Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

t «HL KEUST-MAGYABÖBS»i«i im. feftpdip * Külpolitikai összefoglaló 0 Találgatások Nixon új Európa - pofi tik áj áról Koalíciós válság Bonnban § Vietnami négyes konferencia Párizsban Téli utazás az NDK-ban 3. Kertéssfaíu am Elba völgyében Mindössze harmadik hete fii Ni won a Fehér Házban, s ez igazán rövid idő, hiszen négy esztendőre választották meg. A nyugati politikai kom­mentátorok azonban úgy látszik, máris tűi hosszúnak tartják ezt az időt ahhoz ké­pest, hogy e nem egészen há­rom hét a tájékozódás ás megfigyelés jegyében telt el és elkötelező, meghatározó valamilyen irányban határo­zottságot mutató megnyilat­kozást ez ideig még nem hallottak Nixon elnöktől. Így hát hozzákezdtek a találgatá­sokhoz, jelentéseikben „a Fehér Ház mértékadó for­rásaira” hivatkozva. így pél­dául nagy feltűnést keltett a londoni Observer Washing­tonba küldött politikai mun­katársának legfrissebb jelen­tése, amely tudni véli, hogy Kissinger az elnök fő tanács­adója nemzetbiztonsági és külpolitikai kérdésekben, már kidolgozott egy új „eu­rópai politikát” az USA szá­mára. Ennek az új európai poli­tikának — úgymond az Ob­server — az a lényege, hogy közeledést jelent az úgyneve­zett Rapacki tervhez, amely tudvalévőén Közép-Európa atomfegyvermentes övezetté nyilvánítását javasolta. Az Observer szerint Nixon java­solni fog valamiféle közele­dést, esetleg szerződéses ala­pon a varsói paktum és a NATO között is, valószínű­leg épp az atommentes öve­zetre vonatkozóim. Bármilyen feltűnő tálalás­ban, bármennyire megbízható forrásokra hivatkozva hozza is az Observer ezt a tudósí­tást, egyelőre mégis csak ta­lálgatásnak minősíthetjük. Annyi bizonyosan igaz belő­le, hogy Nixon február 23- án kezdődé európai útjára valószínűleg csakugyan ja­vaslatokat, új vagy legalább­is módosított elgondolásokat visz magával, s hogy fő ta­nácsadója, Kissinger már elő­készítette Nixont erre az út­ra. De ha Nixon csakugyan va­lamiféle európai enyhülés tervét hozza magával a tar­solyában, kérdés mit szól eh­hez egyik fő európai szövet­ségese, az a kormány, amely elsősorban felelős az európai biztonság és béke megoldat­lanságáért. Mármint a bonni kormány. Ott ugyanis egyre nyíltabban mutatkoznak a belső válság jelei is, a kor­mányén lévő két nagy koalí­ciós párt között. Csütörtöki Gerencsér Miklós: 42. Még indulás után is a szép tokaji időtöltésen járhatott a kormányosok esze, mert Ti­sza eszi ár fölött beletévedtek a folyó újonnan vágott ágá­ba. Sekély volt, a víz, meg­feneklettek. Okkal szakadt rájuk a kétségbeses, váltig jajveszékeltek. hogy hetekre ottragadnak, de nem hiába imádkozták Tokajban a bi sánci istenhez: alig három órai veszteglés után sarkuk­ba ért a zöldár, megemelte a tutajokat. Eszeveszett kurjon- gatással ünnepeltek a sze­rencsét. iramlottak tovább az ár gyorsította folyó hátán. De hamarosan elment a ked­vük a kurjongatástői — megint viharos szél zúdult rájuk, a part védelmébe kényszerültek Tiszaladány határában. Szombaton alig hagyták el Tisz&lököt, az utolsó tábla olyan erősen vágódott a parthoz a rázon- pusztaj kanyarban, hogy kö­jelentés szerint Kiesinger kancellár — aki tudvalevőén minden lehető ürüggyel el­húzza a atomsorompó-szer- ződés aláírását az NSZK ré­széről —, olyan kemény sza­vakkal és nyíltan rótta meg helyettesét, a szociáldemokra­ta alkancellárt és külügymi­nisztert, Willy Brandtot, ami­re még nem volt példa. Ki­jelentette, jobb szeretné, ha „tartózkodnának” az állás­foglalástól mások az atomso- rompó-szerzödés ügyében, mert ebben neki, a kancellár­nak kell elsősorban döntenie A „tartózkodnak” általános alany mögött Brandtot kell ér­teni, aki nyíltan hangoztatta, hogy az aláírás mellett van. Dehát 1969 már választási év Nyugat-Németországban, s mindinkább úgy fest a do­log, hogy a kereszténydemok- ta—szociáldemokrata koalí­ció nem éli túl az őszi vá­lasztásokat. Ilyenformán már most sem nagyon leplezik a közöttük lévő ellentéteket Ugyanakkor Nixon már a washingtoni törvényhozás elé terjesztette az atomsorompó- szerződés ratifikálását Meg­lehet, Brandt azért siet any- nyira állásfoglalásával, hogy megnyerje jóidőben Wa­shington új urának kegyét, esetleg arra gondolva: Ken­nedy annak idején jobb sze­rette volna a szociáldemok­ratákat hatalmon látni Bonn­ban, mint a C-DU-t. Hátha Mixon is hajlik erre a meg­oldásra? Annyi bizonyos, hogy a ravasz-rutinos Kie­singer megteszi majd a kellő ellenlépést s mindent elkövet, hogy előbb szakítsa át az amerikai pártfogó jóváhagyá­sát jelző célszalagot mint SPD-vetélytársa, Brandt. Csütörtökön harmadszor ült össze Párizsban a vietnami négyes konferencia. Hat óra 20 percet tanácskoztak, de az első két tárgyaláshoz hason­lóan nem tudtak előbbre jutni a felvetett kérdések megvita­tásában. Pham Dang Lam, saigoni nagykövet továbbra is a demililarizált övezet stá­tuszának helyreállításáról be­szélt, figyelmen kívül hagyva a DNFF öt pontos program­ját, a VDK képviselőjének a békés rendezés megoldását szolgáló javaslatait. A haloga­tó taktika folytatását jelen­tette az amerikai küldöttség vezetőjének Henry Cabot Lodge felszólalása is, csupán katonai kérdések megoldásá­nak szükségességéről beszélt. A következő ülést február 13-án tartják. Robbanások Saigon körül Az elmúlt éjjel, egészen csütörtök hajnalig, ágyutűz bombázások és sorozatos robbanások zaja nyugtalaní­totta Saigon lakosságát- A dél-vietnami gépek a főváros peremkerületeitől alig más­fél kilométernyire bombáz­tak feltételezett DNFF-állá- sokat, A hír ügynökségek megjegyzése szerint a legu­tóbbi lsét hét során ez volt a fővároshoz legközelebb eső harci cselekmény. A peremkerületek lakossá­gának helyzete — írja az AFP tudósítója — rendkívül súlyos, mivel a szembenálló erők nyomása éppen rájuk nehezedik. Számukra élet- halál kérdése, hogy az össze­csapás legkisebb jelére biz­tonságos helyre menekülhes­senek. A külső kerületekből a központ felé tartó autóbu­szokat őrjáratok kutatják át, vajon nem rejtőznek-e ben­nük szabadságharcosok vagy titkos fegyverküldemények. Ennek ellenére mindennap újabb szabadságharcos cso­portok szivárognak be Sai­gonba — fűzd hozzá az AFP. Tüntetések az olasz nagyvárosokban összecsapások robban talc ki szerda este Firenzében, Bolognában, Torinóban és Olaszország más nagy váro­saiban, amikor már végéhez közeledett a dolgozók 24 órás általános sztrájkja. A mun­kabeszüntetés következtében — mint már erről beszámol­tunk — az ország gazdasági élete csaknem teljes egészé­ben megbénult. A leghévésebb összecsapá­sok színhelye Firenze volt Itt a rendőrség vizíecsken- dökkel, gumibotokka] és könnyfakasztó bombákkal igyekezett eltávolítani a vá­ros középületei körül össze­gyűlt tüntetőket. A főleg diá­kokból álló tömeg a rendőri támadás ellen botokkal és kövekkel védekezett. Ezt megelőzően a tüntetők ezrei vonultak végig a város ut­cáin a következő jelszót kiál­tozva: „ munkásokat a ha talomra!” Hasonló tüntetések rob­bantak ki Bolognában, To­rinóban, Rómában és az or­szág más városaiban is. Hí­rek szerint a rendőrség több­száz embert őrizetbe vett. Kadits se falu, se város; hivatalosan ugyan Drezdához tartozik, de annak éppen a peremén fekszik. Az Elba jobb partjának futó mezők, szántók, legelők, szegélyén lévő házai éppúgy hasonlí­tanak egy északi, mecklen- burgj parasztvároska, mint egy dunántúli nagyközség épületeihez. Egyetlen buszjá­rata köti a félmilliós város­hoz, meg a téeszközi vállal­kozás, neve magyarul vala­hogy így hangzana: „Eíba völgyi téeszközi zöldségter­melő szövetség”, amelynek 40 másik termelőüzem és értékesítő vállalat társaságá­ban tagja a kaditzi ,.GPG Nachbarschaft” is. A „Szom­szédság” nevet bizonyára Drezda, a nagy szomszéd miatt vették fel a kertészeti szövetkezet alapítói 1960 áp­rilisában, amikor megvetet­ték a közös nagyüzem alap­jait. Gondjuk is, örömük is a város: megrendelőjük, üzleti ügyfelük, s erélyes bírálójuk is, ha nem szállítják időben és előírt minőségben az árut... Odaérkezésem pilla­natában, dél körül oly üresen álltak az irodák, mint ná­lunk nyári dologidőben né­mely termelőszövetkezetben, ahol a búzgó elnök aratni küldte az irodistákat Csu­pán egy „hivatalos személy” tartotta az ügyeletet Herbert Hildmann elnöki asztala mellett, s ez a személy, mint kiderült, éppen a téeszközi vállalkozás igazgatója, dr. Helmut Störker kertészeti mérnök, a Humbold egyetem egykori diákja. (Az elnök ké­sőbb jött vissza ebédről, s mások is. a gazdaság képét aztán közösen kerekítették ki az adatokból, tervekből, gon­dokból.) Átlagéletkor 35 év ^„-„Szomszédság” 200 tag­gal működik, legtöbb közü­lük a fiatal, az átlagéletkor 35 év. A város senkit sem csábít, hisz busszal jó félóra alatt a Zwingerig utazhat a kaditzi tsz-tag, másrészt ki hagyná ott a 18 márkás (kb. 72 forintos) munkaegységet? Gerhard Laubert például, aki 35 éves, tehát az átlagélet- kort képviseli, s a zöldség- termelő brigád élén 65 mun­kaegységet keres havonta, s felesége, aki kétéves szak­munkásképző után ugyan­csak a kertészetben dolgo­zik, s két gyerek gondozása, nevelése mellett is megkere­si a. havi 36 egységet, el nem menne az iparba, (Az átlagjövedelem, belértve a prémiumot is, évi 8000 már­ka.) Kertészeknek mindenütt jól megy, szólhat a kifogás, ds ezen a kaditzi talajon, aiu.dy mindössze 30—35 centiméter vastag homokos agyagréteg az elbai kavicsmező fölött, nem is olyan egyszerű kertész­nek lenni. Hatvanöt hektár zöldségtermelésre alkalmas földjükön évente 3000 tonna terméket állítanak elő, ebbői 500 tonna uborka, 300 tonna zeller, 1250 tonna karfiol, 250 tonna sárgarépa és pet­rezselyem, a főbb zöldségfé­léje, Egy részüket melegházi növényként a kora tavaszi hónapokban is termesztik. A siker titka a teljes gépesítés és az állandó öntözés. A gé­pesítés foka: 325 lóerő 100 hektárra. A belterjesség fo­kára jellemző, hogy a kerté­szeti terület minden négy­zetméteréről két termést ta- karífanak be évenként. Zöldié* és tej Több szempontból kedve­ző a „Szomszédság” helyze­te. Az NDK 360 kertészeti termelőszövetkezete (Gärt­nerische Produktionsgenos­senschaft, rövidítve: GPG) összesen 16 700 hektáron gaz­dálkodik, az egy GPG-re ju­tó átlagterület kb. 46 hektár, míg a „Szomszédság”-é- 200 hektár, ebből 65 hektáron kertészkednek. A többi rét, legelő, szántóföld. Ezek az adottságok arra késztették a gazdaság vezetőit, hogy több­profilú nagyüzemet hozzanak létre. A legnagyobb bevétel, s a gazdálkodás alapja ter­mészetesen a kertészet, de emellett kitűnően működő tehenészetük is jól jövedel­mez; 68 fejőstehenet tarta­nak, a rét- "és legelőgazdál­kodás, továbbá a szántóföldi növénytermelés (lucerna és egyéb pillangósok) bőséges takarmányalapot nyújt. A fe- jési átlag 4000 liter, s ez országos szinten is kimagasló. (Az országos fejési átlag 1960-ban 2646, 1967-ben 3166 volt, az 1968. évi eredménye­ket még nem összesítette a statisztika.) Tehénállomá­nyuk tbc- és brucellózis- mentes. Az elnök és a téeszközi vállalkozás vezetője szerint a kialakított termelési struktú­rán nem változtatnak, az ed­digi tapasztalatok szerint ugyanis bevált: a bevételek és a jövedelem növekedése évről évre a tervben előírt módon alakul. (1967-ben 4.8 millió, 1968-ban pedig kere­ken ötmillió márka volt á bevétel.) Négy nagyobb bri­gádjuk közül fontosságban a gépesítési és gépjavító egy­seget helyezik első helyra, itt húsz jól képzett szakem­ber dolgozik. Külön brigád alakult a melegházi és egy másik a szántóföldi kertészet munkáira. A növény- és 41- lattermelő brigád gondjaira bízták a réteket., legelőket, a szántóföldi növénytermelés feladatait és a tehenészetet. A foglalkoztatottság teljes, a 8000 márkás átlagjövedelem (tagonként) jó bizonyítvány a munkáról és a szervezésről. Ey hang a Wasaplatzról A félmilliós ..nagy szom­széd” zöldségellátása termé­szetesen nemcsak a kaditzi GPG feladata, sokkal in­kább a környező szövetkeze­teket egyesítő téeszközi vál­lalkozásé, amelynek igazga- tóia, dr. Stöcker szilárdan !r"z a na; yíízemi éllátás jö- \ éjében. Drezda ellátásával kapcsod latban azonban kritika is éri a kaditziak ! ' : őjöt; Mus­ter, a drezdai Wasaplaz'; vá­sárcsarnokának vezetője sze­rint például egész évben k<*« vesebb árut kapnak a gazda­ságból, mint amennyi elfogy­na. Dr. Stöcker ugyanakkor azt állítja, hogy többet is szállíthattak volna, mert ka­pacitásukat csak' részben tud­ták kihasználni. A gyakorlat­ban tehát addig működik jól a vállalkozás, amíg a terme­lési szerződések alapján fel­vásárolja, összegyűjti a téeszek, kertészeti szövetke­zetek áruit — viszont az el­osztás mechanikus módszere miatt a vevők néhány réte­géhez nem, vagy csak késön jut el az áru. A termelő, te­hát a kaditzi kertész feje nem fáj még emiatt, de a mind hangosabb nagyvárosi bírálat előbb-utóbb eljut hozzá is. Igaz, a rögzített árak miatt a kereslet-kínálat nem befolyásolja a termelést, de az ellátás zökkenői rugal­masabbá formálják az elosz­tás módszerét S ha a ter­melésben sikerült a „Wirt­schaftswunder”, a gazdasági csoda, bizonyára sikerül eb­ben a vonatkozásban is... Bertalan Lajaa VEQB boldogtalan. Zoltán István segédszolgabíró nem is kár­hoztatta eljárásukért a tuta- josokat. Kiásták a tetemet és egy halvány gyertyaláng mellett vizsgálathoz láttak. Kiss Jenő járási tisztiére* alig vette hasznát rossz sze­mének, helyette inkább K- Horváth Géza szigorló orvos­növendék és Zurányi Kálmán gyógyszerész buzgólkodott, nem a leghívebb pontosság­gal. Megállapították, hogy a hulla száznegyven centimé­ter hosszú, haja teljesen hi­ányzik, fogai épek, kora ti­zennégy év, közepesen fejlett. A tetem derekán vörösesikos öv, bal kezében sárga papírba göngyöli kékes festék. Ennyi- bél állt jegyzőkönyvük tar­talma. Szűcs János gazdálko­dó paraszt létére nem beszél­hetett bele az urak dolgába, de mint az élet apró tünetei­re élesen figyelő kétkezi em­ber, sokkal alaposabbnak bi­zonyult a gyenge szemű Kis* Jenő tisztiorvosnál. Emléke­zete hűen megőrizte, hogy a telein egyik szeme csukva volt, másik nyitva; száját ja nyitva tartotta, jól látta » szép apró fogakat, a nyelv hegyét, ahogy a fogsorok kö­zé szorult. Nem kék, hanem fekete festéket találtak a pa­pírban, s az egész kendőbe göngyölve a lány csuklójára volt kötve. (folytatjuk! 4 gyűlölet Regény Eötvös Károlyról telékei összeszakadtak. Meg kellett állni, keserves mun­kával összeróni a szálfenyő­ket. Csak délutánra tudták rendbehozni a tutajt. Tana­kodtak, érdemes-e tovább ereszkedni. Közelgett az este fúji a szél, másnap — lévén vasárnap — úgyis megszakít­ják az utat. Kikötésre, va­sárnapi puliszkafőzésre, pi- pázgatásra, kártyázásra pe­dig keresve sem találhattak kívánatosabb helyett, mint a Csonkafüzest Tiszadada kö­zelében. Szép, nyugodt, üde táj volt, a tiszta rét, fölött nyárfaóriások terebélyesed­tek. Miután részegre aludták magukat unalmukban, va­sárnap kotyvasztással. kár­tyázással űzték az időt. Dél­után négy óra tájt minden tutajos a parton tartózkodott, kártyáztak. Csepkanics György kivételével. Csepka- nincs, az utolsó tutaj legé­nye tüzet próbált magának éleszteni, de nem boldogult a nyirkos avarral. Leszaladt a tutajra egy marék száraz fe­nyőforgácsért. Ekkor látta, hogy valami nagyobb tárgyat gyorsan sodor a víz tutaja felé. Kíváncsian leste, hiszen az unalomgyötörte tutajos minden apróságra figyelmes. Mint a víziélet tapasztalt ismerője, azonnal megállapí­totta: embert tetemet cipel magával a Tisza. Többször látott már ilyet a folyón töltött, évek során, nem esett kétségbe, de az egyszerű vallásos lélek bor zongásával kísérte figyelem­mel a halott utazását. Az élettelen lény — még nem tudhatta róla, nó-e vagy fér­fi, mert csak a fejebűbját és ruhájának néhány redőjét figyelhette meg — a tutajok alá bukott, majd a kikötő­helyen túl megint felszínre dobta az örvény. Sebesen len. dítette tovább az ár, de a kanyarban a sodrás szélére került, sietése tétova libe- géssé lassult, a hullámok egészen a partra ringatták, ahol görcsös ujjakként ka­paszkodtak ruhájába egy fűz­fa gyökerei. Csepkanics men­ten társaihoz rohant, fellár­mázta őket a kártya mellől. Siettek megnézni a tetemet, tanakodtak, miként cseleked­jenek. Többen ajánlották, te­messek el a szerencsétlent rendes szokás szerint, mások meg úgy vélték, ha szólnak a dologról a legközelebbi falu­ban. Épp a Csonkafüzes mel­letti réten rakta szekérre a frissen kaszált füvet Litvai József tiszadadai szolgale­gény. Ennek újságolták el kézael-lábbal, kevéske ma­gyar tudásukkal a tutajosok, hogy halottat vetett partra a Tisza. Litvai József meg Vá­rad) András mezőőrt értesí­tette, aki nyomban megkeres­te kerülőtársát, Oláh Györ­gyöt. Oláh volt az okosabb, az elevenebb, az érdeklődőbb. Nem vesztegette az időt, a helyszínre sietett. kampós bottal szárazra vonta a hul­lát.. Ez csak az eltűnt Soly- mosi Eszter lehet! — döbbeni rá azonnal. A faluba rohant., egyene­sen Lőrinczi István jegyző­höz, jelentést, tenni az. eset­ről. Percek alatt szétfutott a hír Tiszadadán, hogy megke­rült Solyniosi Eszter. Elő­keresték a községházán az országos körözvényt, leszed­ték a mestergerendákról az újságokat, amelyek tüzetesen leírták, milyen volt a lányka, milyen ruhát viselt eltűnése napján. A leírások teljesen megegyeztek Oláh György észlelésével. Tiszadada vezetői, tanult emberei átérezték a nagy felelősséget, tudtak a zsidók elleni könyörtelen hajszáról, egyöntetű véle­ménnyel vallották, hogy múlhatatlan kötelességük részt venni az ország meg­nyugtatásában. De épp a nagy felelősségérzet tartotta őket vissza az önhatalmú cse­lekvéstől. Késedelem nélkül fogatot menesztettek Tisza- lökre a főszolgabíróhoz. He­lyette csak Zoltán István se- gédszolgabírót találták. Se. baj, őt is feljogosítja cselek­vésre a hivatala. Értesíti Kiss Jenő járási tisztiorvost, ez pedig K. Horváth Géza szi­gorló orvosnövendék es Zu­rányi Kálmán fiatal gyógy­szerész segítségét kéri. Szűcs János tiszalöki gazdálkodó vállalkozott alkalmi fuvaros­nak, hogy elszállítsa a hely­színre az urakat. Bármekkora sietséggel iparkodtak, csak este tíz óra után érlek ki a Csonkafüzes. t>c. A hullát már nem talál­ták a föld színén. Eltemetek a tutajosok. Megértette min­denki, jó lélekkel és termé­szetes indokkal tették ezt. hiszen csak az emberiesség elemi szabályait követték. Késő estig nem jött a ható­ság, annál inkább a hallott közelébe merészkedtek a ra­gadozó madarak, nem térhet­tek hát éjszakai nyugovóra addig, amig temetetlen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom