Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-16 / 39. szám
Vasárnapi melléklet ERZEKENYSEG A cifra múlt helyén Elek Emil felvétele Csalódtam volna, ha az Igazgató elengedi a füle mellett a vállalatukat ért nyilvános bírálatot. Fel is szegte a fejét nyomban, s mert a kifogások részben jogtalanok voltak — elégtételért kopogott a bírálónál. Furcsálltám volna, ha másképpen történik, mert — ahogy az újfajta kiszólás tartja — ,.divatba jött a vállalati érzékenység”. Baj ez? Csak annyiban hogy eddig váratott magára. Emlékezhetünk még a nem is olyan távoli múltra, amikor a felsőbb szerv, a minisztérium, az állam védőszárnya alatt levő üzemeknél vajmi kevés foganatja volt a kritikának. Többet termeltek a szükségesnél? Baj volt a minőséggel? Mit számított mindez, hiszen a „mutatók”, amit felülről szabtak meg, szinte kijelölték a biztosítékokat ilyen esetekre is. Magyarán szólva: nem forgott veszélyben a vállalat tér. melése, a vezetők és beosztottak prémiumja, ha a piacon megjegyzések hangzottak el az illető gyár termékeire. Nagyon sokszor a kereskedelem köteles volt átvenni a termékek jó részét, legfeljebb ott maradt a raktáron, aztán jött a kényszerű olcsó vásár. Más most a helyzet. Az önállósággal sok tekintetben magukra maradt vállalatoknak nemcsak a technológiára a választékra kell kényeseknek lenniük, hanem — a jó hírnévre is. A gazdasági küzdőtér — a piac — érzékenyen reagál minden kis rezdülésre. A legkisebb bizalmatlanság is százezres, milliós kiesést okozhat a forgalomban. Nem titok, hogy a gazdasági érdek a forrása a vállalati vezetők érzékenységének. Ahogy a reform fejleményei mutatják: üdvös jelenség, sok jó eredője ez. Ha az igazgató ^kényes” a külső észrevételekre, valószínű igyekszik is mindent elkövetni azért, hogy soha ne érje szó a gyár elejét. Es ha ez minél általánosabbá válik, jól jár valamennyi érdekelt féL A vevő, aki annyi és olyan árut kap mindig, amennyit és amilyet keres; a gyár, amely növeli a nyereségét; a népgazdaság, amely csupa olyan vállalattal rendelkezik, melyekre nem lehet panasz. Mondhatjuk úgy is, szükségszerűvé vált napjainkban az effajta érzékenység. Az a jó. ha az igazgató, a A fagyos téli szél, mint valami hatalmas hangszer húrjaiba, bele-beletép a hómező felett száguldó magasfeszültségű drótokba. A pátrohai határt végeláthatatlan sorban szelik át a vastraverzek, s a drótokból áramló energiából mindenhová jut — egyre több helyre jut —, ahol igényli a termelés, a kultúra, az emberek... .. .14 ezer 204 szabolcs- szatmári család nem igényli, vagy mindeddig nem igényelte az áramot. Ennyi azoknak a házaknak a száma, amelyekben még mindig petróleumlámpa, gyertya, viharlámpa pislákol. Indokolatlanul. Ezek előtt a házak előtt ott fut mindenütt a kisfeszültségű vezeték, s a családoknak 1000—1500 forintot kellene áldozniuk, s máris ki- gyúlhatna otthonukban a fény. Pátroha 840 lakóháza kősül 134-ben nincs villany. A főmérnök bólogatás helyett nem nyugszik bele az értekezleteken, vagy másutt őket érintő megjegyzésekbe hanem szenvedélyesen reagál azokra, bizonyítván intézkedéseik, munkaszervezésük helyességét, vagy elfogadva a jó szándékú figyelmeztetést. Persze vadhajtásai is felismerhetők ennek a „vállalati érzékenységnek”. Egyik megyei üzemünk vezetői például halomnyi kimutatással rep- likáztak az őket ért kritikára. Rakéta gyorsasággal típusnyilatkozatokat szereztek be partnereiktől, melyekből kitűnt. hogy minden nagyon jó, nincs panaszuk az üzemre. Persze ez nem volt elég. Elsorolták a gyáriak, miként nőtt a forgalmuk az utóbbi három évben, mi mindent tettek ők termelő üzem létükre — csupán jóakaratból! — a vásárlók érdekében. Aztán feltették a szinte drámai kérdést: „Ki ismeri el mindezt nekikT* Majd utalva a munkájuknak csupán egy töredékét érintő nyilvános megjegyzésre így keseregtek: „Ráadásul most rossz fénybe állítanak bennünket.” Egy bizonyos: a vásárlóktól hiába várnak hálálkodást A vevő is érzékeny és nem veszi szívességnek, ha történetesen egy ruhaüzem — ruhát készít Sőt, a pénzéért joggal követeli a hibátlan terméket is. Ha nem kapja meg, keres más kínálót Es a háládatlan vásárlót az sem érdekli, milyen szervezési, műszaki intézkedések árán jut hozzá a friss élelmiszerhez, jó minőségű, divatos öltözékhez. A vevőt csak az érdekli, amit talál. Más kérdés persze, hogy a tisztességes munka korántsem marad elismerés nélkül. Ha egy üzemnek ugrásszerűen emelkedik a termelése, a forgalma, együtt vastagszik a vezetők és a dolgozók pénztárcája is a nagyobb bevételből. Az ösztönzésnek — és így a megbecsülésnek is — az anyagi érdekeltségben lehet legérezhetőbben megnyilvánulnia. Joggal mondhatjuk tehát hogy üzemeinkben a különféle kezdeményezések mindenekelőtt az ott dolgozó kollektíva javára petróleumlámpás házak zöme a község főutcáján, a Kossuth utcán és a Széchenyi úton van, .Vajon a szegénység, az anyagi gondok feszülnek e házakban a villanydrótok helyén? önkéntelenül is ez a kérdés kínálkozik elsőként de a választ a külső szemlélődő is megkapja: ha valaki végigsétál a pátrohai utcákon, azonnal észreveszi, hogy nem éppen a legszegényesebb porták azok, amelyek tetejére még nem futnak fel a drótok. A község lakóinak anyagi helyzetét pedig mi sem szemlélteti szebben, mint a 4 milliós takarékbetét. Jogosan tiltakoznának a pátrohaiak, ha rossz közszellemnek, maradiságnak, vagy akár a községekben élő babonáknak tulajdonítanánk kizárólag 134 ház homályának okát Az elmarasztaló jelzőket tüstént lerombolják a helybeli posta legfrissebb vannak. Ellenkező esetben — tehát ha valamely üzemben nem törődnének a piac változó igényével, mert „ki ismeri el azt nekik” — könnyen kellemetlen meglepetésben lehetne részük mert időközben kitalálták a szanálás a felszámolás intézményét is. Az érzékenység körül tehát akkor és ott van hiba, ahol és amikor valamely gazdasági vezető úgy véli ő csak mindent jól tesz, 6 mentes a hibáktól, 6 csalhatatlan. Ez közvetve ugyan, de a neki juttatott nagyobb önállóság egyfajta félreértelmezése is. Az ilyen érzékenység, ha uralkodóvá válik, súlyos következményekkel is járhat Kihathat a vállalaton belüli érintkezésre, munkakapcsolatokra is. Megbomolhat a szükséges egyensúly vezetők és beosztottak között, ez pedig még a legjobb elképzeléseknek is a kerékkötőjévé lehet Hadd említsünk nyomban egy ellenpéldát is. A lakosság mindennapi kiszolgálásában részt vevő egyik szolgáltató vállalatunk vezetői a napokban ugyancsak kellemetlenül érezhették magukat. Panaszos levél került a nyilvánosság elé amelynek írója elég kemény szavakkal illette az egyik külkerületi egységük munkáját Mondhatták volna a vállalat vezetői, hogy mindez nem jellemzó jelenség náluk, ők is egész sor új kezdeményezést vezettek be az ellátás javítására, és ez meg is nyilvánult gazdálkodásukban. De nem ezt tették, hanem megszívlelték a jogos, alapos panaszt és megfelelő módon intézkedtek a hasonló esetek elkerülése érdekében. Sőt: nem restellték megköszönni az észrevételt Mit rontott ez az eset a vállalat hírnevén? Megszégyenültek talán? Aligha. Gyakran egy-egy melléfogás, vagy kisebb mulasztás önkritikus beismerése sokkal többet ér, mint a legszenvedélyesebb bizonyitványmagya- rázgatás. Ne legyenek talán érzékenyek a gazdasági vezetők? Csudát! Legyenek még érzékenyebbek. „kényesebbek” munkájukra, az üzem, a márka jó hírére. Mégis hiba volna számításon kívül hagyni, hogy a gazdasági reform nagyobb lehetőséget adott az érzékenységre — a vásárlóadatai : 548 házban szól a rádió, 161-ben televíziókészülék van, s csupán Népszabadságból és lapunkból közel 250 példányt dob be a házakba naponta a postás. Vajon hát mi lehet az oka annak, hogy a pátrohai családok csaknem egyhatoda nem teszi meg a korszerűbb élethez vezető lépést? Határozott és általános érvényű ok nincs. Ezt hiába is kutatná ebben a községben bárki. Százharmincnégy házban 134 ok van, s csupán néhány indokban lehet kevéske közös vonást fellelni. — Tavasszal építkezünk, ha sikerül és majd az új házba bevezetjük — mondja egy Kossuth utcai családfő. A Széchenyi utcán kaptuk ezt az indoklást: — Hogy eddig miért nem vezettük be? Minek? Anyám lakik á házban, eddig megvolt villany nélkül, most már 70 éves is rég elmúlt, megles« ezután Valamikor a,z volt a Sóstói út Nyíregyházán, mint ami a Rózsadomb és környéke Budapesten. A jól menő nagyiparosok, nagykereskedők, a megyeháza és a város havi kétszáz pengős fixű tisztviselői építették a hivalkodó, de tornyos, stílustalan villákat. És a házak előtt ott álltak a kerti törpék, a csillogó gömbök, s a fenyőfák. Itt ezen a részén a városnak mindig nagy volt a csend és a nyugalom, sok volt az egészséges is... Az én házamban sincs villany, de nem is kelL Engem nem érdekel a rádió, sem a tévé. Negyven év körüli házaspár: — Veszélyes az áram. Tüzet is csinálhat. Egyesek még a gázspórt is beviszik a házukba És ugyan, mire az a nagy flanc?! Egy másik hasonló korú házaspár: — Mi későn házasodtunk össze, most szedjük össze egy kicsit magunkat. De már alig várjuk a villanyt. A petróleumlámpát ritkán gyújtjuk meg. A szomszédoknál van villany, gyakran átmegyünk tévét nézni. Ha egyszer nálunk is lesz áram, veszek mosógépet, centrifugát, villanyvasalót. Petróleumlámpa pislákol a Kossuth utca végén is. A család legfiatalabb tagja, a 11 éves kisdiák a tankönyvre mereszti a szemét. Tanulna. Szülei beteg, leszázalékolt emberek. Itt valóban az anyagiakon is múlik a villany bevezetése. v- Miért nem jársz tase- lÓ6Ziobába? — Oda csak a gyengéket ózon, a virág. Itt csak akkor láttak szokatlan dolgokat, amikor május elseje volt, s a munkások — akik éppen ezeket a házakat is építették — vonultak csedben, kopott ruhákban az erdő, a Hármasdomb felé, hogy egyszer e.j.y évben leteritsék a családnak a pokrócot, s elfogyasszák a kis ebédet. Meg akkor, amikor a gyerekek végtelen sora látogatta meg tanítóival az erdőt a madarak és a fák napján. Vagyis majáliskor, juniáliskor. vették fel, én pedig nem vagyok rossz tanuló... * Ezek is felhívják a figyelmet a helybeli lehetőségekre. A községi tanácson nem ismerték ezt a 134-es adatot (az újságíróval a TITÁSZ közölte), pedig a fény, az áram, a kultúra hordozója előli elzárkózás okát itt helyben kellene megismerni, s mint itt Pátrohán, a megye minden községében segíteni kellene az okos meggyőzéssel és minden egyéb lehetőséggel a fény terjedését. A tsz-ek tagjaiknak — indokolt esetben — szociális alapjukból segíthetnének a villany bevezetésénél. A népművelők az e téren is burjánzó maradi szemlélet, a „modern babonák” ellen is találhatnának módszereket. Az iskolákban pedig a tehetséges, de hátrányos helyzetű gyerekek között a tanulószobában ott a helye annak a Kossuth utcai jő tanuló kisfiúnak Is __ SKOágys SMfeoéra A bujtosi, a Friedmann telepi gyerek sóvár szeme ilyenkor akadt meg a káprázatosán szép házakon és kerteken. És a tanító bácsi, vagy néni csendre intett egy palota előtt, mondta, hogy itt lakik a polgármester úr. Bencs Kálmán, magyar királyi kormányi'őtanácsos, Nyíregyháza nagyhatalmú polgármestere. Nyíregyháza tálán legszebb épülete volt az övé ebben a pompás környezetben. Az épületről azt mondják a régiek, hogy a város fejlesztésére felvett népszövetségi kölcsönből erre is futotta. S hogy a kőművesek egy éjjel ráírták a palota megérdemelt nevét: „Lopta-lak”. Az épületben talán éppen húsz éve gyermek tbc-sza- natórium kapott helyett. Állandó orvosi, ápolónői szeretet, gondoskodás veszi körül a kis betegeket. Akik ott játszanak a hatalmas épület szép parkjában, élvezik a pihenést, a csendet, a madarak énekét. S meggyógyulnak. A táblán az áll, hogy az épület a megyei tanács gyermek tbc-intézete. sokan, akik arra járnak — kirándulók, szerelmesek, idős sétálók — nem is tudják, hogy a történelem nagy változásával találkozni ebben a villában is. A Bencs Kálmánok cifra világa elmúlt. A kis betegek már soha nem is fogják úgy tudni, mint azok, akik akkor voltak gyerekek, milyen más is az élet most. Például azért is, mert mind kevesebben lakják ezt a házat Jó: lassan ez a betegség is oda kerül, ahová a ház tulajdonosai. Elfelejtjük. nak is. Angyal Sand«1 Pátrohai házsoron
