Meg akarjuk nézni az erre vonatkozó közgyűlési vagy vezetőségi határozatokat, jegyzőkönyveket — nincs. Ami található, abban az van, hogy férfiaknál a háztáji jogosultság mértéke az 1968. évben minimum évi 150 tízórás munkanap teljesítése, nőknél 100. Ennyi közösben végzett munka után jár fél hold. S mind a férfiaknál, mind a nőknél az 5 tízórás munkanap túlteljesítése esetén egy egész hold használatára lehet meg a jogosultság. A panaszt tevők (levélírók) kivétel nélkül túlteljesítették a meghatározott maximumot is Miért akkor a kivételezés? A kérdés jogos. A válasz pedig, ami nem jelent határozottságot, intézkedést, így nem kielégítő. A panaszok ugyanis bizonyítottak, a tagok a közös munkákból tehetségük szerint kivették részüket. Épp ezért érthetetlennek tartják, hogy a zárszámadási borítékban kapott járandóságukból levonták fél hold kukorica átlagtermése értékét. Másoktól, akik szintén tavaly lettek tagok, nem vontak le semmit. A személyes kivételezések nem kívánt indulatokat, rossz magatartást szülhetnek. Ennek pedig elejét kell venni! A közös gazdaságnak szüksége van minden becsületes tagjára, azok munkájára, bizalmára. A mostani vezetőség megállja a helyét. Szervezésével, irányításával az elmúlt esztendőben az előzőhöz képest hatvanhét százalékkal ugrott meg az égy tagra jutó átlagkereset. Helyesen teszi, ha ebben a háztáji ügyben ugyancsak sürgősen keresi az orvoslás módját. Sürgős feladat valamiképpen megszüntetni ezt a belső ellentmondást; Asztalos Bálint nyugodt családi otthonra. Nem vinne rá a lélek. Ki tudja, mennyit kellett gürcölnie és nélkülöznie szegénynek.. amíg ezt az egy- milliócskát összekuporgatta. S mindezt egy nagylétszámú család mellett! Hiszen legalább hat-nyolc gyereke lehet, ha ekkora házikóra van szüksége. S hogy egy nagy családot eltartani manapság nem csekélység, ezt magamról tudom. Nos, lehet, hogy megfáradt a küzdelemben, lehet, hogy elnyütte a mindennapi betevőért folytatott ádáz harc, de a gerincét nem törte meg. Ezt abból látom, hogy készpénzért veszi a budai házikót, nem ám OTP-re, mint sokan mások. S még most, egy kemény munkában eltöltött élet alkonyán is az áldozatvállalás fennkölt szelleme árad apró- hirdetéséből. Nagy kerttel akarja ezt a budai házikót, márpedig mindenki tudja, A NYIRMEGGYESI f alkudozás s * Vita egy fontos beruházás teljesítése körül Lehangoló dolog rossz híreket hallani egy olyan termelőszövetkezeti irodában, ahol ezelőtt — legutóbb pár hónapja — csupa bíztató kijelentés hangzott még eL Még szomorúbb azonban egy kiváló képesítésű főagro- nómussal szót váltani, aki doktori disszertációját írja az öntözéses kertészeti nagyüzemről, s itt azért maradt, hogy megteremtse és üzembe állítsa az ország legkorszerűbb öntözött gyümölcsösét és mind a mai napig egy csepp használható vizet nem kapott a berendezésből. Csak a szövetkezet pénze folyt el rá millió számra. Az öntözőmű • • Miké Miklósról, a nyir- meggyesi Petőfi Termelőszövetkezet főagronómusáról van szó. Diákkorától a homoki növénykúltúrák megjavításának lehetősége a szenvedélye. így került sor arra, hogy ebben a faluban, két homokbuckasor közé, kísérletileg eszményien jó helyen megálmodja az egyik legnagyobb gyümölcstelepítést. Ezerháromszázhetvenöt hold! És már eredetileg úgy telepítették, hogy öntözni lehessen. Tizenkét, — egyenként hetven hektáros — táblára osztották fel. Minden tábla körül azbesztcsőrendszer szállítja a vizet. Van vízelvezető árokrendszere is. Eddig 32 millió fekszik ebben a „gépesített” gyümölcsösben. Már 45 milliót ér. Évi termelése hetven- millió lesz. Az öntözés ehhez tíz-harminc . százalék többletet biztosít. A rendszert Algériában látottak alapján „hozta haza” Siítion László földrajztudós. Itt, mint a homoki öntözéses kertészkedés jövendő mintaüzeme, kiemelt beruházásként kezelendő. De még mindig csak félkarú óriás. Kertészet, öntözés nélkül. Nem kap vizet. Az első cseppet a tsz 1967. december 31-én várta. A kivitelező: a KEVIÉP. (Kelet-magyarországi Vízépítő Vállalat). / A törött medence Az aszályos 1968-as év jó alkalom lett volna az öntözés gazdaságosságának bebizonyítására. Ehelyett állandóan növekvő élességű vitával telt az idő a termelőszövetkezet és a kivitelező vállalat között A nagy központi medence, a dombtetőn, melyből az egész rendszert el kellene látni vízzel, már elkészült de megreped#. Vita van arról, ki a felelős. Gyakoriak voltak a túlszámlázások. Egy ízben például 263 ezer forint munkáért 580 ezerről kapott számlát a tsz. Vagyis 317 ezerrel többről! Kiderült, visszafizették, illetve storni- rozták, de valahogyan — ez a nyírmeggy esiek véleménye — az egész vállalat működésére, munkájára az ilyenfajta dolgok a jellemzőek. / Legnagyobb baj az, hogy — bár a vállalat elismer bizonyos mulasztásokat — mind a mai napig nem történt megegyezés kártérítésre. Lehet most már, hogy perre kerül sor. Az öntözés nélküli aszályos évben a szövetkezet kára — saját megállapítása szerint — több millió. Nemcsak terméskiesésből, hanem azért is, mert a permetezés nagyon költséges volt. Huszonnégy betonkádban lehetne permedét keverni, ezek ott állnak a parcellákon, a vízellátórendszer töltené meg őket — ha működne. A szövetkezet év közben megpróbálta a kár. egy részét „kigazdálkodni”. Segített ebben a 23 mázsás búzaátlag és az állattenyésztés jó eredményei. Mindezzel azonban csak a mérleghiányt sikerült elkerülni. Az 1962-es év óta nem fordult' elő, hogy a Petőfi vezetősége elszámolta volna magát. Kérdések» melyek választ várnak Jó néhány kérdés vár itt válaszadásra. A legfontosabbak: elismeri-e a kivitelező vállalat az általa elkövetett, hibákat és hajlandó-e annak rendje és módja szerint kártérítést fizetni? Mikor készül el az ötmillióért épülő vízkivételi mű? És végül: mikor lesz vége áz áldatlan alkudozásnak, melynek alapjában véve senki sem látja hasznát? Jó lenne, ha ezekre a kérdésekre minél előbb válaszolnának, akiket illet. Szívesen helyt adunk szóbeli válaszoknak. Legcsattanósabb lenne mégis „tettekkel” válaszolni. Gesztelyi Nagy Zoltán A uépművészet mestere Szovjet, japán, nyugatnémet és még számos országba exportálják azokat a híres szőtteseket, amelyeket Comba Pál, a népművészet mestere készít a Pa- szabi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet paszabi részlegében. Eiék Emil felvétel« A termelés kulisszatitkaiból Talpraáll᧠„műtét6* után kamatoztatható kooperációs lehetőségek a YÁGhP-nél Nem volt fájdalom nélküli az a „műtét”, amellyel a VAGÉP létesítményeinek kétharmada egyik napról a njásikra egy új .vállalat telephelyévé változott. Azok az epületek, csarnokok, amelyekért egyenként is « sokat küzdöttek az elmúlt tíz évben a VAGÉP vezetői — kissé a szívükhöz is nőttek. De a megye fejlődése megkívánta ezt az áldozatot, tehát megtették. Ugyanakkor megkezdődött az új törekvés: ismét a régi szinten dolgozni, s ehhez a szükséges feltételeket biztosítani. Sokminden hiányzott, hiszen alig tízmilliónyi állóeszközük maradt (a HAFS-hez kétszer ennyi mehetett át), gép és hely kevés, szociális ellátás pedig szinte semmi. Az 1968- as esztendő a VAGÉP-nél mégis a második talpraállás esztendeje volt Kifizetődő gyártmányok Ez persze még nem fejeződött be, mert a megkezdett építkezéseket sem’ adhatták át ennyi idő alatt. Az új üzemcsarnokra s a forgácsolóra pedig nagyon nagy szükmennyi munkát ad egy nagy kert az ő szorgos gazdájának. Kivált ha gyümölcsfák is vannak benne. Az a sok ásás, gereblyézés, "fűnyírás, metszés, permetezés és a többi. Sziklavár lehet ennek az embertársnak a lelke, ha mindez nem riasztja vissza! De még az ő hitvese is tűzről pattant menyecske lehet ám. Egy ilyen nyugodt budai hajlék az asszonynak is annyi munkát ad, hogy csak na. Mindennap hpt- nyolc szobát kitakarítani... nem, ezek a derék emberek nem ismernek lehetetlent. Ha apróhirdetésükben nem említették volna, hogy ragaszkodnak egy kisebb úszómedencéhez, magam hívnám fel rá a figyelmüket: kell az a jó hűvös víz, hogy mindennap megtisztálkodhassanak, s kioldhassák ernyedt testük fáradtságát Itt tartottam réved ezésem- ben, amikor feleségem megkérdezte: mit terpeszkedem tétlenül? Szó nélkül elé tartottam az apróhirdetést, abban reménykedve, hogy nejem is elérzékenyül s megértőbb lesz. De ő mérges tekintetet lövellt rám: — Látod, te élhetetlen, mire viszik mások, amíg te itt a napot lopod és nyavalyogsz, hogy így kimerültél, úgy kimerültél! Nem is szólva arról, hogy te elcigarettá- zod a fél keresetedet. Fogadni mernék, hogy ez az ember nem dohányzik, azért telik most neki egy nyugodt budai otthonra. De te! Éreztem, hogy igaza lehet az én szegény asszonykámnak De majd megmutatom, hogy én sem vagyok elveszett ember! Azonnal abbahagytam a dohányzást. Fogok én még apróhirdetést feladni, egy ilyen nyugodt budai házikót keresve. Amikor e sorokat papírra vetem, már öt Kossuth ára megvan a millióból. A többit majdcsak megadja az, aki ennek a derék apróhirdetőnek is előteremtette. H. J. ség van, építik az új szociális épület is, és mind a két vidéki üzemrészben — Balkánban és Demecserben — egyaránt megoldják á szociális ellátást: Ha minden ' jól megy, májustól kezdve erre nem lehet panasz a vállalatnál. Tavaly szinte teljes egészében egyedi termékeket készített a vállalat, s ezekből 52.8 milliós bevétele vólt. Hosszú távon azonban nem ajánlatos teljesen egyedi termékek gyártására beállni, ezért a vallalat vezetőinek az a törekvése, hogy megtalálják a VAGÉP sajátos profilját. A szolgáltatások és az egyedi termékek mellett a kapacitás jó részét kifizetendő gyártmányokra szeretnék lekötni. Ezért hirdetnek profilkereső ötletpályázatot, másrészt maguk is olyan megállapodásokat kötnek, amelyek a VÄ- GÉP arcát hosszú időre meghatározhatják. Ilyen megállapodás az is, amit a Ganz-MÁVAG-gal kötöttek. A kooperációban villamos alvázakat (a pesti csuklósokhoz), üléseket, más alkatrészeket, vasúti kocsik átjáró ajtajainak 0-szériáját (ez utóbbit Balkányban) készítik majd. Részvétel a járműprogramban A pesti üzem részben kölcsönbe adott gépekét a gyártáshoz, részben csökkentett áron. Vállalták a VAGÉP új csarnokának beépítését, máris biztosították a radiál fúrógépeket, hosszgyalqkat, Kompresszort... A gépek közül számos már megérkezett, csak be kell építeni a ma még félig kész csarnokba. A Ganz-MÁVAG kooperá- rió az idén „mindössze” 10 millióra rúghat, a jelentősége talán nem is a mostani értékben van. Ha a VAGÉP biztosítani tudja a megfelelő minőséget a kért határidőben, akkor az első közös munka értéke néhány év múlva meg is többszöröződhet És még egy: a Ganz-MÁVAG példája esetleg a járműprogram keretében másoknak is felkeltheti az érdeklődését a nyíregyházi vállalat iránt A feltételeket — bizonyosak vagyunk benne — a VAGÉP rugalmasan teljesíteni fogja. Az egész vállalat működéséből sugárzik ugyanis, hogy a rugalmasságot*— mint új követelményt • — komolyan vették;' s' Igyekeztek alkalmazkodni az igényekhez. Erre számtalan egyedi példát hozhatnánk a tavaly elvégzett munkák közül, de helyettük hadd álljon itt egy nagyobb horderejű: ez az építőiparral való kooperáció. Már tavaly is építettek közösen vasvázas színeket az ÉPSZER-rel, tapasztalatuk tehát volt. Most az új évben a piaci konkurrencia árengedményre kényszerítette őket, de a termelés ésszerűsítésével még így is kifezetődő lesz az együttműködés. Nem arról van szó, hogy egyszerűen folytatják a tavalyit, hanem továbblépés ez a javából. Az építtetők kívánsága és vágya ugyanis az, hogy a megrendeléstől számított legrövidebb időn belül megkapjak a színeket. Most a két vállalat felkészül erre és az előregyártóit tartalékok segítségével a megrendeléstől számított 30. napra vállalják a Színek átadását. Gyors munka, mégis sietség nélküli, és a kívánságok alapos ismeretéről tanúskodik. A házgyári téma Nem ez az egyetlen építőipari kooperáció. A budapesti 43. számú építőipari vállalat házgyári sablonokat rendelt egyrészt pótlásra, másrészt változatok kialakítására. Ha a VAGÉP ezzel meg tud birkózni — ami nem lesz könnyű —, akkor a házgyári téma óriási jelentőségre tehet szert a vállalat életében. Áz, hogy a VAGÉP újból a régi szinten tudjon dolgozni, nem következhetett be egyetlen év alatt. A tavalyi esztendő azonban nagy lépés volt: többet értek el, mint korábban öt év alatt. Nehézségek ma is akadnak, nem is kis számban, különösen a további fejlődés pénzügyi alapjainak biztosításában. És — ha másképpen nem megy — saját erejükből ennek is kikutatják a lehetőségeit, az eddigi munkájukból, kezdeményező rugalmasságukból biztosra vehető. Kun István Budai házikó Egyik fővárosi napilapunkban az apróhirdetéseket böngésztem, amikor fennakadt a szemem a következő sorokon: „Budán, a Rózsadombon vagy á Pasaréten hétnyolc szobás, abszolút komfortos házat vennék készpénzért, nagy kerttel, gyümölcsfákkal, lehetőleg kisebb úszómedencével. Ajánlatokat Nyugodt otthonra vágyom 1 000 000 jeligére kérek a Kiadóba.” Mostanában, hogy kissé öregszem, hajlamos vagyok az elérzékenyülésre. íme, ez az apróhirdetés is megindított s előszivárgó könnycseppjeim prizmáján át akaratlanul is bepillantottam a derék apróhirdető emberi sorsába. Istenkém, milyen borzasztóan zaklatott élete lehetett ennek a szerencsétlen embertársnak, aki eny- nyire vágyik egy nyugodt otthon után, hogy az minden további nélkül megér neki egymilliót' Nem mondom, az én életem sem volt fenékig tejföl, de azért azt hiszem, egymilliót mégsem áldoznék
