Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

t «Mal KKLET-MAOYAÄOltSZAfll t9G&. február ft. Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ben 118 000-ről egymillióra nőtt a termelőszövetkezetek tagjainak száma. A mezőgaz­daság bruttó termelése eb­ben az időszakban, — bár mint valamennyien tudjuk, az időjárás nem volt kedvező, — egyenletesen évi két száza­lékkal, összesen pedig 21 szá­zalékkal növekedett. És ez az eredmény abban az évtized­ben született, mely tulajdon­képpen még csak a szervez­kedés és a nagyüzemi gaz­dálkodás kialakulásának pe­riódusa volt. Tíz esztendővel ezelőtt a mezőgazdasági — aránylag nem nagy létszámú — termelőszövetkezetek va­gyona négymilliárt Ft volt, je­lenleg 48 milliárd forint, ami már országos méretekben is sokat nyom a latba. A nem­zeti vagyon jelentős része a termelőszövetkezetek tulajdo­nában van. Szocialista útra lépett parasztságunk számíthat a párt, a kormány támogatására Külpolitikai összefoglaló Nixon INyagat-Bcrlinben és Kómában Mi várja Párizsban az amerikai elnökót? A parasztcsaládok évi Jövedelmének értéke a ter­melőszövetkezetekben tíz év alatt az átlagos 22 000 forint­ról 26 000 forintra nőtt, ami országos átlagban nagyon ko­moly fejlődést mutat. A nyugdíj és a különböző címe­ken élvezett járadék a tsz-ta- goknál tíz évvel ezelőtt össze­sen )4 millió forintot tett ki, a ’“"utóbb mért esztendőben pedig egymilliárd-kétszáz- millió forint volt. Termelőszövetkezeteink pa­rasztsága társadalmilag és politikai öntudatban is sokat fejlődött. Ez lemérhető az em­berek gondolkodásán, azon, hogy éretten politizálnak, fog­lalkoznak közügyekkel, há­lánk és a nemzetközi élet problémáival. E politikai fejlődés megmu­tatkozik többek között abban is, — és mi természetesen ezt is számba vesszük — hogy a termelőszövetkezeti tagok kö­zött a tíz esztendővel ezelőtti 18 000-rel szemben most 96 000 a párttagok száma. Legnagyobb társadalmi nyereség, hogy kialakult és összeforrott az egységes, szo­cialista útra lépett paraszti osztály. Ez nagy támasza, ere­je, lendítője és segítője a szocialista fejlődésnek. A termelőszövetkezeti esz­me immár győzött a gondol­kodásban, testet öltött a gya­korlatban. Ezt talán minden másnál jobban bizonyítja, hogy 1968-ban az országban kereken 100 ezren kérték fel­vételüket a termelőszövetke­zetekbe. A közös gazdaságok ped’g olyan helyzetben van­nak. hogy válogathatnak, mert — ugyancsak országos összesítő adatok szerint — a százezer jelentkezőből 80 ez­ret vettek fel. Mint önök is jól tudják, jó termelőszövet­kezetnél nagyon sokan pá­lyáznak a belépésre, vagy ha az nem megy, az alkalmazás­ra A közelmúlt napokban a termelőszövetkezeti közgyű­léseken felmérték az elmúlt év eredményeit, szóltak a jelen és a jövő feladatairól is. A Központi Bizottság, a kormány azt kéri az embe­rektől, hogy az eddigi oda­adással, a közös ügy szerete- tével és a jó ügynek kijáró lelkesedéssel folytassák mun­kájukat, s ugyanolyan sike­resen, eredménnyel oldják meg az idei, az 1969-es s az 1970-es év és a további esz­tendők feladatait, mint az elmúlt tíz esztendőben. A termelőszövetkezetek ér­demes vezetői, a tagok, az agronómusok és más szak­emberek, szakmunkások — akiknek száma örvendetesen növekszik a termelőszövetke­zetekben — fejlesszék to­vább munkájukat, dolgozza­nak az éves és a távlati ter­vek megvalósításáért, erősít­sék a közös gazdaságokat, azok szocialista jellegét, gya­rapítsák a termelőszövetkeze­tek jövedelmét, fejlesszék to­— Mély meggyőződésem, hogy ha továbbra is elvtár­sak, osztálytestvérek, mun­katársak és harcostársak módján foglalkozunk közös ügyeinkkel, Ilyen módon tisz­tázzuk a feladatokat, s utána ugyanazzal az egyetértéssel fogunk hozzá a vérehajtás- hoz, mint az elmúlt 10 esztendőben tettük, akkor újabb, nagy sikereket érünk el. Ebben biztosak lehetünk. — A párt és a kormány ál­talános politikai irányvonalát is következetesen érvényesít, jük, szoros együttműködés­ben a munkás, a paraszt és az értelmiségi tömegekkel. Erősíteni kívánjuk a kommu­nisták és a pártonkívüliek, a különböző gondolkodású em­berek, a hívők és nemhívők egységét és közös munkáját. Az embereket elsősorban aszerint különböztetjük meg, hogyan állnak helyt a mun­kában, a szocialista építés­ben. Eszerint becsüljük őket, s vább a falvak kulturáltsá­gát, bővítsék a gépek, a vegyszerek és más korszerű eszközök alkalmazásának kö­rét. Egyidejűleg kellő figye­lemmel foglalkozzanak a kö­zös gazdaság ügyeivel, ne ha­nyagolják el, fordítsák a fej­lődés javára a háztáji gazdál­kodást, valamint a termelő­szövetkezeti melléküzemágak­ban folyó és lehetséges mun­kát. Mindez a tagok és csa­ládtagjaik, a falu, a megye, az ország javát szolgálja. Gondoljanak arra is, hogy növekszenek munkásosztá­lyunk, népünk igényei is, hogy mind több és jobb árut várunk a szocialista mező- gazdaságtól a fogyasztók igé­nyeinek és az ország szükség­leteinek kielégítésére. Munkájuk, a termel őszö- szövetkezetek jó gazdálkodása értékes hozzájárulás ahhoz, hogy rendszeresen emelked­jék a dolgozók életszínvona­la — A Központi Bizottság, a kormány az eddigiekhez ha­sonlóan ezután is kellő figye. lemmel és odaadással foglal- kazik az agrárpolitika idő­szerű kérdéseivel, parasztsá­gunk problémáival az im­már szocialista tartalmú munkás-paraszt szövetség to­vábbi erősítésének kérdései­vel. Szocialista útra lépett pa­rasztságunk ilyen értelem­ben és e vonatkozásban is számíthat a párt Központi Bizottságára, egész pártunk­ra, a kormányra, tanácsaink­ra. Ugyanakkor azt is sze­retném hangsúlyozni: a Köz­ponti Bizottság, a kormány, a tanácsok is számítanak, építenek parasztságunkra. azért fogunk dolgozni, hogy eszerint részesüljenek az elért eredményekből is. Tisz­telettel tekintünk minden magyar állampolgárra, aki becsülettel és tisztességgel végzi el munkáját. A munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsé­ge — a munkásosztály veze­tésével — mindig a társada­lom legjelentősebb ereje volt. Történelmünknek im­már jelentős szakaszában ha­tott és működött, különböző viszonyok között, más-más kor követelményeinek megfe­lelő fő célért; ' — Központi Bizottságunk, államunk vezető testületéi és a magam nevében szívbő' gratulálok a szocialista mező- gazdaság, a termelőszövetke­zeti mozgalom Győr-Sopron megyei úttörőinek, mindazok­nak, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezését va­lóra váltották, akik az elmúlt 10 esztendőben becsületes, odaadó munkával fejlesztet­ték a termelőszövetkezeteket, s akik ma is lelkesen dolgoz­nak a jelen és a jövő felada­tainak megoldásán. Győr- Sopron megye parasztságáról szólva az ország termelőszö­vetkezeti útra lépett egész pa­rasztságára gondolok. Szív­ből gratulálok mindannyink­nak abban a megyőződés- ben, hogy amikor a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás útjára léptek, nagy és elha­tározó lépést tettek, amely egyaránt szolgálja saját alap­vető érdekeiket, a szocialista fejlődést és az ország érde­keit. Újabb, további sikereket kívánunk munkájukhoz! Hosszan tartó, nagy taps fogadta Kádár János beszé­dét. A Győr-Sopron megyei pártbizottság és a megyei ta­nács együttes ülése Patak. László zárszavával ért vé­get.. Az ünnepi üléssel befejező­dött Kádár János háromna­pos győri programja, s a párt Központi Bizottságának első titkára a délutáni órákban visszautazott Budapestre. A feldíszített pályaudvaron bú­csúztatására megjelent Pataki László, a Központi Bizottság tagja, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára, Horváth Imre, Nagy Gyula, Zámbó József, a megyei párt- bizottság titkárai, Szaló La­jos, a megyei tanács vb el­nökhelyettese, Jankovits Ist­ván, a győri városi pártbi­zottság első titkára, dr Cser nitzki Gyula, a városi tanács vb elnöke. Kádár János me­leg szavakkal mondott kö­szönetét a vendégszeretetért, s szívélyesen búcsút vett a megye és a város vezetőitől. Moszkva, (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön fo­gadta a csehszlovák katonai küldöttséget, amely Martin Dzur vezérezredes, nemzet­védelmi miniszternek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével tartóz­kodik Moszkvában. A teljes egyetértés és test­véri barátság szellemében le­folyt megbeszélésen megvi­tatták a Szovjetunió és Csehszlovákia kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő kér­déseket, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet kölcsönös érdekű problémáit — közöl­ték hivatalosan Moszkvában. Brezsnyev melegen üdvö­A közvélemény változat­lan érdeklődéssel tekint a nyugat-beríini helyzet fej­leményeire. Az NDK és Nyu- gat-Berlin képviselői között lefolyt tárgyaláson az NDK megbízottja érzékeltette: szó lehet a megbeszélések foly­tatásáról, ha a nyugat-berli­ni szenátus képviselője a legközelebbi ülésére azzal a hírrel érkezik, hogy a nyu­gatnémet elnökválasztást mégsem Nyugat-Berlin, ha­nem az ■' NSZK területén tart­ják meg. Bonnban ugyan­akkor aggasztóan sok az olyan hang, amelyből az de­rül ki: a Rajna partján so­kan valamiféle szimpla cse­reügyletnek tekintik az NDK javaslatait és nem is­merik fel, illetve nem akar­ják felismerni, hogy az el­nökválasztás áthelyezése ko­molyan megkönr.yíthetné a rendezést. Egy ilyen döntés ugyanis annak közvetett elis­merése lenne, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik Nyugat- Németországhoz. Ilyen ala­pon már lehetne tárgyalni a két Berlin közötti látogatá­sokról és — legalábbis pers­pektívában — esetleg egyéb, régóta húzódó problémákról is. A jelenlegi alap viszont Bonnban ennek éppen az el­lenkezője, az a fició, hogy Nyugat-Berlin az NSZK ré­sze. Ilyen alapra nem lehet megállapodást építeni. Ezért kulcskérdés a nyugat-berlini szenátus, pontosabban a bon­ni kormány válasza. Nixon egyébként — éppen a jelenlegi bonni politikát megtámogatandó — nyugat­zölte a szocialista Csehszlo­vákia fegyveres erőinek kép­viselőit. Pártunk és az egész szov­jet nép nagy jelentőséget tu­lajdonít annak, hogy tovább erősödjék szövetségese, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság fegyveres erőinek harc­képessége, — mondotta, — pártunk és népünk meggyő­ződése, hogy továbbra is fej­lődni és erősödni fognak a béke megvédése és népeink szocialista vívmányainak megoltalmazása érdekében a hagyományos baráti kapcso­latok és a kölcsönös együtt­működés a csehszlovák had­sereg, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben részt vevő többi ország had­seregei között. európai körútja során villám­látogatást tett Nyugat-Berlin­ben is. Az elnöki kocsisor út­vonalát különleges osztagok biztosították, mert a parla­menten kívüli ellenzék a ti­lalom ellenére is tüntetést hirdetett az Egyesült Álla­mok elnöke ellen. Az útvo­nalon meg is jelent mintegy kétezer diák, azonban a ka­raván sebessége miatt ko­molyabb incidensre nem ia kerülhetett sor. Az eredetileg hárofn és fél­órásra tervezett, de a való­ságban ennél negyvenöt perc­cel hosszabb látogatás végén az elnöki gép ismét a levegő be emelkedett és Romóbá re­pült. Nixon látogatása az oJasz fővárosban is rendkívül rövid lesz és — legalábbis a tárgyalóasztalnál — aligha bővelkedik különösebb ese­ményekben. Annál nagyobb érdeklődéssel tekint a világ a körút következő állomásá­ra. Párizsra. Nixon eltökélt szándéka volt, hogy újra kiemeli hul­lámsírjából a francia—ame­rikai jóviszony hídját és ezt a szándékát már több megjegy­zésben érzékeltette. Nem tud­ni, mi lesz a pénteken dél­után megkezdődő De Gaulle —Nixon tanácskozásokon, de annyi bizonyos: a francia el­nököt eddig nem hatotta meg amerikai kollégája közeledési szándéka. Nixon ugyanis az „atlanti egység” megerősíté­sének szándékával utazott Európába, de Párizs olyan francia—angol váD;' várta a Fehér F amit nem is 1 kellemetlenebbu Brezsnyev biztosította a csehszlovák vendégeket, hogy á szovjet kommunisták és az egész szovjet nép őszinte ba­ráti érzelmeket táplálnak a csehszlovák kommunistáit és a testvéri Csehszlovákia né­pei iránt. Martin Dzur válaszában tolmácsolta a Csehszlovák Kommunista Párt és a cseh­szlovák kormány vezetőinek üdvözletét, s hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szoci­alista Köztársaság fegyveres erői tovább fokozzák harci felkészültségüket és mindig őrködni fognak a béke és a szocializmus ügye fölött, váll­vetve a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben lévő többi ország fegyveres erői­vel. A legnagyobb társadalmi nyereség: az egységes paraszti osztály A csehszlovák katonai küldöttség Brezsnyevnél Gerencsér Miklós: 60 Feltéve, ha Bary József és idomítotf falkája elé vetik a csongrádi hullát. Eötvös becsukta az ablakot, összeszedte kéziratait, lóhalá. Iában felöltözött. Mosakodás, reggelizés nélkül rohant le az utcára. Még a köpönyegét is elfelejtette magára ölteni. Fújtatva éviekéit keresztül a Hatvani utca forgalmán, a Koronaherceg utca torkolatá­ban majdnem leverte a bár­sonyszoknyát egy varrólány karjáról, egész a Pilvax ká­véházig szaladt, mire szabad bérkocsit talált. — Az igazságügyminisztéri­umba! -r hadarta a Ráke­resnek és mérgelődött, hogy a kényelmesebb, de hosszabb úton a vármegyeháza felé ka- nvn>'''dik a kocsi. A Bazilikához közeledve sebtében mérlegelte, talán jobb lenne, ha megállna a fő- jjlamügyészség Váci körúti épülete előtt és Kozma Sán­dort is magával vinné Pauler Tivadarhoz. Aztán éppoly hirtelen, mint ahogy jött, el­vetette az ötletet. Kozma rossz idegállapotban volt, megállás nélkül és egyre go' rombábban záporozott rá az antiszemiták támadása, levál­tását követelték, megveszte­gethetőséggel rágalmazták. A Vajda különben is belátta, okosabb lesz, ha tanúk nél­kül kapja le tíz körméről az igazságügyminisztert. Rikító osztráksárga színben terpeszkedett az igazságügyi és földművelésügyi miniszté­rium közös palotája az Üjor- szágház téren. Hiába zsúfol­ták tele klasszicista ornamen­tikával a háromemeletes épü- letóriást, inkább kaszárnyá­hoz hasonlított, mint vonzó középületre és várni lehetett, hogy a főbejárat szűk, magas boltozata alól huszárok lova­golnak elő trombitaszóra. Eötvös nem a fáradtságtól, hanem a felindultságtól fúj­tatott, ahogy loholt az első emeletre a sötét lépcsőház­ban. Kopogtatás nélkül nyi­tott a miniszteri titkár szobá­jába. — Azonnal beszélnem kell őexcellenciájával — közölte elfulladva. Megrökönyödve bámultak rá a miniszterre várakozó urak, egyedül a hűvösen ki­mért, talpig feketébe öltözött, korosodó titkár őrizte meg a hivatalában kötelező higgadt­ságot. — Képviselő úr, ön előtt négyen várnak a miniszter úrra. Egy fiatal, kölniszagú, kar. csú úriember lépdelt el a Vaj­da előtt. Eszterházy-koqkás lovaglóöltönyében, bordó lo­vaglócsizmájában sugárzott az eleganciától. Eötvös egy ferencvárosi gabonaraktár irodájából előbújt pohos, ápolatlan írnoknak hatott mellette. Most látta csak a Vajda, hogy a tündöklő fia­talember Önody Géza tisza­eszlári földbirtokos, hajdúná­nási képviselő. — Jó napot, ügyvéd úr — köszönt neki hangsúlyozott tisztelettudással Önody. — Sürgős államügy? Ebben a pillanatban kinyílt a miniszteri szoba négyméter magas, zöld szattyánbőrrel párnázott ajtaja. Amig Pau­ler Tivadar a folyosóig kísér­te búcsúzó vendégét, Simonyi Iván pozsonyi képviselőt, Eötvös egyszerűen besétált a miniszter szobájába a nyitva hagyott ajtón. Döbbent csen­det hagyott maga után. Hálás lett volna, ha vala­mi varázsütés lecsendesíti vi­harzó indulatait. Remegett minden ízében, szomjúságot és gyengeséget érzett. Ösztön. szerűen keresett menedéket az objektív külvilágban, ki­pillantott a széles, rendezet­len térségre, amely őszi ázott- sággal nyújtózott a Dunapar. ton. Ide tervezték a parla­ment új épületét. A tér már az Űjországház nevet viselte, de a pályamunkához még ja" vában dolgoztak az építőmű­vészek. — Elnézést kértem az urak­tól, amiért megsértetted őket — tért vissza nem is tikolt rosszallással a miniszter. Eötvös úgy döntött, hogy mindjárt a leghevesebb ro­hammal kezdi. — Tőled viszont senki nem fog elnézést kérni, amiért rö­videsen elkergetnek a bár­sonyszékedből! Pauler cövekké meredt a szoba közepén, szeme tágra- nyílt, és üvegesre fagyott. A Vajda még a lélegzetet is be­lefojtotta a felháborodás fér. geteges kartácstűzével: — Piszkos, aljas játékot űzöl a miniszteri rangoddal! Összeesküdtél a bitangokkal a saját kormányfőd, a saját barátod ellen, arra speku­lálsz, hogy még nagyobb ha­talomra vergődj az antisze­miták akaratából Tisza Kál­mán bukása után! A törvény neked csak arra való, hogy a látszat mögött a legsötétebb törvénytelenségeket kövesd el! A miniszter félájultan hát­rált. Eötvös attól tartott, hogy össze fog esni. De attól még jobban tartott, hogy ajtót nyit, a botrány szem- és fül- tanuivá teszi az előszobában várakozókat. Megelőzte, ma­ga sietett az ajtóhoz, nem en­gedte kinyitni. Kedvére mond­hatott, amit akart, hangjából egy foszlányt sem engedett át a szattyán mögötti vastag disznóbőr párnázat. Megállás nélkül folytatta: — Ha Tisza tudomást sze­rez valódi szándékaidról, ki­tekeri a nyakad, koldussá tesz! Van annyira agyafúrt, hogy a jövő előtt ia lehetet­lenné tegyen, szégyenbe és nevetségbe vonja a nevedet! Mit képzelsz tulajdonképpen? Mióta szokás a magyar ál­lamférfiak között, hogy az alvilággal kössenek zsivány szövetséget? Ez a kis szok- nyapecér, ez a Stefánián idét> lenkedő szélhámos, ez a fa­jankó Önody börtönnel mer­te megfenyegetni a parla­mentben a királyi íőállamü- gyészt! Ugyan kitől kapta erre a bíztatást? Honnan vet. te a bátorságot és az okossá­got, hogy a büntetőtörvény­könyv 230. paragrafusát ol­vassa Kozma Sándor fejére?! — Rágalom!.,. Rágalom... — hebegte sípolva Pauler és olyan groteszkül kaszált hosz- szú kezével, mint egy mario- net-figura. — A rágalomhoz sokkal jobban értenek a te cinko­said! — f oly tóttá bele kö­nyörtelenül a szót Eötvös. — Önody, ez a politikai csepü- rágó meglepő pontossággal idézte a büntetőtörvényköny­vet: aki olyan tények vagy bizonyítékok tudomásával bír, amelyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése, vagy ártatlanul elí­téltek kiszabadulása függ és azokat az illető hatóságokkal nem tudatja, három évig ter­jedő fegyházzal büntetendő, (Folytatjuk) Regény Eötvös Károlyról

Next

/
Oldalképek
Tartalom