Kelet-Magyarország, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-11 / 8. szám

». oldal K BLET-M AGY AR^RS? AO 1969 Január II. Kü politikai összefoglaló C) Érdekest svéd kezdeményezés H iíiem nyilatkozata Ü fhien manőverezése O Brandt—Carapkin találkozó A nap egyik leginkább fi­gyelemre méltó híre S ock- hoimból származott: Svédor­szág elismerte a VPK-t. A közleménv hangoztatja, hogy a svéd kormány döntés0 megfelel a Svédország és Észak-Vietnam közötti kap­csolatok fejlődésének. A UPI párizsi szerkesztősége kom­mentálta először a hírt. rá­mutatta. hogv a svéd döntés tv? "'’mértékben erősítette a VPK helyzetét. Párizsban tudni vélik, hogy Svédország e'őbb konzultált a többi skand'náv állammal és el­képzelhető. hogy rövidesen azok is követik a Stockholm! kezdeményezést. Washing­ton hivatalosan nem kom­mentálta a hírt. de amerikai megfigyelők nem tartiák ki­zártnak. hogy a többi skandi­náv államon kívül az USA néhány más nyugat-európai partnere is felveszi a diplo­máciai kapcsolatokat a Viet­nami Demokratikus Köztár­sasággal. Tény. hogy e lépéssel pár­huzamosan és ettől nvllván nem függetlenül az utóbbi időben romlottak Washing­ton és Stockholm kapcsola­tai. Heath, az USA svédor­szági nagykövete rövidesen visszatér állomáshelyére s valószínű, hogv hosszú ideig nem neveznek ki új nagy­követet. Heath helyét csupán ügyvivő tölti be majd. Stockholmban egyébként nemrég megnyitották a DNFF tájékoztató központját. Veze­tője, Le Phuong, a hírt így kommentálta: „Nagyszerű most már csak a mi elisme­résünk van hátra.” Nyilatko­zott egyébként a DNFF egy másik vezető személyisége, a párizsi tárgyalásokra kijelölt delegáció vezetője, Tran Buu Kiem is. A Figarónak adott interjúidban rámutatott hogv az amerikaiak jelenleg igen rossz politikai és kato­nai helyzetben vannak Dél- Vietnamban. ahol a jelenleg; l)áborús kormányzatot a la­kosság erőfeszítései nyomán béke,kormány fogja felválta­ni. Utalt arra, bármilyen kor­mány van is hatalmon Wa­shingtonban. az USA-nak szembe kell néznie azzal a ténnvel. hogy vagv visszavo­nul Vietnam földjéről, vagy még súlyosabb vereséget szenved. A Thieu-klikk persze ellen­húzásokkal próbál 1a oaníroz- ni azt az előpvt, amelyet Ha­noi és a DNFF szerzett. Thieu most ismét két ízben tárgyalt az USA saigonj nagyköveté­vel. Bunkerrel — akit hírek szerint a Nixon-kormány is meg akar tartani a helyén. — hogv megpróbálta egyez­tetni vele a párizsi tárgyalá­sokon előteriesztendő ügyren­di javaslatot. Nem közömbös hogy Bunker ugyanerről a témáról Kyvel már napokká’ korábban tárgyalt. Ismeretes, hogy Thieu elnök és Ky el­nök között hatalmi harc fo­lyik. s meglehet, végső soron az USA állásfoglalása dönti el maid. ki nyeri meg ezt a csatát. Mindeneseire Cabo* Lodge kinevezéséből január 20 után Harriman helye't ő vezeti majd az amerikai de­legációt a nárizsj tárgyaláso­kon — a Thieu rezs:m meg­próbál úi erőt és reménysé­get meríteni, minthogy Ca­bot Lodge, legalábbis a múltban, a kemény vonalai képviselte. Bonnban Carapkin szovjet nagykövet — saját kérésére másfél érás megbeszélés* foly­tatott Willv Brand‘tál, az NSZK külügyminiszterével. A kiadott közleményből mindössze annyi derül ki, hogy a közeljövőben folytat­ják majd a párbeszédet az erőszakról való lemondás kérdéséről. A bonni külügy- minisz*ériumból származó in­formációk szerint Carapkin kifejezte kormányának kí­vánságát a Szovjetunió és az NSZK viszonyának megjaví­tására. Ennek persze feltételei vannak. Talán éonen ebben az irányban próbált valami­féle tétova lépést tenni Bonn most, hogy a külügyminlsz térium hosszas magyarázko­dást