Kelet-Magyarország, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

« rinm WetTTT WA«YA1tOW57.At3 — VASARI APT MET T ff*f Hff 1959 február W. Páll Géza: HŰSÉGGEL — 50 EVEN AT Bartha József életútja Modern bérház, gázfűtés, szépén berendezett szoba. Az ajtaján ez áll: id. Bartha Jó­zsef. Unokája nyit ajtót, a nagyapa a konyhában segéd­kezik. Hetvenhat éves, de még dolgozik. Ötszáz forintos ál­lásban van a banknál. Késő délután találkozunk, munka után. Halom irat, könyvecs­ke az asztalon. Bartha Jó­zsef emlékei, pontosabban egy kor dokumentumai, egy változatos, megpróbáltatások­ban gazdag élet állomásai. — Ez volt a munkaköny­vem — mutatja a kopott könyvecskét A keltezés: 1911. január. Ekkor kezdődött a nyírmadai nádfedő legidő­sebb fiának önálló élete. Négyéves inaskodás után, Kisvárdát,' a Bumbera céget — és a „haptáknak” nevezett kukoricakásás vacsorákat el­hagyva — kilépett a nagyvi­lágba. Nen túlzás, a nagyvi­lágba. Segédlevéllel a kezé­ben vándorbotot fogott, hogy szerencsét próbáljon, munkát keressen. Segéd úrnak szólí­tották már, nem tegezték, mint inaskorában, s ez némi önbizalmat, önbecsülést köl­csönzött Bartha Józsefnek. — Gondoltam én, hogy az élet még csak ezután kezdő­dik — mélyed el emlékeiben _ de, hogy a munkáskéz annyira semmi, azt fiatal fej­jel el sem képzeltem. Azt hittem, megtanultam a szak­mát, az épületasztalosságot, és most már a magam ura va- fevck. A vándorlás nehéz évei kö­vetkeztek: Nyíregyháza, Deb­recen, Diósgyőr, Büdszentmi- hály, Kaposvár, Nagyvárad, Kolozsvár és ki tudná felso­rolni valamennyi város, cég nevét, ahol a szabolcsi aszta­lossegéd fiatalságának erejét, legszebb éveit zálogba hagyta. Inkább a helyzet sodorta a maguk Igazát kereső felvilá­gosultabb munkások közé, mint a tudatos elhatározás.^ — Kevés szót hallottam én a szocializmusról, a marxiz­musról. De a tapasztalatok kemény iskolának bizonyul­tak Azt a magam eszével is felfogtam, hogy az a rend­szer, amelyik a munkát nem becsüli, a munkásokat kol­dusbotra juttatja, nem ma­radhat fenn örökké... Mint apró mozaikok rakod­tak össze Bartha József fejé­ben a meg nem fogalmazott, a maga módján értelmezett „tételek.” Hol azért nem ka­pott munkát, mert más valla­sd volt, mint a tulajdonos, hol a gyanú kísérte, »lazító, „kommunista egyén.” Pedig dehogy volt ő kommunista a tízes években, főleg az ele­jén. De a munkaadóknak nem az számított, van-e vörös párttagsági könyve vagy szak- szervezeti igazolványa, ha­nem az: hogyan vélekedik, hogyan viselkedik. _ Először Miskolcon talál­koztam famunkás szaktársak­kal. akik a szakegyletről be- széliek, hogy abba kellene nekem is belépni. Mert egye­dül nem bírunk meg a tőke­sekkel, de együtt már fellép­hetünk, követelhetünk mun­kát, jobb bért. Ekkor ismer­kedtem meg a tízes évek ele­jén Rónai Sándorral, és más munkásmozgalmi emberekkel. És a vándorlás, a munka- keresés, a megélhetés őrlő malmában mindjobban fel­nyílt a szeme Bartha József­nek. Diósgyőrön a martinke­mencék mellett, ahol ideigle­nesen munkát kapott, több vasassal is megismerkedett. Addig csak személyes élme­nyeire támaszkodott, azt hit­te: rossz szakmát választott, a famunkásokat nyomorgat- ja az élet. Itt belátta, me­lyebbek a bajok. A háború előszele is megcsapta miha­mar, egyelőre úgy találkozott vele, hogy barakkokat, hordá­sakat kellett készíteni a jjékgyárban, ahol később né­hány hónapig alkalmazták. Később a sorozási behívók is mind sűrvebben érkeztek. 1916-ban az ötös gyalogezred­hez hívták be, és az asztalos­műhelyben a kofferok, hor­dagyak mellett egyre több „rókalyukat” csináltattak ve­lünk. — Rókalyuknak hívták a fával bélelt kisebb bunkere­ket. Finom fosznideszkát kap­tunk, görcs nélkülit, az em­bernek fájt amikor fel kellett darabolni, és besüllyeszteni a földbe... Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság kiki­áltása Pesten találta. Kőbá­nyán a Sorg-cégnél egyike volt a munkástanács mega­lakítóinak. Élelmet, ruhát, nyersanyagot kellett előte­remteni, hogy a Tanácsköz­társaság lüktetése erősödjek. Bartha József egyszerű hétköznapi tettekkel válaszolt a nagy eseményre, a proletá­rok kivívott szabadságára. Nem fegyverrel, hanem mun. kával és értelmes szóval. Hordágyak, barakkok helyett bútort, a megrongált házakba ablakokat, ajtókat gyártott a Sorg-cég, melyet a munkások irányítottak. A Tanácsköztár­saság bukása után a szomszé­dos Csehszlovákiába mene­kült. — Ott is hasonlókat tapasz­taltam. Mindig vándoroltunk munka után. Nekünk, magya­roknak duplán nehéz volt, a cseh burzsoázia bizalmatla­nul fogadta a magyarokat, főleg, akik a „kommün” után emigráltak hozzájuk. Mikor kitudódott, egyik napról a másikra felmondtak. Sőt Lo­soncról kitoloncoltak bennün. két. 1928-ig éltem Csehszlo­vákiában. Hazajövet fel kellett ké­szülni a zaklatásra, ami már a határon megkezdődött. Nyíregyházán hónapokig volt munka nélkül, különösen a harmincas években nélkülö­zött sokat a Bartha család. Már két gyerek és felesége is várta a megélhetést, de a forradalomban szerepet vál­lalt asztalossegéd nem szá­míthatott állandó munkára. Inségmunkán lapátolt a sós­tói hideg strand építésénél. Mikor hol adódott néhány pengős napszám. A kézről kézre adott röpiratok és a Népszava sorai közt olvasha­tó buzdítás jelentették ebben az időben Bartha Józsefnek is a jövőt. De még addig újabb megpróbáltatások vártak rá. — Negyvenben letartóz­tattak. Csapra vittek, majd­nem hadbíróság elé kerül­tem. Egy jóakaróm feljelen­tett, hogy bújtogatok. Meg­mondom, úgy ahogy volt, elí­téltek volna, de a feleségem lekenyerezett egy ügyészt, aki köztien járt és felmentettek™ Én persze ezt már itthon tudtam meg. Egy katonának adott ta­nács okozta a letartóztatást. Egy pilóta, akit a szovjet frontra vezényeltek, egy kis­kocsmában búcsúzott Bartha Józseftől. „Remélem tudod majd, mit kell tenni. A gép­pel repülj át a szovjet csapa­tokhoz™” Ezt hallgatta ki az asztal közelében bóbiskoló „cimbora”, s izgatásért felje­lentette barátját. Nem úgy beszél erről Bartha József, mint egy hőstettről. Első „lá­tásra” talán nem is tűnik an. nak, pedig közel áll hozzá: az igazságtalan háborúba hajszolt magyar katonák fel­világosítása, hogy hol a he­lyük, s hogy az a háború az urak háborúja, mégis forra­dalmi cselekedet volt a ma­ga idejében, kiállás a háború ellen, a fasizmus ellen. A felszabadulás első nap­jaiban Bartl\a József hídal- katrészeket készített a Tiszán átkelő szovjet csapatoknak, csónakokat javítgatott. Ké­sőbb az újjáépítés mozgalmas hónapjaiban Nyíregyházától Szerencsig a megrongált állo­másépületek ajtóinak, abla­kainak rendbehozását bízták rá. És építette a várost, Nyír­egyházát. Művezető, telepve­zető, vállalatigazgató lett. Hányatott életének értelmet adott az új helyzet, a felsza­badult nép teremtő ereje. Munkásságát a munkás-pa­raszt kormány a Szocialista hazáért kitüntetéssel juta! mazta. — Mikor a tízes években először jártam Nyíregyházán, ez a rész még mocsaras, vad. vizekkel teli pusztaság volt. Nem is álmodhattam, hogy valamikor itt fogok lakni, egy modern lakásban, teljes kényelemmel. Csak az egész­séggel van egy kis baj. A hu­zatos házakon, a tetőn reu­mát kaptam segéd koromban, és azóta gyötör. Más bajom nincs. Szeretek dolgozni, jár- ni-kelni, érdeklődni minden iránt, ami itthon, meg a vi­lágban történik. És a múlt ködéből kibon­takozó emlékek lassan elhal ványulnak a jelen fényénél. Bartha József összecsomagol ja a régi idők dokumentuma­it, az egykori segédlevelet, a szakszervezet megbízólevelét, a már elhunyt harcostárs, Rónai Sándor utolsó sorait, amelyben, gratulál a magas kormánykitüntetéshez. Egy gazdag életút megmaradt írá­sos emlékeit. Bartha József — maga is megfogalmazta: nem vitt véghez világot rengető tette­ket, nem írta be vérével ne­vét a munkásmozgalom tör­ténetébe, a párt történetébe, ö a tömegből egy volt, egy küzdő a sok közül, akik ösz- szességében a történelmet for­málták. S közben maguk is a ” forradalom katonájává érettek, illegálisan, rendőri felügyelet alatt, kitoloncolás, kizsuppolás, kényszerű emig­ráció, kegyelemkenyér, ínség­munka közepette magukban hordozták az eszmét, az erőt, amely az új világ képét meg­változtatta, lerakta a ma alap­jait. Id. Bartha József frissen ölti magára a munkaruhát, mint hatvan esztendeje min­dig, indul, mert félnapos munkahelyén várják, számí­tanak a tudására. S várják a Vasvári gimnáziumban, ahoi három évig politechnikára tanította a fiatalokat. Nem csak a tudását, szakértelmét, a famunka rejtelmeit akar­ják tudni az idős harcostól, hanem életútját, küzdelmeit is szívesen hallgatják. Hogy jobban eligazodjanak, s meg­találják helyüket a mában, s folytatói legyenek a Bartha Józsefek munkásságának. 18 tabló — 150 kép Öt községben mutatják be a Tanácsköztársaságról szóló kiállítást Gazdag dokumentumanyag­ból állított össze kiállítást a nyíregyházi Jósa András Mú­zeum. Tizennyolc tablón, mintegy 150 kép mutatja be a magyar munkásmozgalom fél évszázaddal ezelőtti ese­ményeit, az őszirózsás forra­dalom és a Tanácsköztársa­ság történetét. A dokumentu­mok egy részét — a helyi, szabolcsi vonatkozásuakat — a Jósa András múzeum gyűj­teményéből válogatták, s ezekkel egészítették ki a mun­kásmozgalmi múzeum által rendelkezésre bocsátott kópi­ákat. A kiállítást első alkalom mai Nagykállóban mutatják be február második felében, majd tíz-tíz napig Vaján, Kisvárdán és Tiszavasvári- ban, a helyi múzeumokban Nagykállóban és Nyírbog- dányban a művelődési há zakban kap helyet a kiállí­tás. A Tanácsköztársaság év. fordulójának napján, március 21-én a kisvárdai vármúze­umban tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás plakátja — a tanácsköztársaság! plakátmű vészét stílusában — a napok ban készül el a megyei nyomdában. Hozzászólás A Kelet-Magyarország feb- ■ ruár 9. száma kerekasztal-be- szélgetést közölt a pályavá­lasztásról. Sok probléma ke­rült szóba. Közülük néhány igen gyakori gonddal. kapcso latban lenne észrevételem. Ugyanis, tapasztalataim sze­rint, a legnagyobb a bizony­talanság a szakközépiskolákat illetően. Évekkel ezelőtt a techniku­mokat azért hozták létre, hogy olyan középfokú techni­kusokat képezzenek ki, akik­kel a szakmunkások és a mérnökök által betöltött munkakörök közötti helyre sorolható, alsó irányító posz­tokat lehet betölteni. Később kiderült, hogy nincs ennyi technikusra szükség, és több­ségük így szakmunkásként tudott elhelyezkedni, ami a végzettek égy részében elége­detlenséget váltott ki. Kide­rült az is, hogy 14—18 éves korban nem léhet techniku­sokat képezni. A technikusi képességek csak az üzemben végzett gyakorlati munka so­rán alakulhatnak ki. Szükséges . volt viszont érettségivel rendelkező szak­munkásokra is. Létrejöttek a szakközépiskolák, amelyek az érettségi bizonyítvánnyal egyidejűleg szakmunkás-ké­pesítést is adták, de biztosí­tották azt is, hogy a végzet­tek felső fokú tanulmányokat folytathattak egyetemen,, fő­iskolán, természetesen a szakmai képzésnek megfelelő irányú oktatási intézmények­ben. Az 1969/70. tanévtől kezd­ve meggyorsul az új szerve­zésű szakközépiskolai tagoza­tok bevezetése. Az ilyen ta­gozaton nyert érettségivel nem egy szakmában, hanem ■egy szakmacsoporton- belül nyílik lehetőség az elhelyez­kedésre. A vállalatok igényei­hez is könnyebben alkalmaz­kodik az így nyert képzett­ség, mert több rokon szakma .alapjait sajátította el a fia­tal. A vállalatok maguk fog­jál; eldönteni, hogy a meg­kívánt — hosszabb-rövidebb — gyakorlati munka után kiből lesz technikus, kiből szakmunkás. Az új rendszerű képzés sokoldalúbban. fel­használható ismereteket nyújt, amely előnyös a fia­taloknak és a népgazdaság­nak egyaránt. Szakközépiskolába azok jöjjenek, akik valóban érdek­lődést mutatnak a gyakorla­tias munka iránt. A szakkö­zépiskola nem könnyebb, mint általában más középis­kola. Nem helyes, hogy szakkö­zépiskolába főleg a fizikai dolgozók gyermekei jönnek, és számuk egyre csökken a gimnáziumokban. Így elsik­kadnak azok a tehetséges gyermekek, akik felsőoktatá­si , intézményekben is tanul­hatnának. Egészségtelen, ha a kivá­lasztott iskolába minden áron való bejutás érdekében a szü­lők meggondolatlan lépéseket is tesznek. Nem egy esetben érvényes alkalmassági orvosi vizsgával rendelkező tanu­lónkról kiderült, hogy testi­leg hibás. Bármennyire is szeretnék a szülők, hogy el­képzeléseiknek megfelelően tanuljanak gyermekeik, még­is tudomásul kell venni, hogy a gyermek adottságai, elkép­zeléséi döntik el, mi is legyen belőle. Vigyáznunk kell, hogy ifjúságunk törés nélkül, lel­kesedéssel haladhasson az önmaga elé kitűzött úton! Ökrös István a Kossuth Lajos Szakközépiskola igazgatója Megjegyzések egy emléktáblához Nemregiben emléktábla ke­rült a városháza árkádja alá. A tábla szövege: Városháza Épült 1842-ben a Báthori- ház falainak felhasználásával. Fő homlokzati neorene- szánsz formája 1842-ben alakult ki. 1876—92 között megyeháza. Mai alakját 1912-ben nyer­te el. A szöveg tartalmához azon­ban hozzá kell fűznöm né­hány észrevételt. 1. Kezdjük talán a végén. Az utolsó mondat egészében nem áll. Ha például csak az 1900-as . Borovszky-féle me­gyei monográfiát lapozzuk fel, a városházánk teljes szépségében és terjedelmében néz le a lapról, de 2. sem akkpr, sem ma pem neoreneszánsz stílusban. Az ilyen, három rizalitos hom­lokzat megoldás eleve barokk. Az emeleti ablakok szemöl­dökei, ívei az árkádok ívei szintén nem vágnak az emlí­tett stílushoz. A városháza stílusát eklektikának nevez­zük. 3. Az épület szerkezete egy­séges, s ahogy nincs semmi nyoma későbbi részletnek, ugyanúgy nincsen semmi nyoma korábbi toldásnak, idegenszerűségnek sem. S mi­kor néhány éve tatarozták, a falszövet is egyöntetűnek bi­zonyult. Így csak azt követ­keztethetjük, hogy az épület 1871—73-ban készült. És nem 1842-ben. Igaz ugyan, hogy ebben az évben is elkészült egy új városháza. Ez volt az az év, amikor a régebbit, mely 1793-ban épült, a város eladhatta Benczúr patikusnak, kinek Gyula fia két évvel később itt született, a régi Kiskoronában. Az 1842-es városházából azon­ban nem maradt fenn semmi, csak a helye volt azonos a mostanival. Annak is megvan a maga oka, hogy miért akar­ták a nyíregyháziak itt felé­píteni az új városházát. Ezen a helyen volt ugyanis a két földesúmak az ispánlaka, Tec, mészetes, hogy a város, mely maga szabadította fel magát földesúri függőségéből, annak Utódaként, annak székhelyé­ről akarta most magát igazítani. S hogy nem a régi Károlyi — ennek gazdasági épülete volt szemben a „Csűrtemplom” — és Dessewffy urasági épületet használta fel, annak az oka, hogy az 1838-as földrengés ezeket is, így a mai épület déli szárnya helyén lévő Ka­rolyi-féle épület három bol­tozatos helyiségét is megron­gálta. Érthető tehát, hogy a nyíregyháziak inkább újat építettek. S hogy njüyen különbség volt stílus szempontjából az 1842 és 1872 évek között, azt éppen a városháza északi szomszéd épülete beszédesen mutatja. Ennek földszintjén a kapu kőkereté a későbbi erkély alatt az 1866-os évszá­mot hordja. Az évszám azon­ban csak a földszintre vonat­kozik. Ez ékesen mutatja a legtisztább klasszicizmus ele­meit. Valahogy így kellett volna az 1842-es városházá­nak is kinéznie, 4. Hogy az alapfalakat fel­használták? Lehet. Csak ezt még valakinek bizonyítania kellene. Azt pedig, hogy a Báthorj-ház alapjait is fel­használták volna, a bizonyí­táson kívül még egy cáfolat­ra is lenne szükség, nevezete­sen egyelőre úgy áll a dolog, hogy a Báthori-ház alapjait a már említett Rákóczi u. 4 szám alatti ház építésekor találták meg. 5. A városháza megyeháza sosem volt. Az történt csak, hogy a város átengedte hasz­nálatra a megyének például a déli szárnyat már 1872-től törvényszék céljaira. De ez a szívesség még a megyeszék­hely áthelyezése előtt, meg a város további gesztusai is az áthelyezés után is, a város fejlesztése érdekében a nyír­egyházi ambíciók támogatá­sára szolgált. De akkor is, mikor megyei hivataloknak engedték .át, a városháza ak­kor is a „város háza” maradt Korotaay Gyula a pályaválasztási vitához Bartha József veterán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom