Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

S9i nr-ET MAevARonsrAo 8 oldal A mi földünk Egy éles vitában hangzott el pár napja néhány érdekes szó. Nem lehet „elmenni mellette.” A vállalat felelős veze­tője mondotta, kártérítési vitában, egy termelőszövetkezet el­len: „Nagyon védi ezt a termelőszövetkezetet! Én viszont az állami vagyont védem!” Vagyis: minél kevesebbet akar fizetni, mert ez vállalati érdek, tehát közvetve az egész népgazdaság érdeke. A szó igaz, csak a tartalma nem. Igaz, a vállalat is nép- vagyon. És a termelőszövetkezeté? Az nem szocialista tulaj­don? Hogy valamivel fiatalabb, mint a vállalati forma? An­nál inkább kell szeretni, védeni, oltalmazni érdekeit. Ki-ki, £míg jól végzi dolgát és nincs összeütközése a kétféle szoci­alista tulajdon között, fel sem vetődik előtte a kérdés, me­lyik a kedvesebb. Ám szerencsére vannak már nagyon is erős termelőszö­vetkezeteink is. Főleg azért, mert mások az adottságai. Egy vállalat el­küldheti rosszul dolgozó, fegyelmezetlen munkásait, alkalma­zottait — bár helyesebb volna azokat is ott megnevelni. Egy termelőszövetkezet viszont rendszerint azonos egy faluval. Lakóhely és munkahely egyben. A haza egy nagyonis kézzel fogható darabja. Rögét töri, talaját javítja, értékét fokozza az, akinek a dédapja is ezt tette kezdetlegesebb eszközökkel. Egy termelőszövetkezetből való kizárás nem egyenértékű a vállalati felmondással. Ezért is kell csinján bánni vele. Igaz, sokan kizárták saját magukat, elmentek, főleg fiatalok. De annyi ingázó sem lenne, ha a szabolcsi, szatmári ember nem ragaszkodna annyira a régi hajlékhoz, az ősi portához, apái földjéhez, melyet magáénak érez, még akkor is, ha.egy igaz­ságos gazdasági szerkezet jobb működése érdekében közösen műveli. Maradiság? Vigyázzunk a szóval, mert akkor hova­tovább a hűséget is visszahúzó erőnek nevezhetjük el. És most tágítsuk ki a falvak határát: hazánk Szabolcs és Szatmár, a beregi lapály, az Erdőhát, a Rétköz, a Liget­alja, a Szamoshoz és az Ecsedi-láp. Mi rajta keresztül sze­retjük jobban hazánkat. Nem Zala, Borsod, vagy Bihar rová­sára akarjuk szeretni, segíteni, előbbrevinni szűkebb hazán­kat, megyénket. Azért szeretjük kicsit jobban, mert jobban is ismerjük. Ki harcoljon érte, ha nem fiai, leányai. Ezek­ből az egészséges lokálpatriotizmusokból áll össze az igazi hazaszeretet. Védjük, erősítjük, de nem elvtelenül. Igazát hangoztat­juk, ha kell, hibáit ostorozzuk, ha szükséges. És anyagilag, erkölcsileg a nép vagyonát is őrizzük, amely nemcsak bank­számlákból áll, hanem erkölcsi értékekből is, szorgalomból, jo Ealusi közérzetből, amit nem engedünk semmiféle „ál-vál­lalati” érdek kedvéért elrontani. (gnz) A megbecsülésnek újabb bizonyítékát szolgáltatta a ti- szadadai Vörös Csillag Tsz. A zárszámadó közgyűlésen módosítottak a közös gazda­ság alapszabályán az évi fize­tett szabadságra vonatkozóan a nőtagok érdekében. Hogy erre sor kerülhetett, az a kö­zösen végzett munka eredmé­nye, amelyből az asszonyok is derekasan kivették részü­ket. Az elmúlt esztendőben 1 millió 874 ezer forinttal nö­vekedett a szövetkezet tiszta vagyona. Nem tartották igazságosnak — Termelőszövetkezetünk aktiv tagságának közel egy- harmada nő. Közülük csak kevésnek tudunk állandó jel­leggel munkát biztosítani. A növénytermesztésben, a cu­korrépa művelésnél és a ker­tészetben foglalkoztatjuk asz- szonyainkat, lányainkat. Te­hát inkább a nyári időszak­ban van munka számukra. Ilyenkor viszont elsőrangú munkát végeznek. Csak egy példát erről: Pecsenye Sán­dorné 1550 öl területen 256 mázsa cukorrépát termelt. Többet is keresnek a nyári időszakban mint a