Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
R. »Mal rCLET-M AG? ARO RSEAG — MELLÉKLET Nyírtass kétévtizedes múltjából az első tíz esztendőről nem sok mondanivaló van. Annyi területi és profilváltozáson ment keresztül, hogy alig kísérhető figyelemmel. Többször szó volt a megszüntetéséről, illetve más gazdasághoz való csatolásáról. Yégül is, mint a hálás gyermek, ő vette magához a szülőt. Világosabban: Nyírtass 1950-ben a petneházi gazdaságból szakadt ki, majd 1953- ban Nyírtassi Állami Gazdaság néven egyesítették a két üzemet. Az új gazdaság jus- sot kapott a Nyírbogdányi Állami Gazdaságtól is, innen csatolták hozzá a ramocsa- házi és laskodi gyümölcsöst. Az ötvenes évek végére állapodott meg a mai nagyságában a tassi gazdaság. Jelenleg 3700 hold az összes területe, amiből 1800 hold a szántó, 874 hold gyümölcsös, 600 hold erdő, a fennmaradó mintegy 400 hold pedig egyéb, vagyis rét, legelő, vízállás, utak, major és így tovább. A gazdaságban a fő profilt a közel 900 holdnyi gyümölcsös jelenti. Ennek döntő többsége alma, csupán 128 "hold egyéb, amiből 40 hold az őszibarack, 38 hold szilva, 30 málna és 20 hold a fekete ribizli. Állami gazdasági mércével mérve a 20—30 holdnyi málna és fekete ribizli nem tűnik nagy területnek, de ha a kézi munkaigényét nézzük, bizony jelentős tételek ezek. Nem egy gazdaság — megyénkben is, — mint nem jövedelmező ültetvényt felszámolta. Nyírtasson 1968- ban a málna 2,5 vagon, a fekete ribizli pedig 2,2 vagon termést hozott. Ez a gazdaságnak terven felül 370 ezer forintot jelentett. Ezeknek a kultúráknak szüretideje nem esik egybe a téli almáéval, így az egyenletesebb foglalkoztatást is elősegíti. A bogyós gyümölcsösök fenntartása a gazdaság távlati tervében is helyet kap. A 750 hold almából mintegy 130 hold az a terület, amit uradalmak, nagyobb gazdaságok telepítettek. Ezek az almások 35—40 éves kö- zop és magas törzsű telepítések. öt község határában a regi kertek körül alakultak ki az újabb gyümölcsösök. 1050-től másfél évtizeden át tartott a telepítés, amíg a mai szintet elérte. A hatvanas évek ültetvényeinek jó része már a modern telepítési elvek szerint került beültetésre. A korábbi, nagy tér- állású ültetvényeket a közel- múllban sűrítették be. Ebben a gazdaságban megyei szinten is a legjelentősebb besűrítést végezték, 442 holdat tettek így intenzivebb ültetvénnyé. Ha a gyümölcstermelésen belül egyáltalán lehet Vala- . mit külön is kiemelni — hiszen minden munkafázisra a gondosság a jellemző — akkor ez a növényvédelem. 1963 oia különösen kiemelten foglalkoznak a növényvédelem- . mel, ami az exportminőség arányában is jói mutatkozik. 1961-ben még csak 55 százalék volt az exportképes termés, később a 70 százalék alá csak két esztendőben esett, amikor erős jégverés csorbította a minőséget! A legjobb esztendő minőség tekintetében az 1965-ös volt, amikor 83 százalékot értek el. A kevés szántóföld, illetve az ezen tartható állatállomány nem képes szerves trágyával ellátni ezt a viszonylag hatalmas gyümölcsös- üzemágat. Ezért évente 2— 300 vagon szerves trágyát a ny irmadai sertéshizlaldától vásárolnak. Költséges a szál- lé ás, de megéri. Ehhez termő- íaegységenként — szükség szerint — megadják a 2,5— 4 kilogramm vegyes műtrágyát. Az egyre Inkább állandósuló jó termés nem a véletlen ajándéka. A talajmunka és a permetezés ä ma általánosan elfő gadatt szinthez képest megoldottnak mondható. Az egyéb járulékos beruházásokban azonban elég szegény a gazdaság. öt darab vasvázas szín van a gazdaságban és néhány Unifruct osztályozógép. A korszerű feldolgozáshoz, a jó értékesítéshez ez már édeskevés. A termőre fordulás gyors üteme és a piaci követelmények sürgetik a gazdaságot, hogy az alma útja a szedés után is olyan modern legyen, mint ahogy a fán a termelése történik. Eddig a legmagasabb termést 1967-ben takarították be. amikor 600 vagont szüreteltek. Rövidesen belépnek az új telepítések és a besűrített területek is egalizált termőkké válnak, így 1972-re mintegy 1000 vagon almára számítanak. A mostani tárolókkal és feldolgozóhelyekkel, illetve azok felszerelésével az egyre erősödő versenyben nem tudnának helytállni. Az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségekkel élve a gazdaság betársul a Záhonyban épülő 1000 vagonos hűtőtároló építésébe. Ebből 200 vagon hűtőteret építtetnek ők. Ez már az 1969-es termés egy részét fogadni tudja. Ugyancsak betársulnak egy Demecserben épülő feldolgozó és hűtőkombinátba. ami 1971-ben lép termelésbe. A nagyobb önállóság, a kötetlenebb gazdálkodás lehetőségeit kihasználva két évvel ezelőtt egy jelentős vállalkozásba fogtak a nyírtassiak. A Hungarolruct-tal együtt bonyolítják a Szovjetunióba menő exportalma ügyeit. A Komoró—Mándok átrakó állomásokon 1968-ban 4900 vagon almát indítottak útnak a Szovjetunió legkülönbözőbb területeire. A MÉK kikapcsolásával egyszerűbb, gyorsabb lett az exportbonyolitás. Elégedettebbek a termelők, az átvevők és a fogyasztót képviselő szovjet partnerek is. Ez a vállalkozás tovább bővül. Úgy is, hogy egyre több árut exportálnak a Szovjetunióba a megye termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból, sőt más megyéből is, de bővül a tevékenység azzal is, hogy Komoró és Mándok átvevőhelyeken ideiglenes tároló és átdolgozó színeket építenek. Eddig csak átvétel volt mind a két állomáson. Ha valamelyik termelőszövetkezet, vagy gazdaság áruja átválogatásra szorult, azt helyben nem tudták megoldani. Vagy éppen nem volt annyi vagon, amennyi áru befutott, bajban voltak. Most az ideiglenes feldolgozó és tárolóhelyekkel zökkenőmentesebbé teszik az átvételt. Tervezik erre az évre ezekkel az átvevöhelyekkel a rádióösszeköttetés kiépítését is. A megye állami gazdaságai fel vannak szerelve rádióval, így a nagy mozgékonyságot kívánó gyümölcs- diszponálás sokkal rugalmasabb lesz majd. A gyümölcstermesztéssel összefüggő konkrét terveik ezek. Természetesen tovább növelik az öntözést, erős selejtezést kell végrehajtani a permetezőgép-állományban, újabb szállítógépek, eszközök kellenek. Ezért ebben a gazdaságban azt mondják: sajnos a növénytermesztési és állat- tenyésztési beruházásokra annyi jut, amennyit a gyümölcstermesztés enged. Hogy meghálálja-e ezt a nagy befektetést? Meg, mert a bruttó hozam 60—70 százalékát a gyümölcs adja, a tiszta nyereségnek pedig a 80 százalékát. Nincs még itt nagy múltja a gyümölcsnek, csak öt éve hoz stabilan nyereséget. Az igazgatói szoba fala sincs tele oklevelekkel. Egy dokument van Erfurtból, amely azt tanúsítja, hogy 1963-ban a nemzetközi kertészeti kiállításon a nyírtassiak jonatánja és az aranyparmen első díjas lett, vagyis aranyérmet kapott. Az elmúlt 5 esztendő fej töd őse azonban olyan rohamos, hogy máris sorban állnak a nagyobb hírnévért Sok nevet kellene megemlíteni, akiknek közük van ehhez a gyors feltöréshez, de mindenkit nem lehet ideírni. Elsősorban dr. Péter István igazgatót kell említeni, akinek az idejövetele, mintegy határkő a gazdaság életében. Előtte soha nem volt nyereség, az ő tíz évéből pedig csak egy volt veszteséges. Mint jó gyümölcstermesztőt, nemcsak a gazdaságban és a környező termelőszövetkezetekben ismerik, hanem a Kár. pátontúli terület kolhozaiban is. A két szomszédos terület pártbizottságainak javaslatára szabolcsi szakemberek tanfolyamot tartottak Kárpát- Ukrajnában. Díszes elismerő levél tanúsítja, hogy Péter István is hozzájárult az ottani kertészek képzéséhez. Ritkán jön küldöttség, hogy he kapna üzenetet egy-egy ottani gyümölcstermesztőtől. Az igazgató azonban magában nem sokra menne, ha nem lenne mellette egy jó szakgárda. Olyan emberek segítik munkájában, mint Bakó Zoltán főkertész, Szabó Béla a főkertész helyettese, Roma- novics Miklós, Sólyom Andor, Bukszás Gyula és Kiss István kertészek. Olyan kiváló kertészeti dolgozók, mint Szennán Miklós, Tóth István, id. Juhász József, Vinciczki István és még sokan mások. A növénytermesztés Nyírtasson az összes hozamnak mintegy 15 százalékát adja. Ez meghatározza a jelentőségét, de nem jelenti azt, hogy így is törődnének vele. A talajuk beleillik az átlagos szabolcsi tájba, a termésátlagaik azonban messze kiemelkednek. Néhány növénnyel foglalkoznak, de arra nagy gondot fordítanak. Búzából az utóbbi években, amióta áttértek az intenzív szovjet fajtákra 16—18 mázsa az átlagtermésük. Korábban 13—14 mázsa fölé nem tudtak menni. Rozsból 11—12 mázsát takarítanak be. 1968-ban rekordtermést értek el rozsból 15,2 mázsa volt a holdankénti hozam. Az utóbbi két évben már nyereséges volt a gabonatermelés is a gazdaságban. Természetesen nem szabad a számvetésből kihagyni az árrendezést sem, de döntő a fejlettebb módszerek és a teljes gépesítés révén az önköltség csökkentése. Burgonyából ingadozó eredményekről adhatnak számot. Általában 150 holdon folyik a termesztése. 1965-ben közel milliós veszteséget hozott a burgonya, viszont 1967-ben egymilliót hozott. Két év óta ez a növény is nyereséges növénye a gazdaságnak. Ebben a gazdaságban érdekes módon nem csökkentik, hanem évről évre növelik a dohánytermő területet. Jövedelmező a termesztése, de nemcsak ez vezérli őket és talán még azt is meg lehet kockáztatni, nem elsősorban ez. A fokozottabb dohánytermesztésnek üzemszervezési, közelebbről munkaszervezési háttere van. Közismert a dohány nagy kézi munkaigénye. Egy hold, egy fő munkaerőt foglalkoztat. Ha megfelelő időben — korán — végzik a palántálást, szeptember elején be tudják fejezni a törést. Ekkor a dohányban foglalkoztatott munkaerőt átirányítják az almaszedéshez. Ezzel a kombinációval több embernek tudnak állandó munkát biztosítani, de ugyanakkor a gazdaságnak is kevesebb idénymunkás után kell szaladgálnia az almaszedés szezonjában. Ahogy végeznek az almaszedéssel, kezdhetik a dohánycsomózást, ami eltart februárig is. A gazdaságban 120 holdra növelik a dohány- termő területet. Különben a nyírtassiak fnás gazdaságokkal való kooperációval is enyhítik a saját és a társgazdaságok munkaerőgondját. Például 1968 tavaszán a Tisza- vasvári Állami Gazdaságban találkozhattunk nyírtassi lányokkal, akik mákot egyeltek. Ebben az időben Tasson nem tudták őket foglalkoztatni, viszont Tiszavasváriban munkacsúcs volt. Említésre méltó még a takarmánytermelésük, elsősorban a 400 holdas lucernájuk. Eredményeik vetekszenek a legjobb alföldi gazdaságokéval! Ekkora területről 27—30 mázsás átlagtermést takarítanak be száraz szénában számolva. A szénaszárítást hideglevegős módszerrel végzik. A közeljövőben tervezik egy lucernalisztkészítő üzem építését A növénytermelés fellendítésében jelentős érdeme van Csenge Dániel főagronómus- nak és közvetlen munkatársainak, Farkas Istvánnak, Bu- hály Györgynek, Titkos Józsefnek és Titkos Jánosnak, valamint a törzsgárdához tartozó olyan régi traktorosoknak, mint Urbánszki József, Angyal András és Juhász János. A gazdaság bevételeiből a növénytermesztéshez hasonló arányban — mintegy 15 százalékban — részesedik az állattartás. Az ötvenes évek elején a petneházi gazdaság fő profilja a sertéshizlalás volt, 4—5000 darabot hizlaltak évente. A sertéshizlalást felszámolták, hízómarhával, bárányneveléssel és pecsenyecsirkével foglalkoznak. Az állattartás mostani arányát, fajonkénti megoszlását 1962- ben alakították ki. Évente 350—400 darab marhát, elsősorban bikát hizlalnak. Az alapanyagot vásárlásból nyerik. Eddig még nem volt problémájuk a beszerzéssel, de ahogy erősödnek a termelőszövetkezetek, egyre inkább szűkül a vásárlási lehetőség, a háztájiban született borjakat ók hizlalják meg. Terveik szerint a szarvasmarha-hizlalást a jövőben fokozatosan a társgazdaságokkal való kooperációra alapozzák. Nem minden tehenészettel rendelkező gazdaság rendezkedik be hizlalásra. A hizlalás jól jövedelmezett egészen az utóbbi esztendőkig. Most is nyereséges még, de az árváltozások és a költségek emelkedése erősen csökkentette a jövedelmet. A meghizlalt állatok 70—80 százaléka exportra megy a gazdaságból. Az épületek kihasználása, habár ezek korszerűsítésre szorulnak, a trágyaigény, a kialakult szakgárda foglalkoztatottsága még a kevesebb jövedelem mellett is indokolja a szarvasmarha- hizlalást. Hasonlóan a szarvasmarhához a pecsenyebárány alapanyagát is vásárolják. Itt azonban annyira csappanóban van a kínálat, hogy ebben az évben már egy 500-as anyajuh ászától létesítettek. A további terveikben 1200 darabra növelik az anyaállományt. Ez az ágazat jól jövedelmez, különösen alacsony az élőmunka szükséglete. Éves átlagra számítva 3—4 dolgozó 6—800 ezer forint tiszta nyereséget állít elő. Sajnos ezt a termelékenységet nem lehet minden üzemágban megvalósítani. A gazdaságnak egy francia cég állandó part- nere. 1962 óta ez a cég szállítja el innen az exporlbá- rányokat. A juhászat és a marhahizlalás takarmányát a gazdaság maga állítja elő. Évente mintegy negyedmil- liós nyereséget hoz a gazdaságnak a pecsenyecsirke nevelése. Az évi mennyiség 80— 90 000 darab. Az állattartás gondja elsősorban Lőve! Gergely főállattenyésztő vállán nyugszik, de hű segítőtársai többek között Bartha Zoltán brigódvezető. Szilágyi Pálné baromfigondozó és Fehér László, Majzer Miklós hízómarha-gondozók. Jó lenne valamennyi dolgozó nevét felsorolni, aki évente azt a 40 milliós hozamot előállítja, amivel ebben a gazdaságban számolnak. Ezt 250 állandó és mintegy évi átlagos 5—700 főnyi idénymunkás állítja elő. Ha már itt tartunk, néhány nevet még azokból áz ágazatokból — adminisztráció, segédüzemágak — amivel külön nem foglalkoztunk, viszótit ők a két évtized javarészét a gazdaság szolgálatában töltötték. Ilyen dolgozók: Tárai Sándor, Gyulaházi József, Kerekes Endre, Szigeti Sándor, Szilágyi András, Éles Péter, Rácz István és Barkó Lajos. Az első tíz esztendőben általában 3—4 szakember és néhány tíz szakmunkás (gépész, kertész) dolgozott a gazdaságban. Jelenleg 5 mérnöki, 15 felső- és középfokú technikusi végzettséggel bíró szakember irányítja a gazdálkodást. A múlt évben ment ki az állami gazdaságok főosztályától Kovács Balázs főmérnöknek, igazgatóhelyettesnek és Margitai Sándor közgazdasági osztályvezetőnek. Mindkettőjüknek 10 éves állami gazdasági szolgálata van. A szakmunkások és betanítottak száma pedig meghaladja a 150 főt. A továbbképzés most is állandóan folyik. Az utóbbi öt esztendőben minden műszaki és adminisztratív dolgozó részt vett valamilyen szakmai továbbképzésen. Minden évben megszervezik a kertész és gépész szakmunkásképző tan folyamot is, ahol a gazdaság dolgozói mellett a környező termelőszövetkezetek tagjai is elsajátíthatják a traktorvezetést, valamint a kertészeti alapismereteket. A gazdaságnak jelentős k'ul- túrkihatása is van a községre. A kezelésében lévő ME- DOSZ kultúrházat legalább annyi falusi fiatal látogatja, mint amennyien a gazdaság dolgozói. Működik tánccsoport, zenekar és színjátszó csoport. A múlt évben épült fel a központi üzemi konyha, de ezen túl négy üzemegységben van ebédlő, ahol m;^- felelő körülményeket biztosítanak a dolgozók étkeztetéséhez. A gazdaság mozgalmi életének rugója az 52 tagú párt- szervezet. A párttagok közül 30 fő fizikai dolgóző. Jól működő KISZ- és szakszervezet segíti a gazdaságvezetést és egyben védi a dolgozók érdekeit. Most dolgozták ki a fnunkaidöcsökkentés feltételeit. Kereset és termeléscsökkenés nélkül oldják meg. hogy minden második szombat szabad legyen. Ha már a keresetről Szó esett, említsük meg, hogy 1967-ben a dolgozók átlagkeresete 1504 forint volt, 1968-ban pedig 1630 forintot értek el. Ezt a keresetnövekedést megérdemelték, hiszen a különböző verseny mozgalmak, mintegy hárommillióval emelték a gazdaság bevételét. Az eredmények elérésében különösen nagy része van a szocialista brigádoknak. Eddig 3 kertész és egy baromfitenyésztő brigád nyerte el a kitüntető címet. A gazdas'ág területileg nem nagy, a jövője azonban jelentősnek ígérkezik. Különösen nagy szerep vár rá a gyümölcstermelésben és a Szovjetunióba irányuló export bonyolításában. A mostani dolgozók még sok sikert megérhetnek együtt, hiszen az alkalmazottak átlag életkora 30 év, a munkásoké pedig 34 év. Még a következő húszéves jubileumon sem lesznek nyugdíjban, A gazdaság nagy vállalkozása az almaexpórt. Képünkön: berakás a széles nyomtávú vagonokba. 1969. feSruf? T. NYÍRTASS Egymás után sorakoznak a dolgozók épülő új lakóházai.