hozott nyilvánosságra az amerikai haderők lanuár 20- án kezdődő nyugat-németor­szági hadgyakorlatáról, az‘ próbálva hangsúlyozni, hogy ez csnk afféle évente egvszer sorra kerülő rutin hadgya­korlat A* Ai Ahram cikke a Szovjetunió béketervéről KA!RÓ: Heikal, az A1 Ah­ram főszerkesztője a lap pén­teki számában ismerteti a közel-keleti helyzet rendezé­sére vonatkozó szovjet ter­vet. Tudomása szerint a szovjet terv — amelyet ille­tékes helyen nem hoztak nyilvánosságra — indítvá­nyozza: Izrael és arab szom­szédai kijelentik, hogy elfo­gadják a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatát és készek végre­hajtani minden rendelkezé­sét. Ennek révén a nyilatkozó országok megállapodnának a megszállt területeken állo­másozó izraeli csapatok visz- szavonásának időzítésében és módiában. Egyidejűleg elő­készítenék a biztonsági ta­nácsi határozat többi cikke­lyének végrehaitási tervét is Heikal értesülése szerint az EAK részéről az új szovjet javaslatot pozitívnek tekin­tették. Izrael azonban vissza­utasította a szovjet „menet rendet”. (MENA) MOSZKVA: Gunnar Jar­ring. Svédország moszkva: nagykövete az ENSZ közel- keleti különmegbizottja, csü­törtökön este Stockholmból visszaérkezett Moszkvába hogy újra ellása a moszkva* svéd nagykövet teendőit Jarring 1967. novembere óta az ENSZ megbízottjaként a közel-keleti helyzet rendezé­sével foglalkozott. A Reuter értesülése szerint a jövő hé­ten dönt arról. hogy mikor folytatja ENSZ-megbizatását WASHINGTON: A Reutei értesülése szerint az amerika' külügyminisztériumban mos' dolgoznak azon a válaszon amelyet a Szovjetunió közel- keleti bekekezdeményezésé ré kívánnak adni. Az Ál Ah ram című kairói lap Név York-i tudósítójának értesü lése szerint a Johnson-kor- jnány — amely még 10 napir van hivatalban — az elkö­vetkező néhány napban is pozitívan fog válaszolni a szovjet javaslatra. Az egyip tami lap megbízható fórrá sokra hivatkozva jelenti, hog: a Jobnson-kormány tisztvi selői a leendő N'von-kor- mán\ illetékeseivel karöltve tanulmányozzák a szovjet ja­vaslatot Ide kívánkozik a Reuter- nak az a hivatalos forrásból származó értesülése, hogy az Egyesült Államok állandc érintkezést tart fenn a többi nagyhatalom es a Közel-Ke let kormányaival a rendezés érdekében. Az angol hírügy­nökség hozzáfűzi, hogy az Egyesült Államok nem ér­deklődik a négy nagyhatalom tanácskozása iránt és ellenez minden olyan megoldást, amelyet a „négy nagy rá­kényszerítené” a térségre. Vietnami harcok Saigon (MTI): A dél-vietnami szabadság­zérségi i^mládást iöürfUk.' a deltavidéken, JBinh ThW amerikai légitámaszpont el­len. Hatvan lövedék robbant a támaszpont területén. Egy órával később húsz akna robbant egy amerikai állás körül. Az amerikai légierő Da Nang közelében támadta a partizánok egyik csoportját A B—52-es nehézbombázók a deltavidéken a szabadság harcosok feltételezett állása it bombázták. A légierődé! pénteken hajnalban Saigon lói alig 29 kilométerre szór­ták le bombáikat. Október 22. óta ez volt a dél-vietna- mi fővároshoz legközelebb le­zajlott légitámadás. PR AGA: Ludvik Svoboda, a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke pénteken a prágai várban fo­gadta az SZKP Központi Bi zottságának delegációját, amely élén Katusevvel, a Központi Bizottság titkárá­val, ezzel befejezte csehszlo­vákiai látogatását. A delegá­ció tagjai baráti eszmecsere során tájékoztatták a cseh­szlovák elnököt utazásuk so­rán szerzett benyomásaikról. KAIRÓ: Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter pénteken hajnalban visszaérkezett Kai­róba, négynapos jugoszláviai látogatásáról. A repülőtéren kijelentette, hogy Tito ju­goszláv elnökkel folytatott tárgyalásai gyümölcsözőek voltak. A közel-ke’eti válság megoldására vonatkozó szov­jet javaslatokat vitatták meg és véleményük egyezett eb-* ben a kérdésben. HODEIDA: Pénteken reggel baráti lá­togatásra a Jemeni Arab Köztársaságba, Hodeida kikö­tőjébe érkezett két szovjet hadihajó: az Admiral Fokin rakétacirkáló és a Vdohno- vennij torpedóromboló. Az Sz J. Korosztyelev elsőkapitány parancsnoksága alatt érkező egységet a kikötőben Hasszar El Arnri jemeni miniszterel­nök. Szanan Abu Luhum ho- deldai kormányzó és több eze- jemeni polgár fogadta. A mi­niszterelnök örömét fejezte ki a szovjet hadihajók baráti lá­togatása kapcsán. OTTAWA: Idén áprilisban megtartja XX. kongresszusát a Kanada* Kommunista Párt. A kong­resszus politikai határozatá­nak tervezetét már a közel- iövőben széles körű vitára bocsátják. DELHI: ,, A taskgnti nyilatkozat alá­írásinak harmadik évforduló ja alkalmából Indira Gandh* indiai miniszterelnök üzenete* intézett Aiub Khan pakisztáni elnökhöz. Üzenetében hang súlyozza annak szükségessé gét, hogy a két ország min­dent kövessen el kapcsolatai­nak rendezéséért. PÁRIZS: Pénteken délután a Matig- non-palotában megkezdődte*' Mika Spiijak jugoszláv és Maurice Couve de Murvillr francia kormányfő tárgyalá­sai. Egyórás eszmecsere sorár megvitattak több nemzetköz’ problémát és a két ország kölcsönös kapcsolatainak kér­dését. A testvérországok életéből A szivekben tovább cl A Tisza partján egy ma­gas termetű, ősz hajú asz- szony álldogál. Innen virágot hint a vízbe, majd elgondol­kozva nézi a gyorsan távo­lodó virágszirmokat. — A Tisza vízén gyorsan eliutnak a Dunába, s ott akadnak jó emberek, ló bará­tok. akik eliuUa*ják Ferim síriára. Mert 6 nagyon sze­rette a virágokat... Feri — voltaképpen Pataki Ferenc bátor szovlet. felderí­tő. aki hősi halált halt. A Tisza vizébe virágszirmokat szóró asszony oedig felesége. Hnrbánv Natália, aki Moszk­vából azért iött el Kárpáton túlra, hcey ellátogasson 'Z'-k- ra a helyekre, amelvek szo­ros kapcsolatban al’n^k a Pa*aki Ferenc vezette felde- rítőcsoport harcával... ...Augusztus 18-án volt 25 éve annak, hogv a huszti ke­rületi Drahovo község közelé­ben földet ért hét ejtőer­nyős — Pataki Ferenc fe'de- rítőcsoportja. A felderítők Huszton. a huszti kerületi Kopasnyevo. Nizsnve Szells- cse és Zo!o*arevo községek­ben. valamint a vino^rrdovói kerületi Tekovón és Caorno- Tiszovón tevékenykedjek. De kapcsolatot teremtetlek Bu­dapesttel és Kassával is. A Pataki-rsoport idővel szerte­ágazó felderítő szervezetté nőtt. amelyet minden eszköz­zel támogatott a hazafiak nagy serege. Pataki Ferenc és rádiósa. Gyakun Mihajlo eljutott Budapostre, ah"l fel­vette a kanosolatot az illegá­lis harcosokkal. 1944 f°bruár 27-én éüel a csendőrök a felderítők nvomára bukkan­tak és fei°ö"gvöUte*ték a csoportot. Elfogták és kivé­gezték Pataki Ferencet is. Nemrég Kámátontúlra ér­kezett a hős felderítő Moszk­vában élő özvegye — Horba ny Natalia személyi nyugdíjas. Szpivák Borisz professzor, az ismeretterjesztő L társulat te- rüVeti yeze^á«é,ge,.elnökének kíséretében elindultunk vele a legenda nyomában, azokra a helyekre, ahol a háború zord éveiben farkasszemet nézve a halállal Pataki Ferenc és leg­közelebbi harcostársai tevé­kenykedtek. Mukacsevo központjában megállunk a Nagy Honvédő Háború hőseinek em'ékmű- vénél. Itt nyugszik Szirko Mihail. Szakács M’klós. Lo- goída Gavriil. Czizsmár Va- szilij. Zsupán László. A má- ramarnsszigeti börtön udva­rán végezték ki a rettenthe­tetlen hazafiakat, a fe’szaba- dulás után onnan hozták ide tetemeiket Gerencsér Miklós: RegSny Eötvös Károlyról 20. Éppen rezervátum jellege miatt választották beszélge­tésük színhelyéül a Hotel Ti­gert Eötvös Károly és Kozma Sándor. A királyi főállam- ügyész végtére is a kormány ‘agjának számított, kerülni akarták a feltűnést, Tisza Kálmán bizalmasa nem szí­vesen adott volna okot ? szó­beszédre azzal, hogy sűrür tátják együtt a legismertebb ellenzéki politikussal. De a Vajdához barátibb érzelmek tűzték, mint a kormány elnö­kéhez és taktikázással, több kevesebb alakoskodással együttjáró politikusi életmód kiéheztette a közvetlen em­beri kapcsolatokra. Pianóban. mégis indulósze­rű ritmusban játszotta a szalonzenét a frakkos berlini zenekar. Alig vacsorázta) aéhányan a hatalmas étte­remben. A pincérek távol egy-egy sima oszlop mellet strázsáltak olyan mozdtdatla ml, mintha tábornoki étkez- lében teljesítettek vo'p-* szol­gálatot. Eötvöst akár bajor sörgyárosnak, Kozmát meg szászországi földbirtokos bá­rónak nézhették, annyira ki­forgatta őket dunántúli pat­riarchális külsejükből a di­vatos fekete ruha. — Mégsem tudok lelkesed­ni az elhatározásodért — mondta a szelíd szavú Koz­ma, miután meghallgatta ba­rátja érveit. Vacsora után voltak, 1866- os évjáratú Rajna melléki bort iddogáltak óvatos kor­tyokkal. Eötvös gondterhel­ten forgatta tömzsi ujjai kö­zött a csehországi kristály­poharat. — Lelkesedni. Ilyet nem is kívánok tőled, Sándor. Az a kérdés, eléggé meggyőzőek-e az Indokaim? — Feltétlenül, amennyiben az ország becsületét félted a világ előtt. Csak az erőt ke­veslem. — Belátásra kell bírnod Tiszát. Apellálj a saját érde­kére. Szomorkás-jókedvűen, be­felé hal’gatózva bólogatott a királyi főállamügyész. — Mintha nem ismernéd Tisza Kálmánt. Nehéz eliga­zodni a hangulatain. Rend­szerint már az első szónál el­fogja a türelmetlenség, más­kor meg hagyja beszélni az embert, de mintha oda se fi­gyelne. Ami meg ezt a tisza- eszlári ügyet illeti, bizton mondhatom neked, hogy a kormányzat méltóságán alu­linak tartja a közvetlen be­avatkozást. Nem tekinti poli­tikai kérdésnek. — Pedig politika a legtel­jesebb mértékben — vágott közbe Eötvös, visszafogva szélesebb mederbe kívánkozó indulatait. — Éppenséggel az ügy politikai súlya miatt döntöttem a védelem elválla­lása mellett Mi az. hogy mél­tóságán alulinak tartja a kormányzat? És ha boszor­kányüldözők akarata szerint ítélkezik majd a bíróság? Az talán használni fog a kor­mányzat méltóságának? A féltéstől is. a gyengédség tői is ha'kan unszolta Kozma a Vajdát: — Gondold mégegyszer vé­gig az egészet, Károlyom. Igazad van, százszor igazad van, de végtére is arra akarsz vállalkozni, hogy odébb rúgd a Gellérthegyet, mint valami göröngyöt. Óriási rostonsült kecsegét vittek a pincérek szertartásos díszmenetben az egyik nyolc­személyes lakomaasztalhoz, amely mellett mindössze két személy ült — fiatal férfi és nő, minden bizonnyal nász­utasok. Sötétlila csipkék kö­zül sejlett elő a hölgy idege­nül finom, sápadt arcéle, az ifjú úr karcsú derékkal tró­nolt párja mellett, súlyos eleganciájából csak annyi volt emberi, hogy szeméről messzire csillogott a vacso- ragvertyák visszfénye. Jól illettek az étterem kényes előkelőségébe, ügyesen hitette magát valódinak az egész illúzió a grófok divatja* utánzó pincérekkel, az ókori perzsa hajóvá cicomázott ke­csesével. a velencei csillá rokból szikrázó villanyfény- nyél. az 1866-os évjáratú Raj na mellékivel. Aligha kétel­kedhetett a Vajda, hogy Ti­sza Kálmán és kabinetje ezt a Magyarországot kívánják igazinak hinni, hiszen ez az ő művük, tündöklő bizonyíté­kuk hon vezető elhivatottsá­guk mellett. Mindaz, ami ár­nyékot vet dicsőségükre, nem érhet föl a méltóságukhoz Eötvös a legkevésbé sem hagyta magát befolyásoln* méltóságérzetüktőL (Folytatjuk) — A bátyámék — mondja Zsupán József nyugdíjas — nemcsak a mukacsevói vasút­állomásról. de Kassáról is fontos ada*okaf továbbítottak Husztra. Egyébként a napok, ban jelenik meg a Hulló csil­lagok című könyvem, ame’v a kárnátontúli feHerítökW)! és partizánokról szól. Elbe- széleseim főhőse Patak} Fe­renc. — A férjem is jól ismerte Patakit — meséli Rorkanvuk Szerén, Borkanyuk Oleksza kárpátontúli hős forradalmár özvegye. Lélegzetvisszafojtva hall­gattuk az elbeszélést, mely­nek nyomán mind újabb részleteket tudunk meg arról az emberről, aki egész életét a harcnak szentelte. Legközelebbi állomás’nk a berehovói Barátság-ház. Ven­dégünk elragadtatással ismer­kedett a város forradalmi múltját és jelenét megörö­kítő eredeti okmányokkal. A legtöbb emlék azonban a vinobradovói és a huszt' ke­rületben fűződik Pataki Fe­renc nevéhez. Vinohradovó központi te­rén az egykori Cikta üzlet falán emléktíb’a őrzi azok­nak a hazafiaknak nevét, akiket az illegális tevékeny, ségért 1944. június 17-ér* agyonlőttek. Ennél a falnál esett a gyilkos fasiszta golyó áldozatául Pataki összekötnie — Handera Ól°na, Hic'ka Mihajlo. l.ézmán Jenő. Le- bovics Jenő. Farkas Mór, Farkas Szerén, Svarc Mór. — Ez. csak ideiglenes em­léktábla — mondia Matola Iván. a kerületi pártb’zott- ság titkára. — A város dol­gozói felajánlották egy naol keresetüket, hogy a központi téren egv monumentális em­lékművet létesítsünk. Már készül is a terv. Talán Vinohradovón ma­radtak életben a legtöbben azok közül, akik személye­sen is ismerték-Pataki Fe­rencet, s egvrtt harcoltak ve­le. Csodával határos módon megmenekült a haláltól Lov- ga Iván szemá'vi nyugdíjas — egv a hét ejtőernyős fel­derítő közül. És felesége — Maleta Júlia, aki a márama- rosszineti börtönben egvütt sínylődött Pataki Ferenccel. — Mit tudnak férjem utol. só napjairól? Mindent mond­janak el — kérte őket Pa­taki Ferencné. — Minden sza­va. mozdulata érdekel ... Amit ezúttal megtudtunk Patakiról, az is arra vall, hogy élete valóságos legenda. A hóhérok halálra kínozták az embereket, a legbestiáli- sabb módszerektől sem riad­tak vissza. Patakinak nem maradt épen egyetlen testré­sze sem. de nem adta meg magát. Megtörték az egészsé­gét, de lelkét nem! Hősként küzdött, hősként halt meg. Nagy munkát végeznek a Pataki-csoport tevékenységé, nek felkutatásában a Révész Tmre nevét viselő középisko­la vörös nvomolvasói. Az is­kolában külön sarkot rendez­tek be a hős emlékére. Néma csendben hallgatják az ifjak és lányok Pataki Fe­rencné rövid felszólalását. Meghatódva mondott 'köszö­netét férje egvkori segítőtár­sainak, az ifjaknak és lá­nyoknak. a vinobradovói ak­nák. akik híven őrzik férje emlékét Megható találkozókra ke­rült sor H"szton is. Pataki Ferencné ellátogatott a bent­lakásos iskola tanulóihoz, a múzeumba. A város központi *erén itt is emléktáblát lep­leztek le a bátor fel derítők emlékére. A fasiszta titkos­rendőrség és cs°ndőrsée a Pataki-csoportból elsőként Csizmar Sztepan, Lgoida Georgij és Jelena. Lizanec Sztepan és Lavkaj Anna nyo­mára bukkant. A felderítők *944. február 27-én a Loeoi- d.a-lakásop haltak hősi ha’ált a fasisztákkal szemben tanú­sított fegyveres ellenállás so­rán. — Több emlékmű örökítet­te meg a partizánok hőstet­tét — mond’a Paranics Ki- ril, a kerületi pártb'z°t‘ság titkára. — A legnncvobb emlékmű azonban az embe­rek szívében örökké élő hála­érzet. Braun Henrik

Next

/
Oldalképek
Tartalom