Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

t «Mal

KKLET-MAOYAÄOltSZAfll

t9G&. február ft.

Kádár János elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

ben 118 000-ről egymillióra nőtt a termelőszövetkezetek tagjainak száma. A mezőgazdaság bruttó termelése ebben az időszakban, — bár mint valamennyien tudjuk, az időjárás nem volt kedvező, — egyenletesen évi két százalékkal, összesen pedig 21 százalékkal növekedett. És ez az eredmény abban az évtizedben született, mely tulajdonképpen még csak a szervezkedés és a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásának periódusa volt. Tíz esztendővel ezelőtt a mezőgazdasági — aránylag nem nagy létszámú — termelőszövetkezetek vagyona négymilliárt Ft volt, jelenleg 48 milliárd forint, ami már országos méretekben is sokat nyom a latba. A nemzeti vagyon jelentős része a termelőszövetkezetek tulajdonában van.

Szocialista útra lépett parasztságunk számíthat a párt, a kormány támogatására

Külpolitikai összefoglaló

Nixon INyagat-Bcrlinben és Kómában Mi várja Párizsban az amerikai elnökót?

A parasztcsaládok évi Jövedelmének értéke a termelőszövetkezetekben tíz év alatt az átlagos 22 000 forintról 26 000 forintra nőtt, ami országos átlagban nagyon komoly fejlődést mutat. A nyugdíj és a különböző címeken élvezett járadék a tsz-ta- goknál tíz évvel ezelőtt összesen )4 millió forintot tett ki, a ’“"utóbb mért esztendőben pedig egymilliárd-kétszáz- millió forint volt.

Termelőszövetkezeteink parasztsága társadalmilag és politikai öntudatban is sokat fejlődött. Ez lemérhető az emberek gondolkodásán, azon, hogy éretten politizálnak, foglalkoznak közügyekkel, hálánk és a nemzetközi élet problémáival.

E politikai fejlődés megmutatkozik többek között abban is, — és mi természetesen ezt is számba vesszük — hogy a termelőszövetkezeti tagok között a tíz esztendővel ezelőtti 18 000-rel szemben most 96 000 a párttagok száma.

Legnagyobb társadalmi nyereség, hogy kialakult és összeforrott az egységes, szocialista útra lépett paraszti osztály. Ez nagy támasza, ereje, lendítője és segítője a szocialista fejlődésnek.

A termelőszövetkezeti eszme immár győzött a gondolkodásban, testet öltött a gyakorlatban. Ezt talán minden másnál jobban bizonyítja, hogy 1968-ban az országban kereken 100 ezren kérték felvételüket a termelőszövetkezetekbe. A közös gazdaságok ped’g olyan helyzetben vannak. hogy válogathatnak, mert — ugyancsak országos összesítő adatok szerint — a százezer jelentkezőből 80 ezret vettek fel. Mint önök is jól tudják, jó termelőszövetkezetnél nagyon sokan pályáznak a belépésre, vagy ha az nem megy, az alkalmazásra

A közelmúlt napokban a termelőszövetkezeti közgyűléseken felmérték az elmúlt év eredményeit, szóltak a

jelen és a jövő feladatairól is. A Központi Bizottság, a kormány azt kéri az emberektől, hogy az eddigi odaadással, a közös ügy szerete- tével és a jó ügynek kijáró lelkesedéssel folytassák munkájukat, s ugyanolyan sikeresen, eredménnyel oldják meg az idei, az 1969-es s az 1970-es év és a további esztendők feladatait, mint az elmúlt tíz esztendőben.

A termelőszövetkezetek érdemes vezetői, a tagok, az agronómusok és más szakemberek, szakmunkások — akiknek száma örvendetesen növekszik a termelőszövetkezetekben — fejlesszék tovább munkájukat, dolgozzanak az éves és a távlati tervek megvalósításáért, erősítsék a közös gazdaságokat, azok szocialista jellegét, gyarapítsák a termelőszövetkezetek jövedelmét, fejlesszék to— Mély meggyőződésem, hogy ha továbbra is elvtársak, osztálytestvérek, munkatársak és harcostársak módján foglalkozunk közös ügyeinkkel, Ilyen módon tisztázzuk a feladatokat, s utána ugyanazzal az egyetértéssel fogunk hozzá a vérehajtás- hoz, mint az elmúlt 10 esztendőben tettük, akkor újabb, nagy sikereket érünk el. Ebben biztosak lehetünk.

— A párt és a kormány általános politikai irányvonalát is következetesen érvényesít, jük, szoros együttműködésben a munkás, a paraszt és az értelmiségi tömegekkel. Erősíteni kívánjuk a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző gondolkodású emberek, a hívők és nemhívők egységét és közös munkáját. Az embereket elsősorban aszerint különböztetjük meg, hogyan állnak helyt a munkában, a szocialista építésben. Eszerint becsüljük őket, s

vább a falvak kulturáltságát, bővítsék a gépek, a

vegyszerek és más korszerű eszközök alkalmazásának körét. Egyidejűleg kellő figyelemmel foglalkozzanak a közös gazdaság ügyeivel, ne hanyagolják el, fordítsák a fejlődés javára a háztáji gazdálkodást, valamint a termelőszövetkezeti melléküzemágakban folyó és lehetséges munkát. Mindez a tagok és családtagjaik, a falu, a megye, az ország javát szolgálja. Gondoljanak arra is, hogy növekszenek munkásosztályunk, népünk igényei is, hogy mind több és jobb árut várunk a szocialista mező- gazdaságtól a fogyasztók igényeinek és az ország szükségleteinek kielégítésére.

Munkájuk, a termel őszö- szövetkezetek jó gazdálkodása értékes hozzájárulás ahhoz, hogy rendszeresen emelkedjék a dolgozók életszínvonala

— A Központi Bizottság, a kormány az eddigiekhez hasonlóan ezután is kellő figye. lemmel és odaadással foglal- kazik az agrárpolitika időszerű kérdéseivel, parasztságunk problémáival az immár szocialista tartalmú munkás-paraszt szövetség további erősítésének kérdéseivel. Szocialista útra lépett parasztságunk ilyen értelemben és e vonatkozásban is számíthat a párt Központi Bizottságára, egész pártunkra, a kormányra, tanácsainkra. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni: a Központi Bizottság, a kormány, a tanácsok is számítanak, építenek parasztságunkra.

azért fogunk dolgozni, hogy eszerint részesüljenek az elért eredményekből is. Tisztelettel tekintünk minden magyar állampolgárra, aki becsülettel és tisztességgel végzi el munkáját.

A munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége — a munkásosztály vezetésével — mindig a társadalom legjelentősebb ereje volt. Történelmünknek immár jelentős szakaszában hatott és működött, különböző viszonyok között, más-más kor követelményeinek megfelelő fő célért;

' — Központi Bizottságunk, államunk vezető testületéi és a magam nevében szívbő' gratulálok a szocialista mező- gazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom Győr-Sopron megyei úttörőinek, mindazoknak, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezését valóra váltották, akik az elmúlt 10 esztendőben becsületes,

odaadó munkával fejlesztették a termelőszövetkezeteket,

s akik ma is lelkesen dolgoznak a jelen és a jövő feladatainak megoldásán. Győr- Sopron megye parasztságáról szólva az ország termelőszövetkezeti útra lépett egész parasztságára gondolok. Szívből gratulálok mindannyinknak abban a megyőződés- ben, hogy amikor a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára léptek, nagy és elhatározó lépést tettek, amely egyaránt szolgálja saját alapvető érdekeiket, a szocialista fejlődést és az ország érdekeit. Újabb, további sikereket kívánunk munkájukhoz!

Hosszan tartó, nagy taps fogadta Kádár János beszédét.

A Győr-Sopron megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése Patak. László zárszavával ért véget..

Az ünnepi üléssel befejeződött Kádár János háromnapos győri programja, s a párt Központi Bizottságának első titkára a délutáni órákban visszautazott Budapestre. A feldíszített pályaudvaron búcsúztatására megjelent Pataki László, a Központi Bizottság tagja, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára, Horváth Imre, Nagy Gyula, Zámbó József, a megyei párt- bizottság titkárai, Szaló Lajos, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Jankovits István, a győri városi pártbizottság első titkára, dr Cser nitzki Gyula, a városi tanács vb elnöke. Kádár János meleg szavakkal mondott köszönetét a vendégszeretetért, s szívélyesen búcsút vett a megye és a város vezetőitől.

Moszkva, (TASZSZ):

Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön fogadta a csehszlovák katonai küldöttséget, amely Martin Dzur vezérezredes, nemzetvédelmi miniszternek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével tartózkodik Moszkvában.

A teljes egyetértés és testvéri barátság szellemében lefolyt megbeszélésen megvitatták a Szovjetunió és Csehszlovákia kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő kérdéseket, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet kölcsönös érdekű problémáit — közölték hivatalosan Moszkvában.

Brezsnyev melegen üdvöA közvélemény változatlan érdeklődéssel tekint a nyugat-beríini helyzet fejleményeire. Az NDK és Nyu- gat-Berlin képviselői között lefolyt tárgyaláson az NDK megbízottja érzékeltette: szó lehet a megbeszélések folytatásáról, ha a nyugat-berlini szenátus képviselője a legközelebbi ülésére azzal a hírrel érkezik, hogy a nyugatnémet elnökválasztást mégsem Nyugat-Berlin, hanem az ■' NSZK területén tartják meg. Bonnban ugyanakkor aggasztóan sok az olyan hang, amelyből az derül ki: a Rajna partján sokan valamiféle szimpla csereügyletnek tekintik az NDK javaslatait és nem ismerik fel, illetve nem akarják felismerni, hogy az elnökválasztás áthelyezése komolyan megkönr.yíthetné a rendezést. Egy ilyen döntés ugyanis annak közvetett elismerése lenne, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik Nyugat- Németországhoz. Ilyen alapon már lehetne tárgyalni a két Berlin közötti látogatásokról és — legalábbis perspektívában — esetleg egyéb, régóta húzódó problémákról is.

A jelenlegi alap viszont Bonnban ennek éppen az ellenkezője, az a fició, hogy Nyugat-Berlin az NSZK része. Ilyen alapra nem lehet megállapodást építeni. Ezért kulcskérdés a nyugat-berlini szenátus, pontosabban a bonni kormány válasza.

Nixon egyébként — éppen a jelenlegi bonni politikát megtámogatandó — nyugatzölte a szocialista Csehszlovákia fegyveres erőinek képviselőit.

Pártunk és az egész szovjet nép nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy tovább erősödjék szövetségese, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek harcképessége, — mondotta, — pártunk és népünk meggyőződése, hogy továbbra is fejlődni és erősödni fognak a béke megvédése és népeink szocialista vívmányainak megoltalmazása érdekében a hagyományos baráti kapcsolatok és a kölcsönös együttműködés a csehszlovák hadsereg, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben részt vevő többi ország hadseregei között.

európai körútja során villámlátogatást tett Nyugat-Berlinben is. Az elnöki kocsisor útvonalát különleges osztagok biztosították, mert a parlamenten kívüli ellenzék a tilalom ellenére is tüntetést hirdetett az Egyesült Államok elnöke ellen. Az útvonalon meg is jelent mintegy kétezer diák, azonban a karaván sebessége miatt komolyabb incidensre nem ia kerülhetett sor.

Az eredetileg hárofn és félórásra tervezett, de a valóságban ennél negyvenöt perccel hosszabb látogatás végén az elnöki gép ismét a levegő be emelkedett és Romóbá repült. Nixon látogatása az oJasz fővárosban is rendkívül rövid lesz és — legalábbis a tárgyalóasztalnál — aligha bővelkedik különösebb eseményekben. Annál nagyobb érdeklődéssel tekint a világ a körút következő állomására. Párizsra.

Nixon eltökélt szándéka volt, hogy újra kiemeli hullámsírjából a francia—amerikai jóviszony hídját és ezt a szándékát már több megjegyzésben érzékeltette. Nem tudni, mi lesz a pénteken délután megkezdődő De Gaulle —Nixon tanácskozásokon, de annyi bizonyos: a francia elnököt eddig nem hatotta meg amerikai kollégája közeledési szándéka. Nixon ugyanis az „atlanti egység” megerősítésének szándékával utazott Európába, de Párizs olyan francia—angol váD;'

várta a Fehér F amit nem is 1 kellemetlenebbu

Brezsnyev biztosította a csehszlovák vendégeket, hogy á szovjet kommunisták és az egész szovjet nép őszinte baráti érzelmeket táplálnak a csehszlovák kommunistáit és a testvéri Csehszlovákia népei iránt.

Martin Dzur válaszában tolmácsolta a Csehszlovák Kommunista Párt és a csehszlovák kormány vezetőinek üdvözletét, s hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fegyveres erői tovább fokozzák harci felkészültségüket és mindig őrködni fognak a béke és a szocializmus ügye fölött, vállvetve a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben lévő többi ország fegyveres erőivel.

A legnagyobb társadalmi nyereség: az egységes paraszti osztály

A csehszlovák katonai küldöttség Brezsnyevnél

Gerencsér Miklós:

60

Feltéve, ha Bary József és idomítotf falkája elé vetik a csongrádi hullát.

Eötvös becsukta az ablakot, összeszedte kéziratait, lóhalá. Iában felöltözött. Mosakodás, reggelizés nélkül rohant le az utcára. Még a köpönyegét is elfelejtette magára ölteni. Fújtatva éviekéit keresztül a Hatvani utca forgalmán, a Koronaherceg utca torkolatában majdnem leverte a bársonyszoknyát egy varrólány karjáról, egész a Pilvax kávéházig szaladt, mire szabad bérkocsit talált.

— Az igazságügyminisztériumba! -r hadarta a Rákeresnek és mérgelődött, hogy a kényelmesebb, de hosszabb úton a vármegyeháza felé ka- nvn>'''dik a kocsi.

A Bazilikához közeledve sebtében mérlegelte, talán jobb lenne, ha megállna a fő- jjlamügyészség Váci körúti

épülete előtt és Kozma Sándort is magával vinné Pauler Tivadarhoz. Aztán éppoly hirtelen, mint ahogy jött, elvetette az ötletet. Kozma rossz idegállapotban volt, megállás nélkül és egyre go' rombábban záporozott rá az antiszemiták támadása, leváltását követelték, megvesztegethetőséggel rágalmazták. A Vajda különben is belátta, okosabb lesz, ha tanúk nélkül kapja le tíz körméről az igazságügyminisztert.

Rikító osztráksárga színben terpeszkedett az igazságügyi és földművelésügyi minisztérium közös palotája az Üjor- szágház téren. Hiába zsúfolták tele klasszicista ornamentikával a háromemeletes épü- letóriást, inkább kaszárnyához hasonlított, mint vonzó középületre és várni lehetett, hogy a főbejárat szűk, magas boltozata alól huszárok lovagolnak elő trombitaszóra. Eötvös nem a fáradtságtól, hanem a felindultságtól fújtatott, ahogy loholt az első emeletre a sötét lépcsőházban. Kopogtatás nélkül nyitott a miniszteri titkár szobájába.

— Azonnal beszélnem kell őexcellenciájával — közölte elfulladva.

Megrökönyödve bámultak rá a miniszterre várakozó urak, egyedül a hűvösen kimért, talpig feketébe öltözött, korosodó titkár őrizte meg a hivatalában kötelező higgadtságot.

— Képviselő úr, ön előtt négyen várnak a miniszter úrra.

Egy fiatal, kölniszagú, kar. csú úriember lépdelt el a Vajda előtt. Eszterházy-koqkás lovaglóöltönyében, bordó lovaglócsizmájában sugárzott az eleganciától. Eötvös egy ferencvárosi gabonaraktár irodájából előbújt pohos, ápolatlan írnoknak hatott mellette. Most látta csak a Vajda, hogy a tündöklő fiatalember Önody Géza tiszaeszlári földbirtokos, hajdúnánási képviselő.

— Jó napot, ügyvéd úr — köszönt neki hangsúlyozott tisztelettudással Önody. — Sürgős államügy?

Ebben a pillanatban kinyílt a miniszteri szoba négyméter magas, zöld szattyánbőrrel párnázott ajtaja. Amig Pauler Tivadar a folyosóig kísérte búcsúzó vendégét, Simonyi Iván pozsonyi képviselőt, Eötvös egyszerűen besétált a miniszter szobájába a nyitva hagyott ajtón. Döbbent csendet hagyott maga után.

Hálás lett volna, ha valami varázsütés lecsendesíti viharzó indulatait. Remegett minden ízében, szomjúságot és gyengeséget érzett. Ösztön. szerűen keresett menedéket az objektív külvilágban, kipillantott a széles, rendezetlen térségre, amely őszi ázott- sággal nyújtózott a Dunapar. ton. Ide tervezték a parlament új épületét. A tér már az Űjországház nevet viselte, de a pályamunkához még ja" vában dolgoztak az építőművészek.

— Elnézést kértem az uraktól, amiért megsértetted őket — tért vissza nem is tikolt rosszallással a miniszter.

Eötvös úgy döntött, hogy mindjárt a leghevesebb rohammal kezdi.

— Tőled viszont senki nem

fog elnézést kérni, amiért rövidesen elkergetnek a bársonyszékedből!

Pauler cövekké meredt a szoba közepén, szeme tágra- nyílt, és üvegesre fagyott. A Vajda még a lélegzetet is belefojtotta a felháborodás fér. geteges kartácstűzével:

— Piszkos, aljas játékot űzöl a miniszteri rangoddal! Összeesküdtél a bitangokkal a saját kormányfőd, a saját barátod ellen, arra spekulálsz, hogy még nagyobb hatalomra vergődj az antiszemiták akaratából Tisza Kálmán bukása után! A törvény neked csak arra való, hogy a látszat mögött a legsötétebb törvénytelenségeket kövesd el!

A miniszter félájultan hátrált. Eötvös attól tartott, hogy össze fog esni. De attól még jobban tartott, hogy ajtót nyit, a botrány szem- és fül- tanuivá teszi az előszobában várakozókat. Megelőzte, maga sietett az ajtóhoz, nem engedte kinyitni. Kedvére mondhatott, amit akart, hangjából egy foszlányt sem engedett át a szattyán mögötti vastag disznóbőr párnázat. Megállás nélkül folytatta:

— Ha Tisza tudomást szerez valódi szándékaidról, kitekeri a nyakad, koldussá tesz! Van annyira agyafúrt, hogy a jövő előtt ia lehetetlenné tegyen, szégyenbe és nevetségbe vonja a nevedet! Mit képzelsz tulajdonképpen? Mióta szokás a magyar államférfiak között, hogy az alvilággal kössenek zsivány szövetséget? Ez a kis szok- nyapecér, ez a Stefánián idét> lenkedő szélhámos, ez a fajankó Önody börtönnel merte megfenyegetni a parlamentben a királyi íőállamü- gyészt! Ugyan kitől kapta erre a bíztatást? Honnan vet. te a bátorságot és az okosságot, hogy a büntetőtörvénykönyv 230. paragrafusát olvassa Kozma Sándor fejére?!

— Rágalom!.,. Rágalom... — hebegte sípolva Pauler és olyan groteszkül kaszált hosz- szú kezével, mint egy mario- net-figura.

— A rágalomhoz sokkal jobban értenek a te cinkosaid! — f oly tóttá bele könyörtelenül a szót Eötvös. — Önody, ez a politikai csepü- rágó meglepő pontossággal idézte a büntetőtörvénykönyvet: aki olyan tények vagy bizonyítékok tudomásával bír, amelyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése, vagy ártatlanul elítéltek kiszabadulása függ és azokat az illető hatóságokkal nem tudatja, három évig terjedő fegyházzal büntetendő,

(Folytatjuk)

Regény Eötvös Károlyról