Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-26 / 47. szám
1 oMa! iretrr-MXOYAPORszAo nm. február ML' Külpolitikai összefoglaló l\ixon Wilsonnal tárgyalt Tetőpontján a brit —francia krízis Készültség az EAK-ban Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke nyugat-európai körútja során Londonban tárgyal. Két és fél órán át tanácskozott Wilson brit kormányfővel, többek között a kelet—nyugati kapcsolatokról és a nyugat-európai integrációról. Ez az utóbbi téma valósággal tragikomikus helyzetbe hozta a nyugati szövetséget megerősíteni akaró Nixont, hiszen éppen londoni tartózkodása alatt érte el tetőpontját az angol—francia válság. Ez önmagában is nagy csapás Nixon ambícióira — ezt azonban tovább fokozza az a tény, hogy Párizs és London között éppen a NATO és a nyugat-európai szövetségi rendszer körül kristályosodott ki a szinte példátlan vastagságú diplomáciai jégtakaró. A krízis lényege röviden a következő: De Gaulle elnök február 4-én fogadta Soames brit nagykövetet és olyan koncepciót fejtett ki előtte, amely szerint Nyugat-Európá- nak össze kellene fognia — de Washingtontól független erőként. Ebben az esetben természetes Anglia bebocsáttatnék a Közöis Piacba, így a lépés Párizs számára is értelmet nyerne. A négy- szemközti titkos tárgyalás anyaga hogy hogy nem kiszivárgott és a londoni sajtó közlései óriási vihart kavartak Párizsban. Debré külügyminiszter rádióbeszédében cáfolta meg Soames állításait és az elkeseredett, mind élesebb hangú dialógus azóta is folyik. A hangzavar akkora, hogy Nixon szinte nem hallja a saját hangját, amikor a nyugat-európai szövetség megerősítésén fáradozik. Az amerikai elnök egyébként hazulról hozott Cadilla- con jár — állítólag azért, hogy állandóan összeköttetésben legyen a washingtoni Fehér Házzal. Erre az elnöknek nemcsak a nyugat-európai helyzet, a Nyugat-Berlin körüli bár halványuló találgatások, hanem a távol- és a közel-keleti helyzet miatt is minden oka megvan. A legutóbbi órák eseményei nyomán a Közel-Keleten még tovább növekedett a feszültség. A Szíriái fővárosban hivatalosan közölték, hogy az izraeli légitámadás halálos áldozatainak száma kilencre emelkedett: a romok alatt két újabb holttestet találtak a kórházban pedig az egyik súlyos sérült életét vesztette, A damaszkuszi rádió drámai hangú bejelentése szerint Atasszi elnök vezetése alatt összeült a Szíriái kormány, hogy megtárgyalja a helyzetet. Jordánia fővárosából Ammanból ugyancsak támadásokat jelentettek: A Ti- berias-tótól délre két izraeli bombázó támadta A1 Mansia térségét. Mindez újabb adalék ahhoz a megállapításhoz hogy a jelenlegi helyzet hosz- szabb távon tarthatatlan és hogy milyen sürgős szükség van a szovjet kormány által javasolt négyhatalmi közbenjárásra. Az A1 Ahram című félhivatalos kairói lap keddi számában közli, hogy Mohamed Asur helyi közigazgatási miniszter rendeletére az Egyesült Arab Köztársaságban hétfő óta teljes készültség van. A parancs értelmében mozgósították a népi milíciát és a polgári védelmi szervezeteket, a kórházak és a tűzoltóság teljes készültségben várja az esetleges fejleményeket. A lap közlése szerint az intézkedést az indokolja, hogy hivatalos egyiptomi helyen tartanak a Szíria elleni hétfő reggeli izraeli megtorló támadás megismétlődésétől, többek között az Egyesült Arab Köztársaság ellen. Különös jelentősége van a rendeletnek a szerdán kezdődő ötnapos vallási ünnep miatt — a tartományok kormányzói így az ünnep alatt is helyükön maradnak. A hadsereg egyébként az 1967. júniusi hatnapos háború óta gyakorlatilag mozgósítva van. (Folytatás az 1. oldalról) bombázásának megszüntetését. Hivatalos amerikai tényezők mindazonáltal arra utaltak — jelenti a Reuter, — hogy az Egyesült Államok „nem fogja szükségszerűen elrendelni a bombázások felújítását megtorlásképpen.” A saigoni rendszer elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a hazafias erők támadásait ürügyként felhasználva — lecsapjon a rezsim mérsékeltebb ellenzékére is. Saigonban bejelentették, hogy a rendőri szervek sok társával együtt letartóztatták Thich Thien Minh buddhista szerzetest, a buddhista ifjúsági szervezet elnökét. A 48 éves Minh a múltban is már többször szervezett kormány- ellenes megmozdulásokat. Jelenleg azt a vádat hozták fel ellene, hogy a szervezet székházában robbanóanyagot és „Viet Cong” irodaimat rejtegetett. KUALA LUMPUR Nyikolaj Patolicsev, a szovjet külkereskedelmi miniszter négynapos látogatásra Malaysiába érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország közötti kereskedelemről és gazdasági együttműködésről. Patolicsev az első szovjet miniszter, aki Malaysiába látogat, amióta egy évvel ezelőtt a két ország között diplomáciai kapcsolat jött létre. KARACHI Hyderabadban kedden ösz- szetűzés volt Ajub Khán pakisztáni elnök hívei és ellenzői között, amikor mintegy 50 000 főnyi tömeg menetben vonulva követelte, hogy az elnök vizsgálja felül azt a döntését, amely szerint a jövő évi elnökválasztásokon nem indul. Ajub Khán hívei ilyen jelszavakkal éltették őt: „Mi akarjuk Ajub Khánt! Ajub nemzeti hős! A nemzetnek szüksége van rá!” Az összetűzésnek a rendőrség könnygázbombákkal vetett véget. KENNEDY-FOK Magyar idő szerint kedden hajnalban 2,29 órakor a Ken- nedy-fokról felbocsátották a Mariner—6 amerikai bolygóközi űrállomást a Mars felé. A 400 kilogrammos, két televíziós adókészülékkel és több mérőeszközzel felszerelt űrlaboratóriumot egy Atlas-Cen- taur rakéta segítségével vezérelték pályájára. A hordozó- rakéta levált a Mariner—6- ról. amely megkezdte a Mars felé vívó útját. MOSZKVA Kedden a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—266 jelzésű mesterséges holdat. Műszerei segítségével folytatják a korábban bejelentett szovjet űrkutatási program teljesítését. A szputnyik rátért pályájára. Berendezése kifogástalanul működik. A földi koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. NYUGAT-BERLIN Nyugat-berlini jelentése’* szerint Klaus Schütz ko- mányzó polgármester levelet intézett Willi Stophoz, NDK minisztertanácsa elnökéhez és ebben a ha tárát li pési engedélyek ügyében megindítandó tárgyalásokkal foglalkozott. Schütz Horst Gra- bert, a szenátus irodafőnökét bízta meg a megbeszélések folytatásával. A szénátus a levélre a hét végére vár választ. Külpolitikai széljegyzet: Románia — választások előtt EZEKBEN A NAPOKBAN sok külföldi újságíró érkezik Romániába. Különböző országokból, más-más lapok képviseletében. Olvasóközönségük érdeklődési körének megfelelően Románia életének különféle oldalaival ismerkednek. Egyikük jelentése a bukaresti építkezésekről szól, kiemelve, hogy az országban az utóbbi három évben 155 000 lakás épült, s ennek jelei a fővárosban is láthatók, bár, a lakásprobléma még nagy. A másik a főiskolai oktatás új formájáról, az úgynevezett almérnök képzés bevezetéséről tudósít. Ezek az almérnö- kök művezetőnél magasabb, mérnököknél alacsonyabb beosztásban vezetnek majd egyes termelő részlegeket. - A harmadik kolléga a román légitaxi után érdeklődve megtudta, hogy brassói szakemberek elkészítették a hat- személyes, 300 lóerős, mindössze 9 méter hosszú repülőgép terveit. A gép előnye, hogy még 150 méternél rövi- debb kifutópályán is fel, illetve le tud szállni. Akadt újságíró, aki a földön kereste a közlekedési újdonságokat. Ö az első román Renaultok megjelenéséről számolt be, amelyek R—8 típusúak, 1100 köbcentisek és motorjuk 46 lóerős. A tervek szerint évente 50 ezer gördül le belőlük a pitesti gyár futószalagjáról „Dácia 1100” márkajelzéssel. Bárhonnan is érkezett az újságíró, bármilyen típusú lapot is képvisel, ezekben a napokban minden, Bukarestből küldött tudósítás központi témája, hogy utolsó szakaszához érkezett a március 2-ra meghirdetett nemzetgyűlési és néptanácsi választások előkészítése. A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY politikai megélénkülést hozott Romániában. Tömeggyűléseken és a sajtó hasábjain áttekintik az ország politikai és gazdasági helyzetét, vitáznak az időszerű kérdésekről, véleményt mondanak a Szocialista Egységfront választási kiálványáról, vagyis arról a dokumentumról, amely minden jel szerint választási programnak is tekinthető, s megválasztják a jelölteket a nemzetgyűlésbe és a különböző színtű néptanácsokba. Ezek az események az idei választási kampány egyik érdekes és új vonásáról is tanúskodnak: a Szocialista Egységfront megjelent a politikai színtéren. A Román Kommunista Párt kezdeményezésére az elmúlt év végén alakult. Korábban Romániában Népi Demokratikus Front működött, de csak a választások idején, a két választás közötti politikai munkában nem játszott számottevő szerepét. A Szocialista Egységfront viszont állandó politikai szervezet, amelynek a választások csupán az egyik — jelen esetben az első — próbatételét jelentik. Célja egységbe tömöríteni Románia összes politikai és társadalmi erőit. Az egységfront alapító okmányát 27 különféle szervezet írta alá, elsőként a Román Kommunista Párt, amelynek vezető szerepét az egységfrontba tömörült tömeg- és társadalmi és szakmai szervezetek egyöntetűen elismerték. Tagjai a frontnak a Romániában élő nemzetiségek testületéi, amelyek közül az első helyen a Román Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozóinak Tanácsa írta alá az alapító okmányt. A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT kiáltványában a párt és a kormány politikájának folytatására kérte a szavazatokban megnyilvánuló felhatalmazást. Ennek elnyerésére legfőbb érve, hogy az eddigi politika elvezette Romániát a „szocialista építés ki- teljesítésének” szakaszába. Ezt — bukaresti értékelés szerint — az utóbbi évek dinamikus fejlődése tette lehetővé, amire jellemző, hogy Romániában most 24 nap alatt állítják elő az 1938-as év egész ipari termelését. E dinamika egyik fő forrását a nagyarányú beruházásokban látják. Az 1966—1968 években a román népgazdaság beruházásai meghaladták a 155 milliárd lejt, vagyis többet fordítottak erre a célra, mint 1950 és 1960 között együttvéve. Ebben azonban bukaresti szakemberek nem látnak semmi túlzást. Sőt, ezt a gyakorlatot követik a jövőben is: a nemzeti jövedelem jelentős hányadát fordítják felhalmozásra, mert — amint Ceauses- cu, a párt Központi Bizottságának ülésén rámutatott — „... ez az egyetlen irányvonal, amely biztosítani tudja az ország haladását, a szocializmus győzelmét Romániában.” Az eredmények kapcsán gyakran emlegetik Romániában, hogy tavaly megkezdődtek a kísérletek a gazdaság vezetését és tervezését megjavító reformintézkedésekről. Az egész reformkomplexus előreláthatólag 1970 végéig lép életbe, de a központi szervek és a vállalatok közötti új munkamegosztás első jelei, a vállalati önállóság kéz- deti megnyilvánulásai már tapasztalhatók. A választás előtti mérleg- készítés azonban nem csupán pozitívumokból áll. A szakemberek nem tartják kielégítőnek a gépipar gyártmánystruktúráját, elégedetlenek a vegyipar dinamizmusával, nem tudják teljes kapacitással dolgoztatni a konzervgyárakat. Ügy vélik, hogy még mindig drágák és túlméretezettek az építkezések. Egyes vállalatok túl könnyen nyúlnak az import eszközéhez, nem törődve annak gazdaságosságával, az importáru esetleges hazai gyártásának lehetőségeivel. Mindent összevéve azonban Romániában alapvetően kedvezően ítélik meg az utat, amelyet az ország az utóbbi 3—4 évben maga mögött hagyott, s a választások — ~~t Bukarestben sokszorosan húzzák — nem hoznak v zast a politikában, a gazik..- kodásban. AZ IDEI VÁLASZTÁSOKON nemcsak a Szocialista Egységfront „debütál”, hanem az ország új közigazgatási beosztása is. Most jönnek létre az új felosztás szerinti helyi államhatalmi szervek. Ennek megfelelően megválasztják a tanácsokat az új megyékben, az úgynevezett 47 municipiumban, 189 városban és több mint 2700 községben. Ez már képet ad a közigazgatási reformról is, amelytől a párt és az állami irányítás javulását, a nagyobb vagy kisebb területi egységek összehangoltabb és korszerű fejlesztését várják. A választási kampányban nemcsak arról esik szó, ami volt vagy van, hanem arról is, ami lesz, pontosabban arról, mi legyen. Az eddigi nyilatkozatok, programbeszédek alapján Románia jövőjének koncepciója így foglalható össze: az ország a következő években is a „szocialista építés kiteljesítésének” szakaszában halad. Ebben az időszakban a fő hangsúlyt továbbra is a fokozott ütemű iparosításra helyezik. A cél, hogy Románia a gazdaságilag fejlett államok sorába emelkedjék. 58. — Ki fogom irtani az epédet, ha egyszer megoperálhatlak! — ígérte hahotázva a sebészprofesszor és jókedvében ledőlt az egyik ruganyos heverőre. — Sohase fogysz ki az orvosi kérdésekből?! A Vajda hanyagul zsebre- gyűrte a jegyzőkönyvet, kínlódva rázta meg kopasz fejét. — Ezek mind emberi kérdések. Kijelentik a szakértők, hogy a csonkafüzesi hulla semmi szín alatt nem lehet vízbefúlás áldozata. Életkorát legalább tizennyolc, de inkább húsz évre becsülik. Diagnózisuk szerint a halál oka vérszegénység, amelyet tödővész okozott. Csupa olyan tényező, amely kizárja, hogy a tetem azonos lehetne Soly- mosi Eszterrel. Babes úr mit tart erről a vérszegénységről a jegyzőkönyv alapján? Babes töprengésbe mélyed- ve fordult el az ablaktól. — Ez is egyike a sok pongyolaságnak. A fulladást csak közvetve okozhatja víz, amennyiben lehetetlenné teszi az oxigénfelvételt a szervezet számára. Az elhasznált vér nem képes frissre cserélődni a tüdőben, ezért a felhalmozódott széndioxid vérmérgezést idéz elő. De lássa be, Eötvös úr, mindez kevés támpont a jegyzőkönyv elvetéséhez. Majdnem könyörögve mondta ezt a fiatal kórboncnok. Olyan sejtelme támadt a Vajdának, mintha Babes és Kovács előre megállapodtak volna a vélemény tartalmában Ahogy közeledtek a holtpont felé, úgy fenyegette fáradt agyát a bénultság. A védői szerep elfogadása óta most élte át a legválságosabb pillanatokat. Megértette, ha alulmarad ebben a nagyvilági szalonban, akkor fel is adhatja a további játszmát. Siralmas helyzetéhez egyáltalán nem illő egykedvűséggel kezdte mesélni: — Április huszonnyolcadikén, jóval azelőtt, mielőtt még elkezdődött volna a vizsgálat a tiszaeszlári ügyben, női hullát vetett partra a víz Tiszalöknél. Annak rendje- módja szerint végezte dolgát a hatóság. Megállapították az ismeretlen tetemről, hogy életkora körülbelül tizenöt év, bőre foszló állapotban találtatott, fejéről hiányzik a haj, körülbelül három hétig lehetett vízben. Aztán eltemették. Amikor nyomozni kezdtek Solymosi Eszter ügyében, Ba- ry József fontosnak tartotta kiásatni a tiszalöki hullát, Május harmincadikén ag- noszkálták, megmutatták Eszter hozzátartozóinak, de azok nem ismerték föl benne az eltűnt lánykát. Annál inkább a tokaji Braun Sámuel- né az ő Amália nevű tizennyolcéves lányát. Elbeszélte Bary Józsefnek, hogy Amália január ötödikán vagy hatodikén a Tisza jegére ment, a folyóba szakadt és nem remélték, hogy valaha, akár halva is, de viszontlátják. Rendesen járt el a vizsgáló- bíró, azonmód tette ki szemlére a szerencsétlen lányt, ahogy még élve látták. Rajta volt a kékszínű cseléd Vászonruha, piros ujjasa a lapos csontgombokkal, megtalálták a nyakán viselt fekete gránitgyöngy fűzért, jobb keze névtelen ujján az olcsó sárga gyűrűt. A professzor is, a kórboncnok is csak nézett, hogy hova akar Eötvös kilyukadni. A Vajda szivarozva, szenvtele- nül folytatta: — Namármost, vessük ösz- sze az esetet a csonkafüzesi hulla szemléjével, Solymosi Esztert pőrén lökték az emberek szeme elé, ahogy soha senki nem látta. A tiszalöki lányról megállapították, hogy három hétig lehetett a vízben, ezzel szemben száztizenkét napig áztatta a Tisza. Haj nélkül találták, mégsem állították, hogy vallási okokból nyírták meg, holott Braun Amália zsidólány volt. Korát tizenöt évre tették, pedig már elmúlt tizennyolc éves. Három hét, vagy tizenhat hét óriási különbség. Ekkorát nem tévedhet képzett orvos. És ez az orvos nem más, mint ugyanaz a Kiss Jenő, aki a mi boncolási jegyzőkönyvünket is aláírta. Ha a vizsgálat annak idején indokoltnak látta Braun Amália ismételt agnoszkálását, akkor ilyesmire most százszoros oka lehet a védelemnek a csonkafüzesi hulla esetében. Kovács József sebészprofesszor gond nélkül szökkent fel a heverőről. — Éppenséggel javasolhatjuk az újabb szemlét. Viktor, tisztázhatnánk ezzel néhány félreértést? Babes nem sietett a válasz- szál. Tűnődve nézett ide-oda, vékony ujjait sokáig ropogtatta. — A zsigerek természetesen elrothadtak, de a csontozat, a fogak évtizedek múlva is sokat mondanak. Van egy mozzanat, ami fényt deríthet a legfontosabb dilemmára. Nekem a körmök a leggyanú- sabbak. Ha valóban háromnégy napig volt a tetem a vízben, akkor a körmeit meg kell találni. Ha pedig elhullottok a hajjal, a hámréteggel együtt, akkor hosszú heteken át áztatta a víz a tetemet. Scheuthauer professzor nem fog tévedni. — Rendben. Hát akkor javasoljuk a csonkafüzesi hulla kiásását — hagyta helyben egy nagyvonalú mozdulattal a sebészprofesszor. Eötvöst megint szédülés környékezte, de nem a kudarc rémképétől, hanem a váratlan csatanyeréstől. Alig tudott uralkodni magán. Mintha teljesen megfeledkezett volna az eddigi témáról, figyelmét az édeskés erotiká- jú aktokra fordította. — Mesterművek, szó se róla, de Rubens már minden női szépséget megfestett. Hallom. Lotz Károly készíti mór a kartonjait az új Operaház freskóihoz. A professzor valósággal terelte vendégeit a holland porcelánkosár felé. — Az istenfáját, nem ízlik a termésem? Hiába dicsekszik Jókai, ilyen saszla az ő szőlőjében sem terem. Egyébként, Károly, én semmi lényeges újat nem várok a csonkafüzesi hulla kiadásátóL Az a hulla épp úgy nem Solymosi Eszter, mint ahogy én nem vagyok Cinka Panna. Gondold meg. A malőr következményei igen szomorúak lennének rád nézve. — Nekem csak az igazság kell. Szívesen vállalom a malőrt, ha ez az ára az igazságnak — mondta Eötvös a rno- notonságig szenvtelen hangon. (Folytatjuk Gerencsér Miklós: Regény Eötvös Károlyról