férfiak — mondja elismerően Gál Gyu­la, a tsz főkönyvelője. — Ezért nem tartottuk igazsá­gosnak, hogy nőtagjaink kö­zül sokan nem kaphattak fi­zetett szabadságot. A tsz-törvény csak 250 tíz­órás nap után biztosítja ezt. A munkaegységelszámolási ívekből kitűnik, hogy átlago­san 200 körüli munkaegysé­get szerezhettek a nőtagok az elmúlt esztendőben. A főkönyvelő addig olvasta, bújta a rendelkezéseket, ren­deletmagyarázatokat, míg meg­találta az alkalmas módszert, amely várhatóan ebben az évben a községben is ösztön­ző hatású lesz. így került az alapszabály­ba, hogy aki 100 tízórás mun­kanapot teljesít, illetve ezt túlteljesíti, annak minden 21 nap után egy nap fizetett sza­badságot adnak. Tehát 105 napért ötöt, s ezt követő min­den 21 napért újabb 1 napot. A zárszámadó közgyűlés ti­zenegy új tagot vett fel, kö­zöttük öt nő. Jelentkeztek többen is, de a közösség szi­gorú volt. — A bedolgozó családta­gok gondolkodnak. Őszintén szólva eddig sajnálták a pénzt az SZTK-járulékra. Most a nők közül az idősebbek a nyug­díjra, a fiatalabbak a gyer­mekgondozási szabadságra gondolnak. Meg aztán híre ment a fizetett szabadságra vonatkozó módosítási javas­latnak is — vélekedik Barla Piroska, a tsz nőbizottságá­nak elnöke. Mutatja a kimutatásokon, ki mennyit keresett a múlt évben azok közül, akiket most felvettek. Az is kitűnik, hogy az asszonyok azért meg találták a számításukat, mer 44 forintot fizettek egy mun­kaegységre, de a növényter KÜLDETÉST TELJESÍTENI Nem a pedagógus az egyedüli lámpás — Megérte az öt hónapot? — Nagyon. őt most végzett hallgató ül b hosszú asztalnál. Mind megjárta az élet iskoláját. Mégis beült a padokba, mert szükségét érezte. — És mit tanultak meg? — Ami a legjobban hiány­zott. Hogy amíg mi, falusi vezetők nem jutunk el odáig, hogy tudatosan dolgozzunk, hagyjuk el a frázisokat, a sablont, addig nem beszélhe­tünk fejlett, szocialista falu­ról. TIBA GYÖRGY kántorjá- nos'i vb-elnök még hozzáte­szi. hogy nagyon sok a tenni­való, amíg a falujában is korszerű körülmények lesz­nek. „Mi ezt az időt a ta­nárképző főiskola szuperelit kollégiumában töltöttük. Ez­után már jobban értem, ho­vá kell jutnunk. Hogy tenni keik amíg — ha nem is ilyen szinten — otthon is megte­remtjük a kulturált életet. Hogy a fiatalok szívesen ma­radjanak, a szakemberek szí­vesen jöjjenek. Egyszóval igényesebbeknek kell lenni önmagunkkal.” Balogh Emil, a Csengeri Államj Gazdaság párttitkára is nagyra értékeli az eltelt öt hónapot. „Most látom: az elmélet mindig maradt, s ez nem jq dolog. Itt mindig azt kutatták, mi érdekel minket. Nem iskolásmódszerrel tanul­tunk és a kérdések tömegére kaptunk magyarázatot. Ed­dig azt mondtam, hogy a termelés minden.. — És ezután? — Hogy az ember. A tuda­ta, a gondolkodása, a neve­lése. Hogy nekünk nem az agronómus kezéből kell ki­venni a munkát, hanem azt megértetni, mit, miért csiná­lunk. Az öt hónap vitáiról szó’. . arról, mennyit tanult a töb­biektől is. És kérdi: a fel- szabadulás után volt nehe­zebb a pártmunka, vagy most? Rögtön válaszol, s azt mondja, hogy most legalább olyan nehéz. A jobb munká­hoz már magasfoki! szakmai képzettség, politikai érettség Bzükséges. — Én a legjobb előadókat vinném az emberek közé, akik értenek a nyelvükön, egyszerűen, jó stílusban feje­zik ki magukat agronómusa. Azt mondja, ed­dig elvont fogalmak tisztá­zódtak benne, sikerült meg­érteni a feladatokat. Ügy váli, hogy az idősebbek­kel, a tapasztaltabbakkal va­ló beszélgetés, az iskola egész légköre nagyon sokat adott. Helyi gondokat említ, a fiatalok helyzetét, a köz- ségfejlesztést, a melléküzem ágak nagy szükségét Komo­lyan, felelősségteljesen, oko­san. És jó javaslatokat tesz amiért érdemes küzdeni. Szabolcs első öthónapo pártiskolája csütörtökön be­fejeződött. Negyvenegy hall­gatója indult haza — külde­tést teljesíteni. A legfonto­sabbat ..megtanulták: a falu holnapja olyan lesz, amilyen ma a kommunista vezetőit munkája. Hogy a pártszerve­zeteknek kell legelői küzdeni az újért, terjeszteni a kultú­rát Hogy a szabolcsi falvakban sem a pedagógus az egyedüli lámpás. K. J. 44 forintot fizettek egy mun­kaegységre, de a növényter­mesztésben premizálás is volt, ezzel 54 forintot ért egy mun­kaegység. Aranyos Mária most 18 éves, két éve bedolgozó csa­ládtag. Mindkét esztendőben közel 300 munkaegységet szerzett, pedig tavaly még egyhónapos KISZ-iskolán is volt. Ellenvetés nélkül sza­vazták meg tagnak. — Szüleim is tsz-tagok, ne­kik segítettem. Most úgy gon­dolták, jó lesz, ha én is ké­rem a felvételemet. Az idén, mint a tsz tagjának, már ne­kem is lesz fizetett szabadsá­gom, mintha csak az iparban dolgoznék. Persze, ez min­denkinek jól jött. „Hévízre küldtek üdülni” Csőke Jánosné kiváló tsz- tag jelvénnyel kitüntetett ál­latgondozó keresi a szavakat, amikor az alapszabály módo­sításról beszél. — Nagy dolog, hogy ezen­túl itt a tsz-ben minden dol­gozó asszony kaphat szabad­ságot. Mert főleg az asszo­nyok juthattak hozzá a leg­kevesebben eddig a szabad Sághoz. Elértük ezt is. Én ma­gam megéltem 57 évet, sok nehéz munkával, s most tör­tént először velem, hogy tíz napig semmit sem kellett csi­nálnom, csak pihenni. Hévíz­re küldtek üdülni. Azt mond­ták, dolgoztam sokat, rászol­gáltam a pihenésre. Kádár Edit 1000 vagonos hűtőtároló hét hónap alatt Vége a fa yszabadságnok, kezdődik a tavaszi építési kampány Az utolsó kétszáz fagysza­badságon lévő építőipari dől. gozó március első napjaiban jelentkezik munkahelyén a Nyíregyházi ÉVM Építőipari Vállalatnál. Ezzel a vállalat mintegy 3600 fizikai dolgozó- állománnyal kezdheti meg az új építési idényt, sőt a fela­datok növekedése miatt lét­számemelkedéssel is számol­nak. A megyeszékhelyen és más vidéki kijelölt építkezéseken már február utolsó, heteiben megkezdődtek a munkák. Je. lentős, egyedi nagy beruhá­zás a mátészalkai hűtőház hű­tőtárolójának építése, amely­nek alapozását a héten kezd­ték, márciusban pedig már a szerkezetek helyszíni elő- regyártását végzik Az új hűtőházban az év végén már megkezdhetik a technológiai szereléseket, amivel jelentős határidőmegtakarítást nyer­nek. Az eredeti tervek sze­rint a létesítményt 1071-ben kellett volna csak átadni de az már a Jövő év augusztusában megtörténik. Elkészültek a földmunká­val a nyírmatltü tömbösített tehenészeti telep építésénél is. A 400 férőhelyes tehénis­tálló mellett a borjúnevelőt és a növendékmarha-istállót is egy épületben helyezik el. A beruházás szerkezeti kivi­telezését ez év második ne­gyedévében kezdik. Ugyan­akkor végeztek az első mun­kafázisokkal a tisza vas vári nyolctantermes gimnázium építésénél is. Kemecsén a jövő héten vo­nulnak tel a vállalat terep- rendező gépei. hogy meg­kezdjék a földmunkákat a gyümölcstároló kijelölt építé_ si helyén, míg Tuzséron egye­dülálló feladatba kezdtek. Kooperálva a 31-es számú Ál­lami Építőipari Vállalattal hozzáláttak a tuzséri tranzit­raktár építéséhez az elmúlt héten. A mintegy ezer vago- nos hűtőtárolót mindössze hét hónap alatt készítik el, beleértve a kiszolgáló, épüle­teket is. Nyíregyházán ebben az év­ben is tovább folytatódnak a lekásépítések. Az idén első­sorban az Északi nagykör­úton folyamatosan 240 la­kás építését kezdik meg, ezekből az év végéig 9G-ot fognak átadni az előzetes ter­vek szerint. Megkezdték a Szabolcs-szálló épületének alapozását is, s úgy számol­nak, májusban már befeje­zik a helyszínen betonozandó szerkezetek beépítését. Az év második felében pedig már az előregyártott elemeket emelik be. A megyeszékhely második nagy beruházásánál, a kenyérgyárnál, viszont március végén kerül sor az első kapavágásra. (hsj) Hetek óta iskolába járok, egy bizonyos dr. Agy próbál bevezetni a mechanizmus rejtelmeibe. Mindig csak megjele­nik és azt mondja: ,,.. .ha megengedik, majd én!” Nemrégen Pestről utaztam haza. A vonatban mellettem egy nyíregyházi gyár igazgatója és egy kereskedelmi vállalat üzletkötője beszélgetett. A szállításokról, a megrendelések­ről volt szó. Az üzletkötő azt mondja: feleslegesen, minden értelem nélkül csak utaztatjuk, utaztatjuk at árut. Igaz az eredmény ugyanaz. Az áru megvan. De a megrendelés és az áruátvétel között ott van a fuvardíj. Miként a Nyíregyházi Gumigyár készítményeinél, pél­dául a Pálma gumisarunál. Ebből a nyíregyházi kereskede­lem egy évben félmillió forint értékben rendel a gyártól. Azaz, nem egészen. Hiszen a gyár nem fogad el megrendelé­seket, ezt a jogot fenntartja magának a Budapest Liszt Fe­renc tér 10. S3, alatti értékesítési iroda. Mi rossz van ebben? Hiszen kevesebb ember tudja meg­oldani az értékesítést, mert az Országos Gumiipari Vállalat­nak számos gyáregysége van. Nem kell így más, csak egy megrendelőiével az értékesítési irodához, az áru addig marad­jon itt Nyíregyházán és egy papírral, minden fuvarköltség nélkül kész az üzlet. Dr. Agy mosolyog, mintha látnám. „Vannak, ahol nem tanulnak jól ..” Mert az értékesítési iroda viszont eladta az összes sarut a Vegyianyagnagykereskedelmi Vállalatnak. Ez utóbbi elszállíttatja Budapestre, nála meg lehet rendelni a szükséges mennyiséget, s akkor, de csak akkor jöhet a szál­lítmány Nyíregyházára. Nehéz lenne elkerülni a 600 kilométeres hiábavaló utat meg a sok pénzt a fuvarra? Aligha lehet elhinni. Már csak azért is, mert akadt ellenkező példa is. A Nyírségi Ruházati Szövetkezet exportkészítményeit, amelyeket a Szovjetunióba szállítottak, eddig Budapesten csomagolták. Aztán rájöttek, hogy minek. S nemsokára befejezik a nyíregyházi csomago­ló építését, amely ugyan több százezer forintba kerül, de megéri. Hiszen Szovjetunió közelebb van innen, mint Bu­dapestről. Kell ehhez dr. Agy? Szerintem egy doktorátus nélküli is megfelelő... Horváth S. János Borjú a kilincsen csengő humorú Szikár termetű hangú. különös anyai nagyapám — aki ön­magát se hagyhatta ki a má­soknak adományozott csúfnév áradatából, mert előnevét, én is viselem —, sokat mesélt a régi farsangokról, aminek sokféle mulatságából — mert szűkebb hazája a kur- takorcsmás alma és diólige­tes Szamoszug, erről is hí­res volt, nemcsak szílvapáT Unkájáról — dehogy maradt volna ki annak idején. A legmindennapibb dolog — amint azt esténként, ten- gerimorzsolás közben, kis- széken üldögélve elmesélte — a szilkehajigálás volt. A süvölvények, már na­pokkal előtte összeszedték a kerítések karóira kiaggatott, tejes csuprokat, rossz szilké­ket, amit száraz hamuval tömtek meg, aztán a kisze­melt háznál — mert orrolni valója már az ilyen ember­kéknek is akadt — lámpa­gyújtás után bevágták a pit­varba. Természetesen, volt utána szaladás. A háziak részéről meg átok — pokolra valók, a gúzs egye meg a nyakukat, stb. —, mert a száraz hamu, jobban belepett mindent mint a cséplőgép pora. De ez cseppet sem változ­tatott a tényeken. Jövőre mások és máshol csinálták. Később velünk is történt egy és más Az egyik történet fősze­replője, unokaöcsém volt. Jegenye növésű, jó tartá- sú, pelyhedző állú siheder volt még akkor akire már mozgékonysága miatt el le­hetett mondani, hogy a tűzön se égne meg. Akit egy feb­ruár végi napon, szintén megihletett a számtalan, élőt. te emlegetett farsangi törté­net. Jómagam, csak üzenet útján és pár nap múlva sze­reztem róla tudomást, ami­kor már a feljelentés alap­ján a rendőrségen volt az ügy. Vág»/is a körzeti meg­bízott kezében, aki hivatásá­nak megfelelően végezte a rátartozó részt. Kikérdezte a sértettet — aki nagy hangon, hogy még nagyobbnak Iátszon a dolog és egy kis hozzátoldással — elmondta a magáét. Aztán a fiú következett s miután nem tagadta a tettet, a jegyző­könyv felvételére került sor. Annak lényege a követke­ző volt: „Ezerkllencszázötvenvala- hány második hó 14-én, azaz pénteken éjjel, Nagyláros községben Ónozó Sámuel Bástya utca 2. szám alatti la­kos, házajtó kilincsére rá­kötötték a saját istállójából elővezetett, hathetes, piros­tarka bikabarjut, mely ilyed­tóben annyira húzta a kilin­cset, hogy reggel a kijövetelt az ablakon keresztül- kellett megejteni. A borjú pedig a nagy hidegben tüdőgyulla­dást kapott, és ha nem lett volna közel az állatorvos, kényszervágást szenved, stb.’’ A fekete hajú őrmester a nevelési elvnek megfelelően az indító okot. a „miértet” is tisztázni karta. Az utolsó kérdés tehát en­nek szellemében hangzott el. — És mégis, mit akartak elérni vele? A fiú, ráemelte hosszú pil­láit. Kék szeme bizakodóan csillant meg alatta, melyek szinte leintettek. Hallgas­sak, ne beszéljek, majd ő el­intéz mindent. Aztán alig észrevehetően megköszörülte torkát maid magabiztosan — mint aki nyilván ismeri a leghatáso­sabb érvet, melyet a legszigo­rúbb bírónak is el kell fo­gadni — rávágta. — Azért, hogy necsak egye­dül hallgassa a Szabad Eu­rópa rádiót. Szállási László Mindenkinek jól jött... Ahoi a nők érdekében módosították a* alapszabályt A sarú útja így mondja Pintye Gábor: „Az isten háta mögött van Császló, ahonnan jöttem. Rengeteg baj, nem is olyan régen még azt mondtuk az embereknek, hogy dolgozni kell, majd jobb lesz a gye­rekeinknek. Eddig bizony az emberek mérges tudatával kellett megküzdenünk.. EMLÍTI, NEM VOLT KÖNNYŰ. Volt kisgazdák nagyüzemet vezettek, a fe­jekben ott motoszkált a ma­gántulajdon. A 68-as év be­csületes munkáért becsületes bért hozott. De tovább kell menni. Mert a tsz-paraszt úgy tiszteli a rendet, a poli­tikánkat, amennyit ez a po­litika nyújtani tud neki. — Olyan sok mindent kell külön megtanulni. A hagyo­mány még sokszor visszahúz, az emberek még zömmel igénytelenek. Sok mindent még nem értünk, türelmet­lenek vagyunk és nem rit­kán felkészületlenek. Itt sokat tanult, tapasztalt, s viszj haza a javaslatokat. — Jó lenne megértetni: ami ósdi, annak lejárt. Azon változtatni kell. A fejben, vagy a gazdálkodás­ban? — Egyszerre mind a kettő­ben. De ehhez sokat kell ta­nulniuk a vezetőknek. Nem­csak az elnököknek és a párt­titkároknak, a brigádveze­tőknek is. Az ember csak ak­kor egész, ha szakember és politikus. Kis vita kerekedik arról, hogy az van-e lent is, amit fent akarnak? Kelemen Jó­zsef, a nyírpilisi Vörös Zász­ló Tsz párttitkára így foglal­ja össze: nem mindig. — A gazdasági vezetők egy része nem is figyelte, a másik része sutbavágta, vagy nem úgy csinálta, ahogy a rendeletek előírták. Itt is megtanultam azt a marxi té­telt és az a gyakorlatban is áll, hogy minden közösség­nek olyan a vezetése, ami­lyent kiérdemel. — Mit tart faluja legna­gyobb problémájának? — A kulturális elmaradott­ságot. Tanulni, tapasztalato­kat szerezni. Ezt CSÁSZÁRI JÓZSEF, az is­kola legfiatalabb .hallgatója a császárszállási tsz kertészeti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom